Észak-Magyarország, 1957. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1957-02-08 / 32. szám
2 ßSZAKMAGYARORSZÄG Péntek, 1957. február £. Munkálkodjanak a szakszervezet vezetői a mull hibáinak kijavításán és érjenek el új sikereket a munkások helyzetének állandó megjavításában Szakszervezeti aktívaülés Miskolcon A Magyar Szabad Szakszervezet Borsod-Abauj-Zemplcn megye aktivistái csütörtökön értekezletre jöttek össze Miskolcon, a Kossuth u. 11. sz. alatti székhazukban. Az értekezlet célja: megbeszélni a szakszervezet előtt álló legfontosabb tennivalókat, tisztázni a vitás kérdéseket és meghatározni a feladatokat, a Szakszervezetek Országos Szövetségének X. ülésén elfogadott határozat végrehajtása érdekében. A megbeszélésen megjelent Gáspár Sándor elvtárs, a szaktanács főtitkára, Yass (Vitteg) Miklós elvtárs, a szaktanács alelnöke. Varga Ferenc elvtárs, a megyei szakszervezet elnökének megnyitó után Gáspár Sándor elvtárs tartott beszédet. Gáspár Sándor eiviárs beszéde Gáspár elv-társ beszédének elején elmondotta, hogy nem ismerteti részletesen a Szakszervezetek Országos Szövetségének X. ülésén elhangzott. beszámolót, csupán néhány legfontosabb kérdésre tér ki, arra, hogy milyen tisztázatlan kérdések vannak a szakszervezeti munkában, mit kell tenni annak érdekében, hogy a X. ülés határozatait maradéktalanul végrehajtsák. Mielőtt azonban e kérdésekre rátért volna, néhány szót szólt rendkívül bonyolult politikai helyzetünkről. A politikai helyzetről — Politikai helyzetünk — bár néhány alapvető dokumentum rendelkezésünkre áll — még mindig bonyolult. Mi teszi bonyolulttá? Magyar- országon néhány évvel ezelőtt megindult egy politikai erjedés, amelynek volt egészséges és egészségtelen vonatkozása. A párt soraiban — cs azon kívül is — igen sokan léptek fel annak érdekében, hogy az elkövetett hibákat, minél előbb próbáljuk kiküszöbölni. Ez a harc a párton belül indult el, de támogatták a pártomkívüliek is, ez volt az egészséges erjedés. A feszültséget, amely október 23-án kirobbant, nem lehetett levezetni, mert nem volt teljesértékű diktatúra azokkal szemben, akiket el kellett volna nyomná. Ezután értékelte Gáspár elvtárs az október 23-i események menetét, lefolyását, azt, hogy az elleniforradalom erői már az első percben bekapcsolódtak az eseményeik menetébe, igyekeztek megtéveszteni a jószándékú becsületes munkásokat, diákokat.. Amikor az 'október 23-i eseményékről beszélünk, meg kell mondani, hogy volt két dolog, ami az októberi eseményekben közrejátszott. Október 23-án pártunk legfelsőbb vezetése nem volt egységes. Ez rányomta bélyegét a későbbi időkre, arra, hogy a fegyveres felkelést nem lehetett néhány órán belül letörni. Az egységes felső vezetés hiánya miatt nem is kaphatott egyértelmű utasítást a rendőrség, a karhatalom. Az egész megmozdulást az egyik •órában forradalomnak, a másik órában ellenforradalomnak, nemzeti forradalomnak, felkelésnek ítélték. Azt is tisztán kell látni, hogy az október 23-i események nem ezen a napon indultak el. Már 1956 tavaszán felszedték a műszaki zárakat a nyugati határon, ez mind az októberi események érdekében történt. Október 24-én hajnalban, már több- ezer ember volt Magyarországom, akik a nyugati határon törtek át és valamenyien- jól kiképzett fasiszták voltak, akik kezükbe akarták kaparintani a hatalmat. Mi, a szakszervezet vezetői is megpróbáltunk a tüntetést vezető diákokkal tárgyalni. Ismertük őket, hiszen üzemeinkből kerültek ki, közülünk valók voltak. Október 26-án már őik is megijedtek és beismerték, hogy a helyzet vezetése már nem az ő kezükben van. Ekkor a diákok is két részre szakadtak. Az ideológiai zűrzavart elősegítette, hogy a legtisztább szándékú emberek is kezdetben meg voltak győződve a dolgok helyességéről. Ez abból keletkezett, hogy az ellenforradalom nem lépett fel nyíltan, nemzeti jelszavakat hangoztatott. Gáspár elvtárs a továbbiakban október 23-i előtti hibákról beszélt. Milyen hibákról van szó? A hibák elsősorban gazdasági vonatlkozásúak. Óriási hiba volt, hogy 1950—54-ig a társadalmi gazdaság állandóan nőtt, a nemzeti jövedelem szaporodott, de ezzel párhuzamosan nem nőtt a dolgozók életszínvonala. Az ipari termelés például három és félszeresére nőtt cs az lett volna a helyes, ha az ipari termelés nem no ilyen gyorsan, mert akkor az életszínvonalat 5—3 százalékban emelni tudtuk volna. Nem volt éppen rossz dolog, hogy a társadalmi gazdaságot növeltük, de ez egymagában nem. elégséges, az emberek mindennap jobban akarnak élni. A dolgozó nem törődik azzal, hogy ki a miniszterelnök, neki az fáj, ha keresetéért mindennap kevesebbet kap. 1950—1953-ig ez volt a helyzet. Azután valami javulás következett, de lényegesen javítani mái* nem lehetett a helyzeten. Senki se gondolja azt, hogy a fenti hibák úgy születtek meg, hogy néhány kommunista összeült és tárgyalásokat folytatott, hogyan lehetne a munkásosztály helyzetét megnehezíteni; mindenki jót akart. A munkásosztály csak most vette kezébe a hatalmat s így nem volt megfelelő tapasztalata. A szakszervezeti mozgaiionir ói A továbbiakban így folytatta Gáspár elv társ: Október 23-a után nálunk a szakszervezetben különböző tévhitek láttak napvilágot. Egyes személyek át akarták reformálni az egész szakszervezetet. Vajon igaz-e, hogy a szakszervezetek egész eddigi munkáját szemétre kell dobni? Ezt nem állíthatja senki. A szalcszervezeti mozgalom igen magymultú mozgalom, amelynek a történelem folyamán nagyon sok dicső fejezete van. A legdicsőségesebb az 1945-től 1949-ig terjedő szakasz. Ebben az időben segítette a szakszervezeti mozgalom a magyar proletariátust ahhoz, hogy a hatalmat a kezébe vegye. Miben volt a szakszervezeti mozgalomnak az ereje ebben az időben? Abban, hogy a mozgalom minden egyes lépésével összhangot teremtett a munkás- osztály általános érdeke és az egyéni érdekek között. Abban volt az ereje, hogy a munkásosztály legnagyobb tömegszervezetének ebben az időben olyan politikai és társadalmi súlya volt, hogy befolyásolni tudta a törvényeket és rendeleteket a végső kialakulásuk előtt. Sajnos 1949—50 után ez a helyzet megváltozott. A hatalom gyakorlása elvakította, megszédítette a vezetőket. Az a tudat, hogy nincs nyilt ellenség, kissé elpuhította őket. 1950- ben például a szakszervezeteket szinditkalizmussal vádolták, a szakszervezetet megfosztották politikai és gazdasági súlyától, apróbb dolgok intézésére szorították vissza. így nem volt lehetősége odaihatni, hogy a dolgozók életszínvonala állandóan emelkedjen. Mindezekből kifolyólag dolgozóink már október 23-a előtt elégedetlenek voltak a szakszervezettel. A szakszervezet állandóan a termelés növelése mellett agitált, de a dolgozók érdekében nem sokat tett. A továbbiakban Gáspár elvtárs az október 23 utáiji időkről, a szakszervezet akkori tevékenységéről beszélt. 1956 novemberében és decemberében sokat tanácskoztunk a budapesti munkástanáccsal, akiknek legfőbb gondjuk az Volt, hogy írjuk ki a szak- szervezeti választásokat. Meg akarták szüntetni az üzemi bizottságokat, olyan embereket akartak a vezetésbe juttatni, akik soha nem voltak szak- szervezeti emberek. Mindenáron meg akarták »újítani« a szakszervezeti mozgalmat. Ha átadtuk volna ezeknek az embereknek a vezetést, akkor olyan szakszervezet jött volna létre, amit nem bír el a proletárdiktatúra. Mi nem akarunk sztrájkra uszító szakszervezeteket! Október 29-én megváltoztattuk a szakszervezetek nevét és szabad szakszervezetnek nyilvánítottuk. Azonban, hogy a kormánytól és a párttól teljesen függetlenek le günk, ez érvényes es helyes volt akkor, amikor nem volt a munkásosztálynak forradalmi pártja, helyes volt az is, hogy a kormánytól függetlenek legyünk, mert a Nagy Imre-féle kormány teljesen jobbra csúszott, szélsőséges emberek is résztvettek benne. Amióta a munkásosztálynak van pártja és szak- szervezete, a munkásosztály tömegszervezete a munkásosztály politikai pártjától soha nem volt független és nem is lehet független az MSZMP-től sem. Hiszen célkitűzéseink egybe esnek és támogatjuk is ezeket, de éljük a magunk önálló szakszervezeti életét és ne engedjük meg azt, hogy akármilyen munkahelyen, üzemben, bányában a párttitkárok, akik talán nem is szakszervezeti tagok, lejáratják és dirigáljanak a szakszervezetnek. Ha valaki a szakszervezetek önállóságát és belső életét megakarja bántani, elvesszük a kedvét ettől. Az nem jó harcos, nem jó kommunista, aki a munkásosztály legnagyobb tömegszervezetét le akarja járatni. A sztrájk jogról Egy másik sokat vitatott kérdésről, a sztrájkjogról ezt mondta: Nagyon érdekes, hogy olyanok próbálják most magyarázni ezt, mint Rácz, a volt budapesti munkástanács elnöke, aki soha nem veit részt sztrájkban. Azt hangoztatja, hogy milyen nagyszerű dolog a sztrájk. A sztrájknak értelmével mindnyájan tisztában vagyunk, de ha abból indulunk ki, hogy a hibákat ki akarjuk küszöbölni, akkor a sztrájk fegyveréhez nem kell nyúlni, nem kellett hozzányúlni 1945—49 között sem, pedig akkor más volt a helyzet. A szakszervezetnek megvan az a politikai és társadalmi súlya, hogy a kormány semmi törvényt nem hoz anélkül, hogy a mi véleményünket meg ne hallgassa. Itt vannak például a gazdasági követeljek. Kevés a nyugdíj, a segély. Amikor legelőször összeült a forradalmi kormány, akkor ezen az ülésen mi is résztvettünk, hogy megakadályozzunk olyan törvények születését, amelyek a dolgozók kárára lennének. Már a legelső ülésen tettünk négy javaslatot a dolgozók élete és munkakörülményeinek megjavítására. Elsőnek a bérek 25 százalékos emelését javasoltuk, amiből a műszakiak bérét is meg lehetett volna javítani és a meglevő feszültséget s rendezni lehetett volna. A másik javaslat a nyugdíjak rendezése voit, amit 1956 tavaszán kidolgoztunk. A harmadik javaslat a családi pótlék rendezése volt, amely néhány százmillió forintba került volna, negyedik, a munkanélküli segély bevezetése volt. Meg is egyeztünk, hogy ennek a reális alapját meg kell néznünk. Ez november végén volt, amikor még nem termeltünk, azonban a munkabéreket kifizettük. Megállapítottuk, hogy ha ennyi összeget kifizetnénk, akkor mindjárt mi magunk szavaznánk meg az inflációt. Ezt senki nem akarta és ezért belementünk, hogy a 25 százalékból legyen 10 százalék. Egyelőre rendezzük a nyugdíjat, a családi pótlékhoz nem tudunk hozzányúlni, a munka- nélküli segélyt pedig bevezetjük. Mi lett volna akkor, ha mi nem így cselekszünk? Sokkal rosszabbá tettük volna helyzetünket. Iffy is a régi tervezés szerint bérekre 1957-re í'él- milliárd forint volt előirányozva és már kifizettünk két és félmilliárdűt. Számolják hozzá még az elvtársak azt, hogy az ipari termelés nagyon sok helyen 40—45 százalékban aránylik a kifizetett bérhez. Most megvan á reális feltétel ahhoz, hogy az ipari termelést gyorsan rendbehozzuk. a beruházásokat csökkenteni fogjuk, a honvédségre kevesebbet költünk és lesz annyi pénzünk, hogy a munkásokat foglalkoztató problémákat megoldjuk. Rajiunk a sor A szakszervezeti vezetőknek szorosan együtt kell működni, hogy a dolgozókat foglalkoztató és általuk szóvá tett igény azonnal rendeződjék. Nem reménytelen a helyzet, sőt sokkal jobbak a gazdasági kilátások, mint ahogy azt előbb meg tudtuk ítélni. A reális életszínvonal emelésnek minden feltétele megvan, azonban most az a feladatunk, vigyázzunk arra, hogy a dolgozók életszínvonala 1949-hez hasonlóan arányosan nőj jön, —- ahogy erre már a IX. ülés beszámolójában is felhívtuk a figyelmet. Az októberi események jellegét azonban még az sem változtatja meg, hogy nagyon sok minden pozitív dolgot tettünk. A hibák kijavítását jóval előbb megterveztük. Az ellenfor-V radalom szervezői ezt látták és tisztában voltak vele, hogy a kommunisták ki fogják javítani az elkövetett hibákat, azért is siettek eny- nyire. Leszögezhetjük tehát, hogy októberben hazánkban ellenforradalom volt. A baráti országok szakszervezeti vezetői elmondották, hogy milyen vandál módon akarták a kapitalista országok uralkodói kihasználni az ottani szak- szervezetek kárára a magyar forradalmat és ugyanakkor meg kell mondani azt is, hogy minden baráti országból segítő kezek nyúltak felénk. A szakszervezeti vezetők úgy foglaltak állást, hogy az októberi események ellenforradalmi jellegűek, s minden támogatást megadtak nekünk. Gáspár elvtárs beszéde végén a következőket mondotta: — Nagyon sok dolog felett kell1 még vitatkozni a szakszervezeti vezetőknek— s fogunk is vitatkozni, de azt mindenkinek világosan kell látni, hogy a jelenlegi hibák kijavításához a feltételek adva* vannak, most már rajtunk a sor, hogy eredményesen dolgozzunk. Gáspár elvtárs értékes beszámolóját élénk vita követte, amelyre .még visszatérünk. Több mint 12 000 otthon épült 1956-ban állami segítséggel A lakáskérdés megoldása érdekében az állam évről-évre több kölcsönt folyósít azok számára, akik az építéshez szükséges összeg vagy anyag egy részével, illetve leválasztható lakással renüell%eznek. Az elmúlt évben 12.477 családi otthon épült állami segítséggel. Budapesten 2262 család költözött ilymó- don épült üj otthonba. Csupán falusi lakóházak építésére 11 millió 65 ezer forintot kölcsönzött az Országos Takarékpénztár 1956-ban. Ennek a kölcsönnek a segítségével 553 falusi lakóházat építettek. Tavaly Borsod megyében készült el a legtöbb lakóház állami segítséggel: 1.276 család költözött be új otthonába — Pest megyében 1121 lakás, illetve családiház épült OTP kölcsön segítségével. (MTI) Ellenforradalmi röpiratterjesztőket és sokszorosítókat leplezett le a rendőrség A rendőrség megyénkben két ellenforradalmi röpiratterjesztőt és készítőt leplezett le. Dudás Ernő Imre 43 éves MÁV főintéző, sajóecsegi lakos, több ellenforradalmi röplapot szerzett, azokat sokszorosította és terjesztette. Bártfai István 28 éves miskolci lakost nemrégiben ellenforradalmi röpiratok szerkesztésén és terjesztésén kapták rajta. Mindkettőjüket az illetékes szervek közbiztonsági őrizetbe vették. Hazatért egy gólyapár Sárospatak határába Ezért az a teirvülk, hogy ha majd sikerül, elfogják a gólyákat és tavaszig rabságban tartják a bátor madár- párt, hogy el ne pusztuljanak. A honvédelmi minisztérium közleménye Az utóbbi időben egyes minisztériumok, vállalatok, intézmények és egyéb szervek mind gyakrabban fordulnak közvetlenül a honvédelmi minisztériumhoz, hogy részükre gépkocsit, szerszámgépeket, felszerelési tárgyakat, s egyéb anyagokat utaljon ki. A fentiekkel kapcsolatban a honvédelmi minisztérium közli, hogy a jövőben semmiféle anyagot nem utal ki közvetlenül. A minisztérium a feleslegessé vált felszerelési tárgyakat* gépeket, gépkocsikat az országos tervhivatalnak jelenti be és a terv-* hivatal határozza meg a feleslegessé vált anyagok további sorsát. A honvédelmi minisztérium éppen ezért kéri a vállalatokat, intézményeket és egyéb szerveket, hogy na a honvédelmi minisztériumhoz, hanem felettes hatóságuk útján az országos tervhivatalhoz forduljanak igényléseikkel. (MTI) Jó hír a dohányosoknak Februárban több cigaretta bérül eladásra, mint az elmúlt hónapban A Dohányértékesítő Vállalat miskolci lerakata jelenleg több árut értékesít, mint az elmúlt év szeptemberében. Ez a nagy forgalom részben az elmúlt hetekben megmutatkozott vásárlási láznak is betudható. Januárban az igényeknek megfelelően elég volt a forgalomba hozott cigaretta, de csakis a bul- gár cigaretták segítségével. Februárban már javul a cigaretta ellá- tás, — közölték a Dohányértékesítő Vállalattól — mert a város és a megye részére nagyobb keretei biz-* tosítottak, mint az előző hónapokban. Ismét lehet citromot kapni A tej jegyek re hétfőn már citromot is adnak A közeli napokban ismét lehet majd Miskolcon citromot kapni. 3 vagon citrom érkezett, melynek a ÉRTESÍTÉS A 30. sz. Autóközlekedési V. értesíti a t. utazóközönséget, hogy előző hirdetésünktől eltérően a Miskolc—Bükkszentkereszt viszonylatban közlekedő autóbuszjárat a következőképpen közlekedik: A járat indul: Miskolcról 7.55-kor, Bükkszentkeresztre érk.: 8.50-kor Bükkszentkeresztről indul: 16.45-kor, Miskolcra étkezik: 17.45-kor. A járat csak munkaszüneti napokon közlekedik. 36. sz. Autóközlekedési V. igazgatósága. szétosztását már meg is kezdték. A citromból elsősorban a kórházak, bölcsődék, napköziotthonok kapnak. Ezenkívül az összes tejjegyekre is kiszolgáltatnak citromot az üzletek. Bizonyára az is érdekli a lakosokat, hogy mikor lehet szabadon is kapni ebből az árucikkből. A városi tanács kereskedelmi osztálya közölte, hogy amennyiben a fentemlített intézmények és a tejjegy tulajdonosok ellátása után még marad a 3 vagonból* úgy azt szabadon hoznák forgaloroo*. Mint közölték, a xitrom sietősülS- sát hétfőn kezdik meg. A szokatlanul enyhe időjárás hazacsalt egy gólyapárt Sárospatak határába. Különösen érdekes, hogy a gólyák nem egyszerre tértek haza. Mintegy négy nappal ezelőtt jeleni meg az első. A határban járók öröm- kiáltásai között ereszkedett le a havas földre és nyomban élelmet, keresett. Didergett kissé, de naphosszat járta a berket, zsombékot, a BocFrog partját. Alig két nappal később megérkezett a párja is. A sárospatakiak azóta is gyakran látják őket most már kettesben portyázmi. Érdekes, hogy fészküket nem keresték meg, az éjszakát is a földön töltik. A madárkedvelők aggódnak, hogy az idő hidegebbre fordulása során elpusztulnak a korán jött. madarak.
