Észak-Magyarország, 1957. április (13. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-03 / 78. szám
Szerda, 1957. április 3. EszakmagiarorszAg 5 Akikre minden szem figyel Kommunisták példamutatása a dió&yyőrl nagyolvasztónál Ha valaha az emberek figyelemmel kisérték a kommunisták munkáját, ekkor ma többszörösen is ezt teszik. Miért? Egyrészt azért, mert tudni »kapják úgy cselekednek-e a párt tagjai ahogy mondják, másrészt pedig meg akarnak győződni arról, hogy valóban képesek-e a kommunisták kijavítani az elmúlt évek bikáit. Nem közömbös tehát a párt számára, hogy tagjairól milyen véleményt alakítanak ki az emberek. Ezért mondja ki a Központi Bizottság február 26-i határozata is: „A párt egységéért való elvi harc, a proletárdiktatúra erősítése, s a párt ve- »etőszerepének biztosítása a jövőben is minden kommunista első és legfontosabb kötelessége.” A minap ellátogattunk a diósgyőri nagyolvasztőműbe, megvizsgál tűk: hogyan dolgoznak a kommunisták. Az emberek szinte eltörpülnek a nagy létesítmény mellett, s mégis mily ügyesen bánnak vele. Ügy engedelmeskedik ez a bonyolult szerkezet nekik, mint akár a pulikutya a gazdájának. Az olvasztárok éppen csapolásra készültek fel. Egy gombnyomás, s máris, mint a vulkán tört elő hatalmas robajjal a folyékony vas. Szabad az út előtte. A csatornákon sziláján nyargalászott végig, végülis megtalálta helyét az üstben. Pillanatok.műve volt az egész, s már újból adagoltak, hogy ismét elkezdődhessen a vas főzése. Úgy megy itt minden, mint a karikacsapás. Az ember nem is hinné, hogy valaha itt bajok voltak. Amikor például divat volt a sztrájk, a demagógia és a rémhirek terjesztése, sokan abbahagyták a munkát, sőt többen követelték á kohóik leállítását is. — Nem, ezt nem tehetjük emberek! — mondották a kommunisták. A kohó nem esztergapad, hogy akkor állítjuk le, amikor akarjuk. Ha befagyasztjuk a kohót, tönkremegy, hová megyünk majd dolgozni?, miből élünk meg? A felbőszített emberekkel azonban már nem lehetett bírni. Nemhogy hallgattak volna a kommunisták szavolt a kommunistákban, amit azelőtt nem is hittem volna. Emberfeletti munkát végeztek. Ha a nyolcórás műszak után nem jött a váltás, szó nélkül maradtak tovább, s ha ezután sem jött, végigdolgozták a 24 órát. Visncze elvtárs sorban mondotta a neveket: Takács Antal, Paulák Miklós, Rudolf János, Konkoly Béla, Bodor Albert, Bakó Sándor, Puskás József, Bodrogi András, Bobák István, Koseczíki Lajos és a többi kommunisták nevét. Ók voltak, akik nem csüggedtek el, akik kiállták a nagy próbát. A nagyolvasztómű kommunistáinak egy percig se terelődött el a figyelme a termelésről. Tudták, ha a nagyolvasztó leáll, akkor nem termelhetnek a martinászok, a hengerészek sem, de leáll a többi üzem is. Ezért a pártszervezet határozata alapján arra törekedtek, hogy minél többet termeljenek, hogy elérjék azt a termelési szintet, ami október előtt volt. A termelés fokozása érdekében a kommunisták kezdeményezésére megszüntettek a bérezésben lévő aránytalanságokat is. Fellendült a dolgozók munkákedve. Ezenkívül a kommunisták sorra látogatták a dolgozókat, beszéltek, magyarázták nekik arról, miért kell dolgozniok, s milyen következményekkel jár,' ha nem veszik fel a munkát. A munkások hitték a kommunistáik szavának. Lecsökkent az igazolatlan mulasztások száma is. Decemberben például 282. januárban már csak 70 igazolatlan műszak esett ki a termelésből. A munkafegyelem megszilárdításával növekedett a termelés is. Január közepére a két kiskohó már elérte az október előtti szintet. Azóta is a két kiskohó túlteljesíti előirányzatát. Csupán az óriáskohó van lemaradva mintegy ezer tonna vassal, ami abból adódik, hogy három nappal később indították be. Javult az egy főre eső termelés is. A két íkáskohónál a múlt év harmadik negyedévében 0.579 volt az egy főre eső termelés. Most februárban ezt a teljesítményt majdnem megközelítették, mert 0.546 volt az egy főre eső termelés. A nagyol viasztómű pártszervezetében nem múlik el egy taggyűlés sem anélkül, hogy meg ne beszélnék a termeléssel kapcsolatos problémákat. Ilyenkor a pártvezetőség számonkéri, hogyan tettek eleget a kommunisták feladataiknak. De nemcsak a taggyűléseken, hanem munkaközben is figyelmeztetik egymást, ha hibát látnak valakinél a példamutatásban. Konkoly Béla elvtárs például azért bírálta meg Ádám Miklós elvtársat, mert műszakváltáskor még nem volt beöltözve. — Mit gondolsz, mit fognák mondani rólad az emberek, hogy te itt „sétifikálsz” szép ruhában?(!) Ez nemcsak téged érint. Azt mondják majd: no tessék, még ők beszélnek munkafegyelemről..; A pártszervezetnek van tekintélye a munkások előtt. Mi sem mutatja jobban, mint, hogy az utóbbi időben negyvenen kérték felvételüket a pártba. A kommunisták azonban csak azokat veszik maguk közé, akik ellen nincs kifogás sem magánéletükben, sem pedig munkájukban. Gál Lajos felvételi kérelmét több mint egy óra hosszáig vitatták, s végülis eltanácsolták, mert munkahelyén kiskh'álykodott. Olyan tagokat vesznek fel, mint Hegedűs János villanyszerelő, aki a nehéz napokban 16 órát, 24 órát, sőt volt rá eset többször is. hogy 46 órát dolgozott egyhuzamban. — Minta pártsizervezetet akarunk, — mondotta Bobák István elvtárs, a pártszervezet titkára. Úgy véljük ha továbbra is így fognak dolgozni, akkor ez sikerülni is fog nekik. TÖRÖK ALFRÉD Ezüstkalászos tanfolyamok záróvizsgája a szerencsi járásban A lóidotnítás magasiskolája Beír utalja: csaknem minden fuvaros Csak télig tévedett. Anyu, nézd már, megszökött a mad árijesztő a vebemény eskertbőL Üzleti érzékből kitűnő! Mint sok más faluban, Bogácson is megalakult az EPOSZ helyi szervezete. A lelkes fiatalok a szervezet megalakulása után munkához láttak. Megalakították a kultúrcso- portot és betanultak egy színművet is, a címe: Férjhez megy a bíró' lánya. Anélkül, hogy ismernénk a „mű” tartalmát, már a cím sejtetni engedi, hogy aféle álnépszínműről van szó. De nem erről akarunk Azt elismerjük, hogy eenkisem köteles ingyen dolgozni, senkisem köteles társadalmi munkával segíteni az ifjúság nevelését. Tudomásunk szerint először is a kultúrotthon vezetőt külön tiszteletdíj illeti e munkájáért, másodszor pedig ha már osztozkodnak, az EPOSZ fiatalokat is megilleti egy kis pénz# hiszen ők is fáradtak az előadással; vára, de még meg is fenyegették őket. „Aki dolgozni mert annak a nyaka közé lesz verve” — hangoztatták. A kommunisták nem rettenték meg. A fenyegetések ellenére is dolgoztak. Amikor például b kokszpákolók abbahagyták a munkát és nem volt,, aki előkészítse az adagokat, lapátot ragadtak, — példájuk nyomán több műszaki vezető is •— és pakolták a kokszot. Ennek köszönhető, hogy nem álltak lé az olvasztók egy percre sem. — Nehéz napokat vészeltünk át, — mondotta Vincze Gyula elv tups, a műszaki osztály vezetője. Munkaerő hijáp bizony gyakran felmerült bennünk a gondolat, hogy le kell állítani a kohókat. Erre azonban nem került sor. Nem. mert olyan akaraterő A téli hónapok folyamán a szerencsi járás két községében, Mádon ési Ta'ktaszadán volt ezüstkalászos gazdaképző tanfolyam, melyen túlnyomórészt dolgozó parasztfiatalok vettek részt. A fiatalok fokozottabb érdeklődése a mezőgazdaság szakmai kérdései iránt többek között azt is bizonyítja, hogy a falu fiataljai közül ma már egyre többen választják élethivatásul a földművelői pályát, egyre kevesebb a földjüktől eltávolodó, városba igyekvő fiatal. Mádon a szőlő- és gyümölcstermelői tanfolyamot Uzsoki Ferdinand szakképzett szőlész vezette. A 24 fő állandó hallgató mellett az előadásokon több esetben resztvettek az érdeklődők is. Taifetaszadán 'az állattenyésztési tanfolyam 40 fővel zárult. Ezt a tanfolyamot Békési Gyula mezőgazdász vezette. Mindkét helyein a hallgatók lelkes munkát végeztek és eredményesen fejezték be a tanfolyamok A záróvizsga ünnepélyes kereteik között zajlott le. Taktaszadán a tanácselnök és községi mezőgazdász is réisztvett a zárón. Itt a tanfolyam hallgatói arra kérték a község vezetőit, hogy tegyék lehetővé egy gazdakör alakítását, mert ők mező- gazdasági tanulmányaikat ennek keretén belül tovább akarják folytatni. Az illetékes vezetőik határozott ígéretet tettek a gazdakör megalak í basára. írni... A művet az egyik helybeli pedagógus, egyben a kultúrotthon vezetője tanította be. A csoport elő is adta kétszer Bogácson, egyszer Bükkzsércen. A baj csupán az, hogy az EPOSZ ráfizetett az előadásokra, mert amikor elszámoltak, a kultúrotthon vezetője a megmaradt pénzt bevételezte a kultúrotthon pénztárába, mondván —‘hogy teljesíteni kiéli a bevételi tervet. A fiatalok alkudni próbáltak': egyezzenek meg fele-fele alapon, az egyik előadás bevétele legyen a kul túr otthoné, a másik előadásé az EPOSZ-é. Azonban a kultúrotthon vezető hajthatatlan maradt. Sőt., a bevételből minden előadás után kiutalt magának 100 forintot, s 50 forintot a feleségének maszkírozó munkájáért. FELHÍVÁS Miskolc város tanácsa végrehajtóbizottsága elrendelte a szolgálati lakás nyilvántartások újbóli felfektetését. A nyilvántartások felfektetése érdekében a szolgálati lakásokkal rendelkező szervek 1.957. évi április hó 15-ig kötelesek a kerületi tanácsok vb. igazgatási osztályainak (I. f. lakásügyi hatóságoknak) bejelenteni szolgálati lakásaik adatait. A bejelentést annak a kerületi igazgatási osztálynak kell megküldeni, melynek területén a szolgálati lakás fekszik. A bejelentésre a kerületi tanácsok vb. igazgatási osztályainál rendszeresített nyomtatvány áll rendelkezésre. A kerületek csak a rendszeresített nyomtatványon történő bejelentéseket fogadhatják el. A bejelentés, illetve a határidő elmulasztása az érintett lakások szolgálati jellegének elvesztését vonhatja maga után. Miskolc város tanácsa vb, igazgatási osztály. 21 CIFRA Somogyi Ferenc húsz év-* ^ vei ennekelőtte Beregszász környékéről szakadt Pé- terházára. Akkor még ő sem volt gazdagabb, mint a többi péter házi szegényember. Hanem amíg a péterházi parasz- _ _ tok a terméketlen, köves .......................................... f öldtől várták sorsuk jobbra- ................ f ordulását, Somogyi a környékbeli vásárokat járta. Lovakat vett, s adott el: volt olyan vásár, hogy hat pár ló is gazdát cserélt a közreműködésével. Egyszóval kupeckedett. Abban az időben a kupéc- kedés kitűnő jövedelemforrásnak bizonyult, a szerencse neki kedvezett és Somogyi meg is gazdagodott általa. Majdnem minden vásár után magáénak tudhatott egy parcellát a péterházi határban, mivel mindig akadt megszorult ember, akit sanyargatott az adóvégrehajtó, az asszonyt kellett az orvossal kezeltetni és más egyéb kiadásokra sürgősen kellett a péitz. Somogyi pedig készpénzzel fizetett. Azt sem .lehet mondani, hogy rosszul fizetett. Megadta a föld árát tisztességesen. Sosem vetette meg a jó üzletet, a földvásárlás pedig éppen jó üzlet volt. A föld nem döglik meg, mint a lc>, nem lehet ellopni sem, mint a pénzt. Azonfelül jovedel- met is ad. S ha rossz is a föld, sok kicsi összekerül a sok kicsi parcellán. Sok kicsi pedig sókra megy. S hovatovább egyszeresük azon vette magát észre, hogy meggazdagodott anélkül, hogy ebben különösebb mértékig megerőltette volna magát. A vásárjávás ugyanis nem jelentett különösebb fizikai fáradságot, csak ész és ravaszság kellett hozzá. Ebből pedig nem szűkölködik. A földet megművelték odahaza a napszámosok, kifizette őket, hiszen jutott is, maradt is. Amikor pedig úgy gondolta, hogy elegendő földet gyűj- tött össze, volt már ekkor vagy 25 hold, abbahagyta a vásárjárást. Igaz, nehezen szokott le róla, mert megszokta, hogy könnyen jusson a pénzhez. Közelgő vásárok idején felülkerekedett benne a mehetnék, de legyűrte az izgalmat és tisztességes gazdálkodásnak adta a fejét. Ekkor már tekintélyes gazdának számított a faluban. Rajta kívül a volt bitó, Hegyi Gáspár mondhatott magáénak 30 hold földet. Utána a ranglistán Somogyi következett a módosok közt. Rosszul jött volna ki tehát, ha továbbra is űzi régi mesterségét. önérzetes ember lévén, szégynleni kezdte, hogy imn YOMORÚSÁG *iSX*o lü v* Ä. Jbi. j-’ * si* ’' S jlS ^j!e már gazdaember létére is kupeckodik. Pedig az emberek még sokáig úgy hívták a hátamögött, hogy: kupéc Somogyi. Meg is történt vele az a szégyenletes eset, hogy evégett neyn került kezébe az ezüstgombos bírói pálca. Szintén lakott a faluban egy Somogyi Ferenc nevezetű drótostót. Ez is úgy szakadt ide a Felvidékről. Néhanapján volt otthon, inkább csak télen, mert egyébkor lezarándokolt az Alföldre, holmi lyukas fazekak raparálása végett, hogy a téli időszakra összeszedjen valamit maga és családja számára. Nehezen ment az üzlet, nem úgy, mint névrokonának. El is pályázott két év múlva, azóta sem látták. Péterházán. Hanem akkor, amikor ez az eset megtörtént, még ott lakott. H egyi Gáspár egy bolondos április hajnalon vámtla- nul Istennek adta lelkét. Új bírót kellett választani. Megindult a találgatás, hogy ki is légyen a falu feje. Többen gondoltak mindjárt Somogyira, de feltámadt az ellenzék is. Ezek: Kovács Lajos, Szarka Barna és Laczkó Mihály, egyszóval a szegényebb réteg vezényletével azt hangoztatták, hogy csak nem bízzák egy vásári kalandorra ügyes-bajos dolgaikat. Van a faluban más ember is, pl. Fazekas György, akinek bátran kezébe adhatják a vezetést! Miért kell éppen Somogyit megválasztani? Amilyen huncut, az is kitelhet tőié, hogy egy szép napon eladja talpuk álól a talajt. Fazekas becsületes, tisztességes ember. Amit szerzett. azt a kilenc hold földet, két keze munkája nyomán és dolgos verejtéke árán szerezte. Ami pedig a származását illeti, nem kétséges, hogy péterházi ember volt a hetedik őse is. Nem sok idő kellett ahhoz, hogy a bíróválasztás tekintetében tökéletesen két pártra szakítsák a falut. A kisebbik párt: a tanító, az öreg jegyző és néhány behódolt napszámos, akik Somogyi földjét műveltek, az ő pártján állottak A nagyobb tömeg Kovács Lajosék véleményét osztotta. Eszerint tehát már jóelőre érezhető volt, hogy igen viharos lefolyású lesz a bíró-= választás. A nevezetes napon együtt "" “1' i volt minden gondolkodó em-* .........................bér a községháza udvarán. Itt .... ......................... ejtették meg a választást, mi-1 ............................. vei a tanácsteremben nem fértek el valamennyien. Az öreg jegyző, akkor még élete teljében, — gyönyörű beszédet si- kerített a volt bíró érdemeiről, s közben az előtérben álló Somogyira pillantott, jelezvén ezzel is hozzávaló ragaszkor dását. Somogyi illendően, az alkalomnak megfelelően öltöz-* ködött. Vadonatúj csizmájáról ragyogóan tükröződött visz* sza a napfény, s noha meleg volt, világért sem gombolta vol-> na ki magán a mellényt, úgy állt kisfőnyi csoportja élén, mint földbevert cölöp. Tekintetét pillana.tra sem vette le a jegyző asztalán heverő bírói pálcáról, melynek ezüst gombja vakítóan csillogott, s amelynek boldog várományosa. Ki tudja, mire gondolt? Talán beregszászi nyomorúsága jutott eszébe és az, hogy: lám, mégiscsak érdemes szerencsét pró-* bálni... A másik jelölt, Fazekas György látható nyugalommal tekintett maga elé és nem hozta lázba a választás. Éppen nem utasította vissza, hogy Kovács Lajosék előre küldték, de nem is rajongott a bírói tisztért. A jegyző már harmadszor ismételte meg Hegyi Gás* ** pár érdemeit, egészen belegabalyodott a beszédbei pedig de szépen kitervezte! Azt a részt viszont, hogy ho-> gyan és miként szöjje ezt össze Somogyi Ferenc nevévelj teljesen elfelejtette. Ennyit mondott hát röviden: Somogyi Ferenc személyében pótolni tudjuk azt, akit elvesztettünk. — Melyik Somogyi?! — kiáltott előre valaki a kapu mellől. Laczkó Mihály volt, de a hangjáról hirtelen nem ismerték fel, hogy kicsoda. Különben is előre kitervezett ma* nőver volt az egész, Szarka Barnával találták ki, hogy ha már minden kötél szakad, ezzel adják meg a halálos döfést Somogyinak. (Folytatjuk)
