Észak-Magyarország, 1957. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-02 / 27. szám

2 £8 ZAKMAGYARORSZAc, Szombat. 1957. február 2. Több mint 6 millió forinttal termeltek többet a DIMflVAG Gépgyárban A diósgyőri DIMÁVAG Gépgyár, mint az ország annyi más üzeme, mostoha körülmények között látott munkához január elején. A szén- és áramhiány miatt január lsö felében a munkáslétszám mintegy 40 száza lékát tudták csak jóidéig foglalkoz­tatni. Az áramszolgáltató vállalat és a gyár vezetőségének javuló együttműködése eredményeként lépésről-lépésre javítottak a gyár energiaellátásán s így fokozatosan mind több gépet állíthattak munkába, így január vé­géig már csaknem 95 százalékig fo­kozták a munkások foglalkoztatott­ságát. A fokról-fokra javuló munkafel- tételek és nem utolsósorban a munkások igyekezetének ered­ménye, hogy a gyár a január elején készített házitervénél több mint hatmillió forinttal több értéket állított elő. így exportra elkészült egy darab 2500-as lemezolló és egy darab 1300- as síkeszterga. A belföldi szükséglet­re pedig — a többi között — har­minc darab présgép, ejtőkalapács, autódaru és több más gyártmány. Ezeken felül pedig jelentős előreha­ladást értek el számos, programban szereplő gyártmánynál, mint pélr dául a szénbányászat megsegítésére készülő különböző bányagépeknél. A gyár energiaellátásának norma lizálódása után a gyár vezetősége a munkásokkal karöltve arra törek­szik, hogy a szénellátásban mutat­kozó zavarokat is kiküszöbölje. Ezért egy úgynevezett szénbri­gádot hívtak életre, amely a környező bányákban segédkezik a szénszállítmányok időben és megfelelő mennyiségben való beérkezéséről. Az egyre javuló ellátási viszonyok mellett lehetővé válik, hogy február elejétől fokozatosan foglalkoztatni tudják majd a gyár minden munká­sát, s így minden remény megvan arra, hogy a februárban programba állított négy-négy lemezollót, illetve síkesztergát, 40 darab különböző tí­pusú présgépet, tizenöt darab kala­pácsos darálót, autódarut, szállító szalagot, kábelgépeket és a csak részben elkészült gépeket — tervük­nek megfelelően — a hónap végéig elkészítsék. Készül a Hetőfi-szorar A Magyar Tudományos Akadémia nyelvtudományi intézetében készül az első teljes magyar írói szótár, a Petőfi-szótár. — A szótár célja, hogy tartalmaz­zon minden szót, amelyet. Petőfi va­laha használt és e címszavakat jól megválasztott példamondatokkal szemléltesse. Az adatgyűjtő» mun­kája egy évvel ezelőtt kezdődött meg. — Ha a nyelvtudományi intézet anyagi lehetőségei megengedik, kö­rülbelül négy év alatt befejezik a gyűjtési munkákat és 1960 körül megkezdődhet a Petőfi-szótár szer­kesztése. (MTI) A konzervkirály szenvedeiyt. William Bradleyről, Chicagé hús­konzervkirályáról még a milliós nagyváros legrosszabbul értesült la­kói is tudják, hogy a normálisnál egy kerékkel többel rendelkezik. A mi­nap a következő hír jelent meg a Chicagó Sun első oldalán: . Mr. Wil­liam Bradley, városunk l^g'-a-’da- gabb embere húsiparunk nagy vesz­teségére, úgy határozott, hogy vissza­vonul az üzlettől és ezentúl min óén ideiét kedvpor* elfoglaltságának szen­teli. Mr. Bradley ugyanis különböző fajtájú és nagyságú disznófarkakat gyűjt. Munkatársunknak adott nyi­latkozatában kijelentette: olyan szakértővé képezte ki magát a disz­nófarkak terén, hoev «wm» azonnal a legkisebb különbséget is ha’biz­tosan felfedezi. Mr. Bradley ezúton is közli kedves olvasóinkkal, bogy minden szép dísznófarokért busás árat fizet. Oyüiteménye eddig már több mint ötszáz darabból áll". A zajló Dunából 10 disszidálni akarót mentettek ki a határőrök A Duna déli határmenti szakaszá­nál csütörtökön hajnalban többszöri segítségkiáltás verte fel a csendet. A határőrök messzelátóval végigpász­tázták a Dunát, s a zajló víz köze­pén, a jégtáblák között két, emberek - kel teli csónakot pillantottak meg. A határőrség pillanatok alatt riadókészültségbe lépett. Csákóny- nyal, kötelekkel felszerelve azonnal csónakba szálltak és a zajló Dunára eveztek. Hasonló segítség indult meg a Duna túlsó oldalán szolgálatot tel­jesítő határőrök részéről is. Mindkét oldalról emberfeletti küz­delem kezdődött. Pillanatnyi tévedés a mentők életét is veszélyeztet­te. A bajbajutott két csónak kö­zül az egyik, amelyikben Pin­tér István géplakatos, az ercsi cukorgyár alkalmazottja és felesége ültek — nagynehezen utat tört ma­gának a jégtáblák között, s a part felé sodródott. A határőrök segítsé­gével hamarosan „szárazon” voltak. A másik csónak nyolc utasa *— két asszony, három férfi és három gyer­mek megmentéséért élet-halál harc folyt tovább. Segítségül megérkeztek a bajai műszaki alakulat tagjai "5s. Több mint egy órás küzdelem után sikerült a veszedelemből a második csónak utasait is partra szállítani. A gerecháti határőrsön derült fény a kalandos utazásra. Pintér és társai éjjel ültek csónakba, hogy Jugoszlá­viába jussanak, de vállalkozásuk csaknem életükbe került. (MTI) Atkeiés az Atiamt-úceénon kaiakKai Mirnt az AFP jelenti, dr. Hannes Lindemanm egy kajakkal átkelt az Atlanti-óceánon. Lindemamn 72 nap alatt tette meg az utat a Kanári­szigetektől az Antillákig. A magányos hajós Newyorkba érkezésekor ki­jelentette, hogy utazása során 19 kilo­grammot fogyott. A HÉT KÖNYVEI ALFÖLDI MAGVETŐ KÖNYVKIADÓ, DEBRECEN Három arany alma. Népmesék. Szerk. Bajkó Mátyás. 2. bőv. kiad. 147 old. 14.50. IFJÚSÁGI KÖNYVKIADÓ Cooper: Az utolsó mohikán. Regény. 303 old. 20.—. Vilma rendőrvőlegénye vallott a Montesi-per tárgyalásán Velence (MTI) A Montesi-per csütörtöki tárgyalá­si napján a Tiberi bíró elnöklete alatt ólló háromtagú bíróság foly­tatta a tanuk kihallgatását. Az AP szerint a főtanú ezen a napon c-gy fiatal bajuszos rendőr, Angelo Giuli­ani volt, aki jegyben járt az eddig ki nem derített szerencsétlenség áldo­zatával, Vilma Montesival. Giuliani, aki azt mondotta, hogy Vilma „jó lány volt” és halálál „szerencsétlenségnek kellett okoznia”, vallomásával alátá­masztotta Vilma szüleinek, Ro­dolfo és Maria Montesinek azt az állítását, hogy lányuk nem élt kettős életet. A fiatal rendőr, aki feszes vigyázz- ban állt a bíróság előtt és két sar­kát összeverve adott választ a bíró egyes kérdéseire, azt mondotta, hogy „Vilmának mindenkor fedhetetlen híre volt Szerencsétlenség következ­tében kellett meghalnia”. A továbbiakban elmondotta,^ hogy miként ismerkedett meg a lánnyal egy táncos összejövetelen 1952 októ­berében, néhány hónappal azelőtt, hogy Vilma holttestét megtalálták a Róma közelében lévő ostiai tenger­parton. A bíróság megkérdezte a rendőrt: „Az udvarlás, vagy a jegyesség ide­je alatt bizalmas viszonyba került-c Vilma Montesival? Giuliani összeütötte sarkát, majd így válaszolt: „Ezt nem mertem volna és ő sem engedte volna meg, igazi plátói szerelem volt”. Később az újságírók a bírósági te­rem előtti folyosón kérdéseket intéz­tek a rendőrhöz, aki bevallotta, hogy pontosan nem is tudja, mit jelent a „plátói” szó. Tiberi bíró ezután azt kérdezte a rendőrtől, tudja-e, hogy „Vilmának udvarolt valaki más?” „Egyáltalán senki” — hangzott a fiatal rendőr habozásnélküli válasza. A bíró tovább folytatta a kérdé­sek feltételét. Megkérdezte, miért kiáltott fel a rendőr, hogy „meggyilkolták”, amikor először pillantotta meg Vilma holttestét az egyik római hullaházban. Giuliani válasza így hangzott: El voltam keseredve. Nem is tudtam, mit mondjak. Alfredo Maglozzi, a római bűnügyi vizsgáló hivatal volt vezetője, aki Vilma Montesi halála ügyében a vizsgálatot lefolytatta, a bíróság előtt kijelentette, semmit sem talált, ami alátámasztotta azt a feltevést, amely szerint bűncselekmény tör­tént. (MTI) Fém- és építőipari ktsz létesült Kazincbarcikán Az Újváros lakói már nem egy­szer kérték, hogy létesítsenek olyan ktsz-t, amely minden igényt kielégít. Ez a régi kívánság most teljesült. A fém- és építőipari ktsz. megalakult és már 20 taggal dolgozik. A szövetkezetben szobai- festő, mázoló, lakatos, asztalos, vízvezetékszerelő, csőszerelő, fi­nommechanikai részleg működik, rádiókat és egyéb villamossági berendezéseket is javítanak. A szövetkezet foglalkozik építő- anyagbeszerzéssel és értékesítés­sel, szükség esetén segíti az álla­mi és a családiház építkezése­ket is. A pár napja működő ktsz. már­is eredményesen dolgozik. Defoe: Robinson. Regény. 5. kiad. 231 old. 14.—. Török Sándor: Csilicsala csodál. Elbeszélések az ifjúság számára. 2. kiad. 205 old. 12.—. Hertz: Tas-tas. Mese. 30 old. 20.—. KOSSUTH KÖNYVKIADÓ Kína Kommunista Pártja a proletár­diktatúra történelmi tapasztalatairól. 31 old. —.60. Rosny: A tűz meghódítása. Regény az őskorból. 211 old. 8.—, 11.—. A Vajdaság fegyvert ragad. Elbe­szélések. 215 old. 13.—. MAGVETŐ KÖNYVKIADÓ Keresztury Dezső: Dunántúli hexa- riéterek. 1946—1956. 72. old. 7.—. MEZŐGAZDASÁGI KÖNYVKIADÓ Mohácsy Mátyás—Maliga Pál: Cse­resznye- és meggytermesztés. 221 old. 18.—. MŰSZAKI KÖNYVKIADÓ Somos István—Barna György: Fe­szültség- és áramstabillzátorok. 212 old. 24.—. Újdonságok a rádióamatőr vétel- technikában. 148 old. (A rádiótech­nika könyvei 19.) 14.—. SPORT KÖNYVKIADÓ A melbournei olimpia. Szerk. Pásztor Lajos, Szebenyi Sándor, Szepes Béla. Munkatársak Hoppe László,. Kéri .Lászlió stbf 64. old 8.—•. SZLOVÁKIAI SZÉPIRODALMI KÖNYVKIADÓ, BRATISLAVA Hasek: Svejk. Egy derék katona kalandjai a világháborúban. 1—2, köt. 483, 324 old. 65.—. UJ MAGYAR KÖNYVKIADÓ Bédier: Trisztán és Izolda regéje. 217 old. 20.—. Defoe: Moll Flanders örömei és viszontagságai. Regény. 342 old. (A világirodalom klasszikusai) félv. kot. 26.50, egészv. köt. 29.50. MODVMI MIILOS: £* ELBESZÉLÉS III. Gyötrődés — Mari! Csend. — Mari! Semmi nesz. — Mari... i! Csak a szél jajgat az ablak előtt. Csavargatja, tépdesi a hársfa szá­raz, öreg ágait. Az eresz.alatt nyöszö­rög a kutya, béLeszimatol az éjsza­kába és hosszan, rémülten felvonít. Kísértetek járnak itt? Feláll az asztal mellől, botorkáló léptekkel végigmegy a szobán és két hatalmas öklével beledörömböl az ajtóba. — Mari.:; i! A szűzmér jádat! — Hozzám ne nyúljon! Ide ne jöj-? jön! A hang tompán, elnyújtottam szűrő­dik át az ajtón, mintha a túlvilágról feleselne valaki. És Kende István, a nagydarab ember leereszti a karját, újra ledől az asztal mellé. Tehetetlen fájdalmában, mélységes megalázott- ságában önmagát marcangolja. — ;;. Hát ezt érdemeltem én? Eny- myi a becsület? Ez a köszönet? Senikásem felel. Hiszen a falnak beszél! Az meg nem tud szólni. Hallgat. Eldssza, magábanyeli a szavakat. Kö­rülnéz, agya nehéz, homloka lüktet, tekintete zavaros. A falra bámul me­reven, percekig. Előtte a sezlon fölött arckép függ. Önönmaga. Vásári kép. Kifakult, megrágta a moly. De a fo­kos, amelyet a kezében tart, még jól látszik. A nyeléből rágott le egy ke­veset a moly, de az semmi. Azért még fokos az! Úgy tartja kicsit pec­kesen, kicsit dölyfösen, ahogy a mes­ter beállította. Éppen rá néz. Merő­legesen, egyenest a homlokának. Mintha célozna vele. Egészen jól cé­loz. Ha oldalra fordítja a fejét, akkor talán nem találja el. De így te! - A fo­kos utána fordul. Ritka tünemény. Megpróbálja mégegyszer: lehajt la n fejét és n-r-T«''-«------’ ­amikor ugrani készül. Apró szemeivel feltekint és megriad. A fokos ismét rá néz. Pont a homloka irányába. No, hogy a fene egyen meg! Az arc meg vigyorog. Kárörvendőin és vér­szomjasán. Nem ismert rá saját magára. Félni kezd. Egész testében meg­remeg és arcát kezébe fekteti. így egy pillanatra magához tér, elszáll fejéből a kábulat és gondol­kodni próbál. Mi is történt ma? De nehéz össze­szedni. A titkár rárontott a tanács- házán, hogy »Mit csinál még most is itt? Forradalom van, nem érti? Lán­gokban áll az ország, s maga itt ül. A legnagyobb nyugalomban? Bámul a levegőbe és rágja a ceruza végét, ahelyett, hogy cselekedne, vagy me­nekülne? Mire vár! A Somlyói szűz­re? Meneküljön, még lehet. Hát miért nem menekül? Vágy azt akarja, hogy agyonverjék? Agyonütik, mint a ku­tyát. A kapu előtt már a címert verik. Nem. A címert csak azután verték. Vagy előbb? Hogy is volt? Mi történt velem? Megzavarodtam? Dehát gondolkodok. Nem zavarodtam meg, csak az össze­függéseket nem értem! Újra a falra tekint. Megint a képre réved. Nézi, nézi hunyorgatva és el­borul a tekintete. A fokos megint fe­nyegeti, mintha kutyát dobna vele ... Megborzad és Összerázkódik. Két kezét pedig védekezőleg tárja maga­dé. — Nem! Ne bántsatok, hallgassa­tok meg, emberek! Jószomszédok, is­merősök. Hát én vagyok az, ismer­tek?! Ne bántsatok, mit akartok’ Jobbkeaével eléri. Jó, erős pohár. A háborúból hozta. Söröskorsó. Ebből szeret inni. Szinte belefekszik a mar­kába. Megragadja, szorongatja, aztán fél könyökre támaszkodva iszonyatos erővel belevágja a képbe. Jól célzott. Eltalálta. A kép lepereg és az üveg­cserepek ezer darabban hullnak a földre. Csak a víz maradt fent, ahogy odaloccsant. De nem! Az is lefolyik. Utat keres magának a fal résein. Agyát ellepi a vad forróság, tüdeje hevesen követeli a levegőt, nekiront az ajtónak és fél kézzel fel tépi. — István! Az asszony ott áll előtte mezítláb, ahogy kiugrott az ágyból. Hálóinge nyitott fodrán kibuggyant a melle, félkézzel Sizégyenlősen Összehúzza és vár riadtan, futásra készen, az első gyanús mozdulatra várva, mint a nyúl. A férfi megtorpan, elhagyja ereje. Megkapaszkodik az ajtófélfában. — Nem bántalak. Ne ijedj meg. El­veszítettem az eszemet. De már jól vagyok, Mari! — Félek! — Tőlem? — Magától;-.: Kende hallgat néhány percig. A hallgatás lopódzott kettejük közé. Úgy érzi ebben a pillanatban, hogy végtelen messzeségbe távolodtak egy­mástól. Ez az asszony már nem az, aki volt. Bltámtorodott mellőle, ami­kor a legjobban magára maradt. Most már egyedül van, mint az ujja. Mély­séges csalódás suhan át rajta, jár- tányi ereje is elhagyja. Keserűen, mélyein, szivbölszakadóan felsóhajt és kttámolyog a szobából. leül. A felindulás már elmúlt róla, tiszitábajött önmagával. Világosan em­lékszik mindenre. Az emberek elva­kultak, megvadultak, maguk sem tudták, mit cselekszenek. Bosszút áll­tak, miint ő a képen. Elzavarták, hátra sem hagyták nézni. Csak futni, mint a tolvajt. És röhögtek rajta. Itták a fájdalmát. Mintha a vérét szívták volna. Rajta vettek kielégülést: éne­keltek és káromkodtak; röhögtek és győzelmi mámorban fürödtek, miköz­ben ő lopva a kertek alatt futott és peregtek, a szájába folytak sós köny- nyei. Ö volt hozzájuk a legközelebb és mégis ő állt tőlük a legtávolabb Ö volt a célpont, feléje irányult min­den. Megérti őket... ő is megvaduli az előbb. Önönmaga arcképét zúzta össze, öt is így szedték volna szót. A komája is köztük volt. A sógora is. Ez fáj. Nagyon fáj. ők legalább tud­hatták volna, hogy nem bűnös: szól­hattak volna egy jó szót az érdeké­ben. Mondhatták volna, hogy ő, Kende István nem tehet semmiről. Nem gazdagodott meg a taoácselnök- ségiben. Az idegei mentek rá a sok herce-hurca miatt. A járásnál szabo- tálást kiabáltak rá, a megyénél meg ávóval fenyegették. A falunak akart jót. Mindig az emberek érdekét nézte. Dehát ő a beadás, meg a tagosítás ellen nem tehetett semmit, ö kis ember volt. Neki végre kellett haj­tani a parancsot, mert. ha nem hajtja végre, végrehajtotta volna más. Egy tanácselnököt könnyű volt lecserélni, ö nem akart transzferálást, mert attól megszégyenítőbb és siralmasabb dolog nincs a világon. Azt hazudta a. telefonba is, amikor a járásról kér­dezték, hogy nincs hátralékos. Pp­transzferálok. És most mindezért ilyen szégyenletesen bántak el vele. Hagyták, hogy egy részeg faluhalla­tára pocskondiázza. Az assz ön y suhant be a szobába. —> István! Feküdjön le .. i Megfogta az asszony kezét. Jól esett megsimogatni és kicsit belekapasz­kodni. — Ne gyötrődjék, István! —- Ej'h, nem lehet ezt kibírni. Ebbe bele kell őrülni. Én már. nem bírom tovább, Mari! Az asszony melléült és remegve, félve hozzábújt. — Az életemre törnek — lihegte Kende — a véremet akarják. Rajtam állnak bosszút mindenért, még azért is, ami nem történt meg. ök a hóhé­rok és én vagyok a halálraítélt. Vala­kinek felelni kell a sok-sok ember­telenségért. Engem szemeltek ki. Az asszony belekapaszkodott a férfi izmos vállába és hangosan felzoko­gott. — Meneküljünk, István. Menekül­jünk, az isten áldja meg. Hagyjunk itt mindent, bújjunk el valahol, mert, ha idejönnek, nem kegyelmeznék. Én nagyon félek. Magától is félék, ami« kor hazajött, egészen meg volt zava‘ rodva. — Nem megyek. Sehova se me­gyek! Egy lépést se. Az én becsüle­tem tiszta. Nekem nincs miért bujdo- kolrni. Én holnap a tanácsiházára is bemegyek. Az élelem árán is. Hadd lássák meg, hogy nem félék közéjük menni. És üssenek agyon. Próbálják meg. De ahhoz nekem is lesz egy-két szavam. Kint elcsendesedett mindem. A szél is elállt, mire lefeküdtek, de nem tudtak elaludni. — Mari, hallod? — Mit akar, István? — Ha ezek ... most ide tanúiménak jönni. Hallod. Mari? A kisbabát az ágy alá készítettem. A te ágyad alá, mert az közelebb van az ajtóhoz .;; TorgoszÉj,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom