Észak-Magyarország, 1957. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1957-01-20 / 16. szám
4 ÉSZA&MAGYAKORSZAU Vasárnap, 1937. Január 10. ÍRÓK FÓRUMA 41 FALUSI GONDOK TIAielőtt az égető problémákat, ”*■ gondokat megtárgyalnék, egykét dolgot tisztázni kell. 1950-től minden társadalmi rétegnek kijutott a maga része Ráko&iék bűnös politikája következtében. A parasztságnak is bőven kijutott a szenvedésből. A begyűjtés súlyos terhei, a padlásleseprések, az emberi és paraszti önérzetében való megsértés az úgynevezett »határidős* mezőgazdasági munkákkal, a termelőszövetkezeti szervezéseknél alkalmazott zaklatások és embertelenségek. Az adózás súlyos terhei, a helyi kiskirályok basás'kodásai, mind olyan tények, amelyek elkeseredetté, föioútálóvá és hosszú időre bizalmatlanná tették parasztságunkat. A parasztok maguk módján tiltakoztak a Rákosi—Hegedűs-féle parasztpolitika ellen. Tiltakozás volt az is, hogy számosán otthagyták a földet. Nagy szó ez egy olyan népnél, amely ölre és perre ment akár egy barázdáért, vagy a jussért. Nagyobbik részük azonban ottmaradt a földnél és hősi harcot folytatott a mezőgazdasági bürokrácia hétfejű sárkányával. Övék minden tiszteletünk, mert megmentette^ a magyar mezőgazdaságot a jövő számára. Paraszti őseiktől örököltén megmaradt bennük az a képesség, hogy miképp kell átvészelni a nehéz időket és hogyan kell túljárni egy nép erejét megtörni akaró politikai kalandor- társaság eszén. * parasztságnak tehát nem hul- lőttek ölébe a kedvezmények és tehercsökkentések. Az októberi józan követelők közt ott voltak a parasztok egyetemista fiai és a Rákosi—Gerő-klikk elsöprésében, mellettük. a parasztok munkás gyerekei is resztvettek. Egy évezred harcai közepette, mint a nemzet fennmaradásáért mindig felelősséget érző osztály, most is megmutatta e nagyszerű tulajdonságát, mert a köztük is sztrájkra uszító ficsuraknak odavágták: »jövőre is élni akarunk, ha nem vetünk, nem eszünk*. Évszázadok viharai között mindig ittmaradt. A terhektől és bürokratikus módszerektől és ezek gyakorlóitól megszabadulva, felszabadulva, növekvő kedvvel végezte minden irányítás nélkül az őszi munkákat. Míg a dolgozó parasztok az »élet« magját vetették, addig a magyar falu örök vámszedői: basaparasztok, embernyúzó nagygazdák, »ügyeskedők«, ku pecek, kufárok, urak ügynökei másfajta magot vetettek. A bosszúállás, a gyilok, az emberirtás, a testvérháború magváí. Ezek az »örök könnyenélők« voltak az első világháború falusi hadi gazdagjai, az ő érdekükben írt a főjegyző úr »felmentés iránti kérelmet« a felsőbb parancsnoksághoz, míg a földnélküli Jánosok véreztek a Donnál. Ok voltak a legfőbb feketézők 1945-ben, most is a zavarosban igyekeztek halászni. Tanács helyett már elöljáróságot szerveztek vallásfelekezeti alapon, más helyen a divatosabb munkástanács álarcában igyekeztek szétrombolni az államhatalmat. Mi jogon zavarták el ezek az úri ügynökök. a jobbára parasztokból álló tanácsokat? A tanácsban lévő parasztembereknek is ugyanolyan volt a terhük, mint a hozzájuk hasonló parasztoknak. Sőt nehezebb volt, mert mindig »példát kellett mutatni*. Ha valakinek panaszos volt az elmúlt hat év, akkor az a dolgozó parasztoké volt — akik a földnél maradtak — és nem pedig a falu örök vámszedőié. Nagygazdákkal szemben is történtek törvénytelenségek. A szocializmust magyar módon építeni akaró demokratikus erők az ő érdekükben is szóltak, mert tudták, hogy közöttük is voltak a Horthy-világnak ellenzői. Közöttünk a magyar módon való élniakarásban az a különbség, hogy mi a kizsákmányolás nélküli életet akarjuk. Éppen ezért széliünk szembe azokkal, akik a tanácsokat és a termelőszövetkezeteket igyekezte^ bomlasztani. Az igaerő nélkül maradt emberek kénytelenek lettek volna 4—6 napi gyalog napszámért igénybe yenni a nagygazdák igaerejét, vagy a gépállomásról »visszaszerzett traktorát*. Szerencsére ez a »jó világ« nem tért vissza. A földhözjutottak megvédtek volna földjeiket a »nagy halakkal szemben«. Nem árt. ha fél- szémmel továbbra is figyeljük őket. Ismét megtanultuk, hogy némely volt urakkal még mindég nem jó egy tálból cseresznyézni. ási.k szemünkkel a visszahúzó erőket kell figyelnünk, akik azon az elven, hogy a káposzta felmelegítve jó, úgy gondolják, nyugodtan íelmelegítihetik régi, a nép j által októberben szemétdombra do- i bott módszereiket. Nem kertelünk. Megmondjuk őszintén, sokan aggályoskodunk, vajon nem jön-e vissza a régi Rákosi-világ. A régi világ nem egy túlteljesítő embere van még magas polcon, nem egy közülük egyre arcátlanabb. A »meleg napokban« bújtak volna mindenüvé és kerestek menedéket a józan demokraták és becsületes hazafiak oldalán, akik a szocializmust kívánják, de Rákosi— Gerő módszerek nélkül. Mit tesz isten. Most ezeket a józan és becsületes embereket ellenforradalmi tevékenység, vagy megnyilvánulás miatt igyekeznek racionalizálni. Álljunk meg egy szóra. 1956 október 14-én, amikor meghirdettük megyénkben a nemzeti összefogást, nem ebben állapodtunk meg. Egyes embereknek csak a pozíciójuk szent, és nem a nemzet egyetemes érdeke. »Két pogány közt kell tehát megtalálni a szocializmus magyar útját.« I-í eszélnünk kell a munkás-pa- raszt szövetségről is, amiről eddig úgy esett szó, hogy a munkások adnak a parasztoknak gépeket, a falu meg köteles a begyűjtést teljesíteni, hogy a városban legyen élelem, azon kívül egynéhány erőszakkal összehozott termelőszövetkezetnek segítettek a különféle csoportok. Ilyenformán az egész munkás-paraszt szövetség nagyon naivan élt a köztudatban. Annyit tettek még ennek érdekében, hogy néhány község élére, vagy1 termelőszövetkezeti elnöknek, vagy a gyárból vagy a városból funkcionáriusokat küldtek ki. A piacon, meg a vonatfülkében másképpen beszéltek a munkás-paraszt szövetségről, mint a szemináriumokon vagy a plakáton. A munkások ismét előbbre léptek egyet a munkástanácsok létrehozásával. A munkások politikai szerepe megnőtt. A Rákosi—Gerő-féle bürokratikus klikk elsöprése idején válóban megmutatta az erejét, alkalmas tehát a proletárdiktatúra gyakorlására. A parasztság azonban politikai, gazdasági és kulturális érdekvédelem szempontjából teljesen szervezetlen. Márpedig a szövetség csak úgy szövetség, ha az egyenjogúság alapján létesül. Ha a paraszt nem lesz szervezett, akkor alárendelt szerepe lesz és örökké elégedetlen marad. A munkás-paraszt szövetségnek a munkástanácsok és a paraszti érdekképviselet szoros együttműködésén kell alapulnia. A parasztság köréből is felnevelkedett egy értelmiségi réteg, akik ismerik a marxizmus—leninizmust. Iskola nélkül is sok komoly vezető került ki a parasztságból. Közülük szinte minden falu megtalálja a maga vezető emberét. Bízzunk tehát bennük, mert ők a demokrácia és a szocializmus hívei. A parasztság jól tudja, hogy számára is a szocializmus jelenti a felemelkedést és a munkásosztály nélkül, vagy ellenére nem mehetünk előre. magyar parasztság különböző rétegei akár külön-külön vagy együtt, mindig küzdöttek azért, hogy legyen érdekvédelmi szervezetük. Jogos és időszerű ez a kívánság. Van, aki Kamarára gondol, vagy annak demokratizált utódjára, van, aki a magyar Parasztszövetséget akarja felmelegíteni. A MEDOSZ hívja a régi DÉFOSZ tagokat, vannak, akik a különféle termelési áganként akarnak, érdekvédelmi egyesületeket létrehozni. Mi borsodi parasztok és parasztmozgaimi emberek a mai helyzethez mérten, a nemzeti egység és a dolgozó parasztok egysége jegyében »Magyar Földművelők Szövetsége« mellett foglaltunk állást. Ha a munkásoknak és alkalmazottaknak joguk van szakszervezetben tömörülni, akkor a demokrácia elvei alapján legyen joga a földműveléssel foglalkozóknak is arra, hogy szervezkedjenek. Érdekvédelmi szervezetének pártoktól és kormánytól függetlennek kell lenni. Az alkotmány és a törvények alapján akarunk működni, társadalmi, gazdasági és kulturális érdekeink védelmében és helyzetünk javításáért. Legfőbb cél a mafyar mezőgazdaság általános fejlesztése, tekintélyének és külföldi piacainak vissza hódítása. Ennek érdekében követeljük a beruházások arányának a mezőgazdaság javára történő megváltoztatását. v Tisztességes árakat akarunk elérni termelvényeinkért. amelyek az egyes rétegekhez képest, elmaradt paraszti életszínvonal emelkedését biztosítják. A paraszti A gazdálkodásnak — egyéninek, termelőszövetkezetinek — egyaránt a szabadságra kell épülnie és mentesnek kell lenni a kizsákmányolástól. Földet tehát csak földműveléssel foglalkozó vásárolhasson, azt is maximum 25 kh-ig. A tagosítást a jövőben az érdekvédelmi szervezet közreműködésével lehessen csak végezni. A tartalékföldek a haszonbér- let lejárta után a földműveléssel foglalkozóknak visszaigényelhetők legyenek, vagy azokat kártérítésre használják fel. A kormánynak segítséget kell nyújtani a talajjavításhoz, mert a Rákosi—Hegedűs-féle mező- gazdasági politika következtében nagymérvű volt a talajromlás. A dolgozó parasztságot hozzá kell segíteni kisgépek vásárlásához. Az állattenyésztés terén íajtakörzetekeí kell kialakítani. Rendbe kell hozni legelőinket, rendezni kell a legelő- jogot, s teljes önállóságot kell adni a Legeltetési Társulatoknak. Trágya- mintatelepeket kell létesíteni, ahol a helyes trágyakezelést bemutatókon kell ismertetni. Segíteni kell az öntözéses termelést, bemutató telepek létrehozásával kell emelni az öntözéses kultúrát. Keresni kell a tájegységi és belterjes gazdálkodáson belül a nagyüzemi termelés hazai hagyományokon alapuló legjobb módszereit. Létre kell hozni a földművesszövetkezetek széles értékesítési hálózatát exportálási lehetőséggel. Életre kell kelteni a tej- és hitelszövetkezeteket. A sok felvásárló vállalat helyett ezt a tevékenységet a földművesszövetkezetek végezzék, mert így ez jobb és olcsóbb. A feldolgozó ipar, mint pl. a szeszfőzdéket és a kisebb tartósító Vagy konzervüzemeket a szövetkezetek üzemeltessék. A művelődés terén sok kívánnivaló van, mert a falu nagyon lemaradt a város mögött. Sok helyen még mindig nincs alkalmas hely, ahol összejöjjenek és az ifjúság kedve és érdekei szerint szervezeti életet élhessen. Az öregeknek pedig nincs hely arra, hogy a gazdakörben pipázgatás közben gondolatindító és tettre buzdító beszélgetéseket folytathassanak. Már pedig, ha versenyképesek akarunk lenni a világpiacon, akkor a szakmai ismereteket és az általános műveltséget is növelői kell. Amíg e téren nem lesz frontáttörés, addig nem beszélhetünk a mezőgazdaság komoly újjászületéséről. A fiatalság számára rendkívül fontos a téli szakiskola, amely a mezőgazda- sági munka inaséveinek számítana, míg a katonaévek letöltése után önkéntes jelentkezés, vagy minőségi válogatás alapján a népfőiskolában az általános műveltséget és a gazdasági vezetés tudományát növelnék, illetve sajátítanák el, hogy utána valóban a falu, vagy a szövetkezet képzett, okos vezetői legyenek. Az érdekvédelmi szervnek kellene megrendezni a téli oktatáson kívül a nyári gyakorlati bemutatókat, szövetkezeti látogatásokat, határjárásokat és egyik-másik jellegzetes helyen a mezőgazdasági kiállításokat, bemutatókkal egybekötve. A falusi művelődési otthonokban okvetlenül társadalmi irányítás szükséges és meg kell szüntetni a »szempontok« alapján irányított népművelés és »kincstári szellemet«. A megye parasztságának okvetlenül szüksége van egy jól szerkesztett paraszti hetilapra. Rendezni kell a dolgozó parasztság betegbiztosítását, orvosi ellátottságát és gyógyszerellátottságát is. A betegbiztosítást és a paraszti nyugdíj ügyét az Önkéntesség alapján kell intézni. Gondoljuk, több érdekvédelmi kérdés is felvetődik olvasóinkban. E cikknek azonban nem az a célja, hogy ezzel a problémával foglalkozzék. W ok szó esik mostanában arról, hogy megnőtt a termelési kedv a falun. Ezt a szántóföldeken lehet csak valóra váltani. Ezért van most nagy harc a faluban a földért. A józan elgondolások és a legfékevesztettebb kívánságok listája tárul elénk, a különféle küldöttségek és egyéni panaszkodó!* elmondásaiból. Vegyük sorra a dolgokat. Az állami gazdaságokra, mint a parasztság minőségi vetőmaggal és tenyészállatokkal való ellátása és a városi lakosság élelmiszerrel való ellátása szempontjából szükség van. Területükhöz tehát hozzányúlni káros volna. A feloszlott szövetkezetek földjeiből az »ősi föld« visszaszerzése szintén helytelen. A betaeosított területen < BORSODI GYULA: JHit ntandanak Mit érdekel, hogy kit szerettél, hitegettél, vagy vele mentél ■izombati zsongó délutánon. Presszó, vagy korcsma, azt se bánom, Vagy a fűszerest jártad véle, vártál a borra, csemegére, íogy este otthon lámpafényben vacsorát készíts nagy serényen, S mikor a dugó hangja pukkant, i csók, mint visszhang rája cuppant, Elmondtad, milyen szép az élet, s hogy a szerelmed nem ér véget. Mit bánom én, hogy bárki várt már, mit bánom cn, hogy meg nem álltái mikor a lángok hangja hívott, — hazudhatsz most is, hogyha bírod, csak a hitemmel higyjem szentöl, hogy hű vagy hozzám, hű, szívedbü hogy minden minden: múltak árnya ami ma ebből fájna, fájna, hogy elfeledtél minden utat, régi szerelmet, régi búkat. Nézd, az idő eljárt felettünk, közömbösökké öregedtünk, mit hoznak ránk is majd a percek?. Elmondom hát, hogy úgy szeretlek, s vagyok, — átfogva így a vállad, mindent feloldó bűnbocsánat. FÜZES-F1LIP LÁSZLÓ: SZÁMADÁSFÉLE Sokszor ittak már egészségemre, s ma újra ezért lcoccant a pohár, üvegünk üres, borunk megittuk, éjfél is elmúlt, jó későre jár. A vendégeim dalolva mennek, álom csókolja fáradó szemem, veszni induló emlékeimet, gondom, örömöm, most számba veszem. Hányszor futottam talmi fény után, hányszor hajszoltam érte meg lovarr eltékozoltam gazdag tavaszom, s üresen talált csóktalan nyaram. Huszonnyolc évem értélce mi lett? Néhány vers talán, számba sem veszem, és forgatott már lapátot, puskát, meg ceruzát is néha a kezem. Fiú, feleség, szép, szolid derű, mint tiszta napfény, úgy ad új erőt, s van egy népem, ki fiának mondja a gondja közt is véle ébredőt. S így élni jó, és szólni néha kell, ha nem is tetszik mindig énekem, de fizették-e egyszer is a dalt, n\ely rád nyitotta tüzet: Értelem? És így mérlegre téve tetteim: Tág a határ, s én benne oly kevés, egy fejsze voltam erdőirtásban, kit nem ítél el tán a számvetés. feloszlott termelőszövetkezet tagjai közt kell kiosztani. Helyes volna ilyen esetekben a tsz tagok részére úgynevezett kistagosítást végrehajtani, már persze ott, ahol a föld minősége alapján ezt igazságosan meg lehet csinálni. Az egyéni parasztok a termelőszövetkezetek szervezése idején ellenérvként nem egyszer azt vetették fel, hogy tagcsítsák az ő egyéni földjeiket is. Ha rokonok kerülnek így egymás mellé a koTubban divatba volt kölcsönös segítés alapján,- valamifajta egészséges^ .társulás létrejöttét lehetett volna elősegíteni. Úgy megszerezni az »ősi földet«, hagy erőszakkal szétverjük a termelőszövetkezetet vagy az állami tartalékterületből kiverjük a kishaszon- bérlpt, ez törvénytelenség és alkotmányba ütköző cselekedet. A tagosítás helytelen módszereit elítéljük, a kormányzat is igyekszik ezt rendbehozni. Kár volna a korábbi helytelenségeket törvénytelenséggel tetézni. Ha az egyéni dolgozó parasztok termelési biztonságot és segítséget kívánnak, akkor a termelőszövetkezetek hasonló óhaját is tartsuk tiszteletben. Nagyon elmaradt embernek kell lenni annak, aki olyan ellenségesen viselkedik a termelőszövetkezeti mozgalommal szemben, mint a 47-es »csajkás« időben. A technika és a számvetés gondolata a mezőgazdaságban is érvényesül. Ezt számításon kívül hagyni annyi, mint lemondani a magyar mezőgazdaság fejlesztéséről, újjászületéséről. Aki a munkás-paraszt hatalom és a szocializmus mellett tett hitet, annak el kell ismerni a termelőszövetkezetek létjogosultságát. Nyilván abban egyetértünk, hogy a Rákosi— Hegedűs-féle módszerekkel nem lehet termelőszövetkezetet szervezni. Az erőszak ideje lejárt. Sokkal helyesebb, ha a jövőről beszélünk. Ez esetben pedig okvetlenül szobakénül, hogyan tovább! Szocializmust építünk, tervgazdálkodás van, földjeink leromlott állapotban vannak, kevés a műtrágyánk, szőlőink felújításra várnak, magtermelésünk gyenge es keressük a helyes, sajátos nagyüzemi formákat. Van tehát tennivaló bőven, gyürkőz- hetünk. A tél hátralévő heteiben még sok hasznos munkát végezhetünk, ha nekilátunk. Elsősorban azokról a munkákról és feladatokról kell beszélnünk, amelyek legközelebb vannak hozzánk, tehát a tavasz,! munkákról. Ehhez persze az kell, hogy január végéig a »földügyek« nagyrészét rendezzük. A megmaradt termelőszövetkezetek termelési feltételeit biztosítani kell, az elhurcolt javakat vissza kell vinni. Rendezni kell a feloszlott, vagy tsz- bol kilépett tagok elszámolását, törvényesen és igazságosan, ne úgy, mint 1953-ban, hogy az akkor kilépettek közül sokaknak még most is rendezetlen az ügye. A legközelebbi tennivalókkal ^ párhuzamosan beszélni, tárgyalni és határozni kell a távolabbi kérdésekben. Dolgozó parasztok és szakemberek most aztán előjöhetnek azokkal a tervekkel, gondolatokkal, amelyeket 1949-től a Rákosi—Hege-, diis-fele mezőgazdasági politika, mellőzött. Perspektivikus terveinknél abból kell kiindulni, hogy megyénk az. ország legnagyobb ipari megyéje, itt van az ország második városa, három nagy ipari város és három bányavidék tartozik ide. Ezek ellátása nagy gondot okoz. Szakembereinknek tehát a gyakorlati gazdákkal együtt arról kell tárgyalni, hogy hol legyen a megyében zöldségtermelés. öntözéses és száraz. Elővehetjük a Heroád-völgyi komplex tervet, szabályoznunk kell. a Sajót, hogy a Sajó völgyében ' Hét mellett másutt is nagyobb mértékben foglalkozzanak káposzta- és Zöldségtermeléssel. A Bodrogköz is segít ebben. Ott azonban már a tartósításra is kell gondolnunk a szállítási nehézségek miatt. A monyhalanyai szeszgyárat tartósító üzemmel is ki. lehet egészíteni. A sok embernek a zöldség mellett hús is kell. Gönc környékén és a mezocsáíi járásban kell különösképpen fejleszteni. A városokhoz közel lévő állami gazdaságokban lefejő tehenészeteket kell létesíteni. Nagyon sokat beszéltünk már Tokaj-Hegyalja rekonstruálásáról, de keveset haladtunk előre; Itt az ideje, hogy a néppel együtt megtárgyalva cselekedjünk is. Tokaj-Hegyalja mellett a bükkaljai és miskolci szőlő- és gyümölcsrekonstrukcióról sem szabad megfelejtkezni. A talajjavítás terén is sok a tennivalónk. A mezőcsáti járásban, a szikesekkel, az ózdi, put hoki és edelényi járásban pedig a talajeróziót kell megállítani. Ha már a tájegységi területeket meghatároztuk, akkor beszélhetünk arról, hogy ott milyen társulással, vagy milyen szövetkezeti formával fejleszthetjük mezőgazdaságunkat. Figyelembe kell venni a munkaerő ellátottságot és ezután lépünk kapcsolatba a Diósgyőri Gépgyár munkástanácsával, hogy nekünk milyen gépeket gyártsanak. Fejleszteni kell megyénkben, a ^ mezőgazdasági ipart is. éppen ezért fel kell kutatni az erre alkalmas üzemeket, épületeket. A termeléssel már meglennénk, de hogyan csináljuk az értékesítést? A föld mű v esszöv e t keze tek f öl v ásárlő hálózatának mintaszerűen és bürokráciamentesen kell ezt megcsinálnia Beszélnünk kell tehát arról is, hogy a földművesszövetkezeteket hogyan erősítsük meg. Legyen ott valóban szövetkezeti demokrácia, érvényesüljön benne a parasztok akarata, okosan és gazdaságosan vezessék. A z elmondottak nem ismeretle- nek előttünk. 1954 óta a Hazafias Népfront megbeszélésein, vagy a gazda- és olvasókörökben — már ahol volt ilyen — sok szó esett ezekről. Szervezzük újra a gazda- és olvasóköröket, hogy ezekről a közeli és távolabbi problémáinkról nyugodtan, okosan elbeszélgessünk. Ezt az országot nekünk kell szebbé tenni* HEGYI IMRE országgyűlési képviselő
