Észak-Magyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-30 / 151. szám

«

» eS2AKMAGVAR0ltSr*<

Vasárnap, 1057. június S0.

Dolgos napok zsaropusztán

BALRÖL, A MŰŰT MENTÉN a sátorhegyek me- reaeznek a magasba. Belátni innen az egész mezőt: az alant elterülő síkságot; látni a hullámzó búzatengert, a haragoszöld kukoricatáblákat és közte a. látóhatár szélén a Bodrog meg-megcsillanó vizét. Ha pedig a középső csúcsra felmászik valaki, átlát innen Csehszlovákiába is, Ide közel van a határ. Jobblcéz felől, délkeleti irányban Zsarópuszta, az egykori Olcsvári birtok fekszik. Kiterjedését tekintve, nem nagy a puszta, mindössze 1200 hold, de aranyatérő föld. Ma a bodrogközi állami gazdasághoz tartozik. Solcan dolgoznak itt olyanok, akik annakidején is ezt a földet művelték, csakhogy akkor a hasznot Olcsváriék fölözték le. Hanuta Péter — most brigádvezető — 1941 óta kapál, arat, dolgozik évről-évre a zsarópusztai földeken. Akkoriban 16 mázsa búza, egy hold föld használata, 20 kilogramm só, 20 kilogramm szalonna, hat szekér fa' és 80 pengő volt egy évi bére. Most 1200 forint a havi fixe, egy hold föld használata, kedvezményes fejadag, tejjuttatás, a hat éven aluli gyerekek részére, Családi segély, 16 nap fizetett szabadság jár neki, s a gazdaság terményeiből termelési áron vásárolhat.

— össze se lehet hasonlítani a régivel — mondja. *— Mert akkor egyszerűen csak cselédek voltunk, most pedig megbecsült állami gazdasági munkások.

Vagy lapozzuk tovább a könyvet. Dobozi párttiikár tívtárs csak úgy találomra húzza ki a kartonokat. Huták György szerelő 1500, Nagy Gábor traktoros 1613, dős Bana János tehenész 1100, Csomós Béla 19 napra *73, Vaskó Ferenc fogatos 950, Makai Mihály gyalogos

munkás 1034 forintot keres például ebben a hónapban. Ezenkívül üzemi konyha, s más egyéb szociális juttatások segítik a dolgozókat.

*

MOSTANÁBAN KÜLÖNÖSEN nagy a készülődés Zsaropusztán. Holnap kezdik az aratást. Terményeik szépen fejlődött, bő termést, búzából 10 mázsát, rozsból ugyanannyit, árpából pedig legalább 13 mázsát várnak holdankint.

— Egyetlen problémánk -— mondja Dobozi elvtárs —, hogy az utóbbi szélsőséges időjárás miatt erősen megdőlt a vetés, összekuszálódtak a szálak, nehezen tudunk géppel megindulni. Pedig már etfy hónap óta készülődünk az aratásra. Az üzemegységnek átlagosan 80—90 itt lévő munkása van, de a nagyobb munkaidőszakokra ez felduzzad 100—r 150 főre is. A párt- szervezet egy nemrégen megtartott igazgatósági gyűlésen, melyen a minisztériumból is résztvettek, felhívta ■ a figyelmet a szervezett, gyors munkára, és mindent elkövetünk a minél kisebb szemveszteség nélküli aratásért. A szakszervezet munkaversenyt szervezett s az első, második, harmadik helyezetteket pénzjutalomban részesítjük. A munkaverseny nemcsak az aratási időszakra, hanem általában a növényápolási és betakarítási kampányra is kiterjed. Az a tapasztalatunk, hogy ez megszilárdítja a munkafegyelmet. Jelenleg a dohányosok vezetnek. Általában elmondható, hogy jó a munkafegyelem a zsarópusztai üzemegységben, s az aratási, betakarítási kampány alatt nem lesz különösebb fennakadás

(Ónodvári)

Jelentés Ózd vól

Az ózdi Kohászati Üzemek első negyedévi fajlagos kokszfogyasztása nem valami kedvezően alakult, finnek oka elsősorban a nem megfelelő anyagellátás és az anyagok egyenetlen beérkezése*volt. Ugyanakkor a felhasznált ércek fémtartalma is alacsonyabb volt, mint a harmadik negyedévben. A nagyobb mennyiségű beol vasztott anyagokból kevesebb nyersvasat tudtak

előállítani. így nem csoda, ha az 1957 első negyedévi fajlagos koksz- fogyasztás 1334 kg/to volt.

Az első negyedév után bizonyos javulás tapasztalható ezen a területen. Az áprilisi fajlagos felhasználás már kedvezőbben alakult, 1175 kg /to volt, s ez a szám májusban és júniusban még szebb képet mutatott.

Béri Pál tudósító

A lyukói bányászok győzelme a pártértekezlet tiszteletére

és Szabó István csapatai tűntek ki jó munkájukkal.

A derék lyukói bányászoknak ezúton is köszönetét mondunk kiváló munkájukért.

A gazdaságos termelés érdekében

A Borsodi Szénbányászati Tröszt 1 tonna szénre eső önköltsége az ellenforradalmi események következtéd— nagyon megnőtt. Az 1956 I—III. negyedévi átlagához képesít csaknem megkétszereződött. A tröszt dolgozói megvizsgálták ezt, s elhatározták, hogy az ez évi április havi tényleges önköltségüket 1957 végére 20 százalékkal csökkentik.

1957 január havi eredményhez képest máris jelentős eredmény mutatkozik az,önköltségcsökkentés területén. Áprilisban januárhoz viszonyítva mintegy 27 százalékkal csökkentették az 1 tonna szénre eső önköltséget.

Egyben a Borsodi Szénbányászati Tröszt dolgozói versenyre hívták ki az ország összes bányaüzemeit gazdaságos termelés érdekében.

Tájékoztató útlevélügyben

I. A népi demokratikus államokba és a nyugati államokba szóló útlevélkérelmeket Borsod megye és Miskolc város területén, a miskolci IBUSZ-nál — Széchenyi utca 15—17. sz. — kell benyújtani.

II. Kérelem benyújtása és felvilágosítás — szombat és vasárnap kivételével — minden nap 8.30 órától 12.30 óráig lehetséges.

III. Jelenleg csak közvetlen hozzátartozóhoz (szülő, testvér, gyermek) kérhető látogató útlevél.

IV. A SZOVJETUNIÓ, CSEHSZLOVÁKIA és NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG területére szóló látogató útlevélkérelmekhez az alábbiak szükségesek:

1. Ütlevélkérelmi nyomtatvány, 104 forintért az IBUSZ adja.

2. a fenti nyomtatványon megjelölt helyen munkaadói javaslat, aláírásokkal, bélyegzőkkel ellátva.

3. Külön íven egy önéletrajz.

4. A külföldön élő rokon magyarnyelvű hívó-levele, borítékkal.

5. Csak a SZOVJETUNIÓ esetében: Eltartási nyilatkozat a külföldi rokon lakhelye szerint illetékes rendőrhatóság bélyegzőjével.

6. Csak a NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG esetében: a csehszlovákiai átutazó vízum miatt még 30 forint fizetendő és 2 darab 4.5x6 cm-es igazolványkép is csatolandó.

Ezeket az útleveleket VÍZUMMAL ellátva, 4—6 héten belül, teljesen készen küldi meg az IBUSZ a kérelmezőnek.

V. ALBANIA, BULGARIA és LENGYEL- ORSZÁG területére szóló látogató útlevél- kérelmeknél:

1. Ütlevélkérelmi nyomtatvány (74 Ft).

2. A nyomtatványon megjelölt helyen munkaadói javaslat, aláírásokkal és bélyegzőkkel.

3. Külön íven egy önéletrajz.

4. A külföldön élő rokon magyarnyelvű hívó-levele, borítékkal.

Bulgária és Albánia esetében csak akkor váltható 74 forintos nyomtatvány (betétlaphoz), ha az utazás repülőgéppel történik. Ha az utazás vasúton lesz, , úgy a következőképpen módosul az 1. pont:

Szükséges egy darab 344 forintos (egyéni) vagy 414 forintom családi útlevél-kérő nyomtatvány, továbbá kettő darab 4.5x6 cm-es igazolványkép. A 2., 3. és 4. pont változatlan ebben az esetben is. Közölni kel! még, hogy Románián, vagy Jugoszlávián át kíván-e utazni.

(Lengyelország esetében nincs Ilyen megkötöttség.)

Ezeket az útleveleket, illetve betétlapokat 4 hét alatt kapja meg a kérelmező, de VÍZUM NÉLKÜL. Tehát vízum megszerzése miatt Budapestre kell utaznia a kérelmezőnek az illetékes követségre. — (Címek és fogadó-napok az IBUSZ-nál

megtudhatók.)

BULGARIA és ALBANIA esetében, ha az utazás nem repülőgéppel történik, az elintézési idő, ugyancsak VlZUM nélkül, 3—4 hónap.

VI. JUGOSZLÁVIA, ROMANIA és a nyugati államok területére szóló látogató útlevélkérelmekhez szükséges:

L Ütlevélkérelmi nyomtatvány, egy főre 344, családnak 444 forintért.

2. A nyomtatványon, vagy külön levélpapíron a munkaadó javaslata, bélyegzőkkel és aláírásokkal ellátva.

3. Részletes önéletrajz.

4. Kettő darab 4.5x6 cm-es igazolványkép, rendőrségen láttamoztatva. (A lakóhely szerinti rendőrőrsön.)

5. Hívó-levél a kint élő rokontól, melyet — ha nem magyarul írták volna — hivatalos fordításban, borítékkal együtt, csatolni kell.

6. Ha az egyik szülő kiskorú gyermekével kíván utazni, úgy a másik szülőtől és a gyámhatóságtól írásbeli engedélyt kell csatolni.

Elintézési idő, VlZUM NÉLKÜL, 3—4

hónap. Vízumot az IBUSZ Jelenleg n«;m szerez meg ezekbe az államokba. (Tehát itt is a kérelmezőnek kel* felutazni az illetékes követségre.)

VII. Gyógykezeltetés végett külföldre utazók az Egészségügyi Tudományos Tanács írásbeli engedélye alapján nyújthatnak be kérelmet. (Budapest, V., Akadémia utca 10.) Ide csak nagyon súlyos és hazánkban nem gyógyítható betegség esetében forduljanak a kérelmezők, mert ázt a tényt, hogy itthon a betegség nem gyógyítható, alapos orvosi vizsgálat útján mutatják ki.

Vili. A fenti határidőket a felettes ha-* tóságok írták elő. Mindennemű sürgetés csak hátráltatja a munkát. Nagyon súlyos, hatósági orvosi távirattal igazolt betegség, vagy haláleset az, amikor az IBUSZ a sürgetést megkísérli soron kívül elintézni. De ilyen esetben sincs értelme más szerveket zaklatni, vagy ►‘határátlépést- kérni, mert egyedül az IBUSZ intézi jelenleg ezeket az ügyeket és vízum nélkül, útlevél nélkül a határ semmiképp nem léphető át.

IX. Kivándorló útlevélhez az IBUSZ kizárólag nyomtatványt árusít, 5 forintos árban. Ezeknek a kérelmeknek a benyújtása a Megyei Rendőrfőkapitányság útlevél-alosztályán, Miskolc, Zsolcai-kapu 40. sz. alatt történik, hétfőn, szerdán es pénteken, 9-től 12 óráig.

IBUSZ MISKOLCI FIÓK

| „AKASZTÁS" A NÉPKERTBEN

Í

Nem csalás, nem ámítás: valóban „akasztás” volt szombaton délután X öt órakor Miskolcon a Népkertben. Szegény fa ága alig bírta ki a 80 kilós $ terhet, egy két és félméter hosszú harcsát. Elég fiatalon, harminc éves X korában került horogra, onnan a fára, majd halászlé és egyéb hal-étel X Iformájában a Miskolci Ünnepi Hetek vendégéinek asztalára. A tokaji X ♦ „Tiszavirág” halászati termelőszövetkezet tagjai fogták ezt a hal-óriást X ta Bodrogban, Bodrogzsadány környékén. Az ünnepi hetek idejére a ter-X X melőszövetkezet halászcsárdát állított fel a Népkertben, ahol Kovács X |Pali bácsinak a felesége, a híres tiszai halász-asszony főzi az ízletesebb-\ tnél ízletesebb halféleségeket. Ügy beszélnek róla, hogy aki az ő általa X * főzött halászléből eszik, 10 évvel tovább él. Van valami ebben, mert így% > halászlevet főzni senki nem tud, csak Kovács néni. I

> A halászcsárda mindennap a vendégek rendelkezésére áll reggel-X *től késő estig. Az itt elfogyasztott kitünően elkészített halakat jóféle bo-t í rókban is meg lehet úsztatni. X

V\\

A BELVÁROSI

SÖRKERTBEN

4

4

4

í

JÚLIUS 6-ÁN

Nyolc salaküstkocsival bővült a diósgyőri kohászat kocsiparkja

A diósgyőri kohászat kocsiparkjának bővítésére több, mint négymillió forint felhasználásával az idén nyolc új salaküstkocsit szereztek be a győri vagongyárból. Az új salak- üstkocsik üzembehelyezésével lehetővé válik a nagyolvasztómű két kis kohójából kikerülő salaknak a

granuláló üzemhez, valamint a laktéglagyárhoz való juttatása é# feldolgozása, s így a hejőcsabai cementgyárnak több granulált salakot tudnak juttatni. Eddig ugyanis a két kis kohó salakja — megfelelő szállítóeszköz hiányában — a hányóra került;

— VIRÁGOT TESSÉK — lépett asztalunkhoz egy öreg nénike. Reszkető kezeivel fásultan emelte felénk kicsinyke kosarát.

— Nem kérek, — próbáltam elutasítani felületes könnyedséggel.

— Vegyen a feleségének — kért doktor barátom, aki a napokban tért vissza Magyarországra távolkeleti útjáról.

Meglepett a hangja. Haboztam. De

már nyúlt is a kosár után, s a legszebb csokrot kiemelve elém tette.

— De miért? — kérdeztem zavartan.

— Mindjárt elmondom. Még két likőrt kérek — fordult a pincérhez, majd eltolta maga elöl a képes újságot, melyen két szó harsogta: Ne tovább! — és beszélni kezdett:

•i*

— NEM! Most már többet nem kapsz.

— Csak még egy csókot, — Jcö- nyörgött tréfásan az ifjú férj.

— Szó sem lehet róla. Egyhetes házassághoz ennyi éppen elég volt. Szedhetnél inkább virágokat nekem, hiszen tudod, hogy mennyire szeretem. — Tama hangja tele volt pajkos szemrehányással, összeszedte a szétrámolt apró holmikat. Tekintetével gondterhelten méregette a közeledő sötét viharfelhőket.

— Haza kell szaladnunk — csilingelt hangja — különben bőrig ázunk.

Ezzel felkapta a kis kockás sza- iyorját és megiramodott a lankás domboldalon.

— Hm, már esik is, — kiáltott férje, de a vastag takarót már nem volt ideje pedánsan összehajtani. A zápor megeredt. Nem volt mit tennie. Hamar felhúzta a viharkabátját s a takaró alá bújt.

— Tama azóta ürgévé ázott, — mosolygott magában. Jóelőre mulatott élete ifjú párjának hatalmas

tüsszentésein, mellyel este *majd fogadja őt. Tudja, megértem őket, hiszen fiatalok voltak még. Boldogok, gondtalan gyerekek.

— És azután?

— Azután? — ... pontosan úgy történt, ahogy azt Yosoga elképzelte. Tama vékonyka, szellős nyári ruhájában csuromvizes lett. Ám ő ezzel mitsem törődött, üde fiatalsága magabiztosságával, hamvas Árcocskáját a szakadó eső alá tartotta, hadd szépüljön még jobban. Este tiisszögött, kicsit náthás lett, de nem volt semmi különösebb baj. Azaz várjon csak!

Körülbelül egy hónap múlva felkeresett rendelőmben.

— DOKTOR ŰR, segítsen rajtam! Már negyedik napja, hogy arcom, vállam és a karom állandóan viszket.

Csalánkiütésre gondoltam, de ahogy Tama levetkőzött, meglepetésemben kis híja fel nem kiáltottam.

A doktor arcán a visszaemlékezés ekéje mély barázdákat hasított. Állát a tenyerébe hajtotta, szeméből titokzatos fájdalom sugárzott, ahogy folytatta.

— Semmilyen foltok nem voltak testén. A tüneteket nem tudtam mivel magyarázni, de magam megnyugtatására adtam egy kalcium injekciót.

Ám a viszkető érzések csak nem szűntek. Harmadik nap beszállítottam a kórházba. Szegény kis japán asszonyka elgyötört szívvel bámulta testét, mely ekkorra már furcsa kreglszínt öltött, mint aki sokat napozott.

— A KÓRHÁZBAN sem tudták mire vélni az esetet. Tanakodtak, én mindennap, volt úgy hogy kétszer is

bementem meglátogatni. Állandóan tudakozódtam kis páciensem hegy- léte felől.

Az események ezután már felgyorsultak, szinte rohanva követték egymást.

— Doktor úr, doktor úr! — dörömbölt valaki egy éjszaka az ablakomon. Riadtan ugrottam ki ágyamból.

— Mi az, ki van ott, csak nem haldoklik valaki?

Yosoga — ő volt a kései látogató — elnyöszörögte a borzalmas hírt. Az este feleségének testét rettenetes sebek borították el, melyek azóta is folyton növekszenek.

Kapkodva szedtem fel ruháimat, rohantam a kórházba.

Az egy-két hónappal ezelőtt még oly szép kis Tama önkívületben feküdt. Két kicsiny keble zihálva reszketett. A bágyadt lámpafénynél — mint sejtettem — úgyszólván a kórház összes orvosa és professzora ott ácsorgóit.

Láz: 40.5 fok.

Foghúsa két nap óta állandóan vérzik.

Másnap reggel repülőgépen Tokióba szállították.

A doktor itt megállt. Cigaretta után kotorászott zsebében. Türelmetlenül kínáltam az enyémből, csak folytassa.

— Ne siessen kedves barátom — intett le. Akinek testébe beköltözött a halál, az úgyis kivárja a véget, nem kell sürgetni.

— Pár nap múlva kivettem szabadságomat hogy e különös betegség lefolyásánál a szenvedő beteg me eleit lehessek. Fűtött a kíváncsiság, hajtott az orvosi érdeklődés az ismeretlennel szemben.

Azzal fogadtak, Yosogán jelentkezett a viszketés, ha nem is oly túlzott mértékben.

— Atombetegség, — röppent magasba a visszafojtott sejtés.

Felugrottam székemről a félelmetes szó hallatára.

— Üljön csak vissza nyugodtan — suttogta halkan a doktor —, ezzel nem segít. A laboratóriumból áthozták a Geiger-számlálót, hogy megbizonyosodjanak erről.

És bizony az elkülönített szerencsétlen fiatalasszonynak alighogy beléptek a szobájába, a Geiger-mű- szer vadul csattogni kezdett. A rendellenes rádióaktív sugárzások jelenlétét már messziről jelezte. Erre vall különben a fehér vérsejtek rohamos csökkenése is Tama vérében. Megjegyzem, a férjének vérében is találtak bizonyosfokú fehérvérsejt csökkenést, de az ő betegsége lényegesen lassúbb lefolyásúnak indult. Igaz, semmivel sem vigasztalóbb.

Azután újabb hetek teltek el. Tama ágyánál állandó orvosi inspekciót tartottak. Kezelték és folyvást gyógyulást ígértek neki. Eleinte szegény hitt is a komolyan mondott

orvosi szavaknak. Állandóan a tükörbe nézegette furcsaalakú, égési sebekre emlékeztető arcát. De reményei lassan odavesztek ugyanúgy

mint az az álma, hogy rövidesen

anya lesz. Hegyesvégű forradások váltották fel a sebeket, melyekből

veres, sárga vatadék szivárgóit. Beszélni, étkezni már alig tudott.

ÉLETTÁRSA iszonyattal nézte kis feleségét. Talán már nem is a hitve- sét látta benne, talán már nem is a meg nem születő gyermek anyját leste, csak valami ismeretlen féle- lemmel a saját jövőjét. Fogai lassan kihullottak, körmei letöredeztek. Gyönyörű fekete haja sehőlsem volt már. Hogy a rettenetes látványt valamelyest csökkentse, kendőt kötött a fejére.

Vérátömlesztéssel is kísérleteztek reménytelenül.

AZ ÚJSÁGOK telis-teli voltak tömve újabb hírekkel, újabb atom-* bom bar ob ban tásokról.

— Nem! Nem akarjuk! — üvöltött lázas félelemmel a férfi. — Emberek! Segítsetek, hát nem látjátok mit tét- tek velem?!

Kirohant a teremből.

Úgy érezte valami szorongatja a torkát. A sarkon egy öreg néni virágot árult. Eszébe jutott az első és utolsó kirándulás.

összevásárolta az egészet.

Felesége aludt. Kihullott szempillái alja körül volt vattázva, hogy be- húnyhassa a szemét. Lábujjhegyen ágyához osont és óvatosan a karjába tette a sok-sok színes, életet igéző virágot. Utoljára gyengéden homlokon csókolta hitvesét. Szemét köny- nyék árasztották.

Az ajtóból még egy búcsúpillantást vetett arra, aki a mindene voltj hogy azután örökre behúzza maga mögött a kórház ajtaját. És néhány perc múlva az épület sarkánál visítottak a villamos fékjei, s egy férfi összeroncsolt véres teteme gyürődött a kerekek közé.

TALÁN ugyanebben a pillanatban jelentette az ügyeletes orvos:, az atombeteg nem lélegzik többé, fájdalmai örökre elmúltak.

RÉTHLY GYVláá

A lyukói bányász elvtársak az országos pártértekezlet tiszteletére nagy termelési hetet tartottak. Megfogadták: a nagytermelési héten 500 tonna szenet adnak terven felül népgazdaságunknak. A lyukói bányászok vállalásukat magasan túlszárnyalták. A nagytermelési hetet 130.8 százalékos tervteljesítéssel zárták, szombat reggelig 800 tonna lervenfelüli szenet bocsátottak népgazdaságunk rendelkezésére, s így -ddig esedékes havi tervüket 103 százalékra teljesítették. A ragyogó győzelemért dicséret illeti mind a műszaki, mind a fizikai dolgozókat. Külön dicséretet érdemel Kreffly Iván főmérnök elvtárs, Cseh Ferenc és Solymosi László bányamester elvtársak, akik biztosították a bányászok zavartalan munkáját. •

Az Adriám bányánál külön dicséret illeti Károlyi Gyula elvtárs frontbrigádját. A Ságvári bányánál Saikovszki László. Firkalan János

NYÁRI ZÁPOR