Észak-Magyarország, 1957. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1957-02-03 / 28. szám
4 ESZAKMAGTAROftSZAO ) Vasárnap, 1951, ftsbro'ftr 9. % APÁM 'Ax apám rongyos kisbabáiban, vállán fejszével ballagott. Fejszéje élén nagy csomókban csüngtek a súlyos sóhajok. Látott ledőlni hetven évet, mint sok-sok korhadt, szirti fát, Ha egy kidőlt, hát arra gondolt, talán majd jobb lesz odaát... Ormótlan csizmák, rossz kabátok jelentik most is nékem őt, Rongyos csizmában, rossz kalapban áll majd a bíró úr előtt. Szemébe újra visszaszáll tán a látás édes gyönyöre, S a fejszét, véle sóhaját is tehetetlenül teszi le. Dohányszag, piros kendőjével megtörli sápadt homlokát, ‘Nem így képzeltem, — bár bejártam Kálváriát és Golgoth&t! Szerettem volna ember lennlf szeretni, hinni, élni, enni, Szerettem volna magyar lenni, nyugodtan néha megpihenni. Szegény fejem, hogy elfakult lám! Halálnak tükre lett az orcám, Hogyne sírnék az ember holtánf a nyomorultak síri sorsán, A vérszegények fehérségén, | az összetörtek görbeségén. Az élők meghalt reménységé^ csak tudnék, tudnék sírni még én...! Uram, ha máskor embert ültetsz, ; ha újat újabb földre küldesz, Adj ott a jónak szebb világot, a nyomorgónak mennyországot. De a bitangot vassal, tűzzel, poklok mélyére lökve űzd el. i. / IRODALOM j FÜZES LÁSZLÓ: BORSODI GYULA \ cA széféig, íztzelntt&A Egy vágya volt csak, kedves, egyszerű, megismerni a legszebb Szépet, útrakelt nótás gyerekszívvel kifaggatni a messzeséget. És bejárt érte tág világokat, verset írt s hozzá nótát fütyülj ^ Északtól Délig vitte a vágya, ^ míg fejénél a Kaszás hegedült. §) Akkor hazajött megfakult szívvel ^ s a riadt lányra rácsodálkozott, aki lefogta elfáradt szemét és eltűnt, mint a messze távolok. ismét Kosztolányiról Az arcképvázlat szerzőjének levele a „Hozzászólás“ írójához Kedves Zsuffa Tibor! Tisztelt Barátom! Kellemes meglepetéssel olvastam vasárnap, január 27-én az Északma- gyarország-ban hozzászólásodat ah- íioz a megemlékező arcképvázlathoz, melyet Kosztolányi Dezső halálának huszadik évfordulójára készítettem a Széphalom számára. Meglepődtem azért, mert váratlanul került hozzám, már csak a lapból, írásod, melyet annyira áthat a Kosztolányi szépsége és életműve iránti tiszteleted és szereteted, »az igazi művészetet kereső« jóízlésed. Kellemes pedig azért volt a meglepetésem, mert cikked egészében elfogadja tanulmányomat, kiegészítve a nagy író egyik szép könyvének ismertetésével. Nemcsak a költőknek és a szép- íróknak, de tanulmányok, cikkek szerzőinek is jól esik az érdeklődés jele, az olvasói visszhang bármely megnyilvánulása. írásod olvasva, meghatottság fogott el, és rajongó gondolatok támadtak bennem a művészet, az irodalom szerepéről, hivatásáról, hatósugaráról, — a humanizmus: az emberiesség, és emberségesség eszményéiről és diadaláról, a teremtő, az alkotó becsületes munkáról, kiváltképpen a művészek és Írók, a tudósok' munkájáról, a^nelyet a mi szívünkhöz nőtt kultúránkban nem egy nenies egyéniségű Kosztolányi — hiszen típus is ő! — folytatott, ahogyan lehetett és kellett, akár vérben, vasban, gúzsban, szennyben sínylődve is! Becsületesen, erkölcsösen, emberiséggel, magyarul és magyarán!.,. Köszönöm Neked ezt a meghatottságot, amelyet felkeltettél, • ezeket a rajongó gondolatokat, amelyeket tud- va-tudatlanul sugalmaztál. Barátom! Hadd üdvözöljem benned azt a »közel negyedszázaddal» ezelőtti ifjú olvasót, aki »annyi balszerencse közt. Oly sok viszály után« ereklyeként őriz egy Kosztólányi-kötetet, s ma is gazdagszik belőle, meg írója példa- adásából! Azt írod: a megemlékezésben egyetlen utalást sem találtál Kosztolányinak erre a munkájára, a Bölcsőtől a koporsóig c. kötetre, »riportok és zsánerképek, ...interjúk és karcolaton: nagyon kedves összeállítására«. Engedd meg, hogy ehhez hozzáfűzzem a következőket Megemlékező arokép- vázlatomnak nem volt, már pusztán »műfaji« okokból sem lehetett célja egyes művek, kötetek ismertetése. Ám még így is tettem utalást a szó- bamforgó könyvre. Amikor ugyanis a 3. fejezet-ben ezt írom (Széphalom, 1956. évi 5—-6. szám, 107. I): »SzoroPrus, Bole szláv: A fáraó (Európa Kiadó). Kb. 688 oldal, kötve 40 Ft. Rajz Boleszlav Prus A fáraó című regényéből _____ . .. .i... .... *»„. * .-K. " Á nagy lengyel realista írónak ez a műve az ókori Egyiptomba visz el. Várakozással ismerkedünk meg a regény hősével, a fiatal fáraóval, aki országát naggyá akarja tenni és segíteni szeretne az elnyomott, kiszolgáltatott parasztság sorsán. De tervei végrehajtásában megakadályozza a főpapság. A fiatal fáraó elpusztul a küzdelemben, de eszméi annyira élőek és erősek, hogy éppen ellenfelei kénytelenek sfeokat megvalósítani. A mű nemcsak színes, lebilincselő olvasmány, hanem tanulságos korrajz is. A szerző megismertet bennünket a régi Egyiptom mindennapi életével, kultúrájával, sabbam vett újságírói munkásságából életébein. csak az »Alakok« c. kötet — riportok, illetve portrék gyűjteménye — jelent meg...«: erre utalok. Mert művei gyűjteményes kiadásába — 1935-ben, születése 50-iik, írói pályája 30-i-k évében jelent meg a sorozat — ezzel a címmel vette fél a »Bölcsőtől a koporsóig« című könyvét, melybe már 1934-ben, a valószínűleg nálad meglévő kiadásba beillesztette II. és III. részként a hasonló természetű írásainak először 1929-ben közzétett »Alakok« című gyűjteményét is. De ne bíbelődjünk ezekkel a kicsinyesen aprólékos vonásokkal, hiszen a K osztolányi-arckép fővonásaiban egyetértünk. Igen: a Bölcsőtől a koporsóig (vagy ha úgy tetszik: az Alakók) című kötet szépen tanúsítja, mily mélyen benne élt ebben a Thomas Mann szerint is »tiszta és magas szándékú magyar költőben« az egyszerű ember, a kisember, a szenvedő ember szeretető ós a családiasság tudata,! - . . Számadás című szonett-sorozat VI. darabjában így vall erről, önmagának és nekünk: No lásd, maradj, árvák között az árva, maradj közöttük, állj meg végre itt, nem kérve semmit és semmit sé ezek a te igaz testvéreid. [várva: idézd fel őket dolgozószobádba, adj villamosabb életet nekik s ha majd megéled a sok néma lárva, a te szavad ők még megérthetik. Megértenek téged s őket megérted, kiket sirattál, sírni fognak érted, hisz végzetük egy riékik és nekünk... Arcképvázlatom kézirata már a nyár végén szerkesztőhöz került. Hozzászólásod alkalmat ad arra, hogy egy újabb vonást rajzoljak Kosztolányi portréjára. Bizonyára ismerősöd lesz ez, is: »Nemes, küzdő, szabad lelkű« örökdiák volt és maradt, hadat üzent a szűklátókörűségnek, a nyárspolgárságnak, a kockáztatni nem merő sunyi óvatosságnak: Igen. kiáltsd ezt: gyáva az. ki boldog, kis gyáva sunnyogó, mindent bezár, bezárja életét is, mint a boltot, mert benne van a csillogó bazár, és félti kincsét, a sok cifra foltot, a lelke szűk, kucorgó és sivár, rablót neszei, mihelyt gyerek sikoltott, örökre reszket és örökre vár, Hazája ház, barátja az erős, hitvány rőkonja az. ki ismerős, határa kertfal, tyúkól,. pincegádofi de a boldogtalan tanyája sátor, zászlója felleg, Ő, csak ő a bátor s a jó, csak a boldogtalan a hős. (Számadás, VII.) Életműve már életében »fény és hő« volt, s most is, mint a felhőkön átosonó hold, »... széthordva megbocsátó mosolyát, ezüstté bűvöl minden pocsolyát!-« Hódolat emlékezetének, hála szellemének ! Tisztelettel köszönt: Gyárfás Imre DURCÁS VAGY. Durcás vagy, akár a kölyök szél, tavaszi, friss suhogású — incselkedő, lengő ruhájú — mókás, bohókás-áprilisi. El-elbújsz sűrű bánatoddal s leülsz a konyha kövén duzzogni, hogy majd megbánom én: rosszul, gonoszul bánok veled. Szipogsz, — babaruhát ígérek, a de engesztelni nem tudok, s csak hizlalom a bánatot, játék, ajándék nem oldja azt. Simogattak, kérlelni kezdlek: „Ne sírj kedves, — no — hagyd alább és meséld el nékem, hogy ki bánt, kelj fel, emeld fel a kiq fejed” Te feljajdulsz, — maszatos képpel nem zokog jobban a gyerek. „Hát bőgj, de én akkor elmegyek,..’ Zokogsz, felbuzogsz még egy kicsit. Azután, — látod már: egyre megy — friss szél jő, csendesül a gyász, kedved békéltető suhanás — mókás, bohókás-áprilisi. KOVÁCS LAJOS Gondolatok a valóságból A művész abban különbözik a dilettánstól, hogy tudja, mit alkotott. ^ A szépet és jót az értékeli a legkevésbé, aki következetesség nélkül áldoz vagyonokat érte. • A szép és a jó értelmének érzékelésénél nincs tökéletesebb azonosság a fogalmak világában. • Művelt embernek nem a vagyon jelenti a gazdagságot. Tanulj, mert a rang, képzettség nélkül — köznevetség. • Rang, képzettség és műveltség nélkül — közutáíat. Baja a szegénynek -dagnak vesztesége. van, a gazAz olyan házasságban, melyben sohasem csörrent össze a kanál, nem ismerték a szerelmet. • Szerelemről kétszer beszélnek sokat. Amikor ezzel a szóval lehet csak elmondani egy érzést és amikor ezzel a szóval kell pótolni egy érzést. Nincs olyan kívánság, ami egyedül áll. • Az átlagembert az érdekli; ml történt, az átlagon felüli arra is kíváncsi, miért történt. • Halálos ágyon minden gyalázatot megbánni a kevesebb. Több, úgy élni, hogy ne legyen mosogatni való. ^ Az ügyes nyomdász olyan, mint a jó patikus; olvashatatlan vényre is jó orvosságot csinál. HUDY FERENC. ••••••••••••♦#*««Ml!•»«•«•*••••«!MM««y«»MlMMmtMMfMtMIIM• $••«•#•«••• ttllf KOVÁCS LAJOS: Szífi, új baltát... Szép, új ruhát —* lobogót, tengőt, hogy meg ne fázz, válladra kendőt, lábadra kis cipőt, kecsest, mit megbámul az alkonyest, csillogó csattot a derekadra, ezüstből szalagot a hajadba. Táskát a kék égből szabok, dísznek — csillogó harmatot. Pirosságot a széltől ‘kérek, a hótól tiszta szűz fehéret, mosolygást a ragyogó déltől, tavasztól, nyártól, ősztől, téltől a legkedvesebb kincset kérem és méretlenül neked mérem. Mert ruha, kendő, cipő, csatt —1 drága: megölellek, hogy meg ne fázz és megcsókollak a régi ruhádba. Dumas: A három testőr 1—3. kötet (Szépirodalmi Kiadó) (Olcsó Könyvtár). Kb. 900 oldal, fűzve 12 Ft; Kép Dumas A három testőr című az Olcsó Könyvtárban megjelent regényéből A hugenotta háború időszakába vezet el a világhírű regény, bepillantást ad a francia udvari élet, a titkos intrikák, politikai gyilkosságok és gonosztettek titkaiba. A francia történelem egyik legérdekesebb és legjelentősebb korszaka ez. Dumas gazdag képzelet világával, romantikus meseszövésével, színes, érdekes, lélegzetelállítóan izgalmas történetet nyújt az olvasóinak. HUDY FERENC: cé kililití Éppen olyan, mint a szerelem, egy kevés Is elég, hogyha Jó. Aki mindent rózsaszínben lát, minek oda több vigasztaló, u (pjcmiekizá j ! ? Nem tudom, ki hogyan van vele, de nekem sohasem tetszettek azok a gyermeki produkciók, amikor a beszélni még alig tudó kis emberpalántát szüleik vagy mások válogatott gorombaságokra tanítják és boldog mosollyal nyugtázzák, ha a csöppség únos-úntalan disznóságokat gagyog és szókincsének fitogtat ásával pirulásra készteti a szállítmányozási igásiovak — e téren aranykoszorús — hajtóit is. Nem és nem tudok mosolyogni az ártatlanul és legnagyobb természetességgel gorombáskodó kisgyermeken, sem pedig a disznósá- got tanító felnőtt sikeres produkció okozta bárgyú vigyorgásán. Mindezt azért kellett előrebocsáta- nom, hogy meg tessenek érteni azt a jogos szülői büszkeséget, amit azért érzek, mert hétéves gyakorló apai működésem alatt egyetlen esetben sem hallot^m kislányomtól még egy fia „csúnya” szót sem. A világért sem tette volna soha, egyszerűen nem akart tudomást venni olyan szaakárhogy is fáradozott atyai jóbarátom, Jóska bácsi, hogy a nála töltött nyaralási hetek alatt ettől az elhatározásától eltérítse. így éltünk, ebben a csúnya-szó mentes légkörben hét évet, amikor — legnagyobb rémületemre —.majdnem megtört a jég. Zsuzsika lányom a fejlődéssel lépést tartva, iskoláskislány lett az elmúlt szeptemberben és lassan már az abc minden betűjét ismeri. A betűk terén való tájékozottságát bizonyítandó, minden fellelhető helyen betűzgeti a felírásokat, legyen az újság, gyufásdoboz, utcai hirdetmény, cégtábla, vagy éppen az írógép billentyűsora. A közelmúltban halhatatlan remekműveim valamelyikét kopogtattam otthon, amikor a lányom mellárnál lt és élénk figyelemmel böngészte a készülő szöveget, majd amikor pár percnyi szünetet tartottam, a billentyűkön lévő betűket vette beható vizsgálat alá. Sorra mutogatta vakról, amit nem szabad mondani, az egyes betűket. — Bö, lő, mö, gö, vő, rö... így tovább. A második billentyűsor elején megakadt. — Apu, ez milyen betű? — kérdezte és a Q betűre mutatott. — Ez. kislányom, a nagy ku betű — magyaráztam. Tudomásul vette. Amikor legközelebb az írógép mellett talált, megkérdezte: — Apu, írtál már a ku betűvel? — Nem, még nem írtam. Ettől kezdve minden alkalommal megkérdezte és — tekintettel arra hogy a q betű magyarnyelvű szövegben meglehetősen ritkán fordul elő — minden alkalommal tagadó választ kapott. Hetedik, vagy nyolcadik alkalommal nem érte be a már roegszokgtt tagadó válasszal. Pár másodpercig tétovázott, majd szégyenlősen súgta: — Apu, én tudom, hogy miért nem írsz a ku betűvel. —- ? ? ? —y Mert azzal egy csúnya szó kezdődik. — e —■ i —* REGÖS SÁNDOR: ANYÁM NEVENAP3ÁN Egy névnapodon felkerestünk kis lakásodban, jó Anyám. Egy névnapodon felkerestünk, három fiú és két leány. Három fiúnak felesége és két leánynak két ura, három fiúnak felesége és mind a kilenc unoka. A kis szobában alig fértünk és lármázott a sok gyerek. A kis szobában alig fértünk s én sírva köszöntöttelek. Tipegve járkáltál közöttünk, szinte álomban, álmatag — tipegve járkáltál közöttünk s szédített beszéd áradat. Egyik elhozta Budapestet, másik a fű-szagú tanyát. Egyik elhozta Budapestet, ki panaszát, ki aranyát. Ismerősek és furcsák voltunk; valami rémlett... kis cipő .,« v Ismerősek és furcsák voltunk —> szalag a hajban ... tűnt idő .. * Sok arc, sok szem, sok gond, sok bánat ismert volt s mégis idegen sok arc, sok szem, sok gond, sok bánat riadtan vert a szíveden, nem értetted. — De én megértem. •ni fáj. ha sírunk, nevetünk: nem értetted, de én megértem,- te vagy már a mi gyerekünk! Hideg felnőttek lettünk sorba, szertefújtak a vad szelek ... Hideg felnőttek lettünk sorba s te lettél újra kisgyerek, magányos, árva. elmerengő, a sok vendée közt társtalan, magányos, árva, elmerengő, kinek rólunk csak álma van. Tudom, amikor elszé.ledtünk; dobozt kerestél, képeket: tudom, amikor elszéledtünk. sirattad árva életed ... LEPKETANC Az elmúlt vasárnap az Irodalom és Művészet című oldalunkban név nélkül jelent meg a „Lepketánc” című vers. Ezúttal szeretnénk a mulasztást pótolni. Közöljük, a Lepketánc írója Hudy Ferenc volt.
