Észak-Magyarország, 1957. március (13. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-30 / 75. szám
PiUz proletárjai egyesüljetek! ÁtiuiMiiaiiii<iHMiwi«miiin< j XIti. évfolyam j 75. szám j 1957 i mát cius 30 : szombat z * : Ara 50 fillér A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT MEGYEI INTÉZŐBIZOTTSÁGA LAPJA : 13 261.2 tonna 9%én • Március 28-án a borsodi sasénme- l demce derék bányászai 13.261.2 ; tonna szenet termeltek. Ebből a : Borsodi Szénbányászati Tröszt • 10.480.1 tonna szenet adott népgaz- : dóságunknak, napi tervét 119 szá• zalékra teljesítette. Az ózdi bánya- : szók ezen a napon 2.781.1 tonna ■ szenet küldtek a felszínre, napi ter• vüknek 107 százalékban téve ele- : get. Aláírták a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kormányának, valamint az MSZMP és az SZKP küldöttségének közös nyilatkozatát Moszkva (MTI). Csütörtökön délután a Kremlben ünnepélyes keretek között aláírták a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kormányának nyilatkozatát, valamint azt a nyilatkozatot, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttségei között folytatott tárgyalásokról tettek közzé. A kormánynyilatkozatot magyar részről Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának elnöke, szovjet részről N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára írta alá. Az aláíráson teljes számban jelen voltak a két ország kormány- és pártküldöttségének tagjai, valamint a szakértők és a tanácsadók. (MTI) A Magyar Népköztársaság kormányának és a Szovjetunió kormányának nyilatkozata Moszkva (MTI) A Magyar Népköztársaság kormányküldöttsége és a Szovjetunió kormányküldöttsége 1957 március 20-tól 1957 március 28-ig Moszkvában tárgyalásokat folytatott. A tárgyaláson résztvett a Magyar Népköztársaság kormányküldöttsége: Kádár János, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány miniszterelnöke, Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Apró Antal iparügyi miniszter, Horváth Imre külügyminiszter, Kállai Gyula művelődésügyi miniszter, Kiss Károly országgyűlési képviselő, Révész Géza honvédelmi miniszter és Boldoczki János, a Magyar Népköztársaság moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A Szovjetunió kormányküldöttsége: N. A. Bulga- liyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tqnácsa Elnökségének tagja, az SZKP Központi Bizottságáéit első titkára, A. I. Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese. G. M. Malenkov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese,.G. K. Zsukov,. honvédelmi miniszter, A. A. Gro- mikö, a Szovjetunió külügyminisztere, J. I. Gromov, a Szovjetunió budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A tárgyalásokon ezenkívül részt vett magyar részről: Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal elnöke, Csergő János, a kohó- és gépipari . minisztérium vezetője, Incze Jenő, a külkereskedelmi minisztérium vezetője, Antos István, a pénzügyminiszter első helyettese, Sebes István külügyminiszterhelyettes, Vályi Péter~az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, Szirmai István a magyár kormány tájékoztatási hivatalának vezetője, Osztrovszki György, a Magyar Népköztársaság állandó képviselője a kölcsönös gazdasági segítség tanácsában, Gyáros László, a külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője, valamint más tanácsadók és szakértők. Szovjet részről: I. G. Kabanov külkereskedelmi miniszter, A. G. Zverjev pénzügyminiszter, P. G Nyi- kityin, a Gazdasági Kapcsolatok Főigazgatóságának vezetője, N. Sz. Patolicsev, a külügyminiszter első helyettese, Sz. A. Boriszov és 1. Sz. Szemicsasztnov külkereskedelmi miniszterhelyettesek, I. K. Zamcsevszkij és L. F. lljicsov, a külügyminisztérium kollégiumának tagjai, valamint más tanácsosok és szakértők. A Magyar Népköztársaság kormányának és a Szovjetunió kormányának tárgyalásai az igazi barátság légkörében folytak le. A felek teljesen egyetértenek mind a magyar-szovjet kapcsolatok fejlődésének ösz- szes alapvető kérdéséiben, mind a jelenlegi nemzetközi helyzet értékelésében. A tárgyalásokon kicserélték nézeteiket a közelmúltban Magyarországon lezajlott eUenfOTT&dalmi eseményekről, ^az ezt követein' kialákúfi 'helyzetről, valamint a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kapcsolatainak további fejlesztéséről. . Megállapították, hogy a . Magyar ..Népköztársaság és a Szovjetunió 1948 február 18-án megkötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződése teljesen' megfelel mindkét ország érdekeinek és biztosítja a teljes egyenjogúság, függetlenség és szuverénitás tiszteletben tartásának elvén alapuló, gyümölcsöző együttműködés további fejlődését. A magyar kormány kijelenti, hogy teljesen egyetért a Szovjetunió és a többi szocialista ország közötti barátság és együttműködés fejlesztésének és további erősítésének alapjairól szóló 1956 október 30-i szovjet kormánynyilatkozattal. A felek megállapították, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet jellemző vonása két világrendszer —- a szocialista és kapitalista világrend- szer — fennállása. A szocialista tábor országai következetesen a két rendszer békés együttélésének lenini elve alapján folytatják külpolitikájukat. Ezt messzemenően támogatják mindazok az államok, melyek külpolitikájukat a békés egymás mellett élés általánosan ismert öt alapelvére alapozzák. Ez a politika teljesen megfelel mind a szocialista, mind a kapitalista országok népei érdekeinek, mert célja az, hogy fejlesz- sze a különböző társadalmi és gazdasági rendszerű országok együttműködését és biztosítsa az általános békét. Az imperialista hatalmak reakciós körei azonban figyelmen kívül hagyják az összes országok népeinek jogos- érdekeit és nemcsak visszautasítják a tartós béke biztosítását szolgáló javaslatokat, hanem inindenkép igyekeznek a nemzetközi helyzetet kiélezni, háborús hisztériát szítani és bizalmatlanságot kelteni az államok kapcsolataiban. Az imperialista reakció erői megrettennek attól, hogy a békeszeretö népek erőfeszítései nyomán enyhült a nemzetközi helyzet, s a legutóbbi időkben megpróbáltak visszatérni a hidegháborús politikához. Ezért véres felkelést szerveztek Magyarországon, érdekeik szolgálatába állítva mind a megmaradt, de a föld alá szorult magyar ellenforradalmi erőket, mind pedig az egyes nyugati országokban amerikai pénzen eltartott reakciós emigrációt. Magyarország és a Szovjetunió kormánya egyetértenek a magyarországi ^ ellenforradalmi események jellegének értékelésében, valamint abban, hogy az ellenforradalom veszélyeztette az európai bék«t és a szocialista országok biztonságát. A két kormány egyetért abban, hogy az imperialista országok vezeI. tő körei által támogatott magyarországi ellenforradalmi erők felhasználták sötét céljaikra a dolgozóknak azt a törekvését, hogy mielőbb kijavításra kerüljenek a korábbi vezetés által okozott hibák. A magyar kormánynak megbízható adatai és bizonyítékai vannak arra, hogy az 1956 október—novemberi magyarországi fegyveres ellen- forradalom előkészítése egyes agresszív nyugati körök közvetlen irányításával és cselekvő részvételével történt. A magyarországi ellenforradalmi események alatt bebizonyosodott, hogy a nemzetközi és belső reakció gondosan előkészített és katonailag szervezett akcióval meg akarta dönteni a népi államhatalmat, vissza akarta állítani a levitézlett, kizsákmányoló földesúri-tőkés rendszert és újból le akarta igázni a magyar népet. Mindezt világosan megmutatta az ellenforradalmi csoportok irányított tevékenysége, a döntő fontosságú központok ellen intézett egybehangolt fegyveres támadás, a reakciós pártok és vezetők azonnali előtérbenyomulása, a kibontakozott veszett fasiszta terror, a varsói szerződés alapján Magyarországon állomásozó szovjet egységek azonnali kivonásának követelése, Mind- szentynek, az agresszív imperialista körök ügynökének ismeretes uszító szózata. Az ellenforradalmi felkelés kibontakozásáért súlyos felelősség terheli az áruló Nagy Imrét és csoportját. E csoport demagóg módon visszaélve a szocialista jelszavakkal, minden módon becsmérelve a magyar dolgozó nép önfeláldozó munkája árán megszerzett szocialista vívmányokat, a múlt hibái elleni harc ürügyén támadást indított a proletárdiktatúra, a népi demokratikus társadalmi rend alapjai ellen. A Szovjetunió kormánya osztja a Magyar Népköztársaság kormányának azt a nézetét, hogy a népi hatalom megvédelmezésének, Magyarország függetlenségének és békés fejlődése megőrzésének egyedül járható útja a forradalmi munkásparaszt kormány megalakulása volt. Ez a kormány, tömörítette az ország hazafias forradalmi erőit, harcba vezette őket az ellenforradalommal szemben, s a Szovjetunió testvéri segítségével megvédte a magyar nép törvényes államhatalmát és szocialista vívmányait. A Szovjetunió kormánya nagyra értékeli azokat az eredményeket, amelyeket a magyar munkások, parasztok és az értelmiség legjobbjai hősies erőfeszítéssel az ellenforradalom elleni harcban, a fegyveres harcok befejezése óta pedig az ország politikai és gazdasági helyzetének megszilárdításában, valamint az ország társadalmi, gazdasági és kulturális életének normalizálásában elértek. A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány szükségesnek tartja és kijelenti, hogy 1956 október—november havában, amikor leginkább fenyegetett a fasiszta rend visszaállításának veszélye, annak a magyar nép, a magyar állam sorsára, valamint az európai béke és biztonság ügyére háruló minden súlyos következményeivel együtt, csak a Szovjetunió testvéri segítsége ' tette lehetővé, hogy a magyar nép elkerülje a katasztrófát, meg- védhesse elnyomói ellen évszázados harcokban kivívott, szabadságát és függetlenségét. A szovjet hadsereg egységeinek részvétele a fasiszta fegyveres felkelés szétzúzásában a proletárszolidaritás legnagyszerűbb megnyilvánulásai közé tartozik. A szovjet nép áldozatokat vállalt a magyar nép létérdekeiért, a béke és a szocializmus közös ügyéért és megvédte a magyar nép legjobbjainak ezreit a véres fasiszta terrortól. A varsói szerződés alapján Magyarországon tartózkodó és a magyar kormány kérésére fellépő szovjet hadsereg segítségének eredményeként megszűnt az a reális veszély, hogy Európa közepén fasiszta agresszió és új pusztító háború tűzfészke jöjjön létre. Mostanában egyesek a nemzetközi reakció nyomán megkísérlik, hogy i befeketítsék a szovjet hadsereg felszabadító tevékenységét és az ellen- forradalmi felkelés leverésében való részvételét torz megvilágításba helyezzék. A magyar kormány határozottan kijelenti, hogy az ilyen kísérlet lényegében segíti az imperialista reakciót és a magyarországi belső ellenforradalmat. Ezekkel a kísérletekkel azok próbálnak gúnyt űzni a proletárinternacionalizmus szent ügyéből, akik a népi demokratikus Magyarország barátainak adják ki magukat, de akiket egyetlen becsületes magyar hazafi sem nevez barátjának. Ismeretes, hogy az 1919- es Magyar Tanácsköztársaság bukásának egyik fő oka elszigeteltsége volt. Ebben az időben a fiatal Orosz Szovjet Köztársaság egyedül küzdött a mindenfelől reá támadó ellenséggel és nem adhatta meg a szükséges segítséget, hogy a magyar proletariátus megvédhesse forradalmi vívmányait a külső és belső ellenforradalmi erők ellen. A Magyar Tanácsköztársaság bukását terror követte, s a magyar nép legjobbjai tízezreinek életébe került. * A helyzet^; most gyökeresen megváltozott a szocializmus erői javára. A népi demokratikus Magyarország erejét éppen abból a törhetetlen testvéri barátságból meríti,, amely a Szovjetunió népeihez és a sokmilliós szocialista táborhoz fűzi. A miagyar ellenforradalmi események megerősítik a Magyar Népköz- társaság kormányának azt a határozott véleményét, hogy a mai helyzetben csak a szocialista országok szoros egysége biztosíthatja a szocializmus sikeres felépítését és a nemzeti függetlenség megvédését. A szocialista országék baráti együttműködésének és szolidaritásának példája volt az a nagy erkölcsi és anyagi segítség, amelyben a szocialista országék népei az ellenforradalom sújtotta magyar népet részesítették; A szovjet embereik, amikor segítséget nyújtanak a magyar dolgozóknak ahhoz, hogy mihamarabb helyreállítsák országuk normális életét, meg vannak győződve arról, hogy a magyar nép képes leküzdeni a szocializmus építésének útjában felmerülő minden nehézséget, bármilyen akadályokat támasztanak is a kapitalista táborban lévő ellenségei; A magyar események arra tanítanak, hogy a szocialista országok népeinek a leninizmus forradalmi éberségét kell tanúsítaniok és meg kell tudni védendőik a szocializmus és a kommunizmus építésében elért hatalmas vívmányaikat belső és külső eOlenségeilkkel szemben; A két kormány kijelenti, hogy az 1956 októberi—novemberi magyar- országi esemény ek a legvilágosabban mutatják, hogy ki a magyar nép ellensége és ki igaz barátja. Amint előrelátható volt, a liegeillenségesebb álláspontot az Amerikai Egyesült Államok kormánykörei foglalták el. E körök tevékenyen részt vettek a magyarországi ellenforradalom, előkészítésében és irányításában, de nem maradtak el mögöttük Nyu^at- Németország, Anglia, Franciaország és több más kapitalista állam bizonyos körei sem. Mind szembetűnőbb az Egyesült Államok vezető köreinek felelőssége a magyar törvényes államhatalom megdöntésére iránruló ellenforradalom kiroibbamtásában, ha figyelembe vesszük, hogy a nyugatra szökött és a népi hatalom megdöntésére szövetkező reakciós, személyek és csoportok az Egyesült Államok hivatalos köreinek védelmét és támogatását élvezték és élvezik. Köztudomásai, hogy az Egyesült Államok katonai hatóságai Nyugat-Németországban és másutt hosszú évek óta szervezőik .és, pénzelik a fegyveres fasiszta csoportokat a Magyar Népköztársaság elleni harcra. Ezek a fegyveres csoportok az októberi—novemberi, napokban felvonultak Magyarország ellen és egy részük közvetlenül is közreműködött az eHeniorradalmi akciókban. A budapesti amerikai követség egyes diplomatáinak tevékenysége és magatartása untén mutatja az Egyesült Államok küiönle°'s szerepét a mas^varországi ellenforradalom előkészítésében és támogatásában; A nyugati imperialista körök közvetlen, vag^ közvetett részvétele a magyar dől „.özek hatalmának megdöntésére irányuló ellenforradalomban, veszélyeztette az egész szocialista tábort. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kormányai továbbra is készek békésen együttműködni a kapitalista országokkal, de a leghatározottabban visszautasítanak minden olyan kísérletet, amely belügyeikbe való beavatkozásra vagy népeik békés munkájának megzavarására irányul. Figyelmet érdemel Ausztria kormányköreinek magatartása, mert ezek a körök megengedték, hogy országuk területét felhasználják a szomszédos Magyarországgal szemben megnyilvánuló ellenséges cselekményekre. A Magyar Népköztársaság kormánya az Osztrák Köztársasághoz fűződő kapcsolataiban mindig abból indult ki és ma is abból indul ki, hogy mindinkább fejlessze és erősítse a két ország baráti kapcsolatait, mert ez felel meg á két ország népei létérdekeinek. Osztrák hivatalos körök azonban a magyar- országi ellenforradalmi puccSHkísér- let megszervezése idején nem léptek fel az ellen, hogy Ausztria területét felhasználják az elleniorradalmároik- nafc szánt fegyverek és horthysta- fasiiszta bandák Magyarországra való átdobására, sőt támogatták a reakciós elemek tevékenységét. Az osztrák kormánynak ez a magatartása nehezen egyeztethető össze az Ausztria által kinyilatkoztatott semlegességgel és csak árthat az osztrák— magyar viszonynak. A szovjet tél egyetért a magyar kormánynak ezzel a megállapításával; A tények azt mutatják, hogy a nyugati hatalmaik vezető körei, amelyeket súlyos felelősség terhel a magyarországi véres eseményekért,' még ma sem mondanak le Magyar- ország, valamint a szocialista tábor többi országának belügyeibe való beavatkozást szolgáló tevékenységükről. Erről tanúskodik részben az úgynevezett magyar kérdés felvetése az ENSZ-ben. Az imperialista államok képviselői szégyenletes szelepet játszottak az ENSZ közgyűléséinek legutóbbi ülésszakán. Az Egyesült Nemzetek Szervezete alapoikmányával ellentétben, megkísérelték, hogy beavatkozzanak Magyarország belügyeibe, vitát provokáltak a magyar kérdés körül, igyekezték azt állandóan napirenden tartani. A két kormány kijelenti, hogy az úgynevezett miagyar kérdés felvetése és megvitatása az ENSZ-ben, valamint az e kérdésiben elfogadott határozat súlyosan sérti az Egyesült Nemzetek Szervezetének tekintélyét és durva beavatkozás Magyarország belügyeibe, valamint a Magyarország és a Szovjetunió és a varsói szerződésben résztvevő más országok kormányainak illetékességébe vágó ügyekbe. Különböző szervezetek, közöttük a hivatalos állami szervek most töí>b nyugati országban mindenféle akadályt támasztanak a külföldre távozott magyarok hazájukba való visz- szatérése elé. Ezek nagyrésze áldozatul esett a nyugati propagandának és hitt a csalárd, hazug ígéreteknek. Most ezeket a félrevezetett eirhibeve- ket, közöttük a szüleiktől elszakított fiatal gyermekeket saját akaratuk ellenére távoltartják hazájuktól. Kihasználják a menekültelk kólátásitalfi^ helyzetét és arra kényszerítik őket, (Folytatás a 2. oldalon.)
