Észak-Magyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-03 / 101. szám

ÉSZAKMAGTARORSZAC Péntek, 1357. május í. Kádár János elvtárs beszéde az 1957 május elsejei budapesti uagrgyűlcseu r (Folytatás az 1. oldalról.) rétnek bennünket műveletlennek, merevnek, hozzá nem értőnek, ke­gyetlen terroristáknak, sztálinisták­nak és minden elképzelhető rossz­nak ;— ami.az ő szótárukban van — szidalmazni. De azt legnagyobb el- lenségeitnik, legrosszindulatúbb kriti­kusaink sem mondhatják, hogy mi a kapitalisták és a földbirtokosok ér­dekeit szolgálnánk. Itt van a kutya eltemetve. Népünk ellenségei szá­mára a Magyar Népköztársaság fej­lődésének elmúlt hat hónapjában igazán az a le rosszabb, ennélfogva, népünk számára az a legfőbb jó és legfontosabb eredmény, hogy a mun­káshatalom erős és a kapitalizmus visszaállításának lehetősége meg­szűnt. (Taps.) N épköz társasé gunk a likotmánycs, törvényes rendje biztosítva van. Az alkotmányos néphatalmi és állam- igazgatási szervek helyre vannak állítva. Újjászerveztük népköztársa- ságünk fegyveres erőit, a néphadse­reget, a határőrséget, a rendőrséget, ezeken belül elsőként a karhatalmi egvségek fegyveres erőit. A kulcs- pozíciókból eltávolítottuk az áruló kát. A hatalom fegweres biztosításá­nak feladatába ' *.....-,tuk és bevon­juk a munkások, a b ászok, a pa­rasztok legöntudatosabbjait — meg­szerveztük a munkásőrséget, 'Éljen, — nagy taps.) Minek tulajdoníthatók eredményeink A munkásőrség megalakítása is bizonyítéka annak, hogy a párt és a kormány a tömegek iránti messze­menő bizalommal, azokra támasz­kodva vezet. Az a lelkesedés pedig, amellyel a munkások tömegei jelent­keztek felvételre a munkásőrség ala­kulataiba, azt jelenti, hogy a magyar munkások százezrei készek fegyver­rel is védelmezni saját hatalmukat. (Taps.) Mindez egyben beszédes cá­folat azokra a hiú vágyakat kifejező ellenséges rágalmakra, amelyek sze­rint októberben a munkások támad­tak volna a népköztársaságra és most egy tömegektől elszakadt kor­mány vezetné az országot. Vannak külföldi vendégeink: Néz­zék meg a párt és a kormány veze­tőit és a tőlük elszakadt tömegeket, amelyek itt állnak százezrével ezen a téren. (Éljenzés és taps. Felkiáltá­sok: Éljen a párt!) Tisztelt nagygyűlés! Kedves Elv­társak! A népi hatalom megerősítése után másik nagy eredményünk a népgaz­daság elemi rendjének és rendes vérkeringésének helyreállítása. Az ipari és bányászati termelés, úgy­szintén a mezőgazdasági termelés, a közlekedés és a kereskedelem mun­kája alapjaiban a rendes kerékvá­gásba került. Már itt voltunk ezen a gyűlésen, amikor kézbesítették ne­künk a nehézipari minisztérium je­lentését április hónapról. Közük, hogy ezt a május elsejét bányászaink úgy ünnepelték, hogy valamennyi bányászati tröszt túlteljesítette ápri­lis havi tervét. (Éljenzés és taps.) Hogy a termelés alapjait helyreállí­tottuk, ezt elmondhatjuk annak tu­datában is, hogy még igén komoly fogyatékosságai vannak. De min­denki, aki képes csak egy kicsit is tárgyilagosan nézni népgazdaságunk fejlődését, megállapíthatja, hogy a népgazdaság helyreállítása a vártnál nagyobb ütemben folyik. Az államhatalom megerősítése, a gazdasági élet vérkeringésének meg­indítása mellett igen jelentős ered­ménye féléves munkánknak, hogy iskoláink, egyetemeink, az ország legfontosabb kutató, művelődési és kulturális intézményei működnek és munkájukban fokozatosan felzárkóz­nak a politikai és a gazdasági élet fejlődési üteméhez és eredményei­hez. Elvtársak! Minek tulajdoníthatók ezek a jelentős eredmények? Mindenekelőtt annak, hogy saját hibcáinkkal is szakítva, a párt politi­káját és a tömegek tisztánlátását za­varó, a marxizmus-leninizmust meg­hamisító, a munkásosztálv érdekeit eláruló revizionista eszméket leien leztük, visszatértünk a nagy Lenin tanításaihoz. (Nagy taps.) E tanítások fényében vizsgáltuk meg a magyar helyzetet és határoztuk meg legfon losabb tennivalóinkat. Kerülgetés nélkül nevén neveztük nz ellenforradalmat, lelepleztük az árufást, mindenki számára érthetően megmondtuk, • hogy nálunk proletár- diktatúra van, amely közvetlenül a dolgozó tömegekre támaszkodik és ugyanakkor kíméletlenül elnyomja az osztályellenséget. (Éljen! — Hosz szantartó, viharos taps.) Elvetettük a hazug semlegessé: jelszavát és megmondtuk, hogy ; Magyar Népköztársaság kitéphetet- len tagja a szocialista országok Szov­jetunió által vezetett hatalmas csa hídjának és következetesen hű ma­rad a varsói szerződéshez. (Nagy taps.) Szembeszálltunk az ellenforrada­lom aljas szovjetellenes uszító rágal­mazásaival és bebizonyítottuk, hogy Magyarország területén tartózkodó ■ szovjet csapatok az adott nemzetkö­zi viszonyok között a magyar nem zeti függetlenség és népünk békéié ■ nek védelmét segítik az imperialis iák kalandor terveivel szemben. Megmondtuk kertelés nélkül, hogy mindaddig, amíg az agresszív impe­rialista körök anyagi alapot létesíte nek azzal a nyilvánosan bevallott céllal, hogy a Magyar Néüköztársa- ság rendjét megsemmisítsék és e cél érdekében sok éve fegyverben tarta nak Nyugat-Németországban Horthy fasiszta ellenforradalmi erőket is. amikor ennek a célnak az érdekében szégyenkezés nélkül atomfegyverrel látják el Európa népeinek és a ma gvar népnek Hitler-fasiszta hóhérait addig mi is igazságos* jogos önvé delemnek tekintjük a szocializmus, a béke erőinek összefogását, a varsói szerződést és a szovjet csapatok ma­gyarországi tartózkodását is. (Nagy taps.) Erre a nyíltságra és határozott­ságra a magyar néptömegek napról napra fokozódó bizalommal és támo­gatással válaszolnak. Az eredmények a nyíltságon kívül továbbá annak köszönhetők, hogy világos helyzetet teremtettünk a Ma­gyar Népköztársaság legfontosabb társadalmi vezető ereje, a pártkér­désben. Leszámoltunk a pártot bom­lasztó és az ellenforradalomnak ez­zel kezére játszó, a párt vezető sze­repét tagadó revizionista nézetekkel. Ennek a harcos következetességnek eredménye, hogy az ellenforradalom füzében újjászületett a magyar nép vezető ereje, a munkásosztály élcsa­pata, a Magyar Szocialista Munkás­párt. (Éljen a párt! — Taps.) A poli­tikai. a fegyveres és a gazdasági har­cokban megedződött párt újjászer­ezte a népköztársaság társadalmi erőit,, elsősorban a munkásosztály osztályszervezeteit, a szakszervezete­ket és a Kommunista Ifjúsági Szö­vetséget és ezek a társadalmi erők a proletárdiktatúra vezető erejének, a pártnak irányításával megvédtek és megerősítették a népi hatalmat. Üdvözöljük május elsején a ma­gyar munkásosztály nagy harci ha­gyományokra visszatekintő és ma már ismét egymillió nyolcszázezer tagot számláló szakszervezeteit. Üd­vözöljük az újjászerveződő nőmoz­galmat és a büszke zászlaját kibontó Kommunista Ifjúsági Szövetséget. (Nagy taps.) Ezeknek a nagy társa­dalmi erőt képező tömegszervezetek­nek és mindjobban javuló munká­juknak jelentős szerepük van az ed­digi eredményekben. A társadalmi szervezeteken kívül az eredményekben része van annak is, hogy országunk alkotmányos ál­lamhatalmi és államigazgatási szer­veit, a tanácsokat, a minisztériumo­kat viszonylag rövid idő alatt mun­kába állítottuk. Az eredményekről szólva, külön el­ismeréssel kell megemlékezni nép- köztársaságunk újjászervezett fegy- vex-es erőiről, a néphadseregről, a határőrségről és a rendőrségről, amelyeknek nagy szerepe volt a munka előfeltételét .jelentő törvé­nyes rend helyreállításában. A magyar fegyveres erők újjászer­vezésének valóságos hősi korszaka volt az első karhatalmi egységek megteremtése és ezek hősies helyt­állása az ellenforradalmi bandák szétverésében. A Magy r Népköztársaság erőinek megszilárdításában, politikai, gazda­sági és kulturális életünk helyreállí­tásában a fő szerepet kétségtelenül maguk a munkás és paraszt töme­gek, valamint a munkások és pa­rasztok erőfeszítéseit támogató értel­miségi dolgozó rétegek játszották. Nekünk, akik a vezetésben dolgoz­tunk ezekben az időkben, meg kell mondanunk, hogy november- 4. után a közponii irányítás, ha napról nap­ra erősödött is, — hosszú heteken át nem volt eléggé hatékony. Ebben az időszakban különösen döntő volt a tennivalókat helyesen felismerő és saját erejének tudatára ébredt mun­kások, bányászok, szövetkezeti és önállóan dolgozó parasztok, értelmi­ségiek öntevékeny munkája és he­lyes politikai fellépése az ellenforra­dalmár provokátorok és. az úgyneve­zett »höbörgök« ellen. A hat hónap eredményeiben mun­kásosztályunk, népünk, pártunk és kormányunk erőfeszítései mellett a szocialista tábor országainak, első­sorban a Szovjetuniónak, a proletár­internacionalizmus szellemében nyújtott anyagi, erkölcsi, sokirányú testvéri segítségének is nagy része van. Erőt adott a magyar népnek a nemzetközi kommunista és munkás- mozgalom politikai és erkölcsi tá­mogatása is. A Szakszervezeti Világ- szövetség és több ország szakszerve­zeti vezetőinek látogatása és szoli­daritási nyilatkozatán kívül 27 or­szág testvéri kommunista és mun­káspártja nyilatkozatát kaptuk kéz­hez, amelyben az egész nemzetközi munkásmozgalom egységesen elítél­te a Magyar Népköztársaság és a béke ügye elleni ellenforradalmi támadást és biztosított bennünket támogatásáról. Ilymódon elmondható, hogy a Magvar Népköztársaság társadalmi rendje ellen 1956 októberében in­dított, az imperialisták által szított és támogatott ellenforradalmi táma­dás, az okozott károk mellett meg­acélozta a magyar szocialista forra­dalom erőit. Ugyanakkor szorosabb­ra fűzte, erősítette az élő, hatalmas, legyőzhetetlen proletárnemzetközi­séget. Fel altarjuk és fel lógjuk építeni a mindenféle kizsákmányolástól mentes szocialista Magyarországot Elvtársak! Elvtársnők! Május elseje a nemzetközi mun­kásszolidaritás harci ünnepe. Ezen napon a nemzetközi munkásosz­tály, a dolgozó nép harci követelé­sei zúgnak az egész világon. A japán tengertől az osztrák Al- pesekig terjedő szocialista világban a szocialista építés ügye, a tőkés or­szágokban az elnyomott munkások és parasztok politikai és gazdasági követelései — az imperialista iga és agresszív fenyegetések nyomása alatt élő gyarmati országokban a nemzeti függetlenségért folyó harc — és minden május elsejei ünnepen az egész kerek világot átfogva, a béke elszánt védelmének kérdései és követelései mozgatják ma a száz­milliókat. Mi magyar dolgozók ezen a május elsején. milyen főbb feladatokat lá­tunk magunk előtt? Május elsejei harci programunk egyetlen mondatban is összefoglal­ható: továbbfejlesztjük a társadal­mi • haladás terén 12 év alatt elért vívmányainkat, a jó tapasztalatokat felhasználva, a múlt hibáit gondo­san elkerülve teljesen fel akarjuk és fogjuk építeni a mindenféle ki­zsákmányolástól mentes szocialista Magyarországot. (Nagy taps.) Mai május elsejei ünnepünkön messzehangzóan hirdetjük — és ezt hallja meg barát és ellenség egya­ránt —, hogy népünk begyógyítja az ellenforradalom által okozott sebe­ket és eltökélt szándéka, hogy a ma­gyar földön,- amelyet annyi munkás ás paraszt nemzedék vqre és verej­téke öntözött és amelyben a bitang úri rend 12 évvel ezelőtt csak romo­kat hagyott örökül a népnek, felépít­jük a szabad, független, szocialista hazánkat, a szocialista Magyaror­szágot. (Lelkes nagy taps.) Elvtársak! E nagy cél elérése érdekében a most soronlévö feladatokra kell for­dítanunk figyelmünket, de tudnunk kell, hogy a mai viszonyok között minden irányú tevékenységünkét a munkáshatalom erősítésének szem­pontjából kell vizsgálnunk. Mindenekelőtt erősítsük meg állam- hatalmunkat a vezető politikai erő, a párt további szervezésével, tömeg­kapcsolataink szélesítésével, egysé­gének, fegyelmének megszilárdítá­sával, tekintélyének növelésével. Óvni kell a pártot az elvtelen karrieristáktól államhatal­A pártépítésben szakítottunk a ré­gi hibás gyakorlattal. A múltban szektásnak bélyegeztek a régi 19-es elvtársakat, félreállították- az illega­litás éveiben helytállt káderek je­lentős részét. Az ellenforradalom idején is bebizonyosodott a regi 19- es harcosok, a spanyol front magyar proletár harcosai, a Horthy-fasizmus éveiben dérekasan helytálló elvtár­sak hűsége és értéke. Most az élő három munkásnerfizedék — a 19-esek, az illegalitás éveinek harco­sai és a felszabadulás utáni fiatal káderek szerencsésen együtt vannak és ez a párt jelenlegi szilárdságá­nak egyik legfontosabb biztosítéka. (Taps.) Most, a párt tekintélyének növe­kedése idején, óvakodva a szektás elzárkózástól, biztosítanunk kell. hogy utat találjon a pártba a szo­cialista forradalom ügyéért áldozat­kész, önzetlen, harcra és munkára képes minden becsületes dolgozó, el­sősorban munkás. De csak ezek jöj­jenek. Ne legyen senki a párt tagja társadalmi illendőségből, vagy egyé­ni meggondolások miatt, jobb a parinak, a munkásosztálynak, az egész népnek, ha a pártot a jóindu­latú rokonszenvezők és barátok szé­les tábora veszi körül, mintha bent volna a pártban a nehézségek ide­jén ingadozók jelentős tömege. Ez október egyik tanulsága számunkra. Óvni kell a pártot az elvtelen kar­rieristáktól és különös éberségre van szükség azokkal szemben, akik Nagy Imre áruló vonalát követve harcoltak a nárt ellen október előtt, október alatt és október után, de most szeretnének beépülni a pártba és belülről harcolni a nárt fő irány­vonala és egysége ellen. Másodszor erősítenünk kell a ma-. gyár proletárdiktatúra mát három vonalon: Erősítenünk kell államhatalmunk alapját, a munkás-paraszt szövetsé­get, a munkásosztály vezetése alatt. Miközben hangsúlyozzuk, .hogy el kell kerülni minden voít hibát, amely a munkás-paraszt szövetséget lazította és a szocialista fejlődést átolta, meg kell mondanunk, hogy a szocialista társadalom felépítése a szocialista magyar falu felépítését is jelenti. Egyénileg gazdálkodó pa­rasztságunk sok fontos intézkedés­ből megállapíthatta, hogy a ránézve káros körülményeket erélyesen fel­számoltuk. Ugyanakkor nem titkol­tuk, hogy a szocializmus falusi elő­őrseit, az állami gazdaságokat, a gépállomásokat és az önként társult, az ellenforradalom támadásaival szemben magára hagyva is dereka­san helytállt termelőszövetkezeti parasztságot helyes céljaiban teljes erővel támogatjuk. Az erős munkás-paraszt szövet­ség a mi államunkban az a politi­kai alap, amelyen létrejöhet a szo­cializmus felépítésének céljaival egyetértő összes rétegek nemzeti összefogása. Küzdenek azért, hogy a munkások és parasztok alapvető tömegei mellett tömörítsük az értei-«, miségi dolgozókat, sőt ezen túlme­nően' a városi kispolgárság összes haladó elemeit is. A kommumstaK találják meg a baráti, a kölcsönös bizalmon alapuló együttműködés módját mindazokkal az emberekkel, akik egyetértenek a szocialista tár­sadalom felépítésének céljaival. Erősítenünk «kell a proletárdikta­túra államhatalmát a szocialista demokrácia fejlesztése vonalán is. Be kell vonnunk az egész párttag ságot és pártonkívüli tömegeket az alapvető kérdések eldöntésébe, a törvények és rendeletek megalkotá­sába, végrehajtásába és a megváló' sítás ellenőrzésébe. Végül erősítenünk kell a proletár diktatúra államhatalmát az ellen forradalom megsemmisítésével és a népi hatalom ellenségeinek még kö vetkezetesebb elnyomásával. A »Szabad Európa« és a Magyar Nép- köztársaság többi ellensége mérge serf köpködi rádióban és sajtóban hogy nálunk szörnyű terror, véres bosszúhadjárat, tömeges internálás van. Persze ők is nagyon jól tudják hogy mindez hazugság. Kiabálnak mert nagyon féltik ellenforradalmi kádereiket. Önök, kedves elvtársak nagyon jól tudják, hogy népünk jog gal kifogásolja éppen azt. hogy nem eléggé büntettük meg a bűnösöket (Úgy van! Nagy taps.) Azt is mondják ellenségeink, es néha jóindulatú, de helyzetünket pontosan nem ismerő barátaink is hogy nem vagyunk eléggé megbo csátóak, nem vagyunk eléggé embe riesek és demokraták. A mi népünk ellenségeink emberiességét és demo krat izmusát alaposan megismerte októberben. Mi azt gondoljuk, hogy a bűnösöket meg kell büntetni népköztársaság ellen, a nép nyugat ma és munkája ellen áskálód.ókat kordában kell tartani. (Taps.) Az véleményünk, hogy a nép hatalma élete és békéje a legszentebb dolog a világon, ezért törvényes szerveink akkor tesznek eleget az emberies' ség és a demokrácia követeimé nyelnek, ha a bűnösökkel minél keményebben bánnak el. (Úgy van Taps.) Harmadszor erősítenünk kell népi hatalom gazdasági alapjait. Meg kell oldanunk mielőbb a gaz dasági építés előttünk álló és őszin­tén meg kell mondanunk, nem köny' nyű feladatait. Gazdasági életünk ben jelenleg még vannak feszültsé gek. De dolgozóink munkája nagyrészt a testvéri országok gaz dasági segítségével biztosítottuk az egyensúlyt, emeltük a dolgozók élet színvonalát. ezevre kidolgozott gazdasági ter­eink. Ezt követően nyilvános vitá- bocsátjuk új hároméves tervün­ket. Pártszervezeteinknek, a szakszer­vezeteknek azonban már most leg-> fontosabb feladatuk, hogy a terme­lés mindennapi kérdéseivel nagyon komolyan foglalkozzanak és mozgó­sítsák az egész munkásosztályt, a dolgozó parasztságot, népünket a azdasági, termelési feladatok minél jobb megoldására. A gazdasági nehézségekről szólva hangsúlyoznunk kell, hogy ha a nép­tömegek a kérdések megoldását ke­zükbe veszik, minden reális feltétel megvan ahhoz, hogy a Magyar Nép- köztársaság gazdaságilag is erős és szilárd legyen. Negyedszer: rendet kell teremte­nünk a kulturális életben. Nem ti­tok, hogy az oktatás, a művelődés, a kultúra egyes területén az ellen­forradalom és a revizioniznius súlyo­san visszavetett bennünket. A burzsoázia a kuliura terüle­tén is álarcot öltött magára. A szo­cialista kultúra esküdt ellenségei a sztálinizmus«, az adminisztratív módszerek megszüntetése, a hibák kijavítása zászlaja alatt léptek fel. De októberben kitűnt, hogy ez ka­lózlobogó volt. Elég egy pillantást vetni a kultu- a területére, hogy lássuk: a kalóz­lobogó alatt fasisztákat, nyilas saj­tófőnököket, burzsoá kufárokat reha­bilitáltak. Ezek az elemek azután előkotorták a penész-szagú burzsoá kultúrtermékeket és ezeket népünk nyakába zúdították. Nyilvánvaló, hogy ezen a területen is rendet kell teremteni. Elvtársak! Elvtársnők! Végezetül a magyar népi demo­krácia erejét növelnünk kell az in­ternacionalizmus elmélyítése útján. Küzdjük le a nacionalizmus marad­ványait, az úgynevezett »-nemzeti kommunista« nézeteket és erősítsük a magyar népben az igaz hazafiság, Kendet kell teremtenünk a kulturális életben Jelenleg azonban a megnövekedett életszínvonal és a termelékenység alacsony színvonala, valamint a ma­gas önköltség között ellentmondás van. Ebben a helyzetben a feladat az, hogy a pénz vásárló értékét és a felemelt életszínvonalat megőriz­zük és az ellentmondást a munka megjavításával, a termelékenység növelésével, az önköltség csökken tésével, takarékosabb anyaggazdái kodással és hasonló rendszabályok kai küszöböljük ki. Rövidesen közismertté válnak az a proletár nemzetköziség eszméjét. Testvérünk a világ bármely orszá­gában élő internacionalista munkás­ember, de ellenségünk a magyar hazát és a népet eláruló, magyar származású ellenforradalmár. Tegyünk meg minden tőlünk tel­hetőt, hogy a szocialista tábor vala­mennyi országához, elsősorban a Szovjetunióhoz fűződő baráti szövet­ségi viszonyunkat erősítsük hazánk .és az egész szocialista tábor egysé­gének további szilárdítása érdeké­ben. Bár viszonyunkban jelenleg el­lentmondások vannak, elvi enged­ményeken kívül mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy vi­szonyunk Jugoszláviához ne csak a békés egymás mellett élés elveinek feleljen meg, hanem szívélyes és ba­ráti legyen. Jugoszlávia népeivel és vezetőivel a jóviszony közös érde­kein kívül összekötnek bennünket a szocializmus építésének közös céljai is. Mi a marxizmus-leninizmus, a proletár nemzetköziség elvei alapján állunk. Ennek megfelelően tisztelünk minden népet, a népek békéjének és a különböző társadalmi rendszerű országok és népek békés egymás mellett élésének vagyunk a hívei. Vannak nagy feladataink, do mély meggyőződéssel mondom, hogv a Magyar Népköztársaság minden híve bizalommal tekinthet a jövő­be. Az ellenforradalmi támadás ta­nított is, edzett is, össze is kovácsolt bennünket. Ha nem feledkezünk meg a múlt hibáiról, ha éberek le­szünk, nincs olyan erő, amely meg­akadályozhatja szocialista hazánk teljes és győzelmes felépítését. Erőnket és bizalmunkat növeli, hogy a szocialista országok családjá­ban olyan oltalom és erő részesei vagyunk, amelynél nagyobb erő nincs ma a világon. Tisztelt nagygyűlés, elvtársik, elvtársnők! Dolgozó társaim! Az októberi események után erre a május elsejére minden oldalról fi­gyelnek, barátok is, ellenségek is. Azt hiszem, hogy ez a május elseje örömmel fogja eltölteni barátain­kat, keserűséggel ellenségeinket. Azt hiszem, nem tévedünk, ha megál­lapítjuk, hogy ez a nap új lendületet ad belső fejlődésünknek és hozzájá­rul a proletárnemzetköziség zászla­ja alatt tömörült népek és a nemzet­(F oly tatás a 3. oldalon.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom