Észak-Magyarország, 1957. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-10 / 58. szám

ÉSZAKMAGYARORSZAí Vasárnap, 195T március 10. Kedves Barátom! Beszélgetésünket. esz­mei vitánkat nem tudtuk befejezni. Te az „arany közép úton"' haladva védted állításaidat, azon az alapon, arfiit az iskolában tanultál. Én. — ahogy akkor megjegyezted — „egyéni né­metekét” vallottam és bizonyítékokat soroltam fel igazságom mellett. Miről volt szó? — kérdezheti az előzményeket nem ismerő olvasó ... Arról beszélgettünk, hogy igazam volt-e a „Petőfi és a világszabadság” című cikkemben. Helyes volt-e kihangsúlyozni egy olyan „színfoltot” Petőfi költé­szetéből, amit „nem így tanítottak az iskolában” s most „furcsa színben” tüntet fel Petőfi munkásságát és jellemét. Te azt állítottad, hogy én Petőfiből „kom­munistát csináltam”. Te azt állítottad: „Petőfi költé­szete minden magyaré” és a magyar szabadságharc 2elkes szószólója volt — „izig-vérig nemzeti”. Te azt állítottad, hogy 1848. csak a miénk — a magyar­ságé. Elismerted, hogy az általam idézett verset Petőfi írta (még szép. hogy nem vontad kétségbe), de vá­laszt kértél arra — hogyha igaz az állításom — miért ünnepeltük meg a múltban is a szabadságharc ün­nepét, 1848 március 15-ét... Kedves Barátom! Már akkor is vázoltam néhány szóval, hogy az iskolában tanultakat revizió alá vettem és elvetettem azt a részt, aminek ellenkezőjéről — a józan ész szavára hallgatva — meggyőződtem. Kezdjük talán ott. ahol az 1848-i események nem „csak szabadságharc” volt hazánkban, hanem forradalom” is. Miért, beszéltünk a múltban — különösen az is­kolákban — az 1848-as eseményekről — magyar vi­szonylatban szabadságharcról. — francia viszonylat­ban forradalomról? Egyazon társadalmi körülmények robbantották ki az eseményeket — amelvek hazánk­ban sem voltak rózsásabbak. — sőt. talán n ■>masz- tóbbak. mint máshol. Kossuth az 1847. november 7-i országgyűlésen így jellemezte: ..Mirajtunk egv fojtó gőznek nehéz átka ül, a bécsi rendszer csontkamrá­jából sorvasztó szél fú ránk, mely idegeinket meg­merevíti s lelkünk röptére zsibbasztólag hat." Elvitathatatlan tény. ho0*’ a forradalom nem tyP- nálunk kezdődött hanem Párizsban lobbant fel és száguldott végig Európán. KIÉ 18 48 ? Lehet-e „csak szabad­ságharcnak” nevezni azt a mozgalmat, amit a nép ví­vott a2ért, hogy igáját le- l rántva, kezébe vegye a ha­• ouunniM» talmat. Nem és nem! Az első perctől igyekeztek „egyesek" a „forrada­lom” szót kiiktatni az eseménj’ek jellemzéséből. Egy érdekes bizonyíték erről — „ ... Másnap, 16-án, Irá­nyi ezt forradalmi választmánynak találja mondani. Nyári hevesen, csaknem dühösen protestált minden ...forradalom” szó ellen----” (Petőfi: Históriai jegyze­t ek. Franklin kiadó. Petőfi újabb reliquiái 1887.) Mit bizonyít ez? Azt;, hogy a letagadhatatlan eseményeket nem le­hetett „elfelejteni” és „némileg módosítva” — még ünneoel ni is lehetett és kellett. Ünnepelni lehetett Petőfi költészetét is. mint ..ízig-vérig nemzetit”, de... ha ő „csak nemzeti” volt kinek, kihez és miért írta az „Egv gondolat bánt en- gemet”, „Akasszátok fel a királyokat”. „1848” című verseit és a hozzá hasonlókat. (Respublika „a király és a hóhér” stb.) Kié bét. 1848? Kié Petőfi költészete? Nem azoké. akik igyekeztek elfojtani az akkori mozgalmat! Nem azoké. akik börtönbe vetették Tán­csicsét:. .. Nem! Azoké 1848 és 1848 március 15. akik Pető*” ..Nemzeti dal”-át. „Egv gondolat bánt engemet”-iéf „1848”-át örömmel, lelkesedéssel fogadták... A népé, — a munkás, a paraszt, értelmiségi dolgozóké, akik- nek elődjeik, a plebejusok hozsannával fogadták Petőfi forradalmi költészetének minden sorát... Vá­logatás nélkül! A „minden magyaré" az izig-vériá nemzeti fo­galomban nemcsak „a nép” foglaltatik benne, hanem a „kiváltságosak” is, akikkel — s akik utódjaival — nem vallók,, nem vallhatok közös eszmét. Nem az övék 18*8 és 1848 március 15! Nem az övék Petőfi költészete! „Csak” a miénk! Azoké akik a nép unalmát akim .fák. akik Petőfi forradalmi költészetét ü* elismerek Azoké a dolgozóké. — legven az murh'ác narn^z* vagy értelmiségi. — akiknek szívében Petőfi 1848 című verse is él: .ífeernyolcszáznegvvennyolc. te csillag. Te a néoek hajnalcsillaga!...” Kedves Barátom! Ezeket szerettem volna még neked elmondani Gondolkozz el felette. Érdemes. CS. EHE GYŐZŐ DÁVID JÓZSEF izépjjfbútíL fi ()ifőLd.úv üzend Még' nincs vége a harcnak, nincs, Most jövünk mi, a Munka serege, s ki a munka elé gátat emelni mer a porba sújtja öklünk acélos ereje. A hatalmat át nem adjuk senkinek. Biztosíték súlyára életet teszünk. — És rettegjen a gondolat is abban, kJ eszmét tipor, ki szűkíti kenyerünk. BARATH LAJOS (Anna-bánya, legényszállas) Mészáros Tibor rajzai MINTHA csak most is látnám a jó öreget, ahogy csöndes téli es­téken a rakott tűzhely mellett me­sélt. Egy-két pohár bor után rápöfé­kelt. Visszatekintett majd egy szá­zadnyi életére, köhccselt néhányat, — amivel takargatni igyekezeti: könnyeit —.mert az emlékezés gondolatai megszorongatták fáradt kis szivét. Úgy adom tovább én is a törté­netet, ahogy a nagyapám. Nem teszek hozzá, nem veszek el belőle, mert így igaz, így kerek, amely gurul tovább az idők pádimentu­mán. * Betyár hideg volt azon a télen. Olyan hó esett, hogy a lovak ha­sig járták benne. Irtották a Nyer­ges-hegyről a töméntelen tölgyet, szánkóval hordták le a Bodrog- partra, s a gróf tutajozva vitette tavább tavasszal. Akkoriban a legények mind oda vó’tak már a Kossuth apánk regi­mentjében. Vágták a németet, mint a répát, de hiába, annyian vótak azok, mint a sáskák. Kassa felől jöttek a Hernád völgyibe, erre mi­felénk a tokaji-hegynek. Azt be­szélték., hogy itt akarnak, átkelni a Tiszán, Azt is mondták, hogy ezt- nem engedik a mieink. s hogy itt fognák Összecsapni velük valahol a hegyek alatt. Egy hadtest állt To­kajnál és várták az ágyukat Nyir- egyházáról. De az osztrákok meg némigen vártak, hanem elindultak Hidasnémetin át. A falúban mindenféle hírek ke­ringtek: hogy ezt csinál a német, még azt. így a gyerekekkel, meg Cigy az asszonyokkal. Nagy volt a sápítozás, de annál nagyobb az Öröm, amikor egy este átjöttek To­kajból a vörössipkás honvédek. Nem volt az egy devizió, csak vagy ötszáz ember, akiknek akkora szu­ronyuk volt a puskájuk végén. mint egy píszJcafa. BESZÁLLÁSOLTAK a házak­hoz. A parancsnokság a Kilián nemzetes úr kastélyába verte le a tanyát. Kurnyavica idő volt akkor este. j Cudarul kavarta a szél a havat. - Tíz órakor az ezredes — mert az volt a parancsnokuk — meghúzatta a harangokat. A faluban senki se aludt. Etették, itatták a honvéde­ket, aztán az asszonyok bebugyo­lálták a gyerekeket és vitték azo- Icai is a templomba. Úgy mondják, egy nagyon derék papjuk volt ak­kor, aki olyan szívbe zszólóan tu­dott beszélni a népnek, hogy min­denki hangosan vitt. Isten oltalmát kérte a falura, bátorságot a férfi szívekbe, mert arrul volt szó, hogy meg kell állítani az osztrákot, se­gíteni a honvéd csapatnak. A templomudvaron a parancsnok Őré :éW a nép. — Kaphatnék puskát, tábornok uram — haptákolt elő Szépapám. A parancsnok, aki akkora derék ember volt, hogy égj) lipicai csikó megszakadt volna testsúlya alatt, azt mondta: — Puska nincs, magyar testvé­reim, de van jó kaszátok otthon. Egyenesítsétek, verjétek, fenjétek az éjjel. Hajnalban rohamra me­gyünk — azzal levette szép vörös tiszti csákóját és Szépapáin lejébe nyomta. — Te lessel a felkelők parancs­noka, Ismered a kornyéket, úgy-e? Szépapám feszesen szalutált. A nép hazament. Pengett a kasza egész éjjel, mint­ha aratásra készült volna a falu. De hiszen aratni mentek, ellensé­gei aratni. Száz puskás mellé osztották be a parasztokat, akik lehettek vagy kétszázan, mert még a Sebők Pé­ter nagyapja is ott állt, kiegyene­sített kaszával a vállán, pedig az sánta volt az istenadta. SZÉPAPÁM a Rókalyuk felől vezette csapatát a puskásoktól ol­dalt. egészen a hegyfarokig. Egy hosszú trombitajelre kellett támad- niok: A szél fújt. Szakadatlan hordta a havat, Gergely napja volt ép­pen. Egyszeresük a hegy taraja ki­vált a szürkületből, s mint a hó- fergeteg, amely mérges darázs-ra­jokat kavar, tolta lefelé a hegy ol­dalán a németeket. Ropogni kezdtek a puskák. Úgy mintha millió torok mordult volna a hegy gyomrában. Az eleje össze­ért. Szépapám olt feküdt a hóba, amely szinte belepte már az egész kis csapatát, amikor hosszan fel­harsant a kürtjelzés. — Rajta! Előre! — ugrott fel Szépapám, utána a kétszáz kaszás, ősi csataordítással rá a németre. Azokat bizony egészen váratlanul érte az oldaltámadás, s mint a nyulak habuckáltak a nagy hóban. — Szúrd! Vágd! A gyönyörű Ur- istenit a pokol fajzatának. Ne saj­náld! — harsogta túl Szépapám a puskaropogást, és a kaszák csen­gését. Mire teljesen kivilágosodotl, a németek visszavonultak, de délfelé megintcsák támadták, s egészen a laposig nyomták a honvédeket, amikor Tárcái alól megszólaltak a Nyíregyházáról érkezett ágyuk. A Henye oldalán jöttek lefelé már akkor az átkozottak majdnem a faluig, de Gábor Áron ágyúi úgy lőtték őket, mintha az összes isten­nyila azokból bújt volna ki. Kor mos, véres volt a szűzi fehér hó körül a hegyen. Estéié eldőlt a csata. Az ellenség oisszakotródott, de a hegyoldalon kétszázhuszonnyolc honvéd és ki lencvenhárom paraszt maradt. Ott esett el a parancsnok is, aki — azt mondják —, hogy egymaga levá­gott vagy ötven németet. Szépapámat a hegy alatti Nyírfa- sorba találták vérbefagyva, félkéz­zel, csonka orral. Solcáig úgy volt hogy elpatkol, de aztán élt még huszonkét évet. — Isten bizony, édes fiam — mondta az öregapám, — egyszer külföldről írt neki Kossuth apánk személyesen egy levelet. Együtt őriztük sokáig a vörössipkával, míg egyszer jött valami pesti múzeumos úr és elvitte. Még majdnem baj lett . belőle, mert cudar világ volt ak kor. édes gyermekem — fejezte be elbeszélését ilyenformán nagy apám, szemét törölgetve. Meg­emelte poharát, aztán sokáig maga elé nézett. — HŰM ... — bólogatott, — bi­zony, ilyen ember volt a te Szép­apád, édes fiam. Kordólyosok HISZEK... Hiszek h szépséget, s békét tefmö Mában. Mely viharban tisztult. .. Hiszek népemben, mely néha inogva, De fölfelé indult. És hiszek a szívben ... s ős ragaszkodássá' Hiszek az életben . .. Hiszek az építő, s Holnapot formáló Nagy, munkáskezekben. SZÉKELY DEZSŐ 1V1AKAJ KAROLY: Nyár este volt... Nyár este volt, leszállt az alkonyat. Arra gondoltam, mikor láttalak? Szívemben az emlékeid zsongtak, szeretsz-é még? Eljössz-e meg holnap. Vagy jön helyetted egy búcsúlevél, hogy itt hagytál a nyár közepén-. . . Sétáló emberek Belátiiatnák a nagyrozvúgyiak... IRODALMI ÜZENETEK JuiiiKiuiiiiiimiiimiiimiiiiiiiniimmiiimiiiiiiiiiiimiiiimHmiuiinniiiiiuiiiiiiiiiii ifj. LÜKÖS. „Az erdők rejtekén” c. verse még nem éri el a közölhetőség színvonalát. * RICZU L. „Tavasz5' c. versének tar­talmi mondanivalója jó. Kár. hogy kis­sé prózai iZü. •5* G. J. HEJÖCSABA. Próbálja rövideb­ben, erőteljesebben kifejezni mondani­valóját. * G. E. HEJÖPAPI. Szép gondolatok, jó meglátás. Kár. hogy a vers szerkezeti felépítése kissé gyenge. * SZÖGHALMINE. Mondanivalója idő­szerű. Verselésének külső formája jó. Belső formáját kellene csiszolnia. CSOMÓS V’. és LA BORG E. VfiEgiik kedves, hangulatos. Bár hasonló ta, al­mával bőven el vagyunk látva, — le­het. hogy közöljük. K.-né K. E. Mondanivalója értékes. Előadásmódjában, külső és belső szer­kezetében kisebb — könnyen helyre­hozható — törések vannak. * KISS KAROLY. Beküldött verseiben a mai fiatalság túlzottan csapongó ér­zelemvilága és a diákos érzékenység a vezérmotívum. Versei már tömörebbek, de még Így is elég szétesök. Óvakodjon az ismétlésektől. * RACZ ILONA. „Télutón” e. verse némi helyesbítéssel közlésre alkalmas. Ha valaki a. régi vármegyei szo­ciográfiát olvasva látogat el ma a Boarog..Ujzbe, Ugyancsak eicsouál- kozik. Az elmúlt 12 év alatt solcat fejlődött, megváltozott Bodrogköz lakosainak élete, nyoma sincs az 1939-es szociogi'áfia szerinti sze­génységnek, nyomornak. kulturá- latlanságnak. S e vidék szinte nap- ról-napra tovább fejlődik, épül, gaz­dagodik. Nagyrozvágyon például most kap­csolják be a vil­lanyt. A község területén már,tégy hét kilométeres hálózat épült, s a bekapcsőláskor háromszáz ház­ban gyullad ki a villanyfény. A régóta várt villany bevezetésé­hez társadalmi munkával járultak hozzá a község dolgozói: tizenöt na­pi fuvart bonyolítottak le, hogy mi­nél gyorsabban elkészüljön a nagy munka. Bár a régi lermelőcsoport felosz­lott, s ennek földjét átvette az álla­mi gazdaság, most újabb csopw'toi alakítanak. Az ősszel alakult I. tí­pusú tsz-ből 11 tag kivált és elhatá­rozták, hogy 100 hold szántóval és 30 hold réttel III. típusú csoportot alakítanak. A kedvezmények nyomán, s min­denekelőtt, hogy eltörölték a beszol­gáltatást, új erővel, még nagyobb lelkesedéssel lát­nak hozzá a tava­szi munkához az emberek. Többen nagyobb darab földön akarnak gazdálkodni, s je­lenleg 40 földkár­talanítási kérelem. van bent a községi tanácsnál. Illés Ferenc vb. elnök szerint való-meny­nyit orvosolni tudják, mert elegen­dő tartalékföld áll a tanács rendel­kezésére. Amilfor azonban a kötelezettsé­gekről, az adóról esik szó, elkomo- rodik a vb. elnök tekintete. — Soha ilyen gyengén nem ment az adóbegyűjtés, — mondja, szinte szégyenkezve Kaczián István vb. tit­kár is — hiszen úgy illene, hogy eny- nyi kedvezmény után a dolgozó pa­rasztok is lelkiismeretesebben telje­sítsék kötelezettségeiket. Mi lehet az oka a vagy elmara­dásnak? A múlt évi aszály és később a jég­verés nagyon sok kárt okozott a j Bodrogközben. Kétségtelen, hogij gyenge volt á termés és nincs miből »pénzt csinálni«. De a legfőbb ok, hogy az ellenforradalom Nagyroz­vágyon is megtette bomlasztó ha­tását. — Még ma is vannak hangadók, akik az adófizetés ellen agitálnak, S bár a falu lakosainak többsége belátja, hogy súlyos helyzetbe sod­ródott az ország, mégis halogatják, húzzák az időt, hogy minél később kelljen befizetni az adót. Pedig ez­zel maguknak ártanak, mert a hát­ralékosokkal szemben a törvény szigorát leszünk kénytelenek alkal­mazni — mondja a vb. titkár. Ettől pedig nincs siralmasabb do­log. Szégyeln,ivaló az, amikor azért jelennek meg valakinek a portáján, hogy törvényes úton szólítsák fel az állam, a. közösség iránti kötelezett­ségének teljesítésére. Beláthatnák a nagyrozvágyiak, hogy — többek kö­zött a villanyért, amelyet most kapcsolnak be a községben, s a töb­bi fontos kedvezményért — nekik is kell adni valamit, törvényes kötele­zettségüket: az adót. Hiszen máshol is be akarjuk kap­csolni a villanyi, máshol is — csak­úgy, mint Nagyrozvágyon — várják a fényt. Ehhez pedig minden em­bernek. a nagyrozvágyiaknak is hoz­zá kell járulni. (o. m.) M un kas- és fa / un y ülése k Borsod-A bau j-Zemplén megye területén március hónapban a következő helyeken tartunk munkás- és falugyűléseket. Göncön 10-én délután 3 órakor Kovács Sándor. Felsőnyárádon 12-én este 6 órakor Gyo­pár János. Sajókazán 12-én este 6 órakor Török Alfréd. Szomolyán 12-én este 0 órakor Bátor Sándor. Mezőkövesden 12-én délután 5 órakor Rónai Sándor. Szerencsen 13-án. este 6 órakor. Liptai Ervin. Csermelyen 13-án. délután 5 órakor. Sík István. ... MSZMP megyei bizottságának agit.-prop. osztálya. A MŰSZAKI ANYAG- ÉS GÉPKERESKEDELMI VÁLLALAT (Műszaki Bizományi Vállalat) műszaki beesést végez. 1857 már­cius 12-én Sátoraljaújhely, Bajza utca 26 alatt lévő MÉH Vállalat helyiségében. Címeket kéri előre réádrrí.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom