Észak-Magyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-07 / 104. szám
4 ÉSZAK MAG TAKORS ZAG Kedd. 1957. május *t. cApnka többi nem fűn... Kétszázötven éve született Goldoni A „Két úr szolgája’* ünnepi bemutatója elé PÁLYÁZATI HIRDETMÉNY községi mezőgazdasági felügyelői állások betöltésére Imre ne élne. Ö ártatlan volt. Biztosan beteg. Fel sem tételezi, hogy Imre elhagyta volna. A tegnapi Levél arról számol be, hogy a kis Imre néhány nap múlva két hónapos lesz. És nagyobb, mint a többi vele egykorú fiú. . Imre édesanyja nem tud sírni. Ahhoz sincs lelkiereje, hogy menyével közölje az igazságot. Nem akar-1 ja, hogy meghasadjon a szíve, inkább sorvadjon el a végtelen várakozásban, vagy ha tud, felejtsen. ... Ez a május elseje fényes, napsütéses volt Leningrádban. Este pedig színes fényszórók szivárvány fényénél önfeledt mámorban szórakozott a. fiatalság. Kilenc órakor felhangzott a sokszáz ágyú díszsor.tüze. Kezdődött a tűzijáték. Nappali fényben sziporkázott a város. A szfinksz homályban maradt. Mellső lábainál fiatalasszony áll. Mereven nézi a kékesen csillogó Né- vát. A hullámok hátán sirályok csó- kolóznak... (a—f.) VELÉNCÉBEN, a Rialto mögötti kis tér emberáradatában napjainkban is 'kimagaslik Goldoni ércalakja. Mintha most figyelné az élet mindennapjait. Ebben az esztendőben, a világ négy táján tisztelegnek Goldo- ninak, a nevettetés vérbeli mesterének, Itália nagy komédiaköltöjének. A commedia deli’ artc-től a Két úr szolgájáig A NAGYVILÁG sokat köszönhet a művészetpártoló Olaszországnak. Cavalcantit, Daniét, Petrarcát, Boc- cacciot, Leonardo da Vincit, Machiavellit, új műfajokat, versformákat, lágy szonetteket, összecsendülő ter- zinákat, csodálatos pikturát, a melodrámát, a rommedia deli’ arte-t és Goldonit szült ez a föld a világnak. A világhírű vígjátékíró Velencében született 1707-ben. Sokat vándorolt életében, legtöbbször vándorszínészek társaságában. Irodalmat Pe- rugiában, filozófiát Riminibcn, jogot Páriában tanult, hadovában doktoA vörösmárvány szfinksz durcásan üldögél a Néva, partján. Ráülepszik a sűrűn szitáló köd, apró gyöngyökben legurul duzzadó mellein. Tengeri sirályok halásznak a szürkészöld hullámokon. Morajlik a város. A bulvárokon hömpölyög a tömeg. A szfinksz mellső lábaihoz fiatalember támaszkodik. Kutatva figyeli az áradatot. Egyszer felkiált: — Nádja! Nádja! — És eltűnik egy csoport lány mögött. A nap néha sápadtan felbukkan a ködtengerből, ezernyi sugár kezével utánakap a színes léggömböknek, majd újra alá merül. Tangó- harmónika, tánc, sikoltozás. Pattognak a similabdák. Köpcös rendőrt dobálnak a magasba vidám fiatalok. A rendőr drukkol, csak le ne ejtsék. Előfordul. Az áradat a Téli Palota felé közeledik. A balti szélben csattognak a zászlók, villog a transzparensek aranybetüje, a táncoló lányok habfehér térde. Piros rózsák a hajakban, sapkán, melleken. Szomorú matróz hajlik át a Palota-híd karján. Fehér tengerész sapkája, mint tavirózsa ringatózik a hullámokon. Körülállják, vigasztalják.' Mindenki énekel, mindenki másai. Szürke csatahajók, cirkálók ringnak horgonyaikon, komoran, mint megkötözött komondorok. A Téli Palotán túl, a végtelen néptenger csöppjeire fröccsen. Imre maga után húzza Nádját. Leülnek a fűre. Lihegnek. A Halturin utca önti magából a tömeget. — Próbáljunlz szembemenni velük kéri Nádja. — Te csacsi.' — Elindulnak. Nádja Imre vállába kapaszkodik. — Polgártárs! Hová szökik attól a kislánytól? — Így nem szabad férjnekvalót fogni, kisasszony! — incselkednek a szembejövők. Közben sodorják őket Visszafelé. — Imre! ügy szeretnék a tengerre... Szive csordultig tele. A tél óta, ahogy Imrét megismerte, kimondhatatlanul boldog. Kézenfog- ják egymást és szaladnak a Finn állomás felé. A vonatok tizpercenkint indulnak. Viszik a szórakozókat a városkörnyéki parkokba, nyaralókba. Szolnyecsnoje — Napsütéses, pici megállóhely. Amerre a szem ellát, fenyő- és nyírerdő. Füves ösvény vezet a tengerpartra. Itt csöndes az Öböl. Keskeny'homokpartja belevész az erdőbe. Erre nem jár senki, csak egy felfordított halászladik hátán gubbaszkodik néhány csiga. — Látod a homokdombon azt a magányos, vén fenyőt. Olyan morcosán nézi a tengert. Vidítsuk fel, jó? Nádja lehúzza szandálját és elindul a süppedő homokon. A fák ágai majdnem földig hajolnak. Alattuk száraz, rugalmas a tűlevél-takaró... Az öböl fölött felszáll a köd. Napsugár les szét a látóhatárán. Semmit nem lát, ezért mérgében kutat kezd fúrni a tengerben. Ahol fúr, ott ezüstösen csillog a víz. Az öreg fenyő mosolyog fűbajusza alatt. Bölcsen őrzi a titkot... Másnap Imre és Nadja összeházasodtak. Imrének még egy éve volt hátra íz egyetem befejezéséig. Ösz- szel hazajött, hogy anyagot gyűjtsön diplomamunkájához. Egy októbervégi este két fegyveres kopogtatott be hozzájuk az újpesti munkáslakásba. — ön Szántó Imre? — Igen. — Szovjet ösztöndíjas? — Igen. Elvitték. A következő mellékutcán agyonlőtték. Édesanyja egyedül maradt. Azaz ... Még mindÁg, szinte naponta érkeznek a „nemzetközi” jelzésű levelek. Apró, cirillbetüs írások. Néha több oldal, olykor csak néhány sor. Remény — Nagyézsda még mindig vár. Ha egyik levélben azt érzi, hogy Imre meghalt, a következőben panaszkodik, hogy már megint kishitű volt. Mert az lehetetlen, hogy A kormány határozata, illetőleg a földművelésügyi miniszter 30/1957. számú utasítása alapján a községi tanácsok végrehajtóbizottságainál, községi (kisebb községek esetén több községre kiterjedő munkaterülettel körzeti) mezőgazdasági felügyelői állásokat kell rendszeresíteni. A mezőgazdasági felügyelő a község mezőgazdasági termelését a községi tanács elnökének felügyelete és a járási mezőgazdasági osztály szak- irányítása mellett önállóan, közvetlenül és teljes felelősséggel irányítja, szervezi és ellenőrzi. A felügyelő kizárólag a mezőgazdasági termelés helyi szervezésére, irányítására és hatósági feladatai ellátására hivatott, más feladattal nem bízható meg. a következő székhelyekkel működő községi, illetve községi körzeti gazdasági felügyelői állások betöltésére: ABAUJSZÁNTÖI JÁRÁS: Abauj- szántó, Gibárt, Boldogkőujíalu, Fony, Vizsoly, Hidasnémeti, Abauj- vár, Vilmány, Gönc. EDELÉNYI JÁRÁS: Boldva, Lak, Szendrőlád, Edelény, Szendrő, Szalonna, Szuhakálló, Szin, Égerszög, Bódvaszilas, Tornaszentandrás, Ra- kaca, Rudabánya, Hidvégardó. ENCSI JÁRÁS- Baktakék. Encs, Felsőgagy, Forró, Gagybátor, Garad- na, Krasznokvajda, Szalaszend, Szászfa, Szemere. MEZÖCSÁTI JÁRÁS: Ároktő, Ernőd, Gelej, ^Hejőbába, Hejőpapi, Hejőszalonta, Tiszabábolna, Tisza- keszi, Tiszapalkonya, Tiszatarján, Tiszaszederkény, Sajószöged, Mező- csát. A községi mezőgazdasági felügyelő legfontosabb feladatai: A felsőbb" hatóságok határozatainak, rendeletéinek, illetve utasításainak végrehajtására való mozgósítás, a termelés irányításával járó igazgatási és hatósági feladatok ellátása, a község mezőgazdasági termelésének belterjes irányú fejlesztése, a községben lévő termelőszövetke- zetek munkájának rendszeres szakmai segítése, a gépállomások által végzett gépi talajmunka minőségi ellenőrzése, mezőgazdasági szakpropaganda, szakmai tanácsadás, bevált szakmai tapasztalatok elterjesztése. A megyei tanács vb. mezőgazda- sági osztálya a megye járási tanácsai nevében MEZŐKÖVESDI JÁRÁS: Borsod- ivánka, Bogács, Bükkábrány, Mező- keresztes, Mezőkövesd (2 fő), Mező- nagymihály, Négyes, Sály, Szomo- lya, Tárd, Szentistván, Tibolddaróc, Vatta. MISKOLCI JÁRÁS: Nyékládháza. Harsány, Sajószentpéter, Parasznya, Sajóecseg, SajóvÁmos, Felsőzsolca, Alsózsolca, Ónod. Ládpetri, Gesztely, Hernádnémeti, Bocs, Kesznyéten. ÖZDI JÁRÁS: Arló, Borsodná- dasd, Csernely, Hangony, Sajónéme- ti, Sáta, Uraj. PUTNOKI JÁRÁS: Putnok. Dédestapolcsár y, Sajókaza, Ragály, Aggtelek, Zádorfalva. Keleméi', Bánréve, Alsószuha, Sajóvelezd. SÁTORALJAÚJHELYI JÁRÁS: Füzérkomlós, Pálháza, Kovácsvágás, Mikóháza, Sárospatak (2 fő), Végardó, Tolcsva, Bodrogolaszi, OlaszUsz- ka, Kenéziö, Viss, Tiszakarácl Györgytarló, Cigánd, Riese, Zemp% lénagárd, Semjén, Nagyrozvágy, Pacin, Korcsa, Alsóberecki, Bodrog- halom. SZERENCSI JÁRÁS: Alsódobsza, Tokaj, Erdőbénye. Taktabáj, Tisza- ladány, Tállya, Monok, Mád, Szerencs, Megyaszó, Prügy, Taktahar- kány, Tárcái, Tiszaluc. SZIKSZÓI JÁRÁS: Szikszó, Aszaló, Onga, Felsődobsza, Kázsmárk, Alsóvadász, Ináncs, Homrogd, Felsővadász, Selyeb, A községi mezőgazdasági felügyelői állás egyetemi, mezőgazdasági akadémiai, technikumi, illetőleg ezekkel egyenértékű más mezőgazdasági szakképesítéshez van kötve. A szakmai képesítés alól kivételes esetekben a megyei mezőgazdasági osztály felmentést adhat. Az egyetemi, főiskolai, illetőleg akadémiai végzettségű felügyelők fizetése 1150 Ft-tól 1500 Ft-ig, az alacsonyabb képzettségű felügyelők fizetése 1000 Ft-tól 1400 Ft-ig terjed. A fizetés összegét az alkalmazó községi tanács állapítja meg, a járási tanács vb. javaslata alapján. A pályázatot f. évi május hó 15. napjáig írá«Kan ahhoz a járási tanács vb. nezőgazdasági osztályhoz kell benyújtani, amelyiknek területén a pályázó elhelyezkedni kíván. A pályázathoz csatolni kell az iskolai végzettséget igazoló bizonyítványt eredetben, vagy hiteles másolatban. Emellett a pályázatban fel kell tüntetni, hogy a pályázó eddig hol és milyen mezőgazdasági szakmai gyakorlatot szerzett. Megyei tanács vb. mezőgazdasági osztálya rált. Fiatalkori éveiben a velencei nagykövetségen volt hivatalnok, aztán költő egy vándor színtársulatnál, majd a genovai köztársaság konzulja. Idősebb korában mint padlovai ügyvéd, mindenütt nyitott szemmel járt, figyelt típusokat, fordulatokat gyűjtött mintegy kétszáz színdarabja számára. Legtermékenyebb korszaka 1748-ban Velencében kezdődött, ahol tizennégy évig volt egy színtársulat »házi« szerzője. Goldoni fellépése reformot jelentett az ola-sz színpadon; a rögtönző commédia deli’ arte-t ő helyettesítette fokozatosan, de céltudatosan teljesen megírt komédiákkal. A commedia dell’ arte a XVI. században keletkezett és két évszázadon át virágzott. Lényege, hogy az iró á a színpadi műnek csak a vázlatát adta meg: a párbeszédeket, páratlan ügyesség, virtuóz színpadi mozgás s nem egy alkalommal artista mutatványok és komikus táncok, dalok kíséretében a szereplők rögtönözték. Az olasz színészek a commedia ‘deli’ arte fénykorában Európa valamennyi uralkodójának kedvelt vendégei voltak; mulattatták a közönséget Péterváron, Párizsban, Hamburgban és Madridban. Moliére, Lope de Vega és más nagy irók nem keveset vettek át az olasz színészektől. De abban a században, amely egyre inkább megismerte Shakes- \pearet és a nagy francia és spanyol színműírókat, a commedia deli’ arte szegényesnek bizonyult. A színpad új óriásai mellett ezek az örökké vándorló színészek keveset nyújthattak. Az Arlécchinok, Pantalonék, Brighellák folyton ismétlő alakjai, •elcsépelt tréfái és bonyodalmai megkoptak. A COMMEDIA DELL’ arte a színházi világából bontakozott ki a XVIII. századi Velence egyszerű fia: Carlo Goldoni. Mikor küzdőtérre lépett, eltökélte: a divatos commedia delV arte-ból megmenti a nemeset, az időt állót, de szakít hagyományos bábfiguráival, mert a mindennapi élet két kézzel kínálja a mulattató figurákat. Alakjait nem a velencei ro-> kokó szalonokból leste el, hanem a Rialto mögötti kis tér nyüzsgő embersűrűjéből. A Két úr szolgájában bomlanak ki elsőnek valódi jellemek; a Truffal- dinók hagyományos szoígamaszkját már belülről feszíti élettartalom, a Brighellák a XVIII. századi Velence talaján-állnak, mint csalafinta fogadósok. És a Beatricék olyan szerelmesek, mint a mi Julikáink, Marikáink. Igaz, az Egyetlenért folytatott harc kissé eltér a mcltót, de ez lágyon érdekes. Már hogyne volna mulatságos, amikor egy szerelmes, okos ío-1 rinói lány férfiruhában útiakéi, hogy megkeresse elbújdosott szerelmét. Kit ne érdekelnének a kópé bolondos-okos Truffaldino szolgájának a huncutságai? Hát nem kacagtató, amikor egyszerre két úrnak szolgál Truffaldino; a férfiruhába öltözött Beatricének és Florindonak, aki egy fogadóban lakik az életre- halálra keresett Beatricével? A szereplők és a rendező TRUFFALDINO két színből szőtt ruháját Szirtes Ádám ölti fel, a szerelmes Beatrice nyalka f érj nullában jelenik meg' Galambos Erzsi személyében. Lombardi doktor: Györffy György, fia: öze Lajos, az úrhatnám, arisztokráciához dörgölözö Pantalonét Papp István kelti életre. A kétségbeesett szerelmes: Simor Ottó, Smeraldina: Nádassy Anna, úrnője pedig Balogh Erzsébet. A bemutató nemcsak ünnepi előadás, hanem rendezőavatás is. Sziv- ler József főiskolai hallgató művészi próbatétele ez az előadás, amelyből nem hiányzanak majd a Virágú. Elemér által megzenésített Petrarca és Boiardo szonettek. — Vasárnapi számúinkban (1957. V. 5.) a „Felelniök kell..című cikkben elírás törtépt. A helyes s?öveg a kővetkező: . . . támogatta őt Hady Antal kirendeltség vezető helyettes, aki terménynagykeres- kedő volt, Ambrus György fuvarműszaki előadó, háromszoros büntetett előéletű egyén és Bencze Károly tarifaellenőr. Dobos Bertalan munkaügyi előadó, akinek november 7-én lett volna a tárgyalása a szakszervezet pénzének hűtlen kezeléséért. Nagy Gyuláné egy volt főjegyző Gépállomások, állami gazdasagok, termelőszövetkezetek! Figyelem! & Nyíregyházi Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál kapható P 24-es kalapácsos daráló és Ze- torra szerelhető burgonyaszedőgép. Megrendeléseket várjuk Raktárról hibamentes gépeket azonnal szállítunk. Vezetőség. JULJUSVASÁRNAP A VIRRADATTAL egyszerre szólalt meg az erdő. A bükki Garadna- völgy fáradhatatlanul csacsogó patakja új vetélytársat kapott. Ezernyi apró madárka füttye köszöntötte az új napot. Láthatatlan zenekar csodálatos nyitányának hangjai szálltak szerte a zöld lombok között. Az erdn- koszorúzta hegyek, mint egy hatalmas színpad díszletei, szinte egyik pillanatról a másikra új színekben pompáztak, mintha a fővilágosító intésére új színeket öntenének e hatalmas díszletre a reflektorok. Valahol, a csúcson, ahonnan talán még a világ szélét is meg lehetne látni, ha a szem elé nem szabnának határt a bükki rengeteg erdős púpjai, lomha sas tollászkodott. A hegygerincen láthatatlan csapat csörtetett a sűrűbe. Szarvasok igyekeztek a nappali rejtett pihenőre. Jóreggelt, májusi vasárnap! A szomorúvölgyi kőbánya olyan, mintha egy óriás mart volna bele a hegy zöldruhás testébe, hogy mindenki lássa sárga húsát, piros vérét, ‘kékesszürke csontjait. A csendes bánya ölén álmosan sorakoznak a csillék. Az éjjeliőr. hatalmas szál öregember hófehér bajusszal, a bányatelep udvarán megáll, nagyot nyújtózva megropogtatja öreg csontjait. Aztán végigkémlel a zöld messzibe vesző erdei kisvasút sínpárja mentén. Mert a váltásnak már jönni kell. Fel is tűnik a másik öreg, idefehér- lik a tarisznyája, amint a kopott katonaköpenyen átalvetve ott fityeg az oldalán. Hiába, pontosak ezek az Öregek. Alighogy kezetráznak, már száll is, jön is a hang messziről, a hegyek háta mögül. mintha az ifjú köszöntené az öregeket. A két fehérhajút, meg a sokéves őskohót ut, e garadnavölgyi erdők zöld. ölén. ILskoLcoa reggel hatot dudál a gyart AZ EGYIK ÖREG marad, a‘ másik elindul hazafelé. Szemben porzik az út, teherautó jön. Már a nótázást is hallani. Vagy harminc fiatal jön a kocsin. Vidámak, frissek, mint ez a májusi vasárnap reggel. Aztán kövér hátizsákokkal turisták szapo- rázzák a lépést Jávorkút irányába. A völgy másik végén, a tó mögött megkondul a hámori templomharang. A kacskaringós kisutcán vásárosok húzzák lécre a sátorponyvát, bontogatják a ládákat, melyek töméntelen tükrös szívet, mézeshuszárt, rikkanó papirtromÖitát, pirostollú csipogó madarat, meg még ki tudja milyen rejtelmeket tartogatnak a vásárlókedvű ifjúságnak. Jönnek már a jó öreg ötös buszok is fölfelé, prüszkölve, köhögve, hogy a végállomáson aztán pihenjenek egyet, bámészkodva a csapra,vert söröshordók elé járuló emberek közt. Élet, boldog zsibongás mindenütt. A kerek egy hete nem látott nap is kisüt, cfr szürke felhők is szerlefutnak az égen, hogy az is felölt- hesse kék ünneplőjét. Könnyű szívvel ballagok a sokat bejárt bükki utakon. Festő palettáját, költő rím- faragó szerszámát kívánom, hiszen ennyi szépséget, ennyi vidám élet- zsibongást szavakba, önteni gyatra kísérlet csupán. Repül a hinta, suhan a csónak a kristálytiszta lillafüredi tavon, zene szól. koccan a. söröspohár. vidám halihót zeng a. völgy. Zöld lomb. fehér, sárga és piros virág, gondtalan kacaj, aprócska szerelmes sóhaj a vízesés fölötti patakhídon. Igen, ezekkel van teli a szívem. És az ő szívük is. Látom rajtuk, a szemükön, a mosolyukon. Jönnek lefelé a kis hegyi ösvényen, mindkettő kezében egy-egy hatalmas gyöngyvirágcsokor. A fiú magas, karcsú, apró kis bajusszal. A lány derék, erős, telt idomokkal, szinte asszonyos. Név'tő, piros orcával, kék szemekkel, egíszségtől piros ajkakkal játékbolti babáé ez az arc. Szépek, erősek, fiatalok. Szépek, mint ez a májusi vasárnap. Erősek, mint a hegyoldal bükkjei, tölgyei. És fia- talon üdék, frissek, mint a nemrég szedett habfehér gyöngyvirág. Akaratlanul is követem őket. Nevetgélnek, csacsognak, akár a kis hegyipatak. And y-gnak lassan, kedvesen. Aztán vesznek mézes huszárt, meg egy mézesből való pólyásbabát, amire szellemes versikét remekelt a bábos. Vefsikét, amin nevetnek először, de aztán <* lomolyodnak egy kicsit, hiszen ebben a versikében az ő holnapjuk is benne van. De még a mában vannak. A mában, és ez a leánynak jut hamarabb eszébe. — Menjünk, kedves. Hiszen ma egyikünk se’ bosszanthatja meg édesanyát... Ah, igen. Hiszen ■ a anyák napja van. Nos, most már bizonyos lehetek afelől, hogv két. édesanya, frissen szedett gyöngyvirágcsokornak örülhet nemsokára. — Menjünk. Ígérd meg édes, hogy délután újra kijövünk ... Hiszen m.ég nem is esi akáztunk ... Nevetnek en és én anró kis titkot sejdítek nevetésük mögött. De már mennek is. Mennek megörvendeztetni az édesanyát. DÉLUTÁN viszontláttam őket. Pirosán, nevetőn, boldogan. Estébe hajlott már az idő, amikor a tavon csónakba szálltak. A hámori völgy fölé magasló üdülőépület ablakszemei sárgán kinyíltak már és sötétzöldje fölé valahonnan füstszínű fátylat terített az e:te. Csónakjuk ezüst esik ja már messzire előre kúszott a tó tükrén, ott járt legelői. Egyre vékonyodott a csík, aztán eltűnt teljesen. Az est cinkostársukká szegődött és rájuk boriivá fátyolát, láthatatlanná tette őket. Most már megértettem, miért volt az a titkot sejdítö összenevetés, -amikor déli elválásuknál a csónakázás szóba- került... Búcsúzom tőled, májusi vasárnap, Szép voltál, vidám., mint a köröttünk újra kiviruló élet. Nej, de nagyon vártunk! A vérzivataros napokon, amikor láncát vesztette az emberi gonoszság, amikor itt a Bükkien is ágyúk torka ásított halált az emberekre, amikor az Öreg mohos sziklákból golyószórós tüzelőállást építettek és amikor alig reméltük, hogy a tél múltával újra lombot hajtanak a géppisztolygolyóktól felhasadt oldalú fák. Igen, a halálosan néma gyárak tövében alig reméltek anyáknapi gyöngyvirágcsokrot az édesanyák, szerelmes májusi csónakázást fiú és leány.. DE A SZÉL, mint ma reggel is, messzire űzte a szürke fellegeket, szerte a négy égtáj felé. Csak egykét felhődarabka maradt meg, de az égbolt mégis ragyogó kéken terült szét a Bükk fölött, az egész zsibongó, mézeskalácsos, gyöngyvirágcsokros májusvasárnap fölött derűsen, biztatón* HÁMORI P. JÓZSEF pályázatot hirdet
