Észak-Magyarország, 1957. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-24 / 46. szám

TaaAmap, 1WTC tebruAr 24 ÉS2AKMAGTAE0H&ZAG Vá zla tkönyvből Mészáros Tibor: Kordélyosok. QLagip költőnk, a DCiuncrák Nem tudni, ki fia-borja volt fabrikált egy verset, mely így szólt: »Óh, de jó, a téesz csikó« s érte költővé ütötték. Kapott kitüntetést vagy hatot. Nagy pénz ütötte markát s kijárt autót, villát; elcsábított egy primadonnát, ahogy az nagy költőknek Ä dukál. Am, hiába várták nagy művét, soha be nem fejezte, (Igaz, el se kezdte) csak evett, ivott, zabáit: : Látott egy pártmunkást, ki nyakkendőt kötött s kapott havonta egy napot (mivel vasárnapja sose volt), hogy pihenjen, mint bárki más. Megírom! — üvöltött — a jó Kucserák — s hörgött: »hogy mer, ember követni engem! Én mindent a népért, teszek. Ha otthon ülök, az alkotás, az ívás ihletszerzés. Semmi más. A nőket azért csábítom így kívánja alkotásom.« És szór a fejre hibát, vétket, mit magánál erénynek ismer el; másnál, ki hűn szolgái eszmét, népet nagy bűn, bűn, bűn. Ám e játékot is megunja hamar tenyerét összecsapja »forradalmasdit játszatok«. Ö szórakozni akar. így bíz a költő, rém okos pofát öltő jó öreg Kucserák (hisz megszokta) ő mulat és más fizeti az áldomást. CSORBA BARNA EMLÉKEZTETŐ MINDENKINEK Sovány, vézna fiúcska volt, kopott ruha rajta. Októberben a Körúton feküdt némán, halva. Szürkés, fonott kosárkával boltba küldte anyja, A kosárka elgurult... de ő ott maradt... halva. Még egy csendes, nyugodt sírhely sem jutott , részére, félrehúzták csak... az úton csíkot festett vére. S dörgölt tovább... golyó. fütyült, háztömb omlott össze, A romok közt idős néni haldoklóit hörögve. Könny, vér, panasz.,* A pincében síró gyerekek. Három napja nincs mit enni.,« Emlékezzetek! j f-. .És valaki, amott hátul ‘ [ bántón nevetett, folyt a véred, de ö hízott.. Emlékezzetek! És most... újra fegyvert akar fogni a kezébe .. é Neki olcsó az életed és a fiad vére. Nem érdekii őt: marad-e fejed fölött fedél? S hogy lesz-e majd családodnak asztalodon kenyér? Hát nem! Hozzánk ne költözzön ■ többé félelem! ne akarjon több halottat többé senkisem! Mert akinek előkerül gyilkos fegyvere. nekimegyünk és eltörjük karját is vele! BECZE KÁROLY GULYÁS MIHÁLY KÉT VERSE OKTÓBERI! ÉJSZAKA Gond vert tanyát minden sarokban, Rámvigyorognak gyilkos rémek, Anyámhoz futnék nagy kínomban, S megütném, hogy még jobban féljek. Lucskos utcán október ődöng, Kést markolva virraszt a halál, őrjítő csönd ül fegyverek csövén; Törvénygáton átcsapott az ár. Kóbor kutya vértócsára les, Akad bőven alvadt vér dar ab, Fejetlenség renddé üttetett. Panaszkodni? Nem, azt nem szabad! Élni akarsz? Törj más életére! Félni akarsz? Mutasd meg magad Sárba taposnak, mint a férget, Híg tojásként Icfccsan szét agyad ,. „ Iszonyodó kis szegény vagyok; Dobra verném századok jaját, Hogy elriasszam, messze űzzem Az álmainkon virrasztó halált. ■ l 1956. október 31. • Ü VÉKONY SÁNDOR: ^ EMLÉKEZÉS A nagyapám még zsíros kalapban J árta a széles Hortobágyot... — Karikással hajtott ezernyi marhát, csordakirály volt. Subája cifra, gatyája kettő, a gyerek sok, a kenyér kevés s ha jött az asszony hetente egyszer, kosarában hitvány az étel, de panasza tetés. — Cipőtlen Sándor, a legnagyobbik, Az István kisgatyája csupa rongy. A Jutka. Mári, Jóska meg az Eszter rongybaöltözött sok síró poronty, j Tetés panasz ömlött, s szegény nagyapám: # — vidd vissza asszony azt a kosarat, nékem előkerül. Lád-é még ez is van, s nagyanyám kezébe nyomott néhány garast. Nagyanyám szabódott, de embere szavára ahogy jött, a kiskosárral elindult haza. Kosara alján ottmaradt az étel.,. de szívéről lefolyt tenger panasza. — Nézdd csak — motyogta fogatlan ajakkal: még pénz is került. Jó lesz valamire. Talán Sándorkának telik a cipőre, vagy új nadrág kerül a Pistire. Bandukolt csendben az éjszakában, csillaglámpás világított neki. s nagyapám zsíros, rojtos kalapjából vizet vacsorázott odaki. SZONETT A KEDVESHEZ Kék szemében tűnődött a vágy, Megrezzent, ahogy hozzáérteni, Angyal-arcán hószín szemére, Nyitotta szét piros hajnalát. A legszebb csókot azok kapják, Akik remegve várják régen: Azon a hideg téli éjen A legszebb csókot nekem adták. Marakodtak kis fagyos szelek, — Arany haja szállt és repkedett. Ránk dühöngve tört a téli éj —* p Illetlenül fültanuja lett J Kedvesem ott nekem mit mesél, r— j) Azt, hogy ö is örökké szeret. 1957. január' 6,-----------IRODALMI ÜZENETEK--------­i n BÁTHORY JÓZSEF ÓZD. „Öreg mun­kás temetése” című verse időben megha­tározhatatlan, homályos. Többi beküldött munkája napilapba túlságosan hosszú, ütemei sokhelyen akadozóak. „Móricz Zsigmond” c. költeménye közlésre alkal­mas. SIPOS FERENC. „Amíg nem késő” c. munkáját jelen formájában nem tudjuk közölni. Próbáljon rövidebben és színe­sebben írni. AKÁC ISTVÁN. Beküldött versei még gyengék. Rímei általában erőltetettek, formailag ütemtclenck. Többet olvasson, s csak utána írjon. ,T. GY.-né. „Magyarország az éri ked­ves szép hazám” című verse nem éri cl a kívánt mérteket. Gondolatai nagyon szépek, Sz, Katalin. „Lillafüred” című verse kedves, hangulatos. Van érzéke a vers­íráshoz. Egyes költői képei szépek. (’’Mintha falevelek sírnák tele könnyel”.) Próbáljon mai témáról is írni. Várjuk Írását. HUNYADI ZOLTÁN. Beküldött verse még nem éri el a kívánt irodalmi mérté­ket. Tartalmilag is homályos. G. LAJOS DIÓSGYŐR. Kezdetnek na­gyon szép. Több költői képpel próbálja kifejezni mondanivalóját, de óvakodjon a félreérthető kifejezésektől. KLEKNER RUDOLF. Nem irodalmi mű. Ballagásra elmondandó beszédnek szép, jó. fal.LSI TAMAS. „A jövő ígérete” c# verse szép, némi módosítással közlésre alkalmas. Hibája: időtől függetlenített, s ezáltal allegorikussá, félreérthetővé vál­hat. Küldjön több verset, hogy választ­hassunk. „G. B. de nem SHAW”. Próbáljon mai aktuális témáról írni humoros, szatiri­kus éllel, amihez — a jelek szerint —i van adottsága. „76” Verseit örömmel olvastuk, szé** pék, jók. Várjuk további írásait. K. MIKLÓS DIÓSGYŐR. Verse még nem éri cl a kívánt irodalmi mértéket, s tartalmilag nem napilapba való. Kezdet*? nek biztató. KRAJNYÁK J. Gondolatai tartalma« sak. Elvileg azonban nem értünk egyelj élő emberek gondolatainak csokorba szedett közléseivel. Nagy gondolkozókat illet meg ez a közlési mód. RÁCZ ILONA. „Irigylem a napiéit'« című verse kedves, hangulatos, — de nem napilapba való. Próbálkozzon időszerű témával, várjuk levelét. Észrevételét kö­szönjük. VELEZDI GY. „Bűvös álmom” c. ver­se tartalmilag értékes. Megérdemelné m formai szépítését. Küldjön több verset* hogy választhassunk. „EGY BÁNYÁSZ-KISLÁNY.” Verse tar­talmilag jó, kár hogy sok a prózai kifeje­zés benne. Csiszolja stílusát, érdemesé Várjuk további írásait. ALBERT FERENC. Válasz levélben! megy. Egy szikra kipattant TŰZBEN születik az acél is. Óriási tűz kell ahhoz, hogy az ér* ces kő megolvadjon az olvasztó- kemencében, hogy kiadja kincsét a nyers, folyékony acélt. A legnagyszerűbb azonban az, hogy ezt az óriási hőt, ezt a ter­melő tüzet képes egy kis szikra, egy kis láng'ocska előidézni, ha kö­rülötte kellő mennyiségű gyúlékony anyag van felhalmozva. Hasonló volt a magyar paraszt társadalmi helyzete is a letűnt, ka­pitalista, feudalista rendszerben. Hol itt, hol ott pattant ki egy szik­ra, lobbant fel egy kis lángocska, hogy meggyújtsa azt a tüzet, amely megolvaszthatja a megkövesedett feudalista rendszert, hogy kiválasz­tódjon a forradalmi kohóban a dol­gozók acélnál is erősebb hatalma és szabadsága. Egy ilyen szikrázó lángocska fel- !obba.násáról szól ez a történet, amely nem tudta ugyan felgyúj­tani az elnyomott szíveket, de rá­világít a letűnt Horthy-idők feuda- listáinak brutális, elnyomó rend­szerére. melyik két csomó az uradalomé. Mert a harmadikat, ami a parasz­toké lett, csak akkor vihették ha­za, ha már az uradalomét rende­sen betakarították. Jön is már a kerülő! Megismerni őt már messziről peckes, egyenes tartásáról. így tartja magát, ha a munkásokkal beszél. De bezzeg hajlong, kalaplevéve, ha az intéző­vel tárgyal. No. dehát a tekintély, az tekintély. Hosszúszárú tajték­pipáját kivette a szájából, integet a görbe meggyfa botjával és kia­bál: — HÉ, EMBEREK! Jöjjenek kö­zelebb! — Már megirut valami rosszat akar — mondja egy idősebb paraszt és megtoldja egy jóízű 1káromko­dással, s igy a kerülő anyja együtt lett Emlegetve a felső égi hatal­makkal. . — Valami baj van, látom a po­fájáról. — Ezt Sándor bácsi je­gyezte meg, egy hétgyermekes ezermester, aki mindig az urada­lomban dolgozott és így jól ismert ott minden arckifejezést. Közben összejöttek mindnyájan, és a ka­rülő ilyen beszédbe kezdett: — Emberek! Azt jól tudják, hogy a föld árja kiölte a laposabb helyeken a répát. Oda a tekintetes intéző úr tököt ültettetett. a bére­sekkel, mivelhogy maguk lusták voltak arra., hogy azt beültessék idejében. Ezért maguk a. tökből részt nem. kapnak, az mind az ura­ságé. Ezért pédig szájalás ne le­gyen! Mondtamt hogy baj lesz, ha nem ültetik be. Miért nem fogad­tak szót. — De mi kapáltuk be négyszer, a répával együtt, — kiabáltak az emberek. Az intéző közeledtére a kiabálás morgássá süllyedt, a ká­romkodások cifrábbak lettek, de csak egymásközt halkan, sziszegve ejtették ki. Az intéző ellen, már mint ők mondták, kenyéradójuk ellen, — nem szólhattak semmit. SÁNDOR bácsi is hallotta ezt, de nem szólt egy szót sem. Becsü­letes paraszt fejébe nem fért bele ilyen szörnyű igazságtalanság. — Nem lehet ez igaz — gondolta. Jó ember az intéző úr, majd ő beszél vele. Kél gyönyörű sütőtökje volt. Azt külön tette, a többit pedig ösz- szerugdosla a lábával. Mivel neki kevesebb területet ölt ki a víz, így tökje sem volt sok. — Ha már muszáj lesz. hát egye meg az in­téző úr az ökreivel együtt, így gon­dolta magában, de azt a két gyö­nyörű tököt elkéri. Odahaza az ap­ró gyerekeknek már meg is ígér­te: holnap jó tököt fog sütni anyá­tok. örültek is neki a gyerekek. Ment a részelés sorban. Sándor bácsi látta, hogy mindenhol felrak­ják az összes tököket az urasági igákra. Mikor hozzáértek, ő is fel­rakta mind, csak azt a két szépet nem. Az intéző észrevette a két tököt és odalépve, rászólt Sándor bácsira: — Hát te miért, nem tetted, fel azt a kél tököt?- Sándor bácsi lekapta a süveget a fejéről és tisztességtudóan így szólt: — Tekintetes intéző úr! Tetszik tudni, hogy hat gyerekem van ott­hon. A legnagyobb sem keres még, mert csak most lesz 14 éves és az is lány az istenadta. Ügy gondol­tam, megkérem a tekintetes intéző urat, hogy hagy vigyem haza nekik ezt a két tököt. Hiszen úgyis én kapáltam be négyszer is a répával együtt, ki is hordtam ide a föld végére a hátamon. Hát én úgy hi­szem, hogy ennyit csak megérdem­lők belőle. AZ INTÉZŐ szája megremegett a méregtől, amely hirtelen elön­tötte. Puffadt, kövér képe a vörös és lila szín minden árnyalatában játszott. Hogy ez a nyomorult pa­raszt kér, az rendben van. De hogy úgy merészel kérni, hogy közben neki a szemére veti az igazságot, ezt már nem lehet tűrni! S vagy hangját kieresztve igy tört ki be­lőle az indulat: — Hogy te mit érdemelsz, vagy mit nem, azt nem te döntőd el! Áthágtad a parancsomat, amikor helyetted a béresekkel kellett el­ültetni a magot, most hát lásd a következményeket. A lányodat is beadhattad volna már a konyhára, ha nem is kapna fizetést, de leg­alább nem fogyasztaná otthon a kenyeret. Mikor szóltam, úgy gon­doltad, hogy még nem arra való. Most meg megint úgy gondoltad, hogy a tök neked való. Én pedig úgy gondolom, hogy kevés volt az a 25 bot, amit 19-ben kaptál. Mert még most sem ment ki a. fejedből ŐSZ VOLT. 1939-et irtunk. A falusi parasztok is tudták már, hogy a háborúba mi is besodró­dunk. Igaz, nálunk még béke volt., de milyen béke! Szlovákiából már visszakaptunk egy részt, Kárpát­alja már a miénk. — De valóban a miénk? — kérdezte egy nincste­len parasétember. — Hisz az urak ott is visszavették a földet. — Úgy van — helyeselt egy másik. Ha vissza is adták Kárpátalját, azzal csak az urak jártak jól, nem mi. Ez pedig két különböző dolog. így beszélgettek a csomóba hányt répakúpacok mellett az emberek, akik harmados répar észelésre gyűltek össze. Várták az intéző mxol. Jiqüu - üüjjßu é& válassza ki a kommunista gondolkozás, ami direktóriumi tag-korodban a fejed ben fészkelt. Az intéző ordítására, mindenütt megállt a munka. Mindenki Sán-i dór bácsit figyelte. Látszott raji a* hogy már nem bírja tovább. Szűr« ke szemei összehúzódtak. Szőke bajusza balsarka meg-megrándult a visszafojtott nagy indulattól. De most már elhagyva a tekintetes: címet, így kiáltott az intézőre: — Ha nem adja, én sem adom? Ezért én megdolgoztam! — És feU kapva az ott heverő ásót, bősz te* kintetet vetve az intézőre, megfor-t gáttá a feje felett és lesújtott velei De nem arra a tökre, amelyre sze-? retett volna, hanem arra a kettőre, amelyet a gyerekei oly epedve vár- tálc otthon, hogy jóllakhassanak belőle. Apró darabokra vagdalta mind a kettőt. Az intéző hirtelen hátralépett és odaszólt a kerülő-> nek, hogy fejezze be a részelést* Felugrott a hintójába és elhajtatotti A SZIKRA kipattant, A kis Ián- gocska fénylőén világította meg a körülötte lévő emberek öntudatát. És mintha a természet is segíteni alcarna a kis lángocskának, egy fekete felhő mögül hirtelen kibu- kott a nap és fénylő arany sugara* val megvilágította az emberek vU kar zó csoportját. Sándor bácsi nem kapott többé munkát az uradalomban. De meg-* érte. hogy a felszabadulás után odamondta az intézőnek: — Most már hordja el magát addig, amíg a harmadik tök, amit nem vágtam széjjel, épségben van! Kétszer sem kellett ezt mondania és az intéző eltűnt az ismeretlenség homályába. Elmúlt idők, melyeket egyetlen egykori szegényparaszt sem sajnált De jó, hogy elmúlt.. MOLNÁR GYULA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom