Észak-Magyarország, 1957. április (13. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-21 / 93. szám

8

ÉSZAKMAGYAItORSZÁG

Vasárnap, 1957 április ti.

JCedves öregek

EZEN AZ ESTÉN is szépen, kellemesen múlt az idő a városháztéri cukrászdában. A pazarul világított teremben és a hangulatvilágítású szeparékban egyaránt, foglalt volt minden hely. Kint az utcán egy Metropolis nyüzsgő-mozgó életét éli a város. Az emberek szenzációra éhesen, vagy a munka utáni felszaba- dultság érzésével járják az utcákat. De itt az utca zajától párJ méterre már békés élet folyik. Szép, tiszta, fehérkötényes, fehérbóbitás kiszolgáló lányok suhannak a vendégek között és kedves mosollyal szolgálják ki mindenkinek kedve szerint a sok mindenféle delikátesz dolgokat. A bejárati függöny percenkint; libben, jönnek-mennek a vendégek. Vannak, akik vásárolnak valamit és máris távoznak. És vannak, akik tovább elidőznek feketézés, konyakozás közben * halkan, finoman eldiskurálnak. Néha felcsilingel az asz- szonyok kacagása, a férfiak pedig teszik a szépet, egy-egy ragyogó szempár tulajdonosának.

Olyan jó elnézni az összesúgó szerelmeseket, amint roppant fontos dolgokat tárgyalnak, senkit nem vesznek észre, meg vannak róla győződve, hogy a világ csak kettőjük kedvéért létezik. Ezek úgy gondolom, a jó vendégek. Vannak, azonban rossz vendégek is, akik beülnek egy szimpla feketére és élve alkotmányos jogukkal, ki sem mozdulnak záróráig, elfoglalják a helyet a rendes vendégek elől, fixirozzák a kiszolgáló lányokat és a vendégeket. De még ezek a furcsa népségek sem tudják elrontani a cukrászda halk légkörét.

A bejárati balsarokban ülök egyedül.

Nyílik az ajtó, de nem jön be senki. Csak kis idő után válik szét a függöny és bebotorkál egy részeg ember. Mintha villám csapott volna le, elektromos feszültséggel telik meg a levegő. Mindenki antipátiával figyeli az érkezőt, aki nyomdafestéket nem tűrő szavakat mormol és pálinkát követel. Természetesen nem kap, próbálják szép szóval távozásra bírni, de nem megy. Jogaira Hivatkozik. Előkerül Erzsiké, a cukrászda vezetője. És szinte emberfeletti önuralommal, de mégis mosolyogva próbálja ő is jobb belátásra bírni az elázott embert.

EZ PÜTYÖG, MOTYOG és csak álldogál a mérges pillantások tüzé- ben, de nem mozdul. Erzsiké pedig összeszedi minden erejét és tudományát, úgy magyaráz neki. »Nézze, kedves bácsi, nincsen már semmi feketénk, pálinkánk sincs, láthatja, hely sincsen, hiszen maga okos ember, megérti, jöjjön el holnap. Persze megborotválkozva és nem káromkodva. No jó lesz? ...«

Addig-addig beszélget vele, míg az ember kicsit morogva, de azért elmegy.

Újra visszatér az előző békés hangulat. Erzsiké leül a pénztár mellé, miután meggyőződött róla, hogy más baj nincs, seholsem.

És most olyan aranyos jelenet következik, amit sokáig, vagy talán sohasem fogok elfelejteni. Idős házaspár nyit be a terembe. Hajuk ősz. Nem tudom hány évesek lehetnek, de a bácsit 75—80 évesnek, a nénit valamivel fiatalabbnak nézem. Régi- divatu ruhájuk, gombos cipőjük, ami a századforduló légkörét varázsolja elénk.

Mikor beléptek, egy kicsit megálltak a bejáratnál, tanakodtak, tanácskoztak, mitévők legyenek. Majd kicsit gyámoltalanul jöttek beljebb a terembe, mint mikor a madárka óvatosan közelíti meg az embert a nekiszánt morzsákért. A bácsi valamivel bátrabb volt ugyan, de a néninek még a nedvesen csillogó szeme is olyan volt, mint egy tétovázó kismadáré. Tekintete körüljárt a vendégeken, majd összekapcsolódott az Erzsiké tekintetével, aki szinte mondta neki: »Nem kell félni, kedves néni, tessenek nálunk jól érezni magukat.-«

És a nénike láthatóan megnyugodott, már biztosabban nézegetett széjjel. A vendégseregnek olyan rokonszenves lett ez a két aranyos öreg ember, hogy pillanatok alatt megnyerték tetszésüket. Nekik rögtön volt helyük, amit kecses, finom mozdulatokkal foglaltak el. Erzsiké egy pillanat alatt mellettük termett és. ő maga vette fel a rendelést: „A bácsinak feketét és kicsi rumot, a kedves néninek teát és süteményt.’4 Isassan-’fogyaszítoitáik el^mhxien kortyot és minden falatot külön-külön megbecsülve. Ujjaikon csillogott a vastag régidivatú karikagyűrű. Meleg pillantások érték őket mindenkitől és lassan beleolvadtak a kávéházi közösségbe, mely ha külön-külön is ülnek a vendégek, mégis bizonyos összetartozást szokott jelenteni.

Halkan beszélgettek, de mivel közvetlenül mellettük ültem •— • és ezért most bocsánatot kérek tőlük —, nem egészen akaratlanul kihallgattam beszélgetésüket. Sajnáltam^ volna, ha valamicskét meg nem tu-* cjpk róluk.

így beszélgettek:

BIZONY RÉGEN VOLT, mikor mi ide jártunk. De azért nem sokat változott a berendezés. Emlékszel, kedves, mikor ezt a gyönyörű pultos szekrényt csináltatta az öreg? Az egész város idejárt csodájára. Emlékszel, hogy ragyogott a márvány akkor? Nem volt olyan repedezett, mint most.

— Bizony, emlékszem. — Nagyon szép volt. Még most ig nagyon szép. Csak már... látja, ott fönt a polcoknál hiányosak a díszek. És látja... a márvány is hogy meg van bar- nulva. De kár érte!

— Hisz, ha mindenki olyan gondos volna, mint Te, kedvesem. Akkor sokminden jobb volna. Te azt hiszed, hogy minden örökös. És mindent úgy megbecsülsz, mintha mi is

örökké élnénk. Pedig sajnos minden elmúlik. A cukrászda ..., a pult... a város... az emberek... és szóval minden. Még ez is... Felemelte ezüst kutyafejes sétabotját — igen, még ez is... Látod kedves, ma már senki sem hord sétabotot, csak az ilyen öreg csontok, mint én. Pedig milyen kényelmes vele járni.

így beszélgettek, közben a rádió a »szív küldi szívnek« műsorát sugározta és felhangzott a Schubert szerenád. Majd a Szorentói emlék következett. Az ö**eg úr egy kicsit ellágyult. És mikor úey gondolta, hogy senki sem látja, gálánsán, szépen, de azért nagyon diszkréten ke- zetcsókolt a feleségének.

— Köszönöm kedves ezt a boldog ötven esztendőt.

A KEDVES NÉNI nem tudott szólni, csak megsimogatta a kezére hajló ősz fejet. Könnyet érzett a kezén és az ő kicsi szívének is felszakadtak zsilipéi és hullottak a gyémántszemek, a szerető hitves köny- nyei.

A mindenfelől sugárzó meleg szeretet szinte glóriát vont a kettesben ünneplő drága, öreg házaspár felé. És most már könny csillogott mindenki szemében.

Az előbb még diplomata Erzsikének is könny szökött a szemébe és könnyfátyoton keresztül mosolygott egymásra egy fölfelé ívelő és egy lehajló asszonyi élet.

Hornyák András

POROLGAT —OH!

örvendetes újságról tudósíthatjuk Legutóbb a Magyarország porolta olvasóinkat: pesti újságíró körökben ki nadrágunkat. Megérdemeltük, po- mozgalmat indítottak »nyilvánossá- ros volt. De hogy is vagyunk azzal got az Északmagyarországnak« né- a kollektív szerződéssel? »... bizto- ven. Rövid két-három hét alatt szép sítja-e az újságíró kollektív szerzősikerrel büszkélkedhet ez a nemes dés, hogy a szerzők mindkét interjú vetélkedés: olyan tekintélyes lapok után fölvegyék a honoráriumot?« — foglalkoztak velünk, mint az Élet és kérdezi a Magyarország cikkírója. Irodalom, a Magyarország és a Lu- Nem biztosítja, sajnos nálunk belső das Matyi. Igazuk van. Hibáztunk, munkatársaiénak nem biztosítja, egy De máért haragítják ránk pesti kól- interjú után sem kedves kollega.

tógáink a debreceni, a szegedi, ® más ****• , ?freze . “ , 7agyTk'

’ , „ , Pesten tálán másként értelmezik a

megyea lapok szerkesztosegeit? Ne- kollektív szerződést? Bagatell: a lökik is jólesne egy kis reflektorfény, nak négy lába van, mégis botlik.

limJtkeyJj Jítiiiiut

Bensőséges ünnepség során emlé keztek meg tegnap este 6 órakor vá rosunk dolgozói Lenin születésének 87. évfordulójáról. A Szakszervezetek Megyei Székházának nagytermében a feldíszített emelvényen foglaltak helyet a párt, a tanács és a tömegszervezetek vezetői, valamint a szovjet hadsereg Miskolcon állomásozó alakulatainak parancsnoka. Ott volt az elnökségben Kremniczki Antal elvtárs, a Lenin Kohászati Művek dolgozója is, aki mint vöröskatona látta és hallotta Lenint.

Déri Ernő elvtárs, a párt városi intézőbizottságának elnöke megnyitó szavai után Magyar Béla elvtárs, az MSZMP megyei intézőbizottságának tagja mondott ünnepi beszédet.

Beszédében méltatta Lenin nagyságát és rámutatott legfontosabb tanításainak történelmi jelentőségére. A lenini tanítások tükrében vázolta a magyarországi ellenforradalmi események legfőbb tanulságait.! Ennek

kapcsán hangsúlyozta: s: -• „A partegység megbontása, a még oly „kicsi” frakciózás is megengedhetetler a párton belül, mert ez a párt bomlásához vezet. Az MDP tragédiája igazolta Lenin tanításait.” Magyar elv- társ a következő szavakkal fejezte be ünnepi beszédét: „Leninben, a nagy proletár hadvezérben meg voltak a kommunisták legnagyszerűbb tulajdonságai, erényei; odaadó szeretet a nép ügye iránt, a szabadság iránti olthatatlan vágy és a nép elnyomói elleni gyűlölet, a mélységes humanizmus, az igazságérzet, a for- radalmiság és alkotókészség, a béke vágya, az igaz hazafiság és a proletárinternacionalizmus. Lenin a munkásosztály, az emberiség géniusza volt.”

Az ünnepség a miskolci Déryné Színház művészeinek közreműködésével produkált színvonalas műsorral ért végett.

Egy úttörőcsapattal több

A Palóczy-utcai fiúiskolában április 19-én, pénteken ünnepélyes keretek között újjáalakult az úttörőcsapat. Erre az alkalomra már nagyon régen készülünk, mivel hiányoztak a jó, hangulatos úttörő foglalkozások. A csapat újjáalakulásán a műsor és a megnyitó után a csapat valamennyi tagja boldog volt, hogy ismét úttörő lett. Most még nagyobb szeretettel és kedvvel léptünk a csapatba, mert a csapatnak csak olyan tagjai lehetnek, akik jó tanulmányi eredményt és jó magatartást tanúsítanak. Csak 85 tagja van a csapatunknak, de ezek a fiúk mindnyájan örömmel léptek közénk.

Wannak terveink is, amit sikeresen akarunk megvalósítani, például a tanév sikeres befejezése, a gyengébbek segítése. A nygri táborozásra való készülés, ahová valamennyien szeretnénk elmenni; Ezek a tervek valószínű, sikerülni is fognak.

Horváth Sándor VII. oszt. tan;

Fontosabb nőgyógyászati megbetegedések

című előadás következik az „Egészségünk védelméért66 c. előadássorozatban

Az emberi szervezet megbetegedéseivel szemben legjobban úgy lehet felvernni a küzdelmet, ha ism>rjük ezek kezdeti tüneteit, lefolyását, legalább nagyjában tisztában vagyunk az egyes betegségek súlyosságával és következményeivel. így igen sok esetben eredményesen harcolhatunk az ember könnyelműsége, nemtörődömsége, még mindig oly gyakori

cÁ pótolhatatlan ember...

Cok mindenféle em^ bér megfordul szórakozóhelyeken egy nagy városban. Ilyen helyen az emberek szórakozni szoktak. Ki, hogyan. Van aki ott vall szerelmet, vagy élményeit mondja el, vagy éppen bánatát — mikor kinek. Sokan szeretik a jó zenét hallgatni. Egyik este is a szokott zsivaj uralta a szórakozóhelyet, amikor három fiatalember telepedett le egy asztalhoz. Kettő olyan volt külsőre, mint a rendes dolgozó. De a harmadik! ... Sokan nézték egy pillanatra, de úgy fordították el a tekintetüket, mintha megbánták volna, hogy ránéztek.

Hosszú volt mint egy égi meszelő. Kétféle színű zipzáras bársony ruha volt rajta. Zipzár a hasán, zipzár a hátán, zipzár a zsebén és..i zipzár mindenütt.. ■. Csapott váll, csőnadrág, tarka zokni, »pata« cipő, kiszedett szemöldök, gyengén rúzsozott ajak, »kisütött« haj. Arckifejezése olyan pökhendi, hogy az embernek viszketett a tenyere, ha ránézett.

Alig ültek le, a jam- pec magasra emelte egyik kezét, melyről kö- nyékig csúszott le a kabát ujja és messziről rikítottak a különböző tetovált jelek s ujjával csettintett. Jeladás volt a kiszolgáló pincér felé, aki pillanatok alatt ott termett és feljegyezte a bőséges rendelést.

A másik kettő csak nézte és hallgatott. Ügy látszik, hogy régről ismerik egymást és~ hosz- szabb idő után most találkoztak.

Végre az egyik megszólalt:

— No Dudus! mesélj magadról, hogy élsz? Évek óta nem hallottam rólad. Alig ismerek rád ebben a maskarában. Miért nem jársz rendes ruhában?

— Nem sok mesélni valóm van. Jól élek, a nők bolondulnak utánam, valósággal üldöznek! A ruhám pedig öregem a magyar ipar gyártja és vedd tudomásul, hogy ez rendes ruha. Igazi nyugati divat szerint készítve! Beosztásom pedig — nézett jelentőségteljesen a másik kettőre — lényegében megfelel egy gyár- igazgatónak.

— Hogyan!? — emelte fel fejét egyszerre két társa.

— Hát nézzétek, én amolyan tanácsadó szerepét töltöm be az üzemben. Az igazgató meg sem tud nálam nélkül mozdulni. Én ugyan a könyvelésben dolgozom, de alig ülök le a szobámba, máris jön a titkárnő, hogy Duduska

kedves, kedvetlen az igazgató kartárs, jöjjön vigasztalja meg. Vagy: hamar jöjjön, mert a főnök a minisztériummal beszél és el van akadva, stb. így megy ez egész nap. Egyszóval én pótolhatatlan vagyok. Igaz, ezt már sokat mondta az igazgató... Pótolhatatlan vagyok!

A másik kettő összenézett. Látszott tekintetükről, hogy egy szót sem hisznek asztaltársuknak. Időnként elgondolkozva koccintottak. Ezalatt a »pótolhatatlan ember« beszélt, beszélt s időnként egy hajtásra kiitta a féldeci pálinkát.

Már arról beszélt, hogy az igazgatóval régi

haverok, tegező viszonyban vannak. Két társa már nem figyelt rá, inkább a csendesen játszó zenekart hallgatta, ő pedig beszélt és ivott. Lábait kétfelé kinyújtotta, olyan hosszúak voltak, hogy még az asztal másik oldalára is elr értek Belemelegedett az öndícséretbe és annak hevében a szomszéd asztalnál lévő üres székre tette fel negyvennyolcas cipőjét.

A kiszolgáló pincér odalépett és halkan azt mondta:

— Kérem, viseUcedjók rendesen!

Ránézett a pincérre, de úgy mintha azt levegővel tette volna és azt mondta:

— Ne gorombáskodjon velem, mert haza megyek!

Néhány közelünkben lévő asztalnál jót nevettek mondásán. Erre kapott csak igazán vérszemet. Hosszú nyakát, mint a gólya úgy forgatta jobbra, balra, s fejbólintással köszönés félét jelzett és azt hajtogatta: »Hülye, pukkadj meg.« Volt akit szemtelensége megtévesztett és visszaköszöntek neki. A pótolhatatlan ember ekkor a fiatal nők felé kezdett csókot dobálni. Üjraott termett a pincér és megszólította.

— Mondja kérem, —• szólt a jampec — mondtam én önnek, hogy hülye?

— Nem — válaszolt szerény udvariassággal a pincér.

— Nem is fogom volt a válasz, és a pótolhatatlan ember saját »szellemeskedésén« harsányan kacagott. XJjra a pincér szólalt meg:

— Kérem, önt tovább nem szolgálom ki! Legyen szíves rendezze a számláját. Itt így nem lehet viselkedni.

— Naná, apafej, majd még magától tanulok illemet?!

Asztaltársai figyelmeztették, hogy eleget ittak, és menjenek haza.

— Méghogy haza?! Nem tudják ezek a nyikhajok, hogy én ki vagyok. — Aztán újra arról beszélt, hogy az igazgató aznap is éppen azt beszélte meg vele, hogy pár nap múlva házassági évfordulót ünnepelnek és az miként folyjon le, természetesen — mondotta — én fogom betölteni a házigazda szerepét.. •.

Ebben a pillanatban szélesre nyílt a szórakozóhely ajtaja és két ember lépett be rajta. Az egyik a »Dudus« igazgatója, a másik a munkástanács elnöke. Sokáig dolgoztak és egy pohár sört jöttek inni. Amint meglátták a »pótolhatatlan embert«, azonnal oda léptek hozzá, és az igazgató azt mondta:

— Mörk úr! Ügy látom ön nem ágyban fekvő beteg. Az a kis lopás nagyon az idegeire ment. Éppen ma írtam alá az elbocsájtását. Elegünk van magával. Hiába próbáltuk rendes útra téríteni, szegy élj e magát...

/j pótolhatatlan em~ ^ bér magába ros- kadva, megsemmisülten hallgatta a »haver« kor- holását. A két társa szinte egyszerre megvető pillantást vetett rá és búcsúnélkül faképnél hagyták.

MAKAx KÁROLY

babonák ellen és nem utolsó sorban sikeresen a betegségeik megelőzése érdekében

Ha a beteg ismeri és tisztában van az őt fenyegető betegség veszélyeinek jelentőségével, kellő időben fordul orvoshoz és így az idejében végzett orvosi vizsgálatot követő megfelelő orvosi kezeléssel, illetve beavatkozással sok ember egészségét, sőt életét meg lehetne menteni;

A női bániaknak tünetei épp úgy, mint egyéb megbetegedéseké egyrészt általánosak, mint láz, soványo- dás, rossz közérzet, étvágytalanság* vérszegénység, másrészt olyanok, amelyek rögtön felhívják a figyelmet arra, hogy nőgyógyászati megbetegedésről van szó.

Hogy melyik kórformáról van szó, annak eldöntése természetesen szakorvosra tartozik. Minden esetben első és legfontosabb teendő az, hogy a beteg mielőbb orvoshoz forduljon* mert egyrészt a női szervezetre nézve egyáltalában nem közömbös a felesleges vérveszteség, másrészt a halogatásból mindig csak a betegség súlyosbodása származhat. Legfőképpen áll ez a rákra, ahol esetleg 1—2 héten múlihatik az, hogy eredményesen operálható, vagy kezelhető-e? Továbbá a kismedencebeli gyulladásos megbetegedésekre kell itt a figyelmet felhívni, ahol a kellő időben a betegség elején elkezdődő szakorvosi kezelés a teljes gyógyulást eredményezi. A könnyelmű halogatása a gyógykezelésnek, vagy a javasolt szakorvosi tanácsok be nem tartása az esetleg bekövetkezett átmeneti javulások miatt egész életre szóló betegeskedést, sínylődést, gyer- mektelenséget eredményezhet.

A boldog családi élethez pedig egészséges, viruló, sokgyermekes családanyákra, nem pedig beteges* állandóan a kórházakat járó, gyermektelen asszonyokra van szükség* Tartsuk szem előtt Lykurgus mondását is, aki szerint »a népek sorsa viruló asszonyaik ölében rejlik. Egy nép fennmaradása elsősorban asszonyainak egészségén múlik.«

A tömegeket akarjuk tanítani, nevelni, hogy egészségét óvja, törődjék magával, a legkisebb rendellenesség esetén keresse fel orvosát, kellő időben gyógyítássá a még kezdetben esetleg jelentéktelen elváltozást, mivel ennek elmulasztásából származó súlyos következményeket, nem egyszer katasztrofális rosszabbodását, illetve kimenetelét észleljük a későn orvoshoz forduló betegnél.

Ezt a célt szolgálja az »Egészségünk védelméért« c. előadássorozat következő előadása április 25-én, csütörtökön délután 5 órai kezdettel a Szakszervezetek Megyei Klubjának nagy előadótermében (Miskolc* Kossuth-utca 11. sz.). Fontosabb nő- gyógyászati megbetegedések címmel; Az előadásra szeretettel hívjuk és várjuk anyáinkat, asszonyainkat, leányainkat;

Dr. Nemecskay Tivadar egyet, m.-tamár, Kiváló orvoa, kórházi főorvos,

Tféaxxsd VörösikereKzt vez, tagja