Észak-Magyarország, 1957. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-14 / 37. szám

*■ LEVELEK BORSODBÓL Együtt működik a pártszervezet, munkástanács és a váilalatvezetés Újra cementet gyárt a Hejőcsabai Cement- és Mészmű — Ötletes tervek falazótömbök és járdalapok gyártására BÜKKI TEL Az októberi események a Hejőcsa­bai Cement- és Mészmű munkáját is megzavarták. Nem kaptunk megfele­lő mennyiségű villamosenergiát, sze­nünk is kevés volt. Munkástaná­csunk, hogy ne kelljen kényszerszabadságra küldeni dolgozóinkat, úgy döntött, végezzük el a szoká­sos nagyjavítást. S ahogy több villa- moscnergiát kaptunk, úgy indult meg üzemünkben is fokozatosan a mun­ka. Január végére mésztermelésünk az október 23-a előtti teljesítménynek elérte a felét, ma pedig már csaknem az egészét. Cementet hosszú hónapokon ke­resztül nem tudtunk gyártani. Feb­ruár 10-én azonban a cementgyártás is megindult a Hejőcsabai Cement- és Mészműben. A gyár műszaki dolgozói ötle­tes terveket készítettek falazótöm­bök és járdalapok gyártására, ame­lyeket ma is gyártunk. így üze­münkben nem következett be a szükségszerű tétlenség, sikerült megóvni a gyár törzsállományát és gépi berendezéseit egyaránt. A munkástanácsunk a nagyjavítá­sok elvégzésével most új feladatok megoldásán töri a fejét. Hogyan le­het olcsón és többet termelni? Ho­gyan lehet tovább folytatni és fokozni az üzem automatizálását? Ho­gyan lehet megoldani a jelenlegi gépi berendezéseink mellett azt, hogy dolgozóink számára lehetőség nyíl­jék kislakásépítési anyagok gyártá­sára is? Az eddigi számítások sze­rint erre lehetőséget tudunk biztosí­tani. Zavarja munkánkat, hogy még ma sincs megoldva az építőanyagi pali dolgozók bérezése és nem ismerjük egész pontosan, milyen kívánalmakat támaszt velünk szem­ben a népgazdaság, illetve ennek megfelelően milyen anyagellátást biztosít számunkra. Elért eredményeinket csakis a vál­lalatvezetés és a munkástanács jó kollektív munkája* valamint az új párt lelkes segítő és szervező mun­kája tette lehetővé. Az egészséges összhang, amely ezen szervek között kialakult az elmúlt nehéz napokban — bizto­síték arra, hogy a Hejőcsabai Ce­ment- és Mészmű munkája még az év folyamán sikeresebb és jobb lesz, mint a megelőző évek során bármi- k°r’ Üveges József, a munkástanács elnöke. KOSZŐNI K Az Északmagyarország közölte, hogy Sajókazán két 5 éves gyer­mek: Szepesi Lajos és Nagy István a Sajóba csúsztak és jég alá kerül-- tek. Az áldozatok eltűntek a jég alatt. A helyi bányaüzem vezetősége munkásbrigádot küldött a szeren­csétlenség színhelyére. A községi tanács vb. kérésére nap-nap után megjelentek a miskolci tűzoltó osz­tály dolgozói is, résztvett az ál­dozatok keresésében a község dol­gozóinak jórésze, sőt maguk az édesapák is. Több mint 500 méteres sávon törték fel a jeget. Drótsövénnyel kerítették át a Sajó folyását, a tűz­oltók a polgári dolgozókkal kar­öltve, a bányászok tutajokon, szám­talanszor vizsgálták át a Sajó vizét. Eredmény a harmadik napon mu­tatkozott, amikor Nagy Istvánba holttestét megtaláltak a miskolci tűzoltók. A keresés ezután még lázasabban folyt. Reggeltől estig tutajokon, csónakon, csáklyákkal keresték fáradhatatlanul és csak a nyolcadik napon este sikerült meg­találni Szepesi Lajos testét.» A tragédia lázban tartotta Sajó- kaza községet. Most amikor a gyer­mekek tetemeit eltemették, a köz­ségi tanács vb. arra kéri az Észak- magyarország szerkesztőségét, hogy a gyászoló szülők és a vb. nevében fejezze ki köszönetét a helyi bánya­üzem dolgozóinak, vezetőinek és a község dolgozóinak, különösen a miskolci tűzoltóknak, akik a gyer­mekek telemének keresésében resztvettek. KOVÁCS JÁNOS vb. titkár Van9 aki fél tőle NEGYEDIK elemista koromban tanultam egy verset a magyar zászlóról. Az volt a tartalma, hogy a piros szín a szeretet színe, a fe­hér a tisztaságé, a zöld a remény­ségé. De vannak más színek is. Én elkereszteltem a kék színt a hűség 'színének, a sárgát az irigységnek, a lilát a hiúnak. De a legjobban a piros és a kék szint szeretem. 1945-től, illetve 1947-től a piros szin került hozzám közelebb. A pi- jros drapéria, később a kis piros könyvecske. A szeretet színe? Igen, azóta még jobban meggyőződtem erről. A ■munkások választották maguknak ezt a szint az egész világon. Azért, mert szerették egymást. Ha az egyiket a börtönbe zárták, a többiek megosztották vele, illetve családjá­val szűkös falatjukat. De nemcsak Magyarországon volt ez így, hanem 'az egész világon. Az ötágú csillag a népek össze­fogását ábrázolja. És a színe, lehetne-e más, mint a piros? Földművesszövetkezeti jelvényt láttam a napokban. Már késő dél­után volt. Sötétedni kezdett és ahogy néztem a bolt cégtábláját, arra figyeltem fel, hogy a piros csillagot fehérre mázolták. Az ok­tóberi napokban majd minden fa­luban találkoztunk földrevert, ösz- szetört piros darabkákkal. KÖNNYELMŰEN „vicces” em­berek csillaghullásról beszéltek. Hát annyira csúnya, annyira fé­lelmetes az a csillag? Csúnya? Kinek hogy. Igaz-e munkások, proletárok, nekünk szebb, mint a királyi korona?! Félelmetes? Hát igen. Van, aki fél tőle, féljen is! A kapitalista lírák tudják mit jelent, azért félnek tőle. Tudták az ellenforradalmárok is, azért verték le. Elhitették még a dolgozókkal is, hogy bajaik, sé­relmeik oka az volt. Ugy-e milyen nevetséges ez? IGAZ, vezetőink is hibásak vol­tak. Egyesek úgy gondolták, hogy annál szebb fiuk lesznek, minél több csillagot tűz ki szobájába, iro­dájába, a folyosóra. Ezt nem szabad tenni! Nem ak­kor tiszteljük, ha mindenüvé ki­tesszük, hanem ha odatesszük, ahol ismerik és tudják az értelmét. A pártházakban, munkásottho­nokban van a helye. A piros az a mi színünk, bárhogy szeretnék le­járatni ellenségeink. ÉS MAJD május 1-én, a munká­sok nagy nemzeti ünnepén, ha ki­vonulunk, vörös zászlókat lengetve a zöld fák alá. fehér blúzos és in- ges lányok, fiúk, fiatalok, öregek­kel, meglássátok, megmutatjuk, hogy szeretjük egymást, tiszta esz­mét hirdetünk és nemcsak remél­jük, de hisszük is annak győzelmét. Kiss Gy.-né Abaujszántó. Egy pedagógus a hitoktatásról Sok szó esik napjainkban a saj­tóban és beszélgetés közben a hit­oktatásról és ezzel kapcsolatban a pedagógusokról. Feltétlen helytelennek tartottam a korábbi években az adminisztra­tív eszközök alkalmazását. Az egyéni meggyőződés háttérbe szorí­tására és az agitatív munka gyen­geségének palástolására szolgált. Igen örülök, hogy ezt az eszközt, ma már ezen a vonalon elítélték és kormányzatunk által a hitoktatás­sal kapcsolatban az a helyzet, hogy aki akarta, beíratta gyermekét jú­niusban. Adminisztratív megszorí­tás nem volt. A mostani rendelkezés szerint viszont, aki év elején beiratkozott, zavartalanul járhat hittanórára. .... m A szülő az oka Az Északmagyaronszág már másodízben írt az iskolai gyermek- akasztásokról. Itt az ellenség keze játszik közre. Nem tételezem fel, hogy ez az ok­tatók részéről indult volna el, vagy a hitfelekezetek részéről. Én inkább a gyermekek szülei­ben keresem a hibát, mert a gyer­mek tökéletesen a szülők tükre és amit a családban hall és lát, azt kö­veti a gyermek is. Valószínű azok a gyermekek, akik ellenséges in­dulatot tanúsítottak a hitokta­tásra nem járókkal szemben, az otthon is helyeslésre talált. HUSZÁR MIHÁLY elektrikus Borsodi Hőerőmű. Egr tanácselnök védelmében- -í í ­I Mh í Wfcl ÉF • ­mmm Hf w, mm A hiba nézetem szerint az, hogy a legutóbbi rendelkezést megelő­zően kiadott rendelkezéseket alig vették tudomásul a szülők, azok máris megváltoztak. Egyik végre­hajtása közben érkezett a másik rendelet. Természetes, hogy ná­lunk, ahol nem voltak nézeteltéré­sek a hittanórát látogató és nem látogató tanulók között és az iskola élete a megszokott mederben folyt és folyik, a rendeletnek ez a gyors változása kissé felkavarta a kedé­lyeket. Itt jó szolgálatokat tesz a sajtó, amelynek cikkei megmagya­rázzák, illetve megindokolják a legutóbbi rendelkezést. Ezt tesszük mi, szendrői nevelők is. ROZSNYAI GÉZA igazgató, Szendrő Általános Iskola A TAPOLCAI thermál-fürdőnkef mi nden héten szombaton és vasárnap reggel 9-től este 6-ig nyitva tartjuk MISKOLCI VÍZMÜVEK ÉS FÜRDŐK Olvastam az Északmagyarország- ban a február 5-i számban, hogy Is­tók Béla Perkupa volt tanácselnö­ke miért nem került vissza funk­ciójába. Istók elvtárs ugyanúgy dolgozott, mint a többszáz tanácselnök, akik kisebb, nagyobb hibával igyekez­tek elvégezni munkájukat. Mélyebb elemzés nem szükséges ahhoz, hogy meg tudjuk állapítani, hogy ma­napság a reakció szinte megkülön­böztetés nélkül dobálja a szavakat ..sztálinista-rákosista”. A már el­koptatott jelszó áldozata lett Istók is. Ezért nem adtak még eddig vá­laszt.. illetve nem tudják megindo­kolni az illetékesek azt. hogy miért, nem alkalmas ő a további vezetés­re. Emlékszem, mikor Perkupára ke­rült, a község adófizetésben, be* ■ 5 . §® ■ * Ili Tél 956 méteren a Bükk legmagasabb pontján, a Bálványon. (A képet beküldte a Nehézszerszámgépgyár fotóköre.) Csak azokat, akik a vihar idején is megálltak helyüket Mint tudjuk, az októberi esemé­nyek vihara elsöpörte az MDF alapszerveit. A tömeg hangadói, akiket megrészegített az ellenforra­dalom, nyíltan hangoztattak: az üzemben nincs szükség kommu­nista pártra. A kommunisták vezetés és szer­vezet nélkül tanácstalanul álltak a viharban, pedig ha valamikor, úgy októberben szükség lett volna a szervezett életre, mért Rudabányán is hallottunk bizonyos feketelistá­ról, kivégzendő kommunisták név­soráról. Ez már a múlté, a kommunisták maroknyi kis csoportja c hó 5-én megalakította az MSZMP szervet * a megjelent aktívák élénken, bát­ran feltárták a hibákat és bíráltát az átigazolandó tagokat, hogy a* újonnan alakult párt csak olyan tagokat vegyen fel, akik a vihar idején is megálltak helyüket, majd megválasztották az ideiglenes in­tézőbizottságot. Az MSZMP felsőbb szerveitől azt kérték: a jövőben soha se hagyja irányítás, tájékoztatás nélkül a tag­ságot. OROSZ B. JÓZSEF, Rudabánya. Emberségesebben! gyűjtésben nagyon le volt marad­va. De.ezen nem tudott változtatni még Istók sem. így ő lentről állan­dóan'kapta a fejmosást, mert a község a beadásban az utolsó he­lyen volt. Feltehető ezek után, hogy Istók törvénysértően járt el? Alig hiszem. Istók Bélát nem is a dolgozó pa­rasztság váltotta le. hanem egy-két pozícióbajhász. kispolgári szemé1 y. Ezek indítottak hadjáratot a kom­munisták és a haladószehemű em­berek ellen akkoriban és teszik ezt most is. ha' módjuk van rá. Úgy gondolom, ha az illetékesek ki fogják vizsgálni az ügyet, ugyan­ez lesz a véleményük, mint az enyém. JUHÁSZ JÁNOS Edelény* Harminchat évvel ezelőtt léptem a város szolgálatába, mint altiszt. Azóta megszakítás nélkül végeztem a munkát, s úgy gondolom, nem rosszul, ezt a harminchat év bizo­nyítja legjobban. Közben történt egy és más ve­lem is, ami a legsúlyosabb az éle­temben: 1955-ben négy oldalbordá­mat és a jobboldali tüdőmet eltá­volították, megmentették az élete­met. Azóta visszamentem dolgozni, az állapotom javult, s az anyaköny­vi hivatal szakaltiszti teendőit vé­geztem az I. kerületi tanácsnál. Nemrégiben megkérdezték, hogy vállalom-e 10 szoba takarítását. Fél tüdővel, naponta vért köpve ez sok lett volna nekem,. Nem tudtam el­fogadni az ajánlatot, s akkor közöl­ték, hogy racionalizálnak. Mit te­hettem, belee^ieztem. Másnoó megkaptam a. pénzt és a munkakönyvét kezembe adva ezt mondták: mehetek! . Megindultam lefelé a lépcsőn, s mire a kapuba értem, elő kellett venni a zsebkendőmet. „Mehetek?* Tudtam én, hogy el kell egyszer mennem, de valahogy másképpen, emberibben, melegebben, hiszen aki valahová odanőtt, úgyis a szi-> vét hasogatja az elválás. És az L kerületi tanácsnál nem akadt egy ember, aki csak annyit mondott volna: Isten áldja meg öreg... De mégis... a kapuban valaki megérintett, ahogy szipogva, keserv vesen nézegettem visszafelé. Ez az ember Ries Sándor volt. Láttái hogy milyen érzésekkel ktízködök, átölelt és azt mondta: ne búsuljon Bálint, engem 35 év után engedtek el, egyetlen kézszorítás nélkül. — Mi történt? — Azt mondták mehe- tek! Csak ennyit mondtak 1919-től teljesített közszolgálat után. — Hát ballagjunk akkor. —* mondtam és a két vajúdó, vergődő, könnyekkel küzdő ember elindult... Emberek, ne cselekedjetek ilyen embertelenül! Gulyás Bálint Miskolc, Vöröshadsereg u. 12. Mikor kapom meg a szakma kiváló dolgozója jelvényt A sa jó völgyi szénbányák saiókazai üzeménél dolgozom már évek óta. 1956. szeptemberében felterjesztettek a második «-Szakma kiváló dolgo­zója« érdemrend és a velejáró juta­lom elnyerésére. A felterjesztés szol­gálati úton felkerült a trösztbe, ahol jóváhagyták. Az októberi események közbejöttek és én így sem a »szakma kiváló dolgozója« érdemrendet, sem a velejáró jutalmat nem kaptam meg. Az lenné a kérésem, közöljék velem, jár-c jutalom részemre, vagy az októberi események után ezt sem­misnek nyilvánították, holott a jó­váhagyás megvolt. K. JÓNYER BALÁZS Sajógalgóc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom