Észak-Magyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-07 / 104. szám

LEVELEK BORSODBÓL Régi harcosok nevelik a fiatalokat Pusztaiad vány községbe# is meg­alakult a Kommunista Ifjúsági Szövetség. Ideisereglenek a dolgozó parasztok fiai és leányai. Az alakuló ülésen a fiatalság örömmel vállalta a feladatokat, mint ahogy erről Stelmak László titkár rövid előadásában is beszélt. Ugyancsak segítséget ígért Kovács János elvtárs, az MSZMP helyi szervezet elnöke, hogy helyiséget biztosít a fiatalok számára. Mere­dek! József, pártunk öreg harcosa elmondotta, hogy hogyan működött annakidején a KIMSZ, majd a 19-es forradalom dicső harcairól beszélt, az akkori mozgalmi mun­káról és hogy a fiatalok hogyan vettek részt a forradalmi harcok­ban: hullajtottak vérüket a nép igazságos harcáért, a földért, a sza­badságért, a demokráciáért. Az alakuló ülésen Katona Jó­zsef, az emődi Tüzép-telep dolgo­zója, valamint Bujnóczki István, a Lyukóbánya dolgozója is meg­jelent. Mindketten elmondották, hogy náluk hogyan működik a KISZ, milyen hasznos munkát vé­geztek eddig a termelésben, hogyan szórakoznak, hogyan kerülnek kö­zelebb egymáshoz az ottani fiata­lok. A KISZ PUSZTARADVÁNYI ALAPÍTÓ TAGJAI As encsi járásban is munkálkodnak a kommunista fiatalok Az egy szer-ű hétköznapok fiatal­jai vagyunk, de készek vagyunk harcolni, hogy az, ifjúságot egy szervezetben tömöri lsük. Nem könnyű ez a feladat, különösen nem könnyű vezetni, irányítani a munkát és úgy, hogy az ott felnövő ifjak a szocializmus építésének harcosaivá váljanak. Örömmel fogadtuk a párt határo­zatát, mely a Kommunista. Ifjúsági Szövetség megalakítását javasolta. Nem kellett sokat várni a határo­zat megjelenése után, járásunkban is összejöttek az ifjú kommunisták, hogy megválasszák a szervező- bizottságot. Ünnepi napként vártuk ezt a pil­lanatot, mely el L következett. A járási pártbizottság tanácstermé­ben találkoztak a gépállomás, az egvszerű földet művelő egyéni és tsz-parasztok és az értelmiség leg­jobbjainak gyermekei. A találkozón ünnepi hangulat töltötte be a ter­met, öröm sugárzott a fiatalok ar­cán, egyre jobban eltűntek az el- <lenforradalom által okozott gond barázdái. A járási pártbizottság intéző­bizottsága részéről megjelent Tu- róczi elvtárs, valamint Novák elv­társ régi KIMSZ-tag. Ezután kö­vetkeztek a felszólalások. Vala­' mennyien a párt, a nép és á hazá­hoz hű fiatalok feladatairól beszél­tek. A hozzászólások után megválasz­tottuk az ideiglenes intézőbizott­ságot, melybe kipróbált, harcedzett ifjú kommunisták kerültek. Az alakuló ülés óta már eredmények- rő.l is beszámolhatunk. Elmondhat­juk, hogy az encsi járásban dolgoz­na’.: az ifjú kommunisták. Lengyel Kálmán A NAPOKBAN HÍR JÁRTA BE A FALUT: vöröskeresztes külde­mény érkezett a községbe. A hír még örömet is okozott, különösen azoknak, akik megtudták, hogy ré­szesülnek a nemes adományból. Többnyire olyan személyek kap­tak az adományból, elsősorban nők, akiknek férjük elhalt, s ők kereső- képtelenek, továbbá sokgyermeke­sek és olyanok, akik kevés jövede­lemmel rendelkeznek, rászorulnak a segítségre, támogatásra. Az eltelt idő óta- kedves emlékként őrzi az a tizennyolc család a kiosztás nap­ját, akik részesültek a juttatásban. NAGY ÉRDEKLŐDÉSSEL bon- 1 tották fel a csomagot. Hogy rni volt benne? Sok minden. Az élelmiszer­csomag 5 kilogrammos volt. * Sok különlegességet tartalmazott. Cso­koládé, vaj, babkávé, cukor, zsír, húskonzerv, rizs, tea, cigaretta; zsilettpenge, stb. S mindezek mellé még mindenki kapott ruhaneműt vagy cipőt. Mindezekért köszönetét mondok mindenki nevében a párt­nak. népi államunknak, hogy igaz­ságosan kerül kiosztásra a nemzet­közi vöröskereszt adománya. így elmondhatjuk, hozzánk, a mi kis falunkba is eljutott a vöröskeresz- tes csomag, rólunk sem feledkeztek meg. Wágner Károlyné Mucsony Újra közös úton a hejőbábaiak Szomorúan végződött a hejőbábai Haladó Tsz feloszlása. Gazdag volt ez a tsz. s pár rosszgondolkodású embernek esett áldozatául. Sajnos példát mutatott ebben a volt elnök és annak rokonai. Fájó szívvel kellett végignézni azt a pusztulást: üresek az istállók és az udvar, valóságos végpusztulás képét mutatja. De az élet, a fejlődés újra utat tört magának és újra a közös úton haladnak a hejőbábai parasztok. Kosztor József és Najder Sándor dolgozó parasztok kezdeménye­zésére megalakították az Új Élet Tsz-t. Már van 12 lovuk, nemrég kaptak 22 darab szarvasmarhát, ebből 12 jó fejőstehén. 46 becsületes munkáskéz szorgoskodik tovább, hogy a meglévő kis vagyont napról napra növelje. Ügy tervezik, hogy rövidesen majd sertést is hizlalnak. 'v. Nagy a termelési kedv a faluban, a beszolgáltatás megszüntetése egész termelési- lázba hozta a dolgozó parasztokat, valamennyien lelkesen és odaadóan végzik a munkájukat. CSAPÓ ISTVÁN Hejőbába t. Talán egyszer reánk is gondolnak Igy ünnepeltünk Az ÉM. 31/3 Szakipari Vállalatnál szedni külsejüket, már amennyire ötvenen dolgoznak, villanyszerelők, lehet. Rólúnk ugyanis nagyon meg- íestők, tetőfedők, üvegesek. Műn- feledkeztek, mert még a mai napig kájukkái igyekeznek széppé, kelle- sem kaptunk mosdót és róhaszek- messé tenni embertársaik otthonait, Tényt. Ehelyett az irodában öltö- üzemeit. Mire a munkát befejezik, zünk, ahol a felszerelést, a bútort a nap, mint nap piszkos lesz a kezük, legnagyobb óvatosság mellett is mert ugyebár milyen munkás lehet szennyezzük. Azért tesszük szóvá az, akinek munka közben tiszta .esetünket, hogy talán majd egy- marad a keze. Az illendőség azt szer ránk is gondolnak és elérkezik hozza magával, hogy megmosakod- az az idő, hogy saját öltözőnket jón mindenki, felöltözzön és úgy szépen kifesthessük, kimeszeljük, térjen haza otthonába. vagyis takarossá tesszük. A dolgozók igyekeznek is rendbe- ' TAKÁCS JÓZSEF ÚTI ÉLMÉNYEK...! Nem mesemondó akarok lenni, amikor régi történetről írok. Né­hány héttel ezelőtt történt, mikor egy munkásszállító autóbuszon utaztam. Kiesére és vissza. Az itt szerzett tapasztalataimat szeretném röviden, dióhéjban összefoglalni okulásként és azért, hogy az ilyes­mire is figyeljenek fel vezetőink. Azt gondoltam, hogy azok az emberek, akik a munkásszállíló autóbuszokon járnak, sok szeretet­tel és megbecsüléssel vannak egy­más iránt. Megjegyzem, az utazók nagyrésze csupa fiatal volt. Ezért számoltam azzal is, vidáman, kel­lemesen szórakozni fognak, énekel­nek mozgalmi éo magyar nótákat. De nem. Alig indultunk el, máris meg­kezdődtek az eszmecserék. Nem ép­pen szép szavakkal illették egy­mást, különösen két nő és ^-néhány férfi között zajlott le szerintem megbotránkoztató szóváltás. Meg­kérdeztem, mindig így szokott ez lenni? Az egyik férfi megjegyezte, mire hazaérnek még csend is lesz és nyugalom. Valóban jó érzés volt, amikor vége lett a nemes cseve­gésnek és békesség honolt az'autó­ban. Amikor visszafelé jöttünk, ha­sonló volt a hangulat, igaz, húsvét utáni nap volt, talán ennek is tud­ható be. hogy rövidebb ideig tar­tott a beszélgetés, előbb szunyó­káltak a kocsi utasai. Mikor Szentpéterre értem, arra lettem figyelmes, hogy valaki ki­szól az ablakon. " — Buta vagy. Mire kinézek, látom, hogy egy szovjet katona áll kinn és ugyan­csak néz a lányra és mond valamit, csak nem értettem, hogy mit. B. M. úgylátszik nemcsak a föl­diéivé! szokott illetlen formá­ban beszélgetni, hanem még olyan embereket is »ilyen jelzővel illet, aki éppen őneki az életet, a fel- emelkedést biztosítja. Jó lenne, ha ezeken az autóbu­szokon úgy szórakoznának az em­berek, hogy a trágár szavak helyett. okos dolgokról beszélnének, szín­házról. moziról, vagy éppen a munkáról, de semmiesetre sem arról, amiről ott szó esett. Rigó Mihályné Ormosbánya Nemgs elhatározás érlelődött meg egy hónappal ezelőtj a tiszalu- ci dolgozók fejében. E nagyszerű gondolatnak kezdeményezője Nagy István, a művelődési otthon igazga­tója. Hívó szavára megmozdult a község dolgozó társadalma: időseb­bek, fiatalok, iskolás gyerekek. Nemes elhatározásuk volt, hogy a község korszerűtlen művelődési otthonát kibővítik, az igényeknek megfelelővé a" '*ítják át. Az el­gondolást hamt. tett követte. ■ Ma már túljutottak u bontási munká­kon, saját' erejükre támaszkodva beszerezték az anyagot, megindult az építő munka. Nap, mint nap egész kis sereg- szorgoskodott az épület körül, s munkaközben gyak­ran felcsendült a fiatalok ajkán a dal. Különösen kitűntek a társadalmi munkában a Pataki, a Koródi csa­ládok, továbbá Pallai János, özv. Tóth Lászlóné, Répási János kő­művesmester, a község területén lé­vő összes iparosok, sportolók, is­kolák fiataljai, kultúrmunkások. 21 nap alatt körülbelül 40—45 ezer forint értékű munkát végeztek el. Az építőmunka ideje alatt sem szünetelt a kultúrélet. Husvétkor előadták Gárdonyi: »Annuska« című darabját, figyelemreméltó mű­vészeti felkészültséggel. Folyt a könyvkölcsönzés, szabó-varrótanfe- lyam is. Úgy tervezik, hogy pün­kösdre teljesen befejezik az átalakí­tó munkát, átadják a község dolgo­zóinak, mint a járás egyik legszebb kulturális létesítményét. (Sz. Gy.) Jobban becsül jük a közös vagyont A mezőkeresztesi Táncsics Tsz tagsága és vezetősége anyagilag és erkölcsileg igyekszik segíteni a község második kerületi fiataljait. Azt is meg kell mondanunk, hogy a fiatalok hálátlanok, nem becsülik a közös vagyont. Az ifjúság rendelkezésére bocsá­tottuk a kultúrtermet és annak be­rendezését. Fizettük a villanyszám­lát, mindezt azért tettük, hogy mű­velődjenek, szórakozzanak a terü­let fiataljai. De felháborító az az eset, amikor a kultúrteremben ke­rékpároznak, asztalokat, lócákrt összetörnek. Ha ott-tartózkodnak a helyiségben, akkor az irodában de­gozni nem lehet, olyan zajt csap­nak. Szomorú, hogy ilyeneket kell írni, hiszen szívesebben írnánk ar­ról, milyen sikereket érnek el a művelődés, a tanulás és a munka frontján. Amikor szóvátettük, hogy a be­rendezések pótlásához járuljanak- hozzá a rendezvények bevételéből, még felháborodtak. Reméljük, hogy okulni fognak a nyilvánosság előtt kapott bírált' ból és a községi ta ­nács, valamint a helyi pártszerve­zet segít eboen. LENGYEL ANDRASNÉ Mezőkeresztes. Szomolyán is jobb az új a réginél Az ellenforradalom tevékenysége Szomolyára is eljutott. Ott is akad­tak, akik felgyújtották a párt és a tanács iratait, zászlót égettek, csil­lagot vertek, míg mások a hangos- híradón agitáltak, hirdették az „uj világot”. Szerencsére kevesen akadtak, akik követték az ellenfor­radalmárokat és nap mint nap egy­re kevesebben vannak, akik hisz­nek demagógiájukban. Az ifjúság az elmúlt időkben is sok szépet és jót tett, ma újra talp- raállt és attól az egy-kettőtől meg­tisztulva — ezek már nyugatra mentek —, kik az ellenforradalom ideje, alatt hangoskodtak és rom­boltak, újra, rendezik soraikat és haladnak a szocializmus építésének útján. Megalapították az EPOSZ-szei> vezetet?i ahol Vincze Mária vezeté­sével igyekeznek egységessé és erőssé tenni fiatal csapatukat. Igaz, ma Fülö Miklósnénak hívják Vincze Máriát, mert férjhez ment, de ez sem akadályozza őt abban, hogy átadja eddigi tapasztalatait az újabb generációnak. Színdara­bot tanulnak, táncmulatságot ren­deznek, így teszik szebbé, kelleme­sebbé a felnőttek, idősebbek, a fia­talok és a falu hangulatát. T. J. május 1-én A MÁVAUT dolgozói kettős ün­nepet ültek május 1-én. Ünnepel­ték a proletáriátus nemzetközi nap­ját, ugyanakkor ünnepelték azokat a dolgozókat, akik húsz éve meg­szakítás nélkül a MÁVAUT szol­gálatában dolgoznak: Rigó Gyula, C. Tóth József, Lovas Imre, Csató János, Kővágó József, Pásztor Mi­hály, Hernádi János és Markotán Gyula elvtársakat. Elhangzottak az üdvözlő szavak. Méltatták az elmúlt két évtized eredményeit. Pabis igazgató elvtárs köszöntője után az öreg harcosok­nak, a veteránoknak kilenc elvtárs­nő virágcsokrot nyújtott át. Ezekután került sor a közvetlen társalgásra, szórakozásra. Ehhez nagyszerűen hozzájárult a Fodor­féle zenekar, amely szinte vala­mennyi ünnepednek külön köszön­tőt játszott. Felelevenedtek a régi idők emlékei. Harcokban eltelt na­pok, így szórakoztak, mulattak a MÁVAUT dolgozói, tették még ben­sőségesebbé a nemzetközi munkás- osztály nagy ünnepét, május 1-ét. MOLNÁR BERNÁT M.ire jó a postakirendeltség, lia nem működik Szentistvánbaksa dől- a postahivatal működé- hogy itt menjen tönkre gozóit a 3 éves tervben sét. ígéretet. azt kap- használat nélkül a fel- az az öröm érte, hogy tünk, hogy rövidesen szerelés. De talán mégis telefont és postahiva- lesz alkalmazott, úgy- az lenne a leghelye- talt kapott a község, látszik ez azonban csak Nem kell mondani, ígéret maradt. mennyi felesleges iá- A telefonközpont ott radtságtól szabadultunk porosodik használatla- meg ezzel. De sajnos nul már egy éve. Ha örömünk nem végtelen, nincs rá szükség szün- Már több mint egy éve tessék meg és vigyék a miskolci postaigazga- el a gépet olyan helyre, Tamás László lóság »alkalmazott hiá- ahol talán üzemeltetni vb. elnök, nyában« megszüntette lehet, de ne hagyják, Szentistvánbaksa Akik miatt nem tudunk pihenni sebb, ha mielőbb be­állítanának egy alkal­mazottat. Reméljük az illetékes szerv mielőbb intézkedni fog. Az állomás környékéig kényelmes kis kertes házak vannak. Ez a MÁV-kolónia. Mindenütt csupa vi­rág a kert, csend és nyugalom honol. A szolgálatban elfáradt vasutasok itt pihenik ki fáradal­maikat, hogy másnap újra frissen dolgozhassanak. * > A Földes Ferenogimnázium KISZ alapszervezetének programjából Néhány nappal ezelőtt 73 alapító taggal mi is magasra emeltük a haladó magyar ifjúság nemzeti­színű és a munkásosztály vörös zászlaját, megalakítottuk iskolánk KISZ alapszervezetét. Tanulni, dolgozni, politikailag fejlődni, sportolni, szórakozni aka­runk. Hogyan? íme néhány mozaik tervünkből. Életrehívjuk újra a DISZ állal jól megszervezett kor­repetáló csoportokat, hogy javít­sunk tanulmányi eredményeinken, s segítsük gyengébb diáktársainkat. Politikai vitaelőadásokat tartunk, az önképzőköröket tovább fejleszt­jük, a jövő tanévben iskolánk sok­éves hagyományai alapján létre­hozzuk az I., II. osztályosok és a III., IV. osztályosok nagy önképző­körét. A politechnikai nevelést szolgáló fotó, rádiós, motoros szak­kört is fejleszteni kívánjuk, ön­képzőköreink jövő év április 4-re újból kiírják pályázataikat, a szel­lemi olimpián ismét fogunk avatni kitűnő bajnokokat, s a kitűnő tan nulók ismét összemérhetik tudásu­kat ezen a tanulmányi versenyen is. /. Bekapcsolódunk az országos sza­való és zenei fesztivál versenyébe. Énekkarunkat, zenekarunkat, tánccsoportunkat úgy akarjuk fej­leszteni, hogy a jövő tanévben létrejövő városi középiskolás ének-, zene- és tánckarba megfelelő tu­dású tanulókat küldhessünk. Ezév végén zene- és énekkarunk, vala­mint fiatal önképzőkörünk bevoná­sával évzáró kultúrdélutánt rende­zünk, ami egyben mint egy kis csokor lesz évi munkánkról. A régen megálmodott önálló is­kolai sportkörünket számos szak­osztállyal beindítjuk. Újonc labda­rugó szakosztályunka4 messzeme­nőig támogatjuk, hogy . tanulóink­nak lehetőséget adva a kedvenc sportok üzéséhez, kivonjuk őket a társadalmi sportkörökből. Kiépítjük kapcsolatainkat a kommunistákkal, idősebb munkás­mozgalmi harcosokkal és részvéte­lükkel előadásokat fogunk ren­dezni. Egy-egy alkalommal meg­hívjuk irodalmi és művészettörté­nelmi estjeinkre neves miskolci és országoshírű írókat, költőket, hogy közvetlenül elbeszélgethessünk ve­lük az irodalomról, a művészetről, az alkotásról. A jövő februárjában újra megrendezzük hagyományos far­sangi nagy bál unkát, szórakozni, táncolni vágyó tanulóink számára a szokásos vasárnaponkénti tánc­összejöveteleket, a zenei és irodal­mi műsorral egybekötött szombati osztályklubestéket. Számos kirándulás, országjárás és nyári táborozás szerepel még tervünkben. Azt akarjuk, hogy ter­veink valóra váljanak. Rajtunk múlik, hogy milyenné tesszük KISZ-szervezetünk életét, hogyan tömörítjük sorainkban a szocializ­mushoz hű, a párt vezetését el­fogadó becsületes diáktársainkat. x Rádai Péter III. o. KISZ-titkár Pihennek? Csak szeretnének pi­henni, mert a kertes kis házak lakóit éjjelenként felelőtlen fiatal­emberek nyugtalanítják. Van aki, nem fér el a kutyáktól, féltéglák­kal veri őket. Olyan is akad, aki­nek nem kedves a virág, ezért le­tépj. Olyan is előfordult már, hogy az orvost váró kisfiút csupán »szó­rakozásból« megrugdosták és meg­pofozták. De még a felnőttek sem kerülik el a gúnyt, a trágár szava­kat, ami nyomdafestéket sem tűr; Minek nevezzem ezeket az embe­reket, akik alig 18—20 évesek. És ha alaposabban utánanéz az ember, a szüleik becsületes, rendes embe­rek. Ezek közé sorolom a Muhai- fiút is, aki május 1-re virradó éjjel rendkívül szemtelen módon visel­kedett társaival együtt. Azt mondtam szüleik rendesek, de akkor hogy tűrhetik el, hogy gyermekeik éjjel 11 és 2 óra közölt az utcán csavarognak és becsületes embereket zavarnak éjjeli nyugal­mukban. Szeretnénk, ha kérő sza­vunk eljutna a szülőkhöz, hiszen én is anya vagyok, nekem is van gyermekem, tudom hogy sok baj van velük, de azért mégis rende­sebb embert szeretnék belőle ne- vélni, mint ahogy ezek a gyerekek indulnak. Kérjük, hogy* a közbiztonsági szervek időnként látogassanak el a kolóniára, hátha akkor elhallgat­nak a rakoncátlan ifjak: Rudolf Lás&lón-é MÁV-tí KÖSZÖNET A tiszalúciak oél da mutatása

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom