Észak-Magyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-03 / 101. szám
Világ proletárjai egyesül jelelt ! XIIl. évJolyam 101. szám 1957 május 3 péntek Ara 50 fillér Á‘; A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT MEGYEI INTÉZŐBIZOTTSÁGA LAPJA Tudósítások Borsod megyei május elsejei ünnepségekről Május elsejei nagygyűlés a Hősök terén Az idei május elseje külsőségekben is sokkal inkább idézte a régi harcos május emlékét, a népnek és vezetőinek egységét, szoros összefogását. Nem a felvonuláson volt a főhangsúly, hanem a Hősök terén rendezendő nagygyűlésen, majd utána a derűs népünnepélyeken, majálisokon. Fél 10 órakor a párt és a kormány képviselői a Hősök terére vezető főbb útvonalak mentén gyülekező dolgozók elé mennek és köszöntik őket a nagy ünnep alkalmából. A Dózsa György úti aluljárónál Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Révész Imre, a Városliget felőli részen Kállai Gyula, Kiss Károly, Fock Jenő, Kossá István, Ugrai Ferenc, az építők székhaza előtt pedig Marosán György, Somogyi Miklós. Horváth Imre, Úszta Gyula köszönti a dolgozókat. Tíz óra előtt néhány perccel induló hangjai csendülnek fel különböző irányokból Megelevenednek a térre vezető útvonalak, a főváros kerületéinek dolgozói elindulnak a Hősök terére. A dísztribün közepén már helyet foglalnak Dobi István, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának elnöke, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, dr. Münnich Ferenc, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP intézőbizottságának tagjai, Fock Jenő, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Horváth Imre külügyminiszter, Révész Géza altábornagy, honvédelmi miniszter, Kossá István pénzügyminiszter, Dögéi Imre földművelésügyi miniszter, dr. Doleschall Frigyes egészségügyi miniszter. Ugyancsak a dísztribünön foglalt helyet a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. A dísztribünön voltak a magyar dolgozók május elsejei ünnepsé- gére hazánkba érkezett szovjet, kínai, albán, bolgár, csehszlovák, jugoszláv, koreai, lengyel, német, olasz, román, skót, vietnami szakszervezeti küldöttségek tagjai. Eljöttek az ünnepségre a hazánkban tartózkodó külföldi kulturális, kereskedelmi küldöttségek tagjai, továbbá a Magyar- országon állomásozó szovjet csapatok parancsnokságának képviselői, M. I. Kazakov hadseregtábornok vezetésével. Tizenegy óra után pár perccel felcsendültek a Himnusz hangjai, jelezve a budapesti dolgozók impozáns május elsejei nagygyűlésének kezdetét. A nagygyűlést Marosán György, az MSZMP Intéző Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára nyitotta meg. A magyar nép szívében mélyen gyökerezik a kommunizmus eszméje Elvtánsak! Marx és Engels 1847 őszén bocsátotta útjára a kommunista kiáltványt. Ennek a kiáltványnak bevezető sorai szerint: A kommunizmus kísértete járja be Európát, s ez ellen a kísértet ellen száll harcba a cár, Metternich és a pápa. Sok évtized telt el azóta, s a kommunizmus nagy harcok árán valósággá vált, a »Világ proletárjai egyesüljetek!« jelszó jegyében győzött a gondolat és az eszme. — A világ kapitalista és imperialista vezetői most nagy kíváncsisággal néznek minden májusi ünnepre. Azt hiszem egy iránt sem érdeklődnek olyan nagyon, mint a budapesti iránt: vajon mi is történik itt, vajon a munkásosztály, a parasztság, a haladó értelmiség bizonyítja-e, hogy a magyar nép szívében és lelkében mélyen gyökerezik a kommunizmus eszméje? A világ valameny- nyi kapitalista rádiója, újságja és bérence az£ üvöltötte október végén, hogy a kommunizmus eszméje idegen a magyar néptől... A kommunizmus eszméjével nálunk azok a hordák, csürhék, szemetek és - huligánok szálltak szembe, akik mindig a magyar nép ellenségei voltak. — Nézzetek most az itt felsorakozott százezrekre, nézzetek a budapesti munkásokra, a budapesti értelmiségiekre, Budapest dolgozóira! A párt hívó, mozgósító szavára százezrek vonultak ide meghallgatni a párt szavát, hogy mi a teendő holnap. (Nagy taps, felkiáltások: Éljen a párt!) Százezrek . tesznek hitet amellett, amelyet önök most jelszóként hangoztatnak: Éljen a párt! — az a párt, amelyet meg akartak semmisíteni, amely párt most újra itt van, s kezébe vette az ország és a dolgozó nép sorsát! (Éljenzés.) — Mai gyűlésünk szónoka Kádár János elvtárs (éljenzés és taps). Mielőtt átadnám neki a szót, engedjék meg, hogy valamennyi munkás, kommunista harcos nevében beszéljek Kádár elvtársiról. Nem veszi zokon Kádár elvtárs, ha a munkások százezrei előtt erről a kérdésről nyíltan beszélünk. — Az októberi események alatt a magyar munkásmozgalomnak szerencsére volt vezetője, akinek megmaradt az embersége, a becsülete és harcos múltja, s aki felé érdeklődéssel nézett mindenki, akit érdekelt a párt. a munkásosztály sorsa. Kádár János volt az a kommunista, aki maga köré gyűjtötte a párt kommunista. magvát. Az ő vezetésével harcoltunk kegyetlenül nehéz időben. s nem tértünk le arról az útról, amely elvezetett mindenkit ide. Nem fogjuk többé megengedni, hogy vezetők és tömegek közé éket lehessen verni! Van pártunk, van jövőnk és lesz szocializmus Magyarországon! — Kérem Kádár elvtársat, tartsa meg beszámolóját. (Éljenzés és taps.) Ezután Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának elnöke, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke szólt az egybesereg- lett, többszázezres budapesti dolgozókhoz. Az ellenforradalmi támadás fölött a nemzetközi munkásosztály segítségéreí döntő győzelmet aratott a magyar dolgozó nép líádár János elvtárs beszéde az 1957 május elsejei budapesti nagygyűlésen Munkások, elvtársak, budapesti dolgozók! Hatvanezer öntudatos budapesti munkás gyűlt össze ezen a helyen, ahol ma állunk, 1890 május elsején, hogy Magyarországon először tüntessen a proletárnemzetköziség eszméje mellett. Ennek 67 esztendeje. Akkor a szocialista társadalom eszméje még csak a legöntudatosabb munkások szívében élt és a Duna- medence népeit rabságban tartó gőgös Habsburg monarchia az egész tüntetést rendőri ügynek tekintette. Hol van már a gőgös monarchia? Elporladtak már régen azok a munkások is, akik akkor itt tüntettek, de a magyar munkásosztály él és itt van ma is: az elődeink szívében és reményeiben táplált gondolatok testet öltöttek. Él és győzelmet aratott a muinkáshatalom, a proletárdiktatúra, a munkás^paraszt állam, a Magyar Népköztársaság! Él és legyőzhetetlen erővé változott a proletár- nemzetköziség eszméje! Viharos 67 év telt el ama 1890-es május elseje óta a magyar munkás- osztály, a magyar dolgozó nép fölött. A tőkés-földesúri rabság fekete éjszakája, háborúk, forradalmak vörös napja és ellenforradalmak ólomfekete felhői követték egymást. A monarchia, a polgári köztársaság, a proletárdiktatúra, a Horthy—fasiszta ellenforradalom, majd a felszabadulás, a proletárdiktatúrát megvalósító Magyar Népköztársaság születése, az 1956 októberi ellenforradalmi támadás és utána a forradalmi ellen- támadás — viharos sor ez elvtársak! Ezalatt a 67 év alatt hol titokban és üldözöttként, hol horthysta rendőrökkel és csendőrökkel verekedve, hol szabadon, ünnepi módon, de a magyar munkások, a falvak, a mérnöki irodák legöntudatosabb dolgozói mindig, minden év május elsején hitet tettek amellett, hogy a magyar dolgozók a prole t érnem zet- köziség hívei, hűek mindenkor a munkásság nemzetköziségét és sorsközösségét jelképező vörös zászlóhoz. Ügy gondolom, hogy jónéhány harcos, kiemelkedő magyar május elsejéről még sokáig megemlékezik a történelem: az elsőről, az 1890. éviről mindig' tiszte- lettel gondolva az úttörő budapesti munkásra — az 1919-es május elsejéről. amikor a . magyar m m- kásosztály leverte a monarchia és a tőke bilincseit, s először ünnepelte szabadon május elsejét. Sokáig fog em lé kéz ni még a történelem az 1945-Ös május elsejére. amikor a 25 éve. dühöngő ellet forradalom és a Hitler-fasisz ta hódítók feg- veres erejét szétzúzó szovjet hadsereg hősi harca segítségével ismét szabadon ünnepelhetett a magyar munkásosztály és az egész, magyar dolgozó nép. Végül úgy gondolom, hogy az 1890. 1919 és 1945 május elseje mellett sokáig emlékezetes marad és kiemelkedő jelentőségű a mai, az 1957-es május elseje. s Ebben az órában itt Budapésten, ™ a magyar szo- & ’ialisia iorrada- 1 lem lüktető : szívében és a Magyar Nép- köztársaság t minden városában és falviban .harcos tüntetéssel ünnepli a magyar dolgozó nép sok százezernyi fia és leánya a munkásnemzcl- köziség, a munka nagy napját — május elsejét. Kedves elv- ársak! Miben van e különleges jelentősége a mai magyar május elsejének né- _3ünk számára — de nyugodtan nemzetközileg is? Abban, hogy ezen a napon az októberi ellenforradalmi támadás fölött a nemzetközi munkásosztály segítségével döntő győzelmet aratott magyar dolgozó nép ünnepli szabadon május elsejét — a proletárnemzet- közisóg ünnepét. (Nagy taps.) mondhatjuk \ magyar nép a Szovjetunió testvéri segítségével megvédte a szocializmus ügyét Magyarországon Kedves elvtársak! Az 1956 októberi események menetében a magyar Horthy-fasiszta burzsoázia, amely egyrészről az ellenforradalom posványába süllyedt áruló Nagy Imre-csoporttal, másrészről az amerikai nagytőke által vezetett nemzetközi imperializmussal szövetkezett, megdöntéssel fenyegette a Magyar Népköztársaság társadalmi rendjét. Halálos veszély, a megsemmisítés veszélye fenyegette a magyar munkás-paraszt államot, a néphatalmat, a proletariátus diktatúráját Magyarországon. Veszélyben volt népünk nemzeti függetlensége. a béke ügye éppen úgy, mint a gyárak, a bankok a bányák államosítása, a földosztás, mindazok a nagy vívmányok, amelyeket népünk a társadalmi haladás 12 éve alatt elért. Külön kérdés és nem feledkezhetünk meg arról, hogy az elmúlt évek súlyos hibái jogos elkeseredést keltettek a tömegekben és ezt az ellen- forradalom igen ravaszul és hatásosan tudta felhasználni a Magyar Népköztársaság rendje elleni támadásra. Még kevésbé feledkezhetünk meg arról, hogy Nagy Imréék árulása nélkül — amely a döntő időpontban megbénította az ország vezetését és megbénították a vezetéstől megfosztott; félrevezetett és tehetetlenségre kárhoztatott m&2.v*r dolgozó tömegeket, — enélkül soha nem tudott volna az ellenforradalmi támadás úgy előretörni, mint ahogyan sikerült neki. Mindannyian emlékszünk még az ellenforradalmi támadás sötét és véres napjaira. Budapest utcáin az ellenforradalmi terror lett az úr, tömegesen gyilkolták a kommunistákat és a haladó embereket. Az országban ezrével vetették börtönbe a párt harcosait, a termelőszövetkezeti vezetőket, a tanácselnököket, a szocializmus híveit és készülődtek lemészárlásukra. Megjelentek ismét a politika porondján a tőkések, a földesurak, a bankárok, a hercegek és a grófok, élükön Mindszentyvel. Megjelentek Népköztársaságunk alkotmányos, törvényes rendje biztosítva van a parlamentben s két nap alatt 28 ellenforradalmi pártot alakítottak* bejelentették még a hírhedt Magyar Élet pártjának megalakítását is és megjelentek a falvakban és a gyárakban is a »mindent vissza« ' jel-* szóval. Ahogy 1919-ben Horthy gyilkos bandája mögött ott volt az antant* — úgy sorakoztak fel az imperializmus sötét erői pénzzel, fegyverrel, széles propagandagépezettel 1956 októberében is az ellenforradalom sötét erői mögött. Munkások, elvtársak! Szemtől szembe a dühöngő ellen- forradalommal nekünk, kommun is-* Iáknak kellett döntenünk, tűrjük-e tovább, hogy lemészárolják a nép elejét, sírba tegyék a népköztársaságot, elrabolják nemzeti függetlenségünket és háborús tűzfészekké vál? toztassák hazánkat — vagy minden elképzelhető erővel szálljunk szembe az árulással és az ellenforradalmat semmisítsük meg. (Taps.) Mi, kommunisták, döntöttünk* Elhatároztuk, hogy harcba hívjuk a szocialista forradalom és a haza minden, az ellenforradalommal szembeszállni kész hívét, ugyanakkor ismét segítséget kértünk a magyar nép legönzetlenebb, legiga- zabb barátjától, a Szovjetuniótól* (Éljen! Nagy taips. Felkiáltások; Szovjet—magyar barátság! Hurrá kiáiltásók.) A szovjet kormány és a szovjet nép a kért segítséget a proletár initernacionali zmus szellemében megadta. így a magyar nép a Szovjetunió testvéri segítségével megvédte a szocializmus ügyét Magyarországon. Ez a harc nem ment áldozatok nélkül. Elvtársak! Emlékeznünk kell ezen a szabad május elsején mártírjainkra, az. ellenforradalmárok által legyilkolt kommunistákra, igaz magyar hazafiakra — Mező Imre, Kalmár, Asztalos, Kállai, Biksza és a többi drága elvtársunkra .:akik nem .ünnepelhetnek többé velünk. Emlékeznünk kell azokra a pártharcosokra, állam- védelmistákra, honvédekre, rendőrökre, k aiih at almis fákra, akik hitükhöz, esküjükhöz híven harcoltak és meghaltak a szocialista forradalom, a nemzeti függetlenség, a Magyar Népköztársaság ügyéért. Emlékeznünk kell azokra a szovjet munkásokra, parasztokra, értelmiségiekre, katonákra, akik segítségünkre siettek a harcban, segítettek megvédeni népi demokratikus rendünket, független hazánkat, békénket* Mély tisztelettel emlékezünk mindazokra, akik a magyar népnek nyújtott segítség közben a legnagyobbat, életüket eldobva bizonyították be hűségüket a proletárnemzetköziség szent eszméjéhez. Örök dicsőség övezze mindannyiuk emlékét! Kedves elvtársak! Erre a hősi harcra visszatekintve világosan látható, hogy októberben a szocialista Magyarország vívta élet-halálharcát a régi úri Magyar- országgal és ebből a harcból a szocialista Magyarország került ki győztesen. (Nagy taps.) De az is világos, hogy ez a harc ugyanakkor a népek, a nemzetek leigázására törő nagytőkés imperializmus és a népek szabadsága és békéje felett őrködő proletárnemzetköziség összecsapása is volt és győzött a proletárinternacionalizmus, győztek a társadalmi haladás és a béke erői. (Nagy taps.) Ezért bír nagy nemzetközi jelentőséggel az 1957-es magyar május elseje. Ezen a május elsején azt ünnepeljük, hogy a magyar népnek az önzetlen és áldozatkész segítséget nyújtó Szovjetunió támogatásával sikerült megvédelmezni a szocializmus ügyét és így a magyar proletár- diktatúra. annak munkás-paraszt állama, a Magyar Népköztársaság él! (Taps.) 1957 május elsejének történelmi jelentősége abban van, hogy a munkáshatalom elleni veszélyes és véres támadást, a súlyos megpróbáltatásokat a magyar nép léküzdötte és ma a szocialista országok testvéri családja tagjaként, népünk, barátainak örömére, ellenségeink bánatára, szabadon ünnepli május elsejét. íNagy 'tans.) Kedves elvtársak, elvtársnők! Tekintsük át a november 4 óta megtett utat. Ha a harc eredményeit számba- vesszük, megállapíthatjuk — anélkül, hogy az önteltség bűnébe esnénk —, hogy eredményeink igen jelentősek. Ha a harc eredményeit nézzük és megvizsgáljuk az élet különböző területén lévő hiányosságokat is, nem lehetünk egészen meg* elégedve. Hiszen van nálunk még hiányosság annyi, hogy kölcsön is tudnánk adni belőle másnak. De ha november 3-ának anarchikus viszonyaira gondolunk, amikor a dühöngő ellenforradalom és imperialista irányító gazdái már zsebükben érezték a hatalmat és az országot, amikor a szocializmus ügyéhez hű hazafiak üldözött vadakká váltak saját hazájukban, amikor a népgazdaság teljésen megbénult állapotban volt — és így nézünk vissza a megtett útra, nem tévedünk, ha megállapítjuk, hogy a fő irány, amelyet azóta követünk,1 feltétlenül helyes és nagyok -az eredmények. Milyen eredményekről beszélhetünk? Mindenekelőtt a hatalomról, az álJ Iámról, a törvényes rendről; Lehet és van is sok kritikusunk;:: vannak ellenségeink is, akik a kákán, is csomót keresnek. Az ilyen emberek sze'IWIytaíás a 2, oldalon.)
