Észak-Magyarország, 1957. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-10 / 58. szám

'Va&stemtt, ww m&étm m Es2Air»ACíYAito«sz:At5 9 I hét nemsetköxi eseményeiből A z elmúlt hét nemzetközi élete eseményekben gazdag, moz­galmas időszak volt. A hét eleji je­lentések arról számoltak be, hogy Moszkva dolgozói hosszú választás előkészítési időszak után a vasár­napi szavazáson egységesen hitet tettek a kommunisták és a párton- kivüliek blokkjának jelöltjei mel­lett. A választások során a szavazati joggal rendelkezők 99.87 százaiéKa járult az urnákhoz. A szavazók 99.29 százaléka adta szavazatát a kommunisták és pártonkívüliek blokkjára. Hasonló eredmények születtek az ország egyéb területein js. Ez sok mindennél ékesebben bi­zonyítja, hogy a szovjet dolgozók egységesen tömörülnek az SZKP ál­tal megjelölt gazdasági és politikai feladatok végrehajtása mellett. Ugyancsak ezen a héten jelent meg a CSKP Központi Bizottságá­nak határozata, amely dokumentál­ja többek között, hogy a csehszlo­vák gazdasági élet milyen gyors ütemben fejlődött a felszabadulás óta. Az ipari termelés 1956-ban 2.7- szer múlta felül az 1937-es színvona­lat. Megfelelő intézkedések történ­tek az életszínvonal növelése érde­kében is. A határozat rámutat arra, hogy a nép életszínvonalának ál­landó emelését és Csehszlovákia to­vábbi virágzását csakis a szocialista építés útján lehet biztosítani. Hang­súlyozza, hogy tovább kell fejleszte­ni a gazdasági együttműködést a szocialista tábor országaival, külö­nösen a Szovjetunióval, mivel ez az együttműködés a csehszlovák nép­gazdaság továbbfejlődésének alap- feltétele. Akii árcius 5-én Bulganyin elv- társ tanácskozott a Demokra­tikus Németország Nemzeti Frontja Országos Tanácsának küldöttségé­vel. A tárgyalás során főleg a né­met-szovjet kapcsolatokkal foglal­koztak. Bulganyin elvtárs hangsú­lyozta: ha a német és szovjet nép között barátság uralkodik, nem lesz olyan erő, amely Európában elindít­hatja a háborút. Hozzáfűzte, hogy ez volt az alapja Adenauer szövetségi kancellárhoz intézett levelének is és ezt a politikát követi a Szovjet­unió egész Németországot illetően. A javuló kapcsolat megkönnyítené a két Németország közeledését és je­lentős lépés lenne előre a két or­szág egyesítése érdekében. A hét kiemelkedő eseménye volt *Csou En-laj elvtárs beszéde is, amelyben rámutatott arra, hogy az Egyesült Államoknak legfőbb törek­vése állandó feszültséget teremteni agressziója és terjeszkedése érdeké­ben. Azt fejtegette, hogy az Egye­sült Államok néha arra kényszerül­het, hogy elfogadjon bizonyos intéz­kedéseket a nemzetközi feszültség enyhítésére. De valahányszor lénye­gesen enyhült a feszültség, az Egye­sült Államok agressziós körei gyor­san új feszültséget teremtenek. At­tól félnek, hogy a lényeges enyhü­lés következtében elveszítenék ve­hető pozíciójukat az úgynevezett szabad világban. Foglalkozott a taj­vani problémákkal és rámutatott, hogy nincs erő a világon, amely örökre elválaszthatja a kínaiakat a kínaiaktól. Olyan korszakban élünk, hogy az ázsiai és afrikai népek ke­zükbe vették sorsuk irányítását. Beszélt arról, hogy az első diadal­mas szocialista ország, egyben leg­hatalmasabb és legtapasztaltabb is a Szovjetunió, természetes tehát, hogy a Szovjetunió lett az a központ, amely körül a szocialista országok tömörülnek. Hangsúlyozta, hogy mi békében akarunk élni. Ha azonban az imperialisták agressziót meré­szelnek elkövetni a szocialista or-' szagok ellen, akkor Kínát, a Szovjet­uniót és az összes többi szocialista országot a testvéri barátság kötelezi arra, hogy egymás segítségére sies­senek. A leghatározottabb visszavá­gásba fog ütközni az agresszív im­perialista tömb minden provokáció­ja, amely a szocialista országok alá- aknázására irányul. II jabb lépés történt e héten, ^ amely a gyarmati rendszer fokozatos bomlását bizonyítja. Afri­kában Ghana néven új független állam alakult. A természeti kincsek­ben gazdag néger ország eddig dús profitot biztosított az imperialisták­nak. Itt érik a világ kakaóbab ter­melésének egyharmad része. Az or­szág aranytermelése évente 20—22 ezer kilogramm. Az új ország mi­niszterelnökének önéletrajzában töb­bek között a következők olvashatók: A mi szabadságunk nincs addig biz­tosítva, amíg a gyarmatosítás utol­só maradványait ki nem söpörtük Afrikából. A hét elején értesültünk arról is, hogy Ben Gurion izraeli miniszterel­nök hosszas huza-vona után kiadta a parancsot az izraeli csapatok kivo­nására egyiptomi területről. A hely­zetet azonban bonyolítja, hogy az Egyesült Államok bizonyos garan­ciákat ígért az ENSZ hátamögött Izraelnek. Az ENSZ-ben folytatott vita során többek között az iraki külügymi­niszter is hangsúlyozta, hogy egyes hatalmak ígéreteket tettek Izraelnek, ha kivonul. Ezeket a biztosítékokat azonban érvényteleneknek kell te­kinteni, ha azok kívül esnek az ENSZ határozatain. A vita során Szoboljev elvtárs is hangsúlyozta, hogy az Amerikai Egyesült Államok az ENSZ fölé helyezte magát azzal, hogy bírónak és szavatolónak ne­vezte ki magát. Az ENSZ azonban nem törvényesített olyan alkut, ame­lyet a hátamögött kötöttek. Mind­ezek következtében még további bo­nyodalmakra lehet számítani ebben a kérdésben, A közel- és középkeíeti imperia­lista mesterkedésekre vet fényt az a vita, mely az Egyesült Államok sze­nátusában zajlott le március 4-én. Kefauver szenátor figyelmeztette a kongresszust, hogy az Eisenhower-el- vet szentesítő határozat a közel-ke­leti fegyverkezési hajsza élezésére és a háborús veszély fokozására vezet. Szerinte a rejtett célokat itt a követ­kezők jelentik: Egyik, hogy megaka­dályozza az arab országokat az ame­rikai kőolaj társaságok koncessziói­nak államosításában. A másik: ha­ladéktalan beavatkozást engedni meg abban az esetben, ha ilyen álla­mosítás mégis történik, M em szabad azonban azt hinni, hogy a szenátor áz arabok érdekében emelt szót, mert a továb­biakban így folytatta: egyikünk sem óhajtja az államosítást. De nem aka­rok hadbalépni a Közel-Keleten tisz­tán azért, hogy támogassam ezeknek a kőolaj vállalatoknak a helyzetét. A kérdéses határozat pedig éppen ezt mondja. Ezek a beszédek lehúzzák a lep­let az Eisenhower-íéle mesterkedé­sekről a Közel-Keleten. Pedig az Egyesült Államok elnöke azzal fekszik indokolni mesterkedését, hogy valami állítólagos kommunista behatolás veszélye ellen akar föllép­ni. Valószínű, nem sok ember akad, aki ezt el is hiszi. A tények azt iga­zolják, hogy mindenekelőtt az olaj monopóliumának érdekei és nem ezen államok függetlensége fontos számára Kovács Kálmán NŐNEK A FALAK Jó] dolgoznak a Bányaipari Építő Vállalat munkásai. 72 új lakást) adnak át július elsején Tiszapalkonyán a város építésénél, őszre tető alá kerül niég 183 lakás. KE PÉK » SZEMELVÉNYEK ............................................................................................................................................................................... A Z ELLENFORR.AD.A í. ÓMRÓL „Csendőröket akarnak fetfegyveresni VIHAR SZÁGULDOTT a Sajó völgyén, útjából mindent felsöpört a történelem szemétdombjáról, s ka­varta, kutyulta. E fergetegen keresz­tül egy józan hang Putnokról Ózdra mégis eljutott. — Putnokon ellenforradalom dúl. A hangoshíradó a volt csendőröket szólítja fegyverbe. A munkástanács főhadiszállásán tartózkodókra, mint eső a felbolyga­tott méhkasra, a hír úgy hatott. — Csendőröket akarnak felfegy­verezni? Megőrültek azok? — kiabál­ták. Igen. A munkástanácsba beke­rült becsületes emberek nem csend­őrszuronyokban és a munkáshatalom megdöntésében látták az események­ből kivezető utat. Ezért gyorsan in­tézkedtek. — Három munkástanács-tag azon­nal induljon Putnokra! A kis zöld Skoda három markos emberrel pár perc múlva Putnok felé robogott. Putnok előtt a honvédségi laktanyánál megálltak. S látják, hogy egy megtépázott főhadnagy a bejáratnál reszket — Mi történik itt? — kérdezik. — Rettenetes dolgok. — Hol van a váll-lapja? — Letépte egy Farkas nevű pa­rancsnok és azt mondta, mától kezd­ve minden úgy történik, ahogy Hor­thy Miklós őfőméltósága akarja. — ENNEK FELE SEM TRÉFA, — gondolta a három tanácstag, és to­vább száguldott velük az autó. A börtön elé érve, újabb dologra, lettek figyelmesek. A börtönőr és a fele­sége a kapuban jajveszékelt. — Mi lesz velünk, jaj, (hová le­szünk? — Mi történt apa? —- szólítják meg. !— Farkas, az az istenadta, ránk­parancsolt, hogyha egy órán belül nem kerítünk 20 civilruhát és a ra­bokat ebbe át nem öltöztetjük, az életemmel fizetek. — Nem lesz abból semmi, — biz­tatták az öreget, — csak maradjon a helyén. A kaput zárja be és aki beteszi a lábát, azt lőj je. A rendőrségre érve, újabb megle­petésükre látják, hogy fegyvere min­denkinek hiányzik. A rendőrök rög­tön panaszolják. Farkas lefegyverzett bennünket és a fegyvereket a csendőrök kezébe adta. Ennek nem lesz jó vége. — Mi nem engedjük a munkás­hatalmat! Maguk is álljanak a sar­kukra. Hol az a Farkas? A LAKTANYÁBAN találtak rá. Hosszú vita után hellyel kínálta a jövevényeket, s megengedte, hogy a laktanya kultúrtermébe vezényelt katonákkal beszéljenek. — Bajtársak, Özdról jövünk. A munkástanács küldött. Elhatároztuk, hogy a munkásság sérelmeit mind orvosoljuk, dé ellenforradalmat nem akarunk. Népi demokráciát akarunk és munkáshatalmat továbbra is, mert csak így... Be sem tudták fejezni, amit mon­dani akartak, mert Farkas „parancs­nok” közbekiált: — Mi tudjuk, mit akarunk, ma­gyarok vagyunk, s ebből nem enge­dünk^ Éljen! — ordította. — Éljen! — válaszolták a többiek. *— Különbenis itt én parancsolok! — és pisztollyal a kezében vezényelt: Eskühöz felkészülni! Szöveget min­denki mondja utánam! — Esküszöm az élő ?-tenre, s Hor­thy Miklós kormányzó urunkra ... — Esküszöm az élő istenre... Is­ten engem úgy segéljen. Amen. Ezt jól megcsinálták. A KÜLDÖTTEK Ózdon mindent elmondtak, ami Putnokon történt. Az ózdi munkástanács azonnal kiad­ta a parancsot, hogy Farkast lé kell tartóztatni. Október 27-én, szomba­ton éjjel, be is hozták Özdra, de akkor már, a munkástanácson belül itt özdon is mindjobban az ellenfor­radalom javára billent a mérleg, s hétfőn, az örökké nevezetes gyilkos­ság napján Farkast is szabadon bo­csátották. Egy tanácsülés margójára Az ellenforradalom óta először jöttek össze Parasznya község ta­nácstagjai, hogy fontos, a község időszerű kérdéseivel, feladataival foglalkozzanak. Az ellenforradalmi események értékelése mellett na­pirenden volt többek között az ál­lami kötelezettség, az adófizetés helyzete is. A tanácselnök beszá­molójában méltatta a dolgozó pa­rasztság anyagi helyzetének javu­lása szempontjából a begyűjtési rendszer megszüntetésének jelentő­ségét. Kimutatta például, hogy Madarász János dolgozó pararzt- nak volt a legnagyobb beszolgálta­tás i kötelezettsége, akinek most, a begyűjtés elkerülésével, több, mint 40.000 forint gazdálkodásból szál mazó jövedelme marad. Behatóan foglalkoztak a kor mány adóterve és az állampolgá rok adófizetési kötelezettségéne helyzetével is. A felszólalók közöl többek között Molnár Pál, Molná József dolgozó parasztok, a tanác tagjai elmondották, hogy az adófi zetés hazafias, állampolgár5 kötele zettség. ígéretet tettek, hogy község dolgozó parasztjaival együl pontosan eleget tesznek állampol gári kötelességüknek — ezzel i bizonyítani akarják pártunk é kormányunk iránti bizalmuka hűségüket. Már három hete “ tt Nehézipari Műszaki Egyetemen egyes diákok meggyalázták a mun­kások vértől áztatott vörös lobogó­ját. Kiderült: fegyveres provokációra is készültek. Azóta el nem csituló viharként zúg a dolgozók felháboro­dása. Szerkesztőségünket levelek özönével árasztották el és lángbetűk­kel ítélik el a gyalázatos esetet. A föld mélyéből a szeneié-bányász, <& földesúr-megtiporta paraszt, a kohó tüzétől lángoló arcú, izzadtság sójától mart vasolvasztó-munkás fel­emelte súlyos szavát és kimondta a. megfellebbezhetetlen ítéletet: ki az egyetemről a munlcások zászlajának megcsúfolására, a dolgozók hatal­mára fegyverrel törő tudatos ellen­forradalmi uszítókkalt Az általános újeszlendöben feltartóztathatatlanul halad előre. A Borsodnádasdi Lemezgyárban a munkásmozgalmi harcokban edzett új munlcástanács- elnököt választottak. A Lenin Kohászati Művekben újra igaz­gató a munkásmozgalom régi harcosa, Valkó Márton elvtárs. Kü­lönösen Marosán György elvtárs be­széde óta minden üzemünkben és faluban pergőtűz alá vették az ellen- forradalmi idők óta aktivizálódott jobboldalt. Az ellenforradalom és híveinek szívós leleplezése kezdi éreztetni hatását* A jobbafdioJ elszi­getelődik s a józan közvélemény előtt bűnös emberként álL Az író- szövetség miskolci csoportja elhatá­rolta magát az ellenforradalomtól és a szocializmus építése mellett tett hitet. A pedagógusokkal számos ta­lálkozót tartottunk. A fagyos előíté­let jege megtört. Nem messzi az idő, megindul a jégzajlás, elsodorja a jobboldalnak a pedagógusokkal kap­csolatos illúzióit. Az államapparátus megerősítése folyik. A reakciót ke­ményen megleckéztető derék kar- hatalmisták mellé a munkások fegy­veres czredeí állnak. A tanácsappa­rátus helytálló dolgozóit megerősítet­ték és soraikat harcedzett kommu­nistákkal egészítik ki. A konszolidáció sikerei arra kész­tették az ellenforradalmárokat, hogy MUK-julcat JUK-ra változtassák. Nem ámílunk el titkot: annakidején majd a JUK-ot is megváltoztatják! Az ellenforradalomnak még vannak le nem leplezett gócai. A miskolci egyetemen is létrehoztak az egyete­misták bizonyos csopoitjából ilyen gócot. Meg kell vallanunk, komolyan elhanyagoltuk az egyetemen folyó politikai munkát és magára hagytuk a jobboldali megnyilvánulások ellen bátran fellépő egyetemi vezetőséget. Olvasóink közül számosán azzal a kéréssel fordultak hozzánk — Holdi János maga is ezt kérte tőlünk —, foglaljuk össze az egyetemi ügy tanulságait. Mi történt m egyetemen és kiért? és tanulságai Az illúziókra nevelt, saját bűneit gyorsan megbocsátó, főleg kezdőéves diákok gyalázatos provokációval kesztyűt dobtak a munkások, a szo­cialista haza, a párt arcába. Meg­kísérelték az általános balratoló- dást visszabillenteni. Azt a benyo­mást alzarták kelteni, mintha az egyetem egésze a munkásosztály, a szocializmus ellensége lenne. A nyu­gati imperialisták bizalmát és rokon- szenvét reakciós magatartással sze­retnék »kiérdemelni«. Megkérdezték az egyik provokátort, az egyetemi »•diákparlament« egyik vezetőjét, hogy — az egyetemistáknak mire kellettek a fegyverek? Azt vála­szolta: »A diákparlament 11 pontjá­nak biztosítására.« Itt van az a sarkalatos pont, mely­nek megértése az egyetemi ügy egyik kulcsa. Az egyetemi diákpárlament Magyarország kilépését követelte a varsói szerződésből. — Ez az első eszmei híd az ellen forradalomhoz. Semleges Magyarországot követeltek, de a 10. pontban már saját maguk megcáfolták semlegességi törekvésü­ket, mert új tömböt, »a dunai álla­mok föderációját« követelték. A dunai népek konföderációjának kö­vetelése a második eszmei hid, amely az egyetemisták zömét az ellenforradalommal összekötötte. A látszólagos középutas álláspontjuk lényegét a 6. pont világosan meg­mutatja. A diákparlarrient politikai arca: engesztelhetetlenség bal felé, és enffedék&nység jobb felé Az a mk hit, hogy a jobboldal jobb mint a bal, arra vezetett, hogyr »fegyveres rendjük« Miskolcon lényegében az ellenforradalom szabad garázdál­kodásának és a kommunisták, harcos demokraták elleni hajsza és terror rendjévé vált. Kegyetlenül sajnála­tos, hogy a megyei pártbizottság élén Földvári Rudolf személyében egy olyan■ funkcionárius állt, aki nemhogy felvilágosította volna a diá­kokat, ellenkezőleg: megerősítette a diákparlament ellenforradalmi köve­teléseit. Komócsin Zoltán Hajdú megyei párttitkár s a megyei párt- bizottság tagjai inkább illegalitásba mentek, de nem árulták el, nem csaptak be a közvéleményt. Az egyetemen ““ kedés eszmei forrása, legmélyebb alapja a szocialista perspektíva iránti hitetlenség. Az utóbbi évben tapasztalt uszítás is abból a téves nézetből táplálkozott, hogy a nemzet­közi imperializmus beavatkozása megdönti hazánkban a szocializ­must, abból a téves nézetből, hogy a párt nem tud megbirkózni a hatal­mas nehézségekkel. Ez a balszeren­csés előítélet, amíg az eszmei vita mezején marad, megérthető. De ne a karhatalmat szidják, ha egyes tisz­teletlen diákok meggyalázzák a dol­gozók tiszteletet érdemlő zászlaját. Ha egyes rendbontó diákok fegyvert rejtegetnek és ragadnak a megnyug­vás útján járó rendünk ellen. Ami a karhatalom kérdését illeti, jól jegyezzék meg. hogy nem mindig tollal, fegyverrel is íriák a törvényt. Holdi - János értékelését közölni ■szerencsétlen ügm fiolt Nem msén.. ■mintha nem tűrnénk tr^ás véleményt. Nem. Hanem azért, rriert az ő írá­sára rányomta bélyegéi a saját félel­me, korábbi uszító cikkei miatt. A jobboldal és az ellenforradalom felé tett engedményei. Ezek megakadá­lyozták őt jószándéka, az objektiv álláspont és a megfelelő nevelőhatás kifejtésében. Az egyetemisták jószándékú, de ma még, az előítéletek . rabságában zsibbadó erői felé azt üzenjük, hogy a mi célunk a jó kapcsolót és a ba­ráti, elvtársi jóviszony az egyetemis­tákkal. De nem Földvári módjára, hanem elvi alapon. Mi újra megsze­rettetjük a demokráciát, a szocialista perspektívát az ifjúsággal. Az ifjú­ságnak viszont, különösen az egyete­mistáknak, fel kell égetniük az ellen- forradalomhoz vezető eszmei hida­kat. El kell határolják magukat sa­ját soraikban is meglévő jobboldal tói. Ezt meg is tudják tenni. A megyében és az egyetemen is ma már jelentős a forradalmi szellemű fiatalok száma. Jól tudjuk, felvetik a »biztosítékok« kérdését. Mi azt válaszoljuk: Az igazi demokrata nem, félhet úgy a kommunistáktól, hogy támaszt a demokrácia ellenségei, az ellenforradalomnál keressen. Mi békességet szonyt akarunk az egyetemistákkal. Jogos igényeiket elismerjük és ki is akarjuk elégíteni. Mi, tétünket az értelem diadalára tesszük. De félre az útból a permanens válságra törő, ss ellenforradalommal cimboráid nszítókkaT? KOVÁCS %ÁttWP AZ EGYETEM! ÜGY

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom