Észak-Magyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-25 / 146. szám

T L CaZAKMAOTARORSZAO Kedd, 1957. Júnín* *5» S zázhmzonöt éves a hollóházi porcelángyár A hollóházi porcelángyár szom­baton ünnepelte fennállásának 125. évfordulóját. Az ünneplő dolgozók között megjelentek a járási párt bi­zottság, az Építésügyi Minisztérium és a szakszervezet megyei intéző- bizottságának képviselői is. A szí­vélyes üdvözlések után Kristóf Bálint igazgató beszédet mondott, mélynek keretében vázolta a gyár történetét és fejlődését. — 1232-ben amikor gróf Károlyi István megalapította, kőedény- gyártó üzem volt a mai porcelán­gyár. ' A termelés kezdetleges volt. A masszaanyagot lábbal gyúrták, a máza- és festékanyagot kézzel törték; a formálók lábbal hajtot­ták a korongokat. 1880-ban gőzgép üzemeltetésével könnyítették meg a munkát, majd 1890-ben, amikor idős Istványi Ferenc bérbevette a gyárat, dinamót szereltetett be, amely a gyárban és a tőkés lakásá­ban szolgáltatta a világítást. A gyár lényeges technikai fej­lesztése egyetlen bérlőnek sem volt célja. A profitot az emberi mun­kaenergia teljes kiaknázásával sze­rezték meg. Szinté fillérekért. al­kalmaztak 12—14 éves gyermeke­ket, akiket napi 10 órán keresztül kegyetlenül hajszoltak, nem kímél­ve őket a legnehezebb munkától sem. Az első világháború még csak tetézte a nyomort, mert a nyers­anyaghiány miatt éveken át szűne- v telt a termelés. 1923-ban a Magyar Városi Bank vette kezelésbe az üzemet, majd 1927-ben a sátoralja­újhelyi Berger és Llpsitz-cég volt a bérlő’. A sok bérlőváltozás a nincstelenségen nem javított, sőt rontott. 1937-ben például a mun­kások mindössze 66 százalékát kap­ták a 10 év előtti bérnek. A dolgo zók, newt bírva tovább a nyomort, még <?z évben sztrájkba léptek, s legalább annyit elértek, hogy az akkor elrendelt 1 bércsökkentést visszavonták a bérlők. A pénz még Így is kevés volt, úgy, hogy a mun­kások kénytelenek voltak nyári idényekben mezőgazdasági munkát is vállalni. A gyár fejlődésében és a mun­kások megélhetésében a felszaba­dulás után következett lényeges ja­vulás. Kezdetben még csak korlá­tozott mértékben termelt a gyár, anyaghiány és egyéb okok miatt, de a gazdasági helyzet javulásával egyidejűleg nőtt a termelés, na­gyobb lett a kereseti lehetőség- nemcsak a korábbi dolgozók, de a község szempontjából is, hiszen újabb és újabb munkaerőre’■ volt szükség. Rövidesen megépült a II-ea nagykemence, modern gépe­ket kapott a massza-malom és a karbantartó-műhely — csaknem új gyárat építettek a régi helyén, mintegy négy és fél milliós költ­séggel. Megnyílt a lehetőség a ter­melés kibővítésére: 1949-ben már elkezdték a műszaki porcelánok gyártását, majd 5 évvel később rá­tértek a közhasználatú fínompor- celán és díszműáruk termelésére, mely ék nemcsak a belföld, de a külföldi keresi:'-delem érdeklődé­sét is felkeli c"l:. Hn közbe nem jön az ellenforradalom, már na­gyobb szállítmány indult volna né­hány európai országba; erre azon­ban csak jövő év januárjában ke­rül sor. A gyár ma újból teljes kapaci­tással termel. Nemcsak elérték, de túl is haladták az előző év terme­lési szintjét. Ezzel egyidejűleg megnövekedett a dolgozók keresete is. Az egy főre jutó átlagkereset a múlt esztendő harmadik negyedé­ben 1 102 forint volt, ez év máju­sára pedig 1 295 forintra alakult. Ugyanakkor mintegy nyolc száza­lékkal csökkent az önköltség az előző év átlagához viszonyítva. Az igazgató beszéde után többen felszólaltak. Különösen lényeges Tóth Imre elvtársnak, a miniszté­rium kiküldöttjének bejelentése, melyben a gyár közeli fejlesztésé­ről szólt. Ezek szerint rövidesen transzformátor-állomást kap a gyár, korszerűsítik a massza-mal­mot, új festőcsarnokot építenek, s gondoskodnak a festőszakmunká­sok pótlásáról, akiket Pécsett és Herenden képeznek ki. E gondos­kodás lehetővé teszi, hogy a válla­lat új termékeket állítson elő és a kényes művészi igényeket is ki­elégítse. Az ünnepség végeztével kitünte­téseket és jutalmakat osztottak ki a hollóházi porcelángyár legrégibb, illetve legkiválóbb dolgozói között. Ezután került sor a műsoros estre, majd a vacsorára és a reggelig tartó táncra. " — a — ó — SZOCIALISTA ML \K i VERSEMBEN t X tíorsodi szénmedencé üzemeiben a Magyar Szocialista Munkáspárt ak- tivaértekezletein számos hozzászóló kérte az új munkaverseny pontjai­nak kidolgozását, a nemes vetélkedés mielőbbi beindítását. A dolgozók ké­rését figyelembe véve az északi iparvidék — a borsodi, nógrádi, mát- ravidéki és ózdkörnyéki — szénbá­nyászati trösztök vezetői és legjobb dolgozói vasárnap Miskolcon értekez­leten beszélték meg a második félévi terv feladatait, a szocialista munka­verseny kiszélesítését. Az értekezle­ten megjelent Komár András a bá­nyász szakszervezet megbízottja, Painger Gyula a nehézipari miniszté­rium területi főmérnöke. A Borsodi Szénbányászati Tröszt tanácstermében Monos János a bor­sodi tröszt igazgatója elmondotta, hogy áz északmagyarországi bánya­üzemekben azonos területen, azonos viszonyok között fejtik a szenet. Az élső félévben a borsodi bányászok közül az ormosbányai Burkus Ist­vánok, Gyurkó Istvánok, az albert- telepi Loy Árpádok a pártaktiva ér­tekezleteken kérték a trösztöt, hogy az új munkaverseny pontjait mielőbb dolgozza ki. Nem a bürokratikus ver­sengést. hanem a verseny új formá­ját kívánták. Dolgozóinknak az a meggyőződése, hogy a szénbányászati tröszt üzemei egyásközt, vetélkedjenek az élüzem- csillag megszerzéséért. Ennek érdeké­ben a Borsodi Szénbányászati Tröszt szocialista munkaversenyre hívja a Nógrádi Szénbányászati Trösztöt A borsodiak vállalják: üzemenként ver­senyeznek az önköltség csökkenté­séért. Az áprilisi tonnánkinti 249 fo­rintos önköltséget az év végéig 20 százalékkal csökkentik. Az évi tervet december 24-ig befejezik és terven felül 60 ezer tonna szenet adnak a népgazdaságnak. Az össztermelést 10 Százalékkal növelik és bevezetik a 100 méteres vágatkihajtási mozgal­mat. Ezenkívül az év hátralévő részé­ben a 100.000 műszakra eső baleseti számót 5.5 százalékkal csökkentik, így járulnak hozzá az ellenforradal­mi károk mielőbbi pótlásához, így biztosítanak olcsóbb szenet az ener­giaellátás fokozásához. Monos János beszámolóját széles vita követte. Dr. Csillag József, a Nóg­rádi Szénbányászati Tröszt főmérnöke ismertette; a darabbér és norma kö­zött lényegesen nincs különbség. A nógrádi szénmedence üzemeiben már nemea verseny folyik. Az a céljuk: ha a termelést 105 százalékra teljesí­tik. ugyanannyi legven a vá*atk<h;p- tóiok aránya is. Ezzel biztosítják majd a jövő évi bányászkodást. Pó­lyák István a Mátravidéki Szénbá­nyászati Tröszt Petőfi bánya igazga­tója mégigérte, hógy a második fél­évben terven felül 28 ezer ton­na lignitet termelnek. Bodzsár Tibor az ózdkörnyéki Szénbá­nyászati Tröszt termelési osz­tályának vezetője kérte, hogy a ver- senypóntókat: a teljesítmény, önkölt­ség, kalória, elovájás és Összteljesít­mény szempontjait figyelembe véve állapítsák meg. Komár András a bá­nyászati szakszervezet nevében üdvö­zölte a borsodiak kezdeményezését, Megjegyezte; a szakszervezeteknek megvannak a sajátos eszközei, ami­vel a versenyt segíteni tudják. Pain­ger Gyula a Nehézipari Minisztérium területi főmérnöke a szakmai tervet figyelembevéve javasolta a verseny­pontok kidolgozását. Zsillé Lajos a Borsodi Szénbányászati Tröszt fő­mérnöke a balesetelhárítást — tekin­tettel az aratási munkákra — szor­galmazta. A vita után a borsodi és nógrádi szénbányászati tröszt, a mátravidéki és az ózdkörnyéki szénbányászati tröszt vezetői kidolgozták azokat a versenypontokat, amelyeket a máso­dik félévben megvalósítanak. A borsodi és nógrádi szénbányásza­ti trösztök vezetői vállalták a Nehéz­ipari Minisztérium által megadott széntermelés! terv teljesítését úgy, hogy a bányásznapig terven felül 10 —10 ezer tonna szenet, küldenek a felszínre. Évi tervüket december 24-ig befejezik és a hátralévő időben terven felül 60—60 ezer tonna szenet termelnek. A második félévi önkölt­ségi tervüket teljesítik, takarékos- kodnak a bányafával, a robbantó­anyaggal és csökkentik a balesetek számát. Hasonló megállapodásra ju­tottak a mátravidéki és ózdkörnyéki szénbányászati trösztök vezetői is. A versenypontokat az elkövetke­zendő napokban mind a két tröszt te­rületén megbeszélik az, üzemek dol­gozóival, majd július 1-től megin­dul a nemes vetélkedés. Gáti Gyula ezredes a névadónk KIS Z-szervezet ü n.k taggy ű lést tartott. A taggyűlés többek között f úgy határozott, hogy Gáti Gyula hősi halált halt ezredes elvtársról nevezzük el szervezetünket. Több mint negyven fiatal csatlakozott lelkesen a javaslathoz. Mindnyájan tudjuk, hogy Gáti elvtársat az ellenforradalom gyil­kolta meg. Embertelen aljas módon vették el életét. Gáti elvtársat ml örökké emlé­künkben és szívünkben őrizzük és példaképünknek tekintjük, mert bátor helytállással életét áldozta a hazáért,, a szabadságért. Értünk adta az életét, hogy soha többé ne uralkodjanak hazánkban a kizsák­mányolok. Mi bányász- és paraszt- fiatalok tudjuk — ha nincsenek gátiak és szovjet katonák — nem volna lehetőségünk, hogy békésen tanulhassunk. A mucsonyi fiatalok ígérik, hogy méltók leszünk Gáti elvtárs nevé­hez, igyekszünk olyan kommunis­ták lenni, mint amilyen ő volt. Az eszmével úgy vértezzük fel magun­kat. hogy ha kell s az élét úgy kí­vánja, akkor cselekedetünk azonos lesz az övével. Ezért mondjuk, hogy nem lesz mégegyszer 1956 október 23. Gáti elvtárs sokat áldo­zott érettünk, a legszentebbet, az életét adta. Munkánkon, ki-ki a maga frontján, a tanulásban, az íróasztal mellett fogjuk bebizonyí­tani. hogy méltók vagyunk, leszünk a nevéhez. A mucsonyi »Gáti Gyula-« KISZ- ßzervezet taaisága nevében: WAGNER KÁROLYNÉ Készül a Miskolci Nemzeti Színház úi forqószínDada Képünk 20 mét&r magasból ábrázolja a forgószinpad vasbeton alapjait. Ez a fényképfelvétel ...azért nem sikerült úgy,. ahogyan szerettük volna, mert amikor megjelentünk a miskolc-tapolcai strandon, hogy felvételt készítsünk a fürdőző űdülővendégekröl, ebben a vakmerő szándékunkban a kapus megakadályozott bennünket. Körülbelül íqv: Kapus: Hova mennek, elvtársak? Ml (megmutatván igazolványainkat): Az Északmagyar ország szer* kesztöségéből jöttünk és néhány felvételt készítenénk az újság számára. Kapus: Nem lehet, kérem! Ml: Éspedig, miért? Kapus: Váltsanak fürdőjegyet. Mi: De hiszen ml nem akarunk fürödni.„ Kapus: Akkor nem mehetnek be. Mi: Ha nem fürdünk...? Kapus: Dehogy! Akkor, ha nem váltanak belépői. Mt: De hiszen az ujságíróigazolvány talán éppen elég bizonyíték arra, hogy... Kapus (f élbe szakítván bennünket): ... Nekem ne magyarázkod* janak kérem, hanem vagy menjenek el, vagy váltsaiiak jegyet, mert mások is bfe akarnak jönni. Nem mehetnek be jegy nélkül, ez az uta­sítás . . . Mi (összedugván fejűnket és rövid tanácskozást tartván, a követ- kező döntést hoztuk): Juszt azértls készítünk egy felvételt! Mégpedig a kerítés tetejéről! — S el is készítettük. Igaz, hogy innen viszont a parkőr akart leszedni bennünket, de egy ügyes mozdulattal fölhúzván nyúl-* cipóinkét, odébbálltunk. Hit így történt. Megtörtént. Igaz volt. (Sajnos!) Most csak az a kérdés, ki adhat M olyan utasítást, hogy nem tehet fényképezni a strandon, hiszen a tapolcai strand népszerűsítése végered­ményben (és nem is olyan végeredményben) a „MISKOLCI VÍZMÜVEK ÉS FÜRDŐK” vállalat érdeke. Vagy, ha nem az, akkor miért csábítják öles plakátokkal és kéthasábos hirdetésekkel (a mi lapunkban is) a ven­dégeket? ónodvárt Mikidé •m.u.H I KÉPEK I síi BEREK A JÓKEDVŰ KAPÁS GYORSAN HALAD ELŐRE a soron. Hatá­rozott vágásokkal irtja a gyomot. Megáll. Hir­telen mozdulattal letör­li homlokát. Leguggol Már fújja is a füstöt. — Féllegény vagyok! — huncutkás, áradó mosoly van a szemé­ben. Szaporán pislog: — ötvenkét évet éltem. Hogyan éltem, és mit próbáltam? Az látszik rajtam. — Szikár Össze­aszott kisember Le- hóczki Sándor, a cigán- di Petőfi Tsz tagja. Félvállról beszél múlt- batünt éveiről. Legyint előttük, ismerlek már benneteket, mehettek... — Kilenc éves ko­romban kisbéré« vol­tam... Derék fiú vagy te, kisbéres, csak az a baj, hogy neked az is­kolapadban volna a he­lyed. Ügy ám, tanulnod kellene, hogy szépen tudd' megkövetni a bá­ró urat.. i Haha..., hisz tudod, hogy még ‘béresgazda is lehet be­lőled! ... Lett is. Aztán 13 év a hitlerista hábo­rúban, meg a többi. Hagyjuk ezt.i. Most itt vagyok. Vágásra lendíti ka­páját. Csak egyet vág és a földben hagyja. Karjával előre mutat a répasoron. — Nézze csak, ezt már túlteljesítésben ka­pálom. Valakinek nem feküdt a kapanyél. Megcsinálom, dupla írnak munkaegységet érte. BESZEL. A munkd* ról, múltjáról, az or­szágról. Mint forrásból a friss víz, — bugyog- nak a szavai. — Még valamit, elv* társ. Jó dolog az, hogy a vezető, az újságíró az ilyen magunkfajta kis­emberrel is szóbaáll Tudja, úgy van azt hogyha elvész a bá­rány, a juhász őszintén szólva, mehet az anyja keservébe. Nevet, gyors kun« cogássai nevet. Inte* get. — MÁSKOR IS KE­RESSE MEG az öreg Lehóczktt! *—■ n z *9 Hogyan működik egy mezőgazdasági szakcsoport (Tudósitónktól) A tavaszon mezőgazdasági szak­csoport alakult Alsózsolcán. Tag­jai kivétel nélkül mind ezüstkalá­szos tanfolyamot végeztek. Ezek a dolgozó parasztok a tanfolyamon tanultakat igyekeztek a csoport földjén és a saját földjükön is hasznosítani. Közösen akarnak gazdálkodni a szakcsopörtban. amit sikerült is elérnlök. A bőcsl termelőszövetkezetek földjét juttatják, illetve juttatták a szakcsoport tagjainak. Igaz, nem rossz a föld. csak pvenge táperő- ben van. istállótrágyázva évek óta volt. Ezen a gyenge táperőben lévő földön fogtak a gazdálkodáshoz a szakcsoport ta«iai. A munkák megkezdése előtt összehívják a tagságot és megbeszélnek mindent közöaen, hogyan é* mit és milyen növényt termesztenék. A megbe­szélteket tett követte. A gépállo­más segítségével elvégezték a szán­tásokat és közösen a vetéseket^. Szakszerűen gazdálkodnak a cso­portban lévő tagok. Tavaszi árpá­juk és búzájuk jónak Ígérkezik. Ebben a avenge minőségű földen csak jó talajmunkával és hozzáér­téssel lehet elérni a jó termésered­ményékét, 19 kh, borsó vetésé vart a szakcsoportnak. Dé tegyük hoz­zá, hogy a környéken nincs is ilyen borsója senkinek. Holdanként é— 8.5 múzsa borsó ígérkezik, ami per­sze még több is lehet. A burgonyát már másodszor töl­tögették. A kapások helyét kimér­ték egyénenkint mindenkinek. Minden tag felelős a rábízott terü­letet a jó gazda gondokságával megművelni. Szorgalomban nincs is hiány, dicséretet érdemel e szak­csoport minden tagja a lelkes, oda­adó munkájáért. Minden szem a szakcsoport felé terelődik, minden­ki elismeréssel beszél a látottak­ról. Uj, illetve a dolgozó parasztok előtt még ismeretlen növényeket termesztenek majd. mint pl. takar­mánykáposztát. Mütrágyakisérle- tet állítanak be, összehasonlítják a műtrágyázott és a nem mütrágyé- zott területet. Bevezetik a kettős­termesztést, ami szintén még nem valósult meg az egyéni gazdáknál. Egyszóval jól gazdálkodnak a szakcsoport tagjai és példát mu­tatnak úgy a növényápolás, mint a fejlett agrotechnikai módszerek bevezetésében. Eredményes mun­kájuknak meg lesz a gyümölcsé. Büszke lehét a szakcsoportnak minden tagja ilz eddigi eredmé­nyekre. KECSKÉS IMRE gazdasági felügyelő az év végéig terven felül 129000 tonna szenet termelnek a borsodi és nógrádi szénbányászati trösztök üzemeiben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom