Észak-Magyarország, 1957. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1957-02-06 / 30. szám
2 RSZAKMAGYARORSZAl Szerda. 1957. február ff. KÁDÁR JÁNOS ELVTÁRSt A mi rendszerünk életereje abban van, bogy a munkás-, paraszt- és értelmiséyi tömegekre támaszkodik Salgótarjánban nagyaktíva-ülést tartattak szombaton. Mintegy 900— 100«. aktivista jött el Nógrád megye bányáiból, üzemeiből, falvaibái. Az aktíván megjelent Kádár János elvtárs, az MSZMP ideiglenes intéző- bizottságának elnöke, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke is.. Jakab Sándor elvtárs, az MSZMP Nógrád megyei ideiglenes intézőbizottságának elnöke tartott beszámolót a megye politikai helyzetéről s a pártszervezetek feladatairól. A beszámolót szenvedélyeshangú, harcos vita követte, mely során felszólalt Kádár János elvtárs is. Kádár János elvtárs besséde Nógrád megye mindig a forradalom erős bázisát képezte. Munkásmozgalmi tevékenységem idején két területen dolgoztam hosszasabban, pártmunkás vagy képviselői minőségben. Az egyik: Budapest XIII. kerülete, amely Angyalföld néven ismeretes, a másik Nógrád megye. Mindkettőre büszke vagyok. Az ellenforradalmi hullám és az ellenforradalom dühöngéseinek napjaiban t— bizonyára sok 'hely volt Magyar- országon —, de kettő biztosan volt: Angyalföld és a salgótarjáni járás, ahonnan a vörös zászló egy percre sem került le. Erre büszkék lehet' nek a Nógrád megyei dolgozók és jninden magyar forradalmár. A múlttal kell és érdemes foglalkozni. Most, amikor a forradalom erőit újjászervezzük, tisztelettel kell emlékeznem azokról az 1919-es vöröskatonákról, akik védelmezték a magyar forradalom és nemzeti függetlenség ügyét a salgótarjáni járásban. (Taps.) Emlékeznünk kell azokra a kommunistákra és forradalmárokra, az illegális pártmunkásokra, akik a Hortihy-rendszer huszonötesztendős korszaka alatt őrizték és magasra tartották a forradalom zászlaját a salgótarjáni járásban és Nógrád megyében. Emlékezni kell, elvtársak, arra is, hogy Salgótarjánban az utcán, a borbélyműhelyben, az üzletekben »Szabadsági-szóval köszöntötték egymást az emberek a felszabadulás első napjától kezdve. És,mikor választásra került a sor 1945-ben, a salgótarjáni járás lett az ország kiemelkedően legerősebb kommunista fellegvára, a járásban több mint 70 százalékot kapott a kommunista párt. (Taps.) Jártam Salgótarjánban 1956 augusztusában is. Nem voltunk könnyű helyzetben. A vezetés hibái és sok hiányossága ismeretes volt a nép előtt. Mégis ezen a főtéri gyűlésen, amelyen csaknem 18 009 ember vett részt, éreztem, a nógrádi nép meg van győződve arról, hogy a párt ki tudja javítani a hibákat. A mi pártunkban sok hiba volt és nincs okunk arra, hogy ne beszéljünk ezekről. De 1956. augusztusában már minden becsületes kommunista érezte és tudta, hogy a júliusi központi vezetőségi ülésen megtörtént a fordulat és megszületett a pártban és az országvezetésben a feltétele annak, hogy a korábbi évek hibáit normálisan kijavítsuk, és hogy a hibákon okulva, azokat kijavítva, gyorsabban haladjunk előre. Az elvtársak arról beszélnek, hogy október 23-a nemcsak ugye véletlenül jött létre. Ebben teljesen igazuk van. Október 23-át 12 esztendeje készítette elő a magyar ellenforradalom és a nemzetközi imperializmus. De nagyon jól jegyezzük meg, hogy az ellenforradalom sokévi előkészület után akkor indult rohamra, amikor az ellenforradalmat az a veszély fenyegette, hogy a párt felismerte és kijavítja az elkövetett hibákat és hozzá is látott a hibák kijavításához. Ez nagyon fontos tanulság számunkra. Az osztályharcban a cél mindig a hatalom Nyugaton heves agitáció és uszítás folyik a magyar forradalom ellen. Még mindig az a központi vitakérdés, hogy október 23 és november 4 között forradalom volt-e, vagy ellenforradalom? Egyszerűsítsük le a kérdést és csak a lényegét nézzük. M! a szocialista forradalom fő jellemzője? 1919-ben Magyar- országon szocialista forradalom volt. Megszületett a proletárdiktatúra. Ezt az ellenforradalmárok leverték. 1945 és 1947 között Ismét szocialista forradalom ment végbe. Mi határozta meg ennek a lényegét? Az, hogy milyen társadalmi osztály ragadta kezébe a hatalmat. 1919. március 21-én éppenúgy, mint betetőzésképpen 1947-ben, a magyar munkásosztály ragadta a hatalmat a kezébe. A hatalom, elvtársak, rendkívül fontos dolog az osztályharcban. Mindennél fontosabb! Mert egy társadalmi osztály a hatalom birtokában mindent megtehet, de ha a hatalom nincs a birtokában, talán semmit sem tehet. Ezért az osztályharcban a cél mindig a hatalom. Ezt a hatalmat a munkásosztály meghódította. A hatalom birtokában mindenekelőtt társadalmi tulajdonba vette a termelési eszközöket. Ez történt 1919-ben és 1945 és 1947 között is. A termelési eszközöket, vagyis a gyárakat, bányákat, a bankokat, a földet a dolgozó osztályok vették birtokba. Ahogy azt már 1848-ban, 1849-ben Marx meghirdette a szocialista forradalom céljaként, a kisajátítókat kisajátították. A szocialista forradalom lényegéhez tartozik, hogy a kultúra eszközeit is birtokba veszi az új uralkodó osztály: a mi viszonyaink között a rádiót, a sajtót, az iskolákat, a színházakat stb. Ez a folyamat nálunk végbement, a munkásosztály a hatalom birtokába került, azt mindenki pontosan tudja, aki nem akar ködösíteni. Ezekután csak úgy vetődhet fel a kérdés: ki lehet az, aki ezzel a hatalommal szemben fegyverrel támad? Ellenforradalomról van szó, teljesen világos. Ahogy 1919. augusztus 2-án, úgy 1956. október 23-án is megkezdődött Magyarországon az ellenforradalom. Az ellenforradalom is folyamat. 19-ben is a demokrácia jelszavávai döntötték meg a manháshatalmat Az ellenforradalmároknak • általában nem könnyű a nép elé állniok, mert nem hirdetik meg valódi céljaikat. Egyetlen ellenforradalmár sem mondhatja, hogy kedves magyar nép, én azelőtt burzsuj voltam, 10 000 holdas nagybirtokom volt, vagy bányarészvényes voltam, nagyszerűen éltem, nagyszerűen tudtam a népet nyúzni, hát legyetek szívesek, szavazzátok meg, hogy én kerüljek újra hatalomra. (Derültség.) Ezért " az ellenforradalom mindig beburkolja, elhomályosítja, elködösíti célkitűzéseit és olyan mozzanatba kapaszkodik, amely többé-kevésbé szimpatikus lehet a tömegek előtt. Például 1919- ben az ellenforradalom azt mondtó nem jó az a diktatúra, az kemény dolog, legyen inkább demokrácia. És mit csinált? Megdöntötte a proletár- diktatúrát, de első lépésként nem ellenforradalmi kormányt állított fel, nem is annak az érdekében agitált, hanem szakszervezeti kormányt ajánlott az országnak. És nyeregbe segítette a Peidl-kormányt, amelyik hat napig «■uralkodott.'«, azután jött a Fried- rich-kormány, utána jött Horthy és azután következett a kommunisták és a haladó emberek lemészárlása, az országból való kiüldözése, az ellenforradalmi terror és a burzsoázia diktatúrája 25 esztendőn keresztül. Miért érdemes erre visszaemlékezni? Azért, mert október 23-án sem azzal jött a burzsoá, hogy nagyon kellemetlen, hogy a gyár már köztulajdon, adjátok nekem vissza. A nagybirtokos sem mondta még akkor, hogy adjátok vissza a 20 000 holdat. Hanem azt mondták, hogy a sztálinizmus ellen kell harcolni — emlékezhetnek rá — »ki kell javítanunk a hibákat«. Persze a kijavítást úgy értették, hogy agyonütni magát a szocialista forradalmat is. az a 930 009 hold, ami 1945-ben az egyház kezén volt. Nem olyan nehéz tehát megállapítani, hogy forraNem a nép harcolt a Magyar Népköztársaság ellen Figyelembe kell vennünk, hogy a régi hibák miatt nagyon sok munkásember, parasztember, sőt diák is el volt keseredve és ezért ezzel a tetszetős jelszóval nagyon sok embert tudtak becsapni. Nem úgy, hogy itt felkelt a nép harcolni a szocializmus ellen, mert ez az ellenforradalom közönséges hazugsága és rágalma. Nem a nép harcolt a Magyar Népköztársaság ellen, hanem az ellenforradalmárok. Az ellenforradalom célja természetesen a hatalom visszaszerzése volt, s nem az ilyen, vagy olyan hibák kijavítása, hanem a régi földesúri-kapitalista világ visszaállítása. Nem teóriáról van itt szó — hiszen 1919-ben meg tudták csinálni —, hanem történelmi tapasztalatról. Most, október 23-án is ezt akarták. Ezt mindenki tudja, aki B. Szabót hallotta a rádióban. Ez a volt kisgazda- párti vezető azt mondta, hogy az 1930-as kisgazdapárti program híve. Mindszenty is kijelentette, hogy elvileg a magántulajdon alapján áll. Azt mindenki tudja, hogy mit jelent a magántulajdon a gyárak és bankok viszonylatában. Azután azt mondta: az egyháznak mindent visz- sza kell kapnia, mégpedig hamarosan. Persze itt az egyház elvesztett kincsei között nem az oltáriszent- ségre gondolt ő sem, mert az megmaradt, ellenben nem maradt meg dalmi események voltak-© ezek, vagy ellenforradalmiak, csak nem szabad tűrni a ködösítést, a lényegről kell beszélni és akkor mindenki megérti a lejátszódott ellenforradalmi folyamatot. Nagyon fontos az álcázás felismerése. 1930-ban Németországban wei- mári köztársaság volt. Polgári demokrácia úgynevezett demokratikus jogokkal; lehetett szavazni, így, úgy, amúgy. A monopoltőke diktatúrája érvényesült Németországban akkor is, de már nagyon terhére volt az a »sok« szabadság. Messzemenő háborús tervei voltak a német monopoltőkének és ezért elindította útjára a Hitler Adolf nevű fasisztát. De amikor elindultak, ők sem mondhatták, hogy vissza a monopoltőke nyílt diktatúrájához, mert ezzel a német munkások valószínűleg nem értettek volna egyet. A szocializmus olyan erős gondolat volt a népekben már akkor is, hogy ezt nem kerülhették meg, és ezért kitalálták a »nemzeti szocializmust«. Azt már régesrégen kielemezték, hogy ez a »nemzeti szocializmus« sem nemzeti, sem szocializmus nem volt. Erre nem vesztegetek sok időt, mert önöknek volt alkalmuk a nemzeti szocializmus áldásait a saját bőrükön tapasztalni a második világháború alatt, a német megszállás alatt, a Szálasi-rezsim alatt. Ez a nemzeti szocializmus a német dolgozóknak, Európa dolgozóinak, az emberiségnek a második világháborút és az emberek millióinak legyilkolását hozta. Az imperializmus és a ..nemzeti kommunizmus64 ISMÉT A FALU JA A DOLGOZÓ PARASZTOK KÖZÖTT Vasárnap reggel van. Ilyenkor jólesik a heti munka utáni pihenés, de már a kora reggeli órákban falu járó csoportok indulnak az üzemekből azzal a céllal, hogy ismét találkozzanak a falusi kommunistákkal é. dolgozókkal és megbeszéljék az elmúlt hónapok eseményeinek okait és a rájuk háruló feladatokat. ' Már a gyülekezésnél jóleső érzés fogott el, amikor egy-egv régi harcossal, falujáróval összetalálkoztam. De ugyanúgy örömmel töltött el, amikpr fiatal értelmiségünk közül is velünk jött több becsületes elvtárs. Az egyik kocsi a gépgyáriakkal Mezőcsátra, a másik kocsi a miskolci * járásiakkal a szerencsi járásba indult. A mi útirányunk Mezőkövesd és Szentistvár község volt. Megérkezésünkkor Mezőkövesden a pártbizottság helyiségében, Szentistvánon a tsz irodahelyiségében volt a találkozó. Itt már Vártak bennünket. Szívélyes fogadtatásban részesültünk. Nem volt ott bevezető előadás, sem hozzászólás, mindenki kötetlenül beszélgetett. Téma is akadt bőven az elmúlt idők eseményeiből és az ellenforradalom tevékenységének különböző módszereiről. A viszontlátás örömére a helybeliek szalonnával, fehérkenyérrel, tejjel, sőt sörrel vendégeltek meg bennünket. Nem az első találkozás már ez, de sajnos az utóbbi időkben hosszú ideig megszakadt a régi kapcsolat. Az üzemi elvtársak mohón érdeklődtek a tsz kommunistáitól, hogy az üzemekbe szállított élelmiszerekkel és különböző húsfélékkel a tsz tagsága valóban a sztrájkot akarta támogatni? A válasz az volt, mi a Vöröskereszt részére adakoztunk és volt olyan elgondolásunk is, ha azok az üzemi elvtársak kijöttek volna, akik azelőtt évekig patronálták a tsz-ünket, szívesen lettünk volna segítségükre. De mi nem értettünk egyet és a jövőben sem fogunk egyetérteni a dolgozók állama elleni sztrájkkal, mert ebből csak az ellenforradalmárok húztak hasznot. Nekik is volt kérdésük hozzánk. Igaz-e, hogy az üzemi dolgozók úgy vélekednek, fel kell oszlatni a ter- j melőszövetkezeteket. Hozzánk kijött I 3—4 gyanús elem, akik azt mondo' ták, hogy a nagyüzemi munkáso követelésére oszlassák fel a termelőszövetkezetet. Az üzemi elvtársak kijelentették, hogy ez csak az ellenforradalmárok véleménye volt. De becsületes dolgozók elítélik azokat, akik a termelő- szövetkezeteket ily módon akarták szétbomlasztani. Szó volt még sok múltban elkövetett hibáról, a hibák kijavításának módszereiről és azokról a feladatokról, amelyeket a következő időkben kell megoldani minden becsületes falusi és üzemi dolgozónak a kommunisták vezetésével. Összefoglalva, ez a találkozó hasznos volt úgy a falusi, mint az üzemi elvtársak részére. Erőt adott a további harcukhoz, a szocialista vívmányok megvédéséhez. Tanulságként azonban le kell vonni, hogy a legközelebbi falujárást már jobban meg kell szervezni. Több gondot kell fordítani a pontosságra. Ne hívjuk az elvtársakat félórával vagy órával tóbb, mintahogy indu lünk, ezt többen kifogásolták — jogosan. Kovács Ferenc Mostanában új jelszót dobtak fel az imperialisták. 1956-ban erősen propagálták a »nemzeti kommunizmust«. Dulles külügyminiszter úr 1956 tavaszán tartott beszédében azt mondta: bele kell törődnünk abba, hogy ezekben a kelet-európai országokban a társadalmi élet irányítói önmagukat kommunistáknak tartják és nekünk azért kell harcolni, hogy ezeket az embereket, mint kommunistákat elszakítsuk Moszkvától, Ez volt Dulles programja. Ezzel egyidőben kiadták a nemzeti kommunizmus jelszavát és kezdték a kommunistákat megkülönböztetni. Ezt mondták: az egyik puha kommunista, a másik kemény kommunista. Az egyik sztálinista, a másik liberális, az egyik internacionalista kommunista, a másik nemzeti kommunista, és kinyilatkoztatták, hogy ők a nemzeti kommunista törekvéseket támogatják minden rendelkezésükre álló erővel. A nemzeti kommunisták közé sorolták többek között Nagy Imrét. A reményüket Nagy Imrébe helyezték, mint egy ismert, »nagy tekintéllyel rendelkező« magyar »nemzeti kommunistába« és ennek megfelelően irányították politikájukat. Végezzünk legalább itt, Nógrád ■negyében ezzel a nemzeti kommunizmussal. Ezért vetettem fel a németországi hasonlatot. Ez az úgynevezett nemzeti kommunizmus nem ikertestvére-e annak a nemzeti szocializmusnak, amelyet 1930-ban agyaltak ki az imperialisták a néptömegek becsapására? Én azt hiszem, ikertestvére és a magyar forradalmároknak szembe kell száll- niok ezzel a jelszóval. Nincs nemzeti kommunizmus! A nemzeti kommunizmus hamis jelszó. A dolgozók megtévesztésére való, mert a kommunizmus internacionalista, a világ dolgozóinak világnézete. (Taps.) Az a meggyőződésem, hogy a sztálinista—rákosista és hasonló jelszavak is befejezték pályafutásukat^ Eddig több szocialista országban is beszéltek erről, de súllyal három szocialista országban: Jugoszláviában, Magyarországon és Lengyel- országban. Magyarországon november 4-én, a forradalom visszaütött és világossá vált, hogy az ellenforradalom ellen kell harcolnunk és nem valamilyen képzelt sztálinizmus, vagy rákosizmus ellen, mert miközben ilyen képzelt fogalmakkal vesződünk és vitatkozunk, az ellen- forradalom megfojtja a magyar proletárdiktatúrát. A lengyeleknél a Trybuna Ludu valamikor novemberben már azt írta: »Nem tűrhetjük becsületes kommunisták üldözését a sztálinizmus kiagyalt jelszava alatt.” A lengyelek is kimondták. A kegyelemdöfést a kínai elvtársak adták meg egy nagyon nagy értékű marxista művel, amely a Zsenminzsipaoban megjelent. Ebben leleplezték és megsemmisítették ezt a hamis jelszót és teóriát. A jelszavak osztályfartalmáról Vannak elvtársak, akiket megtéveszt a tisztánlátásban Nagy Imre és társainak szerepe. Nincs semmi okunk ezeknek az embereknek kommunista múltját elemezgetni, mert az most alárendelt, tizeejrangú kérdés. A tények alapján kell eligazodnunk. Nagy Imre, Losonczy Géza, Háy Gyula, meg Zeik Zoltán igenis szította a fegyveres támadást a Magyar Népköztársaság ellen és védelmezte a forradalmi erők megmozdulása után is az ellenforradalom ügyét. Nem Mindszentyt, meg B. Szabót, meg herceg Eszterházy Pált, meg gróf Takách-Tolvayt változtatta forradalmárrá Nagy Imrének, Loson- czynak, meg'Háv Gyulának a csatlakozása, hanem ők léptek az ellenforradalom útjára. (Taps.) Beszéltünk az úgynevezett nemzeti szocializmus, meg a nemzeti kommunizmus osztálytart almáról. Nézzük meg ezeknek a jelszavaknak a másik felét, a nemzeti felét. És itt is a lényeget nézzük. Voltak ugyanis. akik azt állították, hogy október 23-a valamiféle nemzeti forradalom volt Kik harcoltak a nemzeti függetlenségért? Az előbb már említettem, hogy nem Horthy harcolt a magyar nemzeti függetlenségért 1919 tavaszán, hanem a salgótarjáni vöröskatonák. Horthy Szegeden a francia katonai parancsnokságon, Bethlen István pedig Bécsben, a bécsi ellen- forradalmi komiténél áruba bocsátották a magyar nemzet függetlenségét azért, hogy osztályuralmukat visszaszerezzék. Árulásuk sikerrel járt, mert a nemzet függetlenségét elárulva megnyerték az antantba tömörült imperialisták támogatását és az antant támogatásával vérbe- fojtották a magyar proletárdiktatúrát — de ugyanakkor megölték a magyar nemzeti függetlenséget is. A második világháború időszakában nem Horthy' nem Kállai Miklós és általában nem a földbirtokosok és búr1 zsoák védték a magyar nemzet függetlenségének ügyét, ök annak’dején elmentek Berlinbe és eladták a mat gyár nemzet függetlenségét, eladtál' b magyar népet Hitler háborús gépezete számára. Magyarországot 1944. márciii« 1.9-én megszánták 9 német fasiszták, ez a magyar nép(Folytatás a 3. oldalon.)
