Észak-Magyarország, 1957. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-12 / 59. szám

2 ßSZAKWAGTAltORS^ÄC Kedd, 19S7. mitefas 12 Induljon el a helyes úton a pamutfonó munkástanácsa ! A z ellenforradalom napjaiban a miskolci pamutfonoclábain is elvesztették egyeseik a talpuk alól a talajt, meginogtak, sőt nyíltan szem- befordultak a párttal, a kommunista eszmével. Ez főiképpen 'az akkor megalakult muníkástanács tevékeny­ségében mutatkozott meg. Az ellen- forradalmi hangulat hatására az üzemi mipiikástanács határozatot fo­gadott el, amely szerint a kommunis­ta pártmunkások egy csoportját ha­zug vádak alapján úgynevezett „nem­zetellenes tevékenység” miatt kitil­tották az üzemből. Ez az intézkedés, bárhogy is nézzük. törvénytelen kommuniis taelle nes, e llenf o rrad al mi intézkedés volt, Az benne a legszé- gyenletesebb, hogy a határozatot meghozó műnk ás tanács t ago k között több olyan MDP tag volt, aki ma­gát kommunistának nevezte. Szomo­rú dolog, hogy ezek az emberek ré­szeseivé váltak becsületes pártmun­kások üldözésének. Lehet-e kommunistának nevezni Molnár Imrét, a munkástanács elnö­két, akinek tevékenységére jellemzé­sül szolgáljon az alábbi történet, amelyet a volt MDP városi pártbi­zottságának egyik munkatársa mon­dott el. „Október 29-én az akkor még mű­ködő városi pártbizottság megbízá­sából megjelentem az üzemben. Ép­pen Molnár Imrével találkoztam össze. „Szedetnék a párttitkár elv- társsal és az igazgató elvtárssal be­szélni”, — mondtam neki. Erre ő fel­háborodottan, magából kikelve t i at­kozott az elvtárs szó ellen. „Hpl ól maga, hogy meri használni az elv­társ szót? Vegye tudomásul ilyen nincs, ez már megszűnt” — mondta. Ezután utasította az üzem fegyve­res'őrségét. hogy tegyenek engem a kapun kívül. Amikor ezek kivezet­tek, egyikük többször belpmrugdo- BOtt.” M olnár Imre a vele való beszél­getés során elismerte, hrgy Valóban így történt. Az üzem terüle­tért garázdálkodó fegyveresek meg­félemlítés alatt tartották a kommu­nistákat. A jogtalanul kitiltott Mál- nási Pálné, Kérészi Zoltánná, Bene Lajos és Kárpáti Györgyné elvtár- sakkal szemben durva, fenyegető magatartást tanúsítottak. Molnárék hosszú időn keresztül nyiltan a Ká­dár-kormány ellen léptek fel, nyiltan beszéltek arról, hogy az üzemiben nincs szükség pártszerve­zetre. Decemberben még szóba sem álltak az Északmagyarország szer­kesztőségéből kiküldött újságíróval. Ugyanakkor az igazgató titkárnője és más kisasszonyikák az irodakbam útszéli módon mocskolták a kor­mányt és intézkedéseit. Az üzem­ben még a legutóbbi időikben is ta­pasztalhatók kommunista-ellenes je­lenségek« A párlszervezéssel megbízott elv­társakat megfenyegetik és pártelle- nefc jelszavakat firkálnak a falra. A városi MSZMP és az Északmagyar­ország szerkesztőségének határozott fellépése következtében az Üzem ve­zetői úgy látták, hogy változtatni kell korábbi kommunista-ellenes ál­láspontjukon, ezért elhatározták: visszaveszik a jogtalanul elbocsá­tott kommunistákat. A munkásta­nács ülésén Száj béli Mihály megbí­zott igazgató terjesztette elő a reha- bilitálandók ügyét. Nagyon óvato­san beszélt az üzemben történt ese» ményekről, szavai nyomán úgy tűnt, mintha senki sem volna felelős a történtekért. „Abban az időben mindannyian tettünk meggondolat­lan kijelentéseket” — mondotta. Persze nemcsak meggondolatlan ki­jelentésekről volt szó, hanem ennél sokkal többről, — kommunistaelle- nességről, ellenforradalmi megnyil­vánulásokról. A munkástanács tagjai tiltakoztak az ellen a megállapítás ellen, mely szerint az üzemben kommunista- ellenesség van. Azonban, amikor e sorok írója megkérdezte a jelenlévő­ket: „hány kommunista van maguk között?” — vagy nyolcán jelentkez­tek. — „És önök közül hányán lép­tek már be az MSZMP-be?” — hangzik a másik kérdés. Válasz nincs, nem is lehet, mert a fonodái munkástanács tagjai közt még ma sincs párttag. Parázs vita kerekedik a munkás- tanács ta°jai és a jelenlévő újság­író között. A józanabbul gondolko­dók elismerik, hogy voltak komoly politikai hibák az üzemben, kom­munista-ellenes, nacionalista meg­nyilvánulások, azonban ők elhatá­rolják magukat ezektől. A munkás- tanács egyhangú határozattal elítéli az ideiglenes munkástanács által ok­tóber utolsó napjaiban hozott hatá­rozatot, amely szerint kommunista pártmunkásokat nemzetelleneseknek bélyegzett meg és kitiltotta őket az üzemből. „Nem azonosítjuk magunkat azok­kal, akik ezt a szégyenletes határo­zatot hozták. Ezért azt javaslom, hogy a munkástanács a három el­bocsátott kommunistának szolgál­tasson teljes anyagi és erkölcsi elég­tételt és hívja vissza őket az üzem dolgozói közé” — mondotta Szajbéli Mihály megbízott igazgató. A javas­latot a munkástanács tagjai egyhan­gúlag elfogadták. Amikor Béréi Imre emelkedett szólásra, a következőket mondotta: „Tudjuk, hogy követtünk el hibákat, megzavarodtunk azokban a napok­ban, de ne csodálkozzanak rajta, Olyan bonyolult volt a helyzet, nem csoda, ha nem ismertük ki magun­kat. Emellett azpnban azt is látni kell, hogy a miskolci fonó dolgozói épségben megőrizték a gyárat, a drága gépeket és megmentették az anyagokat. Mi az elsők között indí­tottuk meg a termelést a miskolci üzemek közül és már hetek óta dol­goztunk, amikor más üzemek még mindig sztrájkoltak” ^ mondotta a többiek élénk helyeslése közben. E z mind igaz és helyes. A pa­mutfonó dolgozóinak többsé­ge hamar felismerte, hogy nem ér­demes a demagógokra, a sztrájkra uszítókra hallgatni. Ezért elismerés illeti őket. Ez azonban nem homá- lyosíthatja el az üzem vezetőinek, a munkástanács egyes tagjainak a fe­lelősségét mindazokért, ami az üzemben történt az ellenforradalom napjaiban és azután. Üldöztek kom­munistákat? Igen, írás bizonyítja ezt. Az üzemben lévő fegyveresek fe­nyegetően léptek fel Málnásiné. Be­ne Lajos és Kárpátiné elvtársakkal szemben. Ez is tény. Fenyegették r pártot szervező elvtársakat. Még most, a munkástanács ülésén is, az egyik elvtársnő a párt szervezése el­len szólalt fel. Azt mondta: „miért akarnak maguk itt pártot szervezni, ahol a dolgozók többsége fiatal? Előbb az ifjúsági szervezetet kell megszervezni, majd esetleg azután a pártot”. I smerjék el a miskolci pamut- ■ fonó munkástanácsának eV nonált tagjai, hogy komolv hibákat követtek el a párttal, a népi hata­lommal szemben, amiért van okuk szégyenkezniök. Vonják le a történ­tekből a tanulságokat, igvekezzenejc jóvátenni az elkövetett hibákat, s legfőbb kötelességüknek tartsák hí­ven szolgálni a pártot és a szocializ­mus ügyét. . (szemes) Értesítés Az SZTK Borsod megyei alközpontja értesíti a magán munkáltatók ~t, hogy f. évi január hó 1. napjától kezdődően mun­kavállalóik után az eddigi 36 százalék helyett 20 százalékos járulékot kötele­sek fizetni. Az alközpont az állami vállalatok fi­gyelmét felhívja, hogy a munkavállalók részére adott természetbeni juttatások egyenértékeként továbbra is a 11400/1948. G. F. rend. szerinti összeget kell figye­lembe venni. Ha azonban felettes szervé­től a természetbeni juttatások könyvelé­si értékére eltérő utasítást kapott, — a lakás és élelmezés kivételével — ezeket az összegeket kell a járulékbevallásnál, valamint a szolgáltatás alapját képező javadalmazás megállapításánál figyelem­be venni. Bővebb felvilágosítást az érdeklődők az alközpont (Miskolc, Zsolcai kapu 28. sz.) II. em. 21. sz. szobájában kaphatnak. SZTK Borsod megyei alközpontja. Az Építőipari Tudományos Egye­sület miskolci csoportja az utóbbi években egyre tevékenyebb munkát végez úgy a kísérletezések, kivitele­zések, mint tagjainak nevelése, isme­reteik bővítése érdekében. Kétheten­ként rendezvényeket tartanak, a cso­port legjobb szakemberei tartanak előadást. Különösen nagy érdeklődés kísérte egy év óta azokat a rendez­vényeket, melyeken a külföldön járt építészek számoltak be tapasztala­taikról, élményeikről. Járlak a Szov­jetunióban, Csehszlovákiában, a Né­met Demokrat! ku£ Köztársaságban, Lengyelországban, Ausztriában és még több szomszédos országban, ahol ,sok értékes tapasztalatot gyűj­töttek. Munkatársaik, barátaik sze­retettel várták őket vissza és még- inkább érdeklődéssel figyelték beszá­molóikat. Ezeket a rendezvényeket nem- csupán előadással, hanem értékes felvételek bemutatásával is gazdagí­tották. Mérnökeink legjobbjai ügyes amatőr fényképészek és a saját él­ményből rögtönzött kép színesíti, fel­frissíti a látottakat. Egyik este ellátogattunk a csoport előadására, éppen az ausztriai él­ménybeszámolót hallgattuk, melyet Harmos Károly építészmérnök mon­dott el: — Az a megtiszteltetés, hogy az el­múlt év őszén a szomszédos Auszt­riába látogathattam, arra kötelezett, hogy alaposan szétnézzek és különö­sen építészeti vonatkozásban hozzak tapasztalatokat. Sok mindent láttam és volt, ami nagyon tetszett és volt, ami nem. Persze, minden embernek más a véleménye. Megragadta figyelmét az ottani építkezések gépesítése. Különösen sok a kisgép. Emelő- és keverőgépek kisebb építkezésekhez is készülnek. Sok födémfajtát látott, melyek ha­sonlóak az itthoni elemekhez, de elő­állításuk gazdaságosabb. Később, amikor az elmondottak képekben is megjelentek, az érdeklődők még kö­zelebb kerültek a szomszédos Auszt­riához. Megjelent előttük minden szépségével a Belvedere, a Stadt park, a Ringstrasse a parlament épü­letével és még több bécsi épület, mű­emlék, amit eddig legtöbben esetleg csak hírből ismertek. Az egyik nagy emeletes épület végfalán hatalmas Coca-Cola reklámra lettek figyelme­sek a jelenlévők. Az plp&dp ezt sem hagyta válasz nélkül: — Én magam is ittam ebből a hí­resnek mondott hűsítő italból, de az a véleményem, hogy a Coca-Colát csak az óriási reklám tartja, mert a reklámok igen nagyok, amint a mel­lékelt kép is mutatja. (Egyébként az előadó nagy derültség közepette tu­domásunkra hozta, hogy a Copa- C^lának valami penészíze v&nl) Ezután sorra jelentek meg a fil­men a különböző építőipari gépek, köztük olyan autódaruk is, melyek­kel méltán felvenné a versenyt a megyei építőipari vállalat újítójának autódaruja, ha az illetékes szervek támogatnák sorozatgyártását és az egész országba történő elterjesztését. Az MTE miskolci csoportjának elő­adássorozata igen értékes. A szom­szédos országokkal való ismerkedés, a személyes beszámolók alapján hasznos kezdeményezés. Reméljük, hogy szakembereink előtt a közel­jövőben ismét megnyílnak a külön­böző országok kapui és a Miskolci Tervező Iroda előadóterme a növek­vő érdeklődés miatt szűknek bizo­nyul. — SZARVAS MIKLÓS — Munkában a községi tanács Nova jidrány ban a községfejleszté&i terven belül 27 300 forintos beruhá­zással a tanács hidat építtetett a köz­ség határában. Jelenleg az a legna­gyobb problémájuk, hogy nem tud­ják folytatni a már megkezdett köz­ségi bekötőút építését — amire 100 000 forintos keret van biztosítva —, mert pillanatnyilag üres a keret. Azaz hogy nincsen pénz és a köz­ségi tanács a mór elvégzett munkát sem tudja jelenleg kifizetni. Gyors segítséget várnak az illetékesektől! * Bubenikó Béla vb-elnöik vezetésé­vel az ellenforradalom felszámolása után nagy erőfeszítéseket tett a bé­kés építőmunka megindulása érde­kében. Október óta a község dolgo­zói 2 kilométer hosszú járdát építet­tek a faluban. A járda építésére csu­pán 6000 forint volt biztosítva, pe­dig az összesen 23 000 forintba ke­rült. A hiányzó összeget hozzájáru­lással és társadalmi munkával pó­tolták. Ugyancsak a községi tanács kezdeményezésére, nemrégiben kö­rülkerítették a tanácsház udvarát. Munkás- és falugyűlések Borsod-Abauj^Zemplén megye területén március hónapban a következő helyeken tartunk munkás- és falugyűléseket. Felsőnyárádon 12-én este 6 órakor Gy®- pár János, Sajőkazán 12-én este 6 órakor Török Alfréd. Szomolyán 12-én este 0 órakor Bátor Sándor. Mezőkövesden 12-én délután 5 órakor Rónai Sándor. Szerencsen 13-án. este 6 órakor. Liptai Ervin. Csernelyen 13-án, délután ü órakor, Gük István. MSZMP megye! bizottságának agit.-prop. osztálya. CI1FKÄ MÁSODIK FEJEZET. A katonaélet nagy iskola, * megváltoztatja, átfor­málja a férfiakat. Mikor be­vonul újoncnak, még csak ka­masz fiú és mire hazajön — meglett férfivá cseperedik. A huszároknál, a tüzéreknél, vagy ahol szolgál, újfajta szokáso­kat vesz fel és megtanul mindenekelőtt jeyyeimezett lenni. Minden reggel ugyanabban az időpontban van az ébresztő, este pontosan végre kell hajtani a takaródét, szóval bizonyos sablon szerint kell élni: tudni kell a századközös­ségbe beilleszkedni és ez már bizonyosfokú intelligenciát jelent. A közösség átformáló ereje a maga mintájára, a maga hasonlatosságára nevel mindenkit. Olyan szokásokat farag le a fiatalokról, melyek ártanak a közösségnek és gyakran olyan új szokásokat, életmódokat olt beléjük, amelyek addig nem voltak meg bennük. * A szolgálat terhekkel jár és nagy megkötöttséget jelent, mert a katona csak félig a maga ura: másfelől a had­nagy parancsol, és a parancsot teljesíteni kell, nincs középút, nincs egyezkedés. Aki megpróbálja, azt kikötik. Az engedel­messég, a szorgalom és a fegyelem a fő erény. Ezzel haladni lehet a ranglétrán és aki már felhág a legalsó fokra: őrvezető lesz belőle. Az őrvezető pedig már úr. Nagy úr. Egy rajnak parancsol: tizenkét ember van az eszére, leleményességére és nemkülönben a szeszélyére bízva. Tizenkét ember nyugo­dalma függ attól, hogy az őrvezető úr ballábbal kelt-e fel, vagy jobblábbal? Együtt izgulnak, hogy pontos időre meg­kapja hazulról a csomagot (mert kevés a zsold), valamennyi­en tiszta szívből kívánják, hogy sikerüljön az őrvezető úr randevúja, mert ha nem sikerül, akkor... inkább sohasem virradjon meg többet! A legközelebbi kimenőig olyan, mint a veszett bikái, sen­kinek sincs megállása előtte. De ha a megbeszélt időpontra, a megbeszélt helyen ott várja kislány és elmegyen az őrve- zető úrral a moziba, meg a népkertbe sétálni, meg fel az Avasra, ibolyát szedni, akkor minden rendben van. Az őrve­zető úr jókedvűen fütyarészve tér meg a laktanyába, enge­dékenyebb lesz és elmeséli a rajnak tövir ől-hegy éré, ezerféle változatban kiszínezve a kalandját. Megengedi, hogy neves­senek és ő is együtt nevet a többiekkel a humorosabb rész­leteknél. I lyenkor könnyen eltelik a gyakorlat, nem kell annyit kúszní-mászni, rá lehet gyújtani, meg lehet engedni egy kis lustálkodást, heverészést a fa alatt, mert m őrvezető úrnak sikerült a randevúja. A szakaszvezető már igen nagy úr. Általában szölgá- kttvezető, raktáros, vagy a GH-irodán dolgozik. Lenézi a hon­f\ YOMORÚSÁG védeket, igazán lóhátról beszél velük. A rangkülönbséget még jobban érezteti, mint a hadnagy úr. És nagygyaikorlat idején, ha rohamra vezényli a szakaszt, úgy megfuttatja őket, hogy a szívük majd kiszakad a rohanásban. Ezért a katonák a szakaszvezetőt nem szeretik annyira. Csak tisz­telik. Mert akitől félnek, azt mindig jobban tisztelik. A had­nagy urat például annyira tisztelik, hogy még a nevét sem merik kiejteni. Ha pedig látogatást tesz a századnál, úgy állnak a szoba közepén, mint a földbevert karók. Akkor se mozdulnák, ha darázs csípi az orrukat. Vannak a katonaéletben romantikus dolgok is: általá­ban kiegyensúlyozott a hadseregszolgálat. Egyformán van benne jó is, meg rossz is. Ha már túl van rajta az ember, általában a szép emlékek jutnak eszébe, a fesztelenség, a férfias faragatiunság, ezerfajta tevékenység változatossága, a zene bátor harmóniája, a hivatás becsülete: olyan emlékek, amelyeket csak a katonaéletben lehet szerezni. Két év alatt akárhogy haragszanak az órvezető úrra, leszereléskor csodá­latosan megszépül minden, megbocsájtanak mindent és úgy válnak el egymástól, mint jóbarátok. Egyik erre megy, a másik arra. Már nincs köztük különbség, hetyke bajuszuk is egyforma az orruk alatt. Ez a bajusz tekintélyt kölcsönöz a katonuviselt férfinak, nálánál fiatalabbak tisztelettel néz­nek fel rá, az idősebbek maguk közé fogadják és a leányok boUtndulásig beleszeretnek. A katonaviselt fiatal bátran nősülhet, elvégezte a köte­lességét, benne van a legszebb korban, induljon neki az élet­nek: dolgozzon, verekedjen, küzdjön. ^ Minek várnának sokáig? Hiszen mindenkinek megvan már a kiválasztottja. A katonaláda belső oldalára szögezve ott hordja egy kisleány fényképét, elgyönyőrködik benne, valahányszor kinyitja a ládát. Leveleznek egymással, elkül­dik a legújabb slágert és lepréselt virágot küldenek levél közt. Leszerelés után hetekig tart a katonaélmények elmesé­lése, ugyaíiesak színes változatokban (mint az őrvezető úr szokta) és mindig úgy, hogy az elbeszélő kerül ki győztesen. Persze a városbeli kisleányokról nem esik emUte* * «»ek ki­maradnak a történetből, mintha nem is lettek volna, pedig minden katonának volt legalább hét-három szeretője a város­ban. Dohát nem is katona az. akinek nem volt! J^zidőtájt Kovács Marci ^ leszerelése tartotta izgalomban a péterhází leányos­anyákat, de különösen az el­adósorban lévő leányokat. De­------j rék fiú, dolgos fiú, szép fiú: • nem iszik, nem kártyázik, nem verekedős természetű. Szelíd .................................. gyerek, komoly, megfontolt fiú. ú rvezető volt katonáéknál Szegény családból származik, de jó család. Tiszta család, becsületes emberek. Lám, a mérnök úr is náluk vett szál­lást, ki a bányanyitás végett jött a faluba. Ugyan kit fog elvenni ez a Marci? Találgatják, latolgatják az esélyeseket: ki illene hozzá a legjobban. A nősűlés nagyon esedékes. Beteges anyja mellé kell a segítség, a fiatal erő, na meg Marci is benne van az időben. Nincs mire várjon, kitöltötte a katonaidőt, nősüljön meg. Éz az élet rendje. Vasárnap délután ha végigmegy az utcán, alakja magasan kiválik legénytársai közüt és mindenfelől Qsalc dicsérő jelzők röpködnek feléje. Mitagadás a leányok is szí­vesen viszonozzák kacsingatásait, mert Marci érti a módját, jól kitanulta katona évei alatt, hogy kell egy hunyorintással, egy szűkreszabott mosollyal megnyerni a kisleányt.. Magas­termetű, egyenes fiú. Apja fia. Az is ilyen volt legény korában. A bálban első táncos és ha nem tetszik a nóta, pattint az ujjúval és máris vált a cigány: »Feketeszárú cseresznye, Rabod lettem szép menyecske.,.« Senki nem mer ellentmondani, Kovács Marci nótáját megakadályozni, mert — bár még nem verekedett meg sen­kivel, éppen ezért nagyon félnek tőle. Azonfelül itt van az apja is. Kovács Lajos, aki úgy vigyáz a fiára, mintha testőre volna, és a terem másik végében ott beszélget az asszonyok­kal a mérnök úr is. Marcival igen megórtik egymást. Mintha testvérek volnának. Pedig mérnök. Űr. Okos ember, pénzes ember. (A 200 pengőből már csak 150 van meg.) Okosabb is, meg úrnak is nagyobb úr mint a segédjegyző meg a patikus és mégsem azokkal társalog. A parasztokhoz húz a szíve. Nem érzi jól magát amazok közt. Nem is látta még a segéd- jegyzővel sétálni senki. Csak Marcival járják a hegyet és Marci úfay követi mindenhova, mintha az árnyéka volna. Beszélik róla, hogy ő is szegény gyerek, parasztgyerek. Azért ilyen barátságos. Benne van a vérében a rokonság. Mindegy az, hogy biharmegyei. Itt is parasztokra talált. Jólérzi magát köztük. Azt mondják, akik látták, hogy úgy aratott a múlt­héten, mikor Kovács Lajosoknak kiment segíteni, mintha mindig a kaszát- forgatta volna. Első kaszás volt. Marcit is lehagyta. Nahát, szép tőle. Igazán rendes cmh^ (Folytatjuk.'' Kétórás ismerkedés a aanl ersaágottal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom