Észak-Magyarország, 1957. április (13. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-21 / 93. szám

wn R5®äRMAGTARORS2!?ÄG időszerű Gondolatok EGYSZERŰ krit ilcát lanságga l szemlélni a történelmi eseményeket és a leírásukból adódó következteté­se k ne k fenntartás nélkül b e hódolni —r tévedések sorozatához vezetne. A történelem olyan eseményeket is produkál, melyből a legkülön­félébb eszmei törekvések meríthet­nek maguknak bizonyító tényanya­got. Amikor Caesárt meggyilkolták, napokon ál köáfátyol takarta a na­pot.. A zsarnokság hívei ebből a ier- vészeli jelenségből köztár saság elle­nes babonát gyúrtak, hangoztatván: Jupiter neheztel Róma népére, hogy nem siet megbosszulni a zsarnok halálát. Vagy hogy még szemlélete­sebben bizonyítsam megállapításo­mat, Petőfire is hivatkozhatok. 1843- ban a szabadszállási választáson megbukott, vagy inkább meg­buktatták. A szegény nép leg­nagyobb költőjét és jóakaróját maga a nép »kergette el«, kis híján múlt, hogy meg nem kövezték. A reakció­sok és a népet lenéző mtellektuellek ebből arra a következtetésre jutot­tak, hogy a nép nem képes felismer­ni saját érdekeit, — buta, ostoba, nem érdemel szabadságot, mert úgy­sem tudna mit kezdeni vele, — kor­bácsot neki! A helyes következtelést Petőfi vonta le: nem■ a nép a hibás, gyermek még a nép, de ha felnő, megsemmisíti azoko.t, akik leitatták, eibutitották és ellene ingerelték. A társadalomtudósok évszázado­kon át böngészték a társadalom írott és íratlan törvényeit, hogy megtalál­ják azt a csodaszert, mely megkímél­né őket a tévedéstől. De ez nem sike­rülhetett nekik, mert a társadalmi összefüggésekkel mitsem törődve, nem ritkán légből kapott hipotézi­sekre alapozták tételeiket. No meg a tévedés ellen nincs is orvosság. Észrevették például, hogy harc fo­lyik a társadalmi osztályok között. Áz észrevétel helyesnek bizonyult, de a következtetésre alaposan rácá- folt a történelem. Gyöngékre és erő­sökre osztották fel a harcbanáliő osztályokat. A természetes kiválasz­tódás törvénye szerint a gyöngéknek, a továbbfejlődésre alkalmatlan osz­tályoknak el kell bukniuk. A gyön­gék pedig a proletárok, szellemi és gazdasági erő hiányában nem képe­sek szembeszállni a jólszervezett gazdagok gazdasági és szellemi ha­talmával. A gazdagok gazdagságáé műveltségükkel indokolták. AZ EGYIK társadalomtudós a kalaposmesterek végiglátogatásával »győződött« meg arról, hogy a gaz­dagok születésüknél fogva is művelt­ségre termettek, — fejbőségük felül­múlja a proletárokét. Egy másik azzal érvelt, hogy a gazdagok több szellemi kiválósággal ajándékozták meg a társadalmat, mint a szegé­nyek. A fejbőség — bizonyítást már ak­kor is kinevelték, de a másik fölött nem lehetett ily könnyen napirend,re térni, — igazság volt benne. De mi­lyen igazság az, amelyet egyetlen »odamondással« tönkre lehet zúzni? Adam Smith angol közgazdász meg­fordította a gazdagodásra vonatkozó tételt: A gazdagok nem azért gazda- go.k mert intelligensek, hanem azért intelligensek, mert gazdagok — s halomra dőlt a gazdagodás hamis elméleti igazolása. A tudás megszerzéséhez pénz kell, s ez csak a gazdagoknak adatott meg. A gazdagok védelmére és iga­zolására szült tétel a proletárok, »az ágrólszakadtak igazságát<* bizonyí­totta. De gyerünk közelebb, s a mi vilá­gunkból merítsünk példákat arra, mi­lyen könnyedén be lehet csapni az embereket. Egy eszme lejáratásához a vele szembenálló erők az illető eszme képviselőinek túlkapásait szokták felhasználni. Az elmúlt években ná­lunk gyakori jelenség volt az embe­riesség megsértése. A túlkapásokat az ellenség felfújta és a marxizmus-le- ninizmus természetes következmé­nyének tüntette fel, egy eszme em­bertelenségének minősítette. Márpe­dig Magyarországon olyan embersé­ges cselekedeteket hajtott végre ez az eszme, ami egyedülálló nemze­tünk történetében. Csak egy példát. Az állam, a kommunisták által irá­nyított állam hatalmas anyagi áldo­zatokat hozott a munkás- és szegény­paraszt származású gyermekek ta­níttatásáért. Hogy miért? Érdeke volt, igen, érdeke volt, mert törek­véseit elsősorban azok támogathatják szívvel-lélekkel, akiknek létérdeke a rendszer fennmaradása és megerő­södése. Ha 1956 októberében sikerül az ellenforradalmi puccs, ma ezer meg ezer a népi értelmiségi — állásnélküli diplomata. Miért? A kapitalistáknak nem kellett volna az új értelmiség? Nem kellett volna, mert nem lett volna rá szüksége. A megnöv>ekedett értelmiségi létszám foglalkoztatásá- hoz az iparosítás hazánk adottságai­nak megfelelő szocialista üteme szükséaes. Az egytanerős iskolákban 4-re, 5-re emeltük a tanítók számát, hogy kulturáltabb polgárokat nevel­jenek hazánknak. Nos, mi lett volnr a „pedagógus-fölösleggel?” A kapi­talista állam,háztartás nem ..bírta” volna ez a kulturális ,.improduktív” terhet és szélnek eresztette volna o diplomájukból élni akarók ezreit. SZEMÜNKRE VETETTÉK, hog> elnyomjuk az emberi egyéniséget. Példákat is hoztak. Ezt és ezt az egyetemistát „megfenyítették”, mert „egyénisége” volt. Lehet, hogy igaz. De mi egy nép egyéniségének kultu­rális emelésén fáradoztunk, — s mondhatjuk, sikerrel. Ez olyan körül­mény, amely előtt meg kell hajol­jon az az egyén is, akit sérelem ért. TÉVEDNI EMBERI DOLOG, ~ hajtogatja a magyar nép jó néhány évszázada. S nekünk, kommunisták­nak, nem bírják megbocsátani, hogy tévedtünk is. De csak nézzünk szét az országban, minden új az elmúlt 12 év dicséretét zengi. Annyi a kor­szerű, a modern hazánk arculatán és az emberek fejében, amennyit a felszabadulás óta eltelt 12 esz­tendő rakott oda. Védjük meg, amink van, amit nagy fáradsággal eddig összehordtunk, hogy még töb­bünk legyen... GULYÁS MIHÁLY í Caragiale-vígjáték bemutatója elé jT. Európa színpadjaim ritka vendég volt Caragiale. Pedig mindenütt is­mert ez a régi dramaturgiai szenten­cia: Jó szatíra és eredeti szatirikus ritka, mint kagylóban a gyöngy. Ca- ragiale vérbeli szatirikus. Hozzá mér­hető nagy nevettető egy emberöltő­vel előbb uralta az orosz színpadokat, később bebarangolta a világot; Go­golnak hívták a humor és szívbéli kacagtatás nagy mesterét. A román dráma-költőnek jóval ke­vesebb babér jutott, mert szúrós, tolla miatt elsősorban hazájában — jelen­téktelennek minősítették, rágalmaz­ták, üldözték. A címzettet a polgári társadalom vezető alakjai — minden lépesében gátolták, pedig a színház kitűnő ismerője színigazgatói tevé­kenysége alatt minden évad'kezdés- kor kinyilatkoztatta: „A színház fel­adata, hogy szószék legyen, amely­ről csak haladó eszmék és nemes ér­zelmek papjai prédikálhatnak.” Caragiale minden drámai alkotásá­ról elmondhatjuk: művészi hitvallá­sához sohasem lett hűtlen. A „Viha­ros éjszaka”, az „Elveszett levél”, a -„Farsang”, a „Leonida tekintetes úr” és a „Pusztulás” — legismertebb színpadi művei — nem a puszta ne- vettetés jegyében születtek. A könnyf akasztó nevetésáradatban min­dig megcsillant a valóság, kibomlott a kor embereinek észjárása és gaz­dag jelleme. Caragiale nem egysze­rűen csak fogta és áttette a szín­padra az „utca emberét”. Hatalmas, átfogó és szintetizáló erejével, korát realista módon képviselő, igazi típu­sokat teremtett­Az „Elveszett leveli-ben sorakoz­nak fel leginkább azok a figurák, melyek a polgári társadalom képvi­selőválasztásainak legmulatságosabb paródiájával lepik meg a nézőket. A darab a képviselőválasztások gro­teszk világába vezeti a nézőt, mely­nek előzményeként, egy konokan konzervatív megyefőnök gyengéd, enyhén szólva kissé óvatlan levelet ír egy magasállású hölgyhöz. A szép­asszony férje legjobb barátjának a megye-főnöknek barátnője — elveszti az értékes és kompromittáló levelet, Az asszonya könnyelműségnek ez esetben, mint mindig, súlyos követ­kezményei lesznek. Az említett le vél éppen a választások küszöbén jut az ellenzék Vezérének kezébe, aki azt saját céljainak megfelelően alaposan felhasználja. így indul az 1860-as évek román vidéki városában egy groteszk politikai lélekvásárlás, amelytől a legerősebb színpadi desz­kák is megreccsennek. DeÁnegrendül a néző is — a kacagástól. A darab mérhetetlen szellemessé­get, erőt és ügyességet sugároz = c^-uálközhatuhk azon,' hogy -eddig olyan ritkán találkoztunk vele hazai színpadjainkon. A Miskolci Nemzeti Színház a ha­ladó hagyományok mélységes megbe­csülése nevében nyúlt a darabhoz, amely minden bizonnyal nagysikerű bemutatója lesz az évadnak. Biztosí­téka ennek a kitűnő szereplőgárda (Máthé Éva, Fehér Tibor. Farkas Endre, Horváth Gyula. Beleznay Ist­ván, Viktor Gedeon, Csiszár András Német’hy Ferenc, Palotay László Sárközi Sándor, Harmaczy József) és a kitűnő fiatal rendező: Makai Péter, akinek diplomarendezése ez a darab. Tanácstagi Jogadóóra A városi tanács tagjai az alábbi helyen és időpontban tartanak fogadóórát. Április 21: Gál József Felsöhámor párt­helyiség 14—16 óráig. Április 22: Grósz Károly Damjanich u. 14. sz. 17—19 óráig. Április 23: Szolga István Szövő u. 2. sz. 17—19 óráig, Lajtos József Mikes Kele­men u. 2. 18—19 óráig, Kecskeméti Erzsé­bet Deák tér 7. 17—18 éráig. Április 24: Markovics József Martin- telep, iskola 18—20 óráig, Hidasi Miklós üveggyár 17—18 óráig, Földi Imréné Deb- reczenyi u. 6. 18—19 óráig. Nagy Károly Széchenyi u. 90, 16—18 óráig, Peja Győző Kilián gimnázium 8—13 óráig, Mezei La­jos Bartók Béla u. 80. 18—20 óráig. FEJEK HAJDÚ BÉLA PASZTELLKÉPEI Hajdú Déle 1930-tól 1947-ig ál­landó kiállító mű­vésze volt a mis­kolci tárlatoknak, s- rendezett kiállí­tásokat Budapes ten, Debrecen­ben. Nagyváradon és más vidéki vá­rosokban. Pikturá ját a mai fiain' " nemzedék azönb&n / •/. nem ismeri, mert ; E 1948 óta nem szé- repelt kiállításain- Él| kon. Ezért közöl- K jük ezt a néhány Ízelítőt jellegzetes kisebb műveiből, amelyek az 1930a as években készüld tek. .SHAKESPEARE-I FIGURA’ L. I. tulajdont „MOCSÁRVIRÁG” Tabéry Géza író. a nagyváradi Ady múzeum igazgatója tulajdona &KTOR MUNKAKÖZBEN Eredeti címe: „Még egy pillantás a műre”. Z. H.-né (Eger?) tulajdona. Erősödik a juhászat Észak-Borsodban Zsendül a rét, zöldül a határ. Örülnek ennek a bodrogközi juhá­szok, s még jobban a kedvesen bé- gető, göndörszőrű bárányok. Olyan jóízűen ropogtatják a friss, gyenge füvet, hogy szinte zöldre habosod!k tőle pici szájuk. Künn terelgeti már nyáját hetek óta György tarlón a bodrogközi ju­hászok feje, híres juhászősök le­származottja: a 70 éves Szilágyi István bácsi, aki még ma is úgy megüli minden juhászok segítőtár­sát, a szamarat, hogy kemény, H U M O í< VIZSGÁN — Mi az uránium? Csend. — Szóval, nem tudja. Mi a hé­lium? Csend. — Ezt sem tudja. Nos, adok magá­nak még egy utolsó lehetőséget. Mi a különbség az uránium és a hélium között? VEGYTANÓRÁN — Mi történik az ezüsttel, ha hosz- szabb ideig a szabad levegőn hever? s— Lába kél. SZÁLLODÁBAN — Milyen lakosztályt kérnek az uraságok? Fürdőszobával legyen vágj'’ anélkül? — Természetesen anélkül. Csak három hétig maradunk .; SZŐKE VAGY BARNA? — Azt mondják, a szőke asszonyok sokkal béketűrőbbek, mint a barnák. Mi a véleménye? — Ostobaság. Az én feleségem már volt szőke is, volt barna is, de én semmiféle eltérést nem tapasztal­tam természetében. ABLAKTISZTÍTÓK FIGYELMÉBE Az idősebb hölgy már türelmetle­nül várja az ablaktisztítót. Végre megérkezik. — Nagyon szépen tisztítsa meg! Milyen szert használ a tisztításhoz? — kérdi a tisztítót. — Hát, tetszik tudni, akkor lesz a legszebb, ha egy-két pohár whiskyt öntök a víz-be, Az öreg hölgy sietve eltipeg és kis­vártatva egy üveggel jön vissza. — Itt a whisky. Aztán szép le­gyen ;: * Az ablaktisztító arca felderül. Munka közben egyre vidámabban énekel. Amikor végez, a hölgy elé­gedetten bólogat. — Valóban szép. Milyen jó, hogy nem dobtam ki ezt a whishyt. Boldo­gult nővérem szokta benne a reumás lábát áztatni.;: A SKÖT ÉS A MACSKA — Patrick kérlek, lásd már be, hogy nem lehetünk meg macska nél­kül. Ma újabb egérfészekre bukkan­tam, — könyörög a skót asszony im­már harmadik hete a férjének. ■ — Igen ám, csakhogy egy macská­nak tej kell, meg miegyéb. Honnan vegyük? Aztán még meg is kölyke- zik ; ; : — Majd egy kandúrt szerzünk. Tej se kell neki, fogjon magának egeret. — Rendben van, szerezz egy kan­dúrt. De a farkát le kell vágni.-— Ugyan, ez nem pulikutya. — De ha rövidebb a farka, keve­sebb meleg megy ki a szobából, ami­kor télen kiengedjük. KITŐL TANULTÁK? Egy belgrádi iskolába ellátogat a tanfelügyelő és a következő szavak­kal fordul a tanítónőhöz: — Úgy látom, hogy az ön osztályá­nak növendékei igen gyakran hasz­nálják az olyan kifejezéseket, mint: »isten segíts«, »isten tudja«, »ha is­ten is úgy akarja« stb. Ezt. pedig nem tartom a haladó szellemű neve­lés jelének! Tanítónő: Jézusmária! Kitol ta­nulhattak ilyesmit ezek a gyerekek! AKARATERŐ — Az én férjem teljesen leszokott az italról és a dohányzásról. — Ehhez bizony nagy akaraterőre volt szükség. — Meg is volt bennem! FIUK ÉS NORMÁK Két fiatal munkásnő találkozik: — Hogy van a kisfiad? — Köszönöm. Mint a normák. — Hogy érted ezt? — Ahogy mondtam. Növekszik, szépen növekszik. LEHETETLEN A vendég szemrehányóan mondj." a fizetőpincérnek: — Három hónapja eszem itt, de a mai ebéd gyengébb volt az összes eddiginél. — Az már teljesen lehetetlen, — csóválja fejét a főúr. HÁT EZ A TEHÉN! A paraszt a tehenét legelteti, s közben odajön hozzá a mezőcsősz: — Nem látja kend, hogy a tehén­nek itt tilos legelni. Ihol a tábla-e! — Nahát, hogy ez a tehén nem tud óvasni! (Az osztrák és a jugoszláv sajtó­ból.) HÁZASSÁGKÖZVETITŐNÉL — Mondtam, hogy a nőnek ötven millió a hozománya cs maga még a fényképére is kíváncsi! (A »Pari* egyenes tartását ugyancsak • meé* csodálják az emberek. De a Bod­rogközben szétszórva kint legel az állami gazdaság 1200 birkája, a pácini Dimitrov 220, a kenézlői Dózsa 500 juha és szemet gyönyör­ködtető látvány, ahogy a sáros­pataki Alsóhatárban a Dózsa és a Kossuth, s a tolcsvai Csetőn'a Har­cos tsz birkái, selymesszőrű,- ficán­koló bárényai habzsolják a mele­gedő napfényben a serkenő gyepet; A Bodrogköz évszázadok óta kedvelt földje a juhászéinak. Most ismét friss lendület, erősödés mu­tatkozik ebben az ősi foglalkozás­ban. Különösen kitűnik ez abból,- hogy a korábbi évekkel ellentét­ben ezidén feltűnően kevés, alig 10 százalékos volt az elhullás, viszont annál számottevőbb az ikerellés. Néhány termelőszövetkezet, fő­ként a sárospataki Kossuth és Dó­zsa, a kenézlői Dózsa és a tolcsvai Harcos megkezdte a tenyészkosok nevelését. A legjobb gyapjú- és tej­termelő, a legszebb küllemű anyák­tól származó kosbárányoküt fel­nevelik továbbtenyésztési célokra. Az a tervük, hogy a felnövő fiatal tenyészkosokat a megye más Ter­melőszövetkezeteihez is eljuttatják; így kívánják elősegíteni, hogy ha­marosan szembetűnő erősödés, mi­nőségi javulás'következzék be. a tsz-ek juhászataiban — egész Bor­sodban. (h- jr) A telefontözpotil nem raktár A minap a kondói bányaüzem te­lefonközpontjában egy különleges raktárra bukkantunk rá. Nem’ is kellett sokáig keresgélnünk, 'hiszen a karbid szaga egyből elárulta a titokzatos helyet. Az aknászok mái* évek óta ott tartják egy hatalmas bödönben akarbidot: Érthetetlen, mi végből teszik ezt, hiszen az üzem­nek van rendes raktárhelyisége. Talán azért, hogy Gyenés Mártá­nak és a többi telefohkezelőiiőhek — ha már.a bányában nem érez­hetik a karbid szagát, akkor leg­alább így szagolják. Helytelen do­log ez, mert megvan mindennek-a rendje és a helye, s ezt-illő .l^nne tudni a kondói aknászoknak *;; -------------------------------------' ■ A Béke-moziban az április JS^-rtí hirdetett Len in-film a műsortól elté­rően 21-én délelőtt 10 órakor lesz be-« mutatva.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom