Észak-Magyarország, 1957. március (13. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-10 / 58. szám
1848 igazi üfiktsei a kaiaviisták és a szocializmust építő dolgozó nép Tézisek az 1848-49-es polgári forradalom és nemzeti függetlenségi harc 109. évfordulóidra I. JB838 tavaszán forradalom vihara Böpört végig Európán. Talpra állott a magyar nép is, hogy megdönt se a feudalizmus korhatag rendjét és kivívja. az ország függetlenségét a reakciós Halbsiburg zsamöksággal szemben; A forradalom szétzúzta a feudális rendet, eltörölte a jobbágyrendszert, paraszti tulajdonná tette az úrbéres telkeket, megszüntette az úriszéket. A forradalom az ország élére önálló magyar kormányt állított. A forradalom nemzeti demokratikus vívmányai utat nyitották a polgári átalakulásnak hazánkban, megnyílt annak lehetősége, hogy az ország le- küzdje a Habsburg-uralom súlyos: örökségét, évszázados elmaradottba- ; gát. A forradalmi átalakulási vezetője akkor a liberális középnemesség volt; ezért a földesúri nagybirtok- rendszer érintetlen maradt, az egykori jobbágyok nagy részéből földnélküli koldusíparaszt lett. A munkások és a szegényparasztok nem kaptak választójogot, s a nemzeti kisebbség egyenjogúságát sem ismerték eb 1848 nyarán a Habsburg abszolutizmus, a magyarországi ellenforradalmi erőkre támaszkodva, fegyverrel tört hazánkra. Népünk nem hódolt meg az elnyomóknak; Kossuth hívó szavára napok alatt tízezrek gyűltek serégbe, hogy megvédjék a forradalmi vívmányokat, s a nemzeti függetlenséget. Ez a küzdelem akkor az emberi haladás élére állította a magyarságot, s 1848—49-et nemzeti történél műnk egyik legra- gyogöbb fejezetévé avatta. Az 1848-as forradalom és nemzeti függetlenségi harc a nemzetközi reakció túlerejével szemben elbukott. Megoldatlan feladatként maradt az utókorra a nemzeti függetlenség kivívása, a feudális nagybirtokrendszer és a monarchista önkényuralom megsemmisítése, demokratikus köztársaság teremtése. 1848 forradalmi örökösei az eltelt több évszázad so- cán mindig azok voltak, akik vállalták a harcot a forradalom megoldatlan feladatainak végrehajtásáért. IL A szabadságharc bukása után csak a. dolgozó nép maradt hű 1848—49 ■zászlajához. Kossuth, Petőfi neve az ő ajkán vált nemzeti legendává. Az Uralkodó osztályok eldobták a nemzeti függetlenség lobogóját, s 1867- ben kiegyeztek a Habsburg monarchiával. A kiegyezés biztosította a nagybirtokrendszert és a nép jogait megnyomorító monarchista uralmat, alárendelte a nemzetet a Habs- burg-dinasztiának. A negyvennyolcas forradalmi örökség valóraváltá- sának történelmi szerepe szükségszerűen az egyre erősödő osztállyá szerveződő munkásságra várt. 1848-ban a feudalizmust kellett megdöntőni. 1848 után kifejlődött a kapitalizmus, majd a századforduló idején kialakult az imperializmus. A társadalmi előrehaladás feladata a félbemaradt polgári demokratikus átalakulás befejezésén túlmenően — már a kapitalizmus megdöntése lett. A kapitalizmus a XX. század elejére hasonlóan korhatag renddé vált, mint amilyen a feudalizmus volt 1848-ban: csökönyös akadály a társadalmi fejlődés útjában. Az a forradalom, amely negyvennyolc forradalmi örökségét végrehajtja, az imperialista renddel találja immár szembe magát. A munkásosztály érdeke mindenfajta kizsákmányolás maradéktalan megszüntetése. Történelmi hivatása, hogy a nép élén haladva felszámolja a kapitalista rendet és megteremtse az új társadalmat. Ezt az osztályt a tudományos szocializmus nagy eszméje vezérli, amely megőrzi és továbbfejleszti az emberi gondolkodás- inak évezredek során létrehozott örök értékeit. Mint József Attila mondja: „Papok, katonák, polgárok után így lettünk végre mi hű Meghallói a törvényeknek, minden emberi mű Értelme ezért búg mibennünk mint a mélyhegedű”, A munkásosztály, olyan párttal az élen, amely a. tudományos szocializmus tanításait alkalmazni tudja — 1848 forradalmi hagyományainak igazi örököse, minden dolgozó osztály vezetője lett a társadalmi harcban. Az ipari proletariátus köré tömörült az úri Magyarország ellen síkra- szálló, földosztást követelő szegényparasztság. A munkásosztály kialakulóban lévő szocialista mozgalmához csatlakozott 1867 után az ősz Táncsics Mihály. A munkásság keleten felragyogó vörös csillagától várta a magyar hajnaihasadást Ady Endre. A magyar munkásosztály, a magyar dolgozó nép, a Kommunisták Magyarországi Pártjának vezetésével 1919-ben vívta ki első nagy győzelmét; Az 1919-es Tanácsköztársaság azoknak az uralmát döntötte ■meg, akik 1848—49-ben vagy nyomban utána, a forradalom ügyét elárulták, s szembefordultak a magyar néppel; Dolgozó népünk harcához a példát az orosz forradalom adta, az erkölcsi és eszmei segítséget az orosz kommunisták, akik Lenin vezetésével megdöntötték a cári zsamöksá- ' got, a mi Habsburg elnyomóinknak 1849-es szövetségesét. Az 1919-es munkáshatalom hajtotta végre először a gyárak, bányák, bankok kisajátítását és a nagybirtokok kisajátítását is. A Magyar Tanácsköztársaság talált elsőnek megoldást a nemzeti kérdésre, az egyenlőség és önrendelkezés alapján. Ez a rend biztosította először a »kunyhók lakóinak« is az állampolgári jogokat, s e jogok gyakorlásának anyagi feltételeit — ahogyan azt Petőfi követelte. Ez a forradalom hívta zászlai alá 1849 óta az első hadsereget, amely az ország függetlenségéért vívott dicső harcot az antant imperialista hódítók ellen.. A Tanácsköztársaság leverése után a hazaárulásban fogant Hor- , thysta ellenforradalmi rendszerrel szemben ismét a magyar munkás- osztály legjobb fiai, a kommunisták Rímelték magasra a népszabadság és nemzeti függetlenség lobogóját. A magyar kommunisták- védték meg Kossuth, Petőfi és Táncsics alakját, demokratikus és függetlenségi eszméit az ellenforradalmi történetírás ferdítésével, rágalmaival szemben; A marxista-leninista világnézet alapján ők tárták fel tudományosan a maga teljességében 1848—49 hagyatékát. III. A negyvennyolcas demokratikus nemzeti feladatok teljesítésére a Szovjetunió felszabadító harca adott lehetőséget a magyar népnek. A második világháború idején a negyvennyolcas szabadságharcosok példája azt jelentette: harcolni a reakció főereje, a hitleri fasizmus, s annak hazai szövetségesei, Horthyék és a nyilasok ellen, szövetségben az összes antifasiszta erőkkel, szövetségben a demokratikus nagyhatalmak koalíciójával, mindenek előtt pedig a demokratikus koalíció vezető erejével, a szocialista Szovjetunióval. A magyar kommunisták és népünk sók más hű fia, becsülettel vállalták ezt a feladatot. Ezrek tették vérükkel hitet a nemzeti szabadság és emberi haladás ügye mellett. Abból a mély szakadékból kellett kiemelni nemzetünket, amelybe a Horthy-rendszer taszította, amikor hazánk a szovjetellenes rablóháború részese és a hitlerista Németország utolsó csatlósa lett. A Szovjetunió felszabadító harca meghozta nekünk a várva várt függetlenséget. Attól a néptől kaptuk a szabadságot* amely ellen bűnös háborúba vitték hazánkat. A magyar dolgozó nép, élén a kommunisták vezette munkásosztállyal, kezébe vette sorsa intézését, megkezdhette a negyvennyolcas demokratikus és nemzeti feladatok teljesítését is. Felosztotta a nagybirtokosok földjét a nincstelen és kevés földdel bíró jobbágyok között. Megteremtette a nép demokratikus államát. Eltávolította az államhatalomból a nagybirtokos és nagytőkés osztály képviselőit. Az irányító helyekre a munkásosztály és a dolgozó parasztság fiait állította. Szembefordultunk a reakció soviniszta politikájával és rendeztük viszonyunkat a szomszédos népekkel is. A Szovjetunió nemzeti tekintélyére, s önzetlen segítségére támaszkodva megvédtük hazánkat az imperialista világ beavatkozási kísérletei ellen. IV. A magyar munkásosztály, a kommunisták vezetésével nemcsak végrehajtotta azokat a nemzeti feladatokat, amiket az 1848-as forradalom örökül hagyott, hanem tovább is ment. Valójában 1848 forradalmi szellemének, Petőfi szellemének megtagadása lett volna, ha csupán a múlt században meg nem oldott, vagy félig megoldott feladatokat hajtja végre, s nem megy tovább a történelemszabta úton: harcban a mai fejlődés akadálya, a burzsoázia ellen, a mai kor haladó rendjének, a szocializmusnak felépítéséért. Petőfi és Vasvári, a legmesszebbtekintő márciusi fiatalok sem akartak félúton megállná a kizsákmányolás, nyomor és szolgaság elleni küzdelemben. »A XX. század költőihez« írt versében a költő a legtisztább fogalmazásban mondja ki: „Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jog asztalánál Mind egyaránt foglal helyet, Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán: Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk.. .n Mi más ez, mi más ez, mint a ■kommunizmus prófétai megálmodása? A magyar kommunisták Petőfi szellemi örökösei voltak, amikor a földesurak előzetese után harcba vezették a munkásságot, hogy űzze el 3 tőkéseket is, adja a nép tulajdonába a gyáraikat, bankokat, s szövetségben a dolgozó parasztsággal, vegye kezébe az államhatalmat; E nagyszerű harcban a magyar dolgozó nép történelmi feladatot hajtott végre. A szocialista átalakulás során néhány év alatt nagy eredményeiket értünk el. Kiemeltük az országot a fasiszta Horthy-rendszer és a háború okozta pusztulásból és nyomorból. Lényegében megszüntettük az embernek ember által történő kizsákmányolását társadalmunkban. Erős ipart teremtettünk, amely nélkül Kossuth szavaival — „Félkarú óriás a nemzet”. Megnyitottuk a falu szocialista fejlődésének útját. Letörtük a volt kizsákmányoló osztályok művelődési egyeduralmát, megnyitottuk a középiskolák és az egyetemek kapuit a munkások és dolgozó parasztok gyermekei előtt. A magyar kommunisták célja volt és marad, hogy a szocialista építés eredményeképpen évről-évre nagyobb darab kenyér jusson minden dolgozó asztalára, hogy egyre szélesebben terjedjen a műveltség, hogy a dolgozó nép demokratikus szervei révén egyre inkább valóban maga igazgassa önmagát, s hogy növekedjék államiunk anyagi ereje, öregbed- jék tekintélye a világban. Bár a szocialista építésiben nagy eredményeket értünk el, a Rákosiiéi© vezetés súlyos hibái következtében ezeknek a céloknak az elérése törést szenvedett; A bürokratizmus eltorzította a viszonylag békés körülmények között létrejött proletárdiktatúrát. A magyar népi demokrácia mint diktatúra nem volt elég hatékony az osztályellenséggel szemben: demokráciánk pedig nem volt elég a dolgozók számára. S ugyanakkor, amikor a forradalmi és nemzeti hagyományok ápolása és továbbfejlesztése terén nagy munkát végeztünk, ezt beárnyékolta az, hogy a Rákosi-féle vezetés több vonatkozásban megbántotta a magyar nép nemzeti érzéseit is, s ezzel ártott a proletár nemzetköziség eszméjének is. Mindez érthető elégedetlenséget váltott ki a nép körében. Ezt az elégedetlenséget szította az a felelőtlen demagógia, amelyet a hibáik el túlzásával és a párt hátbatámadásával, a Nagy Imre—Losonczy-féle csoport a nyílt ellenforradalmi erőkkel szövetségben folytatott.' 1956 októberében az így keletkezett tömeghangulatot állította szolgálatába ellenforradalmi céljaira a nyugati imperializmus és a hazai osztályellenség. A népi- demokrácia ellenségei október 23-<tól kezdve fegyveres támadást indítottak a Magyar Népköztársaság rendje ellen. Céljuk a népi hatalom megdöntése és a kapitalizmus visszaállítása volt. A népi demokrácia ellenségeinek a dolgozók megtévesztésére általános demokratikus szólamokat hangoztattak, s nem átallották kalózlobogóul még 1848 antifeudális forradalmi jelszavait is felhasználni a proletárdiktatúra ellen. Az ellenforradalmárok egyik megtévesztő jelszava az „új forradalom” hirdetése volt. De miféle forradalom volt az, amely a vörös «zászlók le- szaggatásával kezdődött, s Miind- szentynek, herceg Eszterházinak kiszabadításával, forradalmárok le- gyilkolásával folytatódott és oda vezetett, hogy a hatalom a polgári restauráció képviselőinek a kezébe került. Az ellenforradalom fedezékéül használt fiatalok és passzív szemlélők, akik a vöröszászlók leszaggatá- sát nézték, nem gondoltak arra. hogy nemcsak a nemzetközi munkásmozgalom jelvényét tapodják sárba előttük, hanem az 1848-as forradalmi baloldal jelképét és zászlóit is meg- szentségtelenítik. Nem gondoltak arra, hogy a máciusi ifjak vörös tollat tűztek kalapjukhoz, hogy Petőfi piros-zászlók alatt a világszabadságért vágyott elesni a harc mezején. A márciusi ifjak 1848-ban a vörös republikánus Táncsics börtönét nyitották meg, az 1956 októberi ellenforra- dalmárok pedig 10 ezer közönséges bűnözőt és 3000 háborús bűnöst, fasisztát és imperialista kémet engedtek szabadon. 1848 márciusának hősiéi a forradalmait nem a Habsburg- talpnyaló labanc Miindszenty hasonló elődjeivel, hanem éppen azok ellen védelmezték, nem hatalomra jutni, hanem éppen a : hatalmuktól megfosztani akarták őítet! A mai Magyarországon, az 1848-as hősök utódainak felszabadult hazájában csak az nevezheti forradalmárnak magát, aki a munkásosztály hatalmáért, a proletárdiktatúráért, a szocialista demokráciáért harcol a búr: Téziia és a földesurak hatalmának restaurációja ellen, aki a forradalmi munkásosztállyal fog -össze és nem az ellenforradaímárokkal, aki a szocialista országokkal lép testvéri szövetségre és nem az imperialista hatalmak kegyeiért esedezik. Az ellenforradalmárok sokakat megtévesztettek októberben azzal a hamis jelszóval is, hogy ők a szabadságért harcolnak a diktatúra ellen. A szabadság és a diktatúra szembeállítása a reakciós burzsoázia jól- isimért fogása. Ez a két fogalom egy és ugyanannak a dolognak két oldala. Hiszen éppen azon fordul meg minden, hogy valamely társadalomban kinek a szabadsága érdekében kivel szemben gyakorolnak diktatúrát. A polgári államban a kizsákmá- nyolóké a szabadság — az egész rendszer a tőkés kizsákmányolás szabadságán alapul — a munkások és parasztok pedig az elnyomottak. A szocialista társadalomiban viszont a lakosság hatalma többségének, a munkásdknaik, dolgozó parasztoknak, a néphez hű értelmiségieknek jár a szabadság és a régi uralkodó osztályok resitauráeiós kísérleteit — éppen a dolgozók szabadsága érdekében az államnak a diktatúra eszközeivel kell elnyomnia. Milyén eszteiensóg lett volna az elkövetett hibákat katasztrófával tetézni: feladni a nagy szocialista vívmányokat és visszaállítani a ki- zsákm árny olás szabadságát! Mert ugyan mi más az a szabadság, amelyet Habsburg Ottó, József főherceg, Horthy, Franco és Dulles olyan melegen üdvözölt? Előttünk álló feladat éppen az, hogy szilárdan alapozzuk meg a párt vezetésével a munkásosztály diktatúráját! S ha ez a diktatúra a népszabadság szélesítésével egyidőben, s éppen annak védelmében, kemény kézzel sújt le az ellenforradalom erőire, a magyar kommunistáik ebben is a negyven- nyolcas szabadsághősök szellemében járnak el. Petőfi pusztulást kiáltott a belső bitangokra és szoros nyaikra- valót ajánlott a dicsőséges nagyuraknak. Kossuth vésztörvényszéket állított fel, amikor a belső ellenség a fogát csattogtatta. A szabadság és emberség ügye követelte meg, hogy ne ismerjenek irgalmat az árulókkal szemben. Ellenséges zavartkeltő szándékkal hirdette az ellenforradalom a több pártrendszer jelszavát is, mintha demokratizmus . és több pártrendszer a mi viszonyaink között szükségszerűen együtt járnának. Az elmúlt évek során nem a többpártrendszer hiánya, nem a burzsoá pártok hiánya, s nem a Magyar Dolgozók Pártjának az államhatalmán belüli vezető szerepe volt a hiba, hanem a demokratizmus megsértése a párt- és államvezetésben. Az ellenforradalom a többpártrendszert, a reakciós burzsoá, földesúri és papi pártokat a kapitalizmus visszaállítására akarta felhasználni. A politikai hatalom birtokában aztán isimét megkaparította volna a földet, gyárat, bányát, bankot. A hangzatos jelszavak, az ellenforradalom népellenes szándékainak leplezésére szolgáltaik. 1956 októberében a tét valójában már a szocialista Magyar- ország léte volt. Az események során a szinte naponta újjáalakuló kormányban csakhamar többségbe kerültek a burzsoázia, a polgári restauráció képviselői. Tucatszám bukkantak fel a különböző ellenforradalmi pártok. Az utcán a hatalom a Dudások, a fasiszta terroristák kezébe került. A kommunisták, a haladó erőik üldözése mind féktelenebbé vált. Mindszenty József és B. Szabó most mái* nyíltan is előálltak a polgári restauráció programjával. A Nagy Imre-kormány tevékenysége ugyanakkor nem volt más, mint az ellenforradalom leplezése és támogatása. Különösen súlyos bűne volt a Nagy Imre-kormánynak az, hogy az ellenforradalom követelésére felmondta a varsói szerződést és (kinyilvánította az ország semlegességét. A varsói szerződés felmondása nem az államközi érintkezésben előfordult hibák kijavítását segítette elő, hanem nyílt szakítás volt a szocialista táborral. Ebben a helyzetben a semlegessé«* kinyilvánítása az átállást jelentette a tőkés táborba. A Nagy Imre-kormány ezzel az árulással a magyarországi ellenforradalmárok elől a restauráció útjában álló utolsó akadályt is elhárította. A Nagy Imre- kormány azonban nem fejezhette be az edenlorradalom által eléje állított feladatot, mert szétesett. A párt egészséges erői, a magyar forradalmárok és hazafiak szószólói új kormányt, forradalmi munkás- paraszt kormányt alakítottak és a Szovjetunióhoz fordultak segítségért. A forradalom megvédésére alakult új kormány a szovjet hadsereg támogatását felhasználva győzelemre vezette a harcot az ellenforradalom szétzúzásáért, megvédte és újjászervezte a népi hatalmat, visszaverte a nyugati imperialisták beavatkozási kísérleteit és ismét magasra emelte a szocializmus és nemzeti függetlenség harci zászlaját; A magyar nemzeti függetlenség ‘nemzetközi biztosítéka ma is a világ forradalmi ereje: a Szovjetunió vezette szocialista tábor. A Szovjetuniónak köszönhette a magyar nép, hogy 1945-ben ismét a haladás útjára léphetett; A Szovjetunió ereje és tekintélye védett meg bennünket mindazoktól az imperialista kísérletektől, amelyek a hazai reakció szövetségeseként a .fejlődés kerekét visszafelé akarták forgatni. A Szovjetunió, mint a. nemit, zetközi forradalmi mozgalom élcsapata már fennállása óta puszta létével is a- legfontosabb, erőtémyező a . régi’ és új társadalmi rendszerek, a kapitalizmus és. a szocializmus,' kö- ; zöttd világméretű, küzdelemben. A Szovjetunióihoz való- baráti viszonyunkban ez az alapvető és nem az: .elmúlt évek során előfordult átmeneti hibák, amelyeket közösen kijárt vítunk. A magyar társadalmi haladóé, a szocializmus és egyben a nemzeti függetlenség ügye követelte a múlt év novemberében a testvéri szocialista országok segítségét. A forradalmi nemzetek egymásnak nyújtott fegyveres, segítsége megfelel negyvennyolcas forradalmi hagyományainknak is. 1848-ban is. kaptunk fegyveres külországa segítséget, lengyel, olasz és bécsi önkéntes alakulatok harcoltak Kossuth seregében. A magyar kommunisták 1848 szék lemében is cselekedtek tehát, amikor az átmeneti ellenforradalmi túlerő visszaszorítására és a nyugati beavatkozás megakadályozására a szovjet csapatokat hívták segítségül. A Szovjetunió proletárin terna- cionalista kötelességét teljesítette, amikor a magyar népnek katonai segítséget nyújtott szocialista, hatalma megvédéséhez. A Szovjetunió segítsége nemzeti függetlenségünk óriási erőt képviselő biztosítéka volt, és marad. Korunkban a független Magyar- ország csak szocialista Magyarország lehet, testvéri szövetségben a szocialista országokkal. Ma is, akár csak 1848-ban a nemzeti függetlenség és világszabadság ügye elválaszthatatlan. 1849-ben elbuktunk, mert a nemzetközi reakció a forradalmi mozgalmakkal szemben túlerőben volt. Ma győztünk, mert a Csendesóceánig terjedő hatalmas szocialista tábor és az egész haladd emberiség a mi igaz ügyünk, a béke, a szabadság, a szocializmus ügye mögött áll. Ha hűtlenek volnánk ehhez a táborhoz, ha megtagadnánk az emberi haladás szolgálatát, akkor elárulnánk negyvennyolc szent forradalmi hagyományait is és az im« perialisták véres terveinek martalékául dobnánk oda a hazát. 1848 március 15-ének emléke arra int bennünket mai magyarokat, hogy bátran haladjunk tovább a szocialista forradalom útján. Legyünk kérlelhetetlenek a belső bitangokkal, az ellenforradalom sötét erőivel szemben, mint Petőfi volt. Ne engedjük bemocskolni a szabadság zászlaját a labanc hazaárulóktól, akik 1849-ben is, 1944-ben is és 1956-ban is az örvény szélére taszították nemzetünket. Állítsuk talpra és fejlesszük tovább népgazdaságunkat munkásaink, parasztjaink, értelmiségünk becsületes munkájával, hogy mielőbb megteljék a bőségnek közös kosara. Ébi'esszük fel minden hazafiban a közéleti felelősség komoly tudatát, fejlesszük tovább a szocialista demokráciát, tegyük erőssé a munkásosztály és a dolgozó parasztság sző« vétségét, a nemzet haladó erőinek egységét. 1848 zászlaját ma az emeli magas-* ra, aki a szocializmusért harcol* 1848 nyomdokain ma az jár, aki az imperializmus ellen küzd. A zsarnokság világa ott van leéld ozásban; a szabadság világa itt nyílik előttünk a szocializmusban. S ha hosszú és nehéz is még az út, a Kánaán *—* amelyről a márciusi legjobbak, amelyről Petőfi álmodott, a bőség* az egyenlőség és műveltség boldog rendje itt épül fel harcaink nyomó* ban, kezünk munkájában. 1848 forradalmi zászlaja a mienk és soha nem engedjük át a nép ellenségeinek! Budapest, 1957 március 9. Magyar forradalmi munkáSrpar$Sj8t kormány, Magvar Szocialista Munkáspárt, Hazafias Népfront, Szabad Szakszervezetek Országos Szövetsége, Magyar Nők Országos Tanácsa, Magyar Forradalmi Ifjúmunkás Szövetség, Magyar Diákok Nemzeti Szövetséget Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egységes Szövetsége, Egységes Parasztifjúság Országos Szövetsége, Magyar Szabadságharcos Szövets den
