Észak-Magyarország, 1957. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-01 / 26. szám

ESZAKMAGYARORSZÄG

Pétitek, 195t. február 1.

^ ^ ^ ^ C7í pártmunka módszereiről

Mostanában sokat emlegetjük, hogy az új párt, az MSZMP szakit mindenfajta káros módszerrel. A kérdés azonban nyitva maradt: hogyan dolgozzanak a pártszervezetek, a kommunisták? Persze nem köny- nyű ezt megfogalmazni, mert minden területen más-más sajátosságok, lehetőségek vannak. Ezért sem lehet receptet adni: hogyan végezzük a pártmunkát. Mindenesetre hasznosnak és helyesnek véljük, ha a pártmunkások itt az újság hasábjain kicserélnék tapasztalataikat, megvitatnák: melyek azok a módszerek, amelyek legjobban megfelelnek a párt- munka új stílusának;

Térjünk vissza

az 1945—46—47-es módszerekre

Célszerűnek tartom, hogy megvitassuk a pártmunka módszereit. Mindenekelőtt azért, hogy meginduljon a pártélet, mert az alapszervezetek rendre alakulnak, de sajnos nem tudják hogyan kezdjenek munkához. Az vitathatatlan, hogy sok helytelen módszert sutba kell dobni. Azt javaslom, térjünk vissza az 1945—40—47-es módszerekre. Melyek ezek a módszerek?

Az MSZMP határozottan kinyilvánította, hogy marxista-leninista párt, a marxizmus-leninizmus eszméi vezérlik.

A párt a szocializmus felépítéséért, a népjólét emelkedéséért küzd. Nyilvánvalóan ebből következik, hogy eszmeileg, politikailag kell vezetnie a pártnak. Hogyan néz ki ez a gyakorlatban? Emlékezzünk csak vissza 45—46-ra, hogyan politizáltunk a munkásokkal, a dolgozókkal. Nekünk kommunistáknak volt a legnagyobb tömegbefolyásunk. Nem tudnánk ezt most is kialakítani? De igen, hiszen máris követelik tőlünk sokan, hogy a párt csináljon rendet. Ennek persze az az előfeltétele, hogy a párt tagjai ne- csak egyetértsenek a párt célkitűzéseivel, politikájával, hanem bátran, harcosan szálljanak síkra mnak megvalósításáért is. A lehetőségek adva vannak. Hallassuk hát a hangunkat mindenütt, minden összejövetelen, tanács, szakszervezeti és egyéb gyűléseken. Alakítsunk ki platformokat úgy, mint azelőtt teltük. Igen.

Ha a munkások, a dolgozók azt fogják tapasztalni, hogy a kommunisták az ő érdekeikért harcolnak, melléjük állnak és követni fogják őket.

Ezért is helyeslem azt a módszert, hogy beszélgetéseket szervezzünk a dolgozók körében. Politizáljunk velük és a gazdasági kérdéseket bízzuk csak a munkástanácsokra, a gazdasági vezetőkre, az ő dolguk az, nem pedig a miénk. Helytelenül ér • telmeztük eddig a termelés pártellenőrzését. Utasítgattunk, hogy ezt így kell, hogy azt úgy kell, holott szakmailag — mondjuk meg őszintén — nem mindig értettünk a dolgokhoz. Persze a termelés pártellenőrzésére ezután is szükség Hsz. De ne a pallér szerepét töltsük be, hanem tegyük például azt, hogy a kommunisták, a dolgozók bevonásával kérjük számon a termeléssel kapcsolatos problémákat.

Másik fontos módszernek +ar- tom, hogy tanítsuk meg a, pártszervezeteket önállóan dolgozni, vezetni. Súlyos fogyatékosság volt részünkről, hogy nem törődtünk az alapszervezetekkel. Nemhogy tanítottuk volna őket, hanem sok esetben mi magunk végeztük el helyettük is a feladatokat. Mindenre tudtunk időt szakítani, voltunk begyűjtők, Végrehajtók, csak éppen arra nem, hogy megtanítsuk az alapszervezeteket dolgozni. Nem készítettük fel őket politikailag a

feladatok végrehajtására. Hogy ennek mi volt a következménye, tapasztalhattuk az október 23 után kialakult eseményekből. A pártszervezetek, a kommunisták tanácstalanokká váltak. Okulnunk kell ebből a hibából. Azt javaslom, tartózkodjunk minél többet az alapszervezetekben és a munka során tanítsuk meg őket helyesen vezetni, irányítani. Ha így cselekedünk, akkor nemcsak önállóbbak lesznek pártszervezeteink, de sokkal kezdeményezőbbek is.

Sokat lehetne vitatkozni a munkánkról. De jelenleg ahhoz, hogy elindulhassunk, ezeket a módszereket tartom a legfontosabbaknak.

IMRE JÓZSEF

járási MSZMP elnök, Edelény

í&ígi milíktk lítjÁit

MÉG JÓL EMLÉKSZÜNK a színes, tarka leánykoszorúkira, a nagyszerű kultúrestekre, a falujárásra, ahol egymással vetélkedve mutattuk meg, melyik falu ifjúsága tud többet. Emlékszünk a fonó-estekre, a kézimunkakörökre, a mezítlábas- labdarúgócsapatokra, amelyek az Egységes Parasztifjúság Országos Szövetsége vezetésével működtek. Igen, ezek ma is élő emlékek, amelyek lelkesítették és lelkesítik falusi ifjúságunk cselekedeteit.

N AP J AI NKB AN ismét bontogat ja zászlaját az EPOSZ. Falusi ifjúságunk előtt felvetődik: hogyan lesz tovább, merre tartunk, milyen célkitűzéseink vannak. A célok nemesek és szépek, mert sokatszenvedett, drága hazánk gazdagításáért, szépítéséért indulunk harcba, azért, hogy

A- ít q ij űjj z e <f'ű n ó d o tta l) ti rak rá el á aa L...

UWWVAAA. „ JVk/WVWVAAA/\AiUWVV»<WVWWíV.lA/U\AAAAA/iAA/UUVlAnjVÍVA/kAArUWWWW

... mint ezek a betűit. Az Ikarusz kocsikban még mindig folyik a veszekedés, még mindig elismer- vényeket kell kiállítani csak így tarthatja meg az utas a jegyet Pedig minden utas azt szeretné, ha nyugodtan, minden izgalom nélkül utazna, gyönyörködne a havas táj ezernyi szépségében. De... jön a kalauz és... pattanásig feszülnek az idegek. „Ki kell állítani, ez a rendelet” — mondják a kalauzok. Igaz, ezek csak kötelességüket teljesítik. Az utasok pedig érzik, tudják, látják, hogy ennek az elismcr- vénykiállításnak nincs semmi gyakorlati értelme. De hiába. A bürokrácia még mindig erős lábakon á'l (sajnos nem söpörte el a forradalom!) és ha tetszik, ha nem, utazás közben mindennap el kell végezni azt a kis adminisztrációs munkát.

Irtunk már erről az újságban, nem is egyszer. A MÁVAUT megyei vezetői egy sort ’sem válaszoltak. A minisztérium sem válaszolt.

Egyes kalauzok, most már „csak azért is” ragaszkodnak az elismer- vényhez. (Nem minden kalauz kéri) Különös, ügy tűnik, mintha ezek a kalauzok a bürokráciát pártfogolnák. No, de mindegy. Ha már felvettük a harcot a bürokrácia és pártfogói ellen, akkor bizony végigcsináljuk.

— Mi köze a MÁVAUT-nak ahhoz, hogy mi az én foglalkozásom, kérdezte tegnap az egyik utas. Tudniillik az elismervényen ilyen kérdés is szerepel.

Szóval, szégyen, hogy a XX. században még van ilyesmi! Az pedig elgondolkoztató, amiért az illetékesek nem veszik figyelembe az utasok, a közvélemény és a sajtó véleményét. Ezért most már csak az segítene, hogy ha az utasok egységesen kijelentenék a kocsiban, hogy — elismervényt nem állítunk ki. Nem, mert ez nem miniszteri rendelet és ha az is, nem értünk vele egyet! Igen, ezt kellene tenni.

Mert ha ugyebár a bürokráciának vannak jogai, akkor az utasoknak is lehet.

Szóval a bürokrácia elleni harc tovább folyik. (Még akkor is, ha e sorok írójának nem adtak bérletet. Nem adtak, mert elszánt ellensége minden bürokratikus intézkedésnek, különösen ennek az elis- mervénynek.)

Igaz, ez a harc még az ember halála után is tovább tart, mert a halotti bizonyítványt is öf példányban kell kiállítani. A hatottnak szerencséje van- mert ő már nem folyik ebbe a munkába, de nagyon fájó. amiért ilyen tudattal kell meghalnia és mé" halála után sem hagyja békén a bürokrácia. No, de ez már a hozzátartozók harca, nekik kell bosszankodniok...

Befejezem, (egyelőre) mert jön a kalauz és... megfaíagom a ceruzámat . ii

— szegedi —

H Rudé Pravo ioteriufa Saslrsamídeiolcval

Djakarta (MTI)

A CTK jelenti: A csehszlovák kulturális küldöttség indonéziai útjának befejezése alkalmából Sastroamid- jojo indonéz miniszterelnök interjút adott a Rudé Právo kiküldött tudósítójának:

„A közeljövőben, legkésőbb két hónap múlva — mondotta a miniszter- elnök — követet szándékozunk küldeni a Csehszlovák Köztársaságba. Szükségesnek tartjuk kereskedelmi kapcsolataink kibővítését, szakembereik technikai tudásának és iparuk magasszinvonalu tapasztalatainak felhasználását”.

A nemzetközi problémákkal kapcsolatban Sastroamidjojo rámutatott, hogy folynak az előkészületek a második ázsiai-afrikai értekezlet összehívására. Az értekezletet esetleg még ebben az évben megtartják. (MTI)

250 üdülő várja az idén az ország dolgozóit

A dolgozók idei kedvezményes

üdültetéséiről többek között a következő tájékoztatást kapta illetékes helyein a Magyar Távirati Iroda.

A dolgozók üdültetése a kényszer- szünet után ismét megindult a hegyvidéki üdülőkben.

Már folynak az előkészületek a nyári idény megkezdésére is. Május elejétől szeptember végéig körülbelül 250 üdülő áll dolgozóink rendelkezésére. Az ország nehéz gazdasági helyzete nem teszi lehetővé olyan nagyszámú dolgozó üdültetését, mint például tavaly, így is azonban körülbelül 150 ezrein üdülhetnek majd kedvezményes áron. A dolgozók kérésiére nagyobb lehetőséget adnak családok üdültetésére, mint eddig. A Mecseken kívül néihány Balaton-menti üdülőben is lehetővé teszik gyermekes családok kedvezményes nyaralását. (MTI)

A fékezhetetlen sofőr

A megengedettnél lényegesen nagyobb sebességgel kanyarodott ki München legforgalmasabb terére egy nyitott postaautó, tetézetten megrakva postacsomagokkal. A nagy forgalomban hirtelen fékezett, mire a csomag-halom szerteszét szóródott, egyenest a téren posztoló közlekedési rendőr orra elé. — Mondja, maga megbolondult? Van még ilyen bolond

a postánál, mint maga? — förmedt rá magából kikelten a gyorsan hajtó postás-sofőrre a rend derék őre. A sofőr azonban nem jött ki a sodrából: — Több ilyen bolond nincs nálunk — válaszolta —, a többi mind elment rendőrnek. A Frankfurter Rundschau című lap szerint a rendőr nem méltányolta a sofőr szellemességét és alaposan megbírságolta.

hazánkban a szocializmus építése előrehaladjon a mi kezünk munkája által is; hogy haladó nemzeti hagyományaink éljenek, viruljanak,

gazdagodjanak.

SZÉP ÉS NEMES elgondolás, ha egy ifjúsági szervezet az ifjúság hazafias és kulturális nevelését tűzi zászlajára. Ezt teszi az EPOSZ is, de vajon nem marad-e jelszó e célkitűzés, hiszen a DISZ tapasztalatai ezt mutatják ... Szilárd meggyőződésünk, hogy nem. Nem, mert a falusi ifjúság azt akarja, hogy szervezete meg is valósítsa célkitűzéseit;

ELŐSZÖR: megértést kérünk hazánk vezető erejétől, a munkásosztály pártjától, az államhatalmi szervektől. Kérjük, hogy egy kicsit a fiatalok fejével gondolkozzanak, amikor rólunk van szó. Mert az elmúlt évek tapasztalatai aft bizonyítják, hogy az ifjúság nevelése nemcsak abból áll, hogy hetenként, vagy kéthetenként politikai szemináriumokat tartsunk nekik.

MÁSODSZOR: őszinteséget, megértést, áldozatkész nevelőmunkát és tegyük hozzá bátran — anyagiakat is. Vajon lehet-e nemes célkitűzéseinket az utcán hagyott ifjúság közt megvalósítani. Ne álltassuk magunkat, nem lehet sem most, sem a jövőben. Ha az áldozatkész társadalmi munkások segítsége találkozni fog államhatalmi szerveink segíteniakarásával. csak akkor jutunk előre. Az EPOSZ főként azokhoz a lelkes pedagógusokhoz, Sportes kultúrmunkások’hoz fordul, akik a múltban és ma is az ifjúság barátai, áldozatkész segítői, önzetlen harcosai voltak és azok akarnak lenni.

HARMADSZOR: kérjük, ho-gy községi tanácsaink mindenütt adjanak lehetőséget az ifjúsági szervezet működéséhez. Adjanak otthont számukra, mert ma a legtöbb faluban nincs. Nem akarjuk bizonygatni a fiatalok otthonának szükségességét, hiszen mindenki megértheti, hogy az utca. a földművesszövetkezetek italboltjai nem alkalmasaik erre. A helyiségek hiánya már most nagy akadály Nyékládházán, Sajó- szentpéteren és még számos faluban. Pedig a fiatalok lelkesek, dolgozni akarnak.

AZ EPOSZ ma és a jövőben meg akarja valósítani a régi hagyományokat. sőt továbbfejleszti lelkes falusi ifjúságunkkal együtt Ez csendült ki a január 25-én tartott tanácskozáson is. amikor a. községék fiatalj amaik képviselői megválasztották a járási szervezőbizottságot;

NÉMETH LÁSZLÓ a miskolci járás EPOSZ szerv. biz. elnöke

ICubányi búza F^iptomnak

Novorosszijszk (MTI) A TASZSZ közli: Novorosszijszk- ból elindult Alexandriába a „Taskent” gőzös. A hajó 8.000 tonna ku- bányi búzát szállít. A „Taskent” az utóbbi időben több mint 40 ezer tonna szemesterményt szállított Egyiptomba.

II.

Összeesküvők

— Tudja mi maga, Lajos?

— Mi vagyok, tekintetes titkár úr?

— Egy ökör. Érti, hogy mit mondtam? ökör. Nem is ökör, hanem egy nagy marha. Ügyetlen barom. Elrontotta az egészet. Füstbe ment minden a maga ügyetlensége miatt. Hol rúgott be, az istenit a maga pofájának! A szövetkezetbe, mi?

— Ott rúgtam be, tekintetes titkár

úr.

— Micsoda!

Grogovics felpattant az asztal mellől, s egyetlen ugrással ott termett az ember előtt.

— Nem vagyok titkár. Mától fogva nem vagyok titkár, érti?! Jegyző úr vagyok. Ismét a régi. Grogovics János községi főjegyző, karpaszomá- nyos főhadnagy, az iskolabizottság elnöke, a községi képviselőtestület vezetője. Érti?

— Igenis, értem. Főjegyző úrnak tetszik lenni.

— Nahát!

Kétszer, háromszor végigsétálta az irodát. Arca ragyogott a boldogságtól, a kielégüléstől. Régi íróasztalához lépett: kopogtatta, mustrálgatta. Újra emellett fogadja majd ügyfeleit. Igen. A régi íróasztalhoz ül, SS&ely mellett eladdig Kende István, a kommunista tanácselnök ült. Na, végre! Lejárt a világuk. Ismét jöhet * régi: körvadászatok a pappal meg

az állatorvossal. Hosszú, hosszú, reggelbe nyúló mulatozások a miskolci vendéglőkben. A Kossuth-szálló fehértermében széplányokkal, kikapós feleségekkel. De régen látta a fehértermet. Istenem, de hosszú volt ez a tíz esztendő. De már vége. Minden jó, ha a vége jó. Úgy ragyogott, úgy sugárzott a boldogságtól, hogy szinte megsajnálta a sarokban gubbasztó embert. A könyvszekrényből, a könyvek mögül kisüstit vett elő, meghúzta, telhetetlen boldogságában feléig itta, aztán odanyujtotta a másiknak.

— Na, Lajos. Igyon csak. Húzza meg. Mind megihatja.

— Nem kell már. Rókázni fogok tőle. Nem bírom a szagát.

Grogovics felnevetett:

— Na nézd már, ki látott még ilyen embert! Nem bírja a kisüstit. Hahaha ... akár egy tizenhat éves szűzlány. Na, ne vicceljen velem, ne adja itt nekem az ártatlant, mert lefogom és magába öntöm az egészet. Igyon csak. Húzza meg.

#

Soltész Lajos öt évvel ennek előtte cseppent a faluba. Azt se mondta, hogy jónapot, senkinek se mondta,

amikor megérkezett, csak végigpo- roszkált az úton és beállított a tanácsra.

— Mit akar jóember?

— Munkát kérek, kéremszépen.

— Munká ... át? Miféle munkát? Honnan jött?

— Én?

— Nem. A váci püspök! Maga. persze, hogy maga. Van könyve?

— Van. Van nekem. Itt van.

Rongyai közül előszedte még rongyosabb papírjait és átnyújtotta Grogovicsnak.

Az meg átment vele a másik szobába a tanácselnökhöz.

— Elnök elvtárs, egy szerencsétlen alak vár kint. Egy hazátlan csavargó. Azt mondja, adjunk neki munkát.

— Munkát? Hát miféle munkát adhatunk mi neki. Pucoltassa ki vele a budit és adjon neki vagy húsz forintot. Hadd lakjon jól.

— Nekem jobb ötletem van, elnök elvtárs — mondta a titkár és Kende elé teregette a papírokat.

— Valami lelencféle ez a Soltész, se apja, se anyja. Csak kallódik a világban. Hol itt telepedik le, hol ott. Ahol éppen megfogadják valameddig. A papírjai r.endben vannak. Én azt gondolom, mivel úgysem, akad ember, aki az apaállatok gondozását elvállalná, beszéljünk vele. Éppen kapóra jött. Maholnap a kosz eszi meg a bikákat. Ez meg jól járna. Két-, háromszáz forintért megcsinálná. Ott még el is lakhatna... télen legalább nem fázik.

— Helyes! — kapta fel a fejét az elnök. — Hol van az az ember?

így történt, hogy Soltész Lajos állami gondozott megmaradt a faluban és egyhónapos próbaidő után végleges szerződést csináltak vele havi háromszázötvenért, valamint ingyenes bérletű szobát a pásztorházban. Mondanom sem kell talán, hogy kitünően megállta a helyét. Mintha egyenest beleszületett volna: olyan tiszták voltak keze alatt az állatok, mint a patyolat, s kövérek, mint a sőre. Kende egy félév múlva ki is kerekítette a fizetését havi négyszázra. Ettől fogva hallani sem akart arról, hogy valaha is elhagyja a falut. Annál is inkább nem, mert karácsony másnapján hiteles esküt tett Grogovics János községi tanács- titkár és anyakönyvvezető kezébe a községi pásztor második leányával.

aki balkeze bénasága miatt hajadé- non lépett harminckettedik évébe.

Istenem? Mindketten jól jártak egymással. A következő négy év alatt olyan szépen összeszedték magukat, hogy hovatovább már iri- gyeik is akadtak a faluban.

Soltész Lajos tehát törzslakó lett.

Hanem egy igen nagy hibát nem tudott leküzdeni. Egyre gyakrabban látogatta a szövetkezeti kocsmát ás ha beszeszelt, kötekedő, verekedő természete felülkerekedett benní Annak rontott neki, aki éppen a sze- me elé került. •

Részegen botorkált akkor is, amikor a forradalom estéjén Grogovics- csal akadt össze. A titkár agyában pillanatok alatt kész lett a terv. Soltészt béreli fel és fordítja az elnök ellen. Alkalmasabb embert nerp is találhatott volna, mivel Soltész most valamiért amúgyis orrplt az elnökre.

... Soltész rövidet húzott az üvegből és összeborzongva nyújtotta vissza Grogovicsnak.

— Hát tényleg nem iszik?

— Nem.

— Akkor itt van egy ötvenes. Vegyen magának bort rajta.

S a fogadkozó ember markába gyűrte a papírpénzt.

Soltész indulni akart, de a titkár visszatartotta. i

— Várjon csak! Idefigyeljen, Lajos...

(Folytatjuk.)

—m* y jf

FORGÓSZÉL