Észak-Magyarország, 1957. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-12 / 59. szám

KétGt, I5W. tóSrOm 1*.

BSZAKMAGTAltOMEAO

3

Egy műszakban

95 ezer darab téglát gyárt a Mályi Téglagyár

Me gal&kulósimk óta sok nehéz feladat állt már előttünk. Az ellenforradalom napjaiban meg kellett védenünk üzemünket az esetleges rombolástól, meg kellett mentenünk az őrizetlenül maradt többmillió forint értékű árut, a szomszédságunkban lévő két árurakt árban. Azt hiszem, a legnehezebb a részleges termelés beindítása volt november elején. Ez is sikerült. Ebben mgy szerepet játszott, hogy az üzem dolgozói a legnehezebb időben is vállalták a karbantartási, a bányanyitási munkát. Ez a mai napig is. megmutatkozik a termelés emelkedésében, hiszen most egy műszakban 95 GOQ darab nyerstéglát adunk a népgazdaságnak.

A végleges munkástanácsot deműszaki és adminisztratív dolgozók bérrendezése.

Hjibánk az, hogy mint áltáléiban a legtöbb vállalatnál, a november 1-től 10-ig, a nép vagyonának megvédése, a termelés beindítása érdekében végeztetett munkát — karbantartás, téli felkészülés, bányanyitás stb. — 100 százalékos bérrel fizettük ki. A dolgozók a vállalatvezetőség és munkástanács által elrendelt munkát végezték, dupla bért kaptak. Most ezt a dupla munkabért vissza kell fizetni. A dolgozók elégedetlenkednek, jó lenne, ha legalább hat havi részletben kellene ezt visszaadniuk.

Több mint négyhónapos működésünk alatt biztosan követtünk el hibákat. De ezeket igyekeztünk és igyekszünk a jövőben is kijavítani. Sajnos, a tanácstagok aktivi'ását sokszor akadályozza, hogy a rádió ban, értekezleteken és a sajtcbsn egyes tanácsok hibáját általánosítva közük. Mondjuk meg a hibákat, mer ezzel a vezetést megjavítjuk, de ne általánosítsunk mert ez elveszi a dolgozók kedvét a kezdeményezéstől.

Koltai Illés

Mályi üzemi munkástanács elnöke.

Ha va ami nem „köte ező“

cember 10-én választották meg üzemünk dolgozói. Az elnökség most négy tagból áll. Ennek sem volt könnyebb a feladata, mint az ideiglenesnek. Olyan problémák merültek fel, mint a bérezés, amely az egyetlen komoly akadálya volt akkor a termelés teljes beindításának. A bérezést mindenkinek a megelégedésére sikeresen megoldottuk, a vállalat vezetőségével közösen. Létszámcsökkentést is hajtottunk végre. Racionalizáltunk M>. 120 főt, s a lehetőségekhez képest ezt úgy intéz tük. hogy a családfenntartó ne kerüljön munkanélkülivé télnek idején. Nagy nehézségek és sok utánajárás után sikerült elintézni a dolgozók szénellátását is. Ugyanis sok dolgozó nem kapta meg időben az 1956. évii utalványt« szenet.

A január elején megalakult MSZMP-vel és a vállalat vezetőségével munkástanácsunk teljes egyetértésben dolgozik. Bármelyikünknek felvetésére a három szerv összeül és közösen megtárgyaljuk a problémákat.

Soha semmi nem történik a másik tudta nélkül. Mindannyian a termelést szolgáljuk. És ami fő, egyik szervünk sem húzódik félre, ha a másikat esetleges támadás éri. Közösen megvitatjuk ezt is, és ha kell, megvédj ük egymást.

Üzemünk 1957. évi terve 26,5 millió tégla. Az a célúink, hogy a lehetőségekhez képest egy műszakban oldjuk meg a termelést, mert így gazdaságosabb. De lehet, hogy majd lóét műszakban dolgozunk. Jelenleg megoldásra váró feladatunk még a

A garadnai tanácsnak az elmúl! években igen sokat főtt a f je ami att, hogy teljesítse a tejbeadá.ban a községre kirótt tervet. Sok esetben minden agitáció ellenére alig 50—60 liter tej gyűlt be naponkint a tej- begyűjtQ helyen. Most nem kell agitálni, mégis az azelőtti mennyiségnek majdnem négyszerese-ötszöröse gyűlik be. Igaz, ez nem csupán csak a parasztság buzgalmának köszönhető. Míg ezelőtt a kötelezőin beszolgáltatott tejért 70 fillért kap ak ma 2 forint 30 fillért adnak a szabadon felvásárolt tej literjéért.

DClt hattól Lmej kő-z&tt

. - TELEFONINTERJÚ —

— Hallói G rúnáik

Gyula elvtársat kérem, az A Horni Áruház

igazgatóját.

— Sajnálom, nem tudom adni, hazament ebédelni

— ...?

— Halló! 35-052? Bocsásson meg, hogy még ebéd közben is zavarjuk, de közeleg a lapzárta és az olvasók a tavaszra való tekintettel türelmetlenül várják tájékoztatásunkat. Kérem, szíveskedjék

megmondani, mi lesz a divat tavasszal, és milyen az árubőség?

— Ami a divatot illeti, ezt csak a nőkre vonatkozóan mondhatom el, mert a női keresletben nagyobb a választék. Tessék jegyezni: most kaptunk 10.000 méter női flok- kon mosóanyagot, többfajta színben 25.90— 38.40 forintért, s hasonlóképpen píké-szőknya- anyagot, méterenként 35.—ért. Egyébként elárulom: a piké a női divatot szolgálja, mivel a bő szoknya a divat és ez az anyag abhoz nagyon elegáns. Női fehérnemű is érkezik a közeljövőben, főleg nylon, habselyem. Női szandált sajnos egyelőre csak 500 párt kaptunk, de rövidesen ennek többszöröse érkezik. Na és még valamit, ami a nőket érdekli: szőnyeg, függöny egyelőre nincs, s hogy mikor lesz, ez az ipartól függ.

— És a férfiak számára van-e valami újság?

— Igen. Gyönyörű alperl (kiskockás) ingek érkeztek különböző

színben és újra kap ható a régen keresett puplin ing a legváltozatosabb színekben. Mindkét áru 95 forint értékű.

Férfiszövetek dolgában sajnos nem állunk a legjobban, főleg nem kapható a símaszövet. A hazai ipar emelőre a keresletet is csak éppenhogy ki tudja elégíteni, őszre viszont már raktáraink is te letöltődnek.

— Mi a jele tíz áruellátás fejlődésének?

— Csák egy számot mondok: február 1-től az áruház összkészlete mintegy 5 millió ’portékával növekedett. Azt hiszem, ez a szám eléggé bíztató.

— Feltétlenül. És most további jóétvágyat kívánunk...

ADÓS FIZET...

MARCALIAK MIERT1E

AZ A TANÁCSELNÖK, tanácstitkár, aki ott volt néhány nappal ezelőtt a szerencsi járási tanács értekezletén, kétszer hallhatta emlegetn. Tárcái község és a tarcaliak nevét. Mint mondogatják, az első emlegetésnél ki-ki csodálkozott. Ekkor ugyanis kiderült, hogy a szerencsi járás egyik legnagyobb községében csak elvétve akad ember, gazda aki ne fizette volna be az elmúlt évi és az idén esedékes adóját. Ugyanr.yira, hogy alig-alig hiányzik néhány százalék, — s összegben talán még kevesebb — ahhoz a bizonyos .teljesen rendben van”-hoz. ... Egyszóval amint ez kiderült, jónéhány tanácselnök csodálkozva ingatta fejét, mert... Mert biz’ ez náluk nem éppen így van. Ugyannyira nem, hogy akad község, amelynek értékeléskor így szólt volt a pénzügyi illetékes: „Nulla egész öt tized százalék.5' Ez pedig — édeskevés. ..

DE NEHOGY ELTÉRJÜNK A TÁRGYTÓL. Az értekezleten ki-ki Báthori Lajos bácsi, a Tárcái köz- ségszerte igen becsült új tanácselnök felé teikintgetett az elnökök, titkárok, pénzügyi illetékesek közül, s már kinek-kinek a száján ott volt e hitetlenkedő „hogy lehet... miként’ kérdés, amikor ... Amikor másodszor is éppen Tárcáiról esett szó. S most már nemigen volt szem amely várakozóan ne a beszédre figyelt volna. Gondolván, hátha most épper meg nem dicsérik, hanem ... Hiszen meg lehet érteni ilyenkor a többieket is... Hanem most meg olyrs féle kijelentés hangzott el, hegy „nem is lehet csodálkozni a tarcali eredményeken, amikor ime. éppé1" Tárcái az a község ahol már a vége felé közeleg a régi törvénysértések hibák, bajok rendezése. Sckan természetesen már ebből is megértették, honnan gyökereznek a tanrli eredmények. De azért nem árt szétnézni a tarcali tanács berkeiben ... *

A TANÁCSHÁZÁN VAN MIT HALLGATNI, nézni, mert valameny- ny.i hivatali szobában egymásnak adják a tarcaliak a kilincset. Kopognak az írógépek, sercegnek a tollak szól a telefon. Kérelmek, tanácsok hangzanak, azután biztató, megnyugtató szavak. Attól függ, kivel és miről beszél az elnök vagy a titkár. Báthori Lajos bácsi, az elnök, éppen a szomszéd községgel, a prügyi tanáccsal beszél telefonon és éppen azzial nyugtatja az ottaniakat, hogy úgy csinálják csak a munkát, mint itt, Tarcalon, akkor nem lesz semmi hiba. Az emberek megértik, hogy a kötelességet teljesíteni kell, hiszen

adó mindig volt, s most, hogy meg* szűnt a beadás, jókedvűek, bizakodóbbak az emberek... Csak természetesen a tanács is tegye meg a maga kötelességét az emberek gondját, baját illetően...

Báthori Lajos bácsi elmondja, miért első a község a járásban.

— Nincs ebben semmi ördöngösség. Sokat beszélgetünk az ernbe ékkel, hogy mi most a teendő. Menni sem kell hozzájuk, Ők jöttek és jönnek hozzánk, hiszen kinek-kinek van, vagy volt problémája a földdel. S míg meghallgattuk kérését, megmondtuk, mikorra intézzük el az ügyét. Beszélgettünk arról is, hrgy jó dolog ez a beadás eltör ése. Az adót azt már könnyebben kifizeti az ember. Akinek adóssága volt, már így is értett belőle. Másokat ped;g félhívatunk a pénzügyi csoporthoz. És egyáltalán nincs szükség sem kemény szóra, de még csak hangosabb követelőzésre sem. Ki-ki néhány szóból megérti, mi a köte1 essége. Egyszóval itt nálunk, aki adós, fizet... Mi elintézzük, igazsáffo~an orvosol juk a sérelmeket... a gazdák oedig teljesítik a maguk kötelességét.

ELDICSEKSZIK MÉG LAJOS BÁCSI azzal is, — és büszkén —> hogy mennyire jó dolog is ez min* den tekintetben. Ott volt a szerencsi vásár. Más községbeli gazdáknak nem írták át a .rédiát” a pénzügyiek záradékolása nélkül, csak a tarcali* aknak. Sokan zsörtölődve távoztak a vásárról, félig-meddig ügyim'életlen. S aki megkérdezte, a tarcaliak miért kivételesek, azt jónéhányszor a tar* call tanácselnök vdágosí bottá fel:

, Rendbe kell tenni a szénát otthon, akkor nem lesz hiba, ahogy nálunk sincs.”

Természetesen, a tarcali tarácshá- zán is vannak még „nehéz” ügyek. Sokat kell magyarázgatni az embereknek, miért így jó ez, miért úgy az. De a nyugodt, alapos válasz kit- kit meggyőz, megnyugtat. . S a tsr- cali tanácsházáról senki sem távozik dolga’ kezetlen. Sem a gazdák sem a tanács dolgozói.

ENNYIT TALÁN AHHOZ, amit azon az értekezleten a tanácselnök kök és titkárok nem egészen értettek volna meg a tarcali eredményeket illetően.;;

Barcsa S.

Az elesett hős szovjet ható* nák emlékművének koszorúzásánál í&ttam meg először ifjú Honvéd József honvédet Tetszett nekem ez a pöttömnyi kis katona, de nem sok Ügyet vetettem rá, — gondolván, — bizonyára valamelyik idősebb katonatiszt fia. Tévedtem. Jóskának nincs katonatiszt apja. Hogyan került hát rá a katona- ruha?

Hejőcsaba, Szeretet u. 2. szám. Öreg falak roskadoznak a széltől, az esőtől megtépázott ócska tető alatt. Az bizony nem soktól védi meg az alatta meghúzódtakat. Igaz, nincs is mit védeni, nagyon szegény a család, amely itt rakott fészket. A bútorzat összesen egy deszkából összetákolt heverő és egy sparhét, amely oly mostoha, oly szűkösen, fukarkodva adja a meleget. Éppen, hogy csak ég benne a tűz, ha egyáltalán van mit rá tenni. Üres itt minden, a szoba, a speiz, a gyomor egyaránt. Sápadt- arcú gyerekek vacognak a kuckóban egy-egy rongydarabbal betakarózva. Itt laknak Honvéd Jós- káék.

JÓSKA nemrég töltötte be életének tizenharmadik esztendejét. Ez idő alatt csak a szegénység, az állandó nélkülözés volt osztályrésze. Anyja hosszú idő óta betenesksdik, tbc- ben szenved. Apja pedig nem sokat törődik a családdal, a hat gyerekkel. Nem dolgozik, nincs állandó munkahelye. Már több mint 5 éve csak olyan alkalmi munkát vállal, de az így szerzett pénzt is legtöbbször a korcsmába hordja.

Sokat töprengett Jóska, s mindig valami szebb, egy jobb élet után vágyakozott. Pajtásait csak irigyelni tudta, akik szép ruhában jártak az iskolába, akiknek az édesanyjuk még tízórait is tett a táskájukba. S Ő? Ö csak nézett rájuk, s nyel- desett nagyokat a semmiből. Novemberben elérkezettnek látta az időt, és búcsúzás, köszönés nélkül otthagyta a családot.

rí: \4onv&

11 r . ..

jü—*—

A hideg téli szél csak úgy nyar- galászott végig Sopron sötét határában, 8 nem volt nehéz utat keresnie magának Jóska lyukas nad- rágszárán, rongyos kabátján sem. Megdermedt kezecskéit hóna alá dugdosta melegedni. Arca elváltozott, kék lett a hidegtől, de azért csak taposott a többiek után, nehogy lemaradjon. Ment, nem törődött semmivel, azt sem érezte, hogy fázik, annyira lekötötte a kíváncsiság, az a gondolat, hogy jobbra fordul a sora. Azt tervezgette magában, hogy dolgozni fog és vesz magának szép ruhát, új cipőt, inget. Egyszeresük azt hallja:

— Nézzétek, ott van a határ. — látjátok? Az lesz az, az a drótkerítés, — örvendezett az egyik disz- szidens.

Jóska is megállt és előre nézett. Két apró szemével azt mérlegelte, hogy hányat kell még lépnie, hogy az osztrák határhoz jusson. Közben elindultak a többiek, hát ő is ment utánuk. Nem messzire voltak már a drótkerítéstől, mikor valaki rájuk kiáltott:

— Sztoj!

TALÁN még a katonák sem tudnának olyan ügyesen megállni, mint ahogy a kis disszzdens csoport megállt. Álltak, nem mozdultak egy lépést sem, mintha csak odaragadt volna a lábúk a földhöz. Elfogták őket, majd Pestre vitték a gyermekvédelmi intézetbe, onnan pedig ismét hazaszállították Miskolcra, Hejőcsab 'ra szüleihez.

Nem volt abban köszönet, amit Jóska kapott az anyjától, mikor hazament. Büntetésből egy hétig ki sem mehetett a házból. Egyik nap azután azt mondja neki az édesanyja:

fia

— Józsikám, itt a zsák, eredj hozzál valahonnan szenet, mert itt fagyunk még...

Jóska szó nélkül engedelmeskedett. Pénzt nem kapott, de azért csak ment. ügy gondolta, ha tud szenet vinni, akkor hazamegy, de ha nem, akkor megint nekivág a nagyvilágnak. A Tiszai pályaudvaron már órákhosszat állt, vacogott a foga a hidegben, várta, mikor érkezik szeneskocsi. A szeneskocsik helyett karhatalmisták érkeztek a pályaudvarra és razziát tartottak. Jóskát is bevitték kihallgatásra.

— Mi a neved? — kérdezte a parancsnok. *

— ifj. Honvéd József, — válaszolta félénken, a szemét lesütve.

— Mit kerestél az Hlomáson, utazni akartál valahová?

053 ? »•«

— Beszélj hát, ne félj, — bátorította'a parancsnok. — No, mondd szépen, mit akartál az állomáson?

JÓSKA sírva fakadt. Zokogva, szaggatottan beszélni kezdett. Elmondotta, hogy szenet akart lopni, aztán kiteregette életének minden

'iát-baját. Ha kőből lett volna a parancsnok szíve, akkor is megesett volna Jóskán.

— Ejnye már, hát ne sírjál, légy bátor, milyen katona lesz belőled — cirógatta a parancsnok. — Ma :tt maradsz nálunk.

Jóskát a karhatalmisták megmosdatták, megvacsor áztatták és szép fehér ágyba fektették.

— Mióta az eszemet tudom, — mondotta Jóska — most fekszem először ágyban.

Másnap a Tizeshonvéd karhatalmi zászlóalj parancsnoksága, — miután beszéltek Jóska szüleivel, úgy döntöH, hogy magukhoz veszik a gyereket.

*

Leírhatatlan az az öröm, az a boldogság, amit Jóska érzett, amikor először magára öltötte a katonaruhát. Tízszer is megnézte magát a tükörben, nem akart hinni a szemének. Aztán amikor megigazgatta magát, hogy a sapka rózsája egyvonalban van-e az orrával, végigkopogott a folyosón, mintha már évek óta azt csinálná, s oly könnyedén vitték a lábai, hogy majd elrepült.

A karhatalomnál Jóskának megvan a feladata is. Tanulnia kell. A leckét úgy kell fújnia, mint a vízfolyás. Erről különben számot kell adnia íz iskolán kívül' Blanár Gyula és Bátori László pedagógusoknak, akik jelenleg a karhatalomnál teljesítenek szolgalatot.

Legtöbbet azonban mégis Rétházi

Andor bácsi foglalkozik vele, aki segíti őt a tanulásban, a lecke visz- szakérdezésében. Bizony, Jóskának szorgalmasan kell tanulnia, mert azt az ígéretet kapta a zászlóalj- parancsnokságától, hogyha jó bizonyítványa lesz az év végére, akkor három csillagot varrnak a gallérjára. Az iskola befejezése után pedig elküldik a Rákóczi katonai középiskolába. Jóska tanulásával nincs is különösebb hiba, csak még a fegyelemmel áll egy kicsit hadilábon. Hét óra után elmegy a moziba,^ holott csak addig kapott kimenőt. Ez baj. De bizonyára gondolkozott ő is ezen a háromnapi szobafogság alatt.

*

MIÓTA JÓSKA katona lett, megváltozott az otthoniak lakáscíme is. A karhatalmi zászlóalj közbenjárására Jóskáék szülei új lakást kaptak a cementgyár mellett. De gondoskodott a zászlóalj arról is, hogy ne kongjon a szoba az ürességtől. Bebútorozták a szobát

Honvéd József né örüli ennek a jutalomnak, az emberi szeretet ilyen megnyilvánulásának, könnyes szemmel csak annyit mondott:

— Köszönöm maguknak, nagyon köszönöm.

*

Mondanom sem kell, Jóska a zászlóalj kedvence lett. Nemcsak azért, mert szép is, meg csinos is, hanem azért is, mert ügyes. A céllövészetben például sokan tanulhatnának tőle. A legutóbbi lövészeten is háromból kettőt a körbe lőtt. A Jóska iránti szeretet abban is megnyilvánul, hogy a katonák minden zsoldfizetésnél egy-egy forintot adnak neki, s ő ezt a családnak küldi, hogy könnyítsen az otthoniakon.

JÓSKA is megvan elégedve helyzetével, csak az a „kifogj a”, ha az utcán megy, mindenki őt nézi. De sebaj, majd ezt is megszokja.

TOROK AT.FRft»

MUNKÁSTANÁCSOK FÓRUMA