Észak-Magyarország, 1957. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-24 / 46. szám

6

Eszakmagyarórszag

Vasárnap, 1987^ február

/Asszonyoknak <3^ gyermekeknek

^ ................................................. =—■ ■ "

O

SSZUK MEG DUDÁSNÉ GONDJAIT

Pocogó. így nevezik a vasgyári temető szomszédságában húzódó lakótelepet, ahol barakházak és apró családiházak váltakoznak egymással. A hegynek felfutó utakon ilyenkor, olvadás idején, frissen fakadt csermelyek futnak, s még szerencse, hogy csak bokáig ér a sár. A Batthyány-sor 20. szám alatt egy kétszobás lakásban laknak Dudásék. Az ajtóval szomszédos dombon vidám gyermeksereg ugrándozik, örül a tavaszi napfénynek. A gyerekseregből hat gyerek a Dudáséké. A hetedik is itt ugrálna, dehát mindössze három hónapos. Hét gyerek sok gond, tengernyi vesződség, még ott is, ahol családfő van, hát még, ahol nincs. A 33 esztendős Dudás Sándorné egyedül neveli a hét gyermeket. A férje itthagyta. Miért? Nehéz lenne részletezni. Szomorú az ő családi életük s ehhez hasonló bizony nem is eg^ akad.

Ezelőtt négy évvel került ide Diósgyőrbe Dudásné. A Lenin Kohászati Művekben kapott munkát, s a népes családra való tekintettel napokon belül kapott lakást is. Hat gyerek, egy fizetés, bizony

nem éltek belőle fényesen.

Előfordult, hogy a boltból hozott kétkilós kenyérnek egyik felét eldugta másnapra, hogy akkor is tudjon a gyerekeknek valamit adni. S az is előfordult — nagyon sokszor, hogy naponta egyszer evett, hogy a gyerekeknek legyen. A fizetése nem érte el az 1000 forintot, de Dudásné ennek is nagyon örült, mert a gyermekek után járó családi pótlékkal mégis fedezte a megélhetésüket.

Jutott ennivalóra, meg néha egy- egy pár cipőre, kis ruhácskára, mert ha egyszerűen is, de a Dudás-gyerekek mindig szépen jártak. Ha megnézné valaki Dudásék szekrényét, bizony nem sok ruhát találna benne. Egyetlen rendes kabát van a családban, az a 15 esztendős Marikáé, ezt szokta felvenni Dudásné is, ha megy valahová, meg a 14 esztendős kisebbik lány is, Ilonka. Pedig a két nagyobbik lány már szeretne szépen járni és sokszor keseregnek emiatt. S az apa?

Dudás Sándor lakatos a legnagyobb szélhámosokon is túltett az elmúlt 10 egynéhány év alatt. 1941- ben kötöttek házasságot, s 43-ban már két gyerekük volt. Ekkor kikerült a frontra, s ott megismerkedett egy lánnyal, akit el is vett feleségül. Mire rájöttek a házasságszédelgésre, hogy Dudásnak egyszerre két törvényes felesége van, már két gyerek volt a második házasságból is. A második házasságot végül is hatálytalanították, s az asszony a gyerekekre való tekintettel, hosszas könyörgés után

visszafogadta férjét.

S amikor már hat gyerek gondja szakadt az asszonyra, 1952-ben rájött, hogy férje ismét házasságot kötött egy pestkörnyéki nővel. Ezt már nem tudta elviselni az asszonyi büszkeség. Elvált a férjétől és vállalta a hat gyerek felnevelését egyedül. Azért jött el Pestről, hogy soha többé az életben ne találkozzék vele, és a gyerekek se tudják meg, milyen csirkefogó volt az apjuk.

Ám az apa nem volt ilyen önérzetes. Két évvel ezelőtt megjelent Diósgyőrben, és bűnbánó arccal kérlelte az asszonyt, bocsásson meg neki, hiszen <o

a gyermekeit szereti .. <

És a szerencsétlen, megalázott asz- szony ismét megbocsátott. S most, hogy megszületett a hetedik gyerek, Dudás Sándor megint továbbállt. November óta nem tudnak róla.

Dudásné nem is bánja férje eltűnését, hiszen, ha eddig nem tartott ki mellette, mi mást is várhatott volna tőle? S most már a gyerekek nőnek. Itt van a 15 esztendős Marika, erős, fejlett, nagy lány. Jóné- hányszor már felkerekedett munkát keresni, azonban hiába járta a várost, sehol sem vették fel. Pedig ha ő dolgozna, mindjárt kevesebb lenne Dudáséknál a gond, jobban élne a hét Dudás-gyerek, több jutna ruhára, cipőre, s a leszelt kenyér is nagyobb lenne.

Dudásné nem érzi magát egyedül. A Lenin Kohászati Művek minden tőle telhetőt megtett azért, hogy enyhítse a sokgyermekes édesanya gondjait. Legutóbb is 500 forintos szociális segélyt kapott. S Dudásné

rendületlenül hiszi, hogy Marikát is rövidesen elhelyezik és akkor már nem kell vacsora nélkül lefeküdnie.

K

R —

I év vagy 3,

84 nap vagy 96 ?

Tavaly ősszel hangzott el az az ígéret, hogy a dolgozó édesanyák gondjainak megkönnyítésére meghosszabbítják a szülési szabadság idejét 84 napról 96-ra és kisgyermeke betegsége idején nem egy, hanem három éves korig kap táppénzt az édesanya.

Ennek már lassan féléve lesz s a szülési szabadság még mindig 84 nap, s egy éven felüli beteg kisgyermeke mellett otthommaradó édesanya nem kap táppénzt.

Több olvasónk ezzel kapcsolatos kérdésére felvilágosításért fordultunk a városi tanács egészségügyi osztályához. Onnan azt a választ kaptuk, hogy az új rendelkezésen most dolgoznak, s míg nem lesz törvényerejű, addig a régi rendelkezések érvényesek, s ennek megfelelően jár a szülési szabadság és a gyermek betegsége idején táppénz.

Remélhetőleg azonban most már rövidesen elkészül és napvilágot lát az új törvény a dolgozó édesanyák örömére.

Harminc anya

és száz ellátatlan gyermek sor sár óhszólunk

Az Északmagyar- ország február 17-i számában olvastuk az apátián, anyátlan, állami gondozott gyermekek sorsáról írott cikket. A befejező sorokban megható kérelem hangzott, el. Hassunk oda, hogy a sivár gyermekkorra ítélt, eldobott gyermek felcseperedve maradhasson a családi meleget visszavarázsolni igyekvő nevelőszülőknél akkor is, ha a szülő ismét jelentkezne a most már kenyeret kereső nagyobb gyermekéért. Maradhasson ott, visszavonhatatlanul és örökre és ha fizet, hálával és szeretettel a nevelőszülőnek viszonozza rápazarolt gondosságát, áldozatát, ne pedig a számára teljesen idegenné vált anyának, vagy apának, aki a pici gyermeket felelőtlenül kidobta az életbe, magára hagyta* Harminc család sok gyermekével szaporodna máról-holnapra a gyermekotthonok száma és nőnének meg a velük kapcsolatos gyermekotthoni és egyéb gondok. Harminc család árva gyermekeiről szólunk, akiket felelőtlenül itthagyott apjuk, nem tartotta itt ő'ket sem a haza, sem a család szeretete. Nyugatra szöktek és itthagyták támasz nélkül élettársukat és pici gyermekeiket. Ittmaradtak az asszonyok, gyerekek minden támasz és kereső nélkül. Sokukat már csak a szomszédok és ismerősök irgalmassága tart fenn. Ha idejében összefogunk, még megmenthetjük a hidegülő családi fészket számukra.

Ezek az édesanyák ragaszkodnak gyermekeikhez, ők akarnak gondoskodni a családról. De hiába járják a munkaerőgazdálkodási hivatalt, elhelyezkedni nem tudnak. A Borsod megyei Nőtanács gyermekvédő bizottsága segítségért fordul a Borsod megyei üzemekhez, vállalatokhoz. Tudjuk, hogy kevesebb a munkalehetőség, tudjuk, hogy a családfenntartó férfiak

HÁZTARTÁS

kapnak először mun<i kát, de itt is család-» fenntartásra kénysze-» rült asszonyokról van szó. 30 miskolci édesanyáról, . akik nem akarják, non tudják elszakítani anyai szí-» vüktől gyermekeiket, nem akarják bizonytalan sorsnak kitenni őket. Kapnak-e meleg otthont a régi helyébe, ettől függ a jövőjük, vagy részvétlen idegenek között nőnek ri- degszívű felnőttekké.

30 család, közel száz kisgyermek életének legtragikusabb napjait éli. Rajtunk múlik, kinyújtjuk-e feléjük segítő kezünket, átsegítjük-e őket ezen a nagyon nehéz szakaszon?,

A Borsod megyei Nő- tanács gyermekvédelmi bizottsága bízik abban, hogy a kérés nem marad pusztába kiáltott] szó, s rövidesen életet] adó munkát biztosítanak a harminc édes-* anya számára*

A Borsod megyei Nőtanács

' Gyermekvédelmi Bizottsága*

___- V

T

ÖLTÖTT CSIRKE

A fiatal csirke mellecsontját teljesen kiszedjük. Húslében rizst főzünk, tegyünk bele apró kockára vágott gombát és a csirkét ezzel a töltelékkel töltsük meg, varrjuk össze, sózzuk meg, s egy magas edényben,

Hozzászólás az eltaszitott kisgyermekek ügyéhez

Az »Északmagyarország« múlt vasárnapi számában olvastam »Az elesett gyermekek otthonában-« című cikket. Egy mondat késztetett arra, hogy bekapcsolódjam a vitába. A cikkíró — szinte hallani vélem — hangosan felkiált, hogy mindenki, az egész társadalom hallja: »Mentsük meg az elkallódó gyermekeket!« A cikk gondolatban elvezet a gyermekvédő intézetbe, bepillantást enged azon gyermekek életébe, akiket úgy jellemezhetnénk: élő halottak.

Vannak, akik már óvodáskorukig eljutottak, de beszélni még nem tudnak. Hiányzik nekik az édesanya gügyögése, aki beszélni tanítaná őket, aki megismertetné őket az élet szépségeivel. Nem tudják örömüket, bánatukat, vagy fájdalmukat a beszéd segítségével elmondani. Szerintem, bármilyen ellátásban részesülnek ezek a gyermekek, semmi sem tudja pótolni számukra az édesanya szere- tetét. Sajnos, vannak önző, kegyetlen, szívtelen anyák, akik eltaszítják maguktól gyermekeiket azért, hogy önmaguk életét könnyebbé tegyék. Minek az ilyennek gyerek? Úgyis csak nyomasztó tehernek, nyűgnek érzi és igyekszik mielőbb túladni

rajta. Az ártatlan kisgyermek nem tudja megitéLni anyja cselekedeteit, nem tud felkiáltani, könyörögni: anyám, miért hoztál a világra, ha eldobsz magadtól?!

Igen, míg kicsi, addig nyűg, ha megnő, eszébe jut a szülőnek, hiszen már nagy, már keres, s megint kiütközik az önzés: jöjjön és keressen nekem, az anyjának! S ha a gyermek nem akar visszamenni, megbot- ránkozik rajta.

Ismertem én is egy kisfiút, akit pó- lyás korától nevelőszülők neveltek, s kiket igen szeretett. A fiú 12 éves volt, mikor írt az anyja, hogy jön a fiáért. Sokszor kérdeztem tőle:

— Laci, visszamész édesanyádhoz?

A gyerek mindig azt felelte:

— Ha eddig nem kellettem neki, most se kelljek!

— Mégis csak az anyád! — próbáltam érvelni.

— Eddig miért nem volt anyám?

Erre már nem tudtam felelni.

Mégis elvitte a gyereket, azt sem

engedte meg, hogy egy levelet írjon nevelőiszüleinek. Különösen a kislányoknak rettenetes az anyanélküliség, hisz azok gyengébb, érzékenyebb lelkületűek, mint a fiúk. S így hány élet megy tönkre és juttatja romlásba a szülő a saját szülöttét.

Én is azt vallom, nincs joga a szülőnek ahhoz, hogy tönkretegye a gyermeke életét. Helyeslem a cikkíró javaslatát, hogy ezeket az eldobott, kitaszított gyermekeket ki kell adni családokhoz örökbe.

De ... És itt jön a de ... Véleményem szerint nem mindegy az, hogy hová. Van, akinek csak azért kell a gyerek, hogy reggeltől estig dolgoztassa, ezért csak enni ad neki. Ez nem nevelés. Ilyen helyeken eldurvul, elromlik a gyerek, mert ha nem tudja elvégezni munkáját, ütik-verik, szidják, tanulásra sem marad ideje. Nagyon meg kell válogatni, hová, milyen környezetbe kerül az ilyen kisgyerek, megkapja-e azt a nevelést, azt a szeretetet, amelyre szüksége van?

S ha idők folyamán a szülő igényt tart rá, ne legyen joga visszakövetelni, ne kapja vissza azt, akit kicsiny, gyámoltalan korában eltaszított magától.

AUERSWALD GERTRUD tanítónő.

melybe zsírt teszünk, félóráiig sűtjüö és többször öntözgetjük. Ha megsült* az edényből kivesszük, feleresztjük levessel, aztán leszűrjük és félreteszi szűk. A csirkét kettévágjuk, tevével leöntve, salátával tálaljuk;

FRANCIA SARGABÉLtJ HŐS ;

Félkiló darált marhahúst, félkild darált sertéshúst jól eldolgozunk és csak sót teszünk bele, semmi más fűszert- A darálthús felét beletesz-* szűk egy zománcozott tepsibe és 3 hús másik felét félretesszük, míg a ■következő keveréket elkészítjük:

2 darab tejben áztatott és szitán áttört zsemlyét összekeverünk 3 to-* jás sárgájával, egy szép szál tisztított és reszelt sárgarépával, finomra! vágott petrezselyemmel és a tojás felvert habjával. Megborsozzuk és kissé meg is sózzuk. A jól elkevert] tölteléket rákenjük a tepsiben levői húsra, rátesszük a hús másik feléti Forró zsírral leforrázva szép pirosra! sütjük. Ha megsült, deszkára teszJ szűk és óvatosan felvágjuk. Burgonyapürét és savanyúságot^ adunk] mellé. Hat személynek bőségesei! elegendő ebédre, vagy vacsorára;

CSÖRÖGEFANK

3 deci lisztet 2 tojás sárgájával, ß egész tojással, csipetnyi sóval, 1 evő-« kanál tejföllel tésztává gyúrunk^ ^ aí deszkán. Késfok-vastagságra kinyújt-* juk, négyszögletes darabokat vágunk! belőle és derelyemetszővel 3—4 helyen bevágjuk. Forró zsírban sütjük ki, vaniliás, vagy fahéjas cukorral meghintve, forrón tálaljuk.

fnillllllllllllllll||)|)||lll|||||||llllllllllll|||||||||||||li||||||||li||||lllliuilll!lllllllillllllllllllll!irilllllllllllllllllllllllllillllllllllllll!lll!llllllllllll!llllllllllll!!llll lllllllllllllllll!l!lllllllllllllllllllll!llllllllllllll]llllil!lllllllllllllllllltllUIIIIIIIIHilll!ltlllHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII!11III!llllllll1!llltllllllllUllllttll!IIIIIIIIIinilllllllll nilIlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllimilllllllllllimilllHHIlll

(QÓ K A éQ,UDI KALANDJAI

L Rókáéknál kormozás volt. Rudi közben igen morgott, hiszen a csőtisztításhoz nem eszelt ki ravasz dolgot.

2. Gondolkozott a cső mellett, végre jött egy mentő eszme és ötletét rövidesen határozott tett követte.

Felrohant egy hosszú létrán s lesbe állt le a padláson, nyakoncsipett egy egeret: Gyere vélem, kis pajtásom.

És a csőbe küldte nyomban. Bezzeg, látta ezt a kandúr, szaladt is az egér után, mint zsiványért a jó pandúr.

5. Persze, Buksi sem nézhette ezt a látványt tétlen, s bután uccu neki iramodott, a csőbe bújt cica után.

m

Íí

|

•

;

7

Túl a palánk másik felén vsak úgy füstölt a csőkráter* kiabál+ak a szomszédok*

légy velünk, Herkópáter*

Szerencsére arra haladt a tűzőrség akkor éppen, füstöt látva, lougráltak as autóról tettrekészen*

Rászegezték a fecskendőt a füstölgő kormos csőre, a vízsugár bőven Ömlött és elázott Rudi bőre*

9. így próbálta vigasztalni a csínytevőt egy giliszta:

— Sebaj, Rudi, te eláztál, viszont a cső nagyon tiszta«

10. De az öreg róka sem rest, figyeljünk most jól a rajzr«, Rudi ravasz ötletének ez lett végül a jatalma,