Észak-Magyarország, 1957. április (13. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-16 / 88. szám

2 ßSZAKMAGYARORSZAG Kedd, 1957. április lß. i Kiss Károly elvtárs beszéde segítségén kívül elsősorban annak köszönhetjük, hogy a párt vezetése a ^kérdésekben helyesen határozta meg a párt irányvonalát, s nem en­gedte, hogy semmiféle jobbról, vagy balról jövő támadás ettől az irány­vonalától eltérítse. A párt élesen el­határolta magát az ellenforrcdalom­tól és az ezzel szövetkező áruló Nagy Hogy az ellenforradalom annyi kárt okozhatott, azt a párton belüli ellenség tette lehetővé. Az ellenség azt a legendát terjeszti, hogy a párt korábbi hibás, szektás politikájával szemben Nagy Imre képviselte a he­lyes politikai vonalat, az alkotó marxizmus állás-pontját. Ez azonban nem más, mint a tények elferdítése. 1954-től kezdve Nagy Imre számos sntimarxista nézetet hirdetett és ez felbátorította a különféle jobboldali elemeket, akik őt tekintették zászla­juknak. Nagy Imre nacionalizmusá­nak mély gyökerei vannak. A Haza­fias Népfront kongresszusán kilenc és félmillió magyar szívének együtt- dobbanásáról, kilenc és félmillió ma­gyar lelkének együttlelkeszdáséről beszélt. Nagy Imre népi demokráci­ánk adott helyzetéből önkényesen el­tüntette az osztály harcot amikor úgy beszélt, mintha a magyar nép már teljesen egységes lenne, nem lenné­nek meg benne a volt tőkések, föl­desurak és államhivatalnokok, fa­siszta és kizsákmányoló maradvá­nyai, akkor az ilyen nacionalista szó­lamaik csak arra voltak alkalmasak, hogy elaltassák pártunk és dolgo­zóink éberségét. 1956 márciusától egyre nyíltabb szocialista- és szovjetellenes maga­tartás jellemezte Nagy Imrének és a köréje csoportosult elemeknek a te­vékenységét. A meglévő hibákat rendkívüli módon eltúlozták, azono­sították magával a népi demokrati­kus rendszerrel és már egyenesen a szocializmus csődjéről kezdtek fe­csegni. Céljaik elérése érdekében „forradalmi” harcra bujtogatták a népet. Eszmei zűrzavart keltettek a pártban és a tömegekben, így bom­lasztották a párt egységét. A párton belüli vitát az utcára vitték ki és ezzel mindenképpen lazítani igye­keztek a párt és a tömegek kapcso­latát. Mindennek betetőzése pedig az október 23-i úgynevezett békés büntetés szervezése volt, amely mó­dot adott a külföldi imperialisták által támogatott belső reakciós kö­röknek a népi demokrácia megsem­misítésére irányuló fegyveres felke­lés kirobbantására. Nagy Imre a maga szempontjából ebben a? idő­szakban ügyesen taktikázott: egy­részt kiszolgálni igyekezett a jobb­oldali nacionalista ellenforradalmi köröket, amelyekkel már mindin­kább Összefonódott, ugyanakkor azonban tömegbázisának biztosítása érdekében igyekezett a kommunista tömegek bizalmát is megőrizni. Nagy Imre kezdettől fogva részt- vett a Központi Vezetőség ülésein. Amikor a Központi .Vezetőség’ érte­sült egyes katonai és rendőrségi pa­rancsnokok árulásáról, — pl. arról, hogy a Bem-laktanya parancsnoka kiadta a fegyvereket a tüntetőknek, 1— Nagy Imre is egyetértett a Köz­ponti Vezetőség határozatával, hogy becsületes magyar ember csak he­lyeselhette, hogy Kádár János elv- társ vezetésével a kommunisták ki­váltak az áruló Nagy Imre kormány­ból és mindent elkövettek az ellen- forradalom leverésének megszerve­zésére. Nagy Imre önkényesen ki­mondotta a varsói szerződésből való kilépésünket, semlegesnek nyilvání­totta hazánkat, az ENSZ-hez, tehát lényegében véve az imperialista nyugati hatalmakhoz fordult segítsé­gért és kijelentette, hogy „csapata­ink harcban állnak a szovjet csapa­tokkal”. Vajon elkövethet-e kom­munista ettől nyilvánvalóbb árulást Az imperialisták és belső cinkosaik szovjetellenes, nacionalista uszítá­suk közben még akkor is Nagy Imre nevét tűzték zászlajukra, amikor már Nagy Imre a jugoszláv követ­ségre szökött. A kommunista testvérpártok he­lyesen értékelték pártunk és veze­tőink magatartását és valamennyien mellénk álltak katonailag, erkölcsi­leg és anyagilag segítettek bennün két az ellenforradalom leverésében és a konszolidáció megvalósításában. Ebben az időben a reakciós propa­ganda által megtévesztett tömegek egyrésze még nem ismerte fel Nagy Imréék árulását és hiábavaló, sú­lyos károkat okozó sztrájkokkal és Imre—Losonczy-csoporttól. El (kellett határolnunk magunkat a régi Rákosi —Gerő vezetés hibáitól is, mért ezek az elmúlt időszakban gyengítették a párt befolyását. Pártunk a legnehe­zebb körülmények között is bátran és őszintén képviseli az igazságot, még ha az pillanatnyilag népszerűt­len is. a testvéri szovjet csapatok segítsé­gét kell igénybe venni az ellenforra­dalom leverésére. Nagy Imre ezt ak­kor még azért tette, mert az volt számára a legfontosabb, hogy a Köz­ponti Vezetőség bevegye a Politikai Bizottságba és miniszterelnökké ne­vezzék ki. Arra számított, hogy ké­sőbb a hatalom birtokában majd párt- és kormányprogrammá teheti az ellenforradalmi erők célkitűzé­seit. Nagy Imre veje és legközvetle­nebb munkatársa Jánosi Ferenc re formátus pap szoros kapcsolatban állott a Corvin-közi ellenforradal- nárokkai. Tánczos Gábor pedig a ?etőfi-kör egyik legfontosabb veze­tője, a Központi Vezetőség épületé­nek egyik szobáját foglalta el, mint Nagy Imre személyi titkára és ott nyüzsögtek a pártközpont épületé­ben Déri, Tardos, Zelk, Gímes és a felkelők küldöttei is, s így rajtuk ke­resztül az ellenforradalmárok lénye­gében bevonultak a pártközpontba. A pártban és a kormányban két el­lentétes csoport alakult ki. Kádár elvtárs köré tömörültek azok a kom­munisták, akik a párt és a szocializ­mus megmentésén fáradoztak. Nagy Imre köré tömörültek azok a pártel­lenes elemek, akik a párt megszün­tetésére, a népi demokrácia gláásá- sára, a polgári demokrácia, illetve a fasiszta rendszer visszaállítására tö­rekedtek. Nagy Imre valamennyi im tézkedése ezt a célt szolgálta. Októ­ber 25-én önhatalmúlag megszüntet­te a kijárási tilalmat és ezzel megr bénította a fegyveres erők által az ellenforradalom leverésére előkészí­tett akciót. Joggal mondta Apró elv­társ a Központi Vezetőség október 26-i ülésén, hogy „árulás folyik és az árulók itt székelnek az Akadémia utcai székházban.” Nagy Imre in­tézkedése ellen hiába tiltakoztak a Honvédelmi Minisztériumban dolgo­zó elvtársak is. Nagy Imre hiúsítot­ta meg az ellenforradalmi fegyveres erők Corvin-közi központjának meg­semmisítésére és az október 28-ra tervezett felgöngyölítő támadást is. Nagy Imréék pemzeti demokrati­kus forradalomnak minősítették az ellenforradalmat. Nagy Imréék tűz­szünetét csak a kommunisták tartot­ták be, az ellenforradalmárok a pártház megostromlására legjobb elvtársaink. Mezp Imre, Asztalos Já­nos és több elvtárs bestiális meg­gyilkolására használták fel. Nagy Imre önhatalmúlag ártatlannak nyilvánította a néphatalom hírhedt ellenségét, Mindszenty hercegprí­mást. Nagy Imre meg akarta bon­tani a munkásegységet azzal, hogy engedélyezte a jobboldali szociál­demokrata párt megalakítását. A fegyveres erőket a kalandor ellen­forradalmár Dudás József kezére játszotta. És olyan nyilvánvalóan fa­siszta szervezeteket is engedélyezett, mint a keresztény front, vagy a volt politikai foglyok országos szövet­sége. passzív magatartással nehezítette a kibontakozást. Azóta óriási fordulat következett be. Bátran állíthatjuk, hogy a munkásosztályunk túlnyomó többsége és ifjúságunk, sőt értelmi­ségünk jelentős része is felismerte a Nagy Imre—Losonczi-csoport áruló szerepét és azt, hogy a pártunk mu­tatta út az egyedül járható, ez vezet a nép boldogulásához, ezért tömörül­nek népünk legjobbjai pártunk so­raiba. Kiss elvtárs a továbbiakban Jugo­szláviához fűződő viszonyunkat ele­mezte. Megállapította, hogy elvi kér­désekben vannak nézeteltéréseink és ennek következtében vitát folyta­tunk, de ez a vita alapvetően külön­bözik az 1949-beo folytatott vitáktól. Mi nem avatkozunk bele Jugoszlávia belső állami és partkérdéseibe, de azt sem tűrjük, hogy jugoszláv részről próbálkozzanak ezzel. Kiss elvtárs beszéde további részé­ben a miskolci és a Borsod megyében lezajlott ellenforradalmi események értékelésével foglalkozott. Megálla­pította, hogy a Központi Bizottság egy pillanatig sem hitte, hogy Mis­kolc és környéke dolgozó tömegeinek bárm’lyen közük lett volna az itt le­zajlott ellenforradalmi provokációk­hoz. A szégyenletes cselekményeket olyan elemek követték el, akiknek a becsületes dolgozókhoz soha semmi közüli som volt. Mégis ezek akna­munkája következtében. Miskolc és környékének népe sajnos elég sok megpróbáltatáson ment keresztül az ellenforradalom napjaiban. Mindenki tudja, hogy a miskolci műszaki egye­tem ifjúságát, a DIMÄVAG dolgo­zóit nem a népi demokráciához hű elvtársak szólították fel a különféle 21 pontok megszerkesztésére, még akkor sem, ha e pontok között voltak olyanok is, amelyekben álcázáskép­pen áilásitfoglaltak a tőkés földesúri rendszer restaurációja ellen. Akik a varsói szerződésből való kilépésre uszítottak nem a korábbi hibákat igyekeztek kijavítaná, hanem a ha­talmat akarták kézbe kaparintani, hogy visszaállítsák a régi Horthy- rendszert. Rablókból, sikkasztókból és horthysta tisztekből álló csőcselék támadta meg a rendőrkapitányság épületét, gyilkolta meg Gáti Gyula rendőralezredest, Faragó Barnát, ezt a derék, szerény embert a Borsod- vidéki Gébgyár portását, Ráduly Jó­zsef rend őrs zá zadost, egy szegény ács fiát, akit mindenki szeretett és azt a Freimann Lajos budapesti gomb­ügynököt. aki megjegyzést tett Gáti elvtárs felakasztása ellen. Közismert, Örömmel állapította meg Kiss elv­társ, hogy Borsod megyében már helyreállították azokat a szovjet hősi emlékműveket, amelyeket az ellen­forradalmi tobzódás idején az árulók bűnös kézzel ledöntöttek. Hang­súlyozta. hogy két forradalmat ért A nagy lelkesedéssel és forró taps­sal fogadott ünnepi beszéd után Ko­tov elv társ a szovjet békeküldötíság vezetője adta át a szovjet nép ba­ráti üdvözletét: — Amikor elutaztunk hazánkból a Szovjetunióból — mondotta többik között — elvíársaink megkértek, ad­juk át a barátságnak a tiszteletnek a szavait önöknek a magyar dolgo­zóknak, Rákóczi, Dózsa és Kossuth népének. A béke ellenségei megkí­sérelték és jelenleg is kísérletet tesz­nek arra, hogy a szovjet nép ellen rágalomhadjáratra használják fel a magyarországi eseményeket. Az im­perialista körök semmiféle rágalom­tól nem riadnak vissza, hogy egy­más ellen hangolják a magyar és a szovjet népet, mindenekelőtt a szo­cialista tábor népeit. É céijui a' azonban népi fogják elérni bármeny­nyire is akarják. Sohasem fog sike­rülni az agresszoroknak eltitkolni a népek előtt mi az igazság a Szovjet­unióval kapcsolatban. Non hiába mondja az orosz közmondás: Egy te­nyérrel nem takarhatod el a napot. A béke ellenségei arra törekednek, hogy a Szovjetuniót agresszív állam­nak tüntessék fel, pedig ma már mindenki tudja, hogy mi sohasem tá­madtunk más államra más népekre, mi mindig visszavertük az ellenség támadását. A szovjet állam első dek­larációja, amit a nagy Lenin írt a'á békéről szóló dekiarátum volt. A szovjet kormány valamennyi vitás kérdés békés rendezésének Őszinte híve. Amióta csak fennáll a szovjet állam mindig a békéért szállt síkra és száll síkra. Kedves Barátaim!. Önök nagyon íjól tudják, hogy a magyar nép sza­badságát a szovjet hadsereg hozta meg. 1945-ben felszabadítóként jött az országba. Több szovjet katona sírja van az önök földjén, több szov­jet anya siratja fiát. akik a magyar nép boldogságáért áldozták é’etüket és azért, hogy megmentsék a világo* a fasizmustól. A szovjet hadsereg egységei mos' nem azért tartózkodnak az Önök or­szágában. mert ez nekik úgy tetszik ezek a varsói szerződés értelmébe** «tartózkodnak itt a béke megvédésé nek és magának a magyar népnek az érdekében. Azért tartózkodnak itt, mert testvéri kötelességüknek tesz­nek eleget a proletárintern a cionaliz mus, a szocializmus és a bélié ügyé­ért folytatott közös harcból faVadó bajtársiasság kötelességét teljesítve Valamennyiünk előtt ismeretes hogy a népek nyomására enyhült- a nemzetközi feszültség. Az imperia­lista körök mégis új világháború elő­készítésén fáradoznak. A múlt év második felében azon mesterkedtek, hoav kiélezzék a helyzetet Közép-Ke­leten és Közép-Euró pában. Anglia és Franciaország háborút indított Esndptom népei ellen. A múlt év ok­tóberében ■— szintúgy kihasználva a korábbi vezetés hibáit — kirobban­tották. a maffvarországi eseménye­ket. A béke ellenségei az események kirobbantásával egyedül azt kívánták elérni, hogy Magyarországot kisza­hogy azok az ellenforradalmi búj tó­gáitok, akik a megyei munkástanács révén, a miskolci rádiót és sajtót is kezükbe kaparintották, akik Ame­rika Hangja hazugságait közvetítet­ték és mindenképpen az anarchia megteremtésére törekedtek, a megyei pártbizottság tagjait is le akarták tartóztatni és ki akarták végeztetni. Csak a testvéri szovjet hadsereg közbelépése akadályozta meg őket gálád tettük végrehajtásában. Kiss elvtárs az ózdi és mezőkövesdi, ellenforradalmi eseményekről emlé­kezett meg a továbbiakban, ahol szintén horthysta tisztek és kulák- ivadékok irányították az ellenforra­dalmi eseményeket és gyilkoltatlák le bűnözőkkel a munkásosztály leg­jobbjait. A Fővárosi Bíróság csütörtökön kezdte meg a miskolci ellenforradal- márok bűnügyének tárgyalását. Nem kételkedünk abban, hogy a dolgozó nép bírósága igazságos, tehát szigorú büntetést fog kiszabni a népnek ezekre az ádáz ellenségeire. A prole­tárdiktatúra ökle nem remeghet ak­kor. amikor a nép árulóira, azokra kell lesújtani, akik akadályozták a békés szocialista építőmunkát. meg ez a nemzet 1919-ben és 1945 és 48 között. Két ellenforradalom is zaj­lott le ebben az országban. 1919-ben és 1950-ban. De nem lesz több ellen- forradalom Magyarországon, ennek a biztosítéka a párt harcos egysége, az újjászervezett karhatalom, a rend­kítsák a szocialista táborból Európa szívében új háborús tűzfészket hoz­zanak létre. Mi szovjet békeharco­sok feszült figyelemmel kísértük az önök országában lefolyt tragikus ese­ményeket. A magyar nép sorsa mély­ségesen megrendített minden szovjet embert. A szovjet emberek bármit is mondtak a béke ellenségei, a leg­teljesebb megértéssel fogadták a magyar népi tömegekben a múltban elkövetett hibák kijavításának ér­dekében indított mozgalmat. A szov­jet emberek éppen úgy, mint más országokban élő igazi békebarátok jól tudják, hogy a szovjet hadsereg a magyar kormány kérésére sietett a magyar nép megsegítésére, hogy szét­zúzza az ellenforradalmi erőket. A szovjet emberek és más országok bé­keharcosai tudják, hogy a szovjet hadsereg mentette meg Európa népéi és szabadította meg Magyarországot a fasizmus újjászületésétől. A béke és a haladás erői örökre elítélték volna a szovjet embereket ha az úgynevezett be nem avatkozás ürü­gye alatt süket fülekre talált volna a magyar kormány hívó szava, hogy nyújtsanak segítséget a tvag:kus na­pokban. A szovjet kormány és vala­mennyi népi demokratikus kormány Önzetlen testvéri segítséget nyújtott és fog nyújtani a magyar népnek. A mi barátságunk a megpróbáltatás napjaiban pecsételődött meg. A ma­gyar nép legjobb fiainak és a szov­jet katonáknak a magyarországi el­lenforradalmi felkelés dühöngő nap­jaiban kiontott vére pecsételte meg örök testvériségünket. Drága Elvtársaink! Szemtanúja voltam, hogyan fogadták a szovjet A nagygyűlésen felszólalt még Ha­lévá Béla a kassai kerületi pártbi­zottság képviseletében. Hangsúlyoz­ta, milyen örömmel jött a magyar- országi elvtársak meghívására erre a nagygyűlésre. Többek között a követ­kezőket mondta: A mi jószomszédi viszonyunk alap­ja az. hogy nálatok is éppen úgy, mint nálunk a munkásosztály vezető szerepe érvényesül és nap-nap mel­lett kovácsoljuk minél szilárdabbá a munkás-paraszt szövetséget. Mindkét ne politikája a Szovjetunióval yoló szilárd barátság alapján nyugszik, a béke politikáján alapszik. Csak ez biztosíthatja a jövőben is jó?zomszé- di' viszonyunkat. Drága Barátaink! A mi barátsá­gunk már a közös ellenség e’leni harcban kovácsolódott össze amikor őrség és hadsereg ereje, valamint az, hogy fegyvert adunk a munkások kezébe és ezt a fegyvert semmiféle űrt banda nem fogja kicsavarni a munkásosztály kezéből. Nem lesz ellenforradalom Magyarországom, mert kipusztítjuk az elleniorradalöm- nak még az irmagját is. Kiss elvtárs ezután az előttünk álló feladatokról beszélt. Hang­súlyozta, hogy gondosan meg kell vizsgálni az állami és üzemi munka­körökben levő személyek 'tevékeny­ségét október, november és december ónapokban, xAkadtak olyanok, akik a párt és munkásállam ellen léptek fel. Ilyenek nem maradhatnak vezető helyeiken. A proletárdiktatúrában nem lehet vezető poszton olyan em­ber, aki a proletárállam elten lépett fel. A munkástanácsokat a párt ideo­lógiai, politikai vezetése alá kell vonni, hogy minél több kommunista kerüljön a munkástanácsokba. Az ellenforradalom egy sor helyen a kommunisták helyére saját embereit ültette. Ezeket onnan el kell távolí­tani. A gazdasági életben tizennégy milliárd forint értékű kárt okozott az ellenforradalom. A gazdasági élet helyrehozásához nem elegendő csak a Szövietunió segítségére támasz­kodni. Mindenekelőtt saját erőinket kell mozgósítani. A párt és a kor­mány nem akar sem bank jegyforgal­mat emelni, sem az életszínvonalban tett intézkedések terén visszalépni. Beszéde befejezéséül Kiss elvtárs megállaDÍtotla, hogy eddigi eredmé­nyeink azt bizonyítják, hogy céltuda­tos érői eszi téseink meghozták gyü­mölcsüket. emberek hazánk fővárosában, Moszk­vában és a Szovjetunió más városá­ban a Kádár János elvtárs vezette párt és kormányküldöttséget. Ezek a felejthetetlen találkozások kifejezés­re juttatják egységünket, együvétar- tozásunkat, barátságunkat. Mi testvé­rek vagyunk a szocialista építés kö­zös kérdéseiben, a béke nagy és szent ügyéért folytatott közös harc­ban. Örömmel * tölt el bennünket, hogy a szocialista Magyarország ma már sikeresen begyógyítja az ellen" forradalom ütötte sebeket, nagy lel­kesedéssel fokozza népgazdasága helyreállításának ütemét. Kedves Barátaink! Nincs most fe­lelősségteljesebb és m£g 'tisztelőbb feladat mint a békeharc. A béke el­lenségei meg akarják zavarni a né­pek növekvő közös egyetértését, a népek közötti gazdasági, tudományos és kulturális kapcsolatok kiépítését.; A magyarországi események tanulságai arra intenek minden bé- kéharcost. hogy még nagyobb éber­séggel erősítsék az agresszórók csel­szövéseivel szemben a békeszerftő erőket, a béke védelmének ügye és az új háború veszélyének elhárítása ügyében. Ismételten hangsúlyozzuk, ho'-"CT a szovjet népre mindig lehet számítani, a szovjet nép mindig bát­ran kiállt barátaiért, mindazokért, akik harcostársai, a vüágbékéért folytatott hatalmas küzdelemben. De kijelentjük keserűen fizet az ellen­ség, ha mégegyszer kezet emel nyu­godt. békés munkánkra. Kotov elvtárs nagy tetszéssel foga­dott beszédét a szovjet és magyar nép örök, megbonthatatlan barátsá­gának éltetésével fejezte be népeink, fiaink legjobbjai közös har­cot vívtak a fasizmus ellen. Ezért együtt voltunk veletek az októberi napokban, ezért tanúsított olyan nagy érdeklődést dolgozó népünk a magyarországi események iránt, nehogy a fasiszta erők megfordítsák Magyarországon a történelem szeke­rét. örömmel vették tudomásul dol­gozóink. hogy a Szovjetunió dicső hadseregének segítségévei a magyar de zók ismét bebizonyították hogy Magyarország a szomszédos Cseh­szlovákiával és a többi népi demo­kratikus országgal együtt szilárdad tovább akarja építeni a szocializ*- must. A nagygyűlés Frieszol József elv” társ zárószavai után az Internacío- nálé hangjaival ért végét. T4VIBAT Az ózdi I. sz. kohóépítö kommunistái és minden becsületes dolgo­zója harcos üdvözletét küldi a miskolci nagygyűlés résztvevőinek. ígér­jük, hogy május 5-ig az ózdi I. sz. kohót a termelés szolgálatába állít­juk, — ezzel is biztosítjuk a munkás-paraszt államunk megszilárdítá­sát és hazánkban még megbúvó ellenség gyengítését. Ózd I. sz, kohó átépítő kommunistái és dolgozói. 1956 márciusától egyre nyíltabb szocialista- és szovjetellenes magatartás jellemezte Nagy Imrének és a koréje csoportosult elemeknek a tevékenységét A miskolci és megyei ellenforradalmi események értékelése Ilyen körülmények között minden A proletárdiktatúrában nem lehet vezető poszton olyan ember, aki a proletárállam ellen lépett jel A szövgei kü döttség vezetőjének felszólalása: KIJELENTJÜK: Keserűen jizet az ellensége ha mégegyszer kezet emel nyugodí9 békés munkánkra 11 kassai kerületi pár bizottság küldődé íelszóia'ása A mi barátságunk a közös ellenség elleni harcban kovácsolódott össze

Next

/
Oldalképek
Tartalom