Észak-Magyarország, 1957. április (13. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-27 / 97. szám
2 ÉSZ AKMAGT AP ORSZÁG Szombat, 1557. április 2T 3,Csak becsületes dolgosokkal erősítjük a pártot66 Lelkes taggyűlés a Miskolci Ruházati Bolt Vállalatnál C öha még így nem féltették a pártot a kommunisták, a becsületes dolgozók, mint most az ellenforradalom után. Hogy miért? Erre választ adott valamennyi kommunistának a nemrégen lezajlott ellenforradalom. Elmondották a taggyűlésen: megtanulták, hogy az ellenséget még mukkani sem szabad hagyni. Őrködni kell, nehogy bekerüljenek a pártba az oda nem való elemek. Ezen á taggyűlésen közel 15 embernek a sorsáról döntöttek a kommunisták. A főkérdés minden átigazolásnál az volt, hogy az októberi és novemberi hónapokban milyen munkát végzett, milyen magatartást tanúsított a párttal, a néppel szemben az illető párttag. Az egyes felszólalók, az átigazolást kérő' elvtársnak őszintén elmondták véleményüket munkájával és magatartásával ^kapcsolatosan. Hosszabb ideig vitatták például Tamaskó elvtárs átigazolását, mivel őt annakidején beválasztották a munkástanácsba. A taggyűlés véleménye egyöntetű volt: megállta a helyét, párt és népellenes cselekedetet nem hajtott végre. A taggyűlésen bizalmat szavaztak részére, az MSZMP-be való átigazolására. Hosszas vita alakult ki Rejtő elvtársnő átigazolásánál, mert magatartásában október 23 után hibát találtak. Amikor a taggyűlésen felsorolták hiányosságait, ott akarta hagyni a taggyűlést. A taggyűlés résztvevői harcosan kiálltak amellett, hogy a kommunisták nem szaladnak el a bírálat elől, hanem elismerik hibáikat és jóváteszik azokat. Határozottan állásfoglaltak, hogy a Rejtő elvtársnőnek hibái ellenére is a pártban lenne a helye, hiszen ő munkásasszony. Néhány kérdés azonban a Rejtő elvtársnő magatartásával kapcsolatosan nem tisztázódott, ezért a taggyűlés javasolta a vezetőségnek, hogy indítson vizsgálatot és terjessze a.májusi taggyűlés elé a vizsgálat eredményét, s majd akkor döntenek Rejtő elvtársnő átigazolása ügyében. p rre a taggyűlésre jellemző ■Lj volt: a kommunisták számítanak azokra a volt MDP tagokra, akik becsületesek, akiknek kisebb tévedései voltak. A taggyűlésen több felszólaló, mint például Földi, Madaras i, Kertész, Fenyves és Darvas | elvtárs hangsúlyozta, hogy csak be- g csületes dolgozókkal erősítik a pár- | tot, úgy vigyáznak a párt tisztasága- = ra, egységére, mint a szemük fé- | nyére. A taggyűlés harcos és bátor | szellemű volt. Azt bizonyította, hogy | nem engedik be a pártba a karrie- | ristákat. a pozíciót hajhászó'kat, az | ingadozókat, a hintapolitikusokat. | Nem akarják látni a pártban az | olyan embereket, akik a pártot sa- | ját céljaikra akarják felhasználni. | A taggyűlés helyesen foglalkozott | a gazdasági kérdésekkel is. Több ér- | tékes javaslatot adtak a vállalat | vezetőségének az önköltségcsökken- g tés és a takarékosság érdekében. | Ennél a vállalatnál a jelenlévő 36 | kommunista életében e taggyűlés | hosszú időn keresztül emlékeztető | lesz, hogy hogyan kell dolgozni a g kommunistáknak, hogyan kell visel- = kedni, hogyan kell a nehéz időkben | is helyt állani. ‘ f A párt és gazdasági munkát il- g letően is helyes irányban | halad a pártszervezet. Ha továbbra | is ezt az utat járják, akkor az ered- g ménv sem marad el. = Kilián Béla. 1 VITA A GAZDASÁGOSSÁGRÓL Vegyék figyelembe a munkások javaslatait és elgondolásait EGYSZERŰ MUNKÁSEMBER VAGYOK. Szeretem üzememet, gyáramat, s ezért sokat foglalkozok annak problémájával. Idős munkás és kommunis'a vagyok. Ez vezetett engem, amikor tollat ragadtam, hogy a Vita a gázdaságos- iágról c. rovatban közzétett cikkekhez hozzászóljak.A legutóbb megtartott városi pártaktíva értekezleten vezetőink igen élesen mutattak rá a termelés fontosságára. Ezen az értekezleten szó volt a DIMÁVAG Gépgyárról is, mint olyan üzemről, amelynek termelése ugyan felfelé ível, de az önköltséggel, a gazdaságossággal baj van. Teljesen egyetértek ezzel a megállapítással. Nálunk nem beszélhetünk mindaddig a termelés gazdaságosságáról, amíg az egyik legfontosabb feladatnak, a munka- fegyelem megszilárdításának nem teszünk eleget. Nem megengedhető, hogy hat óra helyett általában hétkor kezdik a munkát, hogy két óra helyett már egy órakor befejezik. A munkaidő ilyen kihasználása "elemeli a termelvény előállítási költségét és akadályozza, hogy a gyár rentábilisán termeljen. Persze találkozunk olyan jelenségekkel is, mint például a bérhányad növekedése, túlzott arányta- 'anság a tervteljesítés és a norma- 3rák között, nem is beszélve arról, hogy a gyártmányok rezsiköltsége >em mutat kedvező képet. Joggal vetik fel tehát vezetőink a kérdést, íogy hogyan akar a DIMÁVAG Gépgyár a kormányhatározat adta lehetőséggel élni, hogyan akar nyereségessé válni, és részesedést fizetni a munkásoknak, amikor a gazdaságosságról, az olcsóbb termeléssel súlyának nem megfelelően foalalkoznak! ELMONDOK EGY PÉLDÁT. Legutóbb az X gyáregységben egy esztergályos két darab egyszerű alátét karikát 16 óra alatt készített el, holott ennek ideje maximum 20 perc lehet. Nos. ehhez még hozzá kell tennünk, hogy természetesen a felemelt 8 forintos órabér mellett ... ! Sokan mondhatnák, hogy ez csupán kiragadott példa, s nem lehet általánosítani a gyár egész területébe. Ezeknek az eívtársak- nak egyrészt igazuk van, de ne feledkezzenek meg arról sem, hogy az elmúlt évhez viszonyítva hasonló munkadaraboknál növekednek a normaórák, nemhogy csökkentek volna. Ugyanakkor kormányunk magasabb pénzösszeget fizet ki elkészítéséért. Hogyan lehetne munkánkat megjavítani és gazdaságosabbá tenni? Az én véleményem szerint először is konkrét intézkedéseket kell tenni a gyár vezetőségének a munkafegyelem megszilárdítását illetően. Természetesen nekünk, idősebb munkásoknak, kommunistáknak minden erőnkkel segítenünk kell majd ezeknek az intézkedéseknek a végrehajtását. De a munkafegyelem megszilárdításában is csak akkor lehet szép eredményeket el- | érni, ha műszaki vezetőink egyré- | sze nem lesz elnéző, hanem bátran | fellép a fegyelmezetlenekkel szem- | ben a felelősségre vonás eszközével. | Igen fontos, hogy a dolgozók ál- | tál tett javaslatokat és észrevétele- | két felkarolják. Gondolok itt az | újítómozgalomra, amely úgy érzem, | nem kapja meg a kellő támogatást. | Például még mindig igen gyakori, == hogy az elfogadott újítások kivite- | lezése és bevezetése hosszú időt | vesz igénybe, sok a huza-vona, stb. | Helyes volna az ócskavasgyűjtés | megszervezése is. Ezzel a KISZ-nek g kellene foglalkoznia, amelyhez tér- i mészetesen mi is, idős kommunis- | ták nagy segítséget nyújtanánk. | IGEN SOKSZOR ELHANGZIK, | hogy kevés a műszer, kevés a szer- | szám. Ajánlatos lenne a GYGO- | nak felülvizsgálnia a szerszámellá- g tást és konkrét intézkedéseket hoz- i ni a hiányos szerszámok pótlására, g Persze az is hasznos lenne, ha a | raktárakat felülvizsgálnák és az el- J fekvő árukat, éppen a gazdaságos- | ságot figyelembe véve, hasznosíta- 1 nák. | Ezek az én javaslataim és elgon- g dolásaim. Nem újszerűek ezek, | úgyszólván sokak által ismertek. 1 Mégis beszélni kell róla, mert ezek | a ma problémái, amelyek megváló- | sításra várnak. | KONYICSKA KÁLMÁN 1 MEO-s DIMÁVAG Gépgyár I „BŰNJELEK" FELNŐJJEK FELELŐSSÉGE ) '~7/uriacsövu „pisztolyok”, handzsárok, csuzligumira erősített fém- darab — és „gumibot” ... Az alsóberecki általános iskola szertárában felhalmozott „gyermekjátékok” lajstromát soroltam fel. Fából készült fegyverek, szögből kikalapált, élesrefent kések — egyszerű, ártalmatlan gyerekkézfabrikálta eszközei a játékszenvedélynek. A tanító mégis 'szomorú, tragikus arccal és tragikus mozdulattal rakosgatja elém, szótlanul, kommentár nélkül, mintha mondaná: ez nem kíván magyarázatot ... De mégis! Egyetlen békés, a termelési eszközökre emlékeztető játék sem került kezembe, mind-mind a pusztítás, az emberirtás célját szolgáló eszközök ezek, persze. gyermeki méretekben. De a nagy kártyások sem kezdték vagyontérő tétekkel, gyermekkorukban babra ment a játék — azután életre-halálra. Az elkobzott játékok fölött törvényt ül a felnőttek, a pedagógusok józansága — és lehangolódnak. Az iskolánbelüU. nevelés nem képes elejét venni az alsóberecki gyermekek romlásának. Vörös drapériát teregetnek elénk, a kulturház asztalát díszítette valamikor. Most ez is bűnjelként vádaskodik, de ez már túllépi a gyermeki méreteket. Vérfoltok tarkítják a drapériát. Csúnya, tenyérnyi vér- foltok, egy kiadós verekedés emlékei. A megkéselt legény a drapériába törölte véres arcát, vagy talán a kést, melyet megforgatott egy emberi testben, csupán azért, mert ferdén nézett rá. Alsóbereckin még ünnepi alkalom sem kell ahhoz, hogy az emberek egymásnak esseriek, s a verekedés hevében egy-kettőre előkerül a kés, vagy a boxer, hogy elvégezze a bosszú véres ítéletét. A szilveszteri táncmulatságnak is brutális tivornya vetett véget. Egy gyermek- szemtanú lelkendezve újságolta másnap: Volt ott bicska! Csak úgy csillogtak a vértől!... S amikor megkérdezték — ki bioskázott? — Én azt nem tudom — válaszolta. — Hiába, betyárbecsület is van a világon! — De négy megkéselt legény maradt a falusi arénában, véresen, sebekkel bontottan, s talán egy életen át nyöghetik a késszúrás következményeit. Ami Alsóbereckin még most, a XX. század második felében is dicsőségszámba megy, szégyene a megyének, de különösen a járási törvényhatóságoknak. A megrögzött verekedőkkel szemben a törvény teljes szigorával kell eljárni, és ne úszhassák meg a késelők egy-kétszáz- forintos birsó.gpénzzel! Le kell csapni rájuk, keményen, kérlelhetetlenül, hogy máskor háromszor^ is meggondolják, mielőtt embertársaikra kezet emelnének. fYJem mai keletű az alsóbereckiek verekedős szokása, a messzi ' (/L múltba, nyúlik vissza. A falu többsége cseléd, zsellér és napszámos munkával kereste kenyerét. Három uraság bitorolta a földet. Az uraságok értettek ahhoz, hogyan lehet megfékezni cselédeiket. „Oszd meg és uralkodjV* elv alapján egymás ellen ingerelték a nehézsorsú embereidet. A három táborra szakadt cselédség egymáson állt bosszút, az urakkal szembeni elégedetlenség robbanó dühe a cselédek között pusztított. A bárom földesúr pedig „ingyen cirkuszban” gyönyörködhetett — nevettek a markukba, levezették zselléreik dühét és elégedetlenségét. Nem múlt még el ez a szokás, fel-fellobban alkalomadtán, pedig a zsellérsors már tizenkét éve a múlté. A késseljárás manapság is divat, elsősorban az idősebbeknél. Ha az alsóberecki férfi kés nélkül indul el hazulról, felesége utána fut: — Felejtékeny vagy, már megint itthon hagytad a kést! — figyelmezteti. Szomorú, nagyon szomorú, hogy nem hagyják végképp otthon és elővett jobbik eszükkel mennének hosszabb útra is. A felnőttek felelősségét terhelik a gyerekektől elkobozott „bűnjelek”, azok a kicsi, szögből kalapált, borotvaéles játékkések. Az iskola- mindaddig nem képes megbirkózni a gyermekekbe is átpalánlálódott verekedési ösztönnel, amíg a falu utcáján, kocsmában, mulatságokon \ ilyesmit tanul a felnőttektől. 1957-et írunk, modern életigényekkel tarkázik életünk, s Alső- bereckin vadnyugati törvények uralkodnak, a közbiztonság csak addig \ létezik, míg valaki le nem issza magát, s akkor vége a rendnek — és a \ gyerekek nagy verekedésekről álmodoznak, ahol majd ők játszák el az i Ősök véres haláltáncát. Életünk, szocialista jövőnk szemefénye, legdrágább kincse a gyér- \ mek. A szülök tegyenek meg mindent, hogy fiaik ne örököljék tőlük \ a leírt rossz szokást. Neveljék gyermekeiket embertársaik iránti sze- | retetre, olyan világ készül most mináiunk, amelyből kiközösítik az ösz- I szeférheteílen, izgága embereket. Czeretnénk, ha Alsóberecldben is autókkal, ekékkel, kisszekér<3^ rel játszanának a gyerekek .— azokat a tanítóbácsi sem venné : el tőlük. GULYAS MIHÁLY A PROLETÁRNEMZETKOZISÉC NAGY ÜNNEPE ELŐTT M ég néhány nap és dolgozó népünkre köszönt a 13-ik szabad . május elseje. Mire elérkezünk május 1-hez, a természet világa felébred téli álmából, kázöl- d ülnek. a fák, Lillafüred, Tapolca mesés szépségű tájai ünnepi díszt öltenek. Virágba borultak a Szabadságtér csodálatos díszfái. E csodás tavaszi nap a természet megújulása mellett jelzi, hogy az új életet, a szabadságot, a munka birodalmát, a május elsejét megünneplő proletá- riátus hozta. A múlt század szocialistáinak párizsi kongresszusa óta (1889) Lenin- gárdtól Pekingig, Tokiótól New- Yorkig, Budapesttől Párizsig szerte a világon a szervezett munkások minden évben megünneplik május elsejét* a munka ünnepét, a világ proletáriátusának nemzetközi összefogását jelképező napot. A magyar munkásosztály is megünnepelte minden évben május elsejét. Tanúbizonyságot tett önálló osztályszer- vezettsógéről, tiltakozott a burzsoá földesúri elnyomatás ellen, a kibontott vörös zászlóik alatt felemelte szavát és követelte a nyolcórás munkanap bevezetését, harcolt a politikai szabadságért: 1890-ben május elsején Budí»pesten 60.000 munkás 'tüntetett, és tüntettek Sátoraljaúj- Ihely munkásai is. Az 1893-as miskolci május elseje olyan impozáns munkásünneo volt, amilyent azelőtt még nem látott Miskolc. És 1890-tői kezdve a kapitalizmus még oly brutális elnyomatása ellenére is, minden évben megünnepelte az öntudatos magyar proletariátus május elsejét. De a magyar történelem 1945-ig csak egyetlen május elsejét örökít meg, amikor a magyar munkások szabad hazában ünnepelhették a munkát, a nemzetközi összefogást. 1919-ről van szó, a Tanács-Magyar- országról. Az az első szabad május elseje, melyet 1919-ben ünnepelt a magyar nép, kitörölhetetlen nyomokat hagyott a proletárszívekben és erőt adott ahhoz, hogy a Horthy- t'as izmus legs ötó ebb éveiben is, minden május elsején a Magyar Kommunista Párt vezetésével tiltakozzanak a fasizmus ellen és a munkásszolidaritás jegyében harcoljanak a világ proletariátusának egyesüléséért. 1945-ben a műnkásszolidan.’itás jegyében drága barátainktól, a szovjet munkásoktól kaptunk szabadságot, nemzeti függetlenséget, felszabadítva bennünket a hitleri, horthy-fa- siszta uralom igája alól. Azóta immár tizenkétszer ünnepelhettük szabadon május elsejét. Hazánkban a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztályé a hatalom, elszakíthatatlan szövetséget építettünk ki a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal, melv lehetővé teszi, hogy a belső reakciós erők és a külső imperialista erők ellenforradalmi kísérlete ellenére tizenharmadszor is szabadon ünnepelhetjük május elsejét. A z idei május elsejének különös jelentősége van. A nemzetközi reakció dühödt kampányba kezdett a szocialista tábor országai ellen azzal a célzattal, hogy megbontsa egységüket, hogy a szocialista világrendszeren rést üssön. Rést, repedést teremteni a falon, hogy azután az egész falat összeomlassza. 1956 október 23-án kirobbant ellenforradalom Magyarországot ki akarta szakítani az új világ- rendszerből, de éppen a munkások nemzetközi összefogásán bukott meg aljas kísérletük. -A leningrádi, uráli, bakui, sztálingrádi munkások, vagyis a Szovjetunió, az öntudatos, szervezett magyar munkások örömére, a munkás-paraszt forradalmi kormány kérésére fegyveres segítséget adtak az ellenforradalom legyőzéséhez. A csehszlovák, a román, a lengyel, a kínai, az albán, a neme!, a francia, az olasz munkások, az egész világon a munkások messzemenő anyagi és erkölcsi segítségben részesítették hazánkat az ellenforradalom elleni harcban. A nemzetközi munkásszolidaritás megmentette a magyar proletárdiktatúrát. Az idei május elsején dokumentálni kell ország-világ előtt, hogy a magyar munkásosztálynak, a magyar dolgozó népnek, a nemzetközi proletariátus által nyújtott testvéri segítségét a munkásfiatalom megszilárdítására fordítottuk, és e hatalom szilárd osztálybázissal rendelkezik és messzemenő támogatásra talál dolgozó népünk körében. Legyenek május elsején a munkásokkal együtt az utcán népünk többi dolgozó rétegei is és egyetlen osatalkiáltáskénit harsogják: »Éljem a szocialista tábor egysége, szabadságunk és független- ségü nlk biztosítéka!« Másrészt azért is különös jelentőségű az idei május elseje, mert a magyar munkásosztály e napon (mintahogy már eddig is bebizonyította) újból megmutatja, hogy hazugak azok az állítások, miszerint az egész munkásosztály résztvett volna az októberi ellentőrradalormban. A vörös Csepel és Váci út munkásait követve a diósgyőri, az ózdi munkások, a borsodi bányászok, a május elsejei politikai felvonulással újabb tanújelét adják, hogy eszményük mindig a munkásba t alom volt, még akkor is. ha az a hatalom az építő munka lázában hibákat is követett el. M egyénk öntudatos munkásai a május elsejei nagy politikai demonstrációval jelezni fogják, hogy a munkásosztályt az ellenforradalom nem tudla a nacionalizmus, a sovinizmus burzsoá mérgével beoltani (mégha egyeseket rövid időre meg is tévesztett), mert a magyar munkás — épp úgy mint az egész világon a munkások — osztálytermészeténél fogva internacionalista. Az öntudatos proletariátus tudja, hogy a munkások igazi együttműködése csak a kommunista pártok forradalmi zászlaja alatt lehetséges. És megvet minden olyan mozgalmat, amely letér a forradalmi útról és az opportunizmus,* revizionizmus mocsarába süllyed. Megveti azért, mert semmilyen opportunista, revizionista, nemzeti kommunista politikai vonal nem képes a munkásokat a tőke elleni harcra, a hatalom kivívására, majd annak megtartására összekovácsolni, hanem ellenkezőleg csak bomlasztja a proletariátus sorait, mind nemzeti, mind nemzetközi méretekben. Az MSZMP igazi forradalmi párt, melynek zászlaja alá tömörülnek a munkások, dolgozó parasztok, a haladó értelmiség legjobbja’, melyet dolgozó népünk, az ország vezető erejének elfogad. Ezért kiáltsuk majd teli torokból a felvonuláson, hogy: »Éljen az MSZMP, a Magyar Népköztársaság vezető ereje!« A népi, nemzeti egység jegyében az idei május elsején is testvérkezet nyújtunk az egész világ munkásainak, szolidárisak vagyunk és támogatjuk a gyarmati népek szabadságharcát, imperialista elnyomóikkal szemben és harcolunk a háborúra uszító imperialisták, a népek ádáz ellenségei ellen. Az idei május elseje megerősíti azt a történelmi igazságot, hogy a különböző országok munkásainak szolidaritása, a kommunista és munkáspártok testvéri összefogása és széttéphetetlen szövetsége immár több mint egy évszázada a szabadságért, a demokráciáért és a társadalmi haladásért vívott harcban kovácsolódott ki, acélozódott meg a marxista-leninista eszme alapján. A munkások nemzetközi összefogását a szocialista tábor országainak tömörségét, egységét, a kommunista pártok testvéri szövetségét semmilyen erő nem képes szétszakítani. 1917 október óta ez a szövetség hatványozottabban gyümölcsözik és nincs messze az az idő, amikor az egész világ proletariátusa a kapitalizmus láncaitól megszabadulva ünnepelheti május elsejét a megvalósult proletár harci jelszó alatt: „Világ proletár j ai egyesül je te'k!” MAJOROS BALÁZS
