Észak-Magyarország, 1957. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-12 / 59. szám

1848 NEM AZ ELLENFORRADALOM, HANEM A FORRADALOM ZÁSZLAJA

Talán. soha nem volt olyan, aktuális sártól írni, mint ma, hogyan vélekedett Marx, Engels és kor társai asz 1848-as magyar polgári forradalomról. Szükséges írásaiknak felidézése, mert az 1956 október 23-i magyarországi ellenforradalom bemocskolta 48 eszméit, szégyenfoltot ejtett rajta, melyet kötelességünk lemosná.

Az ellenforradalom felszínre hozta a »nemzeti-« érzésektől felfuvalkodott nacionalista elemeket, akik aljas céljaik megvalósítására 1848 eszméit akarták felhasználni. 48 eszméit meghamisítva, hazug, burzsoánacio- nalista, soviniszta, áldemokratikus jelszavak alatt újból anyagi és szellemi bilincsbe akarták verni a magyar népet.

Mit mond Engels »A magyarok küzdelme« című cikkében 1849 január 12-én a Neue Heimische Zeitung hasábján?

»Az 1848-as forradalmi mozgalomban 1793 óta először merészeli egy, az ellenforradalmi túlerőtől körülvett nemzet a gyáva ellenforradalmárok dühével szembeállítani a forradalmi szenvedélyt, a fehérterrorral szembeállítani a vörös tenort. Hosszú idő óta. először látunk igazi forradalmi jeliemét, férfit, ki népe nevében vállalni merte az élet-halál harcot, ki nemzete számára Danton és Carnot egyszemélyben... Tömegfelkelés, nemzeti fegyvergyártás, bankjegykibocsátás, rövid úton való elbánás mindazokkal, kik a forradalmi mozgalmat gátolják, a forradalmi per- manenciában — egyszóval a dicső, 1793-as esztendő minden 'főbb vonását megtaláljuk a Kossuth által fel- fegyverzett, megszervezett és fellelkesített Magyarországon.«

Engels szavai félreérthetetlenül kimondják, hogy 1848-ban Magyar- országon polgári forradalom zajlott le.

Forradalom, mely a haladást tűzte zászlajára. Forradalom, melynek célja volt, hogy a polgári tulajdon maga alá temesse a feudális tulajdont, hogy a nemzet egysége váltsa fel az ország szétforgácsoltságát, hogy a szabad verseny lépjen a céhrendszer helyébe, hogy az elnyomott jobbágy földet kapjon, hogy a polgári jogok végleg elmarasztalják a feudális előjogokat.

Igen, 1848-ban forradalom volt Magyarországon, amely forradalom a feudális nagyurakat, mágnásokat kirekesztette a hatalomból. De 1956 október 23-i ellenforradalom a munkásokat és parasztokat akarta kirekesztőm a hatalomból és a herceg Észterh áziakat, Lichtenstein hercegeket, s a gróf Tak ác h-Tolvayokat akarta visszahozni a nép nyalkára.

1848 forradalom volt, amely forradalom kizárta a Habsburg-dinasz- tiát. 1956 október 23 ellenforradalom, ahol újból igényt tartottak a Habs- burg-dinasztia utolsó mágnására: Ottóra.

1848 forradalom, ahol a Honvédelmi Bizottmány a vörös terrort állította szembe a fehér terrorral. 1956 Október 23 ellenforradalom, ahol a Dudás-féle honvédelmi bizottmányoknak semmi köze nincs 48 szelleméhez, mert a Dudás-féle honvédelmi bizottmány tagjai és különítményei fehér terrort, szadizmust alkalmaztak az igazi hazafiak ellen.

1848-ban forradalom volt Magyar- országon, amely társadalmi haladást jelentett a magyar történelemben. 1956 októbere viszont ellenforradalom, amely reakciót, visszalépést jelent történelmünkben. 1848 a magyar történelem kiemelkedő állomása, haladó hagyományunk, amelyre mindig büszkeségg el gond ólunk vissza. Addig 1956 októbere ellenforradalom, amely a magyar történelem szégyenfoltja lesz mindig.

A 48-as forradalom egy régi, magát túlélt társadalmi rendszer temetése és egy új, társad almi rendszer születésének bölcsője. 1956 októbere ellenforradalom, amely a régi, letűnt világ, a fasiszta Magyarország fel- támasztása akart lenni. Az 1956 októberi úgynevezett forradalmárok olyan messze állnak a 48-as igazi forradalmárok szelleméhez, mint Makó Jeruzsálemhez. Az 1848-as forradalomban az erők állandóan balra tolódtak, míg az 1956-os ellenforradalomban az erők jobbra tolódtak a fasizmus irányába.

Marx és Engels szenvedélyes együttérzéssel követték a forradalom menetét Magyarországon. De nemcsak figyelték, hanem a legmesszebb- menően támogatták is a magyar forradalmat. »Mi — írta Engels — a harc alatt Magyarország mellett állunk: bátram, mondhatjuk, hogy lapunk, az Űjrajnai Újság többet tett, mint akárki más, hogy a magyar ügyet népszerűsítse.«

Marx szerint az 1848-as magyar forradalom szociális tartalmában is progresszív, - haladó mozgalom volt,

Marx, Engels és kortársai 1848 forradalmi jellegéről

a forradalomban a liberális középnemesség nagy szerepet játszott. A magyar középnemesség zöme már nem volt érdekelt a feudális Magyarország konzerválásában, hanem az ország polgári átalakítása volt az érdeke.

Az 1956 októberi ellenforradalom szociális tartalmát tekintve reakciós még akikor is, ha a benne résztvevők között sok megtévesztett, félrevezetett m-unikás és fiatal vett részt, mert az ellenforradalmi erők a burzsoá tulajdonviszonyokat akarták visszaállítani, megsemmisítve népi demokratikus reiidszerüihkt 12 évi vívmányait.

Az 1848-as magyar forradalom elváJasztihatatlanul összekapcsolódott a többi európai forradalmi mozgalmiak- - kai, — a magyar forradalom szövetségese volt Európa összes forradalmi erői — elsősorban a munkásság akkori élcsapatának sorsával, a francia proletariátussal, melyről Marx így emlékezik meg:

»A munkásosztály veresége Franciaországban egyben új megbéklyó- zása volt azoknak a nemzetiségeknek, melyek a gall kakas kukorékolására heroikus szabadságharcokkal válaszoltak — a francia proletariátus első győzelmes felkelése szabaddá teszi az ausztriai németeket és magyarokat.«

Ha 48 forradalmának szövetségesei

az európai forradalmi proletárbázisok, úgy határozottan állítjuk, hogy 1956 október ellenforradalmának hű szövetségese a nyugati imperializmus, elsősorban az amerikai imperializmus.

A 48-as forradalmi harcról írja Engels 1849 február 27-én: »... A magyarok utolsó meg nem tántorodó küzdői az 1848-as forradalomnak, talán el fognak bukni> miként Parisban a júniusi hősök, vagy Bécsben az október harcosai, el fogja őket veszíteni az a túlerő, mely mindenfelől szorongatja őket. Az oroszok kisebb vagy nagyobbfőkú részvéteMARX KÁROLY EGYIK CIKKE A 48-AS MAGYAR FORRADALOMRÓL

A 48-as forradalmat eláruló leggazdagabb rajnavidéki burzsoá lap a Kölnische Zeitung egyik vezér- cikkírója dr. Schwanbeck megtámadta a Marx által szerkesztett Reinlsche Zeitungot (Uj rajnai újság), a magyar forradalom mellett sik- raszálló cikkekért. Schwanbeck azt írta. „Németország úgynevezett demokrata sajtója az osztrákok és magyarok konfliktusában a magyarok mellé állt. Különös! Német demokraták egy gyékényen árulnak azzal a főnemesi kaszttal, amely a XIX. század szégyenére saját népét mindig csak „misera contribuens plebs”-nek (nyomorult adózó népségnek) tekintette. Német demokraták a nép dölyfös elnyomói oldalára állnak.” A magyar nép szabadságért és nemzeti szabadságért harcoló magyar forradalomnak ez a megrá- galmazása adott okot Marxnak az alább következő cikk megírására: Köln, 1849. február 17.

»...Ha a magyarok valóban »a legdölyfösebb népelnyomók« »főnemesi kasztját« alkotnák is, mit bizonyítana ez? Vajon tisztára mossa-e ez Wmdischgraetzet, Blum Róbert gyilkosát?! A »Gesamtmoamrchie« lovagjai, Németország közvetlen ellenségei és Schwanbeck barátai a Windischgraetzeik, Jellasichok,

Schlickek meg a többiek talán el akarják nyomni ezt a »főnemesi«

AZ 1848-AS FORRADALOM ESZMÉINEK

ZÁSZLÓVIVŐJE

A NAGY FRANCIA FORRADALOM termékeny talajra hullott a feudalizmussal terhe® Európában. A polgári demokratikus forradalom tört utat magának egy újabb társadalmi átalakulás felé, hogy felváltsa az önmagát túlélt feudális abszolutizmust. A XIX. század negyvenes éveiben hazánkban is napirendre került a társadalom legégetőbb kérdése: má legyen a kiút a nemzet és a benne ^iő nép sorvadásálból. A társadalmi haladás kérdőjele ez volt: a táblabírák, nemesek mérsékelt liberalizmusának reformja, az abszolútizmussal együtt, vagy pedig a radikális polgári demokratikus forradalmi átalakulás végiigvitele az abszolútizmus ellen a néppel együtt.

A haza fellendülő forrongásban volt. A kérdés, a nagy kérdőjel szószólója. útmutatója Petőfi, aki mint forradalmi költő és politikus a nemzet eszményképe lett. Szerepe végigvonul 1848—49 erész menetén. Nem volt olyan fordulópontja az akkori időszaknak, ahol ne lett volna ott a cselekvő és harcoló néptömegek élén.

Petőfi Sándorban, mint - forradalom költőjében az öntudatra ébredő nép hangja, a nenr « reform gondolata helyett az alulróljövő népi felszabadulás gondolata szólalt meg. Fő jelszava, politikai hitvallása: »Le a királyokkal!« A demokráciát úgy fogba fel, hogy az ne a mágnások, hanftm a nép érdekét szolgálja.

KÖLTÉSZETE és politikai állásié -falasa társadalmi kérdésekben az egész nemzeti fejlődés számára a haladás zászlaját és programját jelentette abban a korban.

Petőfi harcos forradalmár, százada eszméinek hordozója, és legkövetkezetesebb volt. Nemcsak a feudális világgal állott szembe, hanem a liberális megalkuvókkal is, amit az »Apostol« mellett »A XIX. század költői« című verseiben, is kifejezett. Kérlelhetetlenül küzd a liberális kompromisszumok, a félmegoldások ellen. Leszámolást hirdetett a »belső bitangok« — és szövetségesei ellen, akik a nép, a haladás rovására alkudni akartak. Tudta, hogy a nép legnagyobb ellensége a »cudar és áruló testvérek«, mint mondja: — akik közül egy százakat ront el, mint pohár bort, az egy cseppnyi méreg. Számára nem az olcsó reform, a feudális urak és a jobbágyság »érdekegyesítése« afőprob- lémia, hanem a nép forradalmi úton való felszabadítása az úrbéri terhek alól. Minden ízében akarta és várta a forradalmat. „Véres napokról” álmodott, melyek a világot rombadön- tik. Áhítozva varia a csata jelt a népért, a haladásért. »Háború, hol vérét a szív szabadságáért ontja« — írta egyik versében. Március 15-én felhangzott a csatajel, — Talpra magyar! — szólította fel a népet. Kipellengérezte a Pató Pálok Magyarországát. Forradalmi optimizmussal hirdette a nép győzelmét. Beszédében, írásaiban megrajzolta az ország sorsát, programba foglalta a .nép tennivalóját és útját: »Égbe a népet, pokolba az arisztokráciát!« — mondotta egyik versében.

PETŐFI nem volt nacionalista. Nemzetközi eszményei közé tartozott a szabadságéri küzdő más népek szolidaritása, melyet magáéinak váEalt. Jelszava a »világisizabadság« volt, piros zászló alatt. Világosan látta, hogy a nemzet forradalma része volt akkor a nagy európai

mélytől elkülönülni nem szabad, azzal sansközös- sóget keli vállalnia;

Nem ári ma visszaemlékezni őrá. Akikor Petőfi arról szólt, hogy a nemzetre a századok gyalázatot kentek. Mi 1945-tól igyekeztünk a hibák ellenére sokat lemosni arról. 1956 októberében az ellenforradalom újból gyalázatot kent 48 dicső emlékeire. Arcátlanul, a történél met meghamisítva a »Talpra magyar«-! eEenforradalmi célok fedezésére használták fel. Ügy tüntették fel magúkat, mint a 48-as eszmék utódai és folytatói, s a valóságban meggyalázták azokat.

E sorokkal azon fáradozunk, hogy lemossuk e tiszta eszmékről az ellenforradalom által rászórt gyalázatot. Közel 110 évvel ezelőtt a feudális reakció nemzetközi erőivel álltunk szemben, az osztrák zsarnoksággal, — az orosz cárizmus sal, a királyi önkényuralommal. Ma az imperializmus tört hazánkra, a bentlévő ellenforradalom, a (királyok, a tőke, a földesúri hatalom volt képviselői akartak vesztett pozícióikba visszajutni, ha másképp nem, a haladó örökösök vére árán is. Mi egyszer 1945-ben végleg kimondtuk, elértük: »Rabok tovább nem leszünk!« 1 év múltja figyelmeztet éberségre, határozottságra, hogy ingadozás nélkül védjük vívmányainkat.

MI ÜJ HAZÁT építünk, amelyben rabsors azokra vár, akik újból kezet akarnak emelni népünk hatalmára. Petőfi és népe nélkül 48 nem lett volna azzá, amivé lett. olyan szabadságharccá, amely nemcsak a ma war történelemnek hanem a népek szabadságharcának egyik legszebb fejezete.

PÁL LAJOS

kasztot? És talán szabaddá akarják tenni a paraszti földtulajdont? A horvátiok és csehek talán a rajnai tartomány mintájára véghezvitt földosztásért és a Code Napóleonért harcolnak?

Mikor 1830-ban a lengyelek felkeltek Oroszország ellen, ki gondolt azzal, hogy csak egy »főnemesi kaszt« áll az élükön? Arról volt szó, hogy az idegeneket elűzzék. Egész Európa rokonssenve kísérte a, mozgalmat megindító »főnemesi kasztot«. mert a lengyel nemesi köztársaság mégis csak óriási haladás volt a cári zsarnoksághoz képest.

És az 1830-as francia cenzus, amely által a választójog mindössze

250.000 ember monopóliuma lett, nem volt-e tényleg éppen olyan eszköze a misera contribuens plebs elnyomásának, mint a lengyel nemesek uralma?

Tegyük fei, hogy a magyar márciusi forradalom merőben nemesi forradalom volt. Van-e ezért joga az osztrák »Gesamtmonarchiámk« a magyar nemességet és ezáltal «i magyar parasztságot éppen úgy elnyomni, mint ahogy elnyomta a galíciai nemességet és általa a galíciai parasztokat? Persze, a nagy Schwanbeck nem köteles tudni, hogy a magyar nemességnek éppen úgy, mint a lengyel nemességnek nagyrésze egészen proletarizálódott s ezeknek nemesi kiváltsága jóformán csak annyi, hogy őket nem szabad megbotozni.

A nagy Schwanbeck természetesen még kevésbé köteles tudni, hogy Magyarország az egyetlen ország, melyben a márciusi forradalom óta a törvény betűje szerint is, ténylegesen is a parasztok úrbéri terheit eltörölték. A nagy Schwanbeek a magyarokat »főnemesi kasztnak«, Hlölyfös népelnyomóknak«, »arisztokratáknak« minősíti >— és ugyanaz & nagy Schwanbeck nem tudja, vagy nem akarja tudni, hogy a magyar mágnások, az Esterházyak és a többiek már a harc kezdetén kimenekültek, Olmützbe mentek hódolata - kát kifejezni és hogy éppen a ma- jyar hadsereg »főnemesi« tisztjei /oltak azok, akik a harc kezdetétől Mindmáig újra meg újra elárulták íemzetük ügyét. És hogy van az, logy az országgyűlés többsége még na is Kossuthtal van Debrecenben, lóba » mágnások közül mindössze ázenegyen jelentek ott meg.«

elítélik a cári Oroszország Habsburg gokmiak adta segítséget a magyar forradalom, a magyar szabadság elnyomására. Ugyanakkor mind- annyiunk előtt ismeretes, hogy a cári Oroszország helyébe lépett Szovjetunió, amely a világ legelső szocialista hatalma, adta meg 2945-* ben a magyar történelemben először a magyar népnek a szabadságot (a lengyel és más népeknek is). 1945 óta a szabadság birtokában, a munkások, dolgozó parasztok, haladó ér-* tekniség kéz a kézben építik a párt vezetésével a szocialista Magyar- országot; Közben. 1956 októberében a belső reakciós erők a nyugati imperializmusra támaszkodva edJenfor- riadalmat robbantottak M hazánkban, meg akarták semmisíteni proletárdiktatúránkat, népi demokráciánk minden vívmányát. A szocialista Szovjetunió és a többi szocializmust építő országok a magyar nép segítségére siettek. A Szovjetunió katonai segítségével a magyar forradalmi erők leverték az ellenforradal-« mat és a szocialista tábor továbbá gazdasági, stfo. segítségével a fel- emelkedés útjára viszi az országot* Ha 1848-ban a cári Oroszország a magyar mágnások, az ellenforradalmi erők szövetségese volt, úgy most 1956 októberében a szocialista Szovjetunió népei, a magyar dolgozó nép, a magyar forradalmi erők szövetségese. Örök hálával tartozunk a világ forradalmi központjának, a szovjet népnek azért az önzetlen* baráti támogatásért, melyet számunkra az ellenforradalom legyőzéséhez nyújtottak. 48-ban a világ ösz- szes haladó gondolkodású éréi a magyar forradalmi erőkkel voltak szolidárisaik és elítélték a Hahslburg- támogató belső bitangokat, főnemeseket, mágnásokat. 1956 októberéiben a világ összes haladó gondolkodású erői elítélték az októberi ellenforradalmat, a munkás-paraszt forradalmi kormánnyal szolidárisak és segítenek az ellenforradalmat legyőzni. Sőt a világ haladó közvéleménye az első perctől kezdve ingadozás nélkül ellenforradalomnak tartotta az októberi fegyveres felkelést. Míg nálunk, saját országunkon bélül zavarták a tisztánlátást a párton belül lévő Nagy Imre—Losonczy-féle árulók, revizionisták és csak a párt határozatai tárták fel teljes mélységében és nyíltsággal, hogy Magyarországon 1956 októberében eUenforradalom zajlott le.

Az 1848-as magyar forradalom értékelése (melyet klasszikusaink és pártunk vezetői már évtizedekkel ezelőtt elvégeztek), tudatosítja bennünk, hoev 48-ban forradalom volt Magyarországon. Semmi azonosság nincs 1848 márciusa és 1956 dkíóbere között. Történelmünknek e két időszaka gyökeresen különbözik egymástól, mert 48-ban polgári forradalom zajlott le. míg 1958 októberében ellenforradalom volt.

1848 forradalmi zászlaját nem engedjük az októberi ellenforradalomnak^ bemocskolni. 1848 forradalmi zászlajához az ellenforradalmároknak semmi köze sincs. 1848 örököse a magyar haladás egyetlen következetes hordozója, a magyar munkásosztály.

MAJOROS BALÁZS

létől függ, hogy az ellenük folyó kik ború hamarosan véget ér-e, vagy még elhúzódik.«

Igen. A magyar forradalom elbukott 48-ban. A túlerő leverte. A monarchia haderejét támogató orosz csapatok segítették a forradalom leverését. Az akkori orosz haderő cári haderő volt, a magyar mágnások szövetségese. A cári Oroszországnak nem volt érdeke a magyar forradalom győzelme. Oroszország akkori demokratái elítélték a cár által nyújtott segítséget a magyar forra- dalam leveréséhez. Alexej Gyuszev orosz tűzérkapitámy a következőkéit mondotta: »Azért harcoljunk mi oroszok a magyarok ellen, mert ők ellenségei a Habsburg császárnak? Ez igazán nem ők arra, hogy orosz vért ontsunk, hisz az orosz népnek semmi oka barátsággal gondolni m Habsburg császárra, és minden oka megvan rá, hogy ellenségének tekintse a kis szláv népeket elnyomó Habsburgokat.«

Herzen, Gsemyisevszkíj ostorozta és elítélte a Habsburgoknak nyújtott cári segítséget, akik vérbefojtották a magyar forradalmat. Az öntudatos orosz ember megvetéssel beszél a Habsburgoknak nyújtott cári segítségről. Lenin 1914-ben a nagyoroszok nemzeti büszkeségéről szólva (kijelentette: »Minket áthat a nemzeti busz* keség érzése és éppen ezért különös sen gyűlöljük saját rabszolga múl< tunkat, amikor a nemesi földesurak azért vitték háborúba a muzsikot* hogy vérbefojtsák Magyarország, Lengyelország, Szerbia, Kína szabad* ságát.«