Észak-Magyarország, 1957. április (13. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-21 / 93. szám

Az MSZMP Borsod-Almuj-Zemplén megyei

intézőbizottságának ülése

Pénteken a Magyar Szocialista Munkáspárt Borsod-Abaúj-Zemplén megyei ideiglenes pártbi- : zottsága kibővített ülést tartott, melyen megtárgyalta a megye pártpolitikai és gazdasági helyzetét, értékel- • te az eddig elért eredményeket, feltárta a munkában mutatkozó hiányosságokat és megszabta a további ten- 5 nivalókat. A beszámolót Prieszol József elvtárs, a megyei intézőbizottság elnöke tartotta. ;

Tisztelt Pártbizottság, Kedves Elvtársak!

Még október előtt a párton- belüli ellentét a maga jobboldali frakciós harcával rendkívül súlyos károkat okozva, megbénította a párt egységét és igen alaposan meggyengítette a párt erejét. Ilyen körülmények között jutottunk el az októberi ellenforradalmi eseményekhez. A már amúgyis alaposan meggyengült pártot az ellen- forradalom koncentrált támadása a pártban lévő árulók segítségével majdnem teljes egészében szétbomlasztotta. A pártonbelüli árulók és az ellenforradalom támadta súlyos eszmei és szervezeti zűrzavart teremtettek a párt életében. Dacára annak, hogy a párthoz hű elvtársak százai, ezrei hűek maradtak a szocializmus eszméihez, mégis a pártvezetés hiányában mint cselekvő és élő organizmus megszűnt létezni. Borsod megyében még fokozta a helyzet nehézségét Földvárinak, az MDP megyei első titkára által elkövetett durva hibák. Ilyen körülmények között igen nehéz volt talpraállítani az elkedvetlenedett, demoralizált, félrevezetett és megfélemlített elvtársainkat és különösen nehéz volt a vezetésre, a pártszervezés munkájára alkalmas elvtársakat megtalálni. Ki kell emelnünk, hogy ebben az időkben elsőnek álltak talpra az illegalitás és az 1945—46- os évek harcedzett kommunistái.

Nagy erőt adott nekünk a párt- szervezet újjászervezésében, hogy a párt központi vezetése következetes, elvi szilárdságot mutatott. Világosan elhatároltuk magunkat a Rákosi— Gerő-féle vezetés szektás hibáitól,

de ugyanilyen határozottsággal elhatároltuk magunkat a Nagy Imre-fé- le liberalizmustól, opportunizmustól

is.

Kádár elvtárs az országos aktíván rámutatott arra, hogy eredményeink, sikereink forrása az a következetes, bátor, elvhű politika volt, amelyet a Központi Vezetőség képviselt. S bár voltak elvtársak, akik pesszimistán ítélték meg a helyzetet, úgy ítélték meg, hogy szűk a bázisunk, és ezért engedményeket kell tenni a Nagy Imre-féle jobboldali opportunizmusnak. A párt nem lépett erre az útra, mert tudatában volt annak, hogy még akkor is, ha pillanatnyilag nem népszerű az az álláspont, amit mi képviselünk, mégis az egyetlen helyes politika az elvi politika, amelyet a tömegek előbb-utóbb támogatnak.

Ebben az időben, ma és a jövőben is vállalni kellett és kell még a népszerűtlen feladatokat is az ügy helyes védelmezése érdekében.

Ugyanezt az elvi következetességet igyekeztünk mi is érvényesíteni a megye politikai vezetésében. Mi is elhatároltuk magunkat attól a politikától, amelyet Földvári képviselt megyénkben. Bár meg kell mondani, sok előtt nem volt világos és lassúnak tartottuk azt a harcot, amit mi folytattunk Földvári politikai befolyásának elszigeteléséért és visszaszorítására. Ez az előbb említett elszigetelés, visszaszorítás abban az időben nem volt olyan egyszerű, mert Földvári azonnali leváltása, félreállítása komoly nehézségeket és zavarokat okozhatott volna.

Meg kellett indítani akkor az életet? Szükség volt a szénre? Szükség volt a munka beindítására? Lehetett tovább nézni nyugodtan, hogy összkomfortos fizetett sztrájkot folytassanak? Csak egyértelmű feleletet lehetett erre adni, nem és nem! Mi ezekről a kérdésekről nem terelhettük el a figyelmet, különösen azokban az időkben, amikor még alig voltak pártszervezeteink. Bár sokan követelték és joggal Földvári azonnali eltávolítását, sőt letartóztatását. Emlékeznek az elvtársak az Apró elvtárs által tartott nagyaktíva értekezletre. Akkor még a munkástanácsokban helyetfoglaló ellenforradalmárok irányították a munkástanácsokat. Az akkori munkástanácsoknak legfőbb feladatuk volt a párt- szervezés és a párt talpraállításának lehetetlenné tétele és a népgazdaságunk egészét megbénító sztrájkok szervezése. Bár mi akkor mondottuk elvtársainknak, hogy mi Földvári Rudolf kérdését megvizsgáljuk, de akkor nem ez volt a legfontosabb feladat. Beindítani a széntermelést. Résztvettünk a munkástanácsok ülésein, fokozatosan lepleztük le az ellenforradalmi elemeket és az életet jelentő szén termelése megyénkben is megindult. Igaz, hogy az első napokban és hetekben 3000—4000 tonna között mozgott, most azonban már 12 000 tonnán felül termelünk. De ugyanígy az ipar területén is. Amint emlékeznek, ezekben az időkben a budapesti munkástanács irányította az országban a munkástanácsok egészét.

Már as ellenforradalom idején megkesdődöít a pártépítés

Mi volt a főfeladat akkor? Kivonni a megyei munkástanácsot a budapesti munkástanács hatása alól. Sikerült? Igen, sikerült. Magyarországon először Borsod megyében oszlattuk fel a területi, illetve a megyei munkástanácsot. Ettől az időtől kezdve hiába telefonált a budapesti munkástanács, hiába fenyegetőzött, Borsod megyében már nem volt befolyása. Sikerült a helyzetet a magunk javára örvendetesen megváltoztatni. Persze, amikor két héttel később a budapesti munkástanácsot a kormány rendeletben feloszlatta, akkor már könnyű volt egynéhány elvtársunknak okosnak lenni, akik azt mondották: nekünk is így kellett volna dolgoznunk, nem kellett volna opportunista módon megalkudni és a munkástanács több tagját, úgy a megyei, mint a városi tanácsba átvenni. Mi akkor mondottuk, amint megerősödünk, bármely pillanatban tudunk intézkedni e tekintetben is. Amint tudják az elvtársak, ezek az intézkedések azóta, ha nem is nagy lármával, de megtörténtek.

Igen helyes volt, hogy a mi elvtársaink a legkritikusabb időkben öntevékenyek voltak, nem telefonáltak minden félórában a pártközponthoz, mert tudták, hogy a pártközpontban is megvannak, még fokozottabban a nehézségek. Már az első napokban, amikor Miskolcon, de a megye egész területén a gyalázatos ellenforradalmárok uralták a helyzetet, elvtársaink már megkezdték a pártépítés munkáját. Már október 30-án az instruktorok és a megyei bizottságon dolgozó elvtársak felkeresték a járási, városi párt vezetőket és megbeszélték velük a legfontosabb tennivalókat. Ahol pártszervezeteink nem voltak, megbízást adtunk bátor, felelős elvtársaknak a párt újjászervezésére. A járásoknál dolgozó kommunisták ebben a nehéz időszakban fáradságot nem kímélve dolgoztak a párt újjászervezéséért. E munkát sokszor fél-illegálisan végeztük. ‘Kezdetben a járási, városi szervező bizottságok megalakításán munkálkodtunk, röplapokat, újságokat biztosítottunk számukra, ezeket terjesztettük üzemeinkben, községekben. Az ellenforradalom fő erejét a bányavidékekre és üzemeinkre koncentrálta, hiszen fő célja a termelés megindulásának akadályozása. valamint a pártépítés lehetetlenné tétele volt. A munkástanácsok kiadták a határozatot, hogy párt- szervezeteket nem engednek létrehozni az üzemekben.

Nem engedjük megbontani a munkásosztály egységét

Pártépítő munkánkban le kellett küzdenünk a Szociáldemokrata Párt újjászervezésére való törekvést az üzemekben. A régi, jobboldali szociáldemokraták célkitűzése volt, hogy a párt legbiztosabb támaszában, a munkásosztályban megbontsák az egységet, hogy újjászervezzék a magyar munkásmozgalom történelmében már a múltnak átadott szociáldemokrata pártszervezeteket. A jobboldali szociáldemokratáknak ez a törekvése sikertelen maradt, mert a magyar munkásosztály már 1948-ban megértette: minthogy csak egy munkásosztály van, úgy csak egy pártja is lehet ennek az osztálynak. És minden más pártalakítási törekvés idegen a munkásosztály érdekeitől és céljaitól.

A párt újjászervezését, sorai egységének kikovácsolását nehezítette és sok kárt okozott és okoz bizonyos értelemben még ma is a pártban elharapózott személyeskedések, személyi intrikák és csoportharcok. Bizonyos mértékig érthető, hogy ilyen jelenségekkel találkozunk a pártéletben, hiszen az elmúlt idők nagy próbatétele és a rendkívül bonyolult politikai helyzetben bizonyos mértékig vizsgázott minden politikai vezető és egész párttagságunk is.

Ebben a helyzetben, amiben voltunk, csak nagyon kevés kommunista mondhatja magáról, hogy mentes lett volna bizonyos hibáktól, tévedésektől. És természetes, hogy ezeket a hibákat és tévedéseket most szóvá- teszik és bírálják. Azonban ennél a kritikánál egy pillanatra sem szabad szem elől téveszteni, hogy a hibáknak különböző fokozatai lehetnek és mindig mérlegelni kell az elkövetett hibák súlyát és mértéke nagyságát. Pl. természetes, hogy a párt volt első titkár*, Földvári által elkövetett súlyos hibákat a pórt nem bocsáthatta meg neki, s ezért kívül kellett helyezni sorainkon. «Földvári, — ahogy a Központi Ellenőrző Bizottság róla szóló határozata mondja — október 23 után, de még azt megelőző időkben opportunista magatartásával lejáratta magát, komoly felelősség terheli a Borsod megyei párt- szervezetek szétzüllesztéséért. És ezért a Központi Ellenőrző Bizottság Földvári Rudolfot a Magyar Szocialista Munkáspárt soraiból kizárta.«

Természetes, hogy a kisebb hibákat és tévedéseket elkövetett embereket másképpen kell megítélni. A főkövetelmény az kell hogy legyen: elismerjék a hibákat» és tévedéseket és lehetőséget kell adni azok kijavítására.

Mi azt valljuk Kádár elvtárs tanácsai alapján, hogy attól függően, ki milyen jellegű hibát követ el, tehát hogy szektás hibákat, vagy a jobboldali liberalizmus hibáiba esett, aszerint igyekezzen hibáit kijavítani.

A kommunista bírálat

A megyei intézőbizottság el van szánva arra, hogy az ilyen elvtelen, frakciózás és rágalmazások ellen a legkeményebben fog fellépni és kéri a pártbizottság ilyenirányú támogatását.

Félreértések elkerülése végett le kell szögezni, hogy nem építő jellegű, elvtársi, kommunista bírálat elfojtásáról van szó, azt továbbra is bátorítani kívánjuk, mert az erősíti a párt egységét. A kommunista pártban soha nem tűrhettük meg az in- trikálást, frakciózást, de a mai helyzetben különösen nem, amikor ma minden erőnket az ellenforradalom elleni harcra kell mozgósítani, tűrhetetlen a párt egységének bomlasz- tása és hogy erőinket azzal engedjük lekötni, hogy különböző csoportok harcoljanak egymás ellen a pártban.

Vannak le nem becsülhető eredményeink a párt politikai tömegmunkájának fejlesztésében. Kezdetben januárban, februárban még csak csoportos beszélgetések folytak, később pártnapjainkon, aktíváinkon, munkásgyüléseinken a megye dolgozóinak ezreihez és tízezreihez szóltunk, magyaráztuk és vitattuk meg velük a legalapvetőbb politikai kérdéseket. S legutóbb a párt diósgyőri nagygyűlésén résztvett 35 ezer ember nagyszerű seregszemléje mulatta meg imponálón, hogy politikai befolyásunk milyen rohamos mértékben növekszik.

Politikai tömegmunkánk eredményeként ma már a legalapvetőbb politikai kérdések egyre világosabban állnak párttagjaink, munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk előtt. Ma már nem nagyon haliam vitatni, hogy az októberi—novemberi események ellenforradalmi események voltak-e? Azt is elmondhatjuk, hogy szétzúztuk az ellenforradalomnak a kommunisták elleni hajszára és a párt bomlasztására bedobott olyan jelszavakat, mint a rákosizmus, sztálinizmus jelszava. Ma már egyre világosabban látják párttagjaink Nagy Imre és társai revízionizmusának szerepét a magyarországi elleniorraA párt további építésével kapcsolatban gyakran vetik fel különböző pártszervezetektől a kérdést: milyen nagy legyen a párttagságnak száma, hány százalékát kell a régi párttagságnak elérni? és kérik tőlünk, hogy határozzuk meg számokban a párttagságot. Kádár elvtárs erről a kérdésről az országos aktíván azt mondotta: nem a számokról kell vitatkoznunk és előre meghatározni, hány százezer párttagunk legyen, hanem mozgósítani kell a pártot, a dolgozókat érintő legfontosabb kérdések megoldására, hogy a tömegek lássák; a kommunisták foglalkoznak és megoldják a tömegek y leglényegbevágóbb kérdéseit. A pártnak ilyen munkája fogja vonzani a munkás- osztály, a parasztság és az értelmiség legjobbjait a pártihoz, ebben a munkában fognak felnövekedni a párttagságra legérdemesebb munkások, parasztok és értelmiségiek, akiket fel kell venni a pártba. Kádár elvtársnak ebből a megállapításából világosan következik, hogy szakítanunk kell az öncélú pártépítéssel, az olyan pártépítő munkával, amely a párt szervezését elválasztja az előttünk álló feladatok megoldásától.

Az üzemekben folyó pártszervezési munka azt is jelenti, hogy az elvi és politikai munka mellett elvtársainknak harcolniok kell a termelés jobb megszervezéséért, a minőség és a gazdaságosság megjavításáért, a fegyelem megszilárdításáért. Akik az ilyenfajta harcban élenjárnak, azoUgy gondoljuk az helyes, hogy aki szektás hibákat követ el, vagy a másik, aki a jobboldali liberalizmus hibáiba esett, harcoljon saját hibái kijavításáért, mert akkor bebizonyítja és elhisszük, hogy valóban saját hibáit akarja leküzdeni.

A kommunista kritika célkitűzése az kell legyen, hogy a hibát elkövetett emberek kijavítsák hibáikat, hogy erősödjön soraink egysége. Sajnos elég gyakori jelenség megyénkben, 'hogy egyes bírálókat nem a párt sorai egységének erősítése vezeti, • hanem elvtelen pozícióharc, amely aláássa sorainkat, elvonja a figyelmet az előttünk álló feladatokról, gyöngíti és bomlasztja a pártot. A megyei intézőbizottságtól nagyon sok erőt és energiát kötött le az ilyen elvtelen, frakciós jellegű, sokszor rágalmazásig fajuló bírálat elleni harc.

erősiti a párt egységéi

dalmi eseményekben. Mindezek politikai agitációnk és propagandánk le nem becsülhető eredményei.

Politikai tömegmunkánknak különösképpen nagy feladatai vannak az értelmiség körében még mindig meglévő eszmei és politikai zűrzavar és bizonytalanság felszámolásában. Bár a párt megyei intézőbizottsága sokat tett annak érdekében, hogy a párt iránti bizalmatlanság és ellenségeskedés légkörét leküzd je. Az értelmiség körében számos ankétot tartottunk, az értelmiség különböző rétegeivel. Mindezek eredményeként kétségtelen közeledés jött létre és növekedett a bizalom a párt irányában.

Ennek ellenére is azt kell mondanunk, hogy ez a munka még nagyon kezdeti stádiumban van s hosszú, türelmes eszmei és politikai felvilágosító munkára van szükség, hogy az értelmiség becsületes tömegeit szilárdan a párt oldalára állítsuk.

Különösen rosszul állunk a falusi értelmiség vonalán, a tanítók, orvosok, állatorvosok, agronómusokkal való kapcsolatunk tekintetében, akikkel falusi pártszervezeteink jóformán egyáltalán nem foglalkoznak.- Meg kell mondanunk őszintén, hogy ezek közül nagyon sokan az ellen- forradalom eszmei befolyása alá kerültek.

Másik, ugyancsak nagyl'ontosságú területe értelmiségi politikánknak a műszaki értelmiség körében ^végzett munka. Ennek nagy jelentőségét aláhúzza az előttünk álló nagy gazdasági és termelési feladatok megoldása.

Pártszervezeteink feladata: az'értelmiség becsületes elemei körében fokoznunk kell az eszmei, ideológiai, politikai munkát, jóindulatú elemeit meg kell nyernünk, a velünk szembenállókat olyan helyzetbe kelj hozni, — el kell szigetelni, -- hogy nekünk ártani ne tudjanak.

A megyei párt intézőbizottságnak a lehető legsürgősebben ki kell dolgoznia az értelmiség irányában folytatandó politikájának fő irányelveit;

kát kell a párt tagjai közé felvenni. Miért nem vagyunk mi kezdeményezők? Pl. Borsod megyében a lakásépítkezések meggy orsításábah, tanácsvonalon varos- és községpolitikai kérdések sikeres megoldásában. Az e téren végzett munkát lebecsültük. Nekünk harcolnunk kell minden olyan létesítmény megvalósításáért, amely Borsod megye dolgozóinak érdekeit szolgálja, nem úgy, mint ahogy azt egyes tanácsi unkcio- náriusaink teszik, hogy még a meglévő objektumainkat is átengedik más megyének, ahelyett, hogy a megye idegenforgalmát és jövedelmét növelnék. A debreceni tanácsnak adták át a erdőbényei és boldvai kastélyt, üdülők berendezése céljára. Pedig higyjék el a tanácsban dolgozó elvtársak, hogy a diósgyőri dolgozókat nem rázta volna a hideg a méregtől, hogyha ezekben a gyönyörű kastélyokban nyaralhattak volna. Nem is beszélve a környék jó boráról.

Jelenlegi erőviszonyaink lehetővé teszik, hogy most már konszolidáltabb, tervszerűbb munkát végezzünk a pártépítés, a pártmunka minden területén.

A párt további fejlődésének, a po- Jitikai élet további konszolidálásának kulcskérdése a tömegek közötü

(Folytatás az 5. oldalon )

Politikai befolyása a pártnak szervezeti keretein messze túlnő

de nem lépek be a pártba«. Ma már nem az a gondunk, hogy ezeket a «pártonkívüli« kommunistákat győzzük meg és küzdjük le ingadozásukat, ellenkezőleg, ma ezrek és ezrek jönnek a párthoz, kérik felvételüket és a pártszervezetek komoly mércét állítanak, ki lehet a párt tagja. A pártba való felvételnél a kommunisták kritikusok, mérlegelik az illetőnek az ellenforradalmi események alatt tanúsított magatartását és nem akárkit vesznek fel a pártba.

Ma már messze túl vagyunk azon, amikor még egyes régi párttagok úgy nyilatkoztak, hogy még nincs programja, szervezeti szabályzata a pártnak, nem lépnek be! A kommunisták nagy tömegei ma már megértették, hogy a párt programja alapjában a szocializmus építése volt és az is marad. S készek harcolni ezért a programért. Ma már a kommunisták tömegei megértették, hogy a párt szervezeti elvei a. marxista-leninista pártok Lenin által kidolgozott elvei voltak és az is marad

Nem megfelelő az üzemi munkások aránya. Hozzávetőlegesen kb. 45 százaléka. Itt főleg az segítene, ha a Lenin kohászatban, az ózdi kohászatban fokozottabb mértékben indulna meg a régi, becsületes, párthoz hű kommunisták felvétele.

Ez a létszám minőségileg más, mint az MDP felduzzadt tagsága. Ezek a pártszervezetek — s a taglétszám — az ^lenforradalom elleni harcban születtek, (sztrájkok, párt- szervezetek megalakításáért folytatott harcok stb.)

Poli va| befolyása a pártnak szervezeti keretein messze túlnő. (A Népszabadság példányszáma, Északma gyarország példányszáma, pártnapjaink száma, részvevők létszáma).

Nem szabad lebecsülni megtett utunk nagy eredményeit, mindig látnunk kell, milyen nehézségeket kellett leküzdenünk, hogy idáig érjünk. Ma már a múlté az, ami még januárban sokhelyütt fellelhető volt. Voltak emberek, akik azt mondották, hogy «én kommunista vagyok,

A szervezőmunka beindulásakor nem fordítottunk kellő figyelmet a bányász és a gyári üzemi pártszervezetekre. A bányavidékeken létrehozott pártszervezeteink megerősödése nem maradt hatás nélkül. A pártszervezetek régi számához viszonyítva, 59 százalékban alakultak újra. Kezdetben elég gyengén ment a pártszervezetek megalakítása. Jelenleg a régihez viszonyítva 76 százaléka alakult újjá. Legjobb eredményt ezen a téren a sátoraljaújhelyi járás mutatott fel, mert a megyében megalakult 42 tsz. pártszervezet közül 2Í az újhelyi járás területén van. Ugyancsak ebben a járásban van a legtöbb állami gazdasági, gépáll omási pártszervezet. '

Üzemeink közül a Lenin kohászatban a régi alapszervezeteknek az 51 százaléka alakult újjá, a tanügyi és kultu 41is szerveinkben mintegy

20—25 százalékban alakult meg a pártszervezet.

Daeára annak, hogy az üzemi párt- szervezetek száma az utóbbi időben emelkedett, még nem kielégítő a párttagok száma.

feladataink a párt további erősítésében

1.