Észak-Magyarország, 1957. április (13. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-11 / 84. szám

Világ proletárjai egyesüljetek ! XIll. évfolyam 84. szám 1957 április 11 csütörtök Ára 50 fillér r _;</v£-a;V AGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT MEGYEI INTÉZŐBIZOTTSÁGA LAPJA A készülő 1957. évi népgazdasági tervjavaslatról tárgyalt az országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága szakának nyolcvan—nyolcvankét százalékát éri el. Ez évi januári ter­melésünk a tavalyi januári termelé­sünk 72 százaléka volt, februárban pedig a múlt évi februári termelés­hez viszonyítva elérte a 91 százalé­kot. örvendetes jelenség, hogy az első negyedévben mintegy félmillió ton­nával több szenet termeltek bányá­szaink, mint amennyire előzőleg szá­mítottunk. Túlteljesítette előirány­zatát a könnyű- és élelmiszeripar is. Az Országos Tervhivatal elnöke ezután a most készülő 1957. évi terv- javaslat fő irányszámait és jellem­zőit ismertette. Beszámolt arról, hogy a terv a valószinüen várható energiabázisra és a külföldi hitelek­re épül. A tervjavaslat szerint az ipar szerkezetében az 1955. évi tény- számokhoz, valamint az 1956. évi terv- és tényszámokhoz képest is jelentős arányeltolódás áll elő. Az ipar 1957. évi tervén belül a fogyasz­tási cikkeket előállító iparágak ter­melése előreláthatólag mintegy há­rom százalékkal emelkedik. Ugyan­akkor a tervek szerint az alapanyag- gyártó iparágak termelésének ará­nya az 1956. évi tervezett színvonal­hoz képest 2.3 százalékkal, a gép­iparé 2—3 százalékkal lenne alacso­nyabb. Az 1957. évi ipari termelés elő­irányzatában a korábbi évekhez vi­szonyítva változás az is, hogy az ipar termékeinek jóval nagyobb há­nyada kerül belföldi fogyasztásra — az export árualapok és a beruházá­sok rovására. Az idei mezőgazdasági terv leg­fontosabb jellemvonása, hogy a ve­tésterv szerkezete az előző évekhez képest megváltozik. A kenyérgabo­na vetésterület aránya a múlt évi 33.9 százalékról 28.8 százalékra csök­ken. A kieső kenyérgabonaterületre — a parasztság termelési törekvé­seinek megfelelően — takarmány­féleségek termelését irányoztuk elő. A tervjavaslat a mezőgazdaság bruttó termelési értékének 2.3 száza­lékos emelkedését irányozza elő. MA t Megvédj ük állami gazdaságaink vívmányait Lillafüredi „élmények* FALURÓL-FALURA * • Utrakész a diósgyőrvasgyári művészeti együttes • Cifra nyomorúság • Néhány észrevétel a költőkeresők címére Nyílt levél a „MÚZSA“ édesgyermekeinek j A nemzeti jövedelem 1957. évi alakulására az a jellemző, hogy az előző évekhez képest jelentősen megnő a bérformát öltő értékrész aránya a nyereség és forgalmi adó formát öltő akkumulációs értékrész rovására. A tervjavaslat mintegy 7.3 milliárd forint beruházási elő­irányzatra ad módot. Ennek több, mint egyharmadát a lakásokra, a kommunális, a szociális és a kultu­rális beruházásokra fordítjuk. Az alacsony beruházási keretek követ­keztében természetesen fontos és eredetileg előirányzott beruházást nem tudunk megvalósítani. Kiss Árpád beszámolói-- után élénk vita alakult ki. Vita a termelőszövetkezeti mozgalom helyzetéről Szerdán a Földművelésügyi Minisz­tériumban tanácskozásra ültek össze a megyei tanácsok mezőgazdaság^ osztályainak és- termelőszövetkezeti csoportjainak vezetőd, hogy megtár­gyalják a termelőszövetkezeti mozga­lom időszerű kérdéseit. A tanácsko­záson megjelent Dögéi Imre földmű­velésügyi miniszter. Márczis Antal, a Földművelésügyi Minisztérium szövetkezetpolitikai fő­osztályának vezetője megnyitója után Keresztes Mihály földművelésügyi miniszterhelyettes tartott beszámolót. A termelőszövetkezeti mozgalom számszerű fejlődését értékelve meg­állapította, hogy ma már az ország­ban 2348 mezőgazdasági termelőszö­vetkezet működik, s tagjainak száma eléri a 123.600-at. A közös gazdaságok 1.128.427 hold földön dolgoznak. Dogéi Imre füldművelésíigyi miniszter felszólalása Elmondotta, hogy a termelőszövet­kezeti mozgalomban ma még sok zavaros nézet uralkodik.- Az ellenf or­radalomnak nem sikerült a termelő­szövetkezeti mozgalmat szétverni, s most ideológiai fronton próbálkozik; Lépten-nyomon hangsúlyozzák, hogy legyen minden termelőszövetkezet­nek saját maga készített alapszabá­lya, osszák úgy a jövedelmet, aho­gyan jónak látják, vegyenek a ter­melőszövetkezetek mindenféle gépe­ket. Ez nem vezet a kibontakozásra. Az ellenség azt akarja, hogy minél nagyobb káosz legyen a termelőszö­vetkezeti gazdaságokban — mondot­ta. Ezért szeretné, hogy mi is bíz­zuk a spontaneitásra szövetkezeteink további fejlődését. Kiagyalnak min­denféle érdekképviseleti szervet, csak éppen a párt és az „állam ne szóljon bele a szövetkezet életébe. Le kell szögezni, hogy nincs és nem is lesz olyan érdekvédelmi szerv, amelyik jobban a szívén viselné á termelőszövetkezetek gondját és baját, mint a párt és az állam. A zűrzavar-keltés egyik formája a jövedelemelosztás körüli vita is. Ha a jövedelemelosztást nem a végzett munka után számolják, abból előbb- utóbb ismét zür-zavar lesz. Mert mi volna más, ami a tsz-tagofcat rendre, munkaszeretetre, a közös vagyon megbecsülésére jobban nevelné, ha nem az, hogy a végzett munka után kapták részesedésüket. Nagyon sok helyen az alapszabály kérdését nyergelik meg. Nekünk nem mindegy, hogy milyen szövetkezetek jönnek létre. Olyan szövetkezetekre van szükségünk, amelyek nem a ki­zsákmányolásra, hanem a közösségre nevelik a tagságot. Ehhez pedig mintaalapszabály kell és ezért ra­gaszkodnunk kell az érvényben lé­vő mintaalapszabályzathoz. Az alap­elvek megsértése nélkül természete­sen a szövetkezetek helyi körülmé­nyeiket figyelembe-véve alakíthatják azt. Sokat vitatott kérdés ma a terme­lőszövetkezetek gépesítése. Meg kell mondanunk világosan, hogy az egész gépállomási rendszerünk főleg a ter­melőszövetkezetek támogatására, se­gítésére jött létre. Ezek a gépesített •központok versenyt tudnak tartani a ma annyira gyors erkölcsi amorti­zációval. Egyébként is az ellenségnek az a célja, hogy a termelőszövetkeze­teket nagy gépek vásárlására ösztö­nözze, s a pénzt elvonja egyéb, a tsz-ek számára sokkal fontosabb be­ruházásoktól. Természetesen a valóban indokolt gépvásárlások elől nem lehet elzár­kózni. A felszólalóik a felvetett kérdések javarészével egyetértettek s azokat példákkal támasztották alá. Egyön­tetűen hangsúlyozták viszont, hogy a megyei és a járási tanácsok a lét­számcsökkentéseket más osztályok­hoz viszonyítva a mezőgazdasági részlegek rovására hajtották végre* Ezért a tanácsapparátus a termelő­szövetkezeti mozgalomnak nem tud olyan segítséget nyújtani, mint ami-* lyenre a mai helyzetiben szükség volna. (MTI) Szerdán az Országiházban ülést tar- s tott az országgyűlés terv- és költség- s vetési bizottsága. r Antos István, a bizottság elnöke s megnyitója után Kiss Árpád, az Or- p szágos Tervhivatal elnöke számolt be h az ország gazdasági helyzetéről és az k előttünk álló feladatokról. Bevezetőben elmondotta, hogy a n •szovjet és a magyar kormány között n a közelmúltban lefolyt tárgyalások, s a megkötött egyezmények és a szén- r bányászat termelésének fejlődése z most már teljesen szilárd alapot ad­nak az 1957. évi végleges terv elké- e szításéhoz. A terv kidolgozása jelen- j ©g gyors ütemben halad és az Or- z szágos Tervhivatal hamarosan az 1 illetékes szervek elé terjeszti az 1957. e jévi népgazdasági tervjavaslatot. r — A terv előirányzatait — mon- t dotta — az ország jelenlegi gazdasági s helyzetének figyelembevételével kell t készítenünk. Természetesen az ellen- j í örradalom okozta rendkívül súlyos i gazdasági károk alapvetően beíolyá- t isoljáfc az idei év gazdaságpolitikáját. r |A rablások, fosztogatások stb. által \ikozott nagy károkon kívül a több- jhetes sztrájk következtében — becs- ■ jlések szerint — mintegy kilenc mil­liárd forint esett ki a nemzeti jöve­delemből. Asokmilliárd forintos gaz­dasági károk egyébként is olyan . [helyzetben érték országunkat, ami­dkor a korábbi gazdaságpolitikai hi­bák következtében jelentős feszült- iség keletkezett gazdasági életűinkben. I Kétségtelenül meg kell állapítani : \— hangsúlyozta Kiss Árpád —, hogy §az ország nehéz helyzetében képte­lenek lettünk volna saját erőnkből I megakadályozni az inflációt, fenntar­taná, a gazdasági.egyensúlyt, s elke- t ülni a nagyobbaxányú múmkemólkü- í'dséget. 1 Csak a baráti országok és minde- inekelőtt a Szovjetunió áldozatkész, ínagyarányú segítsége tette lehetővé, i'iogy a nagy megrázkódtatások után egyensúlyban maradt gazdasági éle­dünk. | — A Szovjetunió és a többi baráti | országok az első negyedévben — | minden ellenszolgáltatás nélkül — | mintegy egymilliárd forint értékű ! segélyt küldtek. Lényegesen nagyobb | azonban az a segítség, amelyet a | Szovjetunió és a többi baráti orszá- igok hosszúlejáratú hitelek formájú­iban igen kedvező feltételek mellett !nyújtanak hazáinknak; Az áruhitel- Inek mintegy háromnegyedét a Szov­jetunió nyújtja. | Kiss Árpád a továbbiakban ismer­hette az első negyedévben elért gaz­dasági eredményeket. | Az ipari termelés első negyedévi | átlagában az előző év azonos idő­MOST LESZ 125 esz* | tendős a hollóházi ke* | rámia-gyár. Ebből az al- ! kálómból született e kis | megemlékezés. 1 A gyár 1832-ben sülni is fog, amíg fes* tett, motivált edényekből kívánjuk elfogyasztani ■ az eledelünket. A mani* faktúra folytatói komoly népművészek. Olyan emberek, akik talán még dédapjuktól örököltéit tehetségüket, s azt a képességet, hogy a zománc cozott, domború, vagy homorú felületre valódi mesterhez méltó díszeket tudnak festeni. Vala* mennyi népművész között kiemelkedik egy-egy fejjel a hatvanon felüli Miki Nándor és a 49 éves Vanek István. Az utóbbit megfigyeltem munka* közben: ördögi gyorsasággal mozgatja kézé>. ;** az ecsetet, s rendkívüli érzékkel, mértani pon* tossággal, tökéletes szimmetria-érzékkel festi a legkülönfélébb motivákat. Szemem előtt félperQ alatt csodálatos szépségű rózsát varázsolt egy tányér lapjára. A NÉPMŰVÉSZET alkotóinak és hirdetői* nek természetesen komoly utánpótlása is akad. Manapság azonban már különösen a lányok ad* ják fejüket e szép mesterségre — és teljes si* kerrel! A fiatal, szinte gyermekszámba menő Csubrik Róza, Zsofcsák Éva és Kolabik Margit — noha mindössze három hónapja dolgoznak —* máris szolgáltak néhány meglepetéssel •== tani* tómestereik legnagyobb Örömére. Érdemes lenne ezt a kerámia-gyárat tovább bővíteni. Sajnos azonban a természeti körűimé* nyék, a hegyektől elzárt szűk tér nem engedi. De ha a termelést mennyiségileg ilyenformán nem is tudják növelni, a cikkek minőségét min* denesetre tudják fokozni. S a tapasztalatok alap* ján bízunk abban, hogy ez a gyár, amely 125 esztendő alatt oly sok dicsőséget szerzett a ma* gyár iparművészet hírnevének, a következő öt* negyed évszázadban tovább növeli tekintélyét éi nevét. Coat* Uszít rend vetélytársaként emlegetik. Nem méltatla­nul! Hiszen az 1955-ös iparművészeti kiállításon Pécs és Budapest előtt megszerezte az elsősé­get, megkapta a remekmívű, a kerámia ipar fej­lődését történelmi koronként ábrázoló vándor ser­leget. ÉRDEKES következtetésre jut az ember, ha az itt őrzött — és szinte múzeális értéknek te­kinthető — régi, még az 1800-as évek derekán készített vázákat, tálakat, csészéket összehason­lítja a ma gyártott cikkekkel. A kerámia min­tázásában abban az időben még kizárólag az egyéni ízlés és elképzelés dominált; ma már bi­zonyos célzatot, úgynevezett művészi irányzatot tükröz a festés. Csaknem valamennyi mű — és bátran nevezhetjük annak! — magán viseli a hollóházi táji sajátosságokat, mint például a barka-bokor, — ez az igénytelen tavaszi hírnök ugyanis ezen a vidéken rendkívül elburjánzott növény. Amikor az ízléses csészékből isszuk a párol­gó kávét, talán nem is gondolunk rá, mennyi munkafolyamaton esik át az alaktalan massza, míg magára veszi az ember által megszabott formát. Valamennyi munkamozzanat — az alap­anyagok keverésétől kezdve a csomagolásig —» rendkívül nagy gondot, hozzáértést és ügyes ke* zet igényéi. Ne is beszéljünk egyébről, csak az ügyes kezekről — a többit látni kell attól a perc* tői kezdve, hogy az összegyúrt massza az úgy* nevezett pater-nosteren elindul útjára, míg vé- r kül ugyancsak ezen elérkezik végső helyére, a | csomagolóba. A KERÁMIA IPARBAN bizonyos fokig . még ma is érvényesül a manifaktura, s érvénye­épült, s hosszú ideig gróf Károlyi Istvánnak es leszármazottainak hitbizományi birtoka volt. 1945 után eléggé elavult állapotban vette át az állam. Berendezése ósdi volt, az épületeket meg­rágta az idő vasfoga, zsindelyes tetőzete unos- untalan átázott az esős időkben. Azóta felújították a kerámia-gyárat. Az épü­leteket megjavították, cseréptetőzettel látták el és korszerű gépeket szereltek be, a leglényege­sebbek ezek közül a következők: egy 60 köbmé­teres körkemence, egy 25 mázsás őrlődob, két pihentető keverő és több nyersanyag raktárhe­lyiség. Az üzem növekedésével együtt megkét­szereződött a foglalkoztatott munkások száma is, s természetesen nagyobb lett a termelési ka­pacitás. A különböző porcelán ipari és közhasználati cikkek nyersanyagának mintegy 77 százalékát a belföld adja, a többi részét Svédországból, de főleg Csehszlovákiából importáljuk. Az előbbi­ből kaolint, az utóbbiból földpátot — mindkettő fontos alapanyag. A GYÁR JELENLEG a belföldi fogyasztás­nak termel; egyelőre nem exportálunk, de — mint az igazgató, Kristóf Bálint informált ben­nünket — rövidesen a külföldi szállítás is meg­kezdődik. A gyár vezetősége a külkereskedelm- minisztérium útján tárgyalásokat folytat első­sorban Svédországgal és Belgiummal, s a jelel szerint 1958 január elsejével elindul útjára a* első külföldi szállítmány. A hollóházi kerámia-gyár Észak-Borsot hegyvidékének mélyén szinte elbújik a viláj szeme elől, — hírneve azonban eljutott az or szág minden részébe, s a nem kevésbé híres He dkitárnia ha adn^ví^tkitadLaLaiákaa Köszönet derék bányászainknak! ( Az ellenforradalom súlyos gazda- { sági helyzetbe taszította országun-1 kát. Gyáraink, bányáink leálltak, | a munka alkotó ritmusa halálrit-1 mussá változott. Nem egy ember jó- |í solta: a kátyúból nincs kiút, a ma- E\ gyár nép elveszett. | A forradalmi munkás-paraszt kor-1: Hiánynak, az MSZMP-nek más |' volt a véleménye. Felhívással for-íj dúlt a magyar néphez, rámutatva,! hogy a gazdasági csődből az egye-|: dűli kiút, ha a szorgos munkáske- zek újra megragadják a munkát, az|v esztergagépek újra hasítják a for- Ír gácsot, a fonónők pörgetik az or-|; sókat. Hogy az alkotó munka azon-1 ban megindulhasson, szénre volt Ü; szükség. Ha lesz szén, lesz élet, lesz |i kibontakozás, boldog jövő. |p A borsodi szénmedence derék bá-j nyászai szinte elsőnek ébredtek tu-|: datára, hogy országunk jövője, a| békég családi otthonok megmentései' az ő kezükbe is le van téve. Az or-| szág legtöbb bányájában még tar- = tott a sztrájk, amikor a borsodig szénmedence bányászai, ha kezdet-1 ben nem is valami nagy eredmény-1 nyel, de dolgoztak. S munkájuk | egyre eredményesebb lett. § S most, az 1957. év első negyed-1 tévének a végén tekintsünk vissza! az elmúlt nehéz hónapokra. KülÖnő-| 6en a Borsodi Szénbányászati Tröszti bányászai* műszaki vezetői tettek | ki magukért az első negyedévben. = A Borsodi Szénibányászati Tröszt el-1 ső negyedéves tervét 106.8 százalék-1 ra teljesítette, terven felül 40 7981 tonna szenet bocsátottak népgaz- j§ daságunk rendelkezésére. A nyolc | nagyüzemi egység közül hét túltelr | jesítette a tervelőirányzatát az első| negyedévben. Különösen a szuha-1 völgyi nagyüzemi egység bányászai, | műszaki vezetői érdemlik meg a di-1 cséretet, akik 117.7 százalékra telje-1 sítették I. negyedévi tervelőirány-1 zatúkat. A bükkaljai nagyüzemi | egység bányászai is méltó el isme-1 rést vívtak ki munkájukkal az el-| múlt negyedévben. 113.5 százalékos | tervteljesítéssel büszkélkedhetnek; | Az ózdi tröszt bányászai nem | ■értek el olyan szép eredményt az 1.1 negyedévben, mint a Borsodi Szén-| bányászati Tröszt dolgozói. Első ne-| gyedéves tervüket 96.5 százalékra | teljesítették. Az I. negyedévben a| legszebb eredményt a bánszállási | bányaüzem érte el, 102.1 százalékra | teljesítve negyedévi tervelőirányza-1 tát. A borsodi szénmedence bányászai | ez I. negyedév sikeres tervteljesítése i után a II. negyedévet újúlt erővel \ kezdték meg. Műszaki vezetők, fizi-1 kai dolgozók egyért küzdöttek, mi- i nél több tonna szenet termelni áp- \ rilis 4 tiszteletére. Küzdelmük ered- \ ményre vezetett. Április 3-án, ha-1 zánk felszabadulásának 12-ik évfor- = dúló ja tiszteletére a borsodi szén-; medence bányászai olyan eredményt! értek el, mint az ellenforradalom óta! még sohasem; 14.318.6 tonna szenet \ termeltek. Ebből a Borsodi Szémbá- j •nyászati Tröszthöz tartozó bánya- j üzemek 11.034.6 tonna szenet küld-j tek a felszínre, napi tervüknek 114.3; százalékban tettek eleget. Az ózdi j bányászok 3284 tonna szenet ter­meltek, napi tervüket 122.5 százalék­ban teljesítették; Áz elmúlt hónapok szép terme­lési eredményei azonban nem tehe­tik el'bizakodottá a borsodi szénme­dence műszaki vezetőit, fizikai dol­gozóit. Az elkövetkezendő hónapok­ban a további kibontakozás érdeké­ben még több szénre van szüksége országunknak. Több szénre, de ol­csóbb szénre! Az elmúlt hónapok termelése azt bizonyítja: mindkét tröszt nagyon drágán termel. Az el­következendő hónapokban az a fel­adat, hogy a teljesítmények növe­lése mellett nagy gondot fordítsa­nak a gazdaságos termelésre is. Büszkék vagyunk a borsodi szén- medence derék bányászaira és meg vagyunk győződve róla, hogy ed­dig elért eredményeiket újabb ter­melési győzelmek követik. Bízunk a borsodi bányászokban, s további eredményes munkájukhoz sok si­kert, jószerenceét kívánunk!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom