Észak-Magyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-05 / 103. szám
2 ÉSZAKMAGYARORSZAG Vasárnap, 195T május * FELEL NIÖK KELL 9 9 9 Érdemes visszaemlékezni az Állami Szekérfuvarozási és Kordélyo- zási Vállalat miskolci kirendeltségénél lezajlott októberi és novemberi ellenforradalmi eseményekre, amelyek komoly károkat okoztak a ki- rendeltségnek. A kirendeltség dolgozói mélységesen elítélik és undorral gondolnak azokra, akik az ellenforradalmi időszak alatt megmutatták igazi arcukat, megmutatták, mennyire gyűlölik az egyszerű dolgozókat, a munkás- osztályt és álnok módjára magukból kikelve tagadták népi demokráciánk 12 éves vívmányait. De a kirendeltség dolgozói előtt nem tudták hazugságokkal bemocskolni azokat a vívmányokat, amelyeket 12 év alatt elértünk, elsősorban azért, mert dolgozóink resztvettek a diósgyőri középheaigersor építésében, az egész diósgyőri vasgyár üzemeinek kibővítésében és üzemeinek korszerűsítésében, a Semmelweis-kórház kibővítésében, a rengeteg bérház és kislakás építésében, a királdi bányatelep korszerű kultúrházának építésében. Sorolhatnék még egy sor komoly építkezést, amelyet 12 év alatt elértünk, amit az elmúlt kapitalista rendszer száz év alatt sem volt képes megteremteni, nem beszélve arról a komoly eredményről, hogy megszűnt Magyarország 3 millió koldus országának lenni. Azokat a becsületes dolgozókat akarták megtéveszteni és becsapni, akik a kirendeltségnek hírnevet szereztek helytállásukkal. Kétízben a dunai árvíznél a haragos Duna árjainak megfékezésében álltak helyt és több éven át a rizstelepek rizstermésének begyűjtésében is dere- kas munkát végeztek. Be kell vallanunk őszintén, hogy eredményeink mellett nem figyeltünk fel azokra az egyénekre, akik pozíciókat hajhásztak és a munkájukkal igyekeztek népi demokráciánkat befeketíteni. Mondjuk meg úgy. ahogy van, ikígyót melengettünk keblünkön. Jött az ellenforradalom. Nálunk a szellemi irányító szervezője Major László, a kirendeltség vezető könyvelője volt. Major László a Horthy- rendszerben aktív katonatiszt volt, mint főhadnagy, 1947-ben fegyveres összeesküvésben vett részt népi demokráciánk megdöntéséért. Major sürgette október 25-én a kirendeltség munkástanácsának megalakítását kétesmultú elemekkel. Ebben hű támogatókra akadt. Támogatta őt Hady Antal kirendeltség vezető helyettes, aki terménynagykereskedő volt, Ambrus György fuvarműszaki előadó, háromszoros büntetett előéletű egyén és Beneze Károly tarifaellenőr, Dobos Bertalan munkaügyi előadó, Nagy Gyuláné, egy volt főjegyző csemetéje, akinek november 7-én lett volna a tárgyalása, a szak- szervezet pénzének hűtlen kezeléséért. E díszes társaságnak volt az elnöke Dobos Bertalan, aki átvette a kirendeltség vezetését és azonnal leállíttatta a munkát, sztrájkot hirdetett. Október 26-án délelőtt fegyverrel jelentek meg a kirendeltségen Beneze Károly, Hady Antal és Ambrus György, mint »igazi« magyar. Hogy szavukkal éljek: »szabadság- harcosok«, akiknek az első lépésük a sztrájk megszervezése, a pártszervezet szétverése, a gazdasági vezető és a párttitkár azonnali eltávolítása volt. Major László a kirendeltség dolgozói előtt magát meghazudtolva a kirendeltség vezetőit rágalmazta. Október 26-án fegyverrel akarták a rendőrség elé kivonultatni a kirendeltség tisztviselőit a rendőrség megsemmisítésére, amit egy pár józangondolkodású munkatárs akadályozott meg. / Röpgyűléseken Dobos Bertalan, Hady Antal, Beneze Károly szidták a pártot, követelték a szovjet csapatok azonnali kivonását. Resztvettek a szovjet emlékművek meggy a lázás á- ban, gyönyörködtek az akasztásokban, dicsőítették a gyilkosok tetteit. Olyan kijelentéseket tettek, hogy »gyönyörűen ki van dekorálva a szovjet emlékmű barátjaikkal, most már csókolhatják egymást«. Amikor Major, Dobos, Beneze, Hady, Ambrus és társai »dicsőséget« szereztek az ellenforradalom alatt végzett tevékenységükkel, Major László vezetőkönyvelő gondolt egyet, ha lúd, hát legyen kövér, a kirendeltségvezetőtől elvett vállalati gépkocsival kiment Ózdra, de nem egyedül, vitte fegyveres testőreit: Hady Antalt és Beneze Károlyt. Magukhoz vették Ózdon Bolyoki D. János bolyoki kulákot, Koltai Jánost, a vállalat fuvartelepének vezetőjét és kocsival kimentek Hangonyra és Do- maházára megalakítani a kisgazda- pártot, ahol mikrofonban dicsőítették az ellenforradalmat. Hangony- ban és Domaházán a megtévesztett embereknek dicsekedett Major László horthy-főhadnagyi volt pályájával, amiről $okat tudna beszélni Orliczki Frigyes, aki 1938-ban bevonult tartaléké« szolgálatra. Jelenleg gyárimunkás, akit szadista módra megvert és felpofozott a Rudolf-lak- tanyában. Ez a Major László jelenleg a sajó- szentpéteri üveggyár főkönyvelője. Meddig tűrik a becsületes dolgozók, hogy ilyen beosztásban dolgozhassák? Ezeknek az egyéneknek felelniük kell az ellenforradalom idején tanusítoit tevékenységükért. Juhász Ferenc kirendeltségvezető R társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett többmillió forintos sikkasztást ieplezeti le a rendőrség A budapesti rendőrfőkapitányság társadalmi tulajdon védelmi osztálya nagyszabású bűncselekmény-sorozatot leplezett le a budapesti Háztartási Bolt Vállalattól érkezett bejelentés alapján. A két hónapja tartó széleskörű rendőrségi vizsgálat fényt derített az ügy hátterére, A banda — az eddigi adatok szerint — mintegy két és félmillió forinttal károsította meg a vállalatot. A rendőrség az üggyel kapcsolatban több személyt vett őrizetbe, s egyidejűleg a banda számos más tagja ellen is megindította bűnvádi eljárást. A vizsgálat a bűnügyben tovább tart. (MTI) cl p ftilzálrfujiuiítá 1956 NOVEMBER 22- re virradó éjszaka történt. Papp Istvánné somsályi bányászaszszony úgy ugrott ki a jó meleg ágyból, mintha darázs csípte volna meg. Három óra, mindjárt megvirrad, s a plakátok még mindig itt vannak, — cikázott át agyán a gondolat. Pedig este világosan megbeszélte férjével, — aki a külszínen dolgozik hogy úgy éjfél felé hazaszalad értük és a sötétség leple alatt kiragasztja, reggel hadd lássák a telep lakói, hogy a kommunisták élnek, dolgoznak. Csak nem történt valami baja? Vagy nem tud értük hazajönni? Vagy talán meggondolta? Nem! Az nem lehet, Pista kommunista, s ha ő valamit elhatároz, meg is csinálja. Hogy is mondta tegnap? A plakátokat minden körülmények között ki kell ragasztani éjszaka. Igen! A plakátokat nem azért adták a járási pártbizottságon az elvtársak, hogy elkallódjanak. A plakátoknak kint a helyük. CSAK JÖNNE MÁR Pista. Reggel majd csodálkoznak. Biztos sokan elolvassák. Csak le ne szakítsák! Elolvashatják, hogy a sztrájk hová vezet el, bizony. Hogy milyen jól írja az a pirosbetűs plakát. A sztrájk csődbe juttatja az országot.1 A sztrájkra üszítók a régi rendszert várják vissza. Hogy is ne1 Mi bányászasszonyok igazán nem kérünk belőle. De hol van ez a Pista? Pedig már lassan pity- mallik. Mit tegyek? Hát én nem vagyok kommunista? De hátha meglátnak? Ezek a fegyveresek talán még meg is vernek, ha elkapnak. — A plakátokat minden körűiméanzatiy. nyék között ki kell ragasztani az éjszaka, hallotta férje szavát. Az meg végeredményben mindegy, hogy ki ragassza ki. Fő hogy kint legyen. Egyenként ragasztom ki őket... Ha el is fognak, így nem lesz olyan nagy baj. De miért fognának el? Majd jól körülnézek. Ezzel vette, kabátját, meg a legszebb plakátot, s kilépett a novemberi éjszakába. A telep csendes volt, az utcán egy lélek sem járt. Ezt a népbolt felé ragasztom, — szaporázta meg lépteit. Ezt meg ide a nagy fára. Csak bele tudjam szúrni a rajz- szöget. Ezt meg ide ni! Ügy bizony! MÁSNAP reggel Papp néni legnagyobb örömére sokan, nagyon sokan olvasták az ő plakátját, a kommunisták plakátját. (FODOR) KÖSZÖNET Az Északmagyarors/.as május 1-i számában megírtuk, hogy Molínarl Berta elvtárs 300 forintot ajánlott lel az ujeliósgyöri MSZMP alapszervezet útján a szovjet emlékmű felállítására. Ezúton mond elvtársiam köszönetét az ujdiósgyöri MSZMP vezetősége és tagsága. Esszel-mésszel kenik a falat A TÖLTÉS MENTÉN modern új ház. L-betűs, nagyablakos, rangos. Ifj. Zakuczki József 12 holdas körömi gazda portája. Józsi bácsi már túl van az ötvenen. Középtermetű, vékony ember. Nyugodtbeszédű. fürge észjárású. Ül a lócán — füstöl. Az unokáját, a három hónapos Katicát becézi, incselkedik vele. Márta néni tejescsuprokkal bajlódik. Egy hét alatt 30 csupor tej gyűlt össze. Fazekakba szedi róluk a tejfelt. Vajat köpül. Kéziköpüiővel. Lassú és fáradságos -munka. így köpül tek már az ősök is. Józsi bácsit kérdem: — Miért nem vesznek már egy köpülő gépet? — Kéne. Szeparátor is. Azt hinném, hogy fösvény. De nem. Csak így szokta meg, a régi módon. Arra való az asszony, hogy elvégezze a házimunkát. Keljen hajnalban, etessen, itasson embert, állatot. Mosson, takarítson, toldozzon és dolgozzon a ház körül. Ha sürgős a munka, a mezőn is. Járjon legalább beien- kint egyszer piacra, vajjal, túróval megrakva. Miskolcra. Könnyíteni kellene a munkáján. Nem öregedne meg olyan hamar. Józsi bácsinak éz még eszébe sem jutott. Ősidőkből rámaradt kegyetlen közöny ez, az asszony, az élettárs iránt. Csak a fiataloknál, alakító korunk sugallatára, példájára fordul elő, hogy háztartási gépekkel kedveskedik a férj élete- párjának. Vagy ha az asszony a sarkára áll és megköveteli. JÓZSI BÁCSI szereti a gépeket. Sok-sok éve dolgoztat a gépállomással. Saját gépekről is álmodozik, kiállításon látott könnyű német és cseh traktort, amely »olyan kis helyen megfordul, mint a ló«. Félti a maga és a szomszédja földjét is a »kormos tői«. Beszélgetésünkben állandóan visz- szalér égy kérdésre. — Végleg megszünt-e a beszolgáltatás ? Mert — azt mondja — ettől l'ügg a termelés és a munkakedv. Még kételkedik. Az elveszett bizalmat nehezebb helyreigazítani, mint a félrebillent kalapot. Ahogy hallgatom, rájövök, hogy ezzel a bizalomkérdéssel fontoskodik egy kicsit. Sokat dolgozik, okosan gazdálkodik. Négy tehene van, 10—18 literesek. Tejtermékekből hetenkint 350 forintot jövedelmez. Dicséri teheneit. — Most adtam el egyet a kesznyé- teni tsz-nek. Ez az érv igazán meggyőző. (Ismeretes, hogy a tsz tehenei sok és jó tejükről híresek.) A visszamaradó tejtermékekből, Íróból, savóból malacokat nevel. Yorkshiri süldőket, anyadisznókat. Földje háromnegyedrészén takarmányféleségeket (kukoricát, herét, répát, árpát, csalamádét) termel. — Ez a módja a jövedelmező állattartásnak. ŐSZRE MEG AKARJA DUPLÁZNI tehenei számát. Ezenkívül vagy 20—25 mázsa takarmány jut eladásra. Számolgatunk. Kiderül, hogy termel vén veinek 85 százalékát értékesíti, — döntő többségében a városi lakosság számára. Lám, milyen ember ez a Józsi bácsi. Szája a bizalmatlanságról, tettei pedig ellenkezőleg, a bizalomról beszélnek. Befejezte a kukoricavetést. Földjei állapotával elégedett. Kaptak elegendő mű- és istállótrágyát. Ha az utóbbi kevés volt, akkor vásárolt hozzá. Földjének megadja, ami jár, csak így várhat tőle bő termést. Mostanában el-elnéz a vásárokra. Ekekapát akar venni. Hátulcsavaró- j sat. Jó erőset.. Ha esős idő van, a j szomszédoknál üldögél. Politizálnak, j Csak úgy a maguk módjára — okosan. FIA, GERGELY, szintén gazdálkodik. A nyéki kavicsbányában dolgozott, de hazajött. Jobb így együtt az apjával. így Józsi bácsinak is több idő jut a tervezgetésre ott a lócán, no meg a játszásra Katicával, aki már — ha j a nagyapja ránevet — emelgeti a fejét és hangtalanul visszakacag. Alexa Ferenc Hogyan gondozza, etesse és nevelje csecsemőiét az édesanya ? című előadás következik az «Egészségünk védelméért« e. előadássorozatban. Az előadás célja az, hogy ismertesse a közeledő nyári időszakban a csecsemőt veszélyeztető táplál! i- zási zavarok (bélhurutok) okait, amely sok esetben a helytelen gondozás vagy táplálás következményei közben keresendők. Ennek elkerülése céljából tart előadást dr. Gri- gássy Pál gyermekkórházi igazgató a szülők részére. Ezzel is el akarjuk érni, hogy Miskolc városában kevesebb legyen a fertőző betegség, kevesebb legyen a nyár! bélhurut. Az előadás május 9-én, csütörtökön délután 5 órai kezdettel lesz megtartva a Szakszervezetek Megyei Klubjának nagy előadótermében (Miskolc, Kossuth u. 11.) Mindenkit szeretettel vár a rendezőség. A JÖVŐ ÓHAJA A Longincs nevű óragyár elnöke bejelentette, hogy tíz éven belül rádió-órák kerülnek forgalomba. Az új elektronikus órákat rádióhullámok működtetik. A mostani órák jellemző alkatrészei (rugók, tengely stb.) fölöslegessé válnak. Ellenállások, tranzisztorok és egyéb, az elektronikus iparban használatos műszerek lesznek bennük. Ezek az órák sokkal kevesebbe kerülnek majd a maiaknál. Gyártásukhoz nem kellenek különleges képzettségű szakemberek, mert betanított szakmunkások is el tudják végezni a gyártással járó munkálatokat. A .,, • idős emminap egy ber áUí.m fott be a szerkesztőség levelezési osztályába. Májusi köszöntőt hozott. Erre az alkalomra Szíria, csak úgy természetes felbuzdulásból, mindenféle honorárium nélkül, sőt még az utazási költséget is magakuporgáttá fillérekből fedezte, azokból a fillérekből, melyeket szűkös kosárfonói jövedelméből gyűjtögetett a zsebkendője sarkába. A hét végén aztán illendőképp viszonoztam idősb Kapitány Sándor látogatását. Ott találtam kis birodalmában: nagy halom fiefa vessző között ücsörgött a sámlin. Egész külseje piktor ecsetjére kívánkozott: csattos vászonzubbony lötyögött szikkadt testén, s a kék buggyos nadrág úgy roggyant ezer ráncu csizmájára, mint valami időrágta kályhacső. Ősz haja ritka és boglyas, akár az orra alatt seprődző bajusz. Kék szembogarában minduntalan kurucos ravaszság hunyorgott. Csakugyan olyan az öreg, mint egy XVII. századból ittfeledett vén kuruc. Annak titulálták már a kassai harmincnégyeseknél is. Egyszer, az-ezredes, aki felfigyelt a szemfüles bakára, megkérdezte a közvetlen parancsnokát, miért nem léptetik elő infanteriszt Kapitányt? Nem szabad — mondta a parancsnok —■, infanteriszt Kapitányban nagy a kuruc természet. Viszont mi lett volna e maroknyi népből, ha elveszti ősei természetes jellemvonását? Bízvást állítom, ez a természet tartotta fenn a nemzetet mindaddig, míg nem párosult véle a szellemi tudat, hogy aztán a nyakasságot ellenállhatatlan feltörekvéssé formálja... íme itt van Kapitány Sándor S, “ tül gőgös kuruc természettel viselte sorsát, a legnagyobb elnyomás sem tudta derékba törni. S mihelyt beleszippantott a szabadságba, annyira meglágyult durvának vélt lelkülete, hogy versfaragásra adta öreg fejét. Senki ne higyje, hogy ez csak amolyan öreges hóbort! Az élet dicsérete kívánkozik ki belőle, s a nép egyszerű fia a maga módján, elődeitől öröklött ősiehetséggel pengeti lantját. Nem költeményt szül, csupán verset farag, amely itt- - ott sántít, a rímekben is, a verslábakban is, s ha nem is lehel ■ Cz irodalom klasszikusai közé sorolni, mégis érték az! Érték-, , mert őszinte érzésből fakad, áttüzesedik az ú j szereletétől. Vagy mi egyéb ihletné líraiságra ezt a sokat próbált öreg ku- tiLCOt? GONDOLÁTOK e9íl öreg oerstaragoro í< i Igaz, költészete mindezideig nem talált pártfogó mecénásra, de ő nem is azért farag verset, hogy babér koszorúzza fejét. A segítő szándék vezérli — a maga módján. Remegő kezekkel ákom-bákomokat rajzol a papírra, rímeket farag, mert úgy érzi, az egyszerű prózai nyelv nem méltó és nem elég szép a lelkesedés, a ragaszkodás kifejezésére. Nem úgy van már, mint volt régen Más nap süt a magyar égen. Megértük a jobb világot, Mire szívünk oly hőn vágyott! így pengeti lantját a. vén kuruc. És példának leginkább a saját életét mondja el. Itt őrizzük a rímekbe szedett önéletrajzot, az életét, melynek keserves esztendeivel egy egész füzetet teleírt. Itt őrizzük a szerkesztőségben, s szent áhítattal okulunk belőle. Magam hoztam el, hogy nála jártam. Elkértem. S mi mindent mond az a füzet! A gyermekkor közös csizmájáról regél... Az ifjúi élet kilátástalanságáról. Börtönről és megpróbáltatásokról. Mily rémes képeket fest! Szinte megelevenedik a történelem... Ott látom Kapitány Sándort a, miskolci börtönben, amint társaival várja a rabszállítókat, hogy az orgoványi vérmezőre kisérjék őket... Látom,, amint rendőrkopók veszik körül, s csak a tömeg menti meg az elhurcolástól ... Rónai Sándorral együtt látom, amint bizakodást öntenek az emberi szívbe, s szorgos kezekkel hintik a fejekbe a szellem magvát... örökös harcról mesél ez a kis füzet, amely bizonyára soha nem kerül nyomdába, hogy nyomtatott betűk formájában megmaradjanak a szent igék az utókor számára. De ez nem keseríti a vén kurucot. Ha kedve támad, hóna alá csapja műveit, s elindul az emberek közé. Persze, többnyire csak a gyermekek hallgatják szívesen az öreg krónikást, a felnőttek mosolyognak rajta. De ez sem szegi kedvét. A kuruc nyakasság dacos népnevelővé emelkedett benne. Olyan agitátorrá, aki soha. nem kér «nem vár feladatra, hanem megy a maga feje után, s ahol bajt lát, önmaga keresi d megoldást, _ Kapitány Sándort kommunista tipusu emberré nevelte a sors. S még most is tevékeny, pedig más ember ebben a korban már inkább pihenni vágy. Szemére is vetették már a rossz- nyelvüek, mit keres ilyen vén ember a politikában, hiszen oda friss erő kell, eleven mozgékonyság, nem ilyen tutyi- mutyi, akinek testrészévé vált a furkós, amely nélkül moccanni is alig tud már. Igaz, elvénhedt a teste, de a szíve fiatal maradt. Újságot és könyvet olvas, Mikszáthot és Jókait, Petőfit és Majakovszkijt, hogy bővítse az egykori közös ábécé szűkös tudományát. Csiszolja szellemét, szomjasan issza magába a tudást, mit azelőtt megvontak tőle. S maga is verset farag. Mert megihlette az élet „.. íme, ez hát idősb Kapitány Sándor. Megette kenyere javát, s mégsem a nagy útra készül, hanem alkot a maga módján, hogy hasznára váljék az új világnak, amelyért küzdött egy életen át kuruc nyakassággal, s most, hogy elérte álma világát, a szellemet formálja, mert testi ereje elfogyott. Sokat már nem vár az élettől, de adni szeretne még neki! Adni, hogy nyolc gyereke jobban boldoguljon, mint ő egykoron. A versfaragáson kívül egyéb szenvedélye nincs már. Talán annyi, hogy szombatonként százados fiát várja, aki megáll a rozzant viskó előtt autójával, s elviszi magához néhány napra. Ennyi a személyes öröme — ő igazán csak akkor boldog már. ha m,ást örülni lát... A nép ösztönös törekvése ban. Tizenhárom esztendővel ezelőtt a kuruc vér frigyre lépett a. tudatos életformálással, s azóta megnyugodott a kuruc természet. A két munkáskézzel együtt felszabadult a szellem is, s a nép legegyszerűbb fia is gondolkodó emberré vált — a maca módján. így igaz. Ha nem így lenne, akkor ez az élet nem ihletné versfaragásra a Kavitány Sándorokat, s nem faragnának verset a ma dicséretére: Megértük, mit szívünk vágyott, Független Magyarországot, Nagy Rákóczi dicső korát, Egy boldogabb szabad hazát... Egyszerű sorok, de nemes szív és tiszta agy szülté őket. Fizetett poéta tud hamisan verselni, de a tiszta érzés önzetlen és őszinte. Olyan, mint Kapitány Sántáor, a vén versfaragó.... . Csata László.
