Észak-Magyarország, 1957. április (13. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-12 / 85. szám

2

ßSZAKMAGYARORSZAt

Péntek, 1957. április U

Az ellenforradalom mezőnagymihályi szekértolói

AZ ELLENFORRADALOM álha- zafias demagógiája megtévesztett sok nem ellenséges, de politikailag öntudatlan, ingatag embert, sőt voit MDP-tagot is. Erre találunk példát Mezőnagymihályon, ahol a főhangadók mellett belesodródtak az eseményekbe vasgyári munkások is, élen Keresztúri Józseffel és társaival: Gál Bertalannal, Mező Barnával, valamint Oláh Károllyal, Bodnár Józseffel és Tóth József pénzügyi előadóval. Őket nem azonosítjuk a tudatos ellenforradalmárokkal, de ez nem von le semmit abból a sajnálatos tényből, hogy ők is szószólói voltak az ellenforradalomnak, rész tvettek a felforgató akciókban.

K íreszturi és társai a Lenin Kohásza Művekben dolgoznak, s azzal bür kétkednek, hogy: „ők a munkás sztály fiai”. De aminjfc magatartások mutatja, jogtalanul, mert nagy szé :yent hoztak a szervezett, öntudatos munkásokra. Ök a munkásosztály azon rétegéhez tartoznak, akik kevésbé öntudatosak, fegyelmezettek. ők talán nem tudják, mi az, hogy munkanélküliség, mert tálcán kapták a munkalehetőséget, hiszen az újonnan épülő üzemek hívták őket. Számukra könnyen vált lehetővé, hogy ..üzemi munkásokká, szakemberekké váljanak és megélhetést találjanak családjuk részére.

A MUNKANÉLKÜLISÉG felszámolását, mely a munkásosztály 12 év alatti egyik történelmi jelentőségű vívmányához tartozik, nem tudják felfogni és értékelni. Ezt bizonyítja az, hogy ők is demagógokká lettek. Keresztúri és társai felbuzdulva a szennyes miskolci események láttán, a faluba visszaérkezve uszítottak: „Miskolcon már szétverték, miért tűrjük?” Persze, a nemzetközi proletariátus szimbólumára, a vörös csillagra céloztak. Keresztúrival az élen, terrorista módon útját állták a szolgálatát teljesítő rendőrnek is és „felelősségre” vonták: ■„Miért van még sapkáján a vörös csillag?”

Tulajdonképpen ez volt a faluban az ellenforradalmi eseményeknek a bevezetője. Ezen bátorodtak fel az ellenséges erők is, mert azt látták, hogy már a „munkásosztály fiai” is így lépnek fel. Keresztúrit külön is meg- kell említeni, mert ő önállóan is kompromittálta magát. Sztrájkra mozgósított. Uszított az állami gazdaságban, hogy hagyják abba a munkát. Célja nem járt sikerrel, mert csak néhány embert sikerült átmenetileg megzavarni. A nagyobb rész a gazdaság őszi munkájának zömét becsületesen elvégezte. Keresztúri résztvett a fasiszta jelszavak szerkesztésében. Uszító tartalmú plakátot függesztett ki a földművesszövetkezeti bolt ajtaján, a boltban is nyiltan uszított a- konszolidáció ellen. Résztvett az élelmiszerek szállítása alkalmával a fegyverek szerzésében is. Bátorította a kétes embereket: „Ne féljetek, van elég fegyver!”

A FŐHANGADÓK KÖZÖTT ott

látták Tóth József pénzügyi előadót is, aki ráadásul az MDP-nek is tagja volt. Azt mondják: „Nem csodálkoznak uszító magatartásán, mert mindig úgy ismerték, mint illeszkedő embert, aki állami alkalmazott létére és párttagsága mellett is, szívesebben kereste a kulák-környezet szimpátiáját”. Magatartását úgy ítélik meg, mint aki bizalmat akart nyerni az ellenforradalomban. Mint mondják: „Ö nem állíthatja magáról, hogy üldözött volt, vagy anyagi nehézségei voltak, mert 3—4 év leforgása alatt összeverbuvált magának egy kb. 100.000 forint értékű kis házacskát, s ezidő alatt be is rendezte új bútorral”. Emellett tudják az egész faluban, hogy jól élt, s a legelegánsabbak egyike volt. Nem volt rokonszenves ember sohasem, de az ellenforradalom alatt még jobban megútálták. Látták, hogy milyen ember: úszik a szennyes árral, hangoskodik, éppen ő, akinek legkevésbé van rá oka. Karrierje sikerült is. Minden demokratikus formát mellőzve, nyilt szavazással egyes demagógok hangoskodása folytán beválasztották abba a diszes összetételű munkástanácsba, amelyet azért hívtak életre, hogy az ellenforradalomnak legális bázisa legyen Mezőnagymihályon is. A „választó- gyűlésen” — emlékeznek vissza indulatosan a becsületes emberek — nyomott légkörben ugyan, de mégis elhangzott: „Aki Tóthot akarja, az hozza a pénztárcáját is!” Ez a munkás- tanács, mely a „kommunista szeméttől megtisztította” a tanácsot, törvénytelen intézkedést foganatosított. Azonnali hatállyal felmondó levelet küldtek Mező Béla elvtársnak, aki a tanácson mint pénzügyi előadó dolgozott —, róla a faluban nem mondanak rosszat. Egy bűne volt a munkástanács előtt, hogy kommunista és DISZ-titkár is volt a faluban. De még máig is Tóth van a helyén. Sokan nincsenek ebbe az igazságtalanságba belenyugodva, s bírálják a járási tanács illetékeseit, mert nem nézte meg ebben az esetben, hogy egy állami állásban kit erősít meg. Szerintünk is érvényre kell juttatni azt az elvet, hogy a népi demokrácia különböző posztjain a= szocializmushoz hű, szilárd emberek dolgozzanak és ne ingatag emberek, akiket az ellenforradalom képviselői delegáltak.

A FALUBAN nem voltak tétlenül a Bóta Gyula kulákcsemeték mellett a zavarosban halászók sem. Miután nem sikerült a még lábon álló tsz kukoricájának felosztására irányuló követelés, mert a tsz tagjai azt mondták, „Jöjjön, aminek jönni kell, drága lesz nekik!” — akkor egyesek a lopáshoz folyamodtak.

Olyanok, mint Oláh Károly, aki maga is résztvett a pártház feldulásá- ban, a vörös csillag eltávolításában és zugkocsmárosként működött abban az időben. Bodnár Józseffel együtt éjszaka zsákban lopkodták a kukoricát és azt kerékpárral szállították. Ezek az egyének mindenütt ott voltak, ahol a „szabadságharc” ügye kívánta, resztvettek minden akcióban.

FELHASZNÁLTAK EZT AZ IDŐSZAKOT bosszuállásra is! Egyik alkalommal összeverődött egy bizo- nyos csoport és lincselő hangulatban Kereszturiné, volt tanácselnöknő lakásához mentek. Követelték durva, leszámoló hangon, hogv menjen ki eléjük. Nem szükséges külön érzékeltetni a Keresztúri család lelkiállapotát ezekben a napokban. Szerencsére akadtak a mindenre elvetemültek között mérsékeltebb emberek, akik tekintve, hogy asz- szonyról van szó, igyekeztek meggátolni e gyalázatos szándék keresztülvitelét; másképpen ki tudja, hogyan fejeződött volna be. Kereszturiné 8 évig volt' tanácselnök a községben, akit a múlt év júniusában leváltottak. Amint mondják, ebben Péterek keze is erősen benne van. Igaz, Kereszturinénak voltak hibái, bizonyos felekhez való hangnemében. De nem volt korrupt! Becsületes, hűséges katonája volt társadalmi rendszerünknek. Ez a fő bűne az említett klikk előtt. Emberi hibája csak cégérként lett eszköz vele szemben. Annakidején az illetékesek megvizsgálták a feléj eszórt rágalmakat, s bebizonyosodott, hogy mind valótlan. Egy igaz: Kereszturiné nem volt liberális a kirívó hibákkal szemben. Nem tűrte el szó nélkül azt, hogy Péter tanító csúnyán megverte Gulyás János gyermekét, Pusztai és Jakcsi tanítók nevelőhöz méltatlan részegeskedését, stb. Hasonló okok miatt orroltak nyilván a kulákok és a velük rokonszenvező Dudás-félék is. Ma már egyre többen látják a faluban, hogy Kereszturiné a tanács élén tagjaival együtt, kisebb hibáitól eltekintve, jól dolgozott. Küzdöttek a községük érdekéért, melyet eredmények is bizonyítanak. Ezért visszakívánják őt a község életének vezetésére, sőt követelik.

AZ ELLENFORRADALOM tervei nem válhattak valóra, katonailag vereséget szenvedtek. Ma abban a periódusban vagyunk az ellenforradalom elleni harcban, hogy a becsületes tömegek már világosan látják, miről volt szó október 23 után. Felismerték ezt Mezőnagymihályon is. A nyilt ellenség mellett most új arcokat, köpönyegforgatókat ismertek meg, akik ott maradtak minden álarc nélkül a józan gondolkodású emberek közvéleménye előtt.

Pál Lajos

(ZjoLÍdlk&^(ís Jß&tbuuL

Rég volt, van annak már közel 50 esztendeje. Mint száműzött Londonba emigráltam. Pedig akkor még nagyon fiatal voltam, még a 20 évet sem töltöttem be. Kint sétáltam Mord Str. utcában. Vasárnap volt, sokan jöttek-mentek a járdán. Ahogy egyedül ballagok, magyar beszédre lettem figyelmes. Utána fordultam a sietőknek s követtem őket. Mikor közelebb értünk egymáshoz, megszólítottam őket. Bemutatkoztunk egymásnak. Egyiknek a nevére még ma is emlékszem: Szűcsnek hívták.

— Hóvá siettek? — kérdeztem.

— Ha Van kedved, tarts velünk — válaszolták, de már fogták is a kezemet, vonszoltak magukkal.

— Hová megyünk? — kérdeztem ismét.

— Ne törődj vele, csak gyere — mondották.

Nedves, sötét pincelejárathoz értünk. Nem akartam lemenni, de ők csak bátorítottak. Mikor a terembe értünk, lehettek ott vagy százan. Ülőhely már nem is jutott, igy hát megálltunk a fal mellett. Munkások, kispolgárok vegyesen voltak. Alacsony termetű, kis kecske- szakállú férfi szónokolt. Hallgattam, minden szava érdekelt. Nagyon lenyűgözött a beszéde. Mikor vége lett, s kijöttünk a pincehelyiségből, úgy éreztem, mintha be lennék rúgva. Megrészegített a szónok. Ahogy tétován állok, megszólított a. Szűcs:

— Hát tudod-e most már, hol voltunk?

— Nem tudom én! — feleltem neki s azt kérdeztem tőle: — Ki volt ez az ember?

— Ki? — válaszolta közelebb hajolva felém: — Lenin.

Ez Lenin? — képzelődtem magamban, hisz a hallomásokból egészen másnak, nagyobbnak és erősebbnek véltem. De valóban ő volt: Lenin, mert azután többször is elmentem meghallgatni.

Mindenre oly tisztán em.Jzszik Sátoraljaújhelyen Schreyer Lajos bácsi — pedig azóta megőszült a haja is, az arcára meg barázdákat szántott az élet — mintha csak tegnap történt volna.

TÖRÖK ALFRÉD

Pedagógus-ankét ^Sárospatakon

Hónapok óta nem volt olyan nagyjelentőségű pedagógus összejövetel Észak-Borsodban, mint az, amelyet a járási pedagógus szak- szervezet hivott össze kedden délután a sárospataki tanítóképző dísztermébe. Közel 300 általános iskolai és középiskolai nevelő gyűlt össze, hogy meghallgassa Lehoczky Sándor elvtársnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt megyei intézőbizottsága küldöttének előadását.

Az előadó részletesen ismertette az októberi eseményeket, rámutatva azok ellenforradalmi jellegére. Hangoztatta, hogy a megyei pártbizottság megállapítása szerint — kevés kivételtől eltekintve — megyénk pedagógusainak túlnyomó többsége tartózkodott mindennemű túlkapástól, párt- és demokráciaellenes cselekedettől. Teljesen helytelen teháU az a felfogás, mintha az ifjúság mindet tettéért kizárólag a nevelők lennének felelősek. Hiszen a gyermek idejének csak egy töredékét tölti a a iskolában és így nem kis mértékben van kitéve a szülői ház és az egész társadalom hatásának. t

A pedagógusokat és oktatásügyünket közelről érintő kérdések ismertetése után több hozzászólás hangzott el a nagy tetszéssel fogadót 0 előadáshoz, majd a jól sikerült ankét Kovács Béla szakszervezeti elnök zárószavaival ért véget.

Felelőtlenség miatt

280 ezer forintos kár a Lenin Kohászati Művekben

Állaimonk a törvény erejével bünteti azokat, akik szándékosan, vagy felelőtlen hanyagság miatt kárt okoznak a társadalom vagyonában.

A közelmúltban súlyos hanyagságból eredő kár keletkezett a Lenin Kohászati Művek durvahenger- déjében. Szatmári János előhengerész a gerendasoron dolgozik. Az üzemben eléggé közismert arról, hogy sokszor a normális határon túl is szereti az italt. Az egyik alkalommal, amikor sinhengerlésen dolgozott, a munkafolyamat végzésében hanyagul járt el, mert nem tartotta be a technológiai követelményeket, ennek következtében kárt okozott a hengerben;

JozSEPATTUA

ItltMaMltMMMfl*

iViiVVi»V*ViVmVfV*ViVmViMVmMiViM!ViViViHM*í*MÍHÍíií*

PETŐFI, ADY,

JÓZSEF ATTILA ■— három név, három korszak, három határállomása az új atakar ás magyar lendületének.

József Attilát is, mint á másik kettőt, halála után avatta naggyá a hivatalos közvélemény, de az értők és hódolók népes serege, már életében a nagyoknak kijáró tisztelettel övezte költészetét.

Ötvenkettedik születésnapját ünnepelte volna április 11-én, de ő már nem ünnepelhet. Ünnepeljük mi, akik hivatottak vagyunk álmai valóraváltására. Álmok? Hát ő is álmodott, ő, aki nem hitt az isteni kinyilatkoztatásban, s foggal-körömmel ragaszkodott a földi igazságokhoz? Igen, álmodott, de álmai nem az elvontság költői magaslatain jártak, a való anyag teremtő akaratát, a felszín alatt hallgató mélységet vallatta meg, hogy hinni tudjon, hogy elérhető álmokat fessen egy rohamra készülődő, hatalomra érett osztály zászlajára.

Egyik méltató ja a világirodalom legigazabb költőjének nevezte. Igazsághoz való ragaszkodása nem ismert határt. Ha azt írja, hogy hazafelé menet tapsikoltak a jázminok, meg lehetünk győződve arról, hogy azok valóban jázminok voltak. Igazságszeretete megkímélte az elfogultságtól, higgadtan, tárgyilagosan tudta szemlélni a világ dolgait. Ez a tárgyilagosság nem csökkenti, sőt növeli forradalmi verseinek ogitatív erejét. József Altr nagyon jól tudta, hogy a gyű1"" a szenvedély hamar lelohad csak érzelmi alapja van. így?' tudatosítani az urak, a kizsák wyoűők elleni gyűlöletet.

tóZSEF ATTILA költészetének íGjítothatatlan tartozéka a népies*

ség. Nem egy irodalomtörténész tagadta népiességét, mert a népiesség alatt kizárólag formai elemeket értenek. A hépiesség-fogalom, miként a magyar társadalom is, gyökeres változásokon esett át. Érveik akörül forognak, hogy egyetlen népdalformában írt versét sem érezzük népdalnak, nincs meg bennük a népdalok sajátos könnyedsége, naívsága, a magyar társadalom és az egyéni lét súlyos problémáival terheli meg, ennélfogva nem énekelhetek, stb.

A Petöfi-féle népdalok játszi könnyedsége, dalszerűsége, naivitása tartalmukban gyökerezik. A nép akkori érzésvilága mentes volt a bonyolultságtól. A feudális életviszonyok földhözragadtsága szegényes szókincs-igényt támasztott az emberrel szemben. Egy évszázad alatt azonban komoly változás ment végbe a magyar életben. Az egyszerű, »istenadta« nép sem a régi volt már. Az »istenháta-mö- gotii« lelkek is megteltek a bonyolódó társadalom súlyosságával, a népiélek is megterhelődött a modern élet komplex érzéseivel. Megváltoztak a viszonyok, megváltozott az ember is. József Attila tudatosan használja fel a népköltészet formakincseit, de korszerű tartalommal terheli meg. Ez a korszerű tartalom már nem kívánta a dalszerűséget. Egy »szörnyű társadalom« állt a sötét tartalom mögött, mely elnyomta a dalos köny- nyedséget. komor, vigasztalan színeivel. József Attila költészetében a népdalforma is tartalmi elemmé

i

válik, mintha a nép napfényes lelke volna, melyet megterhelt a modern, ellentmondásokkal telített élet.

József Attila népiessége elsősorban tartalmi népiesség. A »Mondd mit érlel...« című, villoni ballada- forrfiában írt verse legszebb kifejezője tartalmi népiességének. A költemény lazító erővel fogalmazza meg a munkás, az agrárproletár, a kisparaszt, a kiskereskedő és az értelmiség közös keserű sorsát a kapitalizmus embertelen világában. A proletariátus költője nem szűk osztály érdekek hangadója, a készülő új világ nemcsak a munkásságnak hozza meg a legteljesebb emberi felszabadulást, hanem minden elnyomottnak. És ebben reüik a leg- magasabbrendű humanizmus, a kommunista emberiesség, mely. lerombolva az anyagi függés gátjait ember és ember között, a szabad fejlődés eddig nem ismert lehetőségeivel gazdagítja az életet.

A JÓZSEF ATTILA költészetében felsíró »szeretet-hiány« kortünet, nem lehet csak a költő egyéni sorsából magyarázni.

Hiába írja: »Szeretet az én lobogóm« — látja, hogy csatatér az élet. ahol elhúllanak a gyöngék. S mintha önmagát biztatná keménységre: »Lásd, harc az élet, ne tékozold bizalmadat...« Nehéz, nagyon nehéz könyörtelennek lennie, ő mást akar: szeretni, égig lobogó tüzet t rakni, hogy »felmelegednének az emberek«. »Ki verné fel lelkűnkben a lelket?« — kérdezi s a választ csak a maga világában kaphatja meg, a pro- lelárszívek feléje áradó szereteté- ben, s megillető- döiteri vallja: Proletárok! Testvéreim!

Nem túlzók, ha kommunista ember szer etetét a Leninével hasonlítom össze, aki a következőket mondotta egyszer Gorkijnak:

»Szeretném megcirogalni az embereket, akik förtelmes pokolban élnek és ilyen szépségeket tudnak alkotni. Pedig ma nem kell senkii cirógatni, leharapják a kezünket, ütni kell sajnálkozás nélkül, pedig elméletben minden erőszak ellen vagyunk. Hm, hm, — pokolian nehéz kötelesség.«

NAGY, HARCOS költészetet teremtett, kommunista költészetei. Folytatója a forradalmi népiesség irodalmi hagyományainak és előfutára, megteremtője egy új, kommunista pártosság szellemében kibontakozó minden eddiginél tartalmasabb és gazdagabb népiességnek.

És végezetül hadd idézzem Féja Géza elragadtatott hangú sorait József Attila költészetéről.* »Ilyen gyökerekből még nem csordultak nedvek a magyar lírába. József Attila a proletár-»betörése-« irodalmunkba, s ez a betörés éppolyan nagyvonalú és tiszta emberséggel teljes, mint a népiesség betörése. Ebben rejlik a legfőbb társadalmi jelentősége.«

József Attila költészetének igazi örökösei a kommunisták, akik felszegezték a gyárak homlokzatára az »Ember vörös csillagát«, földet adtak a parasztnak, és megvalósították legnagyobb álmát:

»... a hozzáértő, dolgozó nép okos gyülekezetében hánvni-vetni meg száz bajunk.«

GULYÁS MIHÁLY

Az ügyben a rendőrség társadatJ mi tulajdon védelmi csoportja mű-í szaki vizsgálatot tartott. Megállapít tották. hogv Szatmári gondatlanságával olyan összeget vont el a népgazdaságtól, amit például ha lakásépítésre fordítanánk, négy családnak lehetne kétszobás, összkomfortos új otthont teremteni.

De önmagának és családjának ia kárt csinált, mert miután a vizsgálat kétségtelen felelősségét megállapította, a társadalmi tulajdon hanyag kezelése miatt, bírósági eljárást indítanak ellene.

Miért osztanak ki 110 lej jeggyel többet Úzdon?

Ugye érdekes a kérdés, kedves olvasóink?! Pedig nem is olyan bonyodalmas a válasz. Csupán arról van szó. hogy Ózdon, ahol eddig havonta 5000 tejjegyet osztottak ki a gyermekes anyáknak mcst 110~el többet kell adniuk, mert ebbe már beleszóltak az újszülöttek.

3.30-ért

SOKAT

NYERHET

A

TOTÓN!