Észak-Magyarország, 1957. március (13. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-31 / 76. szám
/Asszonyoknak <5%2> -gyermekeknek <JtLi van a mindenttudó kisládában ? A MÚZEUMBAN A MINDENTTUDÓ KIS LÁDA körülbelül 25x30 centiméter nagyságú, sárgára van fényezve és a Kilián gimnázium egyik földszinti szobájának ajtaját díszíti. A láda ajtaján egy szemüveges tanár és néhány vidám nebuló rajza látható. Persze nem is annyira a külsőség a fontos, hanem ami a bezárt ajtó mögött van. Mielőtt azonban a mindenttudó kis láda titkát felfedném, elmesélem a történetét. A ládaötlet szülője s egyben a mindenttudó Palombi Gyula pedagógus. A kis láda tulajdonképpeni hivatása az. hogy összekötő legyen a diákok és nevelők között, hogy a pedagógus méginkább megismerje a gyermeklélek minden titkát, s kíváncsi kérdéseire választ adjon. ENNYI a történet, s most nyissuk ki a mindenttudó kis láda ajtaját. Naponta tucatnyi kérdés lapul benne. A legkülönbözőbb témákról érdeklődnek, s a kérdező legtöbbször jeligét ír, erre kéri a választ is. Lássunk néhányat: „Mtgharagudott rám a barátnőm, nem is szól hozzám, hogyan békül- hetnék ki vele?” „Az alsóbb osztályos növendékek az idősebb diákokat az utcán nem köszöntik. A fiúk nem tanúsítanak kellő tiszteletet a lányok iránt. Miért? Anonymus.” „Milyen könyvet olvasson az a diák, aki nem szereti a komoly regényt? Kíváncsi Kata.” „Az iskola virágai panaszkodnak, miért raktak a tövűkre almacsutkát, papírt és cigarettavéget?” „Mi a Tisza kivirágzásának az oka?” ,yAz ellenforradalom Magyarországon c. brosúrát miért nevezik fehérkönyvnek és áltálában milyen könyveket neveznek fehér- könyvnek. Kiváncsi” Rosszabb lesz-e a tanév a szokásosnál, a hosszú szünet miatt, és lesz-e a nyáron külföldi cserenyaralás?” „Mikor kapnak az elsősök sapkát?” « „Nem lehetne-e iskolánkban klubszobát berendezni?” Ezernyi kérdés a minden iránt érdeklődő fiataloktól, mi tagadás, egyikre-másikra nem is olyan könnyű válaszolni, különösen az ilyen természetűekre: „Szerelmem elhagyott és én nem tudok nélküle élni. öngyilkos nem akarok lenni, mit tegyek? Egy szegény szerelmes” „Kiliánista fiú kisérgethet-e ki- liánista lányt?” „Tud-e egy fiú és egy lány olyan barátságot kötni, mint két fiú?” „Kedves Mindenttudó, mi a véleménye arról a fiúról, aki a lánynak hölgyválaszban kosarat ad? Mindentlátó.” „Miskolcon mikor lesz a budapestihez hasonló szépségverseny a diáklányok között?” „Miért fogják olyan szigorúan a diákokat? Az ember a nagy hidegben. bemenne szüleivel valamelyik cukrászdába er'i feketét inni, de nem■ lehet Ezt jogos sérelemnek veszi a diákság és sérelmezi. Enyhítésért esedezünk” S LEHETNE idézni vég nélkül a leveleket, hiszen Palumbi Gyula fiókjában már egy dossziéra való van belőlük. Az iskola rádiója hetenként kétszer, nagy forgalom esetén háromszor közli a válaszokat a Mindenttudőhoz intézett kérdésekre. A Mindenttudó becsületére legyen mondva, a legkényesebb és legbizalmasabb kérdésekre is mély emberséggel és megértéssel válaszol. Az iskola növendékei előtt egyre nagyobb a becsülete a mindenttudó kis ládának és szívesen fordulnak hozzá kérdéseikkel. Az érdeklődök részére aztán egy- egy témáról előadást is tartanak, s a diákok kérdéseit, kívánságait mindig tiszteletben tartják, a tájékozatlanságtól a tavaszi randevúig. A LEVELEK jeligével, aláírás nélkül érkeznek és a diákok ezt az alkalmat arra is kihasználhatnák, hogy megjegyzéseket tegyenek , vagy szemtelen hang ú leveleket dobjanak a ládába. Mégsem teszik. A levelek stílusa, hangja tisztelettudó, s ez a legfényesebb bizonyítéka annak, hogy a Kilián gimnázium pedagógusai megtalálták az utat a diákok szívéhez, leikéhez. Érdemüket növeli az, hogy évekig elhanyagolt területen kezdtek úttörő munkához. KECSKÉS ROZSA Gyerekek! jj a ars <# Hl! QC így kisfiú baráti szövetségéről szeretnék néhány szót szólni. Ez a négy kisfiú a 16. számú általános iskola Vfa osztályának tanulója, s ezelőtt néhány hettel léptek szoros szövetségre. Na, nem olyan célból, mint azt gondolnák kedves Olvasók. A világért sem. Ez a négy pöttöm emberke nem akart Nyugatra szökni, még kevésbé vonzzák őket a kincsekről, gazdagságról szoló mesék, Ók a szeretetre, a kedvességre, a figyelmességre, az öregek megbecsülésére szövetkeztek. A történet eleje ott kezdődött, hogy Szepesi tanító bácsi, az úttörőcsapat vezetője a jóneuelésröl beszélt. Arról, hogy egy jó úttörő, de minden gyerek kötelessége, hogy megbecsülje társait, szeresse őket, segítsen azon, aki bajba jut, tisztelje az öregeket, s mindig, mindenkivel szemben legyen udvarias. 1* a négy huncutszemű kisfiú elhatározta, hogy ahol tudnak, segí- & lenek. Így alakult meg a segítőörs, amelynek vezetője Oltvölgyi Béla, tagjai Magyar Béla, Csorna Gábor és Galovszki Károly. Hogy mit segíthetnek ezek a 11 esztendős kisfiúk, akik még jóformán alig látszanak ki a földből? Nagyon sokat/ Az Örs állandóan szolgálatot teljesít. Naponta 2—4 óráig a Szamos utcán, a Maros utcán és a Lenin téren. A Szamos utcán főleg a kútnál tevékenykednek. Figyelik, hogy nyílik, nyikorog a kiskapu és ha öreg néni jön, elébe sietnek, vizet húznak a vedrekbe és a vízzel telt vedret haza is viszik. Árgus szemekkel nézik a járókelőket, ha látnak valakit nagyobb csomaggal, odasietnek segíteni. Ha nagy a csomag, ketten, vagy hárman fogják. A Lenin tér forgatagában főként a kisebb gyermekeket figyelik és a bottal tapogatózó vakokat. Azokat vezetik át az úton vigyázva, hogy semmi bajuk ne essen. Mindenütt, ahol csak egy parányi lehetőség van rá, jót tesznek. Az öreg nénik, akiknek csomagját, vagy vízzel teli vödör jét viszik haza, hálájuk jeléül pénzt, vagy ajándékot akarnak adni a kis úttörőknek. De ők sohasem fogadják el, s gyerekes zavarral, pirulva mondják: „ zért nem jár fizetség, szívesen tesszük, mert az úttörőknek kote- Ca lességük segíteni, csak tessenek gondolni az V/a osztályra... S ha a tavaszi napsütésben vizet vagy csomagot cipelő, s vakokat vezető kisfiúkat látnak a Lenin téren, vagy a Szamos utcában, akkor Önök is, kedves Olvasók gondoljanak a 16. számú iskola V/a osztályára, annak kis úttörőire és azokra a derék pedagógusokra, akik elültették a szeretet magvát a piciny szívekben. T Á N A C S Csiri Biri Ebéd után, Jóllakottan, Renyhén, bután Nekiindult Az erdőnek, Hol a legszebb Fenyők nőnek... Ámult, Bámult A nagy fákra, Meg a fürge Mókuskákra... Nem nézett a Lába elé; Jött egy tuskó. Botlott belé! Ejnye, Bejnye! Zuhant is már! Minden bámész Gyermek így jár!! Hogy ne járj így: ' „Oá! Aá!” Nézz mindig a Lábad alá! Balogh József mödet. Anya: Látod, kislányom, így jársz te is, ha mindig rágod a körAZ ASSZONYOKAI ÉRDEKLI Mikor helyezik üzembe a miskolci keksz- és ostyagyárot? Néhány hónappal ezelőtt örömmel nyugtáztuk a hírt, hogy a Vasgyárban eredetileg ételgyárnak szánt, évek óta épülő komplexumot az eredetitől eltérően keksz- és ostyagyárnak alakítják át, illetve rendezik be. A végleges tervek rövidesen elkészülnek, s ezzel egyidejűleg megkezdődnek nagyobb ütemben az átalakítások. A szerencsi csokoládégyár többmillió forintos hitelt kapott az új gyár üzembehelyezésére. Az „édesrág szakemberek” már most járják az országot cs az édesiparban jelenleg felesleges gépeket, kemencéket, habverőket összegyűjtik a gyár számára. A Győri Keksz- és Ostyagyárban már hat automata ostyasütő várja az ideszállítást Az eredeti elgondolások szerint az ostyagyárat az ősz elején, szeptemberben üzembe helyezik, s kezdetben 600, később pedig 1000 nődolgozót foglalkoztat majd. Ez nagyrészt megoldja Miskolcon a felesleges női munkaerők elhelyezését. cA Lzípxtg, mRluLÍtpU^tn — Jaj Erzsiké, de sokan vannak, körülbelül mennyit kell várnom9 — Hát bizony van két dauerom, nyolc berakásom. Ha valami dolga van, menjen el, s egy óra múlva jöjjön vissza. Remélem, akkor már nem kell várni. Naponta sokszor elhangzik ez a párbeszéd a miskolci 13-as női fodrászszövetkezetiben, — de úgy gondolom, másutt is — Horváth Vilmosné, a népszerű Erzsiké és vendégei között. Szép vendégköre van, s bizony megesik, hogy félórákat, uramibocsá\ órákat is kell várni, de a vendégeknek úgy látszik megéri, türelmesen várnak. Általában szombaton van a „szépítkezés” napja. Néha alig lehe az üzletben megmozdulni, s bi zony nem ritka eset, hogy Erzsiké nek 40—50 fejet kell „megszépite ni”, s igyekezni, mert még másol is várnak, mások is időben készei akarnak lenni. S Erzsiké arra tö rekszik, hogy minden vendég meg elégedéssel és boldogan hagyja e az üzletet. Bármennyire fáraszt is m a munka, — egésznap állni — de aki a szakmáját igazán sze réti, annak öröm. S öröm ez Erzsi kének is. A legnagyobb öröm* azonban akkor van, amikor a ven dég megelégedését fejezi ki. Ez pe dig nagyon gyakori ___ (v k> ŐÖÓKA (QU D I KALANDJAI Róka Rudi virágot vett, Azzal indult a sétányra. Bár őneki senkivel sem Volt e napra találkája. És hogy kissé napoztassa Fülét, farkát a jó napon, A ligetben telepedett Le egy frissen mázolt pádon. Nézte a járó-kelőket, Ügyet sem vetve a mára, Gondolatban nagyon készült A közelgő bajnokságra. Rudi kettőt szeret főleg, Jóllakni a tölgyi makkon, S ravasz eszét köszörűim, Igen szereti a sakkon. Ilonka a kedvesével Ekkor sétált arra éppen, fis a szomszéd padra ültek, Le csevegni ők, szerényen, '"Ucó szája a beszédtől, -zíve szerelemtől égett. Mikor Rudi az Ilonka Kockás ruhájára nézett. ■’elcsi'lant most Rudi szeme: — Hát ezt ki gondolta volna? E sok kockán valóságban Lejátszható a »Fleck-téma«; Nyomban körüljárta őket És ez Palkót igen bántja, De mégsem szól, inkább hallgat A jó szóra, Ilonkára« S’, •« I P i?‘ w.Kv. tnem mikor csendes helyé« A félvárost körüljárták, És a hívatlan kísérőt Mindig a nyomukban látták, A figyelmetlenségé«** Kapott pofon könnytfakasztott És így szenvedett a játszmában Szegény Budi sakkból mattot,
