Észak-Magyarország, 1957. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-12 / 59. szám

Kedd, m?. március 12. esZA**f4GTA*0$SSÄC Szegény paraszt-találkozó Encsen VASÁRNAP, MÁRCIUS 10-ÉN a Magyar SgooiaJiáta Munkáspárt en- csi járási bizottsága szegényparaszb találkozót ■ rendezett. A találkozón a síeervezési hibák ellenére is —■ kö­ssél negyven volt zsebéi’, napszámos Jelent meg. Hegedűs János elvtárs bevezető előadásában az ellenforradalmi ese­mények kiváltó okait ismertette, majd rátért a soronlévö feladatokra. A munkáshatalom —■ mondotta t— nem állhat fenn a szegényparaszt­ság támogatása nélkül. A múltban sok hibát követtünk el ezen a téren, pe ezek a hibák nem emelhettek ki­békíthetetlen ellentéteket a munká­sok és dolgozó parasztok közé. Az ellenforradalmi erők nem tudták kizökkenteni a földműveseket szo­kott nyugalmukból, hiába fújták, hogy a parasztság kizárólag nekik köszönheti” a beszolgáltatás eltör­lését;, — „hálaérzóst” nem tudtak kiváltani belőlük, A parasztság nyu­galmának alapja a tizenkét év ered­ményeinek józan értékelése volt. Voltak ugyan sérelmeik, sőt, a mai napig is vannak, de ezek orvoslását békés ütőn is elérhetőnek tartották és tartják. Amikor Budapesten és az ország több városában dühöngött az ellenforradalom, becsületes föld­műveseink szántottak-vetettek, az őszi betakarítással foglalatoskodtak, hogy jövőre se maradjon kenyér nélkül az ország. Az encsi járásban az őszi vetésterület alig maradt alul az elmúlt évekénél. Természetesen eb­ben a járásban is éreztette hatását az ellenforradalom, mely elsősorban a szocialista szektor, a tsz-ek és állami gazdaságok ellen támadt. A 29 tsz- ből mindössze hét maradt. Komoly károk származtak abból, hogy szét- hurcolták a közös gazdaság értékeit, állatállományát, gépeit. A JELENLÉVŐK FELSZÓLALÁ­SAIKBAN hitet tettek a szocializ­mus építése mellett, egyöntetűen el­ítélték az ellenforradalmi esemé­nyeket, majd ügyes-bajos dolgaikkal hozakodtak elő. A tagosítással kap­csolatban szólalt fel Forró község szegény paraszt-küldötte. Kérte, hogy a meglévő 60 hold állami tartalék- földet a szegénység között osszák szét. Ezzel az intézkedéssel több csa­ládot megkímélnének attól, hogy a módosabb gazdáknál, vagy éppen kulákoknál harmadába kapáljanak. A község tanácselnöke válaszolt a kérésre. Néni. tartotta helyesnek az egy darabban álló földterület szét- parcel lázasát, csak újabb viszályra, súrlódásokra adna okot, jobb lenne, ha termelési társulással hasznosíta­nák, így többre is mennének vele. Egy mérai ember, volt tsz-tag, egyéni sérelmeit panaszolta el. „A kisemberek voltak megölve a beszol­gáltatással. Mégis a magamfajták ez ellenforradalom alatt nem támadtak a rendszerre. A kulákoknak évente 3—4 hízóra is tellett, nekem bizony egyre se futotta, mégis ők akartak minden kommunistát felakaszta­ni .. A NOVAJIDRÁNYI TANÁCSEL­NÖK, KUN BARNA elvtárs, a DI- MÁVAG egykori munkása, a diák­ság kérdésével is foglalkozott. „Sa­ját fiaink, akiket áldozatot nem • kí­mélve tanítattunk, emeltek ránk c/hizomjúk ihui ppe: ENCSEN MIRE A MÁRCIUSI EST sötétje megérkezett, kigyultak az útszéli lámpák és a kullurház ablakai is megvilágosodtak. Az esti harangszó kise b b-nagyo b b asszonycsoportok felett ringatódzott tova az alvég felé. Az asszonyok szaporán lépegettek. Egyrészük a templom felé, másré­szük a lculturház, vagy ahogy az encsiek nevezik: a népház felé. Este félnyolcra hirdették az ün­nepséget. Szanyiné, a nőnapi ünnep­ség szervezője és előadója már hat órakor ott volt a nagyteremben, s egyre azt találgatta: eljönnek-e az asszonyok, akiket meghívtak. Még 8-án délelőtt is végigjártak néhány utcát, bekopogtattak az ajtókon, be­kiáltottak a kiskapuk felett, hogy „Mari néni, meg Erzsi néni jöjjön el este a népházba!” S lám, a hívó szó nem volt hiába. Már hat órakor hat asszony beszél­getett a hideg kályha körül. Ilyen­kor a legidőszerűbb kérdések jön­nek szóba, például a szappanbeszer­zés, a tavaszi csirkeültetés és az is sokakat érdekelt, éljönnek-e az ün­nepségre a pedagógusok. A rendezők kétszeresen izgultak, hiszen az októberi ellenforradalmi események óta ez az első ünnepség, Ahogy az óra mutatója haladt, úgy szállingóztak az asszonyok. A kitű­zött időpontot is túlhaladták, meg­várták míg ideérnek a templomból kijövök is. Az egyik asszony tréfá­san megjegyezte: „bezzeg, ha szap­pant osztanának, minden encsi asz- szony itt lenne .. .** PERSZE NEM OSZTOTTAK SZAPPANT s így az előadó, ala­csony kis barna asszony, negyven asszonyt látott maga előtt, öregek, fiatalok, édesanyák, nagymamák, akik régi katonái, régi harcosai a pártnak, ők a legnagyobb zűrzavar­ban is csodálatos józansággal ítél­ték meg az eseményeket. Nem tud­tak lelkesedni a talpig nemzetiszin- be öltözött szájhősökön, mert míg a hazafiságról prédikáltak, szikrázott belőlük a gőg, a gyűlölet, s legszí­vesebben valamennyi józan ember életét kioltották volna. Mit gondol­tak ők arra, hogy családok maradnak anya nélkük, gyerekek árván, s hogy ezek a nagykendős falusi asszonyok mindenki szebb holnapjáért hallat­ták szavukat A sokezer encsi asszony közül most még csak negyven jött el, hogy meghallgassa a párt köszöntő levelé­nek sorait, amelyet Szanyiné tolmá­csolt. AZ ÜNNEPSÉG elég rövid volt, az asszonyok megilletődötten hall­gattak s a Himnusz hangjai után ki- ki hazafelé indult, hogy a családnak vacsorát tálaljon. Néhányon ottma- rádtak beszélgetni s szó esett arról, hogy egy kis előadást, vagy az úttö­rők köszöntő énekét jólesett volna hallani. Igazuk volt az asszonyoknak s ezért el kell marasztalni a község vezetőit és a pedagógusokat is. Nem azért, mert egyikük sem jött el az ünnepségre, hanem azért, mert nem gondoltak arra, hogy ezt a na­pot valóban ünneppé, kedvessé és felejthetetlenné tegyék. Vajon mibe került volna, ha egy- egy kis csokor hóvirággal megajándé­kozzák azt a. negyven asszonyt? S vajon mibe került volna, ha hat, va nyolc kis úttörő rövid műsorral kö­szönti őket. És mibe került volna, ha reggel az iskolában a gyermekek­kel egy irkalapra szépen ráíratják: köszöntjük édesanyánkat a Nem­zetközi Nőnap alkalmából. Ez idő­ben is kevés, de ha még a gyerekek kedves ákom-bákomokkal még oda­rajzoltak volna egy vagy két virá­got is, könnyet csalt volna az édes­anyák szemébe, ez leit volna a leg­szebb, legkedvesebb ajándék. SZOMORÚ, hogy ez senkinek sem jutott eszébe, pedig az encsi édes­anyák is megérdemelték volna. Az idei már késő — majd jövőre szebb lesz. (Kecskésné) kezet. Ez bizony nagyon csúnya do­log, Hiba csúszhatott a nevelésükbe, rosszul foglalkoztak velük az iskolák­ban”. Majd arról beszélt, hogy „a megyei és járási vezetők az utóbbi időben elhanyagolják a vidéket. Csak végigszaladnak a falun, be sem 1 néznek ez emberhez, pedig nagy szükségünk lenne segítségükre, ha mást nem, legalább tanácsqkat adnának nekünk,,.” Turóczi János elvtárs, az encsi járás MSZMP titkára hozzászólásá­ban hangsúlyozta a munkás-paraszt szövetség megszilárdításának fontos­ságát. „Egymás között vagyunk, szól­junk őszintén, nyíltan, a segítőszán- dékot mindig, de most különösen szívesen vesszük... Az ellenforrada­lom célja nem az volt, hogy megszi­lárdítsa a szocializmust, megszün­tesse hibáit, hanem mintahogy Mind- szenty mondotta: visszaállítani a magántulajdonon alapuló gazdasági rendét, — tehát nyílt ellenforrada­lom. Hogy hová yezetett volna? — a legkegyetlenebb fehérterrorhoz. Ne­künk már van tapasztalatunk róla 1919—20-ból. Hogy kik itt a forra­dalmárok? Maguk az egyszerű em­berek, akik létrehozták az elmúlt 12 óv szocialista eredményeit. Mert ez forradalom volt. Olyan forradalom, amit még nem látott a magyar tör­ténelem. Az a kívánságunk, hogy a szocia­lizmus erői e^y táborba tömörülje­nek, támogassák pártunkat, kormá­nyunkat. A kisemberek érdekszövet­sége lesz ez, mert elsősorban ezek érdeke a szocialista vívmányok megőrzése, az ellenforradalmi tö­rekvések visszaverése. Legyen ez a találkozó első ilyen lépés ennek ér­iekében. Egy jottányit sem enge­dünk elért eredményeinkből. Azt mondják, a nyugati rádiók, sajtó or­dítja világgá, hogy nálunk nincs szabadság, nincs demokrácia. Igaz. Akiknek ok követelnek szabadságot, “emokráciát, azoknak nincs, de van maguknak a szegényparasztoknak, dolgozóknak, munkásoknak, néphez hű értelmiségieknek ... A TALÁLKOZÓ SIKERÉT mi sem bizonyítja jobban, mint a résztvevők elismerő megjegyzései. Többen kije­lentették, érdemes volt eljönni, s máskor is szívesen időznének el ilyen találkozókon. Igazodik tőle az ember, tisztul a feje, világosabban látja az ország helyzetét és azt, hogy neki hol a helye. Az a közel negy­ven volt agrárproletár még jobban érzi és tudja, hogy az ő helye csak ott lehet, ahol érdekeit, kapott föld­jét, biztonságát óvják — a kommu­nisták nagy családjában. Gulyás Mihály Gém Ferenc országgyűlési képviselő nyilatkozata Gém Ferenc megyeezer te ismert országgyűlési képviselő is ellátoga­tott az encsi szegényparaszt-t.alálko- zóna, ahol többek között a követke­zőiket mondotta: Talán az volt a legnagyobb hiba, hogy pártunk és kormányunk .meg­sértette a lenini hármas jelszót. Nem a szegényparasztság fordított hátat a pártnak és a kormánynak, hanem ferjítva, Megfeledkeztek a falusi szegénységről, hatalmunk egyik cs?- tályalapjáról. Nem volt egy olyan szervezet, mely a valóságban is ösz- pze tudta volna fogni a volt agrár­proletárokat. Nem csoda tehát, hoay amikor kirobbant az ellenforradalmi felkelés, a falusi szegénység nem ludta mitévő legyen. Segíteni akrrt, de erejét kinek kínálhatta .volna fel? —- Az államhatalom összedőlt' mint a kártyavár, a párt felbomlott. Sokat vitáznak azon, hogy el­lenforradalom vagy forradalom volt-e hazánkban. Ellenforrada­lom volt, mégpedig a javából! Nézzük, mivel kezdték? Halál-listák­kal! Ki akartak irtani mindenkit, aki a szocializmus mellett állt, ve­szett hajszába kezdtek a kommun is­ták ellen, de a falusi szegénységet sem kímélték. A halál-listákon nem egyszer szegémyemberek szerepel­tek. Nem volt más bűnük, minthogy nem akartak továbbra is zsellérek, napszámosok maradni és lehasították a maguk részét az urak földjéből. Mi annakidején, 1945-ben nem ké­szítettünk listákat, pedig lett volriá rá okunk, nekifeszítettük vállunkat ßZ ország megfeneklett szekerének, — felépítettük a rombadőlt hazát. Naivak voltunk. Azt hittük, hogy majd békésen beletörődnek abba, hogy többé nem lesznek urak, s mun­kából kell megélniük. Tragikusan té­vedtünk! Emlékezzünk csak vissza, mik voltunk mi a múltban? Seminik, senkik, emberszámba sem vettek bennünket. Ha nyögni merészeltünk, az iga alatt, végighuztak rajtunk „istenfélő” uraink, ők nem voltak ér- zeigősek, Mi is tanultunk. Rájöttünk arra, hogy nem lehet keztyüts kézzel bánni velük. 1956-ban a „mindenki­nek demokráciát” jelszó alapján keblünkre öleltünk mindenkit, válo­gatás nélkül. Kígyót melengettünk keblünkön, felmelegedtek a demo­kráciától és belénlvhynapiak, És saj­nos nem a mi érdemünk az el'enfor- radolmi kígyó agyon verése. Ha a szovjet csapatok nem segítenek ... rossz rágondolni, mi lett volna ak­kor ... Hát szükség volt itt forradalomra? Ki nem ért egyet Mrayarcr zácon ázzál, hogy a föld, a gyár. a föld mé­hének kincsei a nép tulajdonában vannak? Azok, akiktől mindezt el­vették, s egyetértenék azok', akik kapták, — a milliók. Persze nem értünk egyet a hibákkal és le is szá­molunk velük. Nem értettünk egyet a beszolgáltatással sem. Az il­letékesek már az októberi események előtt foglalkoztak ezzel a kérdéssel és el is törölték volna. Én nem hi­szem, hogy a szocialista fejlődéshez szükség lenne a beszolgáltatásra, a durva adminisztratív intézkedésekre, hogy biztosítsák egy ország kenyér­ellátását. Igen. És epéikül is meg-* tud egy ország élni és meg is fogunk élni. Nagy hiba volt, hogy a közép- parasztokat is megsért e-tűk. De a legnagyobb a szegénység elhanya­golása. Nem törődtünk veie, gőt, még ütöttünk is rajtuk. A rendszer osz­tályalapját veszélyeztették az ellen­szenves, egymást keresztező admi­nisztratív intézkedések, de a változ­tatás reformok útján is lehetséges colt... m újság Szem hr Év? A napokban 26 szemerei fiatal el­határozta, hogy megalakítják az EPOSZ szerveze­tet, melynek prog­ramját Nádas i Jó­zsef, járási EPOSZ előkészítő bzott- sági elnök ismertette. A szemrrei fiatalok négytagú vezetőséget vá­lasztottak és elhatározták, hogy to­vább fejlesztik eddig is eredményesen működő színjátszócsoportjukat. Már elkezdték a , Bújócska” című szín­darab tanulását, s elhatározlak, hogy NYITOTT lEVÉÜ jiiiiiiii|iiiiiiiiiiiiiiiiiiniifiiiHiiiu>iiiii ÍCovács Lajos kányi kulák lioz A MINAP ott jártam maguknál Összekürtölték a félfalut, gyöjjenek Kányiban, ugyancsak eláillt a sze- magához egy kis röpértekezletre. Itt mem-szám, ahogy meghallottam, aztán meghányták-vetették, hogy hogy mit művelteik maguk ott az vége a proletárd iktat órának, jön a ellenforradalomban. Hű, de jó — kulakd-iiktatára. A maga födje — no monotam magamban —, hogy nem meg az állami használati díj, havonta tartott soká, mert az ilyen maguk- 600 liter bor, 50 liter pálinka ára — forma tkulákamberek megint kiszed- fejében elfoglalják az állami gazda- tők volna a iszegényemiber alul a föl- ságot, meg á birkákat, mert a birka det. később meg lenyúzták volna róla nem lehet kulák nélkül, a kulák a iis’ meg nem -t birka nélkül. Hej, ^ Maguk — mármint a Kovács-csa- hogy potyogtak a tnaga könnyei. Iád 1953-ig ;jó kétszázholdas kulák- Gyorsan csapra ütötte a hordót és birtokon gazdálkodtak a falu határa- vagy hatvan,a* int valami lakoda- ban. (Ebből egyedül maga 90 holdat lomba hozzákezdtek inni, dalolni, bitorolt.) Nahát hogy ez a mi álla- üvöltözni. No, mikor aztán már műnk, nem kedvez a kulákságnak, egvik-má. ‘k a borjút is a karóhoz meg jött egy kis szorítás is. hát ás- kötötte, a í zedlákok előállítottak a kor leadták a földet az államnak. A faluból vagy húpz szekeret, magát megyei tanács földbirtokrendező cső- felültették az első szekérre, feltették portja 1953 január 9-én a földet meg a m. acték bort is, oszt nagy kurjon- az épületet is annak rendje és módja gatással nekiindultak, szerint állami tulajdonba vette. De- —- Alki magyar velünk tart! Gye­hát nein is olyan rossz az a népi rünk tanyát foglalni! — üvöltötte a demokrácia, merthogy egyedül ma- r komság, s magasra emelve a nem- gának mondták, le is út, fel is út, zetiszínű zászlót, nagy buzgalommal menjen isten hírivei, a többi testvért a Himnuszt kezdték énekelni. (Nem meg akinek kisebb része volt a tudom, hogy hagyhatták otthon, a birtokból ott tartották szépen, templomi lobogókat, pedig az is kél­hagy dolgozzon az állami gazdaság- lett volna.) " ' , A tanyára érve rögvest előállt a A gazdasag megnőtt 1500 holdra, Szed Iák Andris rpkon. oszt nekiesett mivelhogy a csehszlovákok is adtak a gazdaság igazgatójának: vagy 1300 holdat, hagy boldoguljon — itt nincs többé munkáshatalom, a Budapesti Gyapjútermelő Állami mi vagyunk az urak! Gazdaság kányi üzemegysége. A gaz- Aztán a sok részeg nekiesett az daság építtetett a meglévő épületek igazgató, Labancz elvtárs bútorkájá- mellé meg harmat, egy étkezdét, hat nak, s a jó ember hiába tiltakozott, juhhodályt és berendezte szépen kiszórták bíz azt az igazgatósági traktorral, meg egyéb gépezettel, épületből, aztán szépen betessékelték Nem is volt baj az ellenforradalomig, magát. Még örülhetett is Labancz AZ ELLENFORRADALOMBAN elvtárs, hogy idejében meglépett, hirtelen megjött az addig hallgató mert a maga rokonsága alaposan él kányi kulákok szava. Nyolc napon át akarta agyabugyálni. a Szedlákok mev hasonló gézengúzok VEREKEDÉS így is volt. procesz- lettek az urak. Először is szétverték szióval jött néhány tsz-tag is, hogy- a tszcs-t és az azelőtt befurakodott hát ha ez min a rend, behízeleehes- Kulákok az elnökkel megegyezve a sék magukat Kovács földbirtokom szegónyemberek rovására szétosz- »úrnáK Ám a kulák rokonságnak tolták a vagyont. De mán. -ha lúd, csak addig kellettek, amíg magát, hadd legyen kövér« — gondolta a vén gazember, berakták az igazgató­maga rokonsága és a Szedlákok sági épületbe, mert utána hajbakap­tak, s a volt tsz-tagokat kiverték a gazdaságból. (Nem írom le azokat. a jókívánságokat, amit azok tiszta szívből kívántak magának, meg a rokonságnak.) Szóval hogy a tsz- tagokat elzavarták, maga meg a ro­konság újból nekiesett inni, mulatni, darbézolni... A kulákíorradalomnak Kányban is réges-régen vége van, de ugyan­csak meglepődtem a minap, mikor kinitjártam, hogy maga még mindig ott van^ a gazdaságban. Emlékszik-e,' még vén kapcabetyár, hogy milyen nagy hangon rámköszönt. amikor be­tévedtem az állami gazdaságba? Nem értem, sehogyse értem a dol­got. Most, hoyy vége van az ellen - forradalomnak az ember azt hinné, hogy az encsi hivatalbéli emberek megtanították volna az állami gaz­daságot elfoglaló kulákbrancsot kesz­tyűbe dudálni. Ehelyett csak minden j ki alkuszik. A perecsei tanács o r j egész paksaméta írás hever, amelj \ szerint kend Kovács Lajos elősző: | csak a házakat, aztán a másik irat-! ban a mellékhelyiségeket is, a kö-j vetkező iratban a földet, megint kö- j vetkezőben a szőlőt, aztán végül azj egész felszerelést követeli magának \ Hogy nem sül ki a szeme szégyenle-1 tében. Ekkora szemtelen csak ilyer} hétpróbás kulák lehet. I BEFEJEZÉSÜL még annyit moirr} dók: idehallgasson kend Kovács La j joa kulák. Amomdó vagyok, hogy mi előbb hordja el az irháját, meg e portékáját az állami gazdaságbó1 mert ha nem, akkor majd m.j 'sze gényparasztek megyünk vasvelláv^l őszit megéreztessük a kend meg i rokonsága oldalbordáján, hogy nerr disznótor az ellenforradalom és hog' milyen kemény az ökle a szegény * embernek. A magam okulására. mer j a mások tanulására ebből azt a kö j vetkezteté&t vonom le, hogy kulá1 | kulák marad, amíg benne vér vav ] és’ nincs két méterre a föld alatt. ! Taszajtó Mihál\ :* szegény paraszt 1 újjászervezik a sportköri szakasztól lyokat. Tervebevették azt is, hogy több régi abaúji táncot és borsodi népdalt elevenítenek fel. Készülődnek a tavaszra a gazdál­kodók is. Amerre tekint az ember, az utakon minde­nütt a hs'árba igyekeznek. Most főleg az össze bentrekedt trá.gyát hordják szét, készítik a vetőmagot, szántanak, s ahol lehet, vetnek a szemerei parasztok, Szemere lakosai a helyi kis áruház­ban végzik bsvá- sárlásaikat. Esyre javul a község áruellátása, de még mindig vannak hiánycikkek, me­lyek aránytalanul jutnak el hozzánk; citrom, telepes rádió, anód és fütőtelep, zseblámpa- elem, szögek, vanilia, sütőpor. Kevés a cukorka és a cigaretta^ a méteres áru á! r^y erm°kbari,snva T< őrié tolt az italbolt áruellátása is. Jó volna, ha a felsőbb szervek az árue'osz ás’~ál többet gondolnának .Szemeré''€. Szövetkezetünk a multévi nye e- ségből 15.200 forintot fizetett v'ssza a vásárlóknak. Ré-z jegy tör’esz étre pedig 41Q0 forintot fog még ekben a hónapban kiosztani a vezetőség. VÁNYAY LÁSZLÓ ált. iek igazgató. " KVLlbH-t íaB&A I Durva kezek i tépték, cibálták csemeténk \ hajtását beteg itt Encsen nagyon a j kultúra. I Ülik a torát i sojcan, ; pedig nem is \ halott. \ Termeiben csapon'< í lárma, siék nyekken \> csattan, l nyeffen \ a kártya. Furcsa \ ez az „új kultúra". I Vajon ki veszi hasznát? Dehát mit } tegyünk, ■ ; ha, megcsapíü ] a „forradalom" szele \ igazgatóját.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom