Észak-Magyarország, 1957. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-20 / 16. szám

) Vasárnap, 1957. janu ír % 4- -4 K ;>» *li t A KOKSZ.AU 5 VAJDA JÁNOS — Vázlat, — halála 60. évfordulója alkalmából —* Irta: Gyárfás Imre Ma is találónak érezzük azt az ön­jellemzést, melyet „Sodorna” c. sza­tirikus versének befejező soraiban ad önmagáról: „Mint egykor Herkulanum és Pompeji Végnapján, láva-temető alatt, Volt még egy hű, valódi rpraai, 111 mozdulatlan, őrhelyén maradt: IJa majd kiásnak a hamu-özőnből Aimélkodó késő évezredek, Találnak ott — s majd rám ismernek erről — Egy fölemelt főt s egy üres kezet!.. • Évezredek még gém, csak 60 év telt el Vajda János halála óta, s mi, a nem is nagyon késő utódok, köte­lességünknek érezzük, hogy példa­képként mutassuk fel az 5 fölemelt fejét és üres kezét. KI VOLT VAJDA JÁNOS? — A legnagyobb és legbecsületesebb ma­gyar költő a magvar líra történeté­nek a Petőfi halála és Ady föllépte közé eső időszakában, amellett világo­san gondolkodó, tisztán látó újság­író és esztétikai cikkíró, ki igen he­lyesen tárta fel kora közéletének s irodalmi közállapotainak leglénye­gesebb kérdéseit. Arcképét a következő vonásokból rakhatnék Össze: A SZÉP ÉS -NAGY« VERSEK KÖLTŐJE. Számos hajdan ünnepelt kortársát költészetük egésze sze­münkben menthetetlenül a gyors érvényesülést hozó, tartalmatlan, epigpnizmus és száraz akadémizmüs vigasztalan szobrává dermesztetté, s legfeljebb egy-két szerencsés ihletű versük élteti bennünk a kegyeletet irántuk s halványuló emléküket. Ám Vajda János lírájában könnyen mu­tathatunk fel legalább nyolc-tíz olyan ékkövet is termése zömének átlagon felüli színvonalából, amelyeknek köl­tészetünk legragyogóbb gyémántjai szomszédságában sincs mit szégyen- kézniök: Húsz év múlva, A vált er­dőben, őszi tájék, Nyári les, Nádas tavon. Az üstökös, Nyári éjjel, Vir­rasztók, Jubilate !... Különösen J nagyszerűek, emlékezetbe lopúzók Vajda vers-kezdetei, hangmegütései és — lezáró vagy nyitva hagyó, a versen túlra mutató — befejezései s ez: mindig a költői művész-nagy­ság jele. A SZERELEM KÖLTŐJE, a ma­gyar szerelmi költészet gazdagítója új 'motívumokkal és színekkel. Egy. életen át rajongója, imádója a tüne­ményes »Gina« szépségének, aki. egy herceg szeretője lett. Itt jelenik meg először szerelmi líránkban az a nő, i aki. már nem a naiv idealista áhitat I erkölcsi szentképe többé, csak: a mélyérzésű férfi-szenvedély tárgya, a költő szépség-imádatának testet öltött, elérhetetlen, a nő bűne miatt is elérhetetlen ideálja ... • A TERMÉSZET, AZ ERDŐ KÖL­TŐJE is Vajda János. Erdész fia volt, kitűnő vadász (egyetlen köny­ve sem ért meg annyi kiadást és ho­zott neki annyit a konyhára, mint Cserszilvási Ákos álnév alatt írt va­dászati útmutatója!). Együtt élt a természettel, elsősorban az erdei táj­jal. Éz, mint téma is, újdonság leíró költészetünkben, s azáltal válik iga­zán sajátos színezetűvé, hogy tár­gyi leírás helyett, vagy azzal keve­redve a modern magányos ember benső problémáit, gondolatvilágát tükrözi. Mert Vajda János arcképéhez hoz­zátartozik az is, hogy a gondolat költője. Az elmélkedés, a töprengés, a filozófia nagy kérdésein vívódás emberét fejezi ki. Ez a gon­dolati elem sz0’”” ' •’éka szerel­mi, leíró, egyéni életsorsával foglal­kozó és hazafias verseinek is. Nem a válaszok, hanem a kérdések költő­je. Nincs még egy olyan nagy köl­tőnk, akinek életműve annyi izgal­mas és súlyos kérdés-feltevést tar­talmazna, s ezáltal oly sokat árulna pl arról az emberről, akinek örökké új a régi problémája: az, hogy mi­ként hullámzik benhe, győzni soha­sem tudva, az idealizmus is és a ma­terializmus is . . . Az öregedő Arany Jánossal együtt Vajda János a világvárossá fejle- dezni kezdő BUDAPEST, A MO­DERN MAGYAR NAGYVAROS LEGELSŐ KÖLTŐJE. Ez a lelke mélyén, egyénisége alapszíne sze­rint jellegzetes »erdei ember« a budapesti helyi sajátosságokat is meg tudta szólaltatni, éspedg azért, mert — legendásan, kü­lönc magányossága ellenére is — az élet valóságában élt és abból alkotott. Verset írt a Városligetről, a Köröndről, az Állatkertről . . . A nagy magyar költők sorát gaz­dagítja* azért is; mert a NÉP, AZ IGAZ HAZAFISÁG KÖLTŐJE. Hit­te és hirdette, hogy »aHunyadiak- Zriuyiék hazája . . .: hősök, csodák hona«; hogy a haza: népének, »mely hord néma bút és örömében sírni tud, nincs párja, rokona«; hogy »a nép, melynek dalaiban nagy. halha­tatlan búja von, nem halhat meg soha!« 48 talajából, Petőfi szellemét őrizve, kérlelhetetlen ellenzője volt az elnyomó, gyarmatosító osztrák hatalommal vétkesen megbékülő ki­egyezésnek s e »kiegyezés« haszon- élvezőinek: az elfajult arisztokráciá­nak, a külsőséges frázis-hazafiaknak, a tunya egykori nemességnek, a léha dzsentrinek, az úrhatnám és fejlet­len polgárságnak. Jobbágy-ősök iva­déka lévén, a paraszti őserőt látta a nemzet romlatlan gyökerének, jö­vőnk ígéretének. A LEGJOBB HAGYOMÁNYO­KAT FOLYTATÓ ÉS ÚJAT KEZ­DENI IS TUDÓ KÖLTÖ. Természe­tesen élt a magyar verselésnek és költői nyelvnek Petőfi és Arany megteremtette vívmányaival, tudato­san termékenyítgette művészetét az általa igen sokra becsült magyar népköltészet formai eszközeivel is, — mégis ki tudta alakítani felismer­hetően saját hangját, senkivel másé­val össze nem téveszthető, változaté« saját stílusát. — Néha mintha bir­kóznék a forma zártságával, mintha küszködnék a rímmel, mintha dara­bossá válnék a nyelve. A gondolat- gazdagság fékezhetetlen erejének formai vetülete ez csupán, s ezért: esztétikai érték, a tartalom és a mű­vészi eszközök összhangját jelenti. Végül: Vajda János A FÉRFI­JELLEM, AZ ÍRÖI ERKÖLCS MEG­TESTESÍTŐJE, az írói felelősség hőse, aki a zord időkben és a nagy rohanás, a mohó érvényesülés kor­szakában is meg tudott, mert meg akart maradni nemzete puritán gé­niuszának, virrasztó őrleikének. „Durcásan, büszkén csörtetett tovább Rakott, hívó, bő, nagy asztalok tá;'án, Dalolt, vlrrasztott, pusztult csönd sen S gőggel rúgott ki végső éjszakán. Bakonyi fajta, karakán magyar, Pazar volt., jó volt rossz fajtája mellett. Magyar mértéknél ő többet adott S ö azt se kapta, ami nagyon k~Tl (Ady) Öt is »kis. szamár gazok« fojtot­ták, fogták el, de o »valaki ember« volt, »igazán nagy, gazdag«, s hagyta »szabadon, símán a teret úrnak, ne­mesnek. hitványnak, pimasznak«. Ezért tisztelik őt mai író-utódai kö­zül a »Valaki emberek«. A hatvan évvel . ezelőtt elhunyt halhatatlan halott pépszeretete ma is megragadó hatású: „De hát nem volna itt már se*r*mí ép? Az nem léheí! Van, igenis: a nép. Az ezeréves tölgv kihajt meg űjro, Egy fényesebb, dicsőbb nagy fordulóra Virulni fog a második cserben, Meclombosodva cazdj’'r?bban, szebbe». — Hazáin, eged bár egyre csak s-'H^ül. En nem tudok meghalni c hit nélkül!... Gyilkosság Rendőrségi jelentés Ózdról IV. Kahyó Bertalan hírhedt verekedő. Már többször volt büntetve. 1934- bén, 51-ben lopásért ítélték el. 1946- ban Antalköz Józsefet ütötte le, amiért 14 hónapig volt vizsgálati fogságban. Hogyan jött a gyilkosság színhelyére? Azt mondja, lakásán felkereste Ipacs Gyula, kezében kézi­gránáttal, hívta, menjen vele. — Kinyírjuk a kommunistákat és a zsidókat! — heccelte az ember. Ka- nyó később el is indult a városba» de fokosával a kézben.-- Láttam, — mondja vallomásá­ban, — hogy Miskovicsék egy-fiatal­embert hoznak. Miskpvjcs kiabált, hogy á fiatalember belelőtt egy mun­kásba. És magam is odasodródtam a tömeghez és a nálam lévő fokossal kétszer a fejére vágtam. Amikor rá­ütöttem, láttam, hogy a fejéből vér fröccsen ki. Amikor én fejbeütöttem, a fiatalember négykézláb állt a föl­dön. Menekülni akart. Az én ütésem után Juhász kéményseprő vaskapa­ró val ütött a fejéire. Összeroskadt. Ezután ’többen ráálltak és taposták. Először a gyárba' akarták bevinni, hogy a martinba dobják, aztán a ka­szinó előtti fára akasztották fel. Fokosom nyele és á nyél felső ré­szé véres lett. Fokosom nyele az ütéstől több helyen berepedt. Foko­somat és az esőköpenj^em, amely alul véres lett, a 7. sz. kapuban egy lavór vízben lemostam, — hangzik a szpr-r nyű vallomás. Kanyó Bertalan a rendőrségen van és várja az ítéletet. De nincs itt Ju­hász György, aki a szerencsétlen ember fejére vaskaparóval ütött. — Olyan mélyen belement, hogy alig bírtam kihúzni. — dicsekedett hazafelé menet. Juhász Gvörgv gyil­kolt és a felelősségrevonás elől egy­szerűen nyugatra szökött. Olasz­országban. a Vöröskereszt lágerében tartózkodik. és mint »szenvedő honfi« bészél a kómmunisták '»rej­tettéiről-«« A VÉR SZAG ÉLETRE KEL­TETTE A FASIZMUS ÖSSZES ÜGYNÖKEIT Akcióba léptek a volt csendőrök is Erős József, volt csendőrszakaszve- zétővel az élen. Erős József a temp­lom hátamögött tárgyalt egy — ed­dig ismeretlen — férfival, aki utasí­tást adott neki, hogy össze kell szedni az összes ÁVH-s tiszteket. — Érős vezetésével Tokaji Gyula 4s Császár László egy zöld Skoda- kocsin indultak el, hogy az úgyneve­zett Szennán lakó ÁVH-s tiszteket 'behozzák és a tömeg elé állítsák. — Legelőször is Horváth József laká­sára mentek. A becsületes munkások már előre figyelmeztették Horváthot, jobb, ha eltűnik otthonról, mivel a tömeget nagyon bőszítik az *ÁVH- sok ellen. — Nem menekülök, sehová, én nem követtem él bűnt, amiért fe­lelősségre vonhatnak, — mondotta. Nyugodt tekintettel nézett az ajtó felé, amikor három sötét tekintetű éniber, Erős, Tokaji és Császár belé­pett. Tokaji Gyula az esetről ezt mondja: — Kopogtunk az ajtón. Horváth né nyitott ajtót. Mi egymás mögött, nyakunkban géppisztollyal, belép­tünk a lakásba. Ekkor jött ki Hor­váth.. Ezekkel, a szavakkal fogadtuk: Á munkástanács névében letartózta­tom. Horváth annyira meglepődött, szinte válaszolni sem tudott. Fele­sége és gyerekei sírvafakadtak. A HÁROM PRIBÉK felforgatta a lakást, állítólag .fegy- vert kerestek. Eyős és Tokaji, mi­után be tuszkolták a Skodába Hor­váth Józsefet, Császár Lászlónak meghagyták, vigye a munkástanács­hoz és jöjjön vissza a többi ÁVH-sért. ök pedig tovább mentek és más lakásba is betértek, embere­ket kerestek. — Miért vitte a munkástanácshoz Horváthot? ■— hangzik Császár László felé a kérdés. — Hát.;. felelősségrevon juk. A nép nekiesett és verni kezdte. — Ki húzta ki a kocsiból? — Kihúzta a nép. Aztán a nép ököllel ütötte. Katonák is voltak a lépcsőn, azok is ütötték. — Császár mindig a népre hivatkozik. A »nép« küldte az ÁVIi-sokért, a »nép« húz­ta ki a kocsiból, a »néo« verte agvon. Mindig csak a nép. Mindig csak a nép a hibás, pedig néhány gyilkos ózdon még nem a nép. És ezeket az elvetemült embereket az ózdiaknak is ki kell vetniük magukból. Császár nagyon jól tudta, mi lesz a szeren­csétlen ember sorsa. Erőssel. Tokaji­val közreműködve, szállították mint áldozati bárányt a kivégzés helyére. Hogy miért? — Nekem az életben soha semmi bajom nem volt az ÁVH-sokkal, nem is ismertem őket. — Nem volt vele baja. Hát miért gyilkolhatta ak­kor meg? Erre ném tud válaszolni de még Tokaji Gyula sem. Tokaji egyébként a felelősségrevonás el >1 Ausztriába szökött. A Lembech vá­rosi lágerben állt meg. — A lágerben, ahol én voltam, öt —hatszázan voltunk összezsúfolva. A lágerben anrivira mostoha körülmé­nyek között, éltünk, hogy inkább ha­zajöttem, — mondotta. Mit mond Erős József? Erős, bar- naruhás, kissé kopaszodó, fekete- bajuszos férfi. Olyan ártatlan és oá- natos arcot vág, mintha kettőig sem tudna számolni. Sanda, ra\Tasz pil­lantása azonban minduntalan el­árulja. Bármit is kérdeznek tőle, ő mindig, mindenben ártatlan. — Miért ákarta Összeszedni az ÁVH-sokat? — hangzik felé a nyo­mozott szt kérdése. — Én nem tudtam, hogy azért me­gyünk. Azt hittem, hogy akik a Ko­csiban ülnek, aznk az ÁVH-sok fel­jebbvalói és ellenőrizni jöttek, — hazudik szenvteleníil. S közben san­dán néz a nvomozóra. Pillantása olyan, mint a párducé. Erős, gyakor­lott ember. Valamikor ő is sok em­bert kihallgatott. Ismeri a nyomozás SZEGEDI LASZ LŐ: BIZTATÓ Eredj tovább, érd el a célt! Nézd az ígérő Holnapot, Kovácsold az izzó acélt —, Vedd le az égről a Napot! Elestél? Göröngyös az út? Ma is nagyon nehéz az élet, De akarni kell és célbafut Vágyad, álmod és reményed. Igaz, néha rossz az ember És megtagad a jóbarát, Mégse csüggedj, szerelemmel Zengd szíved, s az élet dalát, Eredj tovább, hidd el, megéri A harc, ha tudod mért teszed. Tanulj meg igazán élni, Akkor szép lesz az életed. Eredj tovább, érd el a célt! Nézd az ígérő Holnapot, Kovácsold az izzó acélt — Vedd le az énről a Navot! 1 EMBER * Kétszer láttam őt, két embernek, pedig egy volt, de sohasem ismer­tem meg. — Hol a bűnös? — dobbant elő a homályból az októberi viharban. Szeme vérben forgott, arcát eltor­zít otta a gyűlölet. — Megölöm! Megölöm! — hörög­te s üvöltött, mint a haláírakínzott vad. Habot vert a szája szélén ki- fröccsenő nyál. Melle zihált, bosz- szútól -'lihegett: — Megfizetek mindenért! Kezében fegyver. Szemében té­boly s részeg gyilkolniakarás ütött 2 ARC' orgiát. Talán az anyját is meggyil­kolta volna, ha valaki rámutat: — Ez a hibás! — Hogy miért, miért nem érdekes. A vihar is azt tépi, marja, töri, zúzza, szétmor- zsolja, ami útjába kerül. Ki üszkötdobott, már elillant; Csillapult a tűz. Már nem éget, melegít. Újra eljött, találkoztunk. — Kin segítsek? — kérdezte sze- mérmetesen, Urtvan. Arcán szelíd­ség, meghatottság. Szeme ártatlan, tiszta, csak a széleken ül valami bánatféle. Valahol hallotta, hogy egy piciny gyermek hiába nyúj- 1 otta kezét a kenyér felé. A polc üresen, gúnyosan nevetett rá. Az apa szegény bajban van. Nem tud neki kenyeret adni. — Mindenem odaadom amim van. csak ne lássak bánatot — mormogja csendesen, arcán könV- nyet morzsolva szét. S ad amije van. S amikor elmegy boldog. A szíve telve meleg emberi érzéssel: Boldoggá te*+e a tett. hogy valakin, segíthetett. És nem érez dühösen.- Mintha langyos, meleg, jósza^ú fürdővízben ringana, s ez lemos róla minden szennyet, indulatot. Emberibb lett a kegyetlen em­ber, a szelíd és melegszívű ember.- Hát lehet nem szeretni? Meg kell őt érteni. csorba /-*» Két és fél évszázad — húsz óra a'aft Működik az új szovjet elektromos számológép A repülőgép ideális szárny alakjának kiszámítása, a hangsebességnél gyorsabban száguldó testek me - . struálása, s-.még számos, a legmo­dernebb technikával kapcsolatos feladat megoldása bonyolult matemati- kai számításokat igényel. Az ilyen számítások megkönnyítésére szerkesztették meg a szovjet tudósok a »Sztrele« nevű univerzális, elektromos számológépet. A gép másodpercenként 2,500.000 műveletet is elvégez. Segítségével húsz óva alatt megoldható az a feladat, amelynek számításait közönséges számoló­géppel mintegy’ két és fél évszázad alatt lehetne elvégezni. A gépen ide­gen nyelvű fordításokat is végezhetnek. Befejeződött a vadászidény Nincs tilalom a duvadakra és ragadozókra Három megye, Békés, Csongrádi és Szabolcs kivételével január 22-én az egész ország területén befejező­dik a vadászidény. Az említett megyékben a földművelésügyi mi­nisztérium január végéig engedé­lyezte a vadászatokat, mert a tár­saságok — puskák és töltények hiányában nem tudtak idejében vadászatokat rendezni, pedig eze­ken a területeken igen elszaporo­dott a vadállomány. A ragadozók- ra és a dúvadakra természetesen sehol sem vonatkozik a vadász- tilalom. Londonban hej, a Nelson-szobor tetején... Londonban a rendőrségnek és a tűzoltóságnak kellett lehoznia a hí­res Nelson-szobor tetejéről egy idő­sebb hölgyet. Kijelentette: azért má­szott fel a szobor tetejére, hogy így hívja fel a közönség figyelmét az ál­tala alakított új pártra, a »Sex ap­peal« pártra. A párt programja: csak rendkívül szép és vonzó nőket válasszanak parlamenti képvise­lőkké.' Férfiaknak tilos a bemenet! Az Egyesült Államokban több olyan szálloda létezik, mely kizáró­lag a női vendégek rendelkezésére áll. így például a New York-i »Washington« modern 430 szobás szálló és a Miamiban levő nagy pan­ziótelep. Ezekben a szállókban a sze­mélyzet is csak nőkből áll és egyet­len férfinak sem szabad belépni az épületbe. fortélyait. Ám folyton belegabalyo­dik abba, amit mond. A végén aztán szépen elismeri, hogy igen, a temp­lom mögött tárgyalta meg egy em­berrel, hogy össze keli szedni az ÁVK-sokat, az adott neki utasításo­kat. — Mondja meg őszintén, milyen céllal indult erre az aljas munkára"'’ Nyilvánvaló, hogy a népi demokráciát akarta megdönteni ezzel a tevékeny­ségével is. ERŐS ÁRTATLAN ARCOT VÁG Ügy tesz, mint aki szintén áldozata az ellenforradalomnak. — Én erre egválíalán nem gondol­tam, hiszen én is az ők embere vol­tam, besúgó. Állandóan jelentéseket adtam az üzem dolgozóiról. Mindig odamentem, ahol emberek beszélget­tek, kihallgattam, mit mondanak és azt mind tovább adtam. Kérem, én fizetés nélkül csináltam, s közben ra­vaszul lesi a hatást. Aztán mégis belegabalyodik és nyíltan és őszintén bevallja. — ... Ügy láttam, hogy az 1945 előtti rendszer fog visszajönni Ma­gyarországra. A nyomozás során kihallgatták Kónya ^Pált is. Hogy ártatlanságát igazolni* tudja, megnyert magának két munkástanácstagot is, hogy kel­jenek a védelmére. Kónva Pál indu­latos ember. Azt mondják rá, hogyha iszik, olvan, mintha megbolondulna és nem lehet vele bírni. Először ő is mindent tagad, szinte megsértődik, hogy merik becsületében megrágal­mazni. Pedig már van priusza. Há­romszor volt büntetve lopás miatt. Aztán megtörik. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom