Észak-Magyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-10 / 107. szám

ßSZAKMAGYARORSZÄG

Péntek, 1957. május W.

Megkezdte tanácskozásait az országgyűlés

(Folytatás az 1. oldalról.)

désével nem ért egyet, tehát az intézkedés nem érvényes. Az ellenforradalmat vezető katonák nyugati kapcsolatai világosain felismerhetők voltak és később érezni lehetett valami katonai diktatúra előkészítését, amelynek alighanem Maiéter lett volna a vezetője. Azonban november 4-e megakadályozta a katonai diktatúrát. ,

Ezután ismertette: hogyan jelentkezett a jobbratolódás abban, ahogyan a kormány kezelte a pártokat. A legképtelenebb pártalakulásokat tudomásul vették és szó volt egy nagy katolikus párt bekapcsolásáról a kormánykoalícióba. Ezután Mind- szenty szerepéről beszélt, s a többi között ezt mondotta:

Budapestre érkezése után még azt az ostobaságot is elkövette, hogy politikai tanácsadójának maga mellé vette a harmincas évek Trettina- íéle zsarolási ügyeiben súlyosan kompromittált Turchányi Egont. A budai Várban levő prímási palotából tisztelgő látogatásra készült ide, az Országházba. Csak mikor üzentek neki, hogy ne jöjjön, mert a kormány emberei hozzá fognak menni tisztelgő látogatásra, akkor egyszerre kezdte magát megint valami első zászlósúrnak érezni és ettől kezdve úgy is viselkedett. Ha ő maga nem, akkor tanácsadói meg tudták állapítani, hogy a kommunista Nagy Imre vezetése alatt álló kormány Mindszentyn és a parlamentbe behívott Ravasz Lászlón keresztül akar jobb felé barátkozni.

Mindszenty felháborító rádióbeszéde

. Ezután Mindszenty rádióbeszédére emlékezett, s hangsúlyozta, hogy az országban milyen felháborodást keltett.

Arról sem érdektelen megemlékezni — folytatta —, hogy a november 4-re virradó éjszaka Nagy Imre áthozatta Mindszentyt Budáról a parlamentbe, és ha a prímás emlék-, iratainak hinni lehet, Ő ajánlotta neki, hogy menjen az amerikai követségre.

. Ezután a Nagy Inire-kormány íokról-fokra előrehaladó szovjetel- lenességéről szólott. Ennek fontos lépése volt az a javaslat, hogy Magyarország az ENSZ-tői kérje semlegessége biztosítását és lépjen ki a varsói egyezményből. • Elmondotta: jelen volt á kabinet ülésén, amelyen ez a határozat megszületett s megdöbbentette az az felelőtlenség, amellyel az ország és a nép szempontjából e döntő fontosságú kérdést kezelték. Ezután nem is hívták többé a kabinet megbeszéléseire. Ismételten hallott híreket, amelyek szerint az volt a vélemény, hogy őt félre kell állítani, meg kell tőle szabadulni. A viselkedés, amit irányában tanúsítottak, megfelelt a híreknek.

Ilyen előzrhények után történt — mondotta a továbbiakban —, hogy a november 4-re virradó éjszaka belépett hozzám egy őrnagy, akit az Or- 6zágház északi frontjáról * látásból ismertem. Régi horthysta őrnagy volt, az ellenforradalmi napokban többedmagával ott teljesített szolgálatot a maga régi egyenruhájában, ami elég feltűnő lehetett mindenkinek, aki abban az időben a parlamentben dolgozott vagy itt járt. Feltűnő lehetett Nagy Imrééknek és a tömegesen ide özönlő küldöttségekének is. Négy géppisztolyos katona kísérte. »Maga jöjjön velünk-« — mondta az őrnagy és én velük mentem. Rónai Sándor éppen nálam volt. Öt is melléin szólították és lekísértek minket az északi szárny egyik alagsori szobájába. Mielőtt kiderülhetett volna, hogy tulajdonképpen miért kísértek le oda, megjelentek a szovjet csapatok. Nagy Imre már elment a jugoszláv követségre, barátaival együtt. Az Országházban végétéért az ellenforradalom. (Nagy taps.)

.Ezután arról szólott, hogy az Elnöki Tanács azonnal munkához kezdett.

Miután nyilvánvalóvá, vált — .mondotta —, hogy Nagy Imre és kormányának működése veszélyeztette a Magyar Népköztársaság állami és társadalmi rendjét, a Népköz- társaság Elnöki Tanácsa november 4-én Nagy Imre kormányától megvonta bizalmát és felmentette a kormányt;

Ezt követően alkotmányos jogkörében eljárva, miniszterelnökké választotta Kádár Jánost, elnökhelyettessé dr. Münnieh Ferencet, a forra- 'dalmi munkás-paraszt kormány tagjaivá választotta Marosán Györgyöt, Horváth Imrét, Kossá Istvánt, Apró Antalt, Dögéi Imrét és Rónai Sándort. (A kormány tagjai .neveinek említését a képviselők hosszan- “ tartó tapssal fogadták.)

Uj lap Magyarország történetében

Á forradalmi munkás-paraszt kormány fellépésével és alkotmányos utón történt kinevezésével — hangsúlyozta Dobi István — bátran el- 1 mondhatjuk, új lapot nyitottunk Magyarország történetében. A szocialista erők az országban dúló ellenforradalom füzében talpraállva, megint szervezetten jelentkeztek életünkben. Kádár Jánosnak volt bátorsága és elszántsága és tisztánlátása a cselekvéshez. Nagy Imre és társaságának bűnei következtében a kapitalizmus nyomorúsága és szolgasága felé tántorgott az ország. Hamis nacionalista jelszavakkal^ hamis nemzetiszínű szalagokkal körülpántlikázták a csalogató programokat, amelyek szakadékba taszították volna a dolgozó népet. Kádár János november 3-án a szovjet csapatok segítségét kérte és- november 4-én,

mint az ország alkotmányosan kinevezett miniszterelnöke kezdte el az okos, céltudatos munkát, amivel először megfékezte, letörte az ellenforradalmat, azután a Szovjetunió és a baráti országok segítségével megmentette a nyomortól, az éhségtől az országot.

Amikor ezen a szakaszon túljutottunk, iparban és mezőgazdaságban — ha kezdetben zökkenőkkel is — megindult a fejlődés, a termelés. A kapitalizmusba való visszatérés veszélyének megsemmisítése után a forradalmi munkás-paraszt kormány vezetésével megint elkezdtük é6

folytattuk a szocializmus építését Május elseje tapasztalatai bizonyítják, hogy a dolgozó magyar milliók egyetértésével tesszük. Tisztelt országgyűlés! Ez Kádár János, a munkás-paraszt kormány és a szervezkedő Magyar Szocialista Munkáspárt történelmi érdeme. (Nagy taps.)

Dobi István ezután ismertette az Elnöki Tanács által hozott választásokat, majd arról szólott, hogy az Elnöki Tanács november 4-e után mindvégig az alkotmányban meghatározott keretek között végezte működését, ismertette a hozott törvény- erejű rendeleteket.

Ezután a tanácsok munkájával kapcsolatban kiadott -határozatról szólott, majd méltatta a helyi tanácsok tevékenységét.

Beszámolója végén Dobi István hangsúlyozta, hogy az Elnöki Tanács november 4-től kezdve a legszorosabb együttműködésben dolgozott a forradalmi munkás-paraszt kormánnyal.

Súlyos sebeket szenvedtünk az ellenforradalomban — mondotta befejező szavaiban —, de talpraáll- tunk és a nép között ezer meg ezer jelét látjuk annak, hogy a hibákból nemcsak mi tanultunk, a nép is tanult és velünk együtt határozottan szembeszáll a haladás belső és külső ellenségeivel és szilárd elhatározottsággal építi tovább a szocializmust.

Dobi István nagy tapssal fogadott beszámolóját az országgyűlés egyhangúlag tudomásul vette.

A Minisztertanács megerősítése és kiegészítése

Dobi István, az Elnöki Tanács elnökének beszámolóját az országgyűlés jóváhagyólag tudomásul vette, egyben megerősítette Kádár Jánosnak a Minisztertanács elnökévé, Münnieh Ferencnek a Minisztertanács első elnökhelyettesévé, Marosán Györgynek államminiszterré, Apró Antalnak iparügyi miniszterré, Horváth Imrének külügyminiszterré, Biszku Bélának belügyminiszterré, Révész Gézának honvédelmi miniszterré, Kossá Istvánnak pénzügyminiszterré, Dögéi Imrének földművelésügyi miniszterré, Kállai Gyulának művelődésügyi miniszterré, dr. Doleschall Frigyesnek egészségügyi miniszterré és dr. Szénási Gézának legfőbb ügyésszé az Elnöki Tanács által történt megválasztását.

Dobi István ezután javasolta, hogy az országgyűlés Apró Antalt iparügyi és Kossá Istvánt pénzügyminiszteri tiszte alól mentse fel.

Apró Antalt a Minisztertanács elnökhelyettesévé, Kossá Istvánt közlekedés- és postaügyi miniszterré, Antos Istvánt pénzügyminiszterré, Nczvál Ferencet igazságügyminiszterré. Csergő Jánost kohó- és gépipari miniszterré, Czottner Sándort nehézipari miniszterré, Nagy József- nét könnyűipari miniszterré, In- cze Jenőt külkereskedelmi miniszterré, Tausz Jánost belkereskedelmi miniszterré, Kovács Imrét élelmezésügyi miniszterré, Trautman Rezsőt építésügyi miniszterré, Kisházi Ödönt munkaügyi miniszterré, Kiss Árpádot az Országos Tervhivatal elnökévé válassza meg.

Rónai Sándor, a Ház elnöke szavazásra tette fel az előterjesztést,

amelyet a Ház egyhangúlag elfogadott.

A megüresedett képviselői helyek betöltése

Ezután az elnök szünetet rendelt el.

Szünet után Rónai Sándor bejelentette, hogy a legutóbbi ülésszak óta eltelt idő alatt gyász érte az országgyűlést. Két képviselő, Szent- iványi Lajos és Guba Mihály elhalálozott.

Rónai Sándor ezután bejelentette az országgyűlésnek, hogy képviselői

mandátumukról a következő képviselők lemondtak: Andics Erzsébet, Ács Lajos, Bata István, Bozsik József, Dénes István, Erdei-Grúz Tibor, Gerő Ernő, Hegedűs . András, Hidas István, Horváth Márton, Kovács István, Kónya Lajos, Környei József, Lukács György, Madarász Ferenc, Piros László, Rákosi Mátyás, Szalai Béla, Vajdai Lajosné és Vas Zoltán.

Vannak továbbá olyan lemondott képviselők — folytatta bejelentését az országgyűlés elnöke —, akik az ellenforradalmi eseményekkel kapcsolatban olyan politikai és erkölcsi magatartást tanúsítottak, hogy ügyükben az összeférhetetlenségi bizottságnak kellett volna vizsgálatot •folytatnia és az országgyűlés elé javaslatot terjesztenie. Ezek azonban maguk is érezték, hogy cselekményük és magatartásuk következtében méltatlanokká váltak a nép bizalmára, ezért lemondtak képviselői megbízatásukról. Ezek a következők: Kiss Imre, Kopácsy Sándor, Inklovics Mária, Elek János, Földvári Rudolf, Márton ’ András, Süveges Dániel, Szigeti Attila.

A megüresedett képviselői helyekre a következő pótképviselőket hívtam be: A Baranya megyei választó- kerületből Sziveri Kálmánt, a Borsod megyei választókerületből Csergő Jánost, a Bács-Kiskun megyei választókerületből Orosz Józsefnét, Szeleczki Imrét, a Fejér megyei választókerületből Kovács Gy. Pálnét, a Győr megyei választókerületbői Kalmár Pálnét, Varga Jenőnét, Zierhut Antalt, Ökrös Illést, a Hajdú megyei választókerületből Kiss Jánost, Nagy Istvánt, a Heves megyei választókerületből Mucsi Sándort, a Komárom megyei választókerületből Musitz Józsefet, a Pest megyei választókerületből Becseics Lyubomirt. a Somogy megyei választókerületből Füstös Jánost, a Sza- bolcs-Szatmár megyei választó- kerületből Kovács Sándort, a Szolnok megyei választókerületből Sza- bari Istvánt, Győri Gyulát, a Vas

megyei választókerületből Giczi Ferencet, a Veszprém megyei választókerületből Bakos Istvánt, Hegyi Jánosnét, a budapesti választókerületből Horváth Károlyt, Varga Istvánt, Schumeth Jánost, Petrovics Jánosnét, Balogh Lajost, Dóra Jánost, Vankó Gyulát, Vári Mártón- nét. *

A mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság javaslata alapján az országgyűlés egyhangúlag megállapította Miklós Árpád képviselő ösz- szeférhetetlenségét és országgyűlési képviselői megbízatásától megfosztotta.

Ezután az országgyűlés elnöke bejelentette, hogy az gazságügymi- niszter „Az 1953. évi május hó 17. napján megválasztott országgyűlés megbízatásának meghosszabbításáról”, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa pedig „a Magyar Népköztársaság Alkotmányának módosításáról” szóló törvényjavaslatot nyújtotta be.

Az országgyűlés a bejelentést tudomásul vette.

Rónai Sándor ezután a következő javaslatot tette az ülésszak tárgy- sorozatára: '

1. A Minisztertanács elnökének beszámolója és annak megvitatása;

2. „Az 1953, évi május hó 17. napján megválasztott országgyűlés megbízatásának meghosszabbításáról” szóló törvényjavaslat tárgyalása;

3. ,.A Magyar Népköztársaság Alkotmányának módosításáról” szóló törvényjavaslat tárgyalása;

4. A Népköztársaság Elnöki Tanácsában és az országgyűlés bizottságaiban megüresedett tagsági helyek betöltése.

Az országgyűlés az ülésszak tárgy- sorozatát elfogadta.

A Népköztársaság Elnöki Tanácsában a képviselői lemondások folytán öt tagsági hely megürése- dett. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának Elnöksége a megüresedett tagsági helyek betöltésére javaslatot terjesztett az országgyűlés elé. A javaslatot Pesta László jegyző olvasta fel:

A Hazafias Népfront Országos Tanácsának Elnöksége javasolja a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsában megüresedett tagsági helyekre Kiss Károly, Olt Károly, Péter János, Reszegi Ferenc és Szobek András országgyűlési képviselőket válassza meg.

Az országgyűlés Kiss Károly, Olt Károly, Péter János, Reszegi Ferenc és Szobek András képviselőket a Népköztársaság Elnöki Tanácsa tagjává választotta.

Szünet után Kádár János elvtárs, a Minisztertanács elnöke tartotta meg beszámolóját.

Kádár János elv társ beszéde

~ Tisztelt Országgyűlés, Kedves Elvtársak! A magyar nép békés, szocialista alkotó munkáját megszakító ellenforradalmi támadás sötét és vészterhes napjai után immár békésebb, normális körülmények között mutatkozik be az országgyűlésnek a forradalmi munkás-paraszt kormány — mondotta bevezetőben többek között.

— Népünk szocializmushoz hű tömegeinek harca és munkája eredményeként, továbbá a nemzetközi munkásmozgalom, a szocialista tábor, a Szovjetunió testvéri segítségének eredményeként elmondható, hogy ma már túl vagyunk a legnagyobb nehézségeken. A kormány számot kíván adni az országgyűlésnek tevékenységéről és azokról a körülményekről, amelyek között munkáját megkezdte és végezte.

Az 1956 október 23-án kitört ellenforradalom meg akarta dönteni a Magyar Népköztársaság törvényes államrendjét, társadalmi rendjét, a parasztsággal szövetséges munkás- osztály hatalmát és helyébe a bur- zsoá diktatúra legreakciósabb rendszerét, a fasiszta diktatúrát akarta állítani.

A forradalmi munkás-paraszt kormányt az elleaiforradalom elleni harc múlhatatlan és halaszthatatlan történelmi szükségszerűsége hívta életre. Azok az emberek, akik a tényeket nem ismerik, vagy képtelenek az események lényegét megérteni és mindazok, akiknek érdeke fűződik ahhoz — megkísérelték, s részben még ma is megkísérlik vitatni, a hazánkban kitört fegyveres felkelés ellenforradalmi jellegét. De a tények ereje megtöri a ködösítés minden kísérletét. Kádár elvtárs a továbbiak során részletesen beszélt az ellenforradalmi terror alatti kegyetlenségekről, amelynek számos hazafi esett áldozatul. Megemlítette, hog- november 4-re virradó éjszaka csak Budapesten 1400, az egész országban hozzávetőlegesen mintegy 3000 olyan megkínzott hazafi volt az ellenforradalmár banditák kezében, akiknek kivégzését november 4-re, 5-re és

6-ára tervezték.

— Aki a rémtetteket »véletlen kilengéseknek« nevezi, az a legjobb

esetben nem tudja miről beszél, vagy az ellenforradalmat akarja mentesíteni, szörnyű, népellenes bűneitől, vagy a legrosszabb esetben saját, nem egészen tiszta lelkiismerete kényszeríti őt erre. Ha van jóhiszemű ember a világon, akinek még kétsége van az októberi magyar- országi események ellenforradalmi jellegét illetően, az vessen csak egy pillantást a felkelés zászlóvivőire és harcosaira és akikor mindéin kétsége eloszlik.

Beszélt Kádár elvtárs Mindszenty, Nagy Ferenc, Dövónyi Nagy Lajos nyilas újságíró, Meskó Zoltán, gróf Eszterházy Pál, gróf Takách-Tolvaj

József és más közismerten népellenes, hazaáruló, háborús és egyéb bűnözőként bebörtönzött és októberben kiszabadult személyekről, akik az első pillanatban aktívan felléptek az ellenforradalom mellett.

Az ellenforradalom támadott a politika porondján, a politika eszközeivel is. Abban már politika volt, hogy az ellenforradalom fegyveres erejét mind a legfontosabb célokra, a párt épületeire, intézményeire, funkcionáriusaira és tagjaira irányította, hogy elsősorban a pártot akarta — intézményei és hű tagjai megsemmisítésével — fizikailag is elpusztítani.

A párt él és napról-napra erősödik

Nagy csapásokat mértek a pártra, mocskolták, gyalázták rombolták. Ágyúval lőtték szét székházait, gyilkolták városon és falun legjobb fiait, de nem tudták elpusztítani, — a párt él és napról napra erősödik! (Hosz- szantartó ütemes taps.) És ahogy annak t<frtémnie kellett, a talpraállt párt vezetésével és sugárzó erejének segítségével talpraálltak, tömörültek a szocializmus ügyéhez hű magyar dolgozó tömegek és a rátámadó ellenséget lerázva él és napról-napra erősödik drága hazánk, a Magyar Népköztársaság is! (Lelkes, nagy taps.) Rámutató it Kádár János, hogy az ellenforradalom első, de döntő jelentőségű győzelme az volt, hogy Nagy Imre régebbi politikai elgondolását megvalósítva kiharcolta a politikai , pártok koalíciójának kormányát és feladta a Magyar Dolgozók Pártja vezető szerepét.

A második -világháború időszakában létrejött már egy pártszövetség, koalíció, a Magyar Kommunista Párt vezetésével, a Kisgazda, a Szociáldemokrata és a Nemzeti Parasztpárt részvételével. Ez a pártszövetség akkor a haladást szolgálta, tartalma demokrat s, antifasiszta volt.

^ Az 1956 október végén, az ellenforradalom fokozódó támadása és nyomása alatt létrejött koalíció — bár ugyanazok a pártok vettek részt benne — nem a haladást szolgálta. A koalícióban résztvevő polgári pártokat most a kommunistaellen esség, a burzsoá restauráció szándéka és ennek megfelelően a szovjetellenes- ség vezette. A Magyar Dolgozók Pártja ebben a koalícióban nem vezető, hanem alárendelt helyzetben volt. A párt ebben a koalíciós kormányban nem volt egységes és a Nagy Imre—Losoncz.y-csoport a polgári pártok képviselőivel kezdettől fogva teljes egy étéi' '~ven, egy fronton harcolt a munkásosztály és forradalmi pártja, a szocializmus állásainak feladása, s ország külpolitikai elszigetelése, a szocializmus táborából való kiszakítása, a Szovjetunióval való szembeállítása kérdésében. A polgári pártokban kezdettől fogva a szélső jobboldali elemek ragadták kezükbe a vezetést.

— Az októberi koalícióban részt- vett, akkor újból megszervezett szociáldemokrata pártnak puszta létrehozása is az ellenforradalom legveszélyesebb politikai támadását jelentette a munkásosztály hatalma ellen. Célja a munkásosztály ketté- szakítása, a testvérharc felújítása volt, az ellenforradalmi kommunistaellenes áradat , legfontosabb részeként. Hogy céljaikat mindenki félreértés nélkül lássa, élesen elhatárolták magukat azoktól a volt szociáldemokrata elvtársaktól, akiknek pozitív szerepük volt a magyar munkásosztály történelmi vívmányainak,

két munkáspárt egyesülésének létrehozásában.

— így az októberi pártszövetségben résztvevő kisgazda, szociáldemokrata és Petőfi Párt, Tildy, Csorba, Kéthly, Kelemen, Bechtler, Bibó Lajos vezetése alatt, Mindszenty áldását élvezve, minden fellépésével az ellenforradalom kommunista- és népellenes, szovjetellenes céljait támogatta.

Ez az októberi koalíció még így is, minden ellenforradalmi iparkodás ellenére is csak a beköszöntő és a fügefalevél szerepét játszotta az ellenforradalom számára. Kádár elvtárs ezután az októberben alakult pártok egész sorát említette, amelyek minden szépenhangzó demokrata elnevezés ellenére az ellenforradalmat támogatták.

— Az ellenforradalom céljainak nyílt feltárásával meglehetősen óvatos volt, pünkösdi királysága sem tartott sokáig, de ez a néhány nap is elegendő bizonyítékot nyújt ahhoz* hogy a társadalmi rend ellenforradalmi megváltoztatása nemsokáig váratott volna magára. .Mindszenty homályos nyilatkozatának szavaiból, amelyekkel kinyilatkoztatta »hogy ó a magántulajdon elvének alapján áll«, s az egyháznak mindent vissza kell kapnia, tömegek értették meg, hogy a gyárak, a bankok, a bányák^ s a kiosztott földek magántulajdonáról, azok visszaadásáról van szó; Mihelics Víd, a demokrata néppárt ffazámk című lapja november 1-i számában még csak kártérítésit követel az államosított gyárak és a kiosztott földek volt tulajdonosai számára, de már ugyanaz nap bent járt a parlamentben egy küldöttség, amely a száznál kevesebb munkást alkalmazó üzemek visszaadását követelte a volt tulajdonosok számára. A Magyar Függetlenségi Néppárt beadványában a »magántulajdon sérthetetlensége« és a »tiszta, örök és magyar polgári demokrácia« megvalósítását követelte.

— Az ellenforradalom kevésbé tapasztalt vezetői azonban pyíltabban. beszéltek. Turkevén egy bizonyos

(Folytatás a 3. oldalon*)