Észak-Magyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-01 / 100. szám

Éljen a munkásság, a dolgozó parasztság és a népliez liu értelmiség szövetsége I

A munkásosztály árulója lett —

lincselésre izgatott

Ügyét a megyei bíróság

A

z olvasók előtt Sütő József 42 éves miskolci lakos áll. Nem akarunk róla vádiratot írni. hiszen ez az ügyészség hivatása és feladata. Az ellenforradalom ideje alatt elkövetett cselekményei azonban, melyeket a közvélemény elé állítunk okulás céljából, maga fogja a vádirat alapját képezni. Bemutatjuk hová süllyedt egy olyan ember, aki társadalmunk egyik megbecsült tagja volt.

Bármennyire fáj, meg kell mondani, Sütő József munkásszármazású, maga is munkás volt a durvahenger- dében. 1945-ben a felszabadulás tavasza számára is fordulatot hozott. Tagja volt a kommunista pártnak, a munkáshatalom neki is bizalmat előlegezett, a diósgyőri »káder-gyárból« jónéhányszáz munkásember között, akik a társadalmi élet különböző vezető posztjaira mentek, ott volt Sütő József * is. 1949-ben a néphadsereghez került, ahol, mint politikai főhadnagy 1951-ig szolgált. Onnan leszerelve visszatért az üzembe, s a megbecsülés jeléül művezetői beosztást kapott. Anyagi gondokkal sem küzdött, hiszen 1951 óta családiházat vásárolt, szépen berendezett lakása van. így áll ez az ember a népi demokrácia 12 éve alatt.

Feltehetjük a kérdést, vajon miért tudott Sütő József ilyen hálátlanul a bizalommal és megbecsüléssel visszaélni? A válasz egyszerű. Hamar elfelejtette, hogy a munkásosztály soraiból való, hogy megbecsült tagja a társadalomnak. A bizalmat nem mint a munkásosztály egyik vívmányát becsülte, abban csak önző karriert látott. Törtető, demagóg ember lett belőle. Igyekezett mindenütt »húsos fazekat« keresni. Fölényes és durva volt. beosztott munkatársaival szemben, ezért már hosszabb idő óta un- szimpátia alakult ki körülötte. Ez a? út vezetett nála gyalázatos fordulathoz az ellenforradalom idején.

A

z ellenforradalom alatt sok becsületes ember megtévedt, közöttük munkások is. Voltak, akik rosszat mondtak, de nem vetemedtek gátlástalan meghasonulásra. Nem szennyezték be az öntudatos munkások becsületét embertelen tettekkel. Nem így volt ez Sütő Józsefnél. ö nem egyszerűen a megtévesztettek egyike. Ö az ellenforradalom oldalán is karriert akart futni, s ezért »érdemeket« szerezni. Már a tragikus miskolci események előtt kiütközött durva demagógiája. Nem is a munkások jogos ügyéért szállt síkra, hanem saját »nehézségeit« hangoztatta erősen. Teljesen átvette az ellenforradalom »érveit«, azokat úgy

szajkózta, hogy bármely hivatásos ellenforradalmár sem jobban. Míg a józan munkásemberek, akik jogosan emeltek szót egyes hibák ellen, akarták azok kijavítását, aggódva kísérték figyelemmel az egyre inkább jobbratolódó eseményeket, érezték, hogy az már több a hibák elleni harcnál. ö pedig, amikor az ellenforradalom nyílt akcióba lépett, már gátlásai sem voltak. Becstelen áruló módján otthagyta szülőanyját, a munkásosztályt. Minden lelkiismeretfur- dalás nélkül átállt az ellenforradalom oldalára. Aktív szerepet játszott a törvényes rend felborításában, az őrjöngő hangulat szitásában. Fellépésével másokat is terrorista embergyilkosságra izgatott. Október 26-án az örjöngők élén volt a megyei tanácsnál lezajlott gyalázatos eseményekben. E napon az épület erkélyéről már az ellenforradalmár-ok tartottak szemlét »tömegbázisuk felett«. A szadista csőcselék tajtékozva követelte Antal törzsőrmester meggyilkolását. Sütő József mindenkin túltéve erélyes hangon követelte az erkélyen lévőktől: »Dobjátok le Antal törzsőrmestert — ha nem bírjátok szóljatok — majd én felmegyek, kidobom, — van itt erő«, — s eközben izmos karjait ökölbeszorítva mutogatta. Elégedetlen volt, hogy az áldozat még nem repül lefelé. Behatolt az épületbe, ahol hosszabb ideig tartózkodott, majd ezután megtörtént a gyalázatos tett, Antal törzsőrmestert ledobták az emeletről. Ezután következett Sütő szívbe-lélekbe markoló szadista tette. A legvérengzőbb vadállat sem tudna olyan kegyetlen lenni, mint ő volt e pillanatokban. Szavakban talán nehéz kifejezni, hová lett belőle az emberi érzelem, a lelkiismeret. Megvadult oroszlán módjára ő volt az első, aki a földön elterült törzsőrmester testén kéje- legve, durván végigtaposott, kibugy- gyanó vérébe gázolt, s ő ezt minden megborzadás nélkül tette.

Padua (MTI) Páduában hétfőn per kezdődött Mussolini mesébe illő kincsei titokzatos eltűnésének kiderítésére. A kincseket — arainyrudakat, aranypénzeket, ékszereket, szőrméket és különféle külföldi valutáikat — 3—11 milliárd líra értékre becsülik. Ezeket a kincseket a menekülő fasiszta diktátor és miniszterei magukkal akarták vinni Svájcba, de olasz partizdrövidesen tárgyalja

G

yalázatát hirdető cselekményétől Antal törzsőrmester újabb sérüléseket szenvedett. Ziháló hörgése csendesült, s közelebb került a halálhoz. Mintha mi sem történt volna, Sütő tovább élte napjait. Meghitt buzgalommal uszított a harcba induló munkás-paraszt forradalmi kormány ellen, mondván: »Ez nem a miénk, ne ismerjük el«. E napokban közismertté tette magát, nyíltan is elvetemült szovjetellenességéről. Arcátlanul, szennyes rágalmat szórt a Szovjetunióra, akinek ő maga is oly sokat köszönhet.

Fellépésével és cselekedeteivel súlyosan vétett hazájának, munkatársainak és az egész dolgozó népnek. A becsületes munkások, józangondolkodású emberek, szennyes magatartását mélységesen elítélik, szégyenkeznek miatta, mert az ő becsületükbe is gázolt. Nem nézik tétlenül áruló tettét, segítséget nyújtanak leleplezésében.

Az ellenforradalom sok kárt okozott hazánknak, erkölcsi és anyagi téren egyaránt. De most is aktuális mondás, hogy nincs olyan kár, mely haszonnal ne járna. Az ellenforradalom időszaka egyben tisztítótűz is volt a párt, a munkásosztály számára. Lelepleződtek soraiban a gerinctelen, ingadozó karrierista emberek. Most úgy érezzük, mintha saját húsunkba kéne vágni, mintahogy azt a sivatagon haladó vándor tette. Éjjel mérges pók csípte meg, amely halálos volt, de orvosi segítséghez nem juthatott. Hogy életben maradhasson, elszánta magát. Előrántotta kését és kivágott egy darabot tulajdon testéből ott, ahol mérges pók megcsípte.

M

ost nekünk erőt kell meríteni, hogy mi is kivessük testünkből| a megmérgezett húsdarabot. Árulónak nincs és nem járhat kegyelem, méltó büntetését ő sem kerülheti el,

PÁL LAJOS

nők a svájci határtól 15 kilométerre, Dongónál megtámadták a konvojt. Az ügyészség most ki akarja deríteni, mi volt a kincsek pontos értéke és hová tűntek azok.

Az előreláthatólag több hónapig tartó tárgyalásra legalább 300 tanút idéztek be. A 35 vádlott közül hétfőn 17-em jelentek meg a bíróság előtt;

Olaszországban per kezdődött Mussolini mesébe illő kincsei titokzatos eltűnésének kiderítésére

A Borsodvidéki Gépgyár nagyszerű gyártmányai

Uj gyártmány az autóemel"

Az Ikarusz autóbuszokkal szinte a világ minden tájára eljut a 8 ton* nás autóemelő. Nagyszerű konstrukció, a gyár szerkesztési osztályának és fiatal mérnökeinek alkotó munkáját dicséri*

W erőfényes reggelre ébredtünk. Én, az ötödik ¥ gimnazista diák kapkodva szedtem magamra a cók-mókomat s bensőmben valami megmagyarázhatatlan örömmel és érzéssel szaladtam a templom elé a piactérre. Mindenáron első akartam lenni, hogy lehetőleg mindent lássak. Ám keserves csalódással kellett megállapítanom: bizony temérdek ember megelőzött engem, s így csak nagyon sokadik lettem.

A terjedelmes, szellős piactér valahogy egyetlen éjszaka összement, a máskor oly tágas helyen most alig lehetett megmoccanni is. Gyermekes érdeklődéssel figyeltem az embereket, ugyan mit fognak most csinálni. Bár az iskolában jóelőre figyelmeztettek bennünket, hogy a mai napon feltétlenül maradjunk otthon, hogy eszünkbe ne jusson az utcákon kószálni, sőt. mi több, S. tisztelendő úr még az eheti Ludas Matyit is elkobozta tőlünk, mégis az egész tanulóifjúság a téren ücsörgött, vagy furakodott a nagyok között.

Úgy tíz óra tájt megérkeztek a Turul vendéglő elé ia szomszédos községekből is a szekerek zsellérekkel, földmunkásokkal, a múlt nincstelenjeivel. Elküldte Bogács, Cserépfalu, Váralja, Bükkzsérc, Noszvaj, Szihalom és a többi község is a legforradalmibb erőit az első szabad május 1-re. A sok piros pántlika, vörös szalag, nemzetiszínü kokárda, vasalt ing és tükörfényes csizma még ünnepélyesebbé tette az amúgy is ünnepélyes hangulatot. Itt-ott már transzparensek is voltak, rajtuk a szabadságot üdvözlő feliratok és az újonnan föld- hözjuttatott szegényparasztok köszöneté az államnak.

C gyszer csak elcsitult a tér morajlása, a kicsinyke emelvényen megjelent az ünnepi gyűlés szónoka. Hogy ki volt, honnan jött, biz’ ma sem tudom. Csak annyira emlékszem, hogy először felkérte a résztvevőket, énekeljük el az Internacionálét. A kíváncsiság fokozódott bennem, vajon mi az, hogy hangzik. tudja-e valaki? És a kommunista párt öreg, sokat próbált harcosai, a földmunkáspárt kérgestenyerű veteránjai, az agyondolgozott és sokat koplalt napszámosok kalapjukat, sapkájukat levéve fejükről, kezdetben kicsit bizonytalankodó haneon. de később mind biztosabban énekelték:

„Es nemzetközivé lesz Holnapra a világ!”

Miről beszélt a szónok? Sajnos, nem tudom. A kezdet kezdetén ugyanis eszembe jutott, hogy igen, május elseje van. Ilyenkor friss virággal, új rügyező hajtással illik kedveskedni anyának, asszonynak, lánynak.

S én, aki még csak Ötödik gimnazista voltam, megbocsátható, ha nem a gyűlésen maradtam, hanem elszaladtam a kis parkba zsenge ágat vágni és özvegy édesanyámat meglepni vele.

Délután nagy eseményre készültek a dolgozók. A front óta bezárt mozihelyiségbe egy miskolci műkedvelő színtársulat előadást hirdetett. Még állóhely is alig akadt, annyira vágyódtak már az emberek ismét a kultúrára. A siker óriási volt.

Előadás után nemcsak a fiatalok — mint ma —. de az idősebb korosztályok is eljöttek a kommunista párt kerthelyiségében megtartott első, zenés táncmulatságra. Itt talált először egymásra a kisparaszt lánya és az orvos fia, a diáklány és az olajsajtolóban dolgozó munkásfiú, az új társadalom új formája. Mezőkövesd és a szabadság.

A hogy hallgattam a szovjet parancsnokságon szol^ gáló egyik tiszt, az általánosan csak szőke Ivánnak becézett főhadnagy énekét, a zenészeknek felállított dobogón:

„Kicsinyke ház, hol születtem én.

Mily messze van, s mégis enyém.‘3

eszembe jutott édesapám és munkatársai régi májusa. Felötlött szememben a gyermekkorom érthetetlen NF-je (Népfront), amely méteres, meszelt betűkkel volt a házak tűzfalára festve. S a rendőrség menynyit nyomozott az ismeretlen festők után! Az ünnepi délutánok a szabadban, vagy valamelyik nyári kerthelyiségben, az elfojtott vágyak, a lehalkított megjegyzések. A kifelé mosolygó, de befelé vérző, zokogó munkásszívek, mind-mind előttem éltek egy pillanatig.

Mindez már a múlté! A tavaszi mámor ösztövér duzzadása majd szétroppantja a fiatal kebleket, a táncoló ifjúság, a gondtalanul kacagó, vidáman koccint- g'ató öreg szókimondásai, optimista derűje egyre távolabbi ködbe vészéjti évtizedek fájdalmait.

LJajnalig tartott a mulatság s talán nem is gondolni tunk arra, hogy még csak 1945 van, hogy Berlin körül még dúl a harc, Tirol hóborította bérceit vér teszi vörössé, hogy elérje, megérje ott is a nép május szabad szellőjét, hogy még nyolc nap kell, hogy megszűnjön az elsötétítés és kigyuljon a lámoa a mezőkövesdi toronyórán, ismét sziporkázzon a fény az utcákon, a tereken, az emberi szívekben, elhozza minden ember számára a várvavárt béke ragyogását, melegét.

A hazai iparban jól bevált és már régen alkalmazzák az ajaxrendszeríi rugóskalapácsot; Ezévben további gyártását vették tervbe.

A 100 tonnás műanyagprés.

Uj gyártmány a 100 tonnás műanyagprés is. Próbaüzemeltetés során nagyszerűen bevált és így elkezdték a szériagyártását. Előreláthatólag úgy a hazai, mint a külföldi piacon nagy keresletnek fog örvendeni.

A gyár mindemellett még számos más gyártmánnyal is büszkélkedhet, amelyek méltán megérdemlik, hogy nevük dicsőségkönyvbe kerül.

Csehszlovák pionírok ajándéka a magyar úttörőknek

A csehszlovák pionírok között az elmúlt hónapokban nemes versengés folyt magyar pajtásaik megsegítésére. A verseny résztvevői — ezer és ezer csehszlovák úttörő — hulla- dókanyagot gyűjtöttek. Az ezért kapott pénzt az úgynevezett szolidaritási alapba fizették be. A verseny legjobbjai értékes díjakat kaptak. A

díjakat ugyancsak magyar pajtácaük- naik ajánlották fel.

A kedves ajándékokat Krystofek Oldriöh, a Csehszlovák Úttörők Lapjának szerkesztője hozta Budapestre; A küldeményben a számtalan játékon kívül sok egyéb értékes ajándék — lódenkaibát, rádió, lemezjátszó, sátor, stb. — van. (MTI)