Észak-Magyarország, 1957. április (13. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-21 / 93. szám

éő*« <Q=p^^.j^Q=*«ÉF<CSsrf*6^Q&<írr*<T ★~ mmmiiiDimmmmmMliiimimiO LENIN ÉS A SAJTÓ ^HtlHUIHIiiltMUHflIlffHimiUIIUIIIIIfflIlimillllliHlllHHIIIIIIIilllimiHHIIIIIIIIUIIIIllllllllllllllllliilllllllillllllltlIlllllilllllllilllilllillllillllllllllUlllilHIiilllllllllllllllllllllllllllllllIllllilllHllilllUlllllllllllllllllllllillllllimilllillllt^ S MAJAKOVSZKIJ*: f enin. ?íűűw ■*"' fontosságot tulajdonított a sajtónak. Az egy­séges marxista párt megteremté­sének legfonto­sabb feltételét egy országos lap meg­teremtésében lát­ta. Fáradságot nem kímélve dol­gozta ki az orszá­gos lap tervezetét, s ezzel kapcsola­tosan a pártos irodalom elméle­tét. Az irodalomnak f— mondotta — a. mindennapi pró- letármunka részé­vé kell válni. El­ítélte a magukat „osztály felettiek­nek” kikiáltott írókat, akik a pár­tatlanság, a társa­dalmi „sehová nem tartozás”, a reszre nem hajlás színeiben tetszelegnek. Ilyen irodalom nincs, nem is volt, minden, irodalom pártos, szolgál va­lakit, vagy előre, vagy hátramozdí- tója a társadalmi haladásnak. „A társadalomban élni és a társadalom­tól függetlennek lenni nem lehet” — írta. A pártsajtó feladatát a tömegek szervezésében, harci készültségének ébrentartásában és nevelésében ha­tározta meg. A forradalom előtti A Oroszország munkásának ösztönös elégedetlenségét tudatosítani kellett, hogy rádöbbenjen a valóságra, s ne a „jóságos” cáratyuskától várja sor­sának jobbrafordulását, hanem ön­magától, a proletár összefogás ere­jétől, mely képes megdönteni a cári rendet. Az Iszkra (Szikra) című újság a le­nini elképzelést váltotta valóra. A lap fejlécén ez a közmondássá lett jelszó állt: „Szikrából pattan ki a lángl” z Iszkrát a Pravda (Igazság) követte, mely legteljeseb­ben képviselte a bolsevik párt po­litikáját. — Fel­rázta Oroszország elnyomott népét, elégedetlenségének tudatos, mozgalmi értelmet adott. A bolsevik sajtó ál­tal elvetett forra­dalmi mag jó ta­lajra hullt, lángot fogott a lenini szikra, hogy fel­égesse a cárizmus velejéig romlott világát. S az óvi­lágnak rom jain egy új, minden eddig volt társadalmi rendtől eltérő tár­sadalmi rendet hozzon léire, a szabad népek szö­vetségére épülő szovjet államot, ahol végleg megszűnt az embernek ember által való kizsákmányolása. A kommunista sajtó — a mi ^ sajtónk is — a lenini elvekre épül, a mindennapos proletármunka alkatrésze; a párt eszmei és politikai törekvéseinek ad hangot. A minden­napok harcosa a lap, küzdelmét ak­kor vívja igazi sikerrel, ha a dolgo­zó tömegek érdekeiért száll síkra, s rendületlen hittel képviseli a kom­munista párt elveit. — G. M. — QjeAzlIijjtíj Jímüt elút/jjiiai Elment a nap, táskájába tevén ügyeit, gondjait. Csend lesz talán. Ketten vagyunk most: Lenin meg én. Lenin, mint fénykép szobám falán. Száját harsány szó feszíti szét, Bajusza mereven fölfelé néz, homloka ráncában az emberiség, hatalmas homlok, hatalmas ész. Alatta sokezer ember vonul, lobogók erdeje, karok fűszálai. Felállók, arcomon az öröm kigyúl, jelentéssel kell most elébe állani: Lenin elvtárs, hadd szólok pár kurta szót, nem szolgálatikig, szívből csupán. Lenin elvtárs, tudja, pokoli mód nehéz, amit most végzünk egymásután. Adunk már ruhát a mezítelennek, több már a szén s az érc, — ez ugye szép? De persze emellett, — hadd mondom el Önnek, sok még a szenny és a buta beszéd. Míg átrágjuk magunk rajta, kimerülünk. ön nélkül sokan eltévedtek: már, ezen a mi földünkön, itt körülünk s köröskörül igen sok gazember jár. Nincs rá elég szám, s nincs nevezet, hogy hányán vannak e csirkefogók: kulákok, szektások, részegek, talpnyalók és munkaihalogatók. Itt járnak és gőgtől dagad a keblük, töltőtoll s jelvény pompázik a mellen. Persze, hogy megbirkózunk velük, de rémes nehéz a harc ezek ellen. Lenin elvtárs, füstös üzemeinkben s a havas tarlókon ön itt van védünk. Az ön nevével, a szívével szívünkben eszmélünk, lélekzünk, verekszünk, élünk. Elment a nap, táskájába tevén ügyeit, gondjait. Csend lesz talán. Ketten vagyunk most: Lenin meg én. Lenin, mint fénykép szobám falán. KÖVE TEK... N égyen vannak a szobában: Három orosz muzsik és o. Beszélgetnek. A legöregebb muzsik magyaráz, a mellette ülő pedig közbe-közbe szól, kiegészíti társat. Mögöttük áll a legfiatalabb, ez csak bólogat, bizonyít — pontosan így van, Vlagyimir Iljics. A köve­tek távoli szibériai falu küldöttei, — látszik öltözékükön. Iljics hall­gatja őket. Néha nem ért valamit, megkérdezi. Azok készségesen ma­gyaráznak, nem csodálkoznak Le­nin kérdésein. Természetesnek tartják, hogy felvilágosítsák Ilji- cse|. A távoli falu szövevényes éle­tét, bajait ők jobban ismerik: így vélekedett Lenin is, ezért megkér­dez mindent, amit nem tud. Foko­zatosan feltárul előtte a probléma. Észrevehetően megváltozik a be­szélgetés menete. Iljics már otthon érzi magát a faluban. Szinte ne­gyedik küldötté változik. Most, hogy eggyé fotrottak — szembe is fordulnak egymással. Vitatkoznak, ^keresik a megoldásokat: Négyük­nek négyféle véleménye van. Hár­muké közelebb van egymáshoz, Iljicsé egy kicsit másatob. Lenin már irányítja a vitát. Saját állítá­saikból, ellentmondásaikból állít eléjük kérdéseket, ezzel győzi meg őket. Bebizonyítja, hol tévednek. Ahol igazuk van, ott helyesel, meg­erősít. A három küldött elégedetten tá­vozik. Megnőtt az önbizalmuk, ügy tűnik nekik, hogy Iljics nem rótta meg, nem oktatta ki őket, csak bó­logatott, végül is beleegyezett dön­téseikbe. ügy érzik, mindezt ők otthon tudták, csak az üt szöget a fejükbe, hogy most minden világo­san érthető: Hazaindulnak: Otthon ugyanúgy mint ők Leninnel, fog velük be­szélgetni a falu népe. Vitatkozni fognak. Ha valaki kételkedik majd szavukban, akkor így érvelnék: Iljics mondta és szent lesz a béke. Vlagyimir Iljics egyedül maradt: Mosolyog. Bízik a három muzsik­ban, érzi, hogy jó úton halad. El­képzelései, elmélete kifejezi a nép ösztönös akaratát. Lenin meggyőzte a követeket — azok megnyugtatták őt: jó úton járunk, Vlagyimir Iljics. I J jabb követek érkeznek^ Ta- nácskoznak IljiccseL (alexaí) A FORRADALOM ELŐTT TÖRTÉNT Tíz évvel a forradalom előtt tör­tént. A Finn-öböl jegén éjnek ide­jén két ember haladt: Lenin és ve­zetője. Havazni kezdett csakha­mar, amúgy istenigazából: egyre sűrűbben és sűrűbben. — Nagyszerű — mondotta Vla­gyimir Iljics és gyorsan lépegetett. — A veszélyen, úgy látszik, már túl vagyunk; A vezető finn paraszt volt, oro­szul nem tudott jól. Nem egészen értette meg, mit jelent az, hogy »a veszélyen túl vagyunk-«, azért inkább hallgatott: Akikor Lenin megkérdezte: — Nem tévesztjük el az utat? — Túlontúl sűrű a hó: a ? — Az utalt? Errefelé semmi út nincsen. Csak azt kell tudná, hogy milyen irányban haladjon az em­ber. Alighogy kimondta, a lába alatt megreccsent a jég és be is tört; *— Vigyázat! — kiáltott a vezető Leninnek, ő maga pedig gyorsan hátraugrott. Vlagyimir Iljics meg­állt. Elől, egészen közel széles rés fehérlett a jégen. — Nem lehet továbbmenni — mondta ijedten a vezető. — Előre! — mondotta Lenin és átugrott a résen. A vezető elször- nyedve bámult utána. Egyik he­lyen Lenin megcsúszott, és csak­nem elesett, de azonnal ismét fel­egyenesedett és még gyorsabban ment tovább. És amikor újra tinta­fekete vízsávot látott maga előtt, nem állt meg egy pillanatra sem, hanem megint átugrotta. Megállt, s hátrakiáltott a vezetőnek: — Ide! Egy perc múlva már az ijedt ve­zető is ott volt mellette, de nem szólt egy szót sem. — Minden rendiben van! — mon­dotta Vlagyimir Iljics, hogy felbá­torítsa. — Ilyen esetekben a leg­főbb, hogy ne álljon az ember; Menjünk tovább! A finn szótlanul, elgondolkozva követte. MARTIN ANDERSEN NEXÖa A TERVEZŐ ÉS A MEGVALÓSÍTÓ Az összes hírek közül, melyek Szovjet-Oroszor- szágból jöttek, a legmegrendítőbb volt az első zavaros jelentés Lenin haláláról. Lenin meghalt. Mindegyikünk ösztönösen érezte, hogy ez könyörtelen .tény. Nem kósza hír volt ez, ha­nem közlés: mindenkinek. Láttam egy rongyos ruhájú munkást, aki megtor­pant, mintha súlyos sorscsapás érte volna, mikor tud­tára adták a hírt. S arra gondoltam, vajon képzel­hető-e el más hír, mely ugyanilyen súlyos csapásként hatna az egész világra, az egész emberiségre? Min­denütt, ahol emberi élet lüktet, láttam egyszerű em­bereket, akiket ugyanúgy lesújtott, megdöbbentett ez a hír... De ezek az emberek, ha fiúk született. Lenin­ről nevezték el. Lenin volt legbiztatóbb reményük... Évszázadokon át nem volt még egy ember, aki olyan méretekben tudta volna mozgásba hozni az em­berek gondolatát és érzéseit, mint Lenin. Az utóbbi két évtizedben mindenütt, a földteke bármely pontján, mindenki ajkán felhangzott a neve: az egyszerű nép szeretettel ejtette ki a nevét, az uralkodók és elnyo­mók pedig gyűlölettel. Nyugat-Európa alkotó elméi, mind a művészet, mind az irodalom és a tudomány terén, nagy többségükben még nem tudták felfogni Lenin óriási jelentőségét. Talán azért, mert hiányzik belőle a na£y szellemek elbizakodottsága, talán azért, mert túlságosan emberi. Mind elismerik Lenin nagy­ságát, bar túlságosan egyszerűnek tartják, mert soha­sem ölt magára táltosi jelmezt, hanem* az emberiség legnagyobb problémáiról is olyan egyszerűen beszél, hogy azt bárki megértheti. S hozzá nem elvontan el­mélkedik ezekről a problémákról, de valóban meg is oldja őket. A filozófiai okoskodásokat tettekre váltja, felborítja a régi iskolák hagyományai! Igaz. hogy ma már mesiavult a helyzet. Á kultúra képviselőinek legjobbjai, különösen azok. akik az Ok­tóberi Forradalom utáni korszakban nőttek fel, Lenin tisztelőinek vallják magukat és fokozatosan az új tár­sadalmi rend harcosaivá lesznek. Svédországban te­hetséges fiatal írók s művészet-teoretikusok egész raja áll a lenini világnézet hatása alatt és vesz részt a proletariátus harcában. Az Amerikai Egyesült Ál­lamokban az irodalom nagyszerű újjászületése szaka­szába érkezett, ami szintén Lenin hatásával függ ösz- sze. S nálunk, Dániában is a kultúrfront ifjú harco­sainak legjobbjai, kisebb vagy nagyobb mértékben, a lenini tanok hatása alatt állanak. De még erősebb Lenin hatása az egyszerű mun­kásra, akinek ehhez nem kell az átnevelés bonyolult folyamatán keresztülmennie. A régi világ proleta­riátusa növekvő erejét és aktivitását teljes egészében Leninnek köszönheti, a nagy kinyilatkoztatónak és alkotónak, akinek nincs párja a történelemben és Lenin gyermekének: a Szovjetuniónak. A dolgozó tömegek élenjáró emberei, mind a kultúra képviselői, mind az egyszerű munkások, Le­ninben osztályuk és mozgalmuk legnagyszerűbb voná­sainak megtestesülését látják, a harcoló proletariátus legértékesebb tulajdonságait Leninben leli fel: hitét, törekvését, eszméit, melyek Leninnél valódi nagysá­gukban és ragyogó fényben mutatkoznak meg. Sőt, az a tömeg is, amely még nem ébredt fel, vagy amelyet újból el akarnak hódítani, ösztönösen érzi. hogy Lenin vérbeli testvére. Lenin jelentősége a nemzetközi proletármozgalom számára felbecsülhetetlen. Lenin lángesze egyesítette magában a tervezőt és megvalósítót, új célokat mutat a kultúra képviselőinek: a passzív szemlélet világá­ból a cselekvés, a tettek világába vezeti őket. A pro­letariátus felszabadító harca új lendületet kapott. A munkásmozgalmat nem lehet többé visszafordítani. Lenin életet lehelt azokba az erőkbe, melyek az embe­riség haladásáért harcolnak. <19384 LENINRŐL EGYSZERŰ, MINT AZ IGAZSÁG MAKSZIM GORKIJ, a nagy orosz író írta: 1918 őszén megkérdeztem egy munkást, hogy szerinte mi jellemzi legjobban Lenint? — Az egyszerűség. Egyszerű, miint, de hallottam nagyszerű tetteirőU Ezek a szavak úgy hatottak, mintha hosszas, előre elkészített előadást hallottam volna. . . •.#. * Leninben elsősorban az ragadott meg, hogy élni akart és »tévéké* nyen« gyűlölte az élet hibáit. Gyönyörködtem fiatalos szenvedélyében* amely minden munkáját áthatotta. Meglepett emberfeletti munkaképes* sége. Mozdulatai könnyedek, ügyesek, de takarékosak voltak. S ez ossz* hangban állt beszédével, amely szavakban takarékos, de gondolatokban bőségesen gazdag volt. S az arcán egy bátor harcos szeme tüzelt, amely hol dühtől izzott, hol pedig vidáman mosolygott. Gyakran úgy tűnt, hogy lelkének csodálatos energiája szikrákat szór szeméből s szavai mintha csillognának a levegőben. Amikor beszélti szinte éreztem szavainak igazságát. AZ ÉLET TENGERÉNEK NAGYSZERŰ HAJÓSA Romain Rolland, a ki­váló francia író, a kö­vetkezőket írta Lenin­ről: Lenint nagyrabeesü- löm. Európában ebben az évszázadban nem ismerek hozzá hasonló niagy egyéniséget. Magabiztosan és erő­sen tartotta kezében a kormánykerekeit, ami­kor hajóját az emberi­ség óceánjának viharos hullámai között vezet­te. S útjának nyoma még sokáig feledhetet­len lesz. Duzzadó vi­torlákkal, minden vi­harral dacolva haladt az új világ felé. Lenin — korunk leg­nagyobb egyénisége.; LENIN — EURÓPA LEGNAGYOBB ALLAMFÉRFIA BERNHARD SHAW, az ismert angol író mondotta az 1920-as években: :;j Boldog vagyok, hogy hat év­vel ezelőtt, amikor az angol sajtó jobban rágalmazta Lenint, mint 1780-ban George Washingtont, és amikor a brit kormány 100 millió fontsterlinget fordított Lenin ellen­ségeinek pénzügyi támogatására, akkor üdvözölhettem Lenint. Bol­dog vagyok, hogy egyik könyvem ajánlásában, amelyet megküldtern Leninnek, üdvözölhettem Európa legnagyobb államférfiét: s; Meg­győződésem, hogy eljön az az idő, amikor Londonban szobrot emel­nek Leninnek George Washington szobra mellett. IGAZI OROSZ EMBER VOLT... FRITJOF NANSEN, az ismert norvég sarkkutató mondotta: Személyesen nem ismertem Lenint, de hallottam nagyszerű tetteirőlá amely ismertté tette nevét. Lenint rendkívül értékes embernek tartoma egyszerű, szerény, szívélyes embernek, aki nem követel magának privi* légiumokai. Lenin minden orosz, minden kommunista, az egész bot#*» nvÍamama <vln«« * p la Y} f O fi OAiUlimi U/ c I ÍVL/IA.O Ir VKArl tlWOfrU wClfe, Igazi orosz ember volt*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom