Észak-Magyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-03 / 101. szám

r r így ünnepelt Kazincbarcika Az egész napon át zuhogó eső sem akadályozhatta meg, hogy vi­dáman, önfeledten ünnepeljenek Kázincbarcika-Üjváros és a kör­nyék dolgozói. Az épülő város is ünnepi díszbe öltözött. Az egyik. most épülő épületnél az egymástól több mint 100 méterre lévő két toronydaru között bravúros ügyes­séggel »Éljen május 1« feliratú táb­lát húztak fel a magasba. A Tar- dona-pataki épületeket magasabb májusfákkal díszítették, mint maga az épület. A Borsodi Vegyikombinát dolgo­zói délelőtt 10 órakor a zuhogó eső­ben, de felvonultak az üzemtől a városi moziig. Ott voltak a hivata­lok, intézmények, iskolák. — üze­mek és vállalatok dolgozói, a hő­erőmű, a szénosztályozó munkásai és a munkásőrség tagjai. A mozi­helyiségben több mint ezer ember részlvett a díszünnepségen, ahol Sztancsik elvtárs, az MSZMP vá­rosi intézőbizottságának vezetője mondott ünnepi beszédet. Az ün­nepséget szavalatok és énekszámok tették még színesebbé, feledhetet­lenebbé, A helyi kiskereskedelmi vállalat is jól felkészült május elsejére, sátrakat, lacikonyhákat állított fel a város különböző ‘pontjain, de az eső itt is megzavarta a szórakozást. Sokan kirándulást terveztek a kö­zeli hegyekbe, de ezt is megakadá­lyozta a borús időjárás. Így sokan a meghitt csalá.di környezetben és a Béke étteremben szórakoztak, A délutáni órákban a mozihelyi­ségben a miskolci Déryné Színház művészei szórakoztatták a város közönségét. M á j ii 5 X ünnepe E 5 z a k - B o r 5 o d b a n (Tudósítónktól.) Hűvös, szeles időjárás köszöntött május elsején Észak-Borsod váro­saira és községeire. Korán reggel még úgy látszott,' hogy meg lehet tartani a felvonulást, de fél 9 óra­kor lassú szemerkél őssel megeredt az eső, s amikor egyre sűrűbben szaporázta, bizonyossá vált, hogy a tizenharmadik szabad május else­jét a hetek óta tartó gondos előké­születek ellenére is felvonulás nél­kül kell megünnepelni. A legények azonban a virágokkal, szalagokkal díszített májusfát — a régi szép szokásoknak megfelelően — hajnali pitymallat.kor még oda tudták állítani a jóélőre kiszemelt leány kapujába. A Bodrogközben fiatal nyárfát, a Hegyközben fehér­hajú nyírfát, a Hegyalján pedig BORÚS MÁJUS dtfíh IulhquLcúL Ügye jóérzés, rekkenö hőségben belevetődni a hűs habokba? Zsupsz... Csobban a víz és hullámzón, ringa- tón öleli hullámkarjába a fürdőző- ket. Pacskolás, gyermeksikoly ..; Aztán futva ki a homokra, a per­zselő homokra. És a nap, az áldott napsugarak simogatják, bizserge- tik az ember bámuló bőrét. Aztán- egy kis mozgás, röplabda ..,, majd Újból a medence és este a tömött autóbuszon holtfáradtan haza. Az ágyba? Nem. Táncolni. Kedden még valahogy így kép­zeltem az idei május elsejét. Csak- hát nem így sikerült. Kiadós bő­séggel, naphosszat hullt az aranyat érő, áldott májusi eső. Ez egyszer nem köszöntük meg. Napsugaras, sok sört kívánó május elsejét sze­rettünk volna. Hogy nem ilyen volt, nem bánkódtunk miatta. Még a szórakoztató vállalatok is teljesí­tették bevételi tervüket. A fürdő- vállalat veszteségét pótolta a ven­déglátóipar. A felvonulás, az ünnepi gyűlés után szerettem volna megebédelni. Első állomás a Béke: zsúfolt váró­terem, az Avas: sok az eszkimó, kevés a fóka, azazhogy fóka még volna, de nincs aki tálcája, legalább is kevés. Az utolsó stáció: az Aranycsillag. Végre egy ebédlő­asztalhoz jutok. Megnyugtató, hisz még csak déli egy órát mutat az órám. Várok. Türelmesen várok. Fehér kabát, tányérok rohannak előttem, n Fehér kabát, tányér* sör. Egymás után sokszor. Negyed­kettő, fél, háromnegyed. . i Tányé­rok, poharak rohangálnak előttem. Minden véges ezen a földgolyón. Az ember türelme is. Bátortalanul megfogok egy fehér kabátot. Szinte szemérmesen mondom: — Géza bácsi kedves, szeretnék ebédelni. Tudja már több mint egy órája. i i — Egy pillanat drága vendég, agy pillanat, máris itt vagyok. És a drága vendég mit tehet, ügye nem tehet mást, mint tovább vár, türelmesen, vagy türelmetle­nül, kopogó szemmel és korgó gyo­morral, de vár. A szomszéd asztal­nál egy másik vendég. Sorstárs. Vár, bár nemigen szokott hozzá az ilyesmihez. — De Géza bácsi! Kedves igazgató elvtárs, ez rendkívüli nap..., hiába... Azon­nal itt vagyok, — és elhúz. Nem panaszkodom. Délután 3 órakor már előttem párolgott a finom rántottszelet és a sör is ott volt mellette és én dicshimnuszt zengedeztem Géza bácsi gyorsasá­gáról, ügyességéről. Ő nem tehet róla, sok volt a vendég. A házi­asszonyok is ünnepelni akartak. Délután a helyzet változatlan. A borongó felhők csak nem tisztul­nak Miskolc felől. Azért a Szemere utcáit vagy a forgalom. A Nép­kertbe mennek-jönnek az emberek. Fújdogál a szél. A sétálgatok fel­hajtott kabátgallérban járják a Népkertet. Fázik az öreg néni is, tt planétás papagája is. Van közön- *é{& — Itt a jövő, ide tessék. — Flóri húzz egyet a fiatalem­bernek. Mert úgye a végzete ellen mit- sem tehet az ember. Az előre meg van írva. És mit mond a planéta? Szépen cirkalmazott betűk: »Egy barna fiatalember napok óta akar magával találkozni...« Flórinak tan humora. Repül a hinta, forog a ringlispil. Fiatal párok sétálnak a Népkert fái alatt, szorosan összebújva, NAGY ZOLTÁN A városi kirakat verseny eredménye Május elseje ünnepe alkalmából a városi tanács és a KPDSZ ki­rakatversenyt hirdetett. A versenybe a város húsz boltja nevezett be. Az értékelést a városi tanács iparügyi osztálya részévről Jávonszky Gyula elvtárs, a KPDSZ- től Ragyák Miklós és Hornyák András elvtársak végezték. Deko­ratőr által készített kirakatok kö­zött a legszebb volt az 1. sz. Ruhá­zati Bolt Méteráru boltja. Vala­mennyi feltételnek megfelelt, ezért méltán kapott 39 pontot. A vendéglátóipari üzemeik között az első a 20. sz. Cukrászda, a Capri, 31 ponttal. A Miskolci Élelmiszer- kiskereskedelmi Vállalattól sajná­latos módon csak a 31. számú bolt küldte be nevezését. Eredménye 32 pont. A bolt dolgozói által ren­dezett kirakatok közül első helyen a Diósgyőri Kiskereskedelmi Vál­lalat 1. számú boltja végzett 32 ponttal. Dicséretet érdemel a Diós­győri Kiskereskedelmi Vállalat 3. sz. boltja és a 27. sz. papírbolt. A bírálóbizottság versenyen kívül bí­rálta el és oklevél jutalmazásra méltónak találta a Zöldség- és Gyümölcsértékesítő Vállalat 3. sz. mintaboltját, valamint az Állami Könyvterjesztő Vállalat 179. sz. könyvesboltját és a Miskolci Kis­kereskedelmi Vállalat 26. sz. bolt­ját. Az első helyezést elnyert bol­tok részére a jutalmat a városi tanács és a KPDSZ a bolt dolgo­zóinak helyszínen fogja átadni. Ugyanekkor kerül sor az oklevelek átadására is. A megye területéről benevezett boltok kirakatainak ér­tékelése most van folyamatban. Országhegyi Ernő gyertyángallyat kaptak a leányok. És illatos virágot: orgonát, tulipánt, nefelejcset, gyöngyvirágot öl­számra. Sátoraljaújhely és Sárospatak la­kosságát véges végig az ünnepi dísz­be öltözött utcákon zeneszó ébresz­tette május elsején. A műsoros ün­nepélyt azonban, amelyet eredeti­leg szabadtérre tervezlek, a szeles, hűvös idő miatt mindkét helyen moziban tartották. Pedig különösen Sátoraljaújhelyen minden eddiginél nagyobb előkészületeket tettek az idei május 1 megünneplésére. Ez érthető, hiszen megyénkben Sátor­aljaújhely az egyetlen város, ahol már az első magyar május elsejét is megünnepelték 67 évvel ezelőtt, 1890-ben, vagyis a főváros dolgozói­val és néhány más vidéki város: Orosháza, Békés, Hódmezővásár­hely munkásaival egyidöben. Azóta öt és fél évtizeden át a tilalom és hatósági terror ellenére is titokban minden május elsején megemlé­keztek Sátoraljaújhely ipari mun­kásai a nemzetközi munkásszplida- rításról. A fenyvesben, az erdők tisztásain, a Hecskén, a Zsólyom- kán gyűltek össze, elbeszélgettek gondjaikról, bajaikról, közben régi, harcos proletárdalokat énekeltek. Szívükben ezeknek a nehéz idők­nek az emlékeivel sereglettek ösz- sze a város régi kommunistái a filmszínházban és ünnepelték mint­egy ezerfőnyi közönséggel együtt a tizenharmadik szabad május else­jét. A gazdag műsor szavalatok­ból, énekkari számokból állott, majd Szűcs István, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt járási titkára emlékezett meg a nap jelentőségé­ről. Sárospatakon a gimnázium és a tanítóképző ifjúsága adta az ünne­pi műsort, az ünnepi beszédet pedig Kilián Béla, az MSZMP megyei in­tézőbizottságának tagja mondotta, méltatva a világ proletárjai össze­fogásának, a békeszerető népek in­ternacionalizmusának nagy jelen­tőségét. Délre elállt az eső, így az ünnepre tervezett kulturális és sportprogram egy részét meg lehe­tett tartani. OLASZLISZKAN Zene hangjaira ébredtek május elsején Olaszliszka , dolgozói. Az egyik utcában egy öreg bortermelő jófajta hegyaljai itókával kinálgat- ta a hangszerek mestereit. A zene­szó felvidította a község lakóit, akik már napok óta készülődtek május I megünneplésére. Ámde az eget bo­rító sötét felhőkből csakhamar, sű­rű cseppekben esni kezdett. Az idő délelőttre megromlott úgy, hogy az ünnepséget a kultúrteremben kellett megtartani. Az összegyűlt 200—250 főnyi hallgatóság előtt az MSZMP megyei intézőbizottságá­nak kiküldöttje tartott ünnepi be­szédet. Az ünnepség során az általános iskolások kultúrcsoportja májusi verseket és munkásdalokat adott elő, amit a megjelentek nagy tet­széssel fogadtak. Délután a lisz- kaiak jó idő hiányában otthon, vagy a szomszédoknál, baráti be­szélgetések mellett kortyolgatták a finom szőlőlevet — így szórakozván a munka ünnepén. ÖRÖKRE EGYÜTT A Dimávag Gépgyár vezetősége május 1-én, a munka ünnepének tiszteletére vendégül látta Szent is t- ván, Mezőkövesd. Hejöpapi, Mezö- csáf és a keselyühalmi állami gaz­daság dolgozóinak, parasztjainak küldötteit. Meghitt, baráti légkör­ben folyt a beszélgetés, nem cseng­tek a poharak, nem hangzottak el jelszavas szónoklatok, hanem mint ember az emberrel szokott beszél­getni, a legközvetlenebbül, túl a családias hangulaton, testvéri esz­mecsere folyt. Ellesett pillanatok Hol szitál, hol zuhog az eső. így köszönt bennünket május 1-én a ^természetielelős«. Az utcán már a kora reggeli órákban, a mostoha idő ellenére lelkesen gyülekeznek az émberek. Nem törődnek az őszies idővel, ott akarnak lenni a nagygyűlésen. A Széchenyi-utca 36 előtt a Kis- keresekedelmi Vállalat dolgozói már 8 órakor vagy ötvenen ott beszélgetnek a kapualjban. Nem sokkal arrébb a Ruházati Bolt dol­gozói hasonlóan cselekszenek. Nem unatkoznak, mesélnek egymásnak, mint a hangfoszlányokból kivesz- szük, többen mondják: bizony nem hittük volna, hogy október 23-a után így ünnepelünk. A Vendéglátóipari Vállalat dol­gozói úgylátszik megunták a be­szélgetést, vagy talán »cidriznek«, mert ők már zakatolnak. Ott a helyszínen rögtön népiessé válik az utca, kéz a kézben éneklik: »Hegyek között, völgyek között zakatol a vonat...« Egyre többen és többen jelennek meg az utcán. Mire a Béke-térre érünk, már rendezett sorokban mennek a dolgozók a kijelölt hely­re, hogy majd onnan együttesen, mutatva az erőt, az egységet vonul­janak a gyűlés színhelyére. A Játék Kiez dolgozói kisebb csoportja szeli át a Széchenyi-utcát, miköz­ben a hangoshíradó ropogós indu­lókat játszik. A Textilnagykeres­kedelmi Vállalat dolgozói is cso­portosan gyülekeznek. A Béke-tér környék utcái» már kialakulnak a »menetoszlopok«. Többféléi a fúvós-zenekar hangja hallatszik, a szovjet helyőrség dísz­százada vonul el a Béke-tér mel­lett, majd a Széchenyi-utcán. A siető emberek is megállnak egy percre, hogy ha szóban nem, leg­alább szemük tekintetével szerete­teket tolmácsolják a dicső had­sereg harcosai felé. Ezt követően a perecesi bányák dolgozóinak me­nete vonul a dísztribün felé. So­kuknak kitüntetés csillog a mellén, ezek a munka hősei, a bányászok. Őket követik a diósgyőri papírgyár dolgozói forradalmi dalokat éne­kelve. Majd jelszavakat hallunk: »Éljen a párt!« Egyre sűrűbben jönnek az ün­neplő dolgozók, színpompás képet nyújtanak a májusfák vőféjbotjai, az orgonacsokrok, a piros szegfűk a gomblyukban és az élő virágból alkotott betűk, melynek értelme: »Béke« A DIMÁVAG Qépgyár dolgozói­nak -hatalmas menetoszlopa kér magának helyet. A többszörös él- üzem és más kitüntetést elért vál­lalat dolgozói méltó létszámmal képviseltették magukat. Vannak még többen — gondol­juk magunkban —, hiszen az eleje már elhagyta a Széchenyi-utca be­járatát, de a vége még valahol a villanyrendőrnél tart. A DIMÁVAG Gépgyár dolgozói nemcsak termelési munkájukkal tűntek ki, hanem a május 1-i fel­vonuláson példás* fegyelmezett magatartásukkal is öregbítették eddigi hírnevüket. Most ugyan sze-’ rényebb körülmények között mene­teltek, nem voltak zászlóerdők, nem volt annyi transzparens, de nem a külsőség a fontos, hanem a szív, az akarat, amely kifejezője annak, hogy ők hűek a proletár- diktatúra államához és szocializ­must akarnak. Ugyancsak színpompásan lestett a menetben a Borsodi Építők kol­lektívája. Régen láttunk ennyi építőmunikást egyszerre. Mintha egy új város felépítői jelentek vol­na meg a terepszemlén. Hatalmas táblájukon ez állt: »Ezer bányász- lakást építünk fel«. A feliratra a szemlélők közül megszólalt egy bányász: — Meglesz ez elvtársak? — Meg, — hangzott a kisebb kó­rus válasza. Egymásután jöttek az iskolák népes csoportjai, pompás, fegyel­mezett menetben, gyönyörűen csengett a fiatalok hangja, ahogy énekelték az indulókat. A Nagy- váthi úti általános iskola úttörői — inkább díszszakasznak is lehetne őket nevezni — fehér ingben, piros nyakkendőben büszkén meneteltek, elükön a tanári karral. Ha díjazni kellett volna az isko­lák felvonuló menetét, én a Kos­suth utcai Általános Iskolának ad­tam volna az első díjat. Igaz, a szí­vem a Nagyváthi-hoz húz, de az igazság, az igazság. (Bt rój A Dimávag dolgozói híresek az országban, sót munkájuk sikerei messze külföldön hirdetik a ma­gyar szocialista ipar hírnevét. Ha, nem is ennyire hírneves emberek jöttek most közéjük, de szükebb hazájukban ők is méltók erre a tiszteletre. Tari István elvtárs, a szent ist vá- ni Béke Termelőszövetkezet tagja büszkén mondotta, hogy községük­ben megerősödve, megedzödve ke­rültek ki a szövetkezet tagjai az ellenforradalom elleni harcból. 220 termelőszövetkezeti tag jókívánsá­gát, harcos együttérzését tolmácsol­ta. Büszkén mondotta, hogy az el­sők között lépett be a termelőszö­vetkezetbe annakidején. Arról is büszkén beszélt, hogy náluk az asz- szonyok közül több mint százan dolgoznak a téeszben. Az asztal másik oldalán, szem­ben a szentistván iákkal a «matyó- ország« másik híressége; a mező­kövesdi Kiss János egyéni dolgozó paraszt mondta szomszédjának po- harazgatás közben: örökre együtt maradunk. Nem gondoltam arra, hogy ez valóban így van. hogy ben­nünket ilyen őszintén és igaz ba­ráthoz illően fogadnak a munká­sok. De most személyesen győző-* dök meg minderről. S ha hazame­gyek, mindenkinek elmondom, mi volt Diósgyőrben, mit láttam az ünnepségen. Mezőcsátról Csorba András,szin­tén egyéni dolgozó paraszt mond la el: Az uraknak kaszinó volt a fa­lun, a nagygazdáknak gazdakör, az iparosoknak ipartestület, csak a kis- és a szegényparaszlnak nem jutott semmi, legfeljebb a botos- ispán szava! — No. elvtársak, barátaim, —« mondotta Szeranko Dezső elvtárs a harmadik szomszédságból, —* most azok az emberek jöttek itt össze, akik a gépet csinálják, meg a kenyeret termelik. Nem is csak munkás—paraszt ta­lálkozó volt ez, a kommunisták és a pártonkívüliek találkozója. Egyi­kük a falun, másikuk az üzemek­ben védi a proletár állam hatalmát és védi a jövőben is. Az egység, a közös erő még szilárdabb lett az ünnepi aktus után, még közelebb kerültek egymáshoz. Még jobban és őszintébben megismerték egy­más gondolatát, szándékát a szent üsyrÄ, a szocializmusról,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom