Észak-Magyarország, 1957. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-01 / 50. szám

Pánid:, 1957, márcfas 1. északmagyarorszag 5 SZÓ és TETT ÍGY DOLGOZNAK A BORSODNADASDI KOMMUNISTÁK Mi különbözteti meg a kommunis­tákat a többi pártok tagjaitól? A megkülönböztetés igen sok tényező­ből tevődik^ össze. Többek között ilyenek: a bátor helytállás, az eszmei szilárdság, a forradalmi hareosság, a mély optimizmus stb. A megkülön­böztetéshez tartozik a szó és a tett egysége is. Miért? Mert a kommunis­ták mindig úgy cselekedtek, ahogyan mondták, ahogyan elhatározták. Tet­teik pedig nem öncélúak, nemcsupán a maguk részére cselekednek, hanem a haza, a társadalom, a szocializmus felépítése érdekében. A kommunista jellem ilyen példá­jával találkoztunk a borsodnádasdi lemezgyárban. Nem is olyan régen itt még valósággal üldözték a kom­munistákat és egyszerűen megtiltot­ták a párt szervezését az üzemben. De ma már itt is erősebb a párt, mint valaha, mint az októberi ese­mények előtt. Miben rejlik a párt, a kommunisták ereje? Abban, hogy a kommunistáknak sikerült a munká­sok zömét a pártszervezet oldalára állítani. Hogyan tudták ezt elérni? Ügy, hogy a kommunisták kezdemé- nyezően léptek fel A MUNKÁSOK JOGOS KÖVETELÉSEINEK ORVOSLÁSÁÉRT. Nos, nézzünk csak egynéhány pél­dát: A gyárban híre ment, hogy Varró Kálmánt akarják megválasztani igaz­gatónak. A munkásoknak persze ez nem imponált és a kommunistákhoz fordultak segítségért... »Nem kell nekünk Varró, — jelentették ki, — választunk mi magunknak igazga­A kommunista aktíva összeült, megvitatta ezt a problémát, s helyt adott a munkások követelésének. Aztán egy időben már nagyban ment a munkáskáderek leváltása, ide-oda való dobálása. Ezt a rideg bánásmódot már maguk a munkások is sokallni kezdték. A kommunisták segítségével tüntetést szerveztek, s az akkori munkás tanácsot rákény- szerítették, hogy megszüntesse ezt a helytelen gyakorlatot. Sőt, magának Murgács Gyulának, a munkástanács elnökének le is kellett mondania. Amiikor pedig dönteni, szavazni kel­lett: ki legyen Murgács utódja, a munkások Kormos Miklóst válasz­tották, a gyár régi, harcos kommu­nistáját. Ilyen élénk, mozgalmas élét ala­kult ki a borsodnádasdi lemezgyár­ban. Ha valaki arra jár és senkivel sem beszél, csak szemlélődik, már úgy is észreveheti, hogy MÁS SZELEK FUJDOGÁLNAK, mint ezelőtt egy-két hónappal. A gyár homlokzatán ismét ott leng a 'proletariátus vörös zászlaja, s ott ragyog az ötágú vörös csillag is. De ha beljebb megyünk az üzembe, ta­lálunk ott is érdekességeket. MŰK — ez van kiírva az egyik helyein, s a szöveg így folytatódik: »Minden uszítóinak kötelet!« Egy másik pla­káton pedig ez áll: »A párt tisztán lát, ahová kell, oda vág!« Ezek a tények is azt mutatják, hogy nyoma sincs már a kommunis­táik üldözésének Bomsodnádasdon, Megváltozott a helyzet. De nem vál­tozott meg egy sor más probléma. A párttagok és a munkások például most azon fáradoznak, hogy az illeté­kesek állapítsák már meg végre: mi a norma és mi a fizetség a hengerészek között? A hengerészek ugyanis sé­relmezik a jelenlegi bérrendszert. Mint mondják, durván számolva is, legalább 4—500 forinttal kevesebbet keresnek, mint október 23 előtt. Re­méljük ezt az ügyet is mielőbb dű­lőre viszik. Ugyanakkor jogosan mondják a kommunisták, hogy meg­fontolhatnák az illetékesek Hámori Béla ügyét is, aki még mindig azon Vu-i, hogy szembeállítsa a munkáso­kat a kommunistákkal. Legutóbb például azt híresztelte az üzemben, hogy a kommunisták voltak azon, hogy a Krupp-hengerein dolgozók kevesebb bért kapjanak, mint a töb­biek. Pedig éppen ellenkezőleg áll dolog. Hámori Bélát mindenki is­meri a hideg-üzemben, csak az a baj, hogy az utóbbi hónapokban KEVESET TARTÓZKODIK MUNKAHELYÉN, Ahelyett, hogy az üzem problémái­val, a munkások bajaival törődne, lázit ja az embereket. De ha tovább folytatía ezt a mesterkedését, mint mondják a munkások, rövidesen Murgács nyomdokára jut. így dolgoznak a borsodnádasdi kommunisták, munkájuk nyomán egvre megelégedettebbek az embe­r€fk TÖRÖK ALFRÉD Március 5-én megkezdik a kamatozó kötvények kicserélését Az I. és a II. békekölcsönt nyere­mény és kamatozó kötvények for­májában bocsátották ki. A kamatozó kötvényeket most bevonják, mivel ezek lejárási határideje módosul. — Helyettük a visszafizetési feltételek­nek megfelelően »Magyar Népköztár­saság százalékkal kamatozó törlesz- téses kölcsöne« elnevezéssel egysé­ges, azonos értékű kötvényeket ad­nak. A kötvénytulajdonosok kívánsá­gára a kamatozó kötvényt VI. béke­kölcsön kötvényre is kicserélik. Az Országos Takarékpénztár fiók­jai március 5-én kezdik meg a köt­vények cseréjét. Budapesten a kerü­leti, vidéken pedig a megyeszékhe­lyeken és nagyobb városokban mű­ködő OTP fiókok azonnal kiadják a cserekötvényeket. A többi OTP fiók elismervényt ad a kötvényekről, s az újakat postán küldi el. A megyei fiókhoz ajánlott vagy értéklevélen is elküldhetők a kötvények, s az újakat szintén postán kapja meg a tulaj­donos. A kamatozó kötvények kicserélésé­nek határideje 1957. június 30. Az új kamatozó kötvények első törlesztéses sorsolása — nyereményhúzásokkal egyidőben — szeptemberben lesz. A kamatokat pedig félévenként, április és október első napján fizetik ki. (MTI) A Bizományi Aruház Vállalat már­cius végétől felemeli a zálogtárgyak­ra adott kölcsön összegét. A tervek szerint a ruhafélék értékének 40 szá­zalékát, az ékszerek értékének pe­dig 50 százalékát adják kölcsön. Ed­dig az volt a gyakorlat, hogy például egy 2000 forintot érő ruhadarabra legfeljebb 200 forint kölcsönt adtak. Egy függő, vagy gyűrű — bármilyen HIRDETMÉNY 1957 március hó 3-tól március hó 8-ig Kisgyőr, Mocsolyáspuszta, Be- keny körzetében tüzérségi éleslövé­szet lesz. Felkérjük a környező falvak la­kosságát, hogy ettől a területtől, tar­tózkodjanak távol, mert ottlétük életveszéllyel jár. Orosz katonai parancsnokság. értékes lehetett — legfeljebb ezer forintot fizettek ki rá. Március vé­gétől a 40, illetőleg 50 százalékot minden esetben kifizetik. Ha a zálog­tárgyra .járó teljes összegre nincs szüksége a betevőnek, tetszés szerint kevesebbet is felvehet. Ez esetben a cédulákon feltüntetik, hogy az illető kérésére fizettek kisebb összeget. (MTI) Nagyobb kölcsönt adnak a zálogházak TAVASZI RIPORT a szendrői gépállomásról Ellátogattunk a szendrői gépállo­másra, ahol a tavaszi felkészülés lázában sikerült tíz percet szakítani és elbeszélgetni Dulay Ferenc fő­mérnökkel és Krociseik Károly üzem­gazdásszal. Sár, sár mindenütt. — Ez a legnagyobb baj — mondja Krocsek Károly — ilyen dágványos időbein még a munka is Lassabban halad, csökken a hangulat és a mun­kakedv. A múlt héten már remény­kedtünk, hogy hamarosan indulha­tunk ki a határba és íme: közbeszólt az időjárás. Legalább két hetet el­rabolt tőlünk. Ettől ' eltekintve azonban nincs miért szégyenkezni ők a szendrői ék­nek. A telephelyein katonás rendben sorakoznak a kijavított gépek, ötven darab erőgépből már negyvenhét ké­szen van, sőt mire e riport megjele­nik (így tájékoztattak): esetleg min­det kijavítják. A tavaszi szántást aká” máris kezdhetnék, mert ter­veik szeriint a tavaszi kampányban csak 53 traktor vesz részt, ez pedig már régen készen van. — Mégis mikor kezdhetik el a szántást? — Erre a legnehezebb megfelelni — mondja a főmérnök —, mert a mi területi fekvésünkön általában két héttel később tavaszodik. Errefelé később szárad a föld. Úgy március közepe táján már szánthatunk, azon­ban ehhez a dátumhoz senki ne iga­zodjon, mert mihelyst rá tudunk menni a földre, akkor akár esik* akár fúj: szántunk! Most a gépjavítás mellett terv-* szerű munka folyik. Befejezzük Tor- naszantjakabon. a csillagfürt cséplést és holnap, vagy holnapután Hidvég- ardóin kezdjük el. Ezenkívül fát, sze­net, terményt, műtrágyát és minden- félé. szállítunk, amit csak kell. — Ha megindul a tavaszi kam­pány, jut-e elég traktor minden­hová? El tudják-e látni a termelő- szövetkezetekbe a munkát? Azt hiszem, hogy jut. Akár kettő is egy helvett. Pillanatnyilag négy, illetve öt termelőszövetkezet tartozik hozzánk: Rakaca, Tomanádaska, Sz^ndrő, Tomaszentandrás és Éger­szög. A többi termelőszövetkezetek feloszlottak, illetve a rakacai újjá­alakult. Számításaink szerint mind­össze 600 hold szántanivaló lesz az öt tsz-ben és jut traktor minden­hová. Üzenet a FÖMÁV-nak. A sérel­mekről is esett szó. Az anyaghiány nagy gondot okoz. A házilag el­készíthető alkatrészeket valahogy pótolják; ötletes megold ásókkal segí­tenek magukon, de gumit nem tud­nak csinálni. Hat gumikerekes trak­toruk, autójuk, Zetor- és Bulldog­traktoruk áll emiatt A FÖMÁV pe­dig nem küld gumit. Tudják, hogy küldene — ha volna, de ezért mégis megemlítjük, ha lesz gumi, ne feled­kezzenek meg a szendrőiekről. Ezt üzenik" a traktorosok. A lengyel kisipari szövetkezetek meghívására péntek^li 80 gyermek utazik Lengyelországba A lengyel kisipari szövetkezetek szövetségétől értesítést kapott az OKISZ, hogy magyar szövetkezeti tagok gyermekeit szívesen vendégül látnak Lengyelországban. 80 gyer­mek nagy izgalommal készül első külföldi látogatására, s pénteken reggel indulnak útnak. A meghívás 6 hónapra szól, s e? idő alatt valószí­nűleg két gyermekcsoport tölt majd kellemes három hónapot a lengyel szövetkezetek üdülőiben. (MTI) Egyes járásokban még mindig gyenge az adóH/efés A megye járásaiban az elmúlt hé­ten rneg'ndult az adófizetés, de még korántsem érte el azt a mértéket, melyet joggal elvárhatnánk. Külö­nösen gyenge az adófizetési készség az encsi, edeléinyi, de nem különben a miskolci és szerencsi járásokban, pedig egyes községek követendő pél­dát mutatnak adóhátralékuk felszá­molása tekintetében. így Arié, Tár­cái, Tolcsva községek, ahol megér1 et­ték, hogy múlt évi hátralékukat és az idei esedékes adójukat meg kell fizetmiök, hiszen abból úg is út, iskola, napközi otthon s kórház lesz. De nemcsak a szorosan vett pénz­ügyi dolgozóknak kell szorgalmaz- niok az adófizetést, hanem a községi tanácsrl vezetőinek is aktívan be kell kapcsolódniok a meggyőzés munkájába úgy ahogy azt a rnező- csáti járásban is teszik. Mind több adózóval értetik meg azt, hogy a pontos adófizetés nemcsak a község Jólétét mozdítja elő, de az adózónak sem közömbös, hogy a pénzén ruhát, cipőt vesz-e '.-agának, vagy a kése­delmes fizetés miatt adópótlekokra és behajtási költségekre számolják azt el. Pénzügyi osztály Ez év február elsején a kanadai Halifaxban egy hatvanöt esztendős magyar szállt hajára, hagy az óceánon át visszatérjen hazájába, amelyet 29 esztendővel ezelőtt el­hagyott. Nem hűtlenségből vált meg szülőföldjétől, a kegyetlen élet szánta neki azt a sor set, amit év­tizedeken át kénytelenül vállalnia kellett sókezer honfitársával egye­temben. S most, huszonkilenc esztendő után újból itthon van. Itthon! En­nek a szónak szent érzése csak azt tudja áthatni, aki sok éven keresz­tül J.Imatlan éjszakákon a munkás­barakk kényelmetlen fekhelyén forgolódott s a picinyke ablakon át nehéz szívvel leste az idegen eget, keresi én azt a csillagot, amelyik, az elhagyott hon földje fölött ra­gyog. Csak azt tudja áthatni e szó mély érzése, akit fiatalon, a nagy-, világi kóborlás egy '»bab életre csá­bított, de öregségére rádöbbent, hogy igazi boldogságot csak a szü­lőföld nyújthat, idegen földben még a halál gondolata is rettene­tesebb. Az az idős munkásember, akit baloldalisága miatt csaknem har­minc évvel ezelőtt a Borsodnádasdi Lemezgyár korlátlan urai űztek el hazájából, most vtt ül szerettei körében: idegenül tekint jobbra, balra, keresi a fiatal vyecskét és a kgronülő kisfiút, kiket akkor itthayyott. Most, hazajövet egy idős asszonyt és egy emberré fej­lődött férfit talált helyettük, egy nagymamát és egy apát, igen, mert a bölcsőben ott gőgicsél a tokás, rózsásarcú unoka is. Idegenül fe­szeng székén, és mégis oly édes neki az otthon, amelyet huszon­kilenc év óta először mondhat ma­gáénak. Még az anyanyelve 1- ide­gen már neki, keresi a kifejezése­ket, s minden ötödik szava »yes« és »Mister«. Pisi kérdezem tőle, amit a hosz- szú útról ha~ -'' ' ■'kiöl kérdezni MIT MOND EGY KANADÁBÓL HAZATÉRT MAGYAR iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiimii rjr i o yr\ ]\l J? IT L Xff' t'W f/UrT/V r/j T n/i \1 iiiiniiiiimmiiiniMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii iiiiiiiiliilliiiiiiiiliiiiililiiiililiillliliililllllllilillilll LiLilyCi HjV 1LJEjkrUiiy r UJLLHJIV inmmiimmmimiiiiniinmimmmimiiiíiiiiimi szokás. Hozott-e valamit, szeren­csével járt-e? Mosolyog, s ebben a mosolyban benne van annak a má­sik földrésznek minden csdlfa- sága. — Maguk valamennyien eil kér­dezik, — mondja. — A nyugati állomáson is ezt kérdezték a vám­őrök. Yes, mondtam, nézzék meg a bőröndömet. Kinyitottam nekik és megmutattam 29 esztendő munká­ját: egy pár gumicsizmát, néhány ruhát és az unokámnak egy-két játékot. No igaz — teszi hozzá —, huszonkilenc év alatt részletekben hazaküldtem egy kis házikóra va­lót, amelyben most ülünk, ez min­den, amiért dolgoztam huszonkilenc éven át. De távol a családtól, egye­dül a magányban, boldogtalanul. Ne gondolják, hogy olyan bőség van odakint... És meséli, hogyan töltötte éle­tét. A téli időszakban Lebridge vá­ros egyik bányájában dolgozott. Nyári idényben — májustól októ­ber végéig — valamelyik farmer cukorrépa földjét öntözte saját verejtékével, az idegen földet, ide­gen ember gazdagodásáért. S mit keresett egy idényben? Gyors szá­molást végez: körülbelül 500 dol­lárt. Én is számolom ebből a hqvi átlagot. Havonta 100 dollár a jöve­delem. No, mondom, ez nem is olyan rossz. — Nem ám, — feleli gúnyosan Érsek László —■, de vegye figye­lembe azt is, hogy a cukorrépa föl­dön naponta 16—18 órát dolgoztam. S mire a keresetből kifizettem a 20 dollár szállást, meg az egyéb költségeket, maradt is, nem is. Bi­zony vagyon kellett spórolnom, hogy egy 35 dolláros közepes minő­ségű öltönyt vehessek. Pedig nem is ittam és nem herdáltam el a pénzt. — És a bányában? Kapnak-e ott ruhát, hűségpénzt? Hány éves kor­ban lehet nyugdíjba menni? — érdeklődöm. Fejét ingatja, ott ilyesmi nincs. A nyugdíjazás korhatára pedig 67 év. — Hát a demokratikus jogok? Például a kommunista párt mű­ködhet-e nyíltan? Újból fejét ingatja és ajkát bigy- gyeszti. — De a Klu-Klux-Klan!? — Yes, az igen — feleli. — És mit szólnak mindehhez a munkások? — Semmit. Nem szólhatnak. Aki szól, az már mehet is az utcára. — Hát a magyar eseményekről hogyan vélekednek a munkások? Gondolkozik, közelebb hajol és suttogva, — mintha még mindig ott lenne és tartana tőle, hegy ille­téktelenek meghallják, — így vála­szol: — A többség azt mondja, hogy a munkáshatalom veszélyben volt. De erről nem szabad beszélni, mert az újságok mást írnak. Erről csak suttognak. Perszik akadnak, akik azt híresztelik, hogy itt rossz az élet. — És önnek mi a véleménye? — Még nem tudom. Csak azt lá­tom, hogy Borsodnádasdot kicse­rélték. Sok az új ház. Meg nagyon modernül öltözködnek az emberek. Nem lehet itt olyan rossz élet... — Disszidált magyarokkal talál- kozott-e? — Yes. Prágában találkoztam egy 12 fős csoporttal. Norvégiából jöttek hazafelé. Azt mondták, soha ebben az életben el nem hagynák többé a hazájukat. És Kanadában, Lebridge-ben is találkoztam velük. Aztán elmond egy szomorú tör­ténetet. Harminckét disszidált ma­gyar érkezett Lebridge-be. Három borsodi is volt közöttük. S egy mis­kolci, akinek a vezetéknevére nem emlékszik, csak azt tudja, hogy Laci a keresztneve, s magával vitte hétéves kisfiát és Miskolcon hagyta feleségét és hároméves kislányát. Amikor megérkezett, s meghallotta a munkásoktól, hogy a bányában és a cukorrépa földeken kevés a munkalehetőség, legfeljebb az erdő­irtáshoz kell a munkaerő, ami itt olyan olcsó, s ahol oly nehéz az élet, akkor sírvafakadt és ezt mondta: »Inkább pusztultam volna el ott­hon, mert ott még mindig jobb az élet, mint itt.«-— Igen, nagyot csalódtak ezek az emberek, — mondja Érsek László. — Azt hiszik, mindenütt jobb az élet, mint idehaza. Ez a Laci is több társával együtt jött volna már vissza, de vem volt miből. Kifelé ingyen vitték őket, de hazajönni már sokkal nehezebb. Szamarak, nagy szamarak. S mindemellett a honvágy... Tudja milyen érzés az? Se aludni, se dolgozni nem tud az ember, az esze mindig itthon van, s valami úgy sajog a szíve táján. De boldog vagyok, hogy hazajöt­tem! — S miért csak most? — kérde­zem. — Már előbb is akartam. Ponto­san tíz esztendeig járkáltam az út­levélért. Nem adtak. Csodálom, hogy épp most sikerült. Talán vé­letlen az egész. De nem is mennék vissza soha többé, mert Magyar- ország csak egy van a világon, —> mondja és szemében egy könny- csepp ragyog. S én e könnycseppen át idegen­ben kószáló, csalódott magyarok tízezreit látom. Fülemben halkan zeng a honvágy dala? »Oly távol, messze van hazám, Csak még egy­szer láthatnám...« Erdőirtásoknál hulló magyar verejtéket látok, a bányák mélyéből a hon felé szálló sóhajokat hallok, — de ezek még csak a szerencsésebbek. A sokaság ma még dédelgetett »politikai me­nekült«, de holnap már a betola­kodókat látják bennük, a kiközö­sítettékét, az idegeneket, a hontala­nokat, s a Nyugat holnap már meg­feledkezik arról, hogy ezek a sze­rencsétlenek épp a Nyugat meg­tévesztése miatt váltak bujdosó magyarokká. A férfiak nagy soka­sága holnap talán már erejét és büszkeségét árulja az emberpiacon, a nők pedig gyermekükkel, az árva kis magyarokkal karjukon, nyújto­gatják tenyerüket a könyörületes emberek felé egy-egy centért. Lá­tom Érsek László könnycseppjei­ben a kesergő hontalanok ezreit, akik a holdfényes májusokat és muskátlis ablakokat sehol e nagy­világon nem találják olyan szép­nek, mint a kis Magyarországon. Talán húsz-harmincezer megtalálja közülük a szerencsét, de a többi százezer egy életen át szívében hordozza a melódXát: »Oly távol, messze van hazám .. .+> És majd egykoron, öregen, egy boldogtalanul eltöltött élet után megtérnek a haza ölelő karjaiba, mint Érsek László, mert ha élni tudtak is idegenben, halni nem. Sajnálom a csalódottakat, s nagyon, de nagyon szeretném fJílit visszahívni. iogy necsak öreg ko­rukban találják majd mea a haza­nyújtotta boldogságot, mint Érsek László. CSALA LÁSZLÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom