Észak-Magyarország, 1957. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-20 / 42. szám

4 CSZAKMAtTC AB.OK3&AG Szerda. 185?. február 20. El kell határolni magunkat! harc folyt a Rákosi—Gerő-féle veze­Ahogy ők képzelték a demokráciát— MOSTANSÁG nálunk igen széles körökben elterjedt a múlt hibáinak kíméletlen ostorozása, bírálata. Hova tovább olyan közszellem alakult ki, hogy ha valaki félénken arról mert egy-két szót szólni, vagy írni, hogy a kommunista párt valami eredmé­nyeket is ért el, hogy a népi demo­kráciának vannak nagy vívmányai is, akkor mindjárt kikiáltották a hi­bák elkenő jének, szektásnak, dog­matikusnak, sztálinistának és még tudja isten minek. így aztán szép­szerével oda jutottunk, hogy a hi­bák — amelyek bírálata és pég in­kább kijavítása nekünk, kommunis­táknak elsőrendű kötelességünk — ebben a nagy kritika-hadjáratban mint egy torz tükörben felnagyítód­tak. Ügy tűnt, hogy a kommunista párt egész eddigi tevékenysége hi- bahálmaz, a népi demokrácia egész rendszere pedig egy alapjaiban rossz rendszer, amelyet fel kell váltam valamely mással. Hogy ez a más csak a kapitalizmus lehet, ezt persze sokan nem mondják ki nyíltan, vagy nem gondolják végig következetesen. • Félreértés ne essék! Nem a hibák bírálatát alkarjuk elfojtani. Rendsze­rünk egész fejlődésének egyik leg­főbb hajtóereje éppen, munkánk kri­tikus elemzése, a hibák feltárása és leküzdése. A kritika fegyver a hala­dás kezében. Ezzel azonban bánni kell tudni, különben, ha rosszul for­gatjuk, önmagunkat sebezhetjük meg, kárt tehetünk magunkban ezzel a fegyverrel. Nincs rendjén az, hogy nálunk az Utóbbi időben elmosódott a különb­ség-a rendszert erősíteni, a hibákat kijavítani akaró emberek kritikája és a rendszert gyengíteni, megdön- teiii akaró elleniorradalmárok kriti­kája és rágalmai között. Meg kell vonnunk ezt a határt. Igenis korlátái kell hogy legyenek a kritikának! A határ, a korlát: a szocializmushoz, a népi demokrácia érdekeihez való ragaszkodás és hű­ség, de nemcsak szavakban, hanem tettekkel! A kommunista kritika bázisa, ki­indulópontja a munkásosztály, a dol­gozó nép érdekeinek • szolgálata, a szocializmus ügyének erősítése. Erről az alapról kiindulva kell bírálni te­vékenységünket oljonódon, hogy gon­dosan mérlegelnünk kell mindazt, ami helyes, pozitív cs támogatni, fejleszteni kell és kimutatni azt, ami hibás, elvetendő és harcolni kell ellene. Az ilyen kritika konstruktív, alkotó, előrevivő. A kommunista kri­tika tartalmazza azt is, ami helyes és továbbfejlesztendő és a hibákat nemcsak feltárja, hanem megjelöli a leküzdés módját is. Az ilj'en kritiká­nak teljes szabadságot kell biztosí­tani. A munkások, dolgozó parasztok kritikája a szocializmus talaján nyugszik és a rendszert erősíteni, nem pedig megdönteni akaró kritika. A párt akkor lesz igazi vezetője a munkásoknak, ha nagy figyelemmé tanulmányozza a munkások vélemé­nyét. tevékenységéről és tanul a tö­megek kritikájából. Az olyan kom­munista, aki ezt elhanyagolja, le­becsüli, önhitt fajankó, aki csak kárt okoz az ügynek, mert a munkások alkotó kritikájának erejétől fossza meg a pártot, passzivitásra ítéli a tömegeket. Az elleníorradalmárok kritikájá­nak bázisa a burzsoázia érdekeinek szolgálata. Erről az alapról kiindulva olymódon bírálja tevékenységünket, hogy abban csak a negatív vonáso­kat emeli ki, viszont a hibákat fel­nagyítja. Az ellen forradalmár kriti­kája destruktív, visszahúzó, azt a tudatot viszi be az emberekbe, hogy a párt egész .tevékenysége káros, a rendszer elvetendő. Ezt gyakran nyíltan is megmondják. Az októberi események azonban megtanítottak bennünket arra, hogy az ellenforra­dalmi elemek igazi céljukat gyakran kendőzik különböző forradalmi, marxista szólamokkal. Nem véletlen, hogy az amerikai imperialisták bér- toUnokai a müncheni Szabad Európa rádióban »marxista félórát« rendsze­resítettek. Az októberi, novemberi eseményeik elleni on- adalmá r részt­vevői is a demokrácia, a forradalom, a hazafiság jelszavaival kendőzték a fehérterror, a tőkések és földbirtoko­sok hatalmának visszaállítására, a hazának az imperialisták számára való kiárusítására irányuló törek­vésüket. A szólamok, frázisok mögött azonban meg kell látni a valóságos tetteket;. Lenin azt tanítja: ahogy az egyes embereket, sem arról ítéljük meg, amit mondanak magukról, ha­nem tetteikről, úgy a politikiü pár­tokat és áramlatokat sem jelszavaik­ból, hanem tetteikből, gyakorlatuk­tól kell megítélni. Az ellen-forradal­márok kritikáját is csak úgy tudjuk felismerni, ha mérlegeljük annak kö­vetkezményeit és mozgató rúgóit. Kinek használ, erősíti-e, vagy gyen­gíti a népi demokrácia ügyét? Erről az alapról kell vizsgálni és megítélni mindent. A. szocializmus, a népi demokrácia aláásni akaró ellenforradalmi Anak nincs demokrácia! Az ilyen »-kritikát« igenis korlátozzuk és üldözzük! • EZ NEM demokrácia — mondják nekünk az elleníorradalmárok. — Való-kan ez nem demokrácia rend­szerünk ellenségei számára. Ez nerr> demokrácia, ez sztálinizmus — mond' ják nekünk a zavaroőfejű kommu­nisták. Valóban ez sztálinizmus. De a sztálinizmusnak, ha van eszmei tartalma, akkor az alapjában marx­izmus—leninizmus. Mi tudjuk, hogy egyesek a sztálinizmus pecsétjét ütik mindarra, ami a marxizmus-—lenin­izmus eleven lelkét jelenti. Ha mi azt mondjuk: el kell nyomni az ellen­forradalmat, hogy a demokrácia kor­látja a szocializmus érdeke — akkor az ellenség ezt sztálinizmusnak ki­áltja ki. Mi azonban megkérdezzük: Mióta értelmezik a marxisták a de­mokráciát úgy, hogy az egyformán demokrácia munkásnak és tőkés­nek? A szocializmus hívének és el­lenségének! Vagy proletár demokrá­cia, vagy burzsoá demokrácia; — harmadik út nincs! Ez a marxista és ha úgy tetszik: sztálinista válasza. Abban, hogy az cllcjiforradalom olyan súlyos helyzetet tudott terem­teni, hogy kérdésessé tette a mun­kás-paraszt hatalom létét, nagy sze­repe volt a Rákosi—Gerő-féle veze­tés régi hibái mellett annak az esz­mei zűrzavarnak, amelyet soraink­ban a zavarosfejű kommunisták, a Losoncziak, Gimesek, Dórik, egyes irók és újságírók okoztak. Ezek a magukat marxistáknak nevező em­berek a sztálinizmus elleni harc cí­mén az alkotó marxizmus zászlaja alatt, a marxizmustól idegen, ellen­séges nézeteket hoztak sorainkba, revízió alá vették a marxizmus— leninizmus alapvető tanításait. Isme­retes, hogy a Petőfi-körön, írószövet­ségben és más helyeken párt- és nem pártfqrumokon gyakorin talál­koztunk a vitákban kispolgári, anar­chista, nacionalista, burzsoá, liberá­lis. párt ellenes nézetekkel. A Rákosi—Gerő-féle pártvezetés képtelen volt .arra, hogy ezek ellen komoly eszmei harcot folytasson, mert ehhez egy pozitív politikai Plattform kellett volna: a régi hibák­kal való gyökeres szakítás. Erre ez a csoport, nem volt képes. A párt egészséges leninista erői a jobboldali anti-íenimista nézetek ellen nem folytattak megfelelő har­cot., nem' határolták el magukat, ezektől az áramlatoktól (bár voltak próbálkozások pl. Friss István, Nóg­rádi Sándor cikkei), mondván, hogy nem ez a főveszély, a szektásság ellen kell harcolni. Ilymódon ezek az erők a szocializmus, a demokrá­cia. a leninizmus jelszavai alatt szer­veződhettek és folytathatták kútmér­gező munkájukat, megtévesztették a párt tömegeit. ^ AZ OKTÓBER 23-át. megelőző időkben a pártban a legjkiélezettebb tés hibájának a felszámolásáéi*t, egy új, alkotószellemű pártpolitika meg­teremtéséért. E harcban a pártveze­tés elszigetelődött cs szembekerült a párt funkcionáriusainak, aktívái­nak és tagjainak túlnyomó többségé­vel. A párt sorai teljesen dezorgani- zálódtak, az eszmei és szervezeti zűr­zavar, a csoport-harcok szétzilálták a pártot. Ez a politikai válság rend­kívül kedvező feltételeket teremtett azoknak a belső és külső ellenforra­dalmi erőknek, amelyek a rendszer megdöntését tűzték ki célul. Egy ilyen politikai válság nélkül az ese­mények nyilván nem fejlődhettek volna olyan irányban, ahogy azt lát­tuk október 23. után. A magyarországi ellenforradalmi események egyik legfőbb tanulsága, hogy őrizzük meg a párt sorainak egységét és határozott elvi harcot folytassunk a marxizmus—leniniz­mus elveinek tisztaságáért. Ne csak deklaráljuk a párt egységét, hanem nyílt eszmei harcol folytassunk mindazok ellen, akik eltérnek a marxizmus alapvető tanításaitól. A nézeteltéréseket a pártban nem el­kenni, hanem a pártdemokrácia talaján elvi harcban kell feloldani. Csali ilyen nyílt eszmei harcban, le­het szilárd egységbe tömöríteni pártunkat és lesz fegyelmezett, ütő­képes pártunk. A magyar ellenforradalmi esemé­nyek azt is megmutatták, hogy azok. akik eltérnek a marxizmus alapvető tanításaitól és revízió alá veszik azo­kat, akarva, akaratlan a. burzsoázia oldalára, csúsznak, s az ellenforrada­lom erőinek segédkeznek. A Nagy Imre és Losonczi-féle kommunisták s a köréjül\ csoportosult revizionis­ták egyik főbűne, hogy mindvégig nem tudtak magukat, elhatárolni az ellenforradalom erőitől. Az ellenfor­radalommal való leszámolás helyett az egyezkedés útját választották. Sorra-rendre adták fel a munkás­hatalom pozícióit és hagyták meg­erősödni az ellenforradalmat, és mindezt az árulásukat még külön­böző forradalmi cs demokratikus nemzeti jelszavakkal kendőzték. Azok, akik ma nemzeti demokrati­kus forradalomról, nemzeti kommu­nizmusról fecsegnek — a magyar eseményeket értékelve — akarva- akaratían olyan társaságban találják magukat, mint a Szabad Európa rádió »forradalmárai«, azaz ellenfor­radalmár -társaságban. El kell határolni magunkat a. so­rainkat bomlasztó cs dézorganizáló revizionistáktól, akik fecseghetnek amit akarnak, objektíve az ellenfor­radalommal kerültek egy társaságba. Mi azt mondjuk, ezeknek: Itt az ideje, hogy körülnézzenek és tájéko­zódjanak, hogy hova jutottak, kivel »Rosszul esik ez a mellőzés, hi­szen éveken át annyit és oly jó­hiszeműen fáradoztam a nép érde­kében.« így nyilatkozott a minap Magyart Jánosaié, a rudabányai községi tanács végrehajtóbizottsá­gának volt tagja. De hasonlóképp méltatlankodik még ma is több volt vb. tag, akiket az ellenforra­dalom idején leváltottak (magyarul kidobtak a tanácsból). Miért? Hát mi volt a bűnük? Csak egyetlen »bűnük« volt, az, hogy: kommunis­ták! No de várjunk egy pillanatra! Mielőtt tovább mondanánk a mon- dókánkat, hadd idézzünk egy mon­datot az akkori községi munkás- tanács jegyző-könyvéből: »Különös lelkesedéssel teszi magáévá a mun­kástanács: a teljes szólás-, stb. sza­badságot, ezek gyakorlásának bizto­sítását.« Puff neki! A demokrati­kus jogoknak ez aztán a tökéletes kinyilatkoztatása. Mindenki gyako­rolhatja a jogokat, legyen bár anti­demokratikus érzelmű, fasiszta, vagy nacionál-soviniszta, — csak kommunista ne legyen! S hogy a kommunistáknak még csak véletle­nül se adassák lehetőség a szocia­lizmus érdekében szólni, vagy tenni valamit, hát »leegyszerűsítették« a dolgot és ahány kommunista volt a tanács végrehajtóbizottságában, kiebrudalták, helyettük pedig ki­jelöltek egy bizottságot, amely »ki­Érdekes és rendkívül hasznosnak ígérkező kísérleteket folytatnak a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola technológiai tanszékén a többi kö­zött a fűszerfélék cseppfolyós!tására. A fűszer anyagok tárolása, szállí­tása és adagolása körülményes mun­ka és közben igen sok anyag megy veszendőbe. A kísérleti eredmények azt mutatják, hogy a mag, a levél, a gyökér, stb. helyett helyesebb len­ne illóolaj alakjában tárolni az íze­Az inzulin feltalálása új korsza­kot. nyitott a cukorbaj gyógyításá­ban. Az inzulin boralatti befecskende­zése (két-háromszor napjában) köny- nyít a beteg állapotán, de ugyan­akkor csökkenti munkaképességét és rossz hatást gyakorol a beteg lelki­világára. Ezért merült fel az a kö­vetelmény. hogy az inzulin-injek­ciók helyett olyan orvosságot készít­senek, amelyet belsőleg adagolhat­nevezte« az új vb.-tagokat. Éppen olyan dolog ez, mint amikor — a sztrájk-divat idején — a meteoroló­giai intézet bejelentette, hogy nem hajlandó megmondani az időjárást* pedig ha valaki ki teil\intett az abla­kon, minden »titkolózás« eLlenére is megtudhatta. A magát munkás« tanácsnak tituláló alakulat viszont kijelentette, nem hajlandó nyilat­kozni, miért mellőzi a kommunis­tákat, de ha valaki egy kicsit is józan fejjel gondolkodott, rádöb­bent a való igazságra. De félre a szellemesk ed essél, vé­gjük elő az ügy jogi oldalát. Kinek állt jogában, hogy a Magyar Nép* köztársaság alkotmányos törvénye folytán posztjukra állított tanács­tagokat leváltsa? Kinek volt joga például ahhoz, hogy elmozdítsa he­lyéről Juhász elvtársat, a törvényei tanácselnököt, akit azóta is való­sággal üldöznek és névtelen leve­lekkel igyekeznek megfélemlíteni Elegünk volt belőle, hogy a nép hiszékenységét egy-egy kis csoport kihasználva félreállítsa azokat, akik a közösség bizalma folytán —« s emellett törvényesen! — fáradoz­tak a nép ügyéért. Száz szónak is egy a vége: haladéktalanul állítsák vissza posztjaikra mindazon kom­munistáikat, akik. méltók voltak és méltók maradtak a szocializmus adta tisztségeik betöltésére! tartanak. SZARVAS ALADÁR nak. FARIZEUSOK. & a, edves Polgártársak! Sok minden történt az utóbbi időben az országban, sok olyan dolog, amely felkavarta az emberek gondol­kodását, szabadjára engedte az indulatokat. Leéltem már életem javát, volt részem jóban is, rosszban is (de inkább rosszban, nélkülözésben), de ilyen fejetetejére állított helyzetet még nem láttam, nem éltem. És én, aki világéletemben a tisztesség, a becsületes­ség útját jártam, vallásos meggyőződésben éltem, itt állok megdöbbenve, kifosztva a szépbe, a nemesbe, ez emberi felsőbbrendűségbe vetett hitemben. Mégcsak gondolatban sem mertem feltételezni, hogy az embe­rekben ennyi szenny, ennyi gyűlölet lakozzék, hogy ma­gukat vallásos embereknek tetsző egyének ilyen súlyos csapást mérjenek az isteni törvényekre, lábbal tipor­ják az Isten V-ik parancsát csak azért, mert valami nézeteltérésük, vagy felfogásbeli különbségük volt va­lamelyik embertársukkal. A-nnál nagyobb ez a megdöbbenésem, mert mint ahogy az újságból is olvasom, mostmár nemcsak a fel­nőttek acsarkodnalc egymásra és követelik embertár­saik fejét és vérét, hanem kiterjesztették istentelen tevékenységüket a zsenge gyermeki lelkek megfertőzé­sére is és a ma mindenekjeleit szükséges emberbaráti szeretet helyett a gyűlölködés sátáni gondolatát plán­tálják az ártatlan gyermeki szívekbe. Czázszor is felteszem magamnak a kérdést: Vajon & hisznek-e ezek az emberbőrbe bújt fenevadak, akik előtt még a gyermek lelki nyugalma, boldogsága se szent, Istenben? Vagy az Isten fogalma szerintük csak odáig terjed, hogy ha. bűnt köveinek el, majd el­mennek a templomba imádkozni, vagy meggyónní bű­nüket és minden el van intézve? Vagy hol vannak az Isten szolgái, a lelkészek? Mit tesznek, hogy megma­gyarázzák híveiknek, hogy amit cselekszenek, helyte­len, hogy milyen súlyosan vétenek úgy az emberi, mint az isteni törvények ellen. Azt is olvastam az újságban, hogy az egyik haza­tért elmondotta, hogy a papok a menekült táborban milyen helytelen kijelentéseket tettek az itthoni álla­potokra, el akarták riasztani a menekülteket a haza­téréstől. Ha a körülményeket egybevetem, bizony na­gyon fáj a. lelkem, hogy vannak az Istennek ilyen mél­tatlan szolgái, akik valamely érdek miatt nem tesznek meg mindent, hogy irtsák, gyomlálják az emberi lel­& kékből a gyomot és helyébe a szeretetet, a megértés ne­mes virágát ültessék. Miért nem teszik ezt, hiszen ne­kik ez lenne a kötelességük, ezt írják elő számukra az isteni törvények. Vagy ők is csak farizeuskodnak? Pzek az események nagyon megzavarták a nyu­galmamat. Különösen megzavart az a szörnyű­ség, amikor emberek (és nem egyről tudom, hogy templomba járnak, imádkoznak) irgalmatlanul ki akar­nak irtani minden kommunistát. Nagyon jól tudhatná, hogy az Isten előtt nincsenek kommunisták és nem kommunisták, csak emberek vannak. Hasonlóképpen elszomorodva látom a vallásoktatás terén kialakult szenvedélyek megnyilatkozását. Ha visszaemlékszem az elmúlt évekre, nekem soha sem tett szemrehányást egy kommunista ismerősöm sem azért, mert gyermekeimet vallásoktatásra járattam. Sőt, azt mondták, hogy min­den ember cselekedjék legjobb meggyőződése szerint. Nem mondták gyermekeiknek, hogy akasszák fel az én gyermekemet azért, mert vallásoktatásra járnak. Nem tagadom, külön nagyon fáj az, hogy a kommunisták, ellentétben a magukat vallásosnak tartó, az Isten ne­vét minduntalan szájukon hordó egyénekkel szemben nemesebben viselkedtek. Félreértés ne essék, nem kí­vánom kétségbe'Vonni a kommunisták jószándékát, be­csületességét, csupán annak a gondolatnak akartam ki­fejezést adni, hogy a magukat vallásosnak tartó egyé­nek mennyire mcgcsiífolják, arcul verik az isteni tör­vényeket, tetteikkel nap mint nap keresztrefeszítik Krisztust. Kedves Polgártársak! levelem kissé zavaros, de ezen az említett okok miatt ne csodálkozzanak. Hová ju­tottunk, ha már a jövő generációja, a gyermek ilyen fertőzött lélekkel megy ki az életbe! Ha szeretet és megértés helyett a gyűlölködés borzalmait oltják lelki- ismeretlen szülök a szívükbe? Ez ellen a borzalmas társadalmi nyavalya ellen a legsürgősebben és a leg­erélyesebben fel kell venni a harcot, mert így egy szörnyű tragédia zúdul a magyar népre, az egész nemzetre. /~l/érem a Polgártársakat, hogy a sajtóban adjanak hangot annak is, hogy igen-igen sok vallásos gondolkodású szülő élesen elítéli azokat a lélekmérge- zéseket, amelyeket egyes farizeusok, lelkiismeretlen szülök „vallásos-gyűlöletben’ végeznek. Ezek az egyé­nek nemcsak Istennek, hanem saját gyermekeiknek is ádáz ellensége. A. S.-né, Miskolc nak. Nők olvassák el! Murim.............. .. J öu a folyékony zeller, petrezselyem, vöröshagyma Uj gyógyszerek a cokorliaj gyógyilására írták: A. Gerke prof. és E. Kuzmina orvos Ismeretes, hogy az inzulin belső adagolásra nem alkalmas. Ezért a tudósok hozzákezdtek egy belsőleg adagolható preparátum el­készítéséhez. Kísérletüket az elmúlt három-négy évben siker koronázta.» Olyan gyógyszervegyületeket állítot­tak elő.- amelyek belső adagolás mellett csökkentik a vizelet cs a vér cukortartalmát, de semmiféle mellék tűn eteket nem okoznak. A nadizam, az invenál, a BZ—55, az orizan, az oranil, a rosztinol gyógy­szereket különböző országokban állí­tották elő. Meg kell mondanunk, hogy a fenti gyógyszerek nem pótolják teljesen az inzulint. Az eddigi megfigyelések szerint gyógyhatásúk különösen a fiatal embereknél csökken. Ezek az anyagok nem pótolják a hasnyál­mirigy által nem termelt inzulint* hanem csupán inzulin kitermelésére ösztönzik a hasnyálmirigy sejtjeit; Tehát érthető, hogy a fenti gyógy­szereket nem alkalmazhatják min­den beteg gyógyításánál. Leginkább 40—45 év körüli betegeknél, csak szigorú diéta és a vizelet, valamint a vér cukortartalmának állandó el­lenőrzése mellett hatásos. A gyógyszerekkel végzett klinikai megfigyelések jelentős eredménnyel végződtek. A gyógyszereket csak előzetes kivizsgálás után adagolják» Célunk, hogy a fenti gyógyszereket a patikák is árusítsák. (A »Szövjetszkaja Rosszija«-ból.J Népi zenészek figyelem ! A Népi Zenészelv Szabad Szakszer­vezete tájékoztatja tagjait, hogy mindenirányú kérésükkel bizalom­mal forduljanak a vezetőséghez (Miskolc, Vörösmarty-utca 50. szárny A szakszervezet vezetősége kéri a tagságot, hogy igyekezzenek az el­maradt tagdíjukat mielőbb rendezni,- mert csak azoknak a népi zenészek­nek tudnak segítséget nyújtani, akik rendszeresen fizetik a szakszervezeti tagdíjat. Csak olyan zenészeket lehet szer­ződtetni állandó és alkalmi munkára, akik szakszervezeti tagok és tagsá­guk rendezve van. A szakszervezet megyei vezetősége kéri az illetékes szerveket (járási tanácsok, községi tanácsok), hogy ellenőrizzék és csaj« olyan zenészek működéséhez járit''* ;anak hozzá, akik a fenti követeim# nyéknél: eleget tettek, illetve műkők dési bizonyítványaik rendben van- Jónás Károly elnök. sí tó anyagokat. Petrezselyem, zellert zöldjéből, majoránnából, tárkonyból, fokhagymából és vöröshagymából kivonatot készítenek, így kevesebb a hulladék, a. növények ízanyagát job­ban ki lehet használni, könnyebb a tárolás, a szállítás és egészen ponto­san lehet adagolni az ételek elkészí­tésénél. A laboratóriumi kutatások ered­ményeit a közeljövőben nagyüzemi kísérletekkel ellenőrzik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom