Észak-Magyarország, 1957. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-30 / 75. szám

2 £&£A£MAG¥AROHS&áG Szombat, 1937. március 90. A Magyar Népköztársaság kormányának és a Szovjetunió kormányának közös nyilatkozata r (Folyfraiaíi az 1. «I ti álról.) hogy belépjenek, az új onnan alakított eímgráns szervezetekbe és harcolj á- tnalk a magyarországi népi demoíkra- íiikiis rendszer ellen. A két kormány a leghatározottab­ban. elítéli és úgy értékeli ezeket a cselekményeket, mint az imperialista államoik, elsősorban az Amerikai Egyesült Államok agresszív köreinek kísérleteit, hogy az Egyesült Nemze­tek Szervezetének tekintélye mögé bújva beavatkozzanak más államok belügyeibe. Az Amerikai Egyesült Államok és néhány más állam vezető körei ihnmódon durván megsértik az ENSZ alapokmányának a más álla­mok belügyeibe való be nem avat­kozásról szóló, általuk is ünnepélye­sen. elfogadott alapeivét Ezekre a kísérletekre éppúgy ku­darc vár, mint ahogy kudarcba íul­ladt az ellenforradalmi félik elés Ma­gyarországon. A két kormány megelégedéssel ál­lapítja meg, hogy a különböző orszá­gok értelmiségének azok a képvise­lői, aldk annakidején nem tudták helyesen értékelni a Magyarországon végbement eseményeiket, ma már mind világosabban megértik, hogy milyen nagy veszélybe sodorta volna a béke ügyét az, ha Magyarország területén, Európa központjában újjászületett volna egy fasiszta állam. A felek kifejezik azt a meggyőződé­süket, hogy a magyarországi esemé­nyeik tárgyilagos értékelése idővel felnyitja majd az értelmiség azon képviselőinek szemét is, akik még a hazug burzsoá propaganda hatása alatt állnak. E propaganda tudatosan, elferdíti ezeknek az eseményeiknek tartalmát és lényegét. //. A tárgyalásokon minden oldalról megvizsgálták a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság .kapcsolatai­nak kérdéseit. A felek megállapítot­ták, hogy a magyar és a szovjet nép baráti kapcsolatainak mély gyökerei vannak. Az elnyomott magyar nép­nek is a Nagy Októberi Szocialista Forradalom mutatta meg a szocializ­mushoz vezető utat. A magyar nép büszJke arra, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalornban a magyar nép legjobb fiai is resztvettek, mint­egy 70—80.000 magyar hadifogoly harcolt a szocialista forradalom győ­zelméért; A szovjet nép hű szövetségest talált az 1919-es Magyar Tanácsköz­társaság munkás- és paraszthatalmá­ban. Magyarországon a Horthy-rend- szer céltudatos szovjetellenes fasiszta propagandája sem tudta elfojtani a magyar dolgozók legjobbjainak szoli­daritását a világ első munkás- és par ászt állama iránt. Amikor a szov­jet hadsereg felszabadította a magyar népet a fasizmus igája alól, ez az érzés a két nép közötti igaz barát­sággá fejlődött. A magyar munkái: és paraszt tudja, hogy csak a szovjet hadsereg felszabadító harcának ered­ményeiképpen vehette birtokába a gyárat és a földet és szabadulhatott meg a tőkés és földesúri kizsákmá­nyolástól. A két fél egybehangzóan, megálla­pítja, hogy a Magyar Népiköztársaság és a Szovjetunió viszonya a teljes egyéni egúságon és az önzetlen, test­véri barátságon alapszik. Ez az egyenjogúság gyökeresen különbözik attól az úgynevezett »egyenjogúság­tól-«, ami az imperialista államok között áll fenn, és ami valójában a kis országok népeinek az imperia­lista mononolisták által történő ki­zsákmányolását, országuk kirablását jelenti. Az efajta - ur zsoá-nacionalista »»egyenjogúsággal-« szemben az egyen­jogú magyal'—szovjet kapcsolatok. **- nyege az ezen országok dólgozóiinák jólétéről történő, a proletárinterna­cionalizmus szellemétől állhatott sok­oldalú gondoskodás. Ezért a magyar dolgozók, és köver‘* zésképpen az egész szocialista tábor érdekében is a Szovjetunió széleskörű »a^dasági és egyéb segítséget nvújt Magyar- országnak, abból, a célból, hogy a magyar nép a lehető leggyorsabban. legyőzhesse az ellenforradalom kö­vetkezményeit és tovább haladjon az anyagi, és kulturális fellendülés, a szocializmus sikeres építésének útján. Ezt a segítséget nem valamely áru- felesleg elhelyezése céljából nyújtják, ahogy ez a kapitalista világban szo­kásos, amikor »segélyt-« adnak. A szovjet nép segítséget nyújt a baráti országoknak a szocializmust építő valamennyi nép közös érdekében, a kommunizmus nagy ügyéért. A Szov­jetunió a proletáriinteraae ionali zmus nemes elvei alapján építette és építi ki kapcsolatait a szocialista tábor országaival, köztük a testvéri Ma­gyar Népköztársasággal. A tárgyalásokon sokoldalúan meg­vizsgálták és meg vitatták a magyar— szovjet gazdasági kapcsolatokat. Megállapították, hogy v " ország gazdasági együttműködése a fentiek szerint értelmezett egyenlőség, a köl­csönös előnyök és a kölcsönös segítés elvei alánján fejlődik. Ez az együtt­működés nagyjelentőségű volt Ma­gyaré szag népgazdaságának fejlő­dése szempontjából és megterem­tette annak lehetőségét, hogy Ma­gyarország függetlenné váljék az imperialista államoktól. A km'mánylkiüldöttségek megelége­déssel állapították meg, hogy a Ma­gyar Népköztársaság és a Szovjet­unió közötti kereskedelmi 'kapcsola­tok eredményesen fejlődtek a köl­csönös áruszállításokról szóló éves és hosszúlejáratú egyezmények alapjain. Az áruforgalom a Magyar Népköz­társaság és a Szovjetunió közölt az utolsó nyolc év alatt több mint há­rom és félszeresére növekedett. A Magyar Népköztársaság mint­hogy nem rendelkezik elegendő hazai nyersanyagforrással nyersanyagszük­ségletének jelentékeny részét a Szó netunióból lármázó behoznál útján fedezi. így többek között a vasércből, műtrágyagyártáshoz szük­séges alapanyagokból, épületfáiból, és egyéb faanyagokból. 1956-ban a Szov­jetunióból származó magyar behoza­tal mintegy 85 százaléka volt a nyersanyag, segédanyag és félkész- gyártmány. Magyarország a Szovjet­uniótól számos, népgazdasága szá­mára fontos epvéb árut kap, ideértve az ország számára szükséges ipari berendezésifk^t A Szovjetunió a magyar ipar exporttermékeinek nagy és állandó piaca. 1956-ban. a Szovjet­unióba irányuló magyar kivitelnek 72 százaléka volt ipari készáru, Lúl- nyomórészhen gépipari termék. A magyar népgazdaság további fejlő­désének ez fontos tényezője. A kormányküldöttségek megállapí­tották, hogy a Szovjetunió és Ma­gyarország közötti kereskedelem je­lenleg — mint korábban is — világ­piaci árakon bonyolódik le. A Szovjetunió kormánya, hogy megkönnyítse a Magyar Népköztár­saság gazdasági nehézségednek le­küzdését, teljesíti a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kormánynak azt a kérését, hogy 1957-ben jelentő-: sen növeli a nyersanyagok, félgyárt­mányok, berendezések és egyéb a Magyar Népköztársaság népgazda­sága számára, valamint a lakosság szükségleteinek kielégítésére szüksé­ges áruk szállítását. A folyó évben a Szovjetunió összesen 1010 millió rubel értékű árut szállít Magyar- országnak, többek között 450.000 tonna búzáit,* 200.000 tonna takar­mánygabonát, több mint 1.2 millió tonna vasércet:, 150.000 tonna heinge- reltárut, 110.000 tonna nyersvasat, 500.000 tonna kokszolt, 1.2 millió ton­na szenet, 900.000 tonna kőolajat, 400 ezer köbméter fűrészeltárut, 8000 tonna rezet, 8000 tonna alumíniumot rudákiban, ezenkívül ónt, ólmot, nik­kelt és közfogyasztási cikkeket. 250 ezer tonna búza, 150.000 tonna takar­mánygabona és egyéb áruik jelentős részének szállítása 1957. első felében megtörténik. Mivel a hosszúlejáratú egyezmé­nyek mindkét ország gazdaságának tervszerű fejlődésére kedvező Íratás­sal vannak, a felék megállapodtak abban, lrogy megbízzák az illetékes szerveket, dolgozzanak ki megfelelő javaislatctkiat és folytassanak az 1957. év folyamán tárgyalásokat az 1958— 60-as éveikre szóló kölcsönös áruozü- lítási egyezmény létesítése céljából. A szovjet kormány, hogy segítsé­get nyújtson a Magyar Népköztársa­ság kormányának a magyar népgaz­daság me ^szilárdításához és tovább­fejlesztéséhez, hogy lehetővé tegye az ország növekvő belső szükségle­tének kielégítésén túlmenően kül­kereskedelmi forgalmából eredő fize­tések egyensúlyának biztosítását és a lakosság életszínvonala emelését is, ez évben felhasználható 750 millió rubel összegű hosszúlejáratú hitelt nvújt Magyarországnak. A hitelből 200 millió rubel szabac deviza. A Szovjetunió a hitelt kedvezményes teltételeikkel, évi 2 százalékos kamat mellet* nyújtja. A hitel törlesztése az 1961. évben kezdődő tíz év alatt a Magyarország által általában exnoa> iáit áruk szállítása útján történik. A Szovjetunió a már ke.— ^an nyújtott hitelek alapján ez évben to­vábbi 75 mL tó rubel értékű árut szállít és 40 millió rubel összegű sza­bad-devizát ad át Magyarországnak. Ezek szerint Magyarország 1957- ben összesen 875 millió rubel értékű árut és szabad-devizát kap hitelbe a Szovjetuniótól. A fentemlített hitel által nem fe­dezett szovjet szállítások ellenértékét a Magyar Népköztársaság 1957-ben a Szovjetuniónak a magyar export szo­kásos árucikkeiből a többi között a következő árukat szállítja: hajókat, úszó- és kikötődarukat, vasúti sze­mélykocsikat, forgácsoló szerszám­gépeket, ellenőrző mérőműszereket, hű tőberendezéseket, varrógépeket, bútorokat és más iparcikkeket, vala­mint bizonyos mezőgazdasági termé­keket. A Szovjetunió kormánya hosszabb haladékot adott a Magyarországnak korábban nyújtott hitelekből fenn­álló több mint 150 millió rubel tar­tozás törlesztésére is és elengedte a magyar kormánynak korábban Ma­gyarország számára adott volt német tulajdonért és a volt szovjet—magyar vegyestársasá gok szovjet érdekelt­ségéért járó több mint egymilliárd forint összegben fennálló tartozását. A fentemlített célokból kiindulva a Szovjetunió kormánya a Magyar Népköztársaság kormánya kívánsá­gának megfelelően kész arra, hogy jóindulatúan megvizsgálja egyes ma­gyar ipari vállalatok építéséhez és rekonstrukciójához, valamint a köz­lekedés fejlesztéséhez szükséges gaz­dasági esi műszaki segítség nyújtás-í­nak kérdéseit. A felék megbízták az illetékes szerveket, hogy 1957. évben folytassanak e tárgyban tárgyaláso­kat és készítsenek megfelelő javasla­tokat. A kormányküldöttségeik meg­vizsgálták és mindkét fél számára előnyösen megoldották a két ország közötti pénzügyi elszámolásokkal kapcsolatos minden kérdést. A felek a többi között megállapí­tották, hogy a nem kereskedelmi jel­legű fizetések elszámolási rendje mindkét ország számára kölcsönös előnyt biztosít. A feleik megállapították, hogy a szocialista államok együttműködésé­nek egyik legfontosabb formája a t ud omány os-m űszaikii és termelési tapasztalatok kölcsönös és térítés­mentes kicserélése, ami mindkét or­szág népgazdasága számára rend­kívül jelentős. A felek szükségesnek tartják, hogy mindéin módon elő­segítsék a Magyarország és a Szov­jetunió közötti tudományos-műszaki együttműködés további fejlesztését. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kormánya nagy jelentő­séget tulajdonít az atomenergia bé­kés célokra való felhasználásának, véleménycserét folytatott az e téren történő további fokozott együttmű­ködésről. A Magyar Népköztársaság A tárgyalásokon megvitatták a két félnek a varsói szerződésben való részvételére vonatkozó kérdéseket. A két ország véleménye szerint mindaddig, amíg a nyugati hatal­mak fegyverkezési hajszát folytat­nak, makacsul elutasítják a leszere­lésre, valamint a katonai tömbök megszüntetésére és az európai kol­lektív biztonsági rendszer kialakítá­sára vonatkozó javaslatokat., a szo­cialista tábor országai kötelesek minden intézkedést megtenni, hogy megőrizzék országaik dolgozóinak összes vívmányait, Európa és a világ békéjét és biztonságát. A Magyar Népköztársaság kormánya és a Szov­jetunió kormánya kifejezi azt a kész­ségét, hogy a leghatározottabban tá­mogatja és erősíti a varsói szerző­dést, amely arra hivatott, hogy biz­tos védelmet nyújtson az imperia­lista államok agresszív köreinek minden mesterkedésével szemben. Az ellenforradalmi propaganda most azzal kísérletezik, hogy a szov­jet csapatok Magyarország területén való tartózkodásának tényét nacio­nalista hangulat keltésére használja ki, hogy a kispolgári elemeket és a magyar dolgozók legelmaradottabb rétegeit a Szovjetunió ellen uszítsa. A magyar kormány kijelenti, hogv mindazok, akik szívükön viselik a proletariátus és a népi Magyaror­szág üpvét, világosan látják, hogy o jelenlegi nemzetközi helyzetben a szocialista országok dolgozói számá­ra a legfontosabb kérdés szocialis­ta vívmányaik megvédésének bizto­sítása. A szovjet hadsereg egységei­nek jelenléte Magyarország terüle­tén döntő tényező az imperialisták minden agresszív kísérletének meg­fékezésére —- amint ez a múlt év október-—novemberi napokban bebi­zonyosodott. A két kormány kijelenti, hogy a varsói szerződésben résztvevő orszá­gok fegyveres erői elhelyezésének kérdése nem úgy oldódik meg. ahogy az imperialisták és a zsoldjukban álló nacionalista elemek szeretnék, hanem a dolgozó magyar nép és a szocialista táborhoz tartozó vala­mennyi ország népeinek érdekében, a közöttük érvényben lévő megálla­podások alapján, úgy, ahogy azt biztonságuk és népeik békés építő munkájához szükséges feltételek megteremtése megköveteli. a továbbiakban is résztvesz az Egye­sített Alomkutató Intézet munkájá­ban. A Szovjetunió gazdasági és mű­szaki segítséget nyújt a Magyar Nép­köztársaságnak az urán-előfordulá­sok geológiai feltárásában, speciális berendezések, készülékek, valamint műszereik szállítása útján. A tárgya­lásokon megegyeztek abban, hogy a Szovjetunió továbbra is nyújt ilyen segítséget. A Szovjetunió ezenkívül segíti a Magyar Népköztársaságot atomerőművek építésében és bizto­sítja ezeknek hasadó anyagokkal való ellátását. A feleik megegyeztek abban, hogy Magyarország uránérc­termelésének megszervezése után az érc azon részét, amely népgazdasága számára nem szükséges, igazságos, kölcsönösen előnyös áron a Szovjet­uniónak adja el. A két kormány megállapítva, hogy a szocialista országok közötti együtt­működés és a kölcsönös segítség ki- szélesítése és megszilárdítása előse­gíti az országok gazdasági fejlődését és népeik életszínvonalának növe­lését, egyetértőn elhatározta, hogy minden erővel fejleszti a szoros gaz­dasági együttműködést mind a Ma­gyar Népköztársaság és a Szovjet­unió között, mind a többi szocialista országokkal. A két kormány nagy jelentőséget tulajdonit a kulturális együttműkö­désnek, mert ennek fontos szerepe van a magyar-szovjet barátság to­vábbi megszilárdításában és hozzá­járul a két ország népei kultúrájá­nak kölcsönös gazdagításához. A magyarországi ellenforradalom éppen ezért nagy lépéseket tett, hogy nép­szerűtlenné legye a magyar nép előtt a szovjet kultúrát. A tárgyaló felek a népek közötti baráti kapcsolatok további erősítése végett arra az egyöntetű vélemény re jutottak, hogy tovább fejlesztik tu­dományos és kulturális együttműkö­désüket az 1956 június 28-án Moszk­vában a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaság Szövetsége között megkötött tudo­mányos és kulturális együttműkö­dési egyezmény alapján. A két küldöttség, miután megvi­tatta a két ország kapcsolatait, meg­egyezett abban, hogy egyezményeket köt egyes állampolgársági kérdések rendezéséről, kölcsönös polgári és bűnügyi jogsegély nyújtásáról, va­gyoni, nyugdíj és örökösödési ügyek rendezéséről, valamint a felek meg­egyezése alapján más kérdésekről? A két kormány abból indult ki. hogy a kialakult nemzetközi hely­zetben, amikor fennáll az agresszív Északatlanti Tömb (NATO), amikor újból f elf egy vérzik Nyugat-Német- országot és ott aktivizálják a re- vansra vágyó erőket, amikor az Amerikai Egyesült Államok és az Északatlanti Tömb más országai nagylétszámú hadsereget és sok tá­maszpontot tartanak fenn a szocia­lista országok határainak közelé­ben. valamint aknamunkát fejtenek ki ezen országok ellen, s nem haj­landók elindulni a leszerelés, az atomfegyver betiltása útján, feltét­lenül szükséges, hogy a varsói szer­ződés alapján ideiglenesen szovjet csapatok tartózkodjanak Magyaror­szágon. A varsói szerződés szervezete teljes egészében védelmi jellegű, azt az Északaüanti Tömb tevékenységé­nek fokozódása, valamint az e tömb­ben résztvevő államok vészes fegy­verkezési. hajszája és más katonai intézkedései miatt kellett megalakí­tani. A két fél megegyezett, hogy a közeljövőben tanácskozásokat folytat a szovjet csapatok magyar- országi tartózkodásának, létszáma és állománya meghatározásának, va­lamint elhelyezésének kérdéséről és e, célból egyezményt köt, amely sza­bályozza a Magyar Népköztársaság területén ideiglenesen tartózkodó szovjet; csapatok jogi helyzetét. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kormányai, miután meg­vitatták a jelenlegi nemzetközi helyzet legfontosabb problémáit, egyöntetűen megállapítják, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet paran- csolóan szükségessé teszi a szocialis­ta tábor még szilárdabb összefogá­sát. Az e tábor országaiban élő dol­gozók vívmányait a nyugati impe­rialista körök állandóan támadják és agresszív terveket készítenek hogy a kapitalizmust visszaállítsák mindazokban az országokban, ahol a proletariátus kezébe vette a hatal­mat. Az imperialisták arra törek­szenek, hogy egyes országokat ki­szakítsanak a szocialista táborból, megbontsák és gyengítsék a szocia­lista tábort, s ezzel az egész világon csapást mérjenek a kapitalista ki­zsákmányolás alól való felszabadu­lásért küzdő proletariátus érdekeire. Az imperialista államok reakciós körei nem titkolják, hogy új háborút készítenek elő a szabad népek, első­sorban a szocialista államok népei ellen. Éppen ezért agresszív katonai tömböket kovácsolnak, katonai és légitámaszpontok rendszerével kerí­tik be a szocialista tábor országait. Megalakították az egységes katonai parancsnokságot Európában a (NATO) és Délkelet-Ázsiában (SEA- TO). Most azon kísérleteznek, hogy egységes parancsnokságot létesítse­nek a Közel- és Közép-Keleten is, hogy e térség országait bevonják az imperialista hatalmak agresszív ter­veibe, politikai és gazdasági rabság­ba döntsék őket. A népi demokra­tikus rendszer fegyveres megdönté­sét célzó kísérlet Magyarországon; Anglia, Franciaország és Izrael ag­ressziója Egyiptom ellen; a közéi- és középkeleti népek felszabadító moz­galmának elnyomására, az arab né­pek gyarmati leigázására és az ame­rikai monopolisták uralmának meg­teremtésére szolgáló hírhedt „Eisen- hower-doktrina” meghirdetése ismét arról tanúskodik, hogy a népeknek szívós és mindennapi harcot kell vívniok a béke megőrzéséért és meg­szilárdításáért. A Szovjetunió kormánya megérti és osztja a magyar fél aggodalmát Nyugat-Ncmetország újrafelfegyver- zése miatt. A két kormány elitéli Nyugat-Németország felfegyverzését, a militarista szellem újjáélesztését* mert ez súlyosan veszélyezteti az európai békét. A két kormány megállapítja, hogy Nyugat-Németországmak a támadó jellegű Atlanti Tömbbe való bevoná­sa és atomfegyverekkel való ellátá­sa súlyos akadályokat gördít Német­ország jelenlegi kettészakítottságá­nak megszüntetése, a német egység helyreállítása elé. Egyben elismeré- süket fejezik ki azokért az erőfeszí­tésekért. amelyeket a Német Demo-* kratikus Köztársaság kormánya a két német állam közeledése végett kifejt, mert enélkül Németország egyesítése elképzelhetetlen. Franciaország, Belgium, Hollandia és a NATO-hoz tartozó más ország gok népeinek felháborodása, vala- mint Lengyelország, Csehszlovákia és a fasiszta megszállás összes ször­nyűségeit elszenvedett más európai államok népeinek jogos méltatlankor dása ellenére ma a NATO európai parancsnokságába ugyanazokat a hitlerista tábornokokat nevezik kn akik nemrég véres gaztetteket követ-* tek el Európa országaiban. A törté-* nelem tanulságai ugylátszik nem so* kát használtak az imperialista álla-* mok vezető köreinek. A Magyar Népköztársaság kormán nya teljesen egyetért a Szovjetunió kormányának a leszerelés ügyében 1956 november 17-én tett nyilatkozat tával. Az ebben foglalt javaslatok megvalósítását alkalmasnak tartja a nemzetközi feszültség enyhítésére, a fegyverkezési hajsza megállítására éa a közvetlen háborús veszély elhárw lására. A két kormányküldöttség köt zös megállapítása szerint az atom- és hidrogénfegyverek betiltása, az or-* szágok és elsősorban a nagyhatalmak fegyveres erőinek és fegyverzetének csökkentése, a külföldi államok tét rületén lévő katonai támaszpontok felszámolása, valamint az európai kollektív biztonság rendszerének lét-* rehozása a béke megőrzésének és a különböző társadalmi rendszerű or­szágok kapcsolatai megjavításának leghatásosabb eszközei, A Magyar Népköztársaság kormá­nya és a Szovjetunió kormánya kife-* jezi szilárd meggyőződéséi, hogy a tárgyalások során történt sokoldalú véleménycsere hozzájárul a Magyap Népköztársaság és a Szovjetunió kö­zötti igaz barátság és együttműködés további megszilárdításához és fejlő­déséhez a két ország népeinek érde­kében, elősegíti a szocialista orszá­gok egységének megerősítését, a vi­lág békéjének és biztonságának meg­szilárdítását, Moszkva. 1957. március 28. KÁDÁR JÁNOS a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. N. A. BULGANYIN a Szovjet Szocialista Köztársaságod Szövetsége MinisztertanácsáBaS cLoöke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom