Észak-Magyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-12 / 109. szám

mmemmsm

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT MEGYEI INTÉZŐBIZOTTSÁGA LAPJA

XIII. évfolyam 109. szám Ára 50 fillér

'«T

1957 május 12 vasárnap

K í 7) A K JANOS:

A magyar nép megvédelmezte a szocializmus ügyét

Külpolitikánk arra törekszik, hogy erősítse a szocialista tábor egységét és a szovjet—magyar barátságot

Végétért az országgyűlés ülésszaka

(Festette: Tóth Gyula Ujűiósgyőr.)

Az országgyűlés szombati ülését néhány perccel tíz óra után nyitotta meg Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke.

Bejelentette, hogy Miklós Árpád képviselői mandátumától történt

megfosztásával megüresedett helyre a budapesti választókerületből Vida Gyula képviselőt hívják be. Az országgyűlés a bejelentést tudomásul vette. Ezután folytatták a Minisztertanács elnökének beszámolója feletti vitát.

Berki Mihályné:

Borsod megye ipari dolgozói a szocialista munka verseny mellett döntöttek

Az első felszólaló Berki Mihályné, Sorsod megyei képviselő, az ellen- orradalom Borsod megyei esemé- lyeiről beszélt. — A megyénk külön zerencsétlensége volt — mondotta —, íogy abban a nehéz időben vezető- »osztokon akadtak olyan emberek, ikik sorainkat elhagyva, opportunist a magatartást tanúsítottak, egy tövet fújtak az ellenforradalom szóvivőivel, szovjet- és pártellenes magatartást tanúsítottak. A volt megyei jártbizottság- első titkára is ezek tözé tartozott.

Az úgynevezett forradalmi tanácsok kulturális fronton is támadtak. Az iskolákban kötelezővé tették a hitoktatást, a templombajárást, a tanítás előtti és utáni imát, a kereszt felrakását, s még a református val- lásúakat is kötelezték erre.

Az ellenforradalom következtében mintegy 800 millió forintnyi termelési érték esett ki a megye üzemeiben, bányáiban;

—. .Meg kell. azonban mondani — folytatta —, hogy a fő hangadóik a

bányákban nem az igazi bányászok voltak, hanem a közéjük került ellenséges elemek: csendőrök, kulá- kok.

Borsod megye ipari dolgozói az elmúlt időkben tartott aktívaértekezleteken, megbeszéléseken határozottan a szocialista munkaverseny újbóli megindítása mellett döntöttek.

Engedjék meg, hogy az országgyűlésen tolmácsoljam a szuhavölgyi bányászok üzenetét az ország bányászaihoz és ipari dolgozóihoz. A szu- havölgyiek azt javasolják: induljon meg újra a nemes vetélkedés, a szocialista munkaverseny az égész ország területén, hiszen ez a termelés előrelendítője.

Berki Mihályné után Katona Sándor Csongrád megyei képviselő emelkedett szólásra.

Az országgyűlés elnöke ezután lezárta a Minisztertanács elnökének beszámolója feletti vitát. Á vitáiban elhangzottakra Kádár János, a fórra dalmi munkás-paraszt kormány elnöke válaszolt;

Kádár János elvtárs válasza a felszólalásohra

Tisztelt Országgyűlés!

Kedves Elvtársak!

Gondolom, az országgyűlés tárgyalását figyelő minden ember egyetért velem abban, hogy az országgyűlés jelenlegi ülése magán viseli közéletünk néhány új, igen egészséges vonását. Ez a vita, a tárgyalás, a hozzászólások, amelyek itt a beszámolóhoz elhangzottak, illetve a beszámolót követték, nem formálisak, a felszólalások a lényegről beszéltek. A szavak visszanyerték értelmüket;

Nem felejtettem el az íróknak azt

a megállapítását, amely körülbelül tíz hónappal ezelőtt hangzott el, amikor afelett keseregtek, hogy a szavak elvesztették az értelmüket. Azon a véleményen vagyok, hogy az íróknak — még azoknak is, akiket joggal korholunk vagy szidunk —, bizonyos kérdésekben igazuk volt, s ha visszagondolunk az elmúlt esztendők közéletére, igaznak kell mondanunk azt is, hogy nagyon sok szó elvesztette az értelmét azáltal, hogy elszakadt a tartalmától és lényegétől.

A szavak újra visszanyerték értelmüket

De ha mai közéletünkre jellemző valami, akkor jellemző az is, hogy a szavak újra visszanyerték az értelmüket. Közülünk nagyon sokan hosz- szú éveken keresztül aktívan részt vettek a társadalmi életben. Hányszor előfordult, hogy összejöveteleken, gyűléseken, a tanulás valamiilyen formájában beszéltünk a proletárdiktatúráról, beszéltünk a burzsoázia vad gyűlöletéről, amiatt, hogy elvesztette a hatalmat. De ezek a szavak azokban az években elszakadtak a tartalomtól, elszakadtak a lényegtől; Sokszor mondtuk, hogy proletárdiktatúra, de nem gondoltunk rá, hogy mi az. Október viharos, véres napjaiban azonban megtanulta az egész nép, mi az, hogy néphatalom, s megtanultuk azt is, hogy mit jelent a renvansért lihegő volt kizsákmányoló osztályok bosz- szúja. így vagyunk a többi szavakkal is.

Erre a tanácskozásra jellemző még

az emberi közelség. Azt hiszem, hogy itt az országgyűlésben nincs olyan ember, aki valamilyen lényeges ok miatt többre tarthatná magát a másiknál. Nincs közöttünk olyan, akire csodálattal nézhetnénk. Lehet, hogy ez a baj, de azt hiszem, hasznos is, mert emberi közelségbe kerültünk, meglátjuk azt, amiben a másiknak igaza van, meglátjuk a hibáját is és azt hiszem, rendszerünk szerencséjére meg is merjük most már mondani. (Nagy taps.) És így csak ezen az úton érvényesülhet, bizonyos mértékig már érvényesül is az a kollektív bölcsesség, amit mi, kommunisták a pártunkban úgy értelmezünk, hogy a párt tagjainak százezrei együttesen képezik a munkásosztály bölcsességét. így érvényesül az a népi bölcsesség, amit — állítom — ez az országgyűlés joggal képvisel, ha lesz bátorságunk a nép szavát meghallgatni, figyelembe venni és kimondani.

Sok értelmes észrevétel hangzott el a tanácskozáson

Ezen a tanácskozáson nagyon sok értelmes, célszerű észrevétel hangzott el, ha nem is éles szavakban, szinte kritikaként. Amikor a Veszprém megyei bányászképviselő például azt mondotta: nem helyes, hogy a nyolc órai munkaidőből igen jelentékeny idő vesz el a nemzetgazdaság számára, ezt mint bírálatot is elfogadhatjuk, mert a vezetők is észrevehettek volna ezt már korábban, hiszen ahogy a felszólaló mondta, intézkedést vártak tőlük, Ilyen észrevétel volt az is, amit Z. Nagy barátunk mondott, hogy a beszámolóban aránylag kevés szó esett a mezőgazdaságról. Pénzügyminiszte- rünk sem beszélt részletesebben a mezőgazdaságról és azt az új pénzügyminiszter mindjárt az első bírálatnak is elfogadhatja, még hozzá jogos bírálatnak.

Szóbakerült olyan kérdés is — ugyancsak Z. Nagy barátunk részéről —, hogy helyes volna, ha a termelőszövetkezeti mozgalom és a földművesszövetkezeti mozgalom nem teljesen külön vonalat jelentene és nem teljesen külön, egymástól függetlenül fejlődne. Ez az észrevétel nem először merült fel és eljön az alkalom, amikor sokat fogunk ezzel foglalkozni. A mi általános földművesszövetkezeteink fő baja az volt, hogy a szó igazi értelmében nem a szövetkezet funkcióját töltötték- be. Ezek az általános szövetkezetek nevezhetők másodlagos állami boltoknak, mert a szövetkezeti mozgalom lelke elveszett belőlük. Hogy kinek a hibájából, ezt most már ne firtassuk, de hogy ezen változtatni kell, az szent igaz.

Mindannyiunk nagy megelégedésére megszüntettük a begyűjtési rendszert és azt visszaállítani nem is fogjuk. Természetesen ez új problémát jelent. Emlékszem az egyik paraszt dolgozóra, aki — nem tudom hirtelen megmondani hova — bement valamelyik- dunántúli járási tanácshoz és megkérdezte, igazán eltörölték-e a begyűjtési rendszert és egy félóráig magyaráztatta magának, hogy tényleg eltörölték. Azt mondja „hát nincs egy írás, ahol ezt meg tudná nekem mutatni”. Az illetőnél ott volt a hivatalos írás, megmutatta neki. A parasztember megnyugodott, el is indult kifelé és aztán visszajött. „No, ez rendben van, ezt már értem, hogy a begyűjtést eltörölték, meg is vagyunk nyugodva. De most azt mondja meg nekem, hogy a városi emberek hogyan lesznek mégis ellátva kenyérrel?”

És van egy sor hasonló kérdés. Ha a földművesszövetkezetek képesek lesznek arra, hogy igazi, eleven funkciójukat betöltve segítsenek megoldani a parasztság értékesítési és beszerzési problémáit, akkor igazi szövetkezetek lesznek, ellátnak egy sajátos funkciót és még a falu szocialista átalakítását is segíteni fogják. Milyen szövetkezet az, mi a szövetkezeti mozgalom abban, ha a falu lakossága szempontjából abszolút mindegy, hogy ott állami bolt van-e, vagy szövetkezet, mert hajszálra ugyanazt a funkciót látja el. Ez nem igazi szövetkezet és nagyon igaza van Z. Nagy barátunknak, amikor ezt szóváteszi.

Sok más hasonló kérdéssel kapcsolatban hangzott el észrevétel, amelyekkel kapcsolatban az a feladat, hogy az egyes szakminiszterek jól megjegyezzék maguknak és foglalkozzanak velük.

szólalások keltettek. Kiderült az is, hogy az országgyűlés tagjainak túlnyomó többsége a népi demokratikus hatalom, a népi demokratikus állam híve, azzal a belső tartalommal, hogy ennek az államnak biztosítania kell a szocialista társadalom építését, végső fokon teljes felépítését.

Egyetértés van külpolitikánkat illetően is. A mi külpolitikánk — helyesen — imperialistaellenes, a szocializmus és a béke nemzetközi erőire támaszkodik. Arra törekszik, hogy erősítse a szocialista tábor országainak egységét és ezen belül a mi népünk és országunk szempontjából különleges fontosságú szovjet-magyar barátságot. Az országgyűlés többsége — megállapítható *- ezzel is egyetért.

Egyetértés van atekintetben is, hogy bár mi nem a katonai blokk- politika hívei vagyunk, de a szocializmus és a béke erői jogos önvédelmi szervezetének tekintjük a varsói szerződést. Hívei vagyunk a varsói szerződésnek, következésképpen hívei vagyunk annak is, hogy a szovjet csapatok Magyarországon tartózkodjanak addig, amíg imperialista agresszív törekvésekkel és az imperialisták erőinek törekvéseivel állunk szemben.

Egyetértés van a külpolitika olyan vonását illetően is, hogy mi a békés egymás mellett élés hívei vagyunk. Ez a mi részünkről ugyancsak nem frázis. Számunkra az a megfelelő, ha normális államközi viszonyt teremtünk vagy tartunk fenn bármilyen 'társadalmi berendezkedésű állammal. Itt van az Egyesült Államok. Az Egyesült Államok, amely tényleg világhátalom és nagy erővel rendelkezik, egy kézlegyintéssel el intézheti Magyarországot, mert — gondolják az Egyesült Államok vezetői — mi ez a Magyarország, még ez is számít valamit a világon? Nagyon tévednek, mert számít; (Taps.) Pénzzel, csellel, puccsokkal — amit most Jordániában is piszkálgatnak és erőszakolnak és amit Magyarországon is megkíséreltek — tud átmeneti sikereket elérni az imperializmus. Ámde ezzel készítik elő világméretekben a teljes vereségüket, mert ezekkel az imperialista törekvésekkel már ma nemcsak az úgy- nevezett kommunista államok állnak szemben, hanem mindazok az államok, amelyek szabadon és függet lenségben akarnak élni. (Úgy van, taps.) Nem szükséges részletesen indokolni, hogy a Magyar Népköztársaság kormánykörei nem foglalkoznak mondjuk például Ausztria társadalmi rendjének felforgatásával (Derültség.) Azt hiszem még a kérdés feltevése is feleslegesnek látszik. De hogy bizonyos államokban például az Egyesült Államokban

Az alapvető főkér elésekben teljes az egység

A vitában mégis az a legfontosabb, hogy egyetértés van a fő kérdésekben. Az országgyűlés — félreérthetetlenül — abszolút többségében élesen elítéli az októberi ellenforradalmi felkelést, mint a kapitalista földesúri rendszer és a fasiszta állam visszaállítására tett kísérletet. Ez teljesen kiderült a felszólalásokból és a visszhangokból, amit a feligenis a kormánykörök feladatai^ között szerepel a Magyar Népköztársaság belső társadalmi .rendjének fel- forgatása, az szintén mindenki előtt világos, úgy, hogy amikor mi azt mondjuk, hogy a békés egymás1 mellett élés hívei vagyunk, akkor nálunk a szó és a cselekedet egybevág. Az imperialisták is, méginkább sajtójuk emberei, a békés egymásmelleit élésről beszélnek és a béke híveinek tüntetik fel magukat. De ebben a kérdésben náluk a szó és a tett homlokegyenest ellenkező.

Népünk nyugalma és élete szempontjából, további fejlődésünk szempontjából nagyon fontos és jó dolog, hogy ezekben az alapvető főkérdésekben teljes egység van az ország legfőbb törvényhozó szervében. Meg vagyok győződve arról is, hogy ez a teljes egység nemcsak az itt jelenlévő 298 képviselő véleményét, szándékát és akaratát fejezi ki, hanem a magyar nép óriási többsége is egyetért ezekben az alapvető kérdésekben. (Helyeslés.)

Ebből az egyetértésből — ami ezekben a fő kérdésekben megnyilvánult, logikusan és értelemszerűen következik, hogy az országgyűlés abszolút többsége élesen elítéli a Nagy Imre kormány politikáját, amely mindezekben a fő kérdésekben — végső következtetésben — elárulta a munkásosztály hatalmát, a szocializmust, elárulta a népet és a nemzet függetlenségének ügyét. Nagyon sok éles, kritikus megállapítást hallottunk itt a vitában a Nagy Imre kormány politikájáról, s megmondom őszintén, az Itt. elhangzottétól tikak, vélemények már egy kicsit a parlamenti légkör által kifinomítot't változatai annak az éles és szigorú megítélésnek, amellyel (ezzel kapcsolatban ott találkoztunk, ahol a dolgozó nép ereje"— a tömegekben —i összejön! És teljesen igazuk vám (Úgy van.)

A fő kérdésekben megnyilvánult egyetértésből értelemszerűen következik — s ezt a képviselők kifejtették felszólalásaikban — annak felismerése és helyeslése is, hogy az akkori adott helyzetben elkerülhetetlen és törvényszerű volt, egy olyan új vezetőszervet teremtenünk, amelyik sikraszáll a nép ügyéért és megvédi a nép alapvető érdekeit. Tehát, ha jól értettem a vitát, és azt hiszem azt nehéz félreérteni, az országgyűlés helyesli a munkás-paraszt kormány létrehozását és azt a fő vonalat, amelyet eddig követett. (Úgy van! Hosszantartó taps.) És rögtön megmondom azt is, hogy az ország- gyűlés megadta nekünk azt az erkölcsi és politikai támogatást, ami sí munkav további sikeres viteléhez a kormány számára elengedhetetlenül szükséges. És ezt köszönöm a tisztéit Országgyűlésnek.

Történelmi forduló mérlegét vonta meg az országgyűlés

A vita visszatükrözte, hogy a főkérdésekben egyetértés van, de bizonyos kérdésekben más nézetek is vannak, Szerintem hasznos és helyes dolog, hogy ez visszatükröződött a vitában. Megmondom őszintén, ha az ilyen vonás általában máris egészséges velejárója jelenlegi belpolitikai fejlődésünknek, akkor ez a későbbiekben még inkább így lesz. Van a mi mostani összejövetelünkben valami ünnepélyes és helyes, hogy ez így van, mert most egy történelmi forduló mérlegét vonta meg az országgyűlés. De a munka hétköznapjaiban is szükség lesz majd arra, hogv az egyes kérdésekben lévő nézeteltérések még jobban kifejezésre jussanak. Miért mondom ezt? Üdvözlöm Beresztóczy képviselőtársunk felszólalásának a módját, amely szerint azzal kezdte, hogy leszögezte, mi az, amiben nincs egyetértés. Miért jó ez; véleményeltérés feltétlenül van. Az országgyűlés tagjainak túlnyomó többségét olyan világnézeti eltérés nem választhatja el egymástól, mint amit Beresztóczy képviselőtársunk a maga részéről _ szerintem helyesen hangsúlyozott, be nogy egyes kérdésekben van véleményeltérés, ezt mindenki tudja, aki az életet ismeri. Van

véleményeltérés kommunisták éa nem-kommunisták között és lehet kommunisták között is; - Gondolkozó emberek között van árnyalati, l£i- sebb-nagyobb véleményeltérés. És ez nem helytelen. A helytelen az, ha ez is elhallgatjuk. Az a helytelen. Én azt gondolom, hogy bizonyos érte mbén az országgyűlésre is vonatkozz az^ amit — mondjuk — mi kommunisJ ták pártunk KözDonti Bizottságára értünk, vagy akár a Hazafias Nép-í front Országos Vezetőségének ülésé*« re, vagy bármilyen társadalmi fűnk-» ciót betöltő szervre.

Vitassuk meg a kérdéseket

Ezzel nem a demokratikus centra-í lizmus leninista elvét akarom aj ám* lani az országgyűlésnek, de tényleg a dolog úgy van. Mi a dolgok helyes menete? Az, hogy ha az élet egy kérdést napirendre tűz, vitassuk meg és utána határozzunk, azt a határozatot azután hajtsuk végre és védjük] együttesen becsületesen; (Úgy van.) Azt hiszem ez* nem azt jelenti, hogy itt valami kommunista terroruraimár vezetünk be, éppen fordítva: azt sze(Folytatás a 2. oldalon;) j j