Észak-Magyarország, 1957. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-02 / 27. szám

Mr~ Szemfca-t, 1957, fébroár 1 ESZAKMAOTARORSZAO 3 de nem torvénytolen úton A föld ... a fold ... a föld ... Ez az egyik legégetőbb kérdés most falun. A probléma bonyolult és nagyon nehéz. Nem könnyű dön­teni. De dönteni mindig kell. S er­re várnak most legjobban a közsé­gekben, erre várnak Perén is. Pere nem nagy község. Hósipkás hegyek közé ékelve egy darabon betölti a kanyargó völgyet. Ott. ahol az út Perére fut, a falu elején lakik LÁpusz Vince tizenkét holdas középparaszt.'Udvara takaros, tisz­ta, háza ugyanúgy. Az ember is, az asszony is beszédes, közlékeny, de a beszédben megfontolt. Családjával műveli földjét, de kijelenti: . — Két-három holdat még én is átvennék. De vannak itt olyanok, akiknek nagyobb szükségük van a földre, mint nekem. Ott van pél­dául Novák László, aki 11 gyereket nevel. Amíg az állami tartalékot az abaujszántói állami gazdaság át nem. vette, ő is használt néhány holdat abból. Szépen, gondosan művelte, volt mit a tejbe aprítania. Azóta egy talpalatnyija sincs neki. Host falusi kovács, ami — valljuk meg — sovány kereset az ilyen kis tahiban. De nem csak ő kért föl­det, hanem mások is. Földet akar Kurucz Pál, Gibárszkiné, Hajdú Feri bácsi, Hudák Náci, Godó Pista és mások. Igaz, kishaszonbérletben művelték az állami tartalékot, használni szeretnék ezután is. — De nem törvénytelen úton — magyarázza Lipusz gazda. — A törvénytelenséget sohasem szeret­tük, most sem akarunk ilyet. Tud­juk, hogy a kormány ebben is in­tézkedni fog. Mi türelemmel vá­runk. Ne kerteljünk, beszéljünk nyíltan. Rendelkezés van arra, hogy a termelőszövetke­zetek és állami gazdaságok földjét megbontani nem lehet. Viszont itt a£ a helyzet, hogy a falut érintő, jelenleg az állami gazdaság tulaj­donában lévő 400 holdat az állami gazdaság — ahogy a faluban be­szélik — át akarja önként adni. Hvmi ilyen esetben mi lesz az in­tézkedés, még nem tudni. Annyi viszont biztos, hogy a jövő hét ele­jén a földkérdéssel kapcsolatban megjelenik egy kormányrendelet, amely ezt a problémát is megoldja. Ezek az emberek és minden dol­gozó paraszt a faluban, a föld sze­relmesei. Amikor « legjobban dü­höngött az ellenforradalom, ők ak­kor is dolgoztak. Lipusz Vince is a határban volt — vetett. Úgy déltájt egyszeresük megáll földje végében a teherautó fegyveresekkel meg­rakva. Egyikük odakiált neki: — Hé, tata! Nem tudja, hogy for­radalom van? Minek dolgozik? Az öreg nem volt rest a válasz- szal: — Ha mi most nem vetünk, mi lesz a jövő évi kenyérrel? Azok nem figyeltek rá. Megfe­nyegették, ha. nem megy haza, baj lesz. Mit tehetett, hazament, de Milyen emberek a perelek? inasnap a napfelkelte újra a ha­tárban érte. Hát ilyen emberek a pereiek. Nem kívánnak ők sem egyebet, csak a sérelmek orvoslását. Nem az én dolgom eldönteni, hiba volt-e elvenni sok-sok perei dolgozó pa­raszttól az állami tartalékot, vagy sem. Vannak arra illetékesek* akik intézkedni fognak. Az ügy nem könnyű. A földkér­désben — s másban sem — nincs helye törvénytelenségnek. De ez sajátos helyzet. Az állami gazda­ság is leadná a földet, a dolgozó parasztok is szívesen fogadnák — önkényeskedés tehát nincs. Remél­jük, méltányosan fognak dönteni a kérdésben a falu lakóinak megelé­gedésére, boldogulására. (If) A harcban edződlek meg Hiába próbálta az ellenforrada­lom megbéklyózni a forrói kommu­nisták erejét, megsemmisíteni a marxizmus-leninizmusba vetett bi­tét, — nem tudták. Hiába akadta Mand oki nevű horthysta ezredes sarjadéka, megfélemlíteni Soltész Mihályné elvtársnőt a község párt­titkárát és rajta keresztül a többi párttagokat, — kudarcba fullad*. Nem! Soltész Mihályné a fenyege­tések ellenére sem semmisítette meg a párthoz váló tartozás kü’sö jeléi, a párttagsági könyvet. ßs most is, hiába felemlítik ismét őket különféle rémhírekkel, az úgy­nevezett tavaszi hadjárattal, nem tudják megtörni. íme a napokban is összejöttek a tanácsházára közös megbeszélésre. Miután megbeszél­tek az október 23 óta lezajlott ese­ményeket, egyöntetűen helyeselték és követelték, hogy a párt minél előbb hozza létre a munkás milíciá­kat. amelyben ők is szerepet igé­nyelnek. Segíteni akarnak a kor­mánynak, a pártnak, a béke, * rend, a nyugalom megvalósításá­ban. FALUSI LEVELEZŐK TALÁLKOZÓJA ABAUJSZÁNTÓN Az Északmagyarország szerkesz­tősége ma délelőtt 10 órakor a2 abaújszántói járásban értekezletet tart a falusi levelezőkkel. Az abaújszántói járás levelezői so­kat segítették már az Északmagyar- ország munkáját. Értékes javasla­taikkal. meglátásaikkal és más egyéb vonatkozásban is emelték a lap színvonalát. Ezek között a leve­lezők között nem egy olyan van, aki több éve rendszeresen tájékoztatja lapunkat. Fehér Ferenc, a gönci Rákóczi mezőgazdasági termelőszö­vetkezet tagja, több mint 4 éve rend­szeresen levelezik az Északmagyar- országgal. Fehér elvtárs azok között a gön­ci kommunisták között volt, akik az októberi események alatt nem en­gedték polyva módjára szíétrugni a termelőszövetkezetet, bár ezt szerette volna az ellenforradalom. Az Északmagyarország szerkesztő­bizottsága eredményes munkát és sok sikert kíván a levelezők tanács­kozásához. Ismét átmegy Magyarországon a Balt —Orient- és az Arlberg-expressz Meg szűnik a prágai gyors és a bécsi személyvonat A MÁV vezérigazgatósága közli, hogy február 4-től kezdve Budapest— Prága—Berlin, Budapest—Varsó, Bu­dapest—Belgrád—Szófia—Ankara és Budapest—Bukarest között ismét közlekedik a Balt—Őrient-express?.. A vonat Budapest Nyugati-pályaud­varról Beilin és Varsó felé 9 órakor Belgrád—Szó fi felé 20 órakor. Buka­rest felé pedig 19 óra 0G perckor in­dul. Berlin és Varsó felől 18 óra 18 perckor. Szófia—Belgrád felől 7 óra 30 perckor. Bukarest felől pedig S óra 20 perckor érkezik a Nyugati-pálya­udvarra. Ugyancsak február 4-től közlekedik az Arlberg—Orient-expressz is. Ez a vonat Budapest Keleti-pályaudvarról Bécs, Zürich, Párizs felé 21 óra S0 perckor. Bukarest felé 8 óra 40 [perckor indul, Párizs. Zürich, Bécs felől 8 órakor. Bukarest felől 20 óra­kor érkezik. A Balt—Orient-expressz és az Arlberg—Őriönt-express® köz­lekedtetésével egyidejűleg a Komáro­mon át közlekedő prágai gyorsvonat, valamint a bécsi személyvonat meg­szűnik. a Keleti-pályaudvarra 11 óra­kor érkező bukaresti gyorsvonat pe­dig csak Békéscsabától közlekedik belföldi vonatként. FENYES ÖRÖMÖK MUHIN MIÉRT JSOJÁZTAK AZ EMBEREK ESTE AZ UTCÍS A sötétség úgy rátelepedett a kis falura, Muhira, mintha sohse akarna szétoszlani. Az ember botorkálva jár az utcán, aki csak néha vetődik ide, még el is téved. Pedig a falu nem nagy. Ha az egyik végén elkiált ja magát valaki, a másik feléről vála­szolnak rá. Nos, ebben a faluban szerdán nagy esemény történt. Mintegy félmilliós költséggel be­vezették a faluba a villanyt. Az osz­lopok. a huzalok ott büszkélkedtek az utcákon, s a házakban is— 5 ki­vételével — a fényre, az áramra vár­tak a falbaépített vezetékek. A falu lakói alig várták már, hogy sutba dobják a petróleumlám­pát és a villanyfény tegye még ott­honosabbá a lakást. S^nki nem tud­ta megmondani, mikor kapcsolják be a hálózatba a községet. Erre az aktusra minden nap szívszorongva vártak, izgatottan lesték, kívánták már az áldásos fényt. Ezen az estén hideg volt, erősödött u fagy is, mindenki behúzódott a meleg szobába a petróleumlámpa nellé. Úgy este 8 óra tájt egyszer csak kiáltás hangzik a faluban: Kigyult a villái j ... A kimondhatatlan öröm töltötte el a község lakóit. Az emberek a ka­pukba tódultak, egyik háztól a má­sikig mentek. Még azt is részletesen megvitatták, kinek hogy világít be az udvarára, vagy a lakásába az ut­cáról a villany fénye. A lakásokat is elöntötte a fény. A kis ablakokon át fénycsíkok pásztáztak az udvaron, a tornácon, fényben úszott a falu. Az utcákon a nagy hideg ellenére is cso­portokban álltak az emberek, ott-olt nóta is kélt és vígan szárnyalt a falu felett. Az asszonyok meg így beszél­tek, egyik szomszéd átkiabált a má­siknak: — Olyan világos van. hogy még a bolhát is meg lehet látni. A másik: — Befellegzett a tyúkzsiványok- nak! A harmadik: — Még az ágyra is bevilágít az utcáról, S szerdától minden este beragyogja a falut a fény, a régen várt ajándék. Nem botorkál már senki az utcákon, nincs szükség kézilámpára, mert a' kis faluban csak az utcákon 19 éső világít, ami mellett bárhol még olvasni is lehet. S végszóként hadd mondjam még el, hogy Muhi a kétszázadig község, ahol kigyulladt a fényt. íí) Forradalom vagy ellenforradalom? AZ OKTÓBERI ESEMÉNYEK ágén sok embert megmozgattak. A társadalom minden rétege résztvett benne. Résztvettek benne igaz haza­fiak, kommunisták, pártonkívüliek, polgári gondolkodású emberek, diá­kok, diáklányok, civilek, katonák. •Duzzadt a keblünk a büszkeség­től. Milyen egységes a mi nemze­tünk. Milyen bátor! Milyen csodála­tos tettekre képes. Hegyeket képes [megmozgatni. Olyan hegyóriást tép­tek ki gyökerestől, amely úgy be­szívta magát az anyaföldbe, mely- neje kitépése úgy látszott, már szin­te lehetetlen. Mosolyogtak az utcán az emberek. Sugárzó arccal köszöntötték egy­mást, szorongatták egymás kezét. Vidám beszélgetések, — s majd mindenki azt mondta kebelbarátjá­nak legelső talál kötésükkor: forra­dalom — kitört a forradalom! Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy az események első napjaira emlékeztetnek ezek. Természetes, hogy azokra, hisz később megváltoz­tak az arckifejezések. A mosoly el­tűnt az arcokról, az arcok kezdtek ráncosodni, az emberek szelídségét mogorvaság, gorombaság váltotta fel. A tömeg kettészakadt, egy részük visszahúzódott a meleg családi fé­szekbe és onnan figyelte, hogy mi történik az utcán. Egy másik része i— hiszem, a kisebbik — kereste an­nak lehetőségét, hogy hogyan tudna valami akciót, provokációt kezdemé­nyezni. Veszedelmes emberek voltak ezek. Akciójukat azonban megaka- dályözta az egyetemistáktól való fé­lelem. Igen az, mert hallgatóink védték a város nyugalmát, rendjét. EMLÍTETTEM itt ilven. s olyan arcú embereket az események ele­jén és később. Ha azonban nyitott szemmel jár­tunk városunk utcáin, láttunk ott másfajta embereket is. Az emberek­nek ez a típusa kezdettől végig vál­tozatlan volt. Zsebbe dugott kéz, ko­mor arc, , lehajtott fej, mélységes töprengés. Van nekem egy barátom, akivel 1 -*ßz első napokban találkoztam váro­sunk főutcáján, ö mindenben ha­sonlított az előbb említett emberek­hez. Én még akkor lelkesedtem és megütköztem magábazárkózottságán. Kérdem tőle, mi van veled, hát te nem Örülsz velünk? Nem »veszed észre a mosolygó arcokat, nem lá­tod, milyen örömmámorban úszik a város? Hisz ilyen esemény még nem történt a világtörténelemben. (Túl­zás.) Barátom félig felemeli fejét, rám­néz, megszólal és gyereknek neve­zett (30 éves vagyok). Azt mondta: gyerek, nem tudod te. mi történik most és mi lehet ebből, majd meg­látod. Még mondott egy-két atyai szót, majd indulni akart, de én fel­tartottam és elláttam »útravalóval**. Mondtam neki, hogy te még min­dig a régi ember vagy, hogy sem­mit sem változtál, régi módon gon­dolkozol, nem látod a tömeget, fi­gyelmen kívül hagyod azok hangu­latát, elszakadtál tőlük, stb. még néhány «-klasszikus mozgalmi kife­jezéssel'* folytattam, de ő ezt már nem hallgatta végig. Köd volt. sö­tét őszi este, óriási tömeg, s ő el­tűnt. Kiutat keresett a ködből, de az még jobban leereszkedett... 1937. évet írtunk már, amikor újra találkoztam barátommal. A nevét is elárulom, bár nem hatalmazott fel rá, de majd tartom a hátam érte. Pista barátom volt. Biztosan sokan ismerik anélkül, hogy a vezetékne­vét elárulnám. JANUÁR UTOLSÓ NAPJAINAK egyikén, úgy estefelé ellátogattam a miskolci tejcsárdába, hogy elfogyasz- szam szokásos uzsonnámat. Most az egyszer melegebb volt a kávé. mint máskor, azért sok időm volt gondol­kozni, miközben kavargattam, hűlö- gettem. Eszembe jutottak újra a for­radalom napjai, próbáltam egy-egy mozzanatot visszaidézni a fejembe. Egyik szép volt, de a másik annál rútabb, szörnyűbb. Annyira elgon­dolkodtam, észre sem vettem, hogy közben a kávém elhült. Gyorsan megittam. Szégyen, vagy nem szé­gyen, bevallom, olyan gyorsan it­tam, hogy leöntöttem a kabátomat, s egy csinos, 17 éves kislány szólt, hogy ne menjek már így ki az ut­cára. Még jobban elszégyeltem ma­gam, zavarba jöttem, s még ma is érzem, hogy égett az arcom. Nagyon helyes kislány volt, egy-két álmat­lan éjszakát is okozott már, mind sűrűbben járok a tejcsárdába, de azóta sem találkoztam vele. Pedig, hej, ha mégegyszer megláthatnám ... Mindezt csak azért írtam le, mert miközben mértem a távot az autó- buszmegálló és a tejcsárda között, akkor találkoztam Pista barátom­mal. Mondanom sem kell, hóigy milyen örömmel üdvözöltük egymást. Mind­járt kérdeztem Pista barátomtól, hogy hol jártál a forradalom alatt, .hogy nem találkoztunk, kérdeztem, hogy vészelte át a család a forradal­mat, s érdeklődtem még egyik roko­nom felől, ki neki második szom­szédja. Maid tovább csevegtem anél­kül, hogy rendeztem volna gondola­taimat s elmeséltem, hogy én mit csináltam a forradalom idején, hogy ón milyen bátor gyerek voltam, hisz még a forradalomban is résztvetíem Elmondtam, hogy pénteken még a rendőrkapitányság elé is elmentem, ami pedig igen nagy veszélyt rejtett magában. Azt már nem mondtam meg, hogy mikor az első lövést meg­hallottam, milyen gyorsan elfutottam. Ezt megfogadom nem is mondom meg neki soha Minek egy ilyen szégyen­folt az én sok dicsőséggel telt tet­teim kozó, hiszen még a menza rak­tárának meglévő készletét is csök­kentettem az emlékezetes vasárnap. Márpedig ez igen nehéz harci faladat volt. hisz olyan sok mindent lehetett vinni, hogy mire kitaláltam, mit vi­gyek, semmi sem maradt. ELÉG AZ HOZZÁ, hogy sorolom Pista barátomnak, hogy így a forra­dalom, úgy a forradalom, mikor rámnéz és megkér, hogy hagyjam abba s engedjem meg, hogy ő is be­széljen már. Nehezen adtam át neki a szór., mert ő is olyan, hogy mikor e'kezd beszélni, akkor aztán legény a talpán, az, aki azt kivárja. Ezért megkértem, mielőtt szóba elegyed­nénk, üljünk be a presszóba. Ba­rátom hajlott a szóra, bementünk az Arany Csillagba, s rendeltünk két duplát. Ekkor látom, hogy az ő- arca sokkal bizakodóbb, derültebb. mint. az utolsó találkozásunkkor, később azonban csak elárulta, hogy egv-két dolog miatt még mindig aggódik, de türelem, majd kialakul. Már megint nem rendeztem a gon­dolataimat. mert bizony az én drá­ga barátom nem ezzel kezdte. Bármennyire is nehezemre érik meg kell mondanom, hogy mikor le­ültünk, a barátom alaposan a tor­komra fojtotta a szót. Azzal kezdte, hogy mit beszélek én itt össze-vissza. hogy miféle forradalomról beszélek. Annyit érkeztem mondani, hogy ’ át arról, ami október 23-án kéz.... de ő tovább folytatta. Tudd meg, hogy itt semmiféle forradalom nem volt. Ezután aztán beváltotta azt. amit korábban mondtam róla, már mint­hogy ha elkezd beszélni, akkor... akkor! Mégis irigylem ezért őt, mert ér- ’vei igen logikusak, értelmesen be­szél és nem zagyvái mindent össze­vissza. mint én. HÁT IDE FIGYELJ/ Engem le­tartóztattak. mert kommun;sta vol­tam és 16—17 éves suhancok a hom­lokomhoz tették a géppisztolyt. így köpködtek, mondták, hogy büd''s kommunisták eljött a mi időnk, majd adunk mi nektek, ne féljetek, még ez ÁVH-sok is tanulhatnak tő­lünk. Majd kezembe adta Jászberény be u lakó apja levelét, amelyben az Öreg Pista bácsi leírta, hogy néhány föld­birtokos csendőrök kíséretében jött vissza és követelte -issza a földjét. Majd írt még valamit arról is. hogy a régi -főszolgabíró nilven rendelke­zéseket adott ki. ezt azonban csak homályosan tudtam kiolvasni, hisz az öreg Pista bácsi már 86 éves. Mi­közben én a levelet olvasom bará­tom iovább folytatja mondókáját. beszél, beszél, szót ejt Mindszentv- ről, majd ráfér a decemberi miskol­ci véres napokra és kérdi, hogy foly­tassa-e még. .Mondanám neki, hogy ezeket nagyjából én is ismerem, de nem ér­keztem, mert gúnyosan szemem kö­zé néz s kérdi, ezt nevezed te forra­dalomnak? Nem barátocskám, ' itt semmiféle forradalom nem volt; Majd kérdi, hogy tudom-e, hogy mi a forradalom, de már felel is rá. Forradalomnak nevezhetjük a nagy polgári forradalmakat, amikor a feltörekvő polgárság szétzúzta a fejlődését gátló feudális tulajdonvi­szony!. Forradalomnak nevezhetjük azt, arai Oroszországban volt 1917- ben, amikor a munkásosztály elűzte a hatalomból mind a földesurakat, mind ,a kapitalistákat. Forradalom volt nálunk 1.919-ben és forradalom kezdődött nálunk 1945-ben, amikor fokozatosan felszámoltuk a burzsoá­zia uralmát. Igen barátom, nálunk most ellenforradalom volt. Hát nem tudod melyik osztály képviseli leg­következetesebben a haladást — a munkásosztály. Van a munkásosz­tálynál forradalmibb osztály? Nin­csen barátom. A munkásosztály a leghaladóbb osztály. A burzsoázia reakciós, az ma már nem képviseli következetesen a haladást. Érted baráton)! Márpedig m<Wt a burzsoá­zia akarta átvenni a hatalmat. Értsd meg, nálunk, ellenforradalom volt! Már már azt hittem, nem tudok szóhoz jutni. de annyit mégis közbe böktem. — igazad van ellenforrada­lom volt, dehát a tömeg, a. tömeg, hát az mind ellenforradalmár. Ek­kor már egy kicsit nyugodtabb volt, engedett a? előbbi hevületéből, de folytatta tovább. Nem. nem. távolról sem! Az ő harcuk az ő követelé­seik az jogos, az jó szándékú volt,- ök nem akartak és nem is akarhat­ták vissza a múltat, ök a munkás- osztálytól elszakadt vezető klikk el­len indultak csatába. Nem. nem, ez a tömeg nem volt ellenforradalmár, hanem épp az ^llenforradalmárok mondják azt. hogy szembefordítsák őket a kormánnyal. JÓL TUDHATOD, hogy a tömeg józan követeléseket állított össze. Ez­zel kezdték az ellenforradalmárok Is, csak megszaporodtak, fellazultak a pontok, ezt már az ellenforradalom csinálta. És újra mélységes gyűlölet­tel beszélt a barátom róluk, de köz­ben szólt a pincér, hogy fogyasszuk el a feketét, mert záróra! SZMOLA IMRE tanársegédi j /ÖLIVET I h l R\t ft.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom