Észak-Magyarország, 1957. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-06 / 30. szám

A kormány szabadságot és támogatást biztosít politikai pártállásra való tekintet nélkül minden tudásnak, írónak és művésznek, kivéve a szocializmus ellenségeit Az augol sajtó elítélően ír a Magyarországról kiutasított négy augol diákról London (MTI) Az angol sajtó egy része fenn tar­tás nélkül szigorúan elitéli a Ma­gyarországon letartóztatott, majd szabadon bocsátott négy angol diák­nak szabadonbocsátásuk után tamá­si tolt; maga la rtásá 1. Az erősen jobboldali Daily Sketch többi közölt ezt írja: A diákoknak népi volt semmi néven nevezendő törvényes joguk ahhoz, hogy Ma­gyarországra menjenek. Végtelenül szerencsések voltaié, hogy így úsztak meg az ügyet. Bármennyire nem értünk egyet a Kááár-kormánnyak be keli vallanunk, hogy igazán páratlan józanságot, mértéket £3 okossá­got tanúsított. Azt hittük — folytatja a lap r—, hogy erősen szégyenkező fiatalok fognak kijönni a börtönből. Ők a zon ban Becs be n sa j tóé r te ke zle te t tartottak és magatartásukkal erősen felbosszantották az újságírókat. He- íet-havat összebeszéltek. holott a há­la és a jómodor azt kívánta volna, hogy hallgassanak. Ez. a négy fiatal nem hős és nem vértanú. Az tett volna a kötelességük, hogy köszönetét mondjanak mindazoknak, akik segítettek rajtuk, azután visszatérjenek az ismeretlen­ség homályába. Ehelyett a nyilvános­ság reklámfényszóróinák sugaraiban sütkéreztek. Reméljük, jobban meg­tanulják majd egyetemi leckéjüket, mint azt a leckét, amelyet tapaszta­lataik alapján kellett volna megta­nulniuk. A Daily Mirror bécsi tudósítójának jelentése szerint Richard Hoppéi bé­csi angol követ rendkívül erőteljes dorgálásban részesítette a négy an­gol diákot, mert ostoba csíny te vő módjára olyan országba kalandoztak amelyről tudniok kellett, hegy ott nyugtalanság uralkodik. A követ határozottan közölte velük, hogy ostoba csínyük súlyos zavarba hozta az angol külügyi hivatali. A bécsi sajtó panaszkodik, hogy bi­zonyos angol lapok előre megfizették a diákokat, hogy kizárólag nekik ad­janak nyilatkozatot. A Manchester Guardian tudósí­tója jelenti: A diákok megérkezése a londoni repülőtérre hihetetlenül vad komé­diává aljasodéit. A repülőtér közön­sége megütközéssel szemlélhette a rettenetes látványt. Mindegyik diák már előre üzletet kötött valamelyik lappal. A busás nyereséget hajszolé üzletkötésekkel kapcsolatban furcsa dolgok történték. Újságírók hosszú sora vadászott a diákokra. Közben az egyik nagy lap képviselője, hogy elterelje a többiek figyelmét, prémes kozáksapkával a fején, ócska bő­rönddel a kezében a vámhivatal elé ment, majd körültekintve megfor­dult és egy autótaxi felé rohant. A többi újságíró vadászkutyafalka módjára utána rohant és mire a csalárd komédia kiderült az áldiák cinkostársai már egy készenlétbe helyezett autóba tuszkolták az egyik igazi diákot. Egy másik nagy lap képviselői fel­béreltek egy csomó izmos fiatalem­bert és ezek körülzárták az egyik diákot és így ültették be egy autóba, ahol a lap tudósítója már előzőleg helyet foglalt és gyorsan elszáguldott prédájával. Szomorú látványt nyílj tot tak a filmhíradó, a rádió cs a televízió képviselői, összesen körülbe'ül har­mincán. ök nem lobortQRak fent bankjegyeket, ezért a diákok nem jelentek meg készülékeik előtt — írja a Manchester Guardian. A bútorgyárak többsége elérte a szeptemberi termelés színvonalát Meí»kezdle4í uz> úf típusbútorok gyártását A bútoripar a tavaszra új gyárt­mánnyal lepi meg a vásárlókat. Meg­jelennek az üzletekben azok a típus­bútorok, amelyek az őszi lakberen­dezési kiállításon megnyerték a kö­zönség tetszését. 14 fajta egyedi bú­tor készül, különböző rendelt-testi szobák berendezésére. A bútorok va­riálásával ízléses lakó-, dolgozó- és hálószoba garnitúrákat jehet össze állítani. Találhatnak majd a vá­sárlók két vagy háromajtós szek­rényt. edényszekrényt, rekgmickal, ágyakat, új tetszetősebb formában, mint eddig és az ismert típusbúto­roknál sokkal jobb minőségben. A bútorgyárak többsége már elérte a szeptemberi termelési szintet, (MTI) Ne felejtse ezt el Hans úr! KÜLPOLITIKAI JEGYZETEK 'tizenegymillió román választópolgár iuent mondott A napokban lezajlott román, vá­lasztások mindent elsöprő győzel­méhez nem szükséges különösebb kommentár A román nép válasz­tott és helyesen választott, A Ro­mán Munkáspárt*, áltq.1 vezette egy- séghstára tizenegy millió ember adta le szavazatát. Győzött a Népi Demokratikus Front, melyben a dolgozók minden rétege képvisel­teti megát. A román munkások, pa­rasztok és értelmiségiek ezen a vá­lasztáson is kimondták a döntő szót: demokráciát, szocializmust akarnak. Az egységlista 434 képviselőjelölt nevét tartalmazta. A jelöltek leg­többje a Román Munkáspárt tagjj, és valamennyit megválasztották. Csupán Bukarestben a választók 94 százaléka a Munkáspárt vezette egységlistára adta szavazatát. A magyar autonom tartományokban is a demokrácia, a szocializmus melfett tettek hitet az ott élő ma­gyarok. A román nép választási győzel­me is bizonyítja, hogy a román munkások, parasztok, értelmiségiek nem hallgatnak az imperialista pro^ pagandára, követik a marxista*• leninista munkáspártot, hisznek a szocializmus eszméjében, felsora­koznak a béke táborába. A nyugati politikusok most csa­lódottan hallják a román népi de mokrácia, a román -nép újabb győ­zelmét. Mi magyarok pedig cSqk úgy, mint a többi népi demokrati­kus ország népei ezt mondjukí Barátaink. elvtársainkl Jól vá­lasztottatok! Kicsit különös, de így van. Cso­dálatosnak azonban nem csodála­tos. Megszoktuk már a nyugati po­litika „mesterfogásait”. Ez esetben is erről van szó: Hans Snelclclt, Hitler cirvkori hi­res tábornokát nevezték ki az At­lanti Szövetség kontinentális had­erejének főparancsnokává. Ezt a hirt világgá röpítette a rádió és a sajtó. Persze minden különösebb kommentár nélkül. Szerencsébe azor»b-«*> h-merjük Hans Sn°«delt ..szép” önéletrajzát. Különösen a francia munkások a francia haza­fiak és szocialisták ismerik jól a híres tábornokot, aki 1944-ben Pá­rizsban székelt és szemrebbenés nélkül aláírta sok francia hazafi halálos Ítéletét. Milyen furcsa is a „véletlen”. Az AUanti Sröv’tséir székhelye Pá­rizsban van, így Speidelt most új­ra visszatérhet régi. működésének kedvelt színhelyére. Az Is lchetsé* gos, hogy ugyanabban a palotában üti fel reziú... Iáját, ahol egyket főnököskodött. Nem tudjuk elfoglalta-e- már bár* sonyszékéi. de azt tudjuk, hogy a ..nemes” hitleri tábornok azóta sem változtatott politikai nézetein, életszemléletén. Vagy talán már szereti a franciákat? Nem hisszük« Abban is biztosak vagyunk hogy a franci’? ^olcozók is beleszólhatnak a dologba. Mert. hogy nem gratu­lálnak Sue id élt kinevezéséhez az biztos. Még valamit: a náci tábor* nők kinevezése a német imperial Hzmus és militarizmus erőlködése« Jól ludjuk mit ietentene. ha még egyszer német csizma tanosna Eu« répa földjén. A béke erői azonban megálljt kiáltanak. Ne feleU«e ezf cl Hans úr sem. A franciák cs Európa népei semmi esetre sem fe« lejtik el „becses” személyét, és a német csizmák dübörffé«ét... Hal-száz fej saláta érkezeit a Miskolci Zöldség-Gyümölcs Értékesítő Vállalat boltjaiba. A salátái a hajduszoboszlói Kossuth hajtató kertészettől vásárolta a vállalat. A ki3* zeli napokban ismét érkezik melegágyi zöldpaprika- és paradicsom-szál* lítmány is. Mennyi külföld i S0^clyt liíipliiiili eddig? Hivatalos szervek közlése szerint január 31-ig mintegy 400 millió fo­rint értékben 6346 vagon különféle élelem érkezett hazánkba a népi demokratikus országokból. Emellett jelentős mennyiségű tüzelőanyagot és építőanyagot is kaptunk a szo­cialista államokból. A közszükségleti cikkekből álló segély értéke 115 millió forint. Kö­zöttük 60 ezer ruha, 4S0 ezer méter textília és 441 ezer pár cipő szere­pelt. Hétfőn újabb segélyt szállító vo­nat érkezett a Német Dem okra« tikus V" Ursa Ságból, amely 35 ezer pár női harisnyát éa fér fi zoknit; valamint ? vagon konfekcionált fe­hérneműt, férfi, női ruhát és fe­hérneműt hozott Hamarosan megérkeznek a le»« gyei sr 5Iyszá!lítmányok is mintegy 100 millió zloty értékben. Ez a szál­lítmány élelemből, cigarettából, ru­haszövetekből és gyermekruhákből tevődik össze. (MTI) NARANCSSZÜRET a hólepte jégvirágos februárban Néhány nap múlva narancs-szü­ret lesz Űjdiós gyár ben a P ál-utca 41. szám alatt. Narancsszüret a hó­lepte jégvirágos februárban. Prókay Gyuláék előszobájában áll a három méter magas narancs­fa, melyei a ház asszonya féltett kincseként mutogat nagy — és jo­gos — büszkeséggel. Tizennyolc aranysárga gyümölcs diszlik ezen a fán bizonygatva azt, hogy a mi kis országunk földje képes otthont adni a délvidék kényes gyermeké* nek is. Húsz éves ez a narancsfa és: er« ÍRÁSTUDÓK II I UiUiliiHiUHHHUsHififHHffffitfifli p|I jl ^ £ lanAAAAnA/UUUtfUWUUUUVAAAJUUWUVWVWU-JUVU pítás; emberek és élvek jutnak kö­KÖRÜLBELÜL egy hónapja, hogy az Északmagyaronszágban megjelent Boda Istvánnak »Az író** című cikke. Szinopszisként talán annyit: egy íróról volt szó; általá­ban egy íróról, aki tollával harcolt a gazdasági cs politikai életben található hibák ellen. Népszerű író lett, mert megírta az igazat, a maga meztelenségében: úgy mutatta meg az életet, ahogy volt. Nem tett hozzá semmit, nem vetít el belőle semmit. írásai mögött és neve alatt zászlót bontottak, egyszerű embe­rek sorakoztak fel és jogokat kö­vetellek; az író nevét emlegették, hivatkoztak rá és követelték, hogy úgy legyen, ahogyan ő megírta ... Nagy és népszerű ember lett az író, — éppen azért, ni ért az egyszerű emberek emelték fel, mondásait jelszóként azok tűzték zászlajukra és az írónak dobogott a szíve: lám a nép naggyá tette... De a zás^Tó mögött, amelyet kibontottak egyre többen voltak és az író ahogyan az ablakból látta, azt is észrevette, hogy mindenfajta emberek vannak. Sőt azok, akik először kibontották a zászlót, mar-mór kevesebben voltak. Félő, hogy ki is csavarják a kezükből. Ekkor megrettent az író, elborzadva lépett el az ablak­tól és a nép, amelyet írásaival föl­lelkesített — hiába várta, hogy mond majd valamit: megmondja, hogy mit kell csinálni — az író hallga­tott. Nem mert szólni. Rádöbbent a felelősségre: a hivatás és a nép iránti felelősségérzetre; átfutott agyán a gondolat, hogy egy szó, .'ágy talán egy félmondat ezreket pecsételhet neg — és megijedt.. A zó a tarkán akadt, elnémult és lallgat. hallgat mélyen. Az írás nagy port kavart fel írói is újságírói berkekben: politikusok és nem politikusok közölt egy­aránt. És a por, amelyet felkavart, még rnost sem ült el egészen. Ez jó. Sőt: annál jobb, minél tovább tart, mert annál tovább beszélnek róla az emberek és ha beszélnek, vitatkoznak valamiről, feltétlenül születik valami egészséges megálla­zös nevezőre, tisztázódnak, rende­ződnek dolgaink. Vita közben merült fel a kérdés: volt-e egyáltalán ennek az írónak felelősségérzete? A válasz rövid: aligha. S ha volt is, vajmi kevés. Jogosan írta a szerző, hogy »a né­pet árulja el az, ki hallgat«, aki elindítja a harcot, de gyakorlatlan kezeikre bízza a hadvezért teendő­ket, vagy éppen az ellenség kezébe adja katonáit. Hát van-e felelős­ségérzete annak az írónak és van-e történelmi értéke annak az írás­nak, amely hideg és közönyös szirup tómaként megemlít dolgokat és bár lelkesít, sőt harcra buzdít, de nem mutatja meg a helyes irányt? Nincs és nem is lehet soha. Pillanatnyi sikerek elérhetők, de a történelmi érték: nulla. AZ ÍRÁSTUDÓK felelőssége nagy. Alá valóban a népet szol­gálja. aki nemcsak egves cikkében, hanem szívében is demokráciát és szocializmust akar, kell hogy érezze ezt. Lukács György írja erről egy helyen, hogy: *... se akis cm kíván az íróktól okvetlenül csatlakozást valamely párthoz, sem. azt, hogy közvetlenül vegyenek részt a napi politikában. Ezt telték és tenni fogják egyesek, akik arra hivatott- ságot éreznek. Az írástudók általá­nos feladata más: ébrentartani, tudatosítani a magyar nemzeti élet iga:i kérdéseit, megkeresni és meg­találni rájuk a progresszív vála­szokat. Ennek a nagy feladatnak teljesítése határozza meg az írás­tudók felelősségét. Ez a feladat gyakran úgy oldó­dik meg, hogy az írók a magyar történelem, a magyar irodalomtör­ténet problémáit kutatják Helye­sen, mert az emberi, a társadalmi cselekvésben a jövő perspektívái (és így a jelen aktuális feladatai) szoros Összefüggésben állnak a tör­ténelem folyamatának valóságos és — helyesen vagy tévesen — fel­ismert irányával. A »honnan?«-ban mindig bent foglaltatik a »hord« és viszont. Itt az írástudók felelős­sége: segíthetnek egyaránt az igazi kivezető út és ingoványbán való eltévelyedés felé.« Honnan — hová? Mit — hogyan? Ezek a stratégiai kérdések, ame­lyekre választ kell adná az írónak mindenkor és minden alkalommal. A »honnan?« és a »mit?« önmagá­ban még kevés.* Csak fölmunka. Addig, amíg nem mutatja meg a »hová?« és a »hogyan?«-!, olcsó népszerűséget arat. Ennek persze ez is elég, sőt nem is kell hozzá több. Mert a stratégiában általában mindig rejlenek olyan fogások, amelyek nem tetszenek a másik félnek. Könnyebb és — tegyük hozzá — biztonságosabb dolog álta­lánosságban megírni bizonyos dol­gokat., szépen kimunkálni, hogy mindenkinek tessék, mint olyan írást, készíteni és olyan hitvallást tenni, amelyben az író saját politi­kai elképzelését és felelősségérzetét is megmutatja. Hadd mondjuk ki kereken: kevés olyan irodalmi értékű írás születik, amely meg­mutatná és helyesen mutatná meg. hogy október 23, amely kezdetben igazságos ügyért, szent ügyért in­dult. hogyan csapott át a másik végletbe. írók és újságírók nehezen nyúlnak ehhez a témához. Félnek, hogy megégetik a kezüket. Persze nehéz téma. És az átélt események hatásából nem könnyű kigyógyulni. Ez elvitathatatlan. És az előítéletekkel is meg kell küz­deni vlia alkotni akar valaki. Hozzá­vágták már nem egy író fejéhez, hogy »októberben ezt meg ezt írta, most meg ezt írja? ... Ellenforra­dalmat ír. Nahát, maga is egy kö- pönyegforgató.« Itt álljunk meg egy szóra. ELŐSZŰR azért, hogy tisztáz­zuk: köpönyegforgalás-e az, ha rá­döbben az író, vagy újságíró,’ vagy akárki más a saját felelősségérze­tére; és elismeri azokat az ellen- forradalmi jelenségeket, amelyek valóban el lenforradalmi jelenségek voltak — amellett, hogy megírja ezt is, meg azt az oldalt is. Másod­szor azért, hogy tisztázzuk: vajon használ-e az ügynek az az író, aki megírta október előtt a hibákat és most hallgat? Vagy használnak-e, érzik felelősségüket azok, akik ép­pen a forradalmi események első napjaiban döbbentek rá sok min­denre és lelkesedve írtak, ennél­fogva bizonyos körökben szinte órák alatt népszerűvé váltak: for­radalmat írtak, de mert éppen fe­lelősségérzetüknél fogva kritikusan értékelik az eseményeket, három vagy négy hónappal később meg­írják, hogy igen, mert így volt, az kemények ellenforradalomba csap­tak át. Hát ki vétkezik nagyobbat ? Az aki hallgat, vagy az aki fel­ismeri a jelenségeket i$. megszólal, megírja azt, amit a szíve érez. anélkül, hogy egy jottányit is en­gedne vagy eltérne az igazságos követelésektől. A VÁLASZ minden kérdésre egy és ugyanaz lehet: vétkezik és súlyo­san vétkezik az, ki nem tudja fel­mérni saját felelősségét: ki nem tudja, vagy nem is akarja magát túltemni azon, hogy ennek, vagy annak a tábornak hálójában ver­gődjön. Mindezt pedig Illés Bélának egy nagyszerű mondásával szeretném befejezni: Kommunista írónak lenni nem egyszerű feladat. De gyönyörű hivatás! ÖNÖD VÁRT M»kt ese­dékes története van. Húsz évvel ezelőtt az egyik F#5* .kay-gyerek — ma már az I. ke* rüleli tanács pénzügyi osztályának dolgozója — háromféle magot ülte« tett egy virágcserépbe. Szentjánas* kenyér, citrom és narancs magja kapott otthont ebben a kicsiny cse­répben. Egy napon aztán aprócska élet dugta ki fejét a világra és nőt... nőtt... egyre nőtt... nagy örömet szerezve a gyereknek. Évek teltek és a csöppnyi élet fává serdült. J ános kény ér fa... álla­pította meg a család és tett mel- lette hitet a környék. Így hitték ezt tíz kerek éven át. Ekkor látta első alkalommal hozzáértő a fát. Cit-* rom ... jelentette ki megfellebbez« hetetlen hozzáértéssel és ettől a perctől kezdve citromnak becézte a család. Várták, napról napra vár-* ták az első termést... és az első termés most jelentkezett. Igaz ki-* csit késve, mert újabb tíz évet vá* ratott magára. Késve, de megjött és most bol* dogságban úszik a kis család, mert tizennyolc aranysárga narancsot termett a citromnak vélt fa és a tizennyolc narancsot türelmetlenül várják a miskolci, váci és buda* pesti unokák. Érdekes megemlíteni, hogy mi* lyen szerény egy ilyen messziről jött vendég. — Csak arra kell vigyázni —* mondja Prókay néni —, hogy meg ne fázzon. Hat fokon álul nem sza­bad süllyedni a hőmérsékletnek. Ez a halálát jelentené. Itt az előszobá­ban jól érzi magát, mert a nyitva tartott konyhaajtón át elég meleget kap. Nyáron pedig a nap csókjai melegítik. Megfigyelték, hogy a fa szereti a langyos nyári szeleket... vajon miért?... Én a magam részéről azt hiszem ez a meleg szél a haza járód mond neki mesét. Jó lenne, ha a nálunk otthoni talált narancsfa is üzenhetne ezek* kel a szelekkel... és elmondhatnál hogy a mi földünk is életetadó. VÉKONY SÁNDOR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom