Észak-Magyarország, 1957. április (13. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-07 / 81. szám

északmagyarorszag Vasárnap, 1937 április 7 PÁRTÉLET ★ A muiiliásgyűSésck és falnnapok tapasztalatai Az ellenforradalom fegyveres erői- fn^k szétverése után az MSZMP egyik legfontosabb feladata volt a párt újjászervezése és a párttagok közötti ideológiai zűrzavar leküz­dése. A november 4-ét követő betek­ben és hónapokban taggyűlések és pártaktívaülések egész sorát tartot­tuk üzemekben, véroson és falun egyaránt, abból a célból, hogy elosz­lassuk a párttagjaink fejében levő ködöt. Ennek eredményeként sike­rült elérni hogy viszonylag rövid idő — alig egy-két hónap — alatt a párttagság a párt és a kormány po­litikájának összes alapvető kérdésé­ben azonos nézetet vall. Távolról sem állíthatjuk, hogy már egyálta­lán nincsenek tisztázatlan kérdések párttagjaink előtt. De az ellenforra­dalmat ma már minden kommunista ellenforradalomnak, Nagy Imre és Losonczy csoportját árulónak, a Szovjetuniónak az ellenforradalom leverésében nyújtott segítségét he­lyes és szükséges, a proletárnemzet­köziség eszméjéből következő csele­kedetnek tartja. Ezekben az alapvető és sok más fontos, vagy részletkér­dések megítélésében tehát ma mar az MSZMP tagságúnak egésze egyet­ért. , . Hiba lenne azonban azt gondolni, hogy a párt megelégedhet azzá1, hogy csupán a kommunisták, az MSZMP tagjai lássanak tisztán es világosán az ellenforradalmi események érté­kelésében. Az MSZMP jónéhány héttel ezelőtt megkezdte a nyilvános üzemi munkás- és falugyűlések szer­vezését, hogy a kommunisták után a páríonkívüii dolgozók fejében i* vi­lágosságot gyújtson és megnyerje őket a sötét erők által ütött sebek begyógyításához. Megyénkben mar március eleje óta folynak ezek a gyűlések az MSZMP megyei intéző­bizottsága szervezésében, A gyűlések előadásainak témája egységes: a magyarországi ellenforradalmi ese­mények marxista-leninista értéke­lése. Az előadásokat központi és me­gyei előadók, többéves munkásmoz­galmi múlttal és propagandista ta­pasztalattal rendelkező elv társak tartják. Varrnak köztük olyanok, akiket a budapesti és miskolci ellen­forradalmi erők üldöztek és bántal­maztak. A gyűlések látogatottsága nagyobb, mint a megelőző években volt. Legtöbb helyen minden külö­nösebb szervezés nélkül maga az előadás témája vonzza az érdeklődő­iket. Nyoma Bines az álmos, közöm­bös, türelmetlen hangulatnak, leg­több esetben feszült figyelemmel hallgatják végig az előadót. A fel­szólalásokból és a gyűlés után el­hangzó véleményekből, megjegyzé­sekből megállapítható: a dolgozók helyeslik, hogy a párt tájékoztatja őket az ellenforradalmi események­ről, helyeslik, hogy a párt és a kor­mány kemény kézzel rendet terem­tett s továbbra is fellép minden rendbontó és zavarIkeltö kísérlettel szemben. A dolgozóik hangulata az üzemben és falun egyaránt bizakodó. A féle­lem és bizonytalanság érzése helyé­be mindinkább » megnyugvás és biztonság érzése lép. Örömmel c& megelége­déssel vesszük tudomásul, hogy sza­mosi intézkedés történt egyes leg­rosszabbul fizetett dolgozó rétegek bérezésének rendezésére, valamint más jogos követelések teljesítése ér­dekében. Egyre kevesebb a demagóg követelés. A dolgozók többsége józan fejjel gondolkozik. Látják, hogy az ország jelenleg milyen nehéz gazda­sági helyzetben van, s ugyanakkor a kormány a lehetőségekhez képest mégis gondot fordít a dolgozók jo­gos és teljesíthető követeléseinek kielégítésére. Ezért no a bizalom a munkás-paraszt kormány iránt. Hol van már az ellenforradalmárok által novemberben oly sokat hangoztatott Kádár-kormány el lenessé g? Elfog­lalta helyét a józan ész és a kormány egyre fokozódó tisztelete és megbe­csülése, amiért vállalta azt a törté­nelmi szerepet, hogy kivezette orszá­gunkat az ellenforradalmárok által előidézett gazdasági, politikai és ideológiai zűrzavarból. A gyűléseken fellépő kommunista előadók őszinte szavalt a hallgatóság őszinte megnyilatkozásokkal fogadta. A párt és a kormány politikáján a fi általános helyeslése mellett bátran beszéltek a meglévő hiányosságokról és javaslatokat tettek azok leküzdé­sére. A bányaüzemek dolgozói a nyugdíj kérdés igazságosabb rende­zésére, a bányászlakásók építésénél jelentkező hiányosságokra hívták fel az illetékes szervek figyelmét, A tel­jesítménybérezés bevezetésének he­lyességét és szükségességét indokol­ták több üzemi gyűlésen. A falugyűléseken a felszólalók a hatóságok határozot­tabb fellépését követelték a társa­dalmi vagyon tolvajaival szemben. Elvétve lehetett csak hallani a föld­kérdés rendezésével kapcsolatos jog­talan követelésekről. Láthatóan megnyugtató módon rendeződött ez a kérdés falun. A tanácsok az esetek túlnyomó részében a törvényes kö­vetelményeknek megfelelően intéz­ték a dolgozó parasztság jogos sérel­meit. Több községben sürgették a múlt évben megkezdett útépítések folytatását. Itt-ott elhangzottak jog­talan követelések is. Egyes helyeken például követelték a parasztság adó­jának csökkentését azon a címen, hogy a kisiparosok adóját is csök­kentették. A dolgozó parasztok ér­deklődéssel várják a szerződéses termelésről és felvásárlásról szóló rendelet megjelenését és sürgetik azt. Nem kevés azoknak a kérdések­nek száma sem, amelyeket az ellen- forradalmi eseményekkel és a jelen­legi politikai helyzettel kapcsolatban vetettek fel a gyűléseken. Szóbaké- rültek még olyan kérdések is, mint a párt és a munkástanácsok viszo­nya, a Jugoszláv vezetők megnyilat­kozásai, a személyzeti osztályok visszaállítása, a Révai-cikjc értéke­lése stb. Több gyűlésen sürgették, hogy az országos és megyei pártlap fokozottabban kísérje figyelemmel a dolgozókat érdeklő kérdéseket és válaszoljon azokra. Az üzemi és falusi gyűlések eddigi tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a dolgozók nö­vekvő bizalma eredményeképpen egyre erősödik az MSZMP és a pár- tonkívüliek kapcsolata a megyénk­ben is. Ezt a kapcsolatot kell szilár­dítani továbbra is azzal, hogy a dol­gozók által felvetett jogos bírálato­kul és javaslatokat vezető párt- és állami szerveink megszívlelik, és munkájuk alapjává mindenkor a dolgozó nép érdekeinek szolgálatát, jogos pimaszainak orvoslását és he­lyes javaslataik megvalósítását te­szik. * (Szemes) Munkás- és falugyűlések Bevezető előadás a marxista-,giiínista egyetemen Értesítjük a marxizmus—lenüiiz mus esti egyetem hallgatóit, hogy 1957. április 10-én, szerdán este fél 6 órakor a megyei pártbizottságon be vezető előadást tartunk. Kérjük az elvtársak pontos megjelenését. MSZMP megyei pártbizottság agit.-prop. osztálya. Borsod-Ab»uj*Zemplén megye termetén április első felében a következő helyeken tartunk munkás- és falugyűléseket; Mezónugy Mihályt Állami Gazö. április 8, délután i órakor: PAlóczi István. Csobádi Gépállomás április 3, délután 9 órákor; Kiss János. Alsóvadász! G uMIomás április 8, dél­után 5 órakor: Moravszkl Antal. Lehi Állami Gazdaság április 8. délután 4 órakon Kolaesek András. Dicházi Állami Gazdaság április 8, dél­után 4 órákon Kiss Albert. Ongai Állami Gazdaság április 8, dél­után 4 órakor: Tóth István. Sárospataki eserépkályha üzem április 8-ár délután 3 órakor: Csillák János. Hollóháza, Kerámia április 8, délután 3 órakor; majoros Balázs. Zemplénagárdf Állami Gazdaság áprtlía 8, délután 4 órakor: Bakos Lajos. Sajókazai bányaüzem április 8, délután 6 órakor: Priszter György. Somsály, üzem április 8, délután * óra-» kor: llusottyica József. Ormosbánya április 9, délután 6 órakor) Husonyica József. Kurityán, bányaüzem április 10, dél­után ti órakor: Illner Gusztáv. Tiszapalkonyai Vegyiművek április 10* délután 4 órakor: Kilián Béla. l’utnok, malom április 10, délután 2 óra­kor: Szabó János. Farkaslyuk, bányaüzem április 12, dél­után fél 3 órakor: Grősz Károly. MSZMP Megyei Intézőbizottság ágit. prop. osztály. Újra együtt as egyetemistákkal A miskolci dolgozók megdöbbenés­sel hallották a hírt, hogy hazánk fel- szabadulásának nagy Ünnepén gálád módon felgyújtották a Tapolca, fe­lein erdőt. A fegyvere* erők rövid Idő alatt a helyszínre siettek. Erejük azonban kevésnek bizonyult. Karhatalmis- tálnk rövid idő alatt ügy határoztak, hogy a -miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemhez fordulnak segítségért. Bizakodásuk valóra vált, mert egyet­len felhívásra többszáz egyetemista fiú és leány önként jelentkezett a tűz eloltására. Sokan. — mint későbbi beszélgeté­seink során kiderült — délutáni pi­henőjüket, nyugodt tanulásukat, vagy éppen találkájukat áldozták fel, hogy gátat vessenek a lángok­nak. Egy erezzük, hogy az Önként jelentkezett egyetemisták valóban a nép szolgálatára, a nép vagyonának megvédésére fogtak ásót, lapátot és csákányt. Láttunk egyetemistái, aki­nek ruhájába belekapott a láng, akinek cipője félig elégett, vagy egyetemista leányt, aki Íráson fe­küdve oltotta a tüzet. A munka so­rán nem volt időnk arra* hogy meg­jegyezzük nevüket, de láttuk a nagy lelkesedést, akaratot, amellyel egye- te mis iáink a tüzet oltották. A karhat aim isták és az egyetemis­ták mindannyian egy célért, az erdő megmentéséért harcoltak. Azt sze­retnénk, hogy népi demokráciánk építésében, unnak megvédésében is ugyanilyen lelkesen, teljes szívvel, lélekkel harcoljanak velünk együtt. A becsületes egyetemistákat szeret­jük és támogatjuk, de gyűlölünk minden olyan személyt, aki népi de­mokráciánkra kezet emel. Köszönjük minden egyetemistának — aki a tűz oltásában rcsztvetfc — áldozatos munkáját és bátran kije­lentjük: hamarosan eljön az a nap, amikor a különböző korú, de szívük­ben egy célért lelkesedő nemzedék színe-java együtt menetel újra a szebb és boldogabb házában, a dicső holnap felé. A TizeshonVéd Karhatalmi Zászló­alj köszönetét tolmácsolva, annak ne­vében: HÓDOS JENŐ fhdgy Esti szabadegyetem indul Miskolcon Miskolc művelődni vágyó közön­ségének régi kívánsága teljesül, amikor a TTIT megyei szervezete május elején esti szabadegyete­met indít. A szabadegyetem első féléve bá­rom hónapos: május elején kez­dődik, július végén zárul. Egy­előre négy tárggyal indul: világ- irodalom, művészet-történet, zene­történet és helytörténet. Az elő­adásokat Miskolc legkiválóbb szak­emberei tartják, az egyes tárgyak programját munkaközösségek dol­gozták ki dr. Csorba Zoltán, Csa­bai Kálmán, Herszény 1 Bálint és Komáromi József vezetésével. A szabadegyetem tanrendje: Világirodalom: szerda délután ö—8-ig, képzőművészet.: csütörtök délután ö—8-ig, zenetörténet: pén­tek délután 6—8-ig, helytörténet: hétfő délután 0—8-ig. Az egyes előadásokat szavala­tokkal, vetítéssel, zenei bemutat tóikkal, kiállításokkal, stb. szemlél­tetik az előadók. A hallgatók a fél­év befejeztével oklevelet kapnak. A lenti tagozatok bármelyikére, esetleg több tárgyra is, iskolai végzettségre való tekintet nélkül bárki beiratkozhat április 15—254 között a TTIT megyei titkárságán (Miskolc, Széchenyi utca 16. sz* Telefon: 35-309.) »Egészségünk védelméért'« elő­adássorozatban április 9-én dél­után 5 órai kezdettel dr. Tavaszi Ödön, a közegészségügyi— Járvány­ügyi állomás igazgatója »Miskolc közegészségügyi problémái-« cím-, mel tart előadást a Szakszerveze­tek Megyei Klubjának könyvtár- helyiségében (Miskolc, Kossuth u* 11. sz.) hangos keskenyfílm il­lusztrációval. Mindenkit szeretet­tel vár a rendezőség. üzepei a DVTK és az MVSC labdarugóinak f^edves Sportolók! Eredetileg Nektek szól a télkibá- nyai EPOSZ-fiatalok üzenete, min­ket csak a tolmácsolásra kértek fel. De olyan meleghangú: levelet írtak, hogy az egyszerű Üzenetközvetítés­sel nem tennénk eleget, ha kérésü­ket nem. tekintenénk egyben a saját kérésünknek is. Bizonyára ismeritek Telkibányát, ha másként mm, hát hírből Mélyen a hegyek között fekszik, a vasúttól is távol, s bizony, meg kell monda­ni, hogy kulturális és sportélete ki­csit elmaradott a többi községhez képest. De milyen fiatalok élnek itt! — csak ismernétek őket... Szí­vük tele akarattal, ambícióval, a feltörekvés vágyával, s mindenek­előtt a sport rajongással. Képzeljé­tek, a nehéz hegyiterepet szinte le­gyalulták, hogy sportpályához jussa­nak; legyen a szűk völgyben egy nyílt tér, ahol szabadon futkároz- hatnak, rugdalhatják a „bőrt”, hó­doljanak és örüljenek annak a sportágnak, amely a legnépszerűbb ebben a kis országban, s amellyel oly sok dicsőséget, kellemes, vagy izgalommal teli 90 percet szereztek sportolóink ennek a csöppnyi nép­nek, De hadd mondjam tovább. Amikor elkészültek a pályával, szín­darabot tanultak, eljátszották és a bevételből... szóval tudjátok, hogy van az ilyen kisközségben — a be­vételből nem jutott egyébre, mint futballabdára és egy röplabdára. Azokhoz az időkhöz képest pedif tűtmodernizálődtunk már, hogi mezítláb kergessük a labdát —- erű az időre magunk is mosolyogvi gondolunk vissza, akik emlékezünl rá, s akik abban a mezítlábas ui lágban nőttünk fel. A futball m< már nem „igazi'’ stopnis cipő és tar ka dressz nélkül, Nem élvezet az „úgy”... fokkor jutott eszükbe egy gon dolat: azokhoz fordulnak se gitségért, akiknek nagyon sókat je lent ez a kerek labda, — mert ő, meg tudják érteni ezt a határtala: rajongást. Mi is megértjük azon túI hogy lelkes szurkolók vagyunk mert szeretjük fiatalságunkat, — dehát ma még nem tudunk min dent megadni nekik, amit kérnek Nos, ebből a gondolatból kíindulv kérünk Titeket, — velük együtt - hogy nézzetek körül a szertárban hátha akad néhány használt és fe íéslegessó vált cipő és dressz. S h van — bizonyára van — szoljától nekünk, mi elmegyünk érte és el szállítjuk a tetkíbányai fiataloknál Vagy ha Ti vinnétek el, annál na gyobb lenne az öröm! Hiszen tud fátok, Rátok mégiscsak „felnéznek — hiszen neves, közismert „focis áku vagytok. IAnnyi a kérés. S azt hiszem, h teljesíteni tudjátok, felér mé két győztes ponttal is, — pedig a is kell! — mert ezzel olyan öröme szereznétek, amit akkor érez c,z em bér, mikor a győzelmes mérkŐzé után jóérzéssel hazafelé baktat nem férve fel a zsúfolt villamos ra.,. (csata C1FMÄ 2.1 4 délutáni vonattal várat- tanul, minden előzetes értesítés nélkül hazaérkezett Mancika. Azelőtt, ha karácsonyi sza­badságra, vagy nyári vakáció­ra jött az intézetből, levélben vagy táviratban értesítette ap­ját az érkezés időpontjáról, ***** ........ a ki aztán hintával várta a ki­csi bakterháznál, s mint valami fejedelemnő, úgy vonult be Péterházára. Valóban ágy nézett ki, mint egy fejedelemnö, vagy legalábbis mint egy udvarhölgy. Legújabb pesti divat szerint varratott ruhájában érkezett, s úgy foglalt helyet a hintán, hogy az ujvonalu szabású ruha jól látható legyen a bámészkodó nép előtt. Említettük már, hogy történetünk időpontjában mily el­maradott hely, kultúrájában, s életszínvonalában (a módo­sabbakat kivéve) mennyire szegények a péterházi parasztok. S talán meg ma is sokan tudnák igazolni, hogy némely csa­lád síf ónjában csak egyetlen valamire való ruha volt: az esküvői ruha, amelyben az oltár elé járultak. Ez volt a ki­mondhatatlan érték, a nagy kincs, a féltve őrzött ereklye, amelyet aztán a gyerekek is csak ünnepnapokon láthatták meg, amikor apjuk vagy anyjuk templomba készült és in­dulás előtt elébb gondosan klkeféltc magán a ruhát, ame­lyet megszürkített kicsit az idő, vagy a szekrény hasadó- kain rászállött a por. Pedig éppenügy szerették a szépet, s talán még jobban vágyódtak az űj ruha után a péterházi leányok és asszo- %yok is, mint Mancika. Csakhogy amíg neki pénze és módja volt hozzá, addig emezeknek csak a vágyódásuk volt meg iránta. Jól tudták, hogy nekik talán sohasem lesz olyan f\ NYOMORÚSÁG ................. s zép ruhájuk, mégis kiálltak kíváncsian a kiskapuba, ha hí­rét vették Mancika érkezésének, hogy megcsodálják, milyen az új divat Pesten? S bárha Mancika akármilyen divatot képviselt, a legtöbb helyen továbbra is a kicsit nyűit és ko pott esküvői ruha maradt a komoly ruha. Akadtak azét- persze követői is. A tanítónő, a patíkusné, s még egy-kéi gazdagabb leány, akik öltözködés tekinteteben igyekeztek hűen utánozni. Ilyenformán tehát Mancika volt az, aki. a legújabb tavaszi, nyári, vagy őszi divatot bemutatta, mikor milyen vakációra érkezeit. Ef'ölényét, s elsőbbségét még jobban kihangsúlyozta a többiek fölött az, hogy valóban fejedelemnö módjára érkezett haza a faluba. Nyolc év alatt még egyszer sem for­dult elő, hogy gyalog tette volna meg az állomástól az utat. Akárhányszor jött, a leszállt a vonatról, mindig ott várta ugyanaz a sárga hintó, s könnyedén, kecsesen, kicsit fleg­mán otthagyva a vonatról leszálló többi utasokat, repültek, száguldtak a hegykoszorúzta völgy felé. Később, vagy más­fél év óta az is gyakran előfordult., hogy másodmagával várt rá az apja. Elkísérte a segéd jegyző is, gyöngéden be­segítette Mancikát a hintóba, majd maga. is helyetfoglalt mellette, s amikor Somogyi elől a lovak közé csapott, meg­karolta Mancikát, s úgy vigyázott *á a rossz, köves, rázós úton. Udvariasságból, vagy sze­retemből tette, ezzel eleinte nem is törődött Mancika. Hagyta, hogy féltsék, hogy vi- oyázzanak rá, s óvják még a | szellőtől is. Imponált neki, hagy •»»•••* a segédjegyző személyesen megy eléje az állomásra, hogy addig is szórakoztassa és szó-* val tartsa, amíg a faluba ér- nek. De később, amikor harmadszor, vagy negyedszer várta a férfi, s amikor a robogó hintán egyre merészebben ka­rolta és ölelte, amikor szavai egyre forróbbak vof+ak, amikor arcuk mind jobban összeért, ahogy hozzája beszélt a segéd- jegyző, megijedt tőle. Megértette szándékát, ha nem is tudta világosan, mit akar, de szemtelennek és tolakodónak ítélte magában. Ettől fogva nem bánta volna, ha nem megyen ki eléje a sagédjegyzu, de az kiment, ott várta az állomáson majd minden alkalommal. A falubeliek persze nem látták, mert nem láthatták: mit érez Mancika, mit gondol a mellette ülő férfi felől, azt sem tudhatták: mire gondol a segédjegyző, csak azt látták, hogy együtt utaznak, egymás mellett ülnek a hintán. S ezt éppen elég volt látni ahhoz, hogy már az első alkalom után szárnyrakcljen a hír: a segédjegyző Somogyi Mancikának udvarol. A/lost azonban, először életében, gyalog jött az átló* Lfx másról. Nem tudatta előre senkivel, nem küldött sem táviratot* sem levelet, hanem elhatározta magát, s hiába beszólt Elza* hiába marasztalta még a nagynéni, elindult. Csak 6 tudfa meg Margit sejti, hogy miért. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom