Észak-Magyarország, 1957. április (13. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-14 / 87. szám

« ÉS IB A KM AGTAROBSZ AO Veeármp, 1957. április K PILLANTÁS A KÖZELJÖVŐBE Milyen lesz az újjáépülő Miskolci Nemzeti Színház ? Ha az épülő színház melleit visz el áz utam, bevallom, jól esik látni azt az érdeklődést, amelyet váro­sunk és megyénk lakói az újjászü­lető színház iránt tanúsítanak. Gyakran látok embereket, akik egy kis résen, vagy éppen egy ablak­üvegen át nézik az építők munká­ját. Sajnos, a rekonstrukciós mun­kának séofos tartozékai hogy zárt területén alakul újjá a régi, de elsősorban az életvédelem miatt épüt szinte kulisszák mögött az új. Az építőkön kívül kévésén van­nak, akik tanúi az átalakulásnak pedig igen sokan kíváncsiak; mi­lyen is lesz átalakítása után a Mis­kolci Nemzeti Színház? Nos, pillantsunk a közeljövőbe, ismerkedjünk meg modern, kor­szerű, az igényeket jobban kielégítő új színházunkkal. Mielőtt belép­nénk az épületbe, megemlítem a Miskolci tervező Iroda mérnökei­nek igen gondos és körültekintő munkáját, amely sok bírálaton eseti keresztül és ez a terv tna méqís megvalósulóban van. INDULJUNK EL A FÖLDSZINTEN Az árkád nélkül nehéz lenne el­képzelni a miskolci színházat. Ép­pen ezért továbbra is megmarad és infvét jutunk a tágas előcsarnokba. — Tágas? Igen. Az eddigi négy­zetes előtérbe nyúló lépcső meq­A nyugati homlokzat, a Széchenyi utcai csatlakozás metszetével. szűnt. Helyette hátratolt főlépcsőt építettek. A régi büffé, a szervező­iroda is az előcsarnokhoz csatlako­zik. Az új előcsarnokban foglal helyet a két pénztárfülke. A főlép­cső az erkély és a páholyok felé vezet, míg a bal- és jobboldali zsi­bongóból induló lépcsőrendszér köz­vetlenül a karzati ülőhelyekhez biztosítja a közlekedést. Megváltozik a nézőtér közleke­dési sémája is. Alá modem szellőző folyosót építettek a légfűtés részére. Eddig öt hátsó bejáraton lehetett a nézőteret megközelíteni, ezentúl a bal- és jobboldalon egyaránt bejárat lesz. Az oldalt elhelyezett ajtók, lehetővé teszik a nézőtér gyorsabb ürítését. Nagy meglepetés éri a színházlátogató közönséget, amilwr az előadás után a ruhatár­ba érkezik. Szinte hihetetlen, de az eddigi 20 perces idő helyett 5m? pérc alatt el lehet hagyni a szín­házat. A ruhatár tehát lényegesen bővül. A színpadi részen is sok változás történik. Ide épül a színpad hátsó- színpada és a díszletraktár, bútor- raktár, elektromos szabályzó és kapcsolótér. Ehhez kapcsolódik a színészbejárát, melyhez más mel­lékhelyiségek s öltözők tartoznak. A Déryné-ulcai csigalépcső helyére új lépcsőházat és annak előterébe nyíló közönségszervező irodát he­lyeztek el a tervezők. A színpadvüágítás korszerűségére jellemző, hogy amíg az Operaház­nak 80 szabályozható áramköre van, addig a miskolci színház majd 97-tel Rendelkezik! Alig valamivel kevesebbet, mint a Magyar Nép­hadsereg Színházában. Ml TÖRTÉNIK AZ EMELETE­KEN? Az árkádfeletti nagyterem ismét a közönségé lesz, sőt, a kétoldali dohányzóval bővül. Az árkád abla­kaiból jó kilátás nyílik a Széche- nyi-utca alsó és felső szakaszára. Ezzel a szünetben is érdekes lát­ványban lesz részük azoknak, akik e helyiségcsoportokat felkeresik. Ebből a teremből nyílik egyébként a vörösmárvánnyal burkolt büffé is, amelyet eddig szinte lehetetlen volt megközelíteni a földszinti kis helyiségben. A büffé méreteire jel­lemző, hogy hasonló területet foglal el, mint az Arany Csillag étterem eszpresszója. A felszolgálópiitt Kosz- sza mintegy négyszerese az eddi­ginek. A második emeleten kapott he­lyet a hivatali rész. (A félemeletek légtérből állnak, de a színpadkör­nyéki részeken a háziműhelyek kaptak helyet. Sokat jelentenek ezek a színháznojk, a színészeknek, de nem utolsósorban a közönség­nek.) KIÉPÜL A NYUGATI HOMLOKZAT IS. Sokan kérdezik azt is, hogy a bútorüzletnek miért kellett régi helyéről elköltöznie. Eddig a szín­ház déli és keleti homlokzatát nézve, elégedettek lehettünk külső képé­vel. Nem így azonban az udvarra eső nyugati homlokzatával! A me­redek, ablaktalan tűzfal mellé most öt emelet magas, 8 és fél méter szé­les új épületrészt emelnek számos ablakkal és ez teszi lehetővé a mel­lékhelyiségék bővítését, számuk növelését. A Szélesítéssel tehát sza­nálni leéli az eddigi bútorüzlet udvarra nyúló régi, értéktelen rak­tárhelyiségét. Figyelemre méltó a tervezőknek az az ügyes ötlete, hogy a lebontott épületek helyét s a meglévő udvart rendezik, parkosítják és padolcut, de talán szökőhutat is helyeznek el. Egyébként ezt egyik távlati képünk az udvar felől jól érzékelteti. Egy cikkben nem lehet mindazt felsorolni, ami változást hoz a szín­házlátogató közönségnek. A forgó színpad, a modem fűtéstechnika, a színészek régi jogos óhajának telje­sülése mind a közönség érdekében Az északi homlokzat látképe a Nevelők Háza felől, történik. A tervezők munkájuk minden fázisában arra törekedtek, hogy magát a cselekményt, a szín­padi játékot élvezetesebbé, gördü­lékenyebbé tegyék a színészek és a közönség részére egyaránt. Hisszük, hogy az átépítésnek minden dolgozó örül Szép színháza lesz a közeljövőben városunknak és átépítésével elindult aZ úgynevezett szinháztörnb rendezése is és ezzel a belváros legfontosabb lakótömb­jét építhetjük majd be korszerűen, mindannyiunk örömére, kényel­mére. SZARVAS MIKLÓS A bővített épület távlati képe a tervbevett térkiképzéssel, nyugat felől nézve. Ébresztőt szól a tájra, Fütyül, visít a villanytelep Hatalmas gőzdudája; Serceg a nagyszájú szelep. Mozdul, ébred a város. Jörtnek a derék kőművesek, Lassan nyílnak az álmos Harmatos, fényes ablakszemek. Ahol megbecsülik a társadalmi munkásokat Mint ismeretes, a Miskolc városi tanács a társadalmi munkások ré­szére megfelelő fokozatú jelvényt és igazolványt biztosít. Legutóbb a második és harmadik kerületi ta­nácsülésen ünnepélyesen adták át az öt ven, illetve 75 igazolt munka­órát teljesítő társadalmi munkások részére a megfelelő fokozatú jel­vényt és igazolványt, A IV. kerü­letben ugyancsak e hónapban rend­kívüli tanácsülésen adják át a ki­váló társadalmi munkásoknak megbecsülésüket szolgáló jelvényt és igazolványt. AZ ÖREG DOHÁNYOS Ölvén évig tévelygett egyik ta­nyáról a másikra — hiába. Bár­merre is rántotta ősi vágya a sza­badság után, nem. tudott kitömi a nagybirtok bénító végtelenségéből. Szinte évenként cserélt tanyát, gazdát. Gábrielről Kenézre, gróf Andtássytól Potoczkyhoz, — sorsa nem változott. Egyformák voltak a tanyák, hasonszőrűek az urak. A nyugtalan dohányos öregedett. Na­pokig hallgatott, emésztették a gondok. Alkotni vágyott, nem szol­gálni. De a tanyák gyilkos moz­dulatlansága megdermesztette. Ti­zenegy gyerekéből hatot elvitt a halál tandíj fejében: tanuld meg, szegényember, hogy a földbirtokon neked csak szolgálni és halni le­het. Csak a másvilágon fogsz sza­badon ébii. A halál tévedett. A felszabadu­lás adott szabadságot az öreg do­hányosnak. öt hold föld, falusi ház, jószágok és szabadság. Azt csinál­hat, amit akar. De az ötven évi szolgaság lassan ölő mérge hatott. Megtörte lendüle­tét, akaraterejét, nem értette a fa­lusiak hajnalban kelő, későnfekvő törtetését. Idegen volt neki a falu és ő is annak. Küszködött az ölébe poíy- tyant önállósággal, nem tudta, mit kezdjen földjével. A tanya, amely­ből pedig mindig szabadulni akart, húzta vissza, mint a hínár. Társa nem akadt, hogy közösbe kezdjenek, így hát várt. Dolgozta a földjét régi módon, ahogy látta a parasztoktól. Estefelé, mikor a munkáját elvégezte, rákönyökölt a kapura. Pipázgatva nézte a járó­kelőket. órákig el tudott így állni mozdulatlanu l..■. * Kis, libazöld dohány palánták kö­zül csipkedi a gyomokat. — Látod, a dohánypalánta gyenge, ha szét- nyomod, vízzé válik. A gyomok gyökere kemény, mint a drót. Ké­sőbb megerősödik a dohány és el­szárad a gyom. 400 öl dohányom lesz ebben az évben és 200 öl cukorrépám. Többet nem bírok. Megtréfált az élet. Amikor blrtamt másnak dolgoztam, most, amikor magamnak kéne, már gyöngék az izmok. Egyedül maradt a két öreg. A fiúk gyárban, vasútnál dolgoznaki a vök szintén. — Ez a 600 öl föld 12.000 forintot jövedelmez nekem, többet, mint a 4 és fél hold együttvéve. Tavaly kötelezett a tanács, hogy vessek 2 katasztrális és 400 négyszögöl búzát, az idén csak másfél katasztrálist fogok vetni. Ezt is a szalmáért, trá­gyáért, mert a műtrágya nem ad kövérséget a földnek. — Furcsa helyzet alakult ki mondja elgondolkozva. — Egy hold belterjes művelésű földből én szé­pen meg tudnék élni, de aklcor a másik négyet elsősorban takar- mánytermesztésre kellene felhasz­nálnom. Két tehén helyett pedig legalább hatot kellene tartanom. Ez a következtetése. Látom az arcán, hogy szokatlan neki ez a gondolat. De azt is látom, hogy Lisztóczki bácsinak mégiscsak könnyebb lesz megtenni ezt a lé­pést, mint volt legyalogolni az idáig vezető hosszú utat. ALEXA FERENQ A Függetlenségi ISíyilatkozat lépett terveivel, és az oimützi kiált­W zokatlanul tündöklőn ragyogott a nap azon a húsvét utáni szombaton. Derű és bizakodás lopa­kodott a debreceniek szívébe is. akik a szorgos idő ellenére ezrével szorongtak az öreg kollégium és a nagytemplom környékén. »itt a há­rom század óta szlvszakadva várt perc — olvasták a Március Tizen­ötödike tegnapelőtti számában —, melyben vissza kell lépnünk a nem­zetek sorába, hol székünk oly régen üresen és gyásszal bevontán áll. Egy szíVvel-télekkel kell kinyilatkoztat­nunk, hogy Magyarország független arszág, s a Habsburgok dinasztiája e hazában mindörökre megszűnt uralkodó lenni.« És 1849 április 14~e Debrecenben meg is hozta a hőn állított ered­ményt; a Függetlenségi Nyilatkoza­tot. Forradalmi válasz volt ez a múlt szenvedéseire, felgyülemlett keserűségeire, amelyeket a gyarmati elnyomásban tartott magyarság po­litikai, gazdasági és kulturális télén elszenvedett a bécsi reakciótól. Mert háromszáz éven át a nemzeti füg­getlenség ügye volt hazánk történe­tének központi kérdése. Népünk leg­jobbjai: politikusaink, álíamféHia- inik, íróink, tudósaink emiatt emész­tődve égették el önmagukat, életüket. Vallották, hogy nálunk »haza és ha­ladás« fogalma elválaszthatatlan egy­mástól, hogy a nemzeti függetlenség kivívása országunkban mindennemű »társadalmi felemelkedésnek és ál­talános haladásnak a kulcskérdése.« Még keményebbek lettek hönvé­delmit csapásai ós félelmetesebbek a oürsodi, zempléni, abauji vörossila­kások szűrönyrQhamai, amikor Béps március 4-én a kápolnai visszavonu­lás után elbizakodva, nyíltan, is élő­ványban bejelentette, hogy »a biro­dalmi egység alapjára helyezkedve, megszünteti Magyarország politikai és territoriális különállását.« A nemzet jogait megsemmisítő ^ császári mahifesztümra Vála­szolni kell és a válasz csak egy lehet: »Nem alkuszunk többé az osztrák dinasztiával!« Ez a követelés kapott mind hangosabb szóra az egész or­szágiban. ÉG Kossuth már március Végén a Honvédelmi Bizottmány egyik ülésén felvetette a trónfosztás kérdését, méltó válaszul az oimützi kiáltványra. De akikor a békepárt hívei és az ingadozók még meg tud­ták akadályozni a keresztülvitelét. Sőt még április 13-án, a képviselőház zárt ülésén is heves vitát kezdett néhány békepárti képviselő a detro- nizáció és a nemzeti függetlenség kérdéséről. A többség azonban úgy döntött, hógy nincs helye a további halogatásnak, másnap nyilvános ülé­sen ünnepélyesen kimondják a törté­rtelmi jelentőségű határozatot. így érkezett el áprilfc 14-e. Dél­előtt 11 órakor szokott helyén, a kol­légium nagytermében kezdte meg­ölését a képviselőház Almásy Pál elnöklésével, de a jegyzőkönyv hite­lesítése után Drágós János és Besze János képviselők javaslatára áttette ülését a nagytemplomiba, mert »amik ma mondatni fognak, íjtdtos érze­lemmel sóvárogja hallani a nép; ami ma itt történik, kívánatos, hogy mi­nél több szájról szájra '.tangózzék szerte az országban...« És a hatalmas tömeg, amely ün­neplőbe öltözve, kora reggel óta ott •szorongott a kollégium előtt, várva erre a történelmi pillanatra, kirob­banó lelkesedéséé! foigadta Kossuth évfor dulój ára és az országgyűlés bevonulását a nagytemplomba. Zsúfolásig megtel­tek ekkorára a padsorok és karza­tok, úgy, hogy nem kis időbe telt, míg a képviselők helyhez tudtak jutni. S az elnök újból megnyitva a képviselő-ház ülését, átadta a szót Kossuth Lajosnak. oissuth az egykorú feljegyzések szerint az úrvacsora! asztal­hoz lépett és onnan mondta el tör­ténelmi jelentőségű beszédét. Rész­letesen beszámolt a harctéri hely­zetről, majd rátért a Habsburg-ház sokévszázados bűneinek előszámlá- lására. Különös hangsúllyal emlé­kezett meg a hitszegő királynak és a bécsi udvarnak arról a gyalázatos aknamunkájáról, amelyet a ho-rvá­lók és szerbek fellázításával elköve­tett a magyar nemzet ellen, hogy Visszacsikarja, megsemmisítse . az egy év előtti vívmányokat. »A ma- var nemzetet a nemzetek sorából itöflötlnek nyilatkoztatta ki már­cius 4-iki manifesztumáboM«, de cél­ját nem érhette el, a nemzet önvé­delmi harcát nem tudta eltapoeni. »Már most kérdem én — fordult Kossuth az egybegyűltek felé —, le­het-e az, hogy valaha legkisebb pie- tássat is viseltessék a nép egy olyan uralkodóház iránt, mely n múltaknak sok bűnei után legközelibb ellenünk mindezekét követte el. Én ezt, uraim, tehetetlennek tartom. S azon Véle­ményben vagyok, ha Valaha még ezen ház Magyarország fölött ural­kodnék, nem találkozhatnék bitó az országban, ki a gyilkost, a rablót, a tolvajt, a gyújtogatót büntetni merje, midőn a trónuson üt a rabló, gyújto­gató, gyilkos és tolva).« A megrázó erejű beszédben felso­rakoztatott indokok alapján öt pont­ból álló határozati javaslatot terjesz­tett a képviselőház elé: »Mondassák ki a nemzet nevében«, hogy 1. Magyarország »szabad, ön­álló és független európai statusnak nyílváníttatik«. 2. »A hitszegő Habs- burg-Lotharingiai ház a Magyaror­szág feletti uralkodásból örökre ki- záratik.« 3. A magyar nemzet az európai országok családjában béké­sen, mindenkivel barátságban kíván élni. 4. »Az ország kormányzati rendszerét minden részletében a nemzetgyűlés fogja megállapítani.« Végül az ötödik pontban javasolta, hogy küldjön ká a képviselőház egy bizottságot, s az a fenti elveket nyi­latkozat formájában dolgozza ki. »Ha úgy látandják — fejezte be magasz­tos lelkesedéssel fogadott beszédét Kossuth —, hogy ezen indítványok jók, tegyék le Önök, Uraim, Magyar- ország jövendő szabadságának, jó­létének, boldogságának alapját!« A baloldal legharcosabb tagjának, Madarász Lászlónak az indítványára »addig Is, míg a nemzetgyűlés a kor­mányzási forrná felett intézkednék, Kossuth Lajos képviselő a nemzet képviselőinek összes akaratával a magyar ólladalom kormányzó elnö­kévé választatiik, s a kormány ala­kítására utasíttatiik.« A felsőház Perényi Zsigmond el­nöklésével még aznap, április 14-én, szombaton este szintén ülést tartott, a délelőtti képviselőházi ülés natáro- zatait egyhangúlag szentesítette. Ez­után a nyilatkozat megfogalmazására kiküldött bizottság munkához látott, és egész vasárnap azon dolgozott. A két ház április 17-én és 18-án zárt ülésen külön-külőn tárgyalta a Füg­getlenségi Nyilatkozatot, amelynek teljes szövegét szinte mondatról mondatra Kossuth fogalmazta. Más­nap, április 19-én a képviselőiház és a felsőhöz együttes ülést tartott és eaen vita nélkül* egyhangúlag el£§- * gadta »a magyar történelemnek ezt az egyik legnagyobb súlyú államira­tát és éppen az 1000. jegyzőkönyvi sorszámmal látta el.« U ár az államformáról nem tör­ténik említés a Függetlenségi Nyilatkozatban, s a köztársaság mel­letti nyílt állásfoglalás is elmaradt belőle, a baloldal és vele a sokat szenvedett egyszerű emberek milliói úgy ^tekintették ezt a történelmi je­lentőségű államiratot, mint nagy re­ményekre jogosító első lépésünket a magyar köztársaság felé. Hogy a res- publlca mégsem vált valósággá, an­nak Mód Aladár abban látja az okát, hogy az elkövetkező hetekben »a függetlenség elvi deklarációját nem az elvi deklaráció feltételeinek gya­korlati biztosítása, hanem a szabad­ságharc új és minden eddiginél mé­lyebb politikai és katonai válsága követte.« Csak megváltozott, új történelem­szemléletünkben tudjuk megérteni, mennyire igaza volt Kossuthnak, amikor 1859-ben egyik, Londonból keltezett levelében azt írta, hogy »a Függetlenségi Nyilatkozatnál ünne­pélyesebb nemzeti akaratnyilvánítás nincs történelmünkben, mióta a hét vezér Árpádot főnöknek választá.« A magyar köztársaságért folytatott »százados harc útján 1849 és a Füg­getlenségi Nyilatkozat volt az első nagy és az egész további fejlődést lehetővé tevő frontáttörés.« Ezért az első magyar ree publica hőseinek, vértanuságot szenvedett mártírjainak emlékét ma is kegye­lettel őrizzük Nevük, dicsőségük há­rom emberöltő messzeségéiből az ő harcaik nyomán új társadalmat építő korunkba is átragyog. Átragyog fénylőin, tündökölve: j HEGYI JÓZSEF í rod alom- tanár* Sároepatafe A habarcstelep motorja Fülsiketítőn zúg, morog, A finom masszát egyre nyomja A falakhoz, hol sürög, forog. Száz ifjú, friss kőműves Munkálkodik az egyre növő Falakon, hogy ne legyen üres A Tér, ha beköszönt a jövő. Száz Ifjú, friss kőműves Munkálkodik, a felhőket Eléri ha kell, eredj vers, Ébredj te is, dicsérjed őket. SZEGEDI LÁSZLÓ: REGGEL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom