Észak-Magyarország, 1957. április (13. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-02 / 77. szám
A MEGYE DOLGOZOl A MAGYAR-SZOVJ El TÁRGYALÁSOKRÓL A magyar kohászat fejlesztése el sem képzelhető a Szovjetunió segítsége nélkül Elmondotta Réthy Károly, a Szovjetunióba induló kereskedelmi küldöttség szakértője Szívvel, lélekkel építjük tovább a szocializmust Öt esztendővel ezelőtt már volt szerencsém megismerkedni a szovjet kohászokkal. 1952-ben ugyanis több hetes tanulmányúton jártam a Szovjetunióban. A Szovjetunió kohászati üzemeiben szerzett tapasztalataimat és élményeimet soha nem fogom elfelejteni. Néhány nappal ezelőtt kimondhatatlan öröm ért. Közölték velem, a Szovjetunióba kell utaznom kereskedelmi tárgyalásokra. A kereskedelmi szakemberek mellé engem is meghívtak mint kohászati szakértőt. Ismeretes, hogy a Szovjetunió kormánya és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány vezetői által aláírt közös közleményben és szerződésben a Szovjetunió 1957-ben 1.2 millió tonna vasérc szállítását vállalta. Meg kell mondanom őszintén, a magyar kohászat és nehézipar fejlesztésé a Szovjetunió segítsége nélkül el sem képzelhető. A szovjet szakemberek nyújtottak segítséget á diósgyőri 700 köbméteres kohó felépítéséhez is. Ismeretes, hogy Magyarország kohászati és nyersanyagbázisa meglehetősen kicsi. A rendelkezésünkre álló belföldi vasérc szükségleteink csak egy hányadát tudná biztosítani. Ezért feltétlen fontos, hogy előnyös gazdasági szerződést kössünk vasérc szállításra a Szovjetunióval. A magyar kohászok hosszú éves gyakorlati tapasztalataik alapján már megismerték az orosz érc előnyeit és hátrányait. Kereskedelmi tárgyalásaink közben szeretnénk elérni, hogy a jövőben a Szovjetunió az eddiginél nagyobb vastartalmú ércet adna. Bízom benne, hogy a szovjet szakemberek meg fogják hallgatni a magyar kohászok kérését és biztosítani fogják számunkra a nagyobb Fe (vas) tartalmú érc szállítását. Ebben a? esetben újabb lépést tudnánk tenni a gazdaságos nyers- vasgyártás megvalósításához. Kevesebb lenne a fajlagos kokszfelhasználás, s ez feltétlen megtakarítást jelentene. Mi ragadta meg a figyelmemet Bátiki GyukL, a máhyi tégiagyár szerszámkikaiosa mondja: — Megvallom, az októberi ' < menyeik idején én sem láttam túsz- •lárt országunk jövőjét. Az. elír 7-t hónapok azonban ' ' .1, hogy az egyetlen, .helyes út, amit vátesatih&ttuinik — az a Szovjetunióval v»)ó együttműködés és snoros nacionalizmus ne csak etr tegyen, de valósággá íe váljék. Csikós Istvánná megyei nőtanács elnök* — Annak éltemére, hagy a isrtrá fk fiatE&nas kérőket okozott, feosrmá- ayurfk mégis felemelte órabéremet f .14 forintról 8.30 forim/fera. Ha a Saovjefcuaüó nem segítette volna or- aaégumfcat, ma munka nélkül tennék, vagy tegaflábtoi® sokk ' fceveEgy középparaszt mondja... bogy remdibejöjjon az ország gaada- sági étele és békesség tegyen ebiben az országban. Ez a kormány igen nagyot segített a parasztságom a beszolgáltatás eltörlésével. Megnyugtatott mánkét az is, hogy most már nem írják elő, hogy miből mennyit leéli termelni. Azelőtt azon vitatkoztunk egymással, hogy lká dolgozza meg a parlagon hagyott foldtáiblót, most meg magáért a földért folyt a vita. Mi dolgozó parasztok egyetértünk Kádár János kormányának azzal a nézetével ás, hogy jelenleg szükséges a sraovjet csapatok jelenléte az- or- szagban a békesség és a nyugalom érdekében s azért, hogy a nyugatra menekült földesúriak és hazaárulók a nyugati országok segítségével ne avatkozhassanak be mégegyszer országúnk dolgába: Cr. KISS BERTALAN középparaszt, Nyéküádháza Napközben lakásokat építek, esténként pedig gondosan olvasom odahaza a napisajtót — mondotta Szabó András kőműves-brigádve- zető, a megyei építőipari vállalat munkástanácsának tagja. Néhány nap óta figyelemmel kisérem az eseményeket, mert úgy hiszem, hogy a szovjet és magyar kormány között folytatott tárgyalás minden dolgozót érdekel. Helyesnek tartom, hogy a két nép vezetői közösen tárgyalták meg a két ország további kapcsolatit. Minket, dolgozókat különösen az érdekel, hogy békés viszonyok között dolgozhassunk és rftun- kánk után megérdemelt bért kapjunk. Az építőipari dolgozók élete sókát változott az elmúlt esztendőkben, de sokszor megtörteit m is, hogy nem hallgatták meg jeges panaszainkat, vagy ha meghallgatták is, nem orvosolták idejében azokat. Reméljük, hogy vezetőiig tanultak az elmúlt évek hibáiba)? és sokkal gyorsabban segítenek $ panaszok minél előbbi megszűnte* tésében. Az én figyelmem különösen megragadta az, hogy a szovjet kormány a gazdasági segítség kereté# belül 400 ezer köbméter fűrészeld árut juttat hazánknak. Ez a segít* ség minket, építőmunkásokat; közvetlenül is érint. Miskolcon is sok* 'sok lakást akarunk felépíteni, anaf annyit jelent, hogy szfwel-Iélekkeí építjük tovább a ; ^zöttöü'zmusf; Hl Á Ld Á • • • A Szovjetunió tavaly októberben, novemberben lényegében másodszor szabadította fel hazánkat. Bár mások voltak a körülmények, 1956-ban is a Szovjetunió segítségévéi védtük meg a proletárhatalmat, és akadályoztuk meg, hogy a magyar nép ellenségei, a letűnt uralkodó osztály visszaszerezze elvesztett hatalmát. Az ellenforradalom támadásának célpontjai voltak a néphatalom: helyi bástyái, a tanácsok, is. Nehéz napokat kellett átélni. Én 3 felszabadulás után kapcsolódtam be a munkásmozgalomba, 47 óta vagyok tagja a pártnak. A felszabadító Szovjetuniónak köszönhetem, hogy felemelkedtem a sorból, mért agrárproletár családból származom. Nyolcán voltunk testvérek és községi, tanácselnök lettem itt Nyékládházán. • -A- tavalyi ellenforradalom ao% községben leváltotta a községi tanácsok vezetőit. • Itt Nyékládházán erre nem-került sor, mért a kommunisták nem engedték ki a kezükből a gyeplőt, de kétségtelen, hogyha a szovjet' csapatok nem segítenek, s az ellenforradalom megszilárdíthatja hatalmát, ránk v is sor került volna. Tóth Mihály vb. elnök. Nyékfádház* *... Szedetem az azaiz népzenét” A Szovjetunió segítsége nem merült ki csak az ellenforradalom fegyveres leverésében nyújtott segítségben, hanem a szocialista tábor más országaival egyetemben, a nehéz helyzetben lévő országunk segítségére sietett. Ennek köszönhető, hogy viszonylag rövid idő alatt elértük a gazdasági konszolidáció bizonyos fokát. A Szovjetunió segítsége azonban teljem nagyságában csak most bontakozik ki előttünk, hogy nyilvánosságra kerültek a Moszkvában folytatott magyar-szovjet tárgyalások dokumentumai. A tények, a 87r' millió rubel hitel, bizonyos adósságok elengedése, s más baráti segélynyújtás minden szónál szebben bizonyítják, hogy a Szovjetuniónál önzetlenebb barátra a történelem folyamán még nem talált Magyar- ország. Mi va bensőséges, tartalmas ba.« rútság mellett vagyunk, A,..lezajlott tárgyalások, a megállapodások ezt bizonyítják. Az ellenfórraÚa- I'óm idején Sok alaptalan rágalmazás érte, a két ország kapcsolatát A történtek után szinte nem mertünk ilyen nagymérvű segítségre gondolni, amilyet' a közös közleményben nyilvánosságra hoztak. Jómagám különösén örülök a kulturális' vonatkozású egyezmények. Nagy zenebarát vagyok. szeretem az orosz népzenét. Mint az epí-ezmény kimondja, a _ jövőben több alkalommal láthatunk vendégül szovjet művészeket és'kultúráld küldöttségeket hazánkban. Zámborszky. József pedagógus, Nyékládháza '! Tettekkel i$ bebizonyított testvéri segítség A sajtóból és a rádióból ért esj ültünk mi is a szovjet—magyar tárgyalásokról. A tárgyalások menetét állandóan fógyétemmél kflséMik. Nagy megelégedéssel töltött el bennünket, hogy a két ország vezetői egyenlő feleikként ültek te a tárMELEGHANGULA* TU ünnepség zajlott le szombaton este a bor- sódnádasdi fiatalság kul- tárházában: a munkás- ifjúság megalakította új szervezetét, a KISZ-t, fAz ’. országos szervező- t , bizottság képviseletében megjelent Pataki János elvtárs mondott beszédet a termet zsúfolásig megtöltő fiataloknak. Többek között az alábbiakat hangsúlyozta: ~ Az október-novemberi napokban sok szó esett a házafiságról. Akaratlanul is felötlik az emberben a kérdés: hazafi volt-e Horthy, ^ aki vérbefojtotta a munkások Tanácsköztársaságát, lehetett-e hazafi az a Mindszenty, aki a féktelen sovinizmus és az egyházi diktatúra legmegrög- zöt* '’Ll hirdetője; semmiesetre sem vall hazafi- ságra az a magatartás sem, amelyet a nehéz napokban az áruló és megalkuvó, a nemzet igazi fiait, a kommunistákat eladó Naay Imre és csoportja tanúsított. Hazafiak voltak-e azok, akik a nemzeti Himnusz hangja mellett gyilkoltak és raboltak! Az igazi hazafiak a kommunisták, akik 1848 és 1919 jogos örökösei, Petőfi szelleménekV— aki először dalolt a vörös zászlóról — elhintői. Pataki elvtárs ezután így folytatta beszédét: — A NEHEZEN túl vaayunk. az ellenforradalom fegyveres vereséget szenvedett, mégis meg kell mondanunk, hogy nehéz körülmények’ Között születnek meg a kommunista ifjúsági szervezetek.. De épv ezért lesznek edzettek, mert v0aros időkben születnek, s az első pillanattól ‘mefftanu’nak küzdeni. A KISZ bizonyára egyseEZ A ZÁSZLÓ RONGYOS LEHET. DE MOCSKOS SOHA!" BORSODNÁDASDON MEGALAKULTA KISZ zászló egyik oldala vörös, jelképezvén a. sok kiömlött proletáréért; a másik oldalán a nemzet színe ragyog, fehér rriezö közepén az öt világrészt jelképező vörös csillaggal. A zászlóbontást követően rendkívül megható szavakkal köszöntötte az ifjúságot Papliczki elvtárs, egy öreg veterán, összehasonlítást tett a mai és régi fiatalság élete között, epizódot mesélt el a saját inaséveiből, valamint a lemezgyár régmúlt fiataljainak életét vázolta. Beszédét nagy figyelemmel hallgatta a fiatalság, szinte látszott az arcokon a megdöbbenés a múlt miatt, s. a csodálkozás afelétt,. hogy minderről miért nem hallottak részletesen ezideig. Lelkesedésüket viharos tapsban fejezték ki az ősz veterán következő szavai után: „Ez a zászló rongyos lehet, de mocskos soha!” Végezetül Gyárfás János elvtárs, á gyár igazgatója kért szót, s őszinte meggyőző beszédei intézett az ifjúsághoz. Egy-két' dologgal; kibővítésre javasolta a vitára bocsátott progrémot, amit a fiatalok helyesléssel fogadtak. Az őszinte, minden sallangtól mentes gyűlést betetőzésül éjfélig tartó tánc követte. E TUDÓSÍTÁSHOZ csupán ennyit füzünk: ha az a határtalan és természetes erővel kitörő lelkesedés ezután is megmarad, s nem pillanatnyi fellángolás volt csupán, akkor a kommunista if júsági szövetség sokra viszi Borsodnádas- dón, s méltó lesz a névhez, melyet visel, méltó lesz az eszméhez, melyet nevében vall gyaloasztalhoz és vitatták meg se dasági, kulturális problémáinkat Miniket, ipari -dolgjazolcat .különösen a tárgyalások gazdasági része érdekéit, hiszen tudjuk, hogy ez kihat a ma közvetteh*«^ Gyárunkban az utóbbi időben. $> ' kát beszélgették a tótszáhtesökken- ’ téSsrői, amit' a > r^énsqnyag-'h^iöy tett volna szükségessé. Csak nálunk a kerókpárüz^úbieh., egy negyedévben 25W'torma 'acélt »fogyasztunk*, amit nagy; nehézségeik áfáin, btétc- sítottak 'eddig is. .Éppen, a most bezárult tárgyalások kwetkezmér^ré- képpen nyersanyagellátásunk tökéletes biztosítása lehetővé fogja tenni,, hogy gyárunkból senkit ne bocsássánák el Tudjuk,' bt?gy ezt -a nyersanyagot a baráti Szovjetuniótól kapjuk. A minden .téren.megmutatkozó testvéri segítséget tettekkel bizonyítja. A mi ü2emünlkiben most a légion* tosabb feladatnak azt tekintjük, hpgy a lehetőség szerint a legjobb minőségi tanúikat adjuk. Nemcsak tartanunk kell azt a mennyiséget,, ' amit hosszú éveken át biztoeatot* tűnik a népgazdaságnak, hanem emelnünk; is. ••''77 SZALAI ISTVÁN . .• XMMÁVAG kec^c- párüzem észter — AZ „EGÉSZSÉGÜNK VÉDÉS* MÉÉRT” című előadássorozatba*% április 2-én, kedden délután 5 órai kezdettel „Mi okozza a reumát?* címmel dr. Horváth Arnold rendé* Imiítézeti főorvos tori előadást . 6 szakszervesetek megyéi klubjáiúk könyvtárhelyiségében* MÉG ERŐSEBB KÉZFOGÁSSAL Sokat otaastam a sxiejet, mea>m- l oasögroi as dmútt években. Az a veteményes», hogy sok Jó tapaaztatetőt átvehetünk tőlük. Byen. kas aMammak, mint md vagyunk, nagy szüksége van egy olyan nagy álla*» önzetlen támogatáséira, mint a Saov- jetunió. Abból a nagy gazdaság romlásiból, ahová az ellien£x)iradtalmá- i rofc taszították az országot, igen nehéz volna kilábalni baráti sögít^ág nélkül. Most hallottuk, hogy a Szov- i jetumó megiaidta nékünk a tóit kiöl- i csőn*; Mi parasztok égy gondolkozunk, hogy ebből a kölcsönből több jut i majd műtrágyára s mezőgazdasági kisgépre is, amire imgyoai nagy szüksége van a parasztságnak. Én azelőtt sem voltam párttag é® most sem léptem be. Azonban teljes mértékben egyetértek Kádár János koraiányánaik azzal a törekvésével. 4 A% egyetlen helyes út uuiuiii uajyjuiuau ucu vvit hazánkban a munkáshatalom. Sok ember, aki addig a szocialista rendszer hívének vallotta magát, megmutatta igazi arcát és a munkások hatalma ellen tört. Természetes, sokan vannák olyanok is, akiket az álhazafias jelszavak tévesztettek meg. A nehéz helyzetből csak a Szovjetunió segítségévéi térhettünk visz- sza s az ő segítségükkel védhettük meg hazánkban a munkáshatalmat, ami az egyedüli helyes út; Ez nyilvánult meg a két kormány közös megbeszélésén Is. A selyemre« lakasepítkezésen dolgozik Harsányi László negyven főből álló komplexbrigádja. A második nagy lakótömb alapjait építik és transzportőrök segítségével a pincetömb földkiemelési munkálatait végzik. Harsányi László, a brigád vezetője a következőkben mondotta fel véleményét a két kormány közös tárgyalásáról: —. Még nem sok időm volt tanulmányozni ezt a fontos anyagot, de amit eddig tudok, arra is azt mondhatom, hogy helyes volt a közös toegbeszélésv Sajnos, az eüenforraAz édesanyák felelőssége Ä JXepszaoaasag nenany nappal ezelőtti számában néhány sort aláhúztam: „Az SZKP és az MSZMP legfontosabb feladatuknak tartják, hogy országaik népeit továbbra is a proletárnemzetköziség és a dolgozók nemzetközi szolidaritásának szellemében, a burzsoá-nacionaliz- mus és a sovinizmus minden megnyilvánulása elleni kérlelhetetlen harc szellemében neveljék*. Soha nem volt időszerűbb erről beszélni, s a magam részéről a legmesz- szebbmenőkig helyeslem. Októberben visszhangzottak az utcák a gyűlölettel teli soviniszta jelszavaktól és sajnos nemcsak az idősebb generációtól, akiket a Horthy- rendszer erre nevelt, hanem a fiataloktól is, akik már a népi demokráciában nőttek fel. Nagy nevelési probléma ez, nemzeti ügy és ugyanakkor családi is. Bizonyos, hogy minden magyar édesanya elgondolkozott az októberben történteken, mert saját szemével láthatta, hová vezet a sovinizmus, nacionalizmus. Ha nem neveljük arra gyermekeinket, hogy minden arra érdemes embert becsüljenek, még akkor is, ha azok más nemzetiségűek, akkor a testvéreiket sem becsülik meg eléggé. Ezért kétszeres örömmel tölt el, hogy az MSZMP és az SZKP vezetői fontosságának megfelelően értékelték ezt s minden lehetőt megtesznek azért, hogy a proletárintergesebb és szervezettebb erő lesz a párt mellett, mint az eddigi if júségi szervezetek voltak. A feladatokról lévén szó, ezeket mondotta az előadó: — A múlt hibáiból mindenekelőtt egy dolgot kell jól megjegyeznünk: elkövettük az if jú- ság nevelése közben azt a bűnt, hogy nem ismertettük előttük a múltat, s nem magyaráztuk wen világosan, hogy ezek a hibák jelentéktelenek 12 esztendő eredményei mellett. Túlzásba vittük a hiba-emlegetést, a jói pedig elhallgattuk. Ezért nem tudta megbecsülni a mai fiatalság egyrésze a jelent. Befejezésül így szólt: — Nem könnyű munka megszervezni az ifjúságot, de ha fáradhatatlanul nyitogatjuk a fiatalok szemét, s igyekszünk meggyőzni őket, akkor előbb-utóbb megszületnek a szilárd if júsági szövetségek. A lényeg az, hogy a mag legyen egészséges. Ez a legfontosabb ma: okos szóval beszélni a fiatalsággal, ha kétszer nem elég, hát húszszor — mindaddig, amíg rá nem döbbentjük őket a mi igazságunkra. AZ ORSZÁGOS szervezőbizottság kiküldöttjének nagy tapssal kísért beszéde után a párt helyi intézőbizottságának elnöke, Váss Géza elvtárs emelkedett szólásra, s a pártszervezet nevében zászlóval ajándékozta meg as. if jóságot. A
