Észak-Magyarország, 1957. április (13. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-03 / 78. szám

LEVELEK BORSODBÓL Együtt a fiatalokkal Az újdiósgyőri MSZMP-szervezet rendezésében ünnepeltük a Tanács­köztársaság 38. évfordulóját. Az ünnepségen nemcsak párttagok, ha­nem pártonkívüliek is megjelentek, volt. 19-es vöröskatonák is nagy­számban résztvettek. Kocsis Flórián elvtárs megnyitója után Mazuch József elvtárs, volt vörcskatona tartott ünnepi beszé­det. Ismertette a Tanácsköztársaság megalakulásának történelmi előz­ményeit és a vörös hadsereg dicső­séges harcát, küzdelmét. Az ünnepi beszéd után az egy­kori vöröskatonák szólaltak fel. Egyszerű, keresetlen szavakkal, de mély érzéssel és szívetmarkoló, könnyetfakasztó szavakkal mond­ták el, hogyan alakult meg szinte semmiből a vörös hadsereg. Arany- betűkkel írták be tetteiket és ne­veiket a történelem könyvébe ezek a harcosok. A hazafiasság ragyogó példáját mutatták meg, hogy szinte napok alatt megváltoztatták -az északi fronton a helyzetet, A déli arcvonalon is segítséget nyújtottak. Egymásután keltek életre a mis­kolci, a tiszalúci, a kassai, az eper­jesi csaták emléke], a száj öli éjsza­kai átkelés eseményei és az a sok­sok szép emlék, ami a vasgyári vasasokból lett vörös tüzérek ne­véhez fűződik. Megemlékeztek két lánglelkű vezérükről. Kun Bél' :ól és Landler Jenőről, elmondták azt is, hogy a volt hivatásos tisztek hogyan ármánykodtak, hogyan aka­dályozták meg a harcok győzelmes befejezését. Ezek után áttértek az októberi események részletes megtárgyalá­sára. Elhatározták, hogy rendszere­sítik az öreg harcosok összejövete­lét, amelyekre a fiatalabb generá­ciót is meghívják. BELLA SÁNDOR Újdiósgyőr Szűnjön meg a régi és az új bányászok közötti különbség! írásom nem igen ismerős a szer­kesztőségben. Most sem azért írok, hogy arról győzzem meg önöket, hogy milyen szépen írok, inkább azért, hogy megismerjék azt, ami bánt bennünket. „Hazátlanok” vagyunk. Ez fur­csának hangzik, de így van. Or­mosbányán a régi és az új bányász nem úgy tekint egymásra, mint két jó barát, munkatárs, vagy elvtárs. A régiek kinéznek bennünket a szórakozóhelyekről és a juttatá­sokban is hátrányos helyzetben vagyunk. Mi nem akarunk különleges e!«* bánást, kivételezést, csak annyit* ami a régi bányászoknak jár. Úgy gondoljuk, ha adtak arra lehetősé­get, hogy dolgozzunk, akkor a bá­násmód is emberibb legyen. Ne- csak papiroson legyenek meg a jogaink, mint például a lakásjut­tatás. Ne legyünk a „törzsökösök’1 szemében megtűrt emberek. Mi tudjuk nagyon jól, hogy a bánya dolgozóinak tekintélyes számát mi alkotjuk, zömében vidékről idejött dolgozók termelik a szenet. Ezen a üdvöslet az osztrák kommunistáknak Az újságból értesültünk arról, hogy az osztrák kommiuisták meg­tartják a XVIII. kon^ ~szu.saik-.t, amelyen pártunk kép viselte: í akarta ma<?á+ Marosán György elv­társ személyében. Az osztrák ható­ságok azonban nem adtak beuta­zási engedélyt. e<5 Őségével levertük az Men forra­dalmat .Magyarországon és tovább énítUik a szocializmust. Az oszt., .'.k kormány saját dl Mmányánnk pontjait tagadta meg, amikor - vonta a beut?zá«.i ^—--’-’vt. semlegesség, az őszinteség ezek sze­Azt meglehetett. Iái hogy Marosán C. 'árs AuszMM. i utazzon, de azt, hogv a mi őrzé­seink és gondolataink 'úlszá1 a határokon, ezt ’ár nem í Az osztrák 'r 'munistűk t kozását ugyanazok a gondolatok, célok vezetik, mint a miénket: Vi­lág orolet-* • o"' süljetek*" Szívből sajnáljuk, hogy pártunk küldötte nem iut el re a konj- reeiszusra, hogy tolmácsolja a mi szívből fakad örömünket, Ságunkat és azt, hogy úrrá lettünk saját helyzetünkön, a Szovjetunió ríni csali papíron vannak meg ennél a kormánynál. Ügy látszik, félt osztrák V-rmány. hogy ezen kong­resszuson a leleplezések ténye egy- gyel ti" ' lesz mindazokért bakért. - az október' ellen" dalmi események alatt ők elkövet­tek. A történelem igazsága gye i fog, eljön az idő, amikor mi is azo- “ycsen üdvjdj.'r;' elvtársakat. Sok síikért, erőt, egészséget kívá- —n-k az osztrák kommun’- ták SZILAGYI ISTVÁN Sajószentpé tér Ébredjen fel a kötelességtudat*.. Negyven évi becsületes szolgá­lat után nyugalomba vonult Jász­berényi János, az abaujszántói is­kola egyik hivatalsegédje. A min­denki által tiszteletben álló Jász­berényi János megérdemli a bol­dog pihenést, hiszen majdnem egy fél évszázadot töltött a munkahe­lyén. Nemcsak pihenésre, hanem megnyugvásra is szüksége van. Azt hitte, hogy nyugdíjazása után behurcolkodhat saját házába, amit húsz évvel ezelőtt épített. Azóta a háza és a telke árát is ki­fizette. Igenám, de a bentlakó ré­szére is lakásra volna szükség és mindez a mai napig nem nyert el­intézést. A Jászberényi helyére az iskolá­nak új hivatalsegédről kellett gon­doskodni. Akadt is egy fiatalem­ber, aki nagy kedvvel, lelkesedés­sel fogott munkához. Főnyere­ménynek tekintette új beosztását. gondolva, hogy szolgálati lakást is kap. De csak hitte. Ugyanis János bácsi nem tud kiköltözni, mivel nem ürült ki a saját háza. Két is­kolaszolga van és egy lakás. A sors iróniája, vagy pedig a bürokrácia, de inkább az utóbbi nem tette lehetővé, hogy az új hi­vatalsegéd be tudjon költözni. Ilyen körülmények között ő sem tudja ellátni munkáját. A régit már nem érdekli az iskola rendje, fegyelme, az újnak nincs meg a le­hetősége. Az ügy már lassan minden fóru­mot megjárt, talán nem is tarto­zott volna mindenhová, illetve fel­sőbb szervekhez, erről helyileg kellett volna intézkedni. Most azt kérjük, ébredjen már fel a köte­lességtudat azokban, akik idáig el­mulasztották ezt. L. A. Abaujszántó. Ránk is számíthatnak Boldogan olvastuk a Népszabad­ság 22-i számában Balcsók Gyula a Cyőr-Sopron megyei főagronó- mús cikket. Miért olvastuk öröm­mel? Mert azt értelmeztük ki eb­nem voltak ráutalva a keresetre, nekünk pedig még szüléink is se­gítésre szorulnak. Hegyközi Piroska, Tóth Borbála. Mi iá ennek a filmnek a címe, édes lelkem? — kérdi tőlem a kultárház előtt egy öreg néni. »Az első szerelem« — feleltem, s akaratlanul is csodálkozva néz­tem az érdeklődőre. Feltűnőnek tetszett a sok-sok világos tavaszi kabátos ember között ez a fekete kötött kendővel körülcsavart, kissé hajlotthátú öregasszony. Váj on ő is a moziba jön-e? — tettem fel a kérdést magamban. Igen! — még­pedig a mellettem lévő székre szóit a jegye. Pereg a film. Lopva, figye­lem szomszédom arcát. Úgy tűnik, mintha homlokán kisimulna a sok sűrű ránc, s az imént még fényte­lennek tetsző szürke szeme most fényesen csillogna. Első szerelem!... Mennyi kedves, felejthetetlen em­léket rejteget magáiban. Bizonyo­san visszagondol most az ötven év­vel ezelőtti időkre ... amikor még két vastag, fekete hajfonat díszí­tette homlokát, s arcát pirosra fes­tette az ifjúság rózsája. Amikor még ő is olyan boldog szerelmes volt, mint a filmen az a kislány. Virágos rét... fiatalság ... szere­lem ... Ilyen hamar vége van? — kérdi csalódottan. Nem, mégcsak félidő — nyugtattam meg. Milyen más most minden — kezdi a "beszélgetést. Látta rajtam, hogy nem értem, de azért tovább folytatta. Mikor még én fiatal vol­tam, olyan kicsi volt ez a falu. Sá­ros, hepehupás utcák. S most, szemlátomást szebbnél-szébb házak épülnek. Járda, műút, patika, s ez a gyönyörű kultúrház... Uj embe­rek, új arcok. Bizony ennek a két öreg kopasz hegynek, ami körül­öleli Izsófalvát, vari mit csodálkoz­nia a megszépült, megfiatalodótt falun. S milyen szép ez a film! Tudod kedves — s közelebb hajolt hozzám —, én most vagyok először moziban. Igaz, hogy öreg vagyok már, de úgy gondolom, hogy jobb későn, mint soha. Még szerettem volna többet hallani a fiatalkorá­ról, de a beszélgetés félbeszakadt, mert peregni kezdett a film. Nagymama! — ugye milyen nagyszerű volt? — ugye máskor is eljösz a moziba? — kérdezte a ki­járat előtt az öreg néni unokája. Hát persze, hogy eljövök, kis­fiam — s megsimogatta a fiú szösz­ke fejét. Nagymama! — az a szí­nésznő igazán művészien alakította azt a kislány szerepét — csevegett tovább a gyerek. S az öregasszony csodálkozva hallgatta az ő okos kis unokáját. Gyönyörködve néztem utánuk, majd lassan-lassan mind­kettőjük alakját elnyelte a sötét­ség. Csomós Valéria Izsófalva címen sem akarunk kivételezést, csak emberibb megértést és velünk való törődést. Ne legyünk megtűr­tek, legyünk végre emberszámba véve és érezzük mi is valóban* hogy egyenrangúak vagyunk. Nyircsák. Imro Ormosbánya Uj szakcsoportok a megyében A napokban több helyen alakult a földművesszövetkezet keretén belül szakcsoport. Alsóvadászon Nagy Miklós szervezésével, Vezeté­sével egy zöldségtermelő szakcso­port 12 taggal, 8 hold területen. Mezőnagymiháíyon 8 taggal, 22 holdon szintén zöldségtermelő cso­port alakult. Itt Kisdormai Lajos lelkes munkájának eredményeként láttak munkához, s már 30 mázsa műtrágyát használtak fel a tavaszi munkáknál. Ugyanennyire még szükségük volna. Segítséget kérnek a villanymotor beszerzésére is. 22 taggal, 400 méhcsaláddal Mezőnyá- rádon méhész-szakcsoport alakult. A MÉSZÖV a csoport részére 1 köbméter fenyőfürészárut biztosí­tott a kaptár javításokhoz. Szendrőben egy mészégető szak­csoport alakult. A szervező mun­kában Nagy András dicsérhető. Bodroghalomban 7 kataszteri hol­don, 10 taggal gyümölcstermelő szakcsoport alakult. Kistokajon 14 taggal, 8 kataszteri holdon szőlő­telepítő csoport kezdte meg a munkát. Csernely és vidéke földműves- szövetkezet szintén méh-szakcso- portofc szervezett 5 taggal és 30 méhcsaláddal. A szakcsoport elnö­ke Husanyica Lajos. A csoport tag­jai nagy lelkesedéssel fogtak mun­kához, hozzáláttak a szalmaköpü készítéséhez is, mert csak így tud­ják biztosítani az évi méztermést. A szakcsoport tagjai 8 mázsa méz­re kötöttek szállítási szerződést. Szeszük István A Szendrö és Vidéke FMSZ eredményeiből A Szendrő és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet igazgatósá­ga az elmúlt napokban megtár­gyalta és jóváhagyta a szövetkezet 1956. évi mérlegét. A mérleg ada­tai alapján a földművesszövetke­zet több mint 23 millió forintot forgalmazott. A szövetkezet gazda­ságosan dolgozott, ez is kitűnik az eredményekből. A múlt gazdasági évet 700 ezer forint tiszta nyere­séggel zárta. Jutott is belőle visz- szatérítés a tagságnak. Vásárlási és értékesítési vissza­térítés címén 126 ezer forintot fi­zetett vissza. Minden bejegyzett vásárlási összeg után 2.40 forint visszatérítés jár. Többen, elsősor­ban azok, akik rendszeresen a föld­művesszövetkezetben vásároltak, tekintélyes összeget kaptak: Né­meth András 416. Senkal Ferelic- né 392, Bukovics Sándor 389 forint összeget kapott visszatérítés cí­mén. A megtakarításból jutott beru­házásra is. 334.416 forintot fognak beruházni. Ebből Abod községben új vegyesbolt építését tervezik. Szendrőben pedig egy irodahelyi­ség és cukrászda megnyitását. Ez is mutatja, hogy érdemes szövet­kezeti tagnak lenni, mert a közös vagyonnal a közös is gyarapszik, de ugyanakkor az egyén is megta­lálja a számítását. P. Forgács Bálint ig. elnök, Szendrő. A miskolci Temetkezési Vállalat hulla­szállító gépkocsija az árokban hevert. Megtudtuk: a hullaszállító kocsi „feke­tén” indult el fekete útjára. A gépkocsivezető Takács Lajos többet ivott a kelletnél, bizonyára azt gondolta, hogy egy tenger van előtte, ki akarta ke­rülni, s azon vette magát észre, hogy az árakba pottyant és megfordult a saját tengelye körül. Szerencsére emberéletben nem esett kár, a kocsi viszont meg­szenvedte a szállót. BÜROKRÁCIA A JÁVÁBÓL Válasz az Északmagyarország 1057. évi március 28-i számában megjelent cikkre bői az írásból, hogy a mi mun­kánkra is szükség van. Szorgalmasan és lelkesedéssel végeztük el technikumi tanulmá­nyainkat és bizony sírva váltunk meg az ősszel a munkahelyeinktől, ahonnan racionalizáltak. Már-már azt hittük, hogy ránk többet nem lesz szükség. Nincs értelme a mi képzettségünknek. S ime a kor­mány lehetőséget teremtett újra munkánk felhasználására. Lehe­tünk „községi gazdasági felügye­lők”. Az örömbe egy kis üröm is ve­gyült. Irtunk ugyanis az abauj­szántói járás mezőgazdasági osz­tályára, hogy vegyenek bennünket nyilvántartásba, ha megindul a fenti beosztás szervezése, hogy mi is kaphassunk beosztást. Úgy gondoljuk, ha megfelelünk gépállomási üzemgazdásznak, vagy brigádvezetőnek, akkor odaadó szorgalommal a községeknél is be­csületes munkát végezhetnénk. Le­velünkre a mezőgazdasági osztály azt válaszolta, hogy nem számít­hatunk ^felvételre, mert csak azo­kat veszik fel. akiket racionalizál­tak a járásból. Ez rendjén is van. azonban mi azt mondjuk, hogy minket azért taníttatott a népi de­mokrácia, azért költött ránk az ál­lam sok-sok ezer forintot, hogy olyanok helyett, akiknek nincs meg a kellő képzettségük, minket alkalmazzanak. De akad még olvan is a racionalizáltak között, akik Barázda J- cf Vöro:.l .....seavg-a. 7 6. szám alatti lakos fényig ,.n kérelemmel fordult 1955 auguezf, i- sában a IV kerületi tanácshoz, hegy a Vasas József által bérelt la­káshoz tartozó kamrát (nem fészert) adják át az ő részére. A kamra - ma is Vasas József főbérlő (nem. társbérlő) tv' ban van azért, mert Vasé 1956 ja­nuár hó 27-én kelt és v Jó­zsefhez intézet ajánlott level .' n arról értesítette címzet’ct, hogy el- íekirű—j at tó1, ho°v a kam. ára szüksége van, a jószomszédi vi­szony és a békés egymás mellett élés visszaállítása érdekében, haj­landó a kamrát Barázda Józsefnek átadni, ha nevezett a kaimra hely­reállítási költségét, mely 260 forin­tot lett ki, Barázda József meg­téríti. Barázda erre a levélre a mai napig sem adott választ, hanem to­vább fellebbezett, de jogtalan ké­relmét mindenhol elutasították. Vasas József feleségével nem két kétszobás összkomfortos lakást bé­rel a VÖröshadsereg-u. 76. szám alatt, hanem egy meg nem .osztható kétszobás lakást. Barázda József tényleg egyszoba konyhás lakásban lakik, amely sok­kal később lett felépítve, mint a Vasas által lakott lakás. Ehhez a lakáshoz van (nem egy) három kamrája, baromfiólja, sertéséi ja és egy bekerített baromfiudvara. Vasas 1945 óta lakik az általa bé­relt lakásban, míg Barázda József három évvel ezelőtt költözött, la­káscsere útján a Vörösihadserea-u. 76. szám alá, mely alkaLmmal. lé- lépést kapott attól, akinek a Csaba- vezér-utca 39, szám alatti saját tu­lajdonát képező házában lakott. Nevezettnek akikor is két gyermeke v . Felajánlottak annau‘ ' lén. Ba­rázdának k étszoba konyhás lakást is, de az nem volt megfelelő. Nyil­ván nem, mert, mák lakbér, nem 27 forint volt, mint a jelenleg bé­relt lakásának. Vasas a szóbanlevő kamrát arra használja, hogy a tüzelőjét abb.m tárolja és a kutyatenyésztéshez tar­tozó felszerelési társakat, szállító- ládákat ott helyezze el. Nevezett a Magyar Szabadságharcos Szövetség kutyaszakosztályának kebelén belül foglalkozik haszomkutyák szaksz ű tenyésztésűvel, azéirt, hog” az állami "•a zd ásások at. te"tn el őszovetk. két, üzemeket, vállalatokat, termelő­szövetkezeti vadásztársaságokat és dolgozó vadászokat tudjanak el­látni, elsősorban patkányfogó ha- szonikutyáíkfcal, majd vadászkutyák­kal. A kutyaólban semmiféle féreg nincs, mert azt higiénikusan keze­lik, amit bizonyít, hogy Barázda József 14 éves fiának, akit a mos­tohája nem engedett be a lakásba és elüldözte a háztól, aminek áldo­zata is lett, hálóhelyül tudta a kutyaólat használni. Barázda József a társadalom javára semmit sem áldoz. Ezzel szemben Vasas lakó- bizottsági elnök-helyettes, évi 200 munkaórát ajánlott fel társadalmi munkára, amely abból áll, hogy a IV. kerület területén írtja a patká­nyokat. Vasas még most is hajlandó lett volna Barázdának a kérdéses kam­rát átadni, ha Barázdáné nem tá­mad neki számtalan esetben. Ezért Barázdáné, majd a bíróság előtt fog felelni. Barázdáné összeférhetetlen ter­mészetű asszony, akivel békésen meglenni nem lehet. Ez a való tényállás és ezért tel­jes felelősséget vállalunk. Az Észak­magyarország fentemlített számá­ban leközöltek téves információk alapján történtek. JUHÁSZ BÉLA a Magyar Szabadságharcos Szövetség kutyaszakosztá­lyának elnöke Ebben az időben a Miskolci Munkás ren­dezésében Miskolc—Szihalom között or­szágúti kerékpárversenyt rendeztek. A versenyzők mit sem sejtve indultak el Miskolcról. Amikor Mezőnyárádot el­hagyták, akkor Vették észre, hogy a gép­kocsi ott pihen a fák alatt. Csak azt nem vették észre, hogy a gépkocsi nyomtá­vát megerősítő kockakövek viszont az 6 életüket veszélyeztetik. Amire cseleked­ni tudtak volna az 5—6 főből álló raj kö­zül a 24-es számú versenyző már meg is csinálta a szállót és az utána következő motorkerékpár vezetőjének lélekjelenlé­tén múlott, hogy nem ment keresztül a versenyző nyakán. A kettős baleset okozója Takács Lajos, de hibát követett el a közlekedési ható­ság is, amiért nem krétával, mésszel, vagy porhanyós földdel igyekezett meg­örökíteni a keréknyomot, hanem kocka­követ rakott le, s ez újabb balesetet idé­zett elő. **» TÁ VÍRA 1 Eszakmagyiarország Szerkesztőségé­nek Miskolc A szendrőládi ttanács végrehajtó- bizottsága vállalta, hogy március 25-re az első negyedévi adótervét teljesíti, — ezzel szemben 107 száza­lékra tettünk eleget kötelezettsé­günknek. Szendrő Iád vfc, Kettős baleset a pesti országúton Jobb későn, mint soha

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom