Észak-Magyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-01 / 100. szám

Ajen a Szovjetunió, a hű barát, a világbékéért,a szocializmusért küzdő népek legfőbb támasza !

Jíí

áfiu 1<jlLuul

Május elseje a tavasz teljes kibontakozásának ünnepe. Falcainkban régen és ma is sok kedves szokás kapcsolódik hozzá. Országszerte ismeretes szokás a májusfa állítás. A vidám, jókedvű fiatalság már előző este elmegy egy régóta kiszemelt fáért az erdőre, annak alsó ágait levágjak s színes szalagokkal feldíszítve leássák a kedvelt lány kapuja előtt.

A Dunántúlon a fa felállítása után érdekes menet vonult végig a falu főutcáján. Elől ment a „legénybíró”, mellette két oldalt két »esküdt«, utánuk a többi legény, cigányzenével. A ’ ’qénybiró selyemkendővel letakart tányért vitt kezében, a két esküdt pedig egy-egy üveg bort. Ahol májusfa volt, megálltak, táncoltak egyet, majd a ját kidöntötték. Fáradozásukért pénzt kaptak.

Számunkra különösen a matyók májusfa állítása érdekes. Itt nem minden leány kapott ..májfát” csak azok a „híres lányok”, akikhez a legtöbb legény járt. Estefelé legények, sokszor egy egész utca, összeálltak s kocsival indultak valamelyik' szépen termett fűzfáén. Persze azért is mentek ilyen sokan, nehogy egy másik utcabeli társaság elrabolja tőlük, mert nagy lenne a szégyen. Éjfél után érkeznek vissza és a fát a lány háza elé állítják. Hajnalban a híres lány a leánypajtásaival összeáll, előkeresi a legszebb selyempántlikákat, színes papírszalagokat, üveg bort és együtt állítják fel a szépen feldíszített fát. Így is marad a fa pünkösdig, amikor a díszeket leszedik, a bort pedig vidám- mulatság közben elfogyasztják.

A Tisza mentén nyárfát, a Sajóvölgyben gyertyánfát díszítenek ,el színes kendőkkel, akire pedig kényeskedése miatt megharagudtak a legenyek, lókoponyát tűztek a házuk elé.

■ i Abaujban nyírfát állítottak a legények, amelyet szintén fel- pantlikaztak. Éjjel a fiatalok az erdőben összegyűlnek és tánccal, dal iái töltik az éjszakát éjfélig, bús, szomorú, azután pedig vidám, pajkos notakat énekelnek.

Hallottátok-e már hírét.

Kovács Sanyi legénységét ?

Fűrésszel vágta a májfát,

Ne hallják a kopogását.

El is viszi nemsokára Péter Erzsa udvarába.

■ „ Kelj fel Erzsa, itt a májfa,

Jóéjszakát, — vigyázz rája!

Büszke volt az a lány, akinek fát állítottak a kapuja elé, de ha nem. tetszett neki a legény, akkor kidöntötte. De az is előfordult, hogy a cimborák lopták el az éjjel és hogy elkerüljék a szégyent, inkább egész éjjel virrasztóit a szerelmes legény.

E szép, kedves szokás lassan elmúlik s csak elfakult írások és öregek emlékezete őrzi meg számunkra, pedig felújításéival egy napot tennénk kedvessé és felejthetetlenné a mindig szerelmes fiataloknak.

Bodgál Ferenc

\ALEXANDR GORJUKOV:

MÁJUS ELSEJE

Május elseje, örömmel szálljon Dalod nagy zengve a föld felett. Ünnepel a világ s minden tájon Népek, emberek köszöntenek.

A mező zöld vetéseket ringat. Életünk teremtő, alkotó,

Mert valóraváltjuk álmainkat Májusunk, világot átfogó.

Szent nap ez: virág van minden

kézben.

D utunkról nem térünk le már. Kommunizmusért küzdünk merészen, Előttünk Lenin eszméje jár.

Harcunk: Lenin felemelt zászlaja, Vörösen lobog a kéklő égre.

Tudjuk: velünk a Párt, a Párt szava S Partunk — az erő. hatalom, béke!

Ford.: PATAKY DEZSŐ -----oqo—

Ö

lajúg

össze] azt hittem, sose jön tavasz, betemet a köd, eső elsirat.

Vihar közéig, a felhők oly lilák, csak fehér hó lesz fejfánkon virág.

De tavasz jött és új rügyet nyitott, áttört a napfény ködöt és fagyot. Féltés, szorongás elillant tova, fehér csokor lett minden almafa.

És a fákon a sok kicsiny virág méhén a gyümölcs életért kiált.

Millió szirmát szél röpíti szét, megcsókolni a munkások kezét.

Kérges öklöket, melyek földszaga meleg, akár a kenyér illata.

És mivel lenn a bányamélyeken nincs napsugár, hát oda hírt vigyen.

Mesélje el, hogy zsendül már a föld, hazatért fecskék szelíd párja költ.

A hárfák húrján felcsendül a dal, sok néma fűszál beszélni akar.

A gyárak fölött száz fehér galamb űzi az égről a bús árnyakat.

És a csőrükben hozott olajág friss illatától szépül a világ.

LAKARDY ÉVA

PÉCZEL1 ENDRE;

(Folytatás)

ÚJJÁSZÜLETÉS

Kastély a falu szé

Egy verőfényes szép szeptemberi napon János megvárta Mártát a gyár kapujában. Együtt indultak hazafelé. A Kiskörös partján meg-meg- álltak. Nézték á vizet és a vízbehajló szomorúfűzfákat. Egy színes pillangó lebegett felettük.

— Nézze — mondta János —, milyen könnyed, milyen vidám. Nem gondol arra, hogy már holnap leverheti az őszi eső.

—- Bizony, elmúlt a nyár..; Szeptember tizennégy. Az én életemben szomorú évforduló!

— Miért? — kérdezte János és fürkészve nézett a lány szemébe.

— Ezen a napon történt velem a szerencsét le nség.

— Különös véletlen. Én is ezen a

Ránézett az órájára. Mindjárt dél. Jóleső izgalom futotta körül a szívét. Márta lejön hozzá és együtt mennek ebédelni.

*

A kicsi kertben millió virág, szín, illat. Fények és árnyékok játéka, bogarak, méhek zümmögése tölti be a levegőt. Gyümölcsfák érlelik gazdag termésüket.

Megnyikkan a gyerekkocsi. Egészséges, barnaarcú, féléves fiúcska ébredezik benne. Felfelé nyújtogatja két gömbölyű kis karját. Gügyög. Beszélget a maga nyelvén. Talán éppen a föléje hajló napraforgót hívja.

Márta kiveszi a kocsiból a csöppséget. Kinyújtott karokkal fölfelé tartja. A kicsi hunyorog, mosolyog,

rikkant, kapálózik ... Furcsán kun- korodik haja az égnek.

János nagyot szippant cigarettájából.. Boldog ..; .

De hirtelen egy kép tolakszik

agyába:

Elhagyott major .• .; Öt katona .;. csajka ... paprikáskrumpli. Gépek! Bombák!...

— Hát már megint?

Elhajítja cigarettáját, keze ökölbeszorul, úgy suttogja:

— Nem lehet! Nem engedem!.:: Tekintete aztán a kicsi ház tornácán egy boldog öregasszony arcán pihen meg.

összemosolyognak. Ugyanarra gondol mind a kettő.

Csaknem minden faluban akad ilyen grófi lak, nincs tehát semmi különös abban, hogy a falu szélén kastély áll.

A szóbanforgó kastély azonban nem akármilyen jött-ment grófé, tulajdonképpen még nincs is egészen kész. csak ősszel költöznek bele, ha minden jól megy. Kisasz- szony napján. Boldog tulajdonosa Papp Ágoston, az ózdi finomhen- gerde művezetője, aki szerényen csak házként emlegeti, ha szóba kerül épülő otthona. Pedig kár a szerénységért, kastély ez a javából. Nekem elhiheti akárki, ha pedig nem hiszi, akkor menjen el Sajó- püspökibe — most tulajdonképpen ózd harmadik kerülete — és az Ózd felé vezető út baloldalán álljon meg az utolsó háznál. Akkor bizonyára egyetért velem.

A ház karcsú, tornyos tetejéről messzire csillog a fehér pala, olyan, mintha cukorból lenne. A nyitott ablakon ki s be táncol a napsugár, mintha csak bizonyítaná: ilyen ház az egész környéken alig akad. Valóban nincs. Két tágas szoba, konyha, előszoba, éléskamra, fürdőszoba épült benne. De még milyen fürdőszoba! A pincében kis motor várakozik tettrekészen, ez szivaty- tyúzza majd a vizet a kútból és fenn a konyhában és a fürdőszobában a vízcsapból jön majd a víz, csakúgy, mint városon. S a szeny- nyes vizet sem kell majd vödörrel kihordani, lefolyik a csatornán.

Az öreg Papp János bácsi éppen most ássa a derítőgödröt. Ugyancsak akkurátusán dolgozik, hogy minden pontos és jó legyen.

Teheti, mert már nyugdíjas. 41 évet dolgozott az ózdi gyárban, s most a fia házánál tesz-vesz mindennap. Neki sajnos nincs háza. Pedig dolgozott, sohasem henyélt, de. egész életén át nem tudott ösz- szekuporgatni egy házravalót. A fia pedig most 32 esztendős s lárrí, már mennyire vitte! Az öreg még álmában sem gondolt arra, hogy ilyen házban lakhat valaha munkásember. Mert a fia is az, 16 esztendővel ezelőtt vitte maga mellé a gyárba. A felszabadulás után tanulhatott s lám milyen ember lett belőle, ö maga tervezte a házat, ezt a karcsú. büszke tornyocskát is. a szivattyút is, a fehér csempés falakat, meg mindent. Csaknem 25.000 salaktégla. rengeteg mész, homok, cement teszi ki a házat, s hozzá 360 négyszögöl kert, — valóságos földi paradicsom lesz itt. Igaz, kuporgat- ták rá a forintokat maguk is, de az állam 40.000 forint kölcsönt adott.

ősszel tehát már csillogó ablak- szemekkel néz az útra a kis kastély, s lehet, hogy ki'hallatszik majd a legkedvesebb zene, a gyereksirás is, mert most várják Pappéknál az első kisbabát. A házavatásra én is hivatalos vagyok. Igaz, önként jelentkeztem, s ők elfogadtak vendégnek. De ha nem is hívtak volna, akkor is elmennék, mert olyan jó érzés látni a jól végzett munka örömétől mosolyra derült Arcokat;

Kecskés Rózsa

Szdcäs&Z’U/u Utfelcäta

Láttam már kályhásokat, szerelőket, színészeket, újságírókat, parasztokat, hivatalnokokat, bányászokat, sőt sofőröket is, akik úgy ittak, mint egy kefe- kötő. De még nem láttam kefekötőt, aki úgy ivott volna, mint egy kefekötő. Kefekötőt nem láttam, még sem inni, sem józanul.

Az élet nyelve, titokzatos jellemző erejével megalkotja a jelképeket, amelyek önmagukban élnek tovább, függetlenül a tárgytól, az időjárástól, a nyelvtani szabályoktól, a modelltől.

Kedves lány, kicsit holdkóros — mondják. Én még sosem láttam holdkórost. S a lány, akit így jellemeztek, általában csak zugregényeket, Erdős Renéét és Herczeget olvas, s a legritkább esetekben sem sétál a háztetőkön és ereszeken, holdfényben. Sőt még a padlást is kerüli! Ügy észleltem, inkább csak a főutcán szokott sétálni, naponta többször is, határozatlan időben, verőfényben, ondo Iá It

szőrözetű, félelmesen bókot udvariaskodó selyemlegények társaságában.

Kegyetlen és kínzó honvággyal vágyom a valóságra- Szeretném látni, hogyan iszik egy kefekötő! Holdkóros lányt szeretnek látni, hosszú fehér hálóingben, amint a Mindszenti templom tetején sétál holdfényben. Sző- rösszivű embert szeretnék látni, lehetőleg a boncasztalon — más mód nincs rá — amint a sebész felbontja mellkasát s csodálkozva mutatja:

— Nocsak, milyen szőrösszívű volt.

Segítenék az orvosnak »borotválni«.

— pataki —r

M A G D A...

napon vesztettem el a lábamat.

Pár percig egyikőjük sem szólt. Amikor odaértek a kanyarhoz, ahol egy pad állott, leültek.

— Igaz, hogy magának komolyan udvarol Török Józsi? — kérdezte János minden átmenet nélkül.

Mankóit a padnak támasztotta. Cigarettát kotort elő. Rágyújtott. Nem akart a lány szemébe nézni. Várta a választ.

— Igaz — felelte a lány nyugodtan —, de én nem fogadom el. Nem való hozzám.;;

— Nem értem.

— Pedig egyszerű. Józsi ép, egészséges és fiatal. Most szeret, ezt tudom. öt év múlva... talán. Tíz év múlva... Nem, nem mehetek hozzá...

— Kevesebbnek érzi magát nála? Ez mostanában nekem sohasem jut eszembe. Mióta dolgozom, valósággal újjászülettem. Nemcsak egyenrangúnak érzem magam bárki mással, de tudom azt is, hogy élni jó.

— Igaza van, de én mégsem őt választom .. ;

János fejében ezer gondolat kavargóit. Szótalan meredt a porba, ahova egyik mankójával kis köröket rajzolt.

Márta is hallgatott. Hosszan nézte a túlsó parton nyújtózkodó árnyékokat.

Szavak nélkül is éhtették egymást. *

János megszerette a gyárat. A gyár is mindjobban befogadta. A postázási teendők mellett elvállalta, hogy kezeli a hangos-híradót. Most éppen azon töprengett, hogy melyik lemezt tegye fel. Indulót, olasz dalt, magyar nótát?

Azt. Márta nótáját.

Kiemeli a lemezt, pár pillanatig szeretettel nézegeti. Ezzel a dallal szokta jelezni, hogy gondol rá;

EGY PILLANAT alatt történt.

Felugrottunk ágyunkról. Péter akkor már■ lezuhant az olajos padlóra. Ajka vérzett az erős ütéstől.

— Fogsz még pofázni?! — Karcsi megvetően végignézett rajta. Ha- nyatvetette magát az ágyán. Nyugalmat színlelve bámulta a mennyezetet. Pétert felemeltük. Magáhoztérí. Letörülte arcáról a vért, szétnyomkodta dagadó szájaszélét.

— Várj, ezt megbánod! — lépett közelebb Karcsi ágyához. — Amit mondtam, most is állítom. Csak le vagy vak, süket, szerelmes, nem veszed észre, milyen az a lány.

— Te!!! — Karcsi felugrott, de miattunk nem támadt újra, felkapta a kabátját és kirohant a barakból.

Megértettük lelkiállapotát. Nagyon tetszett nekünk, hogy menyasszonya védelmére kelt. Pétert éppen ezért leszidtuk, annak ellenére, hogy még kóválygott a feje.

— Minek szóltál neki? Látod, megsértődött, méghozzá jogosan. Te sem tűrnéd, hogy a szerelmedet valaki gyalázza.

— Ez igaz! — védekezett Péter -r-, de nem tudtam megállni, hogy ne mondjam meg neki, milyen lányt akar feleségül venni.

Sanyi közbevágott:

— Sajnos, én is hallottam délelőtt lenn a bányában, hogy nem rendes lány. Amikor rátereltem a szót, csak. legyintettek: hagyd! — mondták. — Ne is emlegesd!

— Ez még nem jelent semmit — avatkoztam közbe. — Lehet, csak irigységből pocskondiázták. Nem. Beszéljetek érthetően — kértem őket, folytatta Sanyi. — Erre egyikük lustán megmozdult, kilépett lámpája fényköréből a homályba.

— Na, hát ha tudni akarod... én vele háltam.

SZAVAI NYOMÁN mint a visszhang tompán hangzott a szomorú vád: Én is m én is ..

Szavukból kiéreztem, hogy nem hazudnak.

Karcsin kívül hatan laktunk a szobában. Töprengtünk: beleavatkozzunk-e Karcsi sorsába, vagy nem? Néhány hónapja verődtünk össze, csupa fiatal bányász. Közös leit örömünk, bánatunk. Ügy éreztük, felelősek vagyunk egymás sorsáért. Pártonkivüli, vagy kommunista, mulatozókedvű, vagy kuporgató árva, — mindegy volt.

Elhatároztuk, hogy megbizonyosodunk mindenről és azután beleavatkozunk, vagy ellenkezőleg, — áldásunk rájuk.

Én mentem el Magdáékhoz. Karcsinak megemlítettem régebbi meghívását, most örömmel megismételte. Szótlanul kapaszkodtunk fel a hegyi ösvényen. A kicsiny ház körül már rügyeztek a gyümölcsfák.

Magda aludt. Aranyszőke haja úgy fogta körül fehér arcát, mint puha fészek a benne alvó fiókát. Száját egy csöppet csücsörítette. Nagyon szépnek találtam. Nem hasonlítóit ahhoz a Magdához, aki munkaruhában, bányászlámpával a kezében bandukolt lenn a vágatokban, izzad- tan, szénportól murcosan...

Állandóan a kedvemben jártak, tánclemezeket raktak fel. Játszadoztak. Kezük mindig egymást kereste. Néha ajkuk is összeért a hátam mögött, — halkan, titkosan. Ha megmozdultam, összerezzentek, lesütötték a szemüket, mint a csinytevésen ért gyerekek. Hiszen azok is voltak. Magda 17, Karcsi 20 éves

Megnyugodva mentem el. Ügy éreztem, nem zavarhatjuk meg bol- dogságukdt. Nem akartam hinni a fiúk beszédének, vagy csak szerettem volna nem hinni. Mindegy.

— Hagyjuk őket. Legyenek boldogok. Ez volt a véleményem, amikor visszatértem a szobába.

— Siralomház lesz abból, nem házasélet — ezt válaszolták a fiúk.

— Ha igaz is, amit beszélnek. Magda új életet kezdhet. Karcsi mellett újjászületik. Hiszen szeretik egymást.

— Lehet, hagy igy lesz, — egyeztek meg velem a fiúk, de hangjuk bizonytalanul csengett. Péter hajthatatlan maradt.

— Régi barátai fogják emlékeztetni Magdát a múltra. Talán újra el is csábítják.

— És ha elköltöznének erről a vidékről?

— Akkor talán., i

Elalvás előtt Sanyi még megjegyezte:

— Hátha Magda nem is szereti Karcsit.

— Lehetetlen. Akkor miért játszana? Láthatja, hogy Karcsi tiszta szívből szereti. Odaadná érte az életét.

— Karcsi még csak 20 éves. Ilyenkor legjobban vakít a szerelem. Minden ragyogó, mint napsütésben a hó. Később ha kinyílik a szem, s elolvad a hó, kevesebb a ragyogás, de ez még boldogság. Ahol éjbemered a tekintet, ott nincs maradás.

*

KARCSI elköltözött a szobából.

Ezután ritkán láttuk. Később ilűíloí' tűk, hogy összeházasodtak. Magdáiknál laktak. Ügy mondták, boldogok.

Egy hónap múlva beköltöztek a városba. Nem tudtak Magda anyjával megférni.

A városban talátkoztam Karcsival.

— Szüleimnél lakunk, nincs semmi baj. — Végül elárulta, hogy albérletet keres, egyedül akarnak lakni. Vidám volt, csak egy kicsit sápadt, örömmel újságoltam a havakban, hogy Karcsiik beköltöztek a városba.

— Ügye, hogy megtalálták egymást? És ti, méregkeverők képesek lettetek volna elrontani két fiatal életét?...

Leszálláshoz készülődtünk. Éjszakai műszak előtti nyomott hangulatunk eltűnt. Egymást ugrattuk: — mozogj már gyorsabban! Ilyen bányászra nincs szüksége egy lánynak sem.

Körül a hegyekben pici lámpák csillogtak, láthatatlan utakon egyre közeledtek, majd eltűntek az akna lejáratában, mint apró manók a föld hasadékában.

•

Most, amikor bevonultak az újoncok rövidhajú, sápadt fiút vettem észre a menetelök között. Felismert. Kérdően széttártam a kezem: — Mi újság?

Szomorúan elmosolyodott, összekulcsolta két keze mutatóujját és felémnyújtotta. Értem? — Bólintottam. Ekkor hirtelen széttépte ujjait, szinte beletorzult az arca. Elfordult és vadul találomra, belevágott a nótába.

Utána szaladtam. Beadta a válópert. Levélben megírja, hqpy miért.~

... BANYÁSZBARATOM be/e

te az elbeszélést. Az élet hatalmas folyamában tovább sodródik a történet milliónyi társával együtt. Amint a folyamból partrakerülnek a tárgyak, fadarabok, gallyacskák, úgy ez a történet is kicsavódott az élet- folyamból. talán véletlenül.•>

ALEXA FERENO