Észak-Magyarország, 1957. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-31 / 76. szám

Va&ir»ttp, 183? méűsÁoá 31. r ? A&3! A íj 1 A&D&S2AG 1 M U V ÉS Z £T Ä ^ 1 P @ 1 T I! Falum küldött dalolni engem, Apám, anyáin, a gyár, a /öíd. Az új idők neszét szivemben Úk szülték dalra. — nem ledőlt Üt széli szentek, kökeresztek. Panaszkodó vén krisztusok — Hangomban hangjuk érce reszkc Véremben vérük forr, buzog. Te vagy a pár lom: munkásosztály Bocsáss meg, hogyha tévedek', öröktől a fiad vagyok már; A bűnömmel is tisztán, veled. A lőporszagát már megszagoltam Nem ellened törtem soha! Hűtlen a vérhez sose voltam. Eszméhez gyáva, mostoha. Az utolsó szívdobbanásig Én híven küzdeni fogok, Évek vihara meg nem másít, Lángoló szívem fénnlobog. Mert van szítója; a szívemnek Van dobbanása: új világ! Lelket kaptam tőle. lelket, A jövőnk fényében -r- a Mát. 7'izénnyolcé vés lá ng-szíve mbe Konok tűz ette be magát. S vallomást most megizenle Anyám, a táj, mely dalra várt! 'Undent, mihez kezemmel értem. .egszebb nevén neveztem én: Érzem, tudom: hazám egészen, Minden kincsével az enyém! Szavam talán ma visszarebben, Nem tudom merjek, szóljak-e? Tudok-e szólni sokkal szebben. Mint tegnap, meghallgatnak-e? Szívemben láng van. proletárok, Szívetekig száll melege — Úgy akarom: a valóságot. Ahogy még senki, sohase! Ez legyen mércém. Erre oktat. Népem, osztályom, és hazám. Sokat vár tőlem, százszor jobbak Száz gondját, álmát bízta rám. Nem állhatok hát tévedezve, Dadogva életük előtt! Világ-győzelmünk nincs már messze! így zengj szépséget, zengj erői! Pataky Dezsl > * Interjú ( j ze Lajos színésszel Fiatalember még. kez­dő ebben a sok fáradsá­got igénylő, de szén szakmában, ha egyálta­lán szakmának nevez­hető a színészei. Thálni papjának lenni nem m inde nki ne k ad a lotl meg, — tehetség kell hozza es a • kilencfőstás < Szín m űv é sze l i Fő i sk ol a négy kemény éve. Öze Lajos nehéz fajsúlyúnak bizonyult; nem hullott át a. félévenként megismétlődő tehel- iógvizsgákon, — kiváló eredménnyel fejezte be főiskolai tanulmányéin. Munkásszülök auermeke. a via tato­— Minden színész oda­van értünk, én is. — Ma< darabol: közül melyikei jatszaná legszí­vesebben? — Nem tudom. Egyet­len olyan mai színdarab nem jutott még kezem­be, mely megragadta volna a figyelmemet. E: nem rajtunk, hanem az írókon múlik — írjanak igazat, s mi szíves-örömest játszuk. — Annyira kiábrándító ez a világ, hogy nem is lehet igazat írni róla? — Nem a világ kiábrándító, hanem, az írógárda. Különös ez a mi vilá­gunk. csak az tudná megírni róla o: igazai, aki szereti, aki nem a halála!, hanem hibamentességei kívánja, s ennek érdekében ■munkálkodik. Gaz­daszemű írók kellenének ide, akik a maguk pártájának tekintik ezt a .világot:., öntözik, ápolják a virágot, de a gyomot könyörtelenül kitépik., j A színészek és a közönség is neki- menekült a klasszikusoknak, pedig mi szívesebben szólnánk a ináról a ma emberének. Én amondó vágyó :, hogy a hazudozás a gyávák fegyvere. Ha valaki megírja az igazat, csak használ a mi rendszerünknek. Olyan- szocialista igazságok, anyagba öntött szépségek vannak már itt, amelyek lényegesen felülmúlják a hibákat; r~ nem lehet lehazudni őket a magyar t ársadalom arcú latár öl. A . pozitív hősök ^ jóembersége« akkor hat igazán, ha. megfelel az adott világ objektív igazságainál:, ha az elhihetőség határain belül marad. "Az ember nem angyal«, — hiba­mentes ember ma még nincs, de a tökéletesség fele törekszik minden élőlény, az ember is. Nekünk színé­szeknek. támogatnunk kell ezt a tö­rekvést, kötelességünk .. i Még főiskolán lévő kollégáim érde­kében teszem szóvá, hogy helyes lenne, ha a vidéki és a fővárosi szín­házigazgatók figyelemmel kísérnék a végzős növendékek vizsgaelőadásait. ■gy nem »kiutalásra«, a minisztérium 'Közbenjárásával kapnák a színésze­ket, hanem a saját kérésükre-., . GULYÁS MIHÁLY hányái bányász. Kérdésemre, hogy kinek köszön­heti iskoláinak sikeres elvégzésé'; u következő választ adta: — Odahaza azt szokták mondani, fogy »tehetségemen« múlott, tehát kizárólag magamnak köszönhetem. Természetesen- veszik azt. ami ma már valóban természetes. De ahhoz, hogy természetessé lett egy magam­fajta szegénysorsú gyerek kitanuld*'', meg kellett változni Magyarország i ár s a dalmi sz e r keze t é n ek, mag yard n mondva: el kellett zavarni az urakul. Hiába volt eszem, ha lépten-nyomon nem támogat az állam, sohase lettem volna színész. — Milyen új feladatok elé állítja a színészi gyakorlat7 — Tavaly nyáron végeztem. A fő­iskolán elsősorban elméleti oktatás folyt. Gyakorlat teszi, mesterré az embert, — szokták mondani s ez a mi pályánkra is vonatkozik. Mindent elölről kell kezdeni, minden új sze­rep új feladatot jelent. Ez örök tör­vény a színészet terén, — ahányszor eImondják, annyiszor igaz. — Milyen darabokat játszik leg­szívesebben? — Mindegyiket, Sokat játszani! — ez az én irányelvem. Sokoldalúan szeretnék fejlődni. Fiatal vagyok, kezdő színész, szükségem van arra, hogy a legkülönbözőbb szerepeket játszani. Természetesen nekem is vannak álmaim, Shakespeare III. Ri- chárdját szeretném alakítani: — Szereti a klasszikusokol? HAYDN ELETE ES MUNKÁSSÁGA zen ed i rektora lesz Lukavecben. Ilyen minőségben írja a gróf zenekara szá­mára első szimfóniáját. A zenekar feloszlik, de már várja egy másod­karmesteri állás Kismartonban. Esz- terházy Pál Antal herceg rezidenciá­ján, ahol Werner karmester mellett kezdi el munkáját 1761. május else­jén. Egy év múlva meghal az öreg herceg és Eszterházy Miklós József lép örökébe, akit ..Fényes Miklós­nak” neveznek el. Fellendül a. zenei élet, fény és pompa kíséri Haydn életét. Pár év múlva első karnagy lesz és sok éven át udvari zene­szerző. Igen jó muzsikusokból áll az Eszterházy-zenekar, híres szólisták­kal. Haydn minden új művét ezen a kiváló ..hangszerén” próbálja, alakít­ja. formálja. Mária. Terézia látogatá­sára komponálja a királynőről elne­vezett C-dur szimfóniáját. Ünnepség ünnepséget ér. s a mesternek onta­nia kell a remekműveiket. Mintegy száz szimfóniát a hercegi kisszínpad számára, 24 operát, intim házi. zené­lések alkalmára 77 vonósnégyest, 35 triót, 33 zongoraszonátát szerez. 28 évi igen terhes szolgálat alatt a herceg ugyan ígért szabadságot, de mindig visszavonta. Végül a szelle­mes Haydn írt egy szimfóniát, mely­nek utolsó tételében sorban leolló­gatják a zenészek gyertyáikat és lábujjhegyen kisurrannak a ‘koncert­teremből. A szellemes figyelmeztetőt megértette a herceg és mind Haydn­nak. mind a zenekarnak megadta a várva-várt szabadságot a „Búcsú szimfónia” hatása alatt. LJ aydn életében ez a 28 év te­AJ. r€mt5 korszakának delét je­lenti. A megbecsülés és az anyag? gondoktól mentes élet eredménye az a hihetetlen bő 1 érmés, amelv keze alól ekkor került ki. Mindamellett legnagyobb szabású művei a zenekar 1790-ben történt feloszlása, Haydn Becsbe költözése után keletkeznek. A nyugodt vidéki élet után kétszer is jár Londonban. E két útja emeli az öreg Haydn művészetét a csúcs­pontra. Londonban megismerkedik egy új. felszabadul fa bb polgári élet­tel, megismerkedik a nagy barokk mester, Händel oratorsumaival, s egy hatalmas zenekar élén vezényli saját új szimfóniáit. Az osztrák nép dal­lamvilágától átitatott haydni művé­szet belopja magát az angol közön­ség szívébe, s nagy sikerei után ha­zájában is igen nagy tiszteletet él­vez. (Az oxfordi egyetemen díszdok­torrá avatták.) Amikor Händel hatására írt ora­tóriumait bemutatják, tombolva ün­nepük honfitársai. Ez a két orató­riuma a Teremtés és az Évszakok. 1795 és 1800 közt újból' Eszterhá- zán van az újonnan' megalakított zenekar élén. Számunkra igen fontos utolsó nagy sikerének dátuma: 180!) tavasza, amikor Budán az Évszakok című oratóriumát vezényelte. Késői terméseiből az osztrák nép himnu­szát. a ..Gott erhalte”-!, kell említe­nünk. 1800 után csendben él Becsben a kedélyes. Öreg Haydn — ahogy a bécsiek nevezték — 1809-ben be kö­vetkezet t haláláig. Klasszicizmus alatt két korszakot értünk: a prekiasszicizmust. a két nagy barokk mester. Bach és Händel művészetének eredményeivel és az úgynevezett nagy klasszicizmust a három nagy bécsi klasszikussal: Haydn, Mozart és Beethoven. Közü­TVF.éhány évvel ezelőtt Sopronban nyaraltam, Bár a város egyes részeit súlyosan megtépázta a hábo­rús bombázás, mégis úgy hatott rám, mintha most kiásott klasszikus kor­beli városban járnék. Mintha csak tűzhányó lávája temette volna el. s az őrizte volna a város jellegzetes antik képét, ódon épületeit, boltíves kapualjait, barokk cirádáit, ková­csoltvas lámpáit, kapu-borításait, ko­pogtatóit. Termesze teshék tűnt, hogy első utam a múzeumba vezeteti, s amit vártam, ott meg is kaptam: mint muzsikus, mohón estem neki a Haydn- és Liszt-emlékek tanulmá­nyozásának. A város ereklyeként őriz minden -kulturális emléket, min­den kapcsolatot, mely őt vagy kör­nyékét összefűzi valamely nemzeti vagy külföldi nagysággal. Láthattam eredeti kiadású könyveket, eredeti Haydn kézírású kottákat, Kismartont rézkarcban, rajziban, az Eszterházy- kastéiyról sok képet, rajzot, leírást; Ez felcsigázta érdeklődésemet és nyaralómból kiindulva — amely a Sopront az Avas módjára körülölelő Dovereken feküdt, a törpe cikláme­nekkel dúsan borított fenyvesek kő-* zött — kirándultam az egyik kilátó­hoz, ahol a karját kitáró vezetőnk előremutatott: „Az. ott Ausztria, ott fekszik Kismarton, ahol Haydn Jó­zsef osztrák zeneszerző oly sok kel­lemes évet töltött szorgos munkái* kodással az Eszterházy-udvarban.” A kilátót himbáló kismartoni szél suhintott meg engem is és elémva- rázsolta azt a hosszú utat. amit ez a zeneszerző tett meg addig, amíg hazánk földjén fényes állást kapott. A kis Haydnra gondoltam. ,aíki most 225 éve, 1732. március 31 -én látta meg a napvilágot Rohrauban. egy alsó-ausztriai kádármester családjá­ba». Csodálatos tehetségéből még hosszú éveken át nem árult el mást. mint tüinepiónyes, tisztán csengő gyermekhangját A család ..tanító és egyben templomi karnagy rokona már ötéves korában magához veszi, hangszereket ad kezébe, taníígatja. T tt fedezi fel egy híres bécsi kar- nagy és zeneszerző. Reutter. magával viszi a hétéves kisfiút. Bécsi­be. a Szent István templom ének­karába. Kilenc év alatt csodálatos- kapu nyílik, itt ki a kis parasztfiú előtt. Megismerkedik a magas kultú­rájú Becs, s az ott akkor divatos egyházi és világi olasz és német ze­neirodalom kincseivel. Abban az időben rendszeres zenetanul ás i lehe­tőség még nem volt, csak egyes egy­házi vagy hercegi énekkarok, vagy zenekarok művészei mellett csiszo­lódhattak az ilyen rendkívüli tehet­ségek. 1749—59 között nehéz éveket kellett átélnie. 17 évestől 27 éves koráig a hangváltozás miatt az ének­kar Gtos menedékéből elbocsájtott Ha; iák. Lecakeadás. alkalmi ze­nekarokban való szolgálat, korrepe­tálás. bizony sovány kenyeret nyúj­tottak. Mégsem voltak hiábavalók ezek az évek sem, mert közelkerült Becs népéhez. Bekapcsolódik Becs kultúrájába, ennek hatására jelen­nék meg első kompozíciói: szerená­dok, divértimentók. az akkor divatos bécsi' zenekari művek formáiban, első népies vígdalművét is ebben az időben írja. Hű barátra is talál: Por­pora olasz zeneszerző és híres kar­nagy személyében, aki összekötteté­seket szerez neki a császárváros jó­módú házaival, köreivel. Az ezekben szokásos intim összejövetelekre írja első vonósnégyeseit. 1759—60-foan már biztos állásba jut. Morzin gróf házi karmestere és lük korban a legöregebb Haydn, aki mégis túléli a rövidéletű Mozartot. Előbb tanítója Mozartnak, majd Mo­zart művei válnak Haydn tanító­mesterévé. A. ivét klasszicizmus kir alakítja véglegesen a nagy zenei mű- formákat: a fuga, szvit, szonáta -es szimfónia formáit. Haydn nagy népszerűségét többek között annak köszönheti, hogy ö az első zeneszerző, aki paraszttáncokat olvaszt kamarazenéjébe és szimfo­nikus műveibe. Célja az. hogy a .szé­les népré legekhez ezeket az elvont zenei műformákat közelebb hozza, ezért programzenéi jelleget ad ne­kik. Haydn művészetének legbősége­sebb és legnagyobbszabású terméke a kései .szimfóniákban bontakozik ki tél j es virá gzásában. jCzabolcsi Bence igen jellemzően írja Haydn és Mozart művé­szetéről »Egy felbomló világ min­den lényeges elemét, egy süllyedő hajó minden kincsét 'bárkájukra emelik, s vele egy új világtengerre hajóznak.« Tóth Dénes szerint, »mű­vészetük összefoglalás, de indulás is, egyszersmind korszakkezdő úttö- rés ... . egy minden eddigit felülmúló zenei virágzás kezdete. S nem túlzás azt gondolni, hogy amint minden ed­digi volt muzsika bennük éri el csúcspontjait, úgy minden, azóta lett európai zene is, valamiképp tőlük indult és rájuk tekint vissza...« ERDÉLYI LÁSZLÓNÉ /Q JÖVŐ TANÍTÓI Á TÁVOLI VIDÉKRE azt szokták mondani, hogy istenhátamögötl van: a Borsod északi ré­szén fekvő Égerszög még onnan is hétkilométer­nyire. — ennyit kell " ................................... g yalogolni odáig a leg­közelebbi vasútállomástól. A hegykoszorúktól övezett völgyben szinte elbújik a világ szeme elől ez a kis község, mintha csak szégyenkeznie kellene valamiért. Erre pedig semmi oka- nincs. A túlzott szerénység nem illik ehhez a szociálisul faluhoz márcsak azért sem. mert itt tárták fel a híres Szabadság-barlangot, amelyről egy híres tudós, dr. Hubert Kessler, a Dass Aggtelekor Höhlengebiet című könyvében megemlékezett. s ilymódon egycsapásra hírnevet szerzett a tudo­mányok világában Égerszögnek. Viszont ha már tudományokról van szó, hadd mutassam be ennek a mindössze 250 lelket számláló falunak két kis tudósát, a Tarczali test­véreket, akikre büszkék a helybéliek, de különö­sen a tanítójuk, Sebő Pál, — aki egyébként nagy jövőt jósol nekik. Mert ez sem kisebb érték am­az előbbinél! Eleinte, amikor hallgattam a tanító büszkéi­ké dúsét, azt hittem, hogy ez csak amolyan „min­den cigány a maga lovát dicséri” — szónoklat, de azután, hogy szót váltottam a kis tudósokkal, elismertem az állítás valódiságát, olyannyira., hogy még papírra is vetem gondolataimat. Hogy miért, az kiderül a végén, OTT KEZDENÉM, hogy nagy csendben meg­húzódtam a katedra mellett és figyelmesen hall­gattam a felelőket. A tanító ugyanis nem árulta el. melyik a két Tarczali gyerek, nekem kellett rájönnöm. No. hiszen nem volt nehéz dolgom. — mert ha valaki nem tudott valamit, akkor két kéz nyomban a magasba lendült, egy fiúé, meg egy leányé. Mindössze azt kellett eltalálnom, hogy melyikük a nyolcadikos és melyikük a hatodikos. (Az érthetőség kedvéért hozzá kell tennem, hogy egyetlen tanteremben összevontan tanul at öt—nyolc osztály, — más mód nincs, de feles­leges is lenne, mert például. ha azt mondja a ta­nító: — Ötödik osztály feláll, — akkor két kis emberke• felemelkedik a pádból: mert az ötödik osztálynak csupán két tanulója van.) Hál ami azt illeti, nehéz is volt a. találgatás, mert Sanyi, a hatodikos, csaknem úgy érti a nyol­cadik osztály tananyagát, mint a nyolcadikos Tarczali Erzsi. Olyan borotva-elméje van, hogy képes egyszerre magábaszívni mind a két évfo­lyam tananyagát. Csakugyan azt hittem, hogy egy Móricz Zsigmondi, vagy egy Móra Ferenci kis regény­alak lépett ki a mesterei: valamelyik művéből. O-yan okosan. rrvan •ozottan, obion maga­biztonsággal feleigeitek a legkomplikáltabb kér­désekre is, hogy szinte örvendezett az ember lel­ke a gyönyörűségtől. De bizony tudni is kell an­nak. akinek tiszta ötös a bizonyítványa! Tarczali Erzsi a legnehezebb egyismeretleníí egyenletet is oly gyorsasággal megoldotta, hogy én még a felénél sem tartottam — titokban ugyanis ellenőriztem a műveletet —, amikor ö már pontot tett az egyenlet végére és kérdőn nézett nevelőjére: letörülhetem? TARCZALI SANYI meg? ... Hát sok fele­letet hallottam már életemben, de ilyet még so­ha! — ezt túlzás nélkül állítom, Európa térképe elé állt, s olyan folyékonyan, olyan megfontoltan és logikával beszélt Lengyelország földrajzáról és gazdaságáról, hogy valósággal ámulatba es­tem tőle. Aztán, amikor eleget megcsodáltam a kút kis „tudóst", rátértem az élet prózaibb részére. Kérdeztem tőlük, milyen mesterségre vágyakoz­nak? — Tanítók szeretnénk lenni — mondták teljes meggyőződéssel. És melyik tantárgyat sze­retitek legjobban? Újból egyszerre válaszoltak: mindegyikei a. legjobban szeretjük, S miért akar­tok tanítók lenni? ■— faggattam tovább a gyere­keket. Sanyi kihúzta ma­gát. s mindkettőjük he­lyett rávágta: — Azért, meri- a tanító sokat tud! Elgondolkoztatott ez- a válasz. Nem azért, mintha óriási okosságot mondott volna, nem..,, Hanem ah o g y, a m ilyen áhítattal mondta, abból feltétlenül mégéreztem a természetes tu­dásszomjat, a tudnivágyásét, megéreztem a sza­vakban a töretlen akaratot, a végtelen szorgal­mat. Népünk östehetségének a hangja volt ez a néhány szó. azé a hangé, amely csupán 12 éve csenghet akadálytalanul. És most térek rá arra, aminek okáért meg­írtam ezt a kis epizódot. A járási és a megyei népművelési osztályokhoz szólnék elsősorbán. Tarczaliné nyolc gyermeket hozott a világra, s egyedül tartja valamennyit özvegysége óta. Az 0 gondját betölti az, hogy a helyi termelöszövet- kezetben biztosítsa a család megélhetését, többre nem futja. Talán még arra sincs ideje, hogy eleget örvendezzen gyermekei okosságán, nem még arra. hogy további iskoláztatásuk ér­dekében lépéseket tegyen. Hála államrendszer riinknek, ma mar nincs bezárva a felsőbb isko­lák kapuja a nép gyermekei előtt, különösen azok előtt, akik vkiváló ésszel rendelkeznek Ezért ajánlom a népművelési osztályok figyel* mébe a két Tarczali-gyereket. Segítsék hozzá, hogy tanítók lehessenek: bátran ajánlhatom őket, mert akik olyan talajon növekednek, mint ez a két gyerek, azokból nagyszerű néptanítók lesznek. MÁSODJÁRA pedig Sebő Pál tanítóhoz for­dulnék. Üsse a vasat. s oly buzgósággal, print (•hogy a gyermeknevelést végzi. maga. is ajánlja a két tehetséget az illetékes szerveknek. Kin­cset ajánl, nagy kincset, ami bőségesen kamato­zik m.ajd a társadalomnak. Hadd legyen mester­ségük a hivatásérzetük szerint, — amely már ilyen korban kialakulóban van, — hiszen aka­dály nincs, csak éppen a figyelmet kell rájuk 1 rányíta'hi,.. a~Jtöbbit már elvégzi a mi iársádal­raunk* CSALA LÁSZLÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom